*Fülei aprót rezdülnek, ahogy elmozdul mellőle Ard, de úgy véli, csupán izgő-mozgó mivolta nem hagyja nyugodtan a fenekén ülni, és csak sétálni óhajt körülöttük. Ám erre rácáfol, ahogy finoman megrángatja ruhaujját, magával hívva, ki tudja hova.
"Kifogyhatatlan az energiája..." Gondolja elmosolyodva, miközben szemeit forgatja, aztán felkel a társaság női tagjai mellől.*
- Ha nem bánják a szép hölgyek, Ardriannal körülnéznénk, míg e kivételes ékszereket tanulmányozzák, vagy épp újakat készítenek bájos kacsóikkal... *mondja kedveskedően, ám koránt sem tettetett nyájjal. Szavai könnyeden, a lehető legnagyobb természetességgel csúsznak ki vékony, mosolygós ajkai közül, ahogy kékes tekintetét Nyskelienne-re, Gayliára, végül pedig Ailára fordítja.
Enyhén előre hajol előttük, aztán felegyenesedik, és egy nemes elf büszkeségével lépked barátja után. Nem áll most tőle messze az önimádat, hiszen boldog, hogy ily szép nők társaságát élvezhette, persze itt nem a kis gnóm lányra gondol. Ám nem is szépségét kifogásolná, egyszerűen ő még gyermek, aki felé atyai gondolatokat táplál inkább.
Már rég volt ennyire remek társasága, így most érthetően boldog, élettel teli.*
- Mond csak, Ard barátom, merre kívánsz továbbhaladni? A gondolatolvasás nagy erény és hatalmas kiváltság, éppen ezért jómagam nem gyakorlom... *jegyzi meg mosolyogva, hiszen a fiú nem osztotta meg vele úti szándékát, csak megindult, mint egy vadász, aki a bokrok neszéből kiszűrte, hogy közel a zsákmány.
Míg várja társa válaszát, addig vidám, kisimult arccal pásztázza a környéket, gyönyörködik a fák leveleinek, virágainak megunhatatlan látványában.*