Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 206 (4101. - 4120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
4120. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 16:22:25
Üzenet elküldve: 2015-03-13 16:22:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Nimue//
*Még maga sem tudja pontosan hova fog kifutni ezzel a szituációval, de színészi képességeinek eleget téve, azért meglehetősen jól elrejti arcáról, hogy mennyire szórakoztatja a szituáció, s kimondottan meglepettsége. Bódultan vigyorog, s arcával rájátszik a viszontlátás örömére, bár láthatóan alig lát ki a szemhéja alól, legalábbis próbálja ezt elhitetni.*
- Jaj anyuka, hát miért csinálod ezt velem? Nem örülsz, hogy viszontláthatod a te kis Mókuskád? *Valahogy ezt a pillanatot választja ki arra, hogy egy merész lépéssel odalépjen a nőhöz, s bár azt sejtette, hogy a hóhajú nőstény nem fogja annyiban hagyni a dolgot, de arra mégsem számított, hogy ilyen cseles lesz. Észre sem veszi az előtte maradt kecses lábfejet, így nincs szükség arra, hogy Nimue ellökje magától, földre hull ő amúgy is. Na persze ez is csak rájátszás része a dolgoknak, hiszen józan fejjel maximum megbotlana, de most nagyot bukkan a zöld fűbe, majd jajveszékelve nyújtja felfelé a kezét.*
- Mit tettem veled ó én szülő istennőm? *Hangja színpadiasan kínkeserves, de látva, hogy az elf már távolodni is készül, lábára támaszkodik, majd felegyenesedik.* Hát így eldobsz magadtól? *Kérdezi, s természetesen a nő után lépdel. Egyelőre nem hagy fel a színjátékkal. Verték már meg ezerszer, így még az sem riasztaná el, ha a fél városőri gárda megjelenne. Kíváncsi, hogy a nő tartogat-e még valami trükköt a tarsolyában.*
- Tán amiatt vagy ilyen velem, mert kiraboltalak? *Lépdel utána, de talán hirtelen túl egyenesen is járkál, így ismét áttér a dülöngélő járásmódra és eléri a nőt, igyekszik minél gyengédebben megfogni a karját, s ha az esetleg megfordul, hát az arcába vigyorog, s tekintete immár sokkal tisztább.*
- Hát kegyed kibuktatná az elvesztett kisfiát? *Vonogatja meg a szemöldökét pimaszul. Maga sem tudja miért váltott hirtelen, de végtére is nem azért jött ide, hogy egy nőt üldözzön a végtelenségig. Nekik információk kellenek. A figyelmet már felhívta magára, most már csak valahogy bele kell férkőznie a nő bizalmába, ami bizony, kemény dió lesz.*
//Nimue//
*Még maga sem tudja pontosan hova fog kifutni ezzel a szituációval, de színészi képességeinek eleget téve, azért meglehetősen jól elrejti arcáról, hogy mennyire szórakoztatja a szituáció, s kimondottan meglepettsége. Bódultan vigyorog, s arcával rájátszik a viszontlátás örömére, bár láthatóan alig lát ki a szemhéja alól, legalábbis próbálja ezt elhitetni.*
- Jaj anyuka, hát miért csinálod ezt velem? Nem örülsz, hogy viszontláthatod a te kis Mókuskád? *Valahogy ezt a pillanatot választja ki arra, hogy egy merész lépéssel odalépjen a nőhöz, s bár azt sejtette, hogy a hóhajú nőstény nem fogja annyiban hagyni a dolgot, de arra mégsem számított, hogy ilyen cseles lesz. Észre sem veszi az előtte maradt kecses lábfejet, így nincs szükség arra, hogy Nimue ellökje magától, földre hull ő amúgy is. Na persze ez is csak rájátszás része a dolgoknak, hiszen józan fejjel maximum megbotlana, de most nagyot bukkan a zöld fűbe, majd jajveszékelve nyújtja felfelé a kezét.*
- Mit tettem veled ó én szülő istennőm? *Hangja színpadiasan kínkeserves, de látva, hogy az elf már távolodni is készül, lábára támaszkodik, majd felegyenesedik.* Hát így eldobsz magadtól? *Kérdezi, s természetesen a nő után lépdel. Egyelőre nem hagy fel a színjátékkal. Verték már meg ezerszer, így még az sem riasztaná el, ha a fél városőri gárda megjelenne. Kíváncsi, hogy a nő tartogat-e még valami trükköt a tarsolyában.*
- Tán amiatt vagy ilyen velem, mert kiraboltalak? *Lépdel utána, de talán hirtelen túl egyenesen is járkál, így ismét áttér a dülöngélő járásmódra és eléri a nőt, igyekszik minél gyengédebben megfogni a karját, s ha az esetleg megfordul, hát az arcába vigyorog, s tekintete immár sokkal tisztább.*
- Hát kegyed kibuktatná az elvesztett kisfiát? *Vonogatja meg a szemöldökét pimaszul. Maga sem tudja miért váltott hirtelen, de végtére is nem azért jött ide, hogy egy nőt üldözzön a végtelenségig. Nekik információk kellenek. A figyelmet már felhívta magára, most már csak valahogy bele kell férkőznie a nő bizalmába, ami bizony, kemény dió lesz.*
4119. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 14:53:13
Üzenet elküldve: 2015-03-13 14:53:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Caleth Wynr//
*Isurii szép ebben a különös szikraesőben. Ezt állapítja meg a hóhajú versenyzőről, és akaratlanul is előrébb sétál. Talán éppen ezért lesz feltűnőbb a versenyre érkezők szemében. Osztatlan figyelme továbbra is a mágusnőé, aki most leguggol, és kis vízeret bűvöl elő a földből. Ha babonás lenne, a nagy szurkolásban még bizonyára "suriba" is forgatná ujjait, de így csak kissé beharapva alsó ajkát figyeli a tűzmágus következő lépését, és nagyon szorít Isuriinak.
Valahol ezt az időpontot választja ki az ismeretlen férfi, hogy megszólítsa.*
-Anyám?
*Fordul oda ő is, visszakérdezve meglepetten. Hát ennyire azért nem néz ki öregnek. De a látvány eléggé ijesztően hat. Az alak részegnek tűnik.*
-Én ugyan nem.
*Böki előre tiltakozóan, majd amikor a férfi már épp olyan közelbe ér, hogy szinte átölelhetné, akkor ő váratlanul hátra lép egyet, épp csak az egyik lábát felejti ott az útban. Ha Caleth tovább lép utána, akkor a bal kezével segíti át a tántorgót a súlypontján, s szó szerint elgáncsolja a lábával, amit ezek után gyorsan vissza is húz. Senki ne gondolja őt ügyetlen kislánynak, aki nem tudja megvédeni magát. Elvégre vannak fiú testvérei is.
Ha sikerül Calethet kibillenteni, akkor máris elhátrál a férfitől. Ha nem, akkor is igyekszik távolabb kerülni tőle.*
//Caleth Wynr//
*Isurii szép ebben a különös szikraesőben. Ezt állapítja meg a hóhajú versenyzőről, és akaratlanul is előrébb sétál. Talán éppen ezért lesz feltűnőbb a versenyre érkezők szemében. Osztatlan figyelme továbbra is a mágusnőé, aki most leguggol, és kis vízeret bűvöl elő a földből. Ha babonás lenne, a nagy szurkolásban még bizonyára "suriba" is forgatná ujjait, de így csak kissé beharapva alsó ajkát figyeli a tűzmágus következő lépését, és nagyon szorít Isuriinak.
Valahol ezt az időpontot választja ki az ismeretlen férfi, hogy megszólítsa.*
-Anyám?
*Fordul oda ő is, visszakérdezve meglepetten. Hát ennyire azért nem néz ki öregnek. De a látvány eléggé ijesztően hat. Az alak részegnek tűnik.*
-Én ugyan nem.
*Böki előre tiltakozóan, majd amikor a férfi már épp olyan közelbe ér, hogy szinte átölelhetné, akkor ő váratlanul hátra lép egyet, épp csak az egyik lábát felejti ott az útban. Ha Caleth tovább lép utána, akkor a bal kezével segíti át a tántorgót a súlypontján, s szó szerint elgáncsolja a lábával, amit ezek után gyorsan vissza is húz. Senki ne gondolja őt ügyetlen kislánynak, aki nem tudja megvédeni magát. Elvégre vannak fiú testvérei is.
Ha sikerül Calethet kibillenteni, akkor máris elhátrál a férfitől. Ha nem, akkor is igyekszik távolabb kerülni tőle.*
4118. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 14:37:19
Üzenet elküldve: 2015-03-13 14:37:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Nimue Sailimiel//
*Kisebb füstfelhő jelenik meg az erdő szélén, vagyis nem is füstfelhő, csak egy füstölgő ember. Magabiztos vigyorának csillogó villanása már messziről kiveri az ember szemét, ahogy az az idegesítően magabiztos kiállás is, amivel a szeme alatt ékeskedő lilás foltot olyan büszkén viseli. Egyik kezében egy füsttől bűzölgő szivart tart, másikat kabátja zsebének mélyén tartja, s laza járása közben vidáman fütyülget.
Természetesen, ki nem hagyta volna ezt az eseményt, hiszen, ahogy gondolta a város környéki népesség nagyja, mint döglegyek a rothadó húsra, úgy rohamozták meg a magányos füves területeket, hogy unalmas életükbe némi színt vihessenek.
~Ó, a drága Kat biztos itt sündörög valahol a magas lován.~ Egy ideje nem látta a lányt, de nem mondaná, hogy hiányozna neki az a modor, amivel a vöröske megszokta ajándékozni. Pedig ő olyan kedvesen közelített felé mindig is, vagy legalábbis próbált. Nem is érti mi a probléma.
Egy pillanatra megáll egy nagyobbacska csoport mellett, majd zsebének mélyéről előhúz egy csillogó flaskát, s látványosan meghúzza tartalmát. S, hogy mi is a tartalma? Semmi. Ez régi módszere, elhitetni a környezetében lévőkkel, hogy igen ittas már, így magabiztosabban csacsognak magánéletükről, azt gondolva, hogy a férfi másnapra nem emlékszik semmire.
Csak egy lopott pillantást vet a verseny szereplőire, azt gondolná az ember, hogy ezért jött, de nem. Neki elég, ha megtudja a végeredményt, már pedig úgy tűnik, egy mérkőzésről mintha lemaradt volna. Legalábbis informátora szerint nem ennek a hóhajú nősténynek kellene most itt hókuszpókuszolnia, hanem két fickónak. Meg is ráncolja a szemöldökét, majd végül megvonja a vállát, annyi baj legyen.
Tovább jártatja tekintetét, majd az rögtön megakad egy másik sápadt hajú hölgyeményen, ki úgy tűnik a hosszúfülű fajt erősíti jelenlétével. Ki nem hagyna egy ilyen alkalmat, talán a nőcske tud valami érdekes pletykát, vagy ha más nem, addig is szórakozik egy jót. Eldobja a füstölgő dohánytekervényt, majd botorkáló, jobbra is, balra is kitérő léptekkel közelít a nőcske felé, s amint eléri megáll előtte. Felső testével aprókat köröz, mintha szédülne, szemeivel pedig hunyorít.*
- Anyám? *Nézegeti fürkésző szemekkel a nőt. Olykor kissé hátrál is, majd elvigyorodik.* Ó drága anyám, de rég láttalak, öleld hát meg drága fiadat! *Tárja szét a karját és megindul a nő felé nagy boldogan, hogy keblére ölelje az idegent.*
//Nimue Sailimiel//
*Kisebb füstfelhő jelenik meg az erdő szélén, vagyis nem is füstfelhő, csak egy füstölgő ember. Magabiztos vigyorának csillogó villanása már messziről kiveri az ember szemét, ahogy az az idegesítően magabiztos kiállás is, amivel a szeme alatt ékeskedő lilás foltot olyan büszkén viseli. Egyik kezében egy füsttől bűzölgő szivart tart, másikat kabátja zsebének mélyén tartja, s laza járása közben vidáman fütyülget.
Természetesen, ki nem hagyta volna ezt az eseményt, hiszen, ahogy gondolta a város környéki népesség nagyja, mint döglegyek a rothadó húsra, úgy rohamozták meg a magányos füves területeket, hogy unalmas életükbe némi színt vihessenek.
~Ó, a drága Kat biztos itt sündörög valahol a magas lován.~ Egy ideje nem látta a lányt, de nem mondaná, hogy hiányozna neki az a modor, amivel a vöröske megszokta ajándékozni. Pedig ő olyan kedvesen közelített felé mindig is, vagy legalábbis próbált. Nem is érti mi a probléma.
Egy pillanatra megáll egy nagyobbacska csoport mellett, majd zsebének mélyéről előhúz egy csillogó flaskát, s látványosan meghúzza tartalmát. S, hogy mi is a tartalma? Semmi. Ez régi módszere, elhitetni a környezetében lévőkkel, hogy igen ittas már, így magabiztosabban csacsognak magánéletükről, azt gondolva, hogy a férfi másnapra nem emlékszik semmire.
Csak egy lopott pillantást vet a verseny szereplőire, azt gondolná az ember, hogy ezért jött, de nem. Neki elég, ha megtudja a végeredményt, már pedig úgy tűnik, egy mérkőzésről mintha lemaradt volna. Legalábbis informátora szerint nem ennek a hóhajú nősténynek kellene most itt hókuszpókuszolnia, hanem két fickónak. Meg is ráncolja a szemöldökét, majd végül megvonja a vállát, annyi baj legyen.
Tovább jártatja tekintetét, majd az rögtön megakad egy másik sápadt hajú hölgyeményen, ki úgy tűnik a hosszúfülű fajt erősíti jelenlétével. Ki nem hagyna egy ilyen alkalmat, talán a nőcske tud valami érdekes pletykát, vagy ha más nem, addig is szórakozik egy jót. Eldobja a füstölgő dohánytekervényt, majd botorkáló, jobbra is, balra is kitérő léptekkel közelít a nőcske felé, s amint eléri megáll előtte. Felső testével aprókat köröz, mintha szédülne, szemeivel pedig hunyorít.*
- Anyám? *Nézegeti fürkésző szemekkel a nőt. Olykor kissé hátrál is, majd elvigyorodik.* Ó drága anyám, de rég láttalak, öleld hát meg drága fiadat! *Tárja szét a karját és megindul a nő felé nagy boldogan, hogy keblére ölelje az idegent.*
4117. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 14:28:02
Üzenet elküldve: 2015-03-13 14:28:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Tavaszünnep //
// Mágustusa //
*Ami azt illeti neki szent meggyőződése, hogy szándékosan lovánál kezdte a kört a férfi kihasználva a lányos érzéseket, de persze simán lehet, hogy tényleg hallucinált valami varázsgombától. Sose fogja megtudni és inkább hiszi taktikus ellenfélnek a varázshasználót, semmint olyasvalakinek aki hallucinál.
Ha ténylegesen ismeri a vízmágiát is amaz, akkor hamar rájöhet arra is, hogy Isunak aligha volt más választása, mint egy magasabb szintű varázslatot alkalmazni. Víz nélkül eléggé meg van lőve egy vízmágus, tehát minél hamarabb szereznie, vagy teremtenie kell egy kis alapanyagot varázslataihoz. Szerencsére a tűzmágus is kisebb fokozatra kapcsol és csak bosszantó, csípős kis szikrákkal szórja meg, amit azért tud kezelni komolyabb sérülés, vagy baj nélkül.
Korábbi gondolatmenetét igyekszik a gyakorlatba ültetni és lehajolva a földhöz elmormol ismételten egy rövid igét, ujjai a földön pihennek, így ha minden igaz gyenge kis ér fakad.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
// Mágustusa //
*Ami azt illeti neki szent meggyőződése, hogy szándékosan lovánál kezdte a kört a férfi kihasználva a lányos érzéseket, de persze simán lehet, hogy tényleg hallucinált valami varázsgombától. Sose fogja megtudni és inkább hiszi taktikus ellenfélnek a varázshasználót, semmint olyasvalakinek aki hallucinál.
Ha ténylegesen ismeri a vízmágiát is amaz, akkor hamar rájöhet arra is, hogy Isunak aligha volt más választása, mint egy magasabb szintű varázslatot alkalmazni. Víz nélkül eléggé meg van lőve egy vízmágus, tehát minél hamarabb szereznie, vagy teremtenie kell egy kis alapanyagot varázslataihoz. Szerencsére a tűzmágus is kisebb fokozatra kapcsol és csak bosszantó, csípős kis szikrákkal szórja meg, amit azért tud kezelni komolyabb sérülés, vagy baj nélkül.
Korábbi gondolatmenetét igyekszik a gyakorlatba ültetni és lehajolva a földhöz elmormol ismételten egy rövid igét, ujjai a földön pihennek, így ha minden igaz gyenge kis ér fakad.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
4116. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 13:21:04
Üzenet elküldve: 2015-03-13 13:21:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kagan, Ethea, Janemita//
*Elharap magában egy bosszús, és nagyon cifra káromkodást.*
-Én...
*És ennyiben is marad. Ethea is szeretett volna nevezni a harci tornára, de nem mer ellent mondani Kagannak. Nem így Khan. ~Szószátyárúr.~ Veszi át a nevet Gabrientől. ~Már megint megcsinálja magának a balhét.~ Igen, kívánja, hogy Kagan jó nyakon verje a léha lovagot. Főleg, hogy úgy érzi a férfi miatt nem mehet most nevezni a tornára. ~Ezért kapni fogsz tőlem Khan Lero. Ehhh! Lero-vom neked a tartozásomat meglásd!~ Játszik el kicsit a férfi nevével, s ördögien elvigyorodik magában.
De azért innentől kezdve nem szól. Ha esetleg látványossá válik sóvárgása a megmérettetés iránt, és engedélyt is kap, akkor megy. Egyébiránt pedig szótlan testőrré válik.
Azaz Argus nevű csóka meg ismerős számára a hógolyózásból. Ezért volt hát a név is ismerős, mikor a vezér megnevezte úti célját.
Miközben haladnak a kiszemeltek felé Janemita mellé sodródik.*
-Figyi. Ha nem nevezhetek a tornára, akkor fogadok veled. Akkor Moranshe lovaghölgyre teszek fel ötven aranyat. De ha nevezhetek, akkor magamra fogadok. Áll az alku?
*Miért is ne tenné boldoggá a kis félvért? Persze a szavait halkan mondja, bár ha Kagan nem süket kiveheti a szófoszlányokat. De hangosan nem rinyál, és nem is sunyiskodik, mint egyesek.*
//Kagan, Ethea, Janemita//
*Elharap magában egy bosszús, és nagyon cifra káromkodást.*
-Én...
*És ennyiben is marad. Ethea is szeretett volna nevezni a harci tornára, de nem mer ellent mondani Kagannak. Nem így Khan. ~Szószátyárúr.~ Veszi át a nevet Gabrientől. ~Már megint megcsinálja magának a balhét.~ Igen, kívánja, hogy Kagan jó nyakon verje a léha lovagot. Főleg, hogy úgy érzi a férfi miatt nem mehet most nevezni a tornára. ~Ezért kapni fogsz tőlem Khan Lero. Ehhh! Lero-vom neked a tartozásomat meglásd!~ Játszik el kicsit a férfi nevével, s ördögien elvigyorodik magában.
De azért innentől kezdve nem szól. Ha esetleg látványossá válik sóvárgása a megmérettetés iránt, és engedélyt is kap, akkor megy. Egyébiránt pedig szótlan testőrré válik.
Azaz Argus nevű csóka meg ismerős számára a hógolyózásból. Ezért volt hát a név is ismerős, mikor a vezér megnevezte úti célját.
Miközben haladnak a kiszemeltek felé Janemita mellé sodródik.*
-Figyi. Ha nem nevezhetek a tornára, akkor fogadok veled. Akkor Moranshe lovaghölgyre teszek fel ötven aranyat. De ha nevezhetek, akkor magamra fogadok. Áll az alku?
*Miért is ne tenné boldoggá a kis félvért? Persze a szavait halkan mondja, bár ha Kagan nem süket kiveheti a szófoszlányokat. De hangosan nem rinyál, és nem is sunyiskodik, mint egyesek.*
4115. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 12:40:18
Üzenet elküldve: 2015-03-13 12:40:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
// Mágustusa - nézőként //
*Jó ideig sétálgatott a kavalkádban a Holdudvaron, így majdnem teljesen lemarad a tusa elejéről. Szinte szaladva érkezik meg, s addigra bizony el is kezdődik.*
-A fene.
*Motyogja maga elé, de aztán meghúzódik egy helyen, ahol nincs másnak útban, és figyeli a mágusokat, ahogy megmutatják tehetségüket. Mind másban jó, és mégis képesek egymás ellen megállni a helyüket. Amikor a földmágus dobbant egyet, akkor még alatta is meginog kicsit a föld. Végig is fut benne, hogy talán nem kellett volna ennyire közel állnia. Újabb páros következik. Nimue érdeklődve figyeli a hóhajú lányt, akinek majdnem olyan színű a haja, mint az övé. A különbség annyi, hogy sajátjában halvány ezüst fény is megpillantható néha.
Az egyik közeli hátasnál fellobbanó lángra kissé hátrahőköl, de aztán azt jég veszi körül. Szíve hevesen dobban párat. Micsoda páratlan látvány! Aztán fejét muszáj a ló irányából visszakapni a fehér hajú lány felé, hiszen körülötte apró szikrák kelnek életre.*
-Huhh!
*Jobb tenyerét ajkai elé szorítja kicsit, kezd igazán izgalmas lenni. Most már tényleg szurkol a lánynak, találjon ki valami jót.*
// Mágustusa - nézőként //
*Jó ideig sétálgatott a kavalkádban a Holdudvaron, így majdnem teljesen lemarad a tusa elejéről. Szinte szaladva érkezik meg, s addigra bizony el is kezdődik.*
-A fene.
*Motyogja maga elé, de aztán meghúzódik egy helyen, ahol nincs másnak útban, és figyeli a mágusokat, ahogy megmutatják tehetségüket. Mind másban jó, és mégis képesek egymás ellen megállni a helyüket. Amikor a földmágus dobbant egyet, akkor még alatta is meginog kicsit a föld. Végig is fut benne, hogy talán nem kellett volna ennyire közel állnia. Újabb páros következik. Nimue érdeklődve figyeli a hóhajú lányt, akinek majdnem olyan színű a haja, mint az övé. A különbség annyi, hogy sajátjában halvány ezüst fény is megpillantható néha.
Az egyik közeli hátasnál fellobbanó lángra kissé hátrahőköl, de aztán azt jég veszi körül. Szíve hevesen dobban párat. Micsoda páratlan látvány! Aztán fejét muszáj a ló irányából visszakapni a fehér hajú lány felé, hiszen körülötte apró szikrák kelnek életre.*
-Huhh!
*Jobb tenyerét ajkai elé szorítja kicsit, kezd igazán izgalmas lenni. Most már tényleg szurkol a lánynak, találjon ki valami jót.*
4114. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 11:55:02
Üzenet elküldve: 2015-03-13 11:55:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Tavaszünnep //
// Mágustusa //
*Nem is érti, hogy nem vette észre, hogy a lánynál nincs fabot, hanem azt valahol a lovánál hagyta. Úgy látszik, képzelődik. Mindegy is, mert sikeres a kezdés, mind a varázslatával elégedett, mind a válaszreakcióval - hiszen a lány több manát használt el a tűz elállításához, mint amit Eralil annak létrehozásához. Úgy dönt, hogy tovább próbálja hergelni ellenfelét. Semmi komolyat nem vet be, lehet itt úgy is győzni, hogy meg sem sérülnek. Nem szükséges mindig az erőszak. Ha meg a lány valami komolyabbal állna elő, akkor arra ő is hasonlóan válaszolni. Ezért próbálkozik meg egy nagyon egyszerű varázslattal, amihez csupán csettintenie kell egyet. Ha ez sikerül - márpedig miért ne sikerülne -, akkor ellenfele felett/körül jelennek meg a bizonyos szikrák. Ha másra nem, arra jó lehet, hogy egy-két helyen megcsípjék a lány bőrét. Neadjisten a ruhája akár lángra is lobbanhat, bár erre Eralil sem lát komoly esélyt. Már csak azért sem, mert elég egyet odacsapni, és máris kialszik az a piciny tűz.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
// Mágustusa //
*Nem is érti, hogy nem vette észre, hogy a lánynál nincs fabot, hanem azt valahol a lovánál hagyta. Úgy látszik, képzelődik. Mindegy is, mert sikeres a kezdés, mind a varázslatával elégedett, mind a válaszreakcióval - hiszen a lány több manát használt el a tűz elállításához, mint amit Eralil annak létrehozásához. Úgy dönt, hogy tovább próbálja hergelni ellenfelét. Semmi komolyat nem vet be, lehet itt úgy is győzni, hogy meg sem sérülnek. Nem szükséges mindig az erőszak. Ha meg a lány valami komolyabbal állna elő, akkor arra ő is hasonlóan válaszolni. Ezért próbálkozik meg egy nagyon egyszerű varázslattal, amihez csupán csettintenie kell egyet. Ha ez sikerül - márpedig miért ne sikerülne -, akkor ellenfele felett/körül jelennek meg a bizonyos szikrák. Ha másra nem, arra jó lehet, hogy egy-két helyen megcsípjék a lány bőrét. Neadjisten a ruhája akár lángra is lobbanhat, bár erre Eralil sem lát komoly esélyt. Már csak azért sem, mert elég egyet odacsapni, és máris kialszik az a piciny tűz.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
4113. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-13 09:13:29
Üzenet elküldve: 2015-03-13 09:13:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Tavaszünnep //
// Argus, Elyne, Galdrian //
* Argus egy rövidre sikerült párbaj után visszalépdel a kis csoportosuláshoz, ekkor köszönti őt a fiú s ér oda, majd a mágus is hamar felismeri ahogy közeledik s viszonozza a köszöntést. Aztán egy rövid mondattal reagál a kérő tekintetre mit tulajdon húga felé intéz, kivel nem egy vérből származnak ugyan, de azért még is csak testvérként gondolnak egymásra. " Ne légy mérges " Nagyszerű mondat, de hát miért is lenne az? Egyáltalán nem mérges, csupán... és nagyjából eddig jut el gondolatban mikor is a nyaka köré tekeredik egy fehér bőrű kéz, majd egy másik is. Rég nem látott húga épp a nyakába szakadt és öleli meg, majd még egy csókot is lehel az orcájára. De bizony ez nem kielégítő válasz a fiú számára, akárhogy is próbálkozik a másik a figyelemeltereléssel. Továbbra is várja a kimerítő választ a fel nem tett kérdésre. Végül csak kiböki a lány. *
- Ezt mindjárt gondoltam...
* Jegyzi meg az egyértelműt mikor azzal jön, hogy eljöttek otthonról. Aztán végül jön a többi rész is és kikerekedik a történet, szóval kalandvágy. Aprót csóvál fején, majd tekintete egy újabb hang irányába fordul. Egy férfi az, (Galdrian) szemügyre is veszi, felméri, harcos alkat, katona felé lehet ő is. Ékes szólása pedig valami nemesi udvar sarjára utal. Eddig nem különösebben figyelt fel rá, hiszen lássuk be éppen más terelte el figyelmét, a jó modor meg amúgy sem mindig az erőssége a fiúnak. Egy aprót biccent a távozónak köszönésként, ha bár kíváncsi lett volna vajon ő megméretteti e magát a harci tornán. Ő maga részt venni továbbra sem fog de azért 1-2 tehetséges ifjút megnézne magának, ki tudja tán fejébe ötlik valami komolyabb gondolat is ezzel kapcsolatban, no de ez csupán egy kóbor gondolat az éterbe ami tova is száll amikor Elyne a kezébe helyez egy medaliont és egy szőke hajtincset. A medalion bizony ismerős a számára, egy üvöltő farkas fej, apró kék szemekkel, családjának szimbóluma. *
- Még is mit jelentsen ez?
* Bukik ki belőle de egyelőre válaszára várni kell hiszen Elyne feltesz egy kérdést Argusnak, mire a fiú is a mágus felé fordul és várja a választ, hogy vajon kié volt a medál, s ami fontosabb, a hajtincsnek ki a tulajdonosa. Egyelőre némán várja a válaszokat, álmában sem gondolta volna, hogy rég nem látott húgával találkozik majd mikor kijön egy kis egészségügyi sétára, azt pedig végképp nem, hogy egy családi jelképet s egy levágott tincset is kap ajándékba. Kinek az ég tudja ki lehet a tulaja, az egyetlen aki eszébe jut másik húguk, hiszen neki volt vállára omló szőke szín hajzuhataga. Talán nem sokára fény derül a kérdésekre. S majd utána tán visszatérnek a történet azon részére, hogy miért is volt oly balga a Worf család két fogadott leánya, hogy elhagyja a kúria falat, de ez még várat magára... *
// Argus, Elyne, Galdrian //
* Argus egy rövidre sikerült párbaj után visszalépdel a kis csoportosuláshoz, ekkor köszönti őt a fiú s ér oda, majd a mágus is hamar felismeri ahogy közeledik s viszonozza a köszöntést. Aztán egy rövid mondattal reagál a kérő tekintetre mit tulajdon húga felé intéz, kivel nem egy vérből származnak ugyan, de azért még is csak testvérként gondolnak egymásra. " Ne légy mérges " Nagyszerű mondat, de hát miért is lenne az? Egyáltalán nem mérges, csupán... és nagyjából eddig jut el gondolatban mikor is a nyaka köré tekeredik egy fehér bőrű kéz, majd egy másik is. Rég nem látott húga épp a nyakába szakadt és öleli meg, majd még egy csókot is lehel az orcájára. De bizony ez nem kielégítő válasz a fiú számára, akárhogy is próbálkozik a másik a figyelemeltereléssel. Továbbra is várja a kimerítő választ a fel nem tett kérdésre. Végül csak kiböki a lány. *
- Ezt mindjárt gondoltam...
* Jegyzi meg az egyértelműt mikor azzal jön, hogy eljöttek otthonról. Aztán végül jön a többi rész is és kikerekedik a történet, szóval kalandvágy. Aprót csóvál fején, majd tekintete egy újabb hang irányába fordul. Egy férfi az, (Galdrian) szemügyre is veszi, felméri, harcos alkat, katona felé lehet ő is. Ékes szólása pedig valami nemesi udvar sarjára utal. Eddig nem különösebben figyelt fel rá, hiszen lássuk be éppen más terelte el figyelmét, a jó modor meg amúgy sem mindig az erőssége a fiúnak. Egy aprót biccent a távozónak köszönésként, ha bár kíváncsi lett volna vajon ő megméretteti e magát a harci tornán. Ő maga részt venni továbbra sem fog de azért 1-2 tehetséges ifjút megnézne magának, ki tudja tán fejébe ötlik valami komolyabb gondolat is ezzel kapcsolatban, no de ez csupán egy kóbor gondolat az éterbe ami tova is száll amikor Elyne a kezébe helyez egy medaliont és egy szőke hajtincset. A medalion bizony ismerős a számára, egy üvöltő farkas fej, apró kék szemekkel, családjának szimbóluma. *
- Még is mit jelentsen ez?
* Bukik ki belőle de egyelőre válaszára várni kell hiszen Elyne feltesz egy kérdést Argusnak, mire a fiú is a mágus felé fordul és várja a választ, hogy vajon kié volt a medál, s ami fontosabb, a hajtincsnek ki a tulajdonosa. Egyelőre némán várja a válaszokat, álmában sem gondolta volna, hogy rég nem látott húgával találkozik majd mikor kijön egy kis egészségügyi sétára, azt pedig végképp nem, hogy egy családi jelképet s egy levágott tincset is kap ajándékba. Kinek az ég tudja ki lehet a tulaja, az egyetlen aki eszébe jut másik húguk, hiszen neki volt vállára omló szőke szín hajzuhataga. Talán nem sokára fény derül a kérdésekre. S majd utána tán visszatérnek a történet azon részére, hogy miért is volt oly balga a Worf család két fogadott leánya, hogy elhagyja a kúria falat, de ez még várat magára... *
4112. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 22:25:53
Üzenet elküldve: 2015-03-12 22:25:53
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az Unikornis átka//
*A koboldok elől sikeresen elbújt egy elég nagy hasadékba, nem érdekli, mennyire szűk a hely úgyse számított tágas teremre, bereteszelhető ajtóval és farkasbőrökkel a padlón. Örül annak ami jutott és lehetőségeihez mérten igyekszik kényelmesen elhelyezkedni. Most veszi csak észre mennyire fáradt. Ez nem is csoda a rengeteg vértben gyaloglás, koboldverés és unikornisbirkózás után. Tényleg tartalmas egy nap és még koránt sem ért a végére. A két férfi bármelyik pillanatban bajba kerülhet és akkor egyedül az ő segítségére számíthatnak, viszont a hangok még nem utalnak összetűzésre Ha a kapitány leleplezte volna őket már hallaná a koboldok vinnyogását visszhangozni a barlangban, ez a "semmi" az egyetlen ami valami képet fest arról számára mi is történik illetve mi nem történik odalent.* ~Minden rendben megy.~ *Gondolja. Közben a kis őrjárat tagjai is egyre közelebb kerülnek a rejtekhelyéhez, először viszont Raeyan előtt kell elhaladniuk. Egy darabig úgy tűnik nem veszik észre így még közelebb érnek az ő rejtekhelyéhez. Rálátása nem igazán van a dologra, bár azt megtehetné, hogy kikukucskál a kis szörnyecskék felé, de nem teszi. Az egyetlen amit tehetne, hogy beront és mindenkit lekaszabol a barlangban, sajnálatos módon nincs odabent senki aki szerinte ezt igényelné. Az apróságokat még jónak véli, a falusiak meg nem bűnhődhetnek meg amíg nem beszéltek.
Először csattan valami a barlang padlóján, talán egy kő, aztán már hiába várja az előtte elhaladó csapatot, azok visszafordultak.* ~Elkapták.~ *Legalábbis jobb magyarázata jelenleg nincs rá.* ~A mázlista.~ *A kísértés önmaga feladására most még erősebb. Fél, a nő esetleg túlságosan is gyengéd lesz a foglyokkal való beszélgetés során. Túlzottan nem aggódik miatta, hisz két beépített ügynök van az ellenség között és ő is itt van egy köpésnyire ha eldurvulnának a dolgok.
Állkapcsát mintha erővel feszítenék szét, már már saját tenyerét kell alá raknia nehogy egy hatalmas ásítással magára hívja az őrök figyelmét. A fáradtság lassan fölébe magasodik és a szűk üreg egyre kényelmesebb menedéknek tűnik a számára. Nem ez lenne az első alkalom, amikor állva elalszik, ha pedig túléli ezt a kis kalandot akkor nyilván nem is az utolsó. Igyekszik ellenállni, ám nyilván nem tudhatja ez mennyi ideig sikerülhet. Azt mindenképp mag kell várnia amíg az a bizonyos banda ami elfogta Raeyant visszajön, mert ugye azok mentek valahova és ha lakat alá tették a nőt nyilván mennek is tovább. De mi lesz az után. Ha nem mozgatja át a tagjait a végén elpilled reggelre meg egy hadseregnyi kobold fogja kérdő tekintettel bökdösni a lábait. Nincs más választása kitart ameddig tud, ami jó esetben egy vagy két órát jelenthet.*
*A koboldok elől sikeresen elbújt egy elég nagy hasadékba, nem érdekli, mennyire szűk a hely úgyse számított tágas teremre, bereteszelhető ajtóval és farkasbőrökkel a padlón. Örül annak ami jutott és lehetőségeihez mérten igyekszik kényelmesen elhelyezkedni. Most veszi csak észre mennyire fáradt. Ez nem is csoda a rengeteg vértben gyaloglás, koboldverés és unikornisbirkózás után. Tényleg tartalmas egy nap és még koránt sem ért a végére. A két férfi bármelyik pillanatban bajba kerülhet és akkor egyedül az ő segítségére számíthatnak, viszont a hangok még nem utalnak összetűzésre Ha a kapitány leleplezte volna őket már hallaná a koboldok vinnyogását visszhangozni a barlangban, ez a "semmi" az egyetlen ami valami képet fest arról számára mi is történik illetve mi nem történik odalent.* ~Minden rendben megy.~ *Gondolja. Közben a kis őrjárat tagjai is egyre közelebb kerülnek a rejtekhelyéhez, először viszont Raeyan előtt kell elhaladniuk. Egy darabig úgy tűnik nem veszik észre így még közelebb érnek az ő rejtekhelyéhez. Rálátása nem igazán van a dologra, bár azt megtehetné, hogy kikukucskál a kis szörnyecskék felé, de nem teszi. Az egyetlen amit tehetne, hogy beront és mindenkit lekaszabol a barlangban, sajnálatos módon nincs odabent senki aki szerinte ezt igényelné. Az apróságokat még jónak véli, a falusiak meg nem bűnhődhetnek meg amíg nem beszéltek.
Először csattan valami a barlang padlóján, talán egy kő, aztán már hiába várja az előtte elhaladó csapatot, azok visszafordultak.* ~Elkapták.~ *Legalábbis jobb magyarázata jelenleg nincs rá.* ~A mázlista.~ *A kísértés önmaga feladására most még erősebb. Fél, a nő esetleg túlságosan is gyengéd lesz a foglyokkal való beszélgetés során. Túlzottan nem aggódik miatta, hisz két beépített ügynök van az ellenség között és ő is itt van egy köpésnyire ha eldurvulnának a dolgok.
Állkapcsát mintha erővel feszítenék szét, már már saját tenyerét kell alá raknia nehogy egy hatalmas ásítással magára hívja az őrök figyelmét. A fáradtság lassan fölébe magasodik és a szűk üreg egyre kényelmesebb menedéknek tűnik a számára. Nem ez lenne az első alkalom, amikor állva elalszik, ha pedig túléli ezt a kis kalandot akkor nyilván nem is az utolsó. Igyekszik ellenállni, ám nyilván nem tudhatja ez mennyi ideig sikerülhet. Azt mindenképp mag kell várnia amíg az a bizonyos banda ami elfogta Raeyant visszajön, mert ugye azok mentek valahova és ha lakat alá tették a nőt nyilván mennek is tovább. De mi lesz az után. Ha nem mozgatja át a tagjait a végén elpilled reggelre meg egy hadseregnyi kobold fogja kérdő tekintettel bökdösni a lábait. Nincs más választása kitart ameddig tud, ami jó esetben egy vagy két órát jelenthet.*
4111. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 22:23:33
Üzenet elküldve: 2015-03-12 22:23:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Mágustusa//
* Figyeli az eseményeket. Látja amint az egyik varázsló tűzet küld, válaszul a nő egy, Moon számára ismeretlen varázslattal felel ami azonnal kioltja a lángokat.
Worenth szavaira csak figyelmesen rábólint majd tekintete érdeklődve kúszik az érkezők felé. Nestart látja feltűnni az erdő peremén mire Moon elégedetten elmosolyodik. Nestar igazán megbízható. Napról napra kezd egyre biztosabb lenni abban, hogy a magának való emberrel nagy szerencséje volt. Ismét egy apró kézjel, mint az imént az idegen nő felé majd tekintete tovább vándorol Argus felé aki köré már egy egész kisebb tömeg keveredett távolabb pedig a téli fesztiválon megismert barbárok láthatóak. Moon elmosolyodik.*
- Nocsak, egész jól összegyűltünk! *szól a levegő mágusnak *Nem, a nőt nem ismerem, viszont a családjából néhány emberrel már találkoztam. *majd a fejét is megingatja amint tulajdonképpen ráébred, hogy a másik azt feltételezte, hogy ismerik egymást Isuriival.* - Csak mint mágustársat köszöntöttem. *bár persze akkor már a mentegetőzés egy cseppet sántít, mert Eralilt viszont hagyta nyugodtan meditálni.
A kérdésre, hogy az épp küzdők közül melyikük nyer nem tudja a választ. Annyira sok mindenen múlhat. Ott van azonnal a szerencse ami a mai napon nem fogadta kegyeibe a levegő mágust, meg a taktika és a tudás szint is. Hisz aki korábban kezdte el a tanulást talán már magasabb szinten áll az ismeretek terén mint aki csak most olvasgat bele az első könyveibe. A fogadásszerűre elmosolyodik.*
- Én a víz mágusra szavazok. *mondja és nem azért mert szimpatikusabb vagy mert nőből van Isurii, hanem egyszerűen csak az ellentétek kedvéért. *Ha a te választottad nyer meghívsz egy pohár borra, ha nem akkor én hívlak meg valamire. Majd még eldöntöm mi legyen az. *mondja majd játékosan még kacsint is egyet és érdeklődve néz ismét a máguskörben állók fele.*
//Mágustusa//
* Figyeli az eseményeket. Látja amint az egyik varázsló tűzet küld, válaszul a nő egy, Moon számára ismeretlen varázslattal felel ami azonnal kioltja a lángokat.
Worenth szavaira csak figyelmesen rábólint majd tekintete érdeklődve kúszik az érkezők felé. Nestart látja feltűnni az erdő peremén mire Moon elégedetten elmosolyodik. Nestar igazán megbízható. Napról napra kezd egyre biztosabb lenni abban, hogy a magának való emberrel nagy szerencséje volt. Ismét egy apró kézjel, mint az imént az idegen nő felé majd tekintete tovább vándorol Argus felé aki köré már egy egész kisebb tömeg keveredett távolabb pedig a téli fesztiválon megismert barbárok láthatóak. Moon elmosolyodik.*
- Nocsak, egész jól összegyűltünk! *szól a levegő mágusnak *Nem, a nőt nem ismerem, viszont a családjából néhány emberrel már találkoztam. *majd a fejét is megingatja amint tulajdonképpen ráébred, hogy a másik azt feltételezte, hogy ismerik egymást Isuriival.* - Csak mint mágustársat köszöntöttem. *bár persze akkor már a mentegetőzés egy cseppet sántít, mert Eralilt viszont hagyta nyugodtan meditálni.
A kérdésre, hogy az épp küzdők közül melyikük nyer nem tudja a választ. Annyira sok mindenen múlhat. Ott van azonnal a szerencse ami a mai napon nem fogadta kegyeibe a levegő mágust, meg a taktika és a tudás szint is. Hisz aki korábban kezdte el a tanulást talán már magasabb szinten áll az ismeretek terén mint aki csak most olvasgat bele az első könyveibe. A fogadásszerűre elmosolyodik.*
- Én a víz mágusra szavazok. *mondja és nem azért mert szimpatikusabb vagy mert nőből van Isurii, hanem egyszerűen csak az ellentétek kedvéért. *Ha a te választottad nyer meghívsz egy pohár borra, ha nem akkor én hívlak meg valamire. Majd még eldöntöm mi legyen az. *mondja majd játékosan még kacsint is egyet és érdeklődve néz ismét a máguskörben állók fele.*
4110. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:59:26
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:59:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kagan, Ethea, Janemita//
*A félvért már az is teljesen magával ragadta, amikor Isurii magától író pennáját látta, most pedig ezzel a jégbuborékkal örvendeztette meg a fattyú lány lelkét. Szereti a varázslatokat, főleg ha látványosak, mint itt a tusán a legtöbb.
Bár szórakoztatja a látvány, nem vigyorogja telibe sem a nézelődőket, sem a versenyzőket. Egyenes tartással, visszafogott kis mosollyal követi Vezérét próbálva arra nézni, amerre a Hadúr, hogy tisztában legyen vele, merre is tartanak és ki az a vén kujon Argus, akiről nemrégiben szó esett.
Egy ilyen pillantáskövetés alkalmával látja meg Khant, bár nem annyira tudja megállapítani, hogy amaz Kagan húgát fixírozza, azért érzi, hogy a kóbor lovag bizony kapni fog.
Ám a Hadúr a jelek szerint másfelé kíván menni, úgyhogy Khan egyelőre megúszta. Tovább tipeg a Thargodar nyomában Darelék felé. Mint szinte mindenkit, őt se látta még soha életében.*
-Menjünk hát.
//Kagan, Ethea, Janemita//
*A félvért már az is teljesen magával ragadta, amikor Isurii magától író pennáját látta, most pedig ezzel a jégbuborékkal örvendeztette meg a fattyú lány lelkét. Szereti a varázslatokat, főleg ha látványosak, mint itt a tusán a legtöbb.
Bár szórakoztatja a látvány, nem vigyorogja telibe sem a nézelődőket, sem a versenyzőket. Egyenes tartással, visszafogott kis mosollyal követi Vezérét próbálva arra nézni, amerre a Hadúr, hogy tisztában legyen vele, merre is tartanak és ki az a vén kujon Argus, akiről nemrégiben szó esett.
Egy ilyen pillantáskövetés alkalmával látja meg Khant, bár nem annyira tudja megállapítani, hogy amaz Kagan húgát fixírozza, azért érzi, hogy a kóbor lovag bizony kapni fog.
Ám a Hadúr a jelek szerint másfelé kíván menni, úgyhogy Khan egyelőre megúszta. Tovább tipeg a Thargodar nyomában Darelék felé. Mint szinte mindenkit, őt se látta még soha életében.*
-Menjünk hát.
4109. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:52:40
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:52:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
// Az Unikornis átka //
*Ahogy a koboldok elhaladnak, még a szájára is szorítja a kezét, nehogy akár egyetlen nyekkenés elhagyja azt. Már épp túl lennének a rejtekhelyén, amikor egy darab kő hangos koppanás kíséretében ér földet közvetlen mellette. ~Fenébe!~ szisszen fel, és hiába reméli, hogy a csapat esetleg annyiban hagyja a zajt, s forrását lekövetve hamar meg is találják őt. Lándzsáját – ami a másik kezében van – ledobja, nehogy fenyegetésnek véljék, meg ellenállni sem nagyon van értelme, tényleg jobb lesz Agbrerve ötlete szerint cselekedni. Azt is hagyja, ha a kardját elveszik tőle. (elveszik tőle?) Szerencsére nem támadnak rá, hanem csak szépen kirángatják, és be az imént felfedezett koboldterembe. A két magasabb kobold, akiket Saunnak és Arsenornak vél, meglepő módon nem csak hogy értenek szörnyül, de ők is éppen ugyanolyan folyékonyan vartyognak, mint a többi. Nem próbál most velük kapcsolatba lépni, vagy jelezni semmilyen módon, még csak nem is tekint feléjük tartósabban, mint bármelyik másik apróságra, még a legcsekélyebb mértékben sem akarja veszélyeztetni álcájukat. Majd bekerül a rácsok mögé, és rázárják az ajtót. Innen még körbenéz a rácson kívülre egy rövid pillanatra, ám ez megszakad, ahogy egy kéz nyúl a vállához. Valóban megnyugtatóak volnának a szavak bárki mástól, ám most dühödten perdül meg, s fordul szembe a két falusival, főleg Khreammal, mivel a pappal ő korábban nem is igazán beszélt. Ennek oka pedig:*
- Öröm, mi? Persze akkor nem aggódtál, amikor beküldtél minket ide!
*Az egyetlen dolog, ami visszatartja attól, hogy haragját kiabálással zúdítsa a két jómadár nyakába, még mindig az, hogy nem tudja, milyen hatással lenne a beszivárgók akciójára. Bár lehet, pont kedvező lenne a számukra egy kis elterelő műsor, ezzel most inkább óvatosan játszik.*
- Öljük meg azt a dögöt, mi? Azt persze elfelejtjük elmondani, hogy az állat sebezhetetlen!
*Na igen, ettől függetlenül van elég egyértelmű jel a lány hangulatára, hangja majdhogynem remeg az elfojtott dühtől, feszült, egyébként ugrásra kész testtartása árulkodik, hogy szívesen kikaparná mindkettejük szemét, ha nem ők lennének az egyetlenek a környéken, akiket ki lehet faggatni. Így viszont csak fenyegetően közelebb lép egyet, - többet is, ha bármelyikük elhátrálna - és úgy mondja, majdhogynem suttogva:*
- Ha tényleg olyan nagy öröm, ne titkolózzatok tovább! Mondjatok el mindent!
*Mély levegőt vesz, összeszedi gondolatait, majd sorolni kezdi:*
- Miért teszik ezt velünk a falusiak? Miért változik át mindenki? És én miért nem? Mi ez az unikornis valójában? És mi volt az a hang... ami innen jött lentről? És mit kerestek ti a tömlöcben? Ki kivel van valójában? Ki ki ellen van itt egyáltalán, leszámítva hogy mindenki ellenünk? És miért higgyek nektek egyáltalán? És... *Jut eszébe még egy dolog, gyanítja, hogy tudják, miről van szó:* Mit tudtok a társaim álmáról?
*Pörgeti a kérdéseket, de nem rest feltenni bármelyiket is újra, ha esetleg kifelejtenék valamelyiket. Egyelőre egészen úgy tűnhet, hogy kifogyott a kérdésekből. Viszont ha a nyugtató szavak nem is, a válaszok talán hatást érhetnek el nála. Halasztást pedig csak akkor tűr, ha valami közbejön.*
*Ahogy a koboldok elhaladnak, még a szájára is szorítja a kezét, nehogy akár egyetlen nyekkenés elhagyja azt. Már épp túl lennének a rejtekhelyén, amikor egy darab kő hangos koppanás kíséretében ér földet közvetlen mellette. ~Fenébe!~ szisszen fel, és hiába reméli, hogy a csapat esetleg annyiban hagyja a zajt, s forrását lekövetve hamar meg is találják őt. Lándzsáját – ami a másik kezében van – ledobja, nehogy fenyegetésnek véljék, meg ellenállni sem nagyon van értelme, tényleg jobb lesz Agbrerve ötlete szerint cselekedni. Azt is hagyja, ha a kardját elveszik tőle. (elveszik tőle?) Szerencsére nem támadnak rá, hanem csak szépen kirángatják, és be az imént felfedezett koboldterembe. A két magasabb kobold, akiket Saunnak és Arsenornak vél, meglepő módon nem csak hogy értenek szörnyül, de ők is éppen ugyanolyan folyékonyan vartyognak, mint a többi. Nem próbál most velük kapcsolatba lépni, vagy jelezni semmilyen módon, még csak nem is tekint feléjük tartósabban, mint bármelyik másik apróságra, még a legcsekélyebb mértékben sem akarja veszélyeztetni álcájukat. Majd bekerül a rácsok mögé, és rázárják az ajtót. Innen még körbenéz a rácson kívülre egy rövid pillanatra, ám ez megszakad, ahogy egy kéz nyúl a vállához. Valóban megnyugtatóak volnának a szavak bárki mástól, ám most dühödten perdül meg, s fordul szembe a két falusival, főleg Khreammal, mivel a pappal ő korábban nem is igazán beszélt. Ennek oka pedig:*
- Öröm, mi? Persze akkor nem aggódtál, amikor beküldtél minket ide!
*Az egyetlen dolog, ami visszatartja attól, hogy haragját kiabálással zúdítsa a két jómadár nyakába, még mindig az, hogy nem tudja, milyen hatással lenne a beszivárgók akciójára. Bár lehet, pont kedvező lenne a számukra egy kis elterelő műsor, ezzel most inkább óvatosan játszik.*
- Öljük meg azt a dögöt, mi? Azt persze elfelejtjük elmondani, hogy az állat sebezhetetlen!
*Na igen, ettől függetlenül van elég egyértelmű jel a lány hangulatára, hangja majdhogynem remeg az elfojtott dühtől, feszült, egyébként ugrásra kész testtartása árulkodik, hogy szívesen kikaparná mindkettejük szemét, ha nem ők lennének az egyetlenek a környéken, akiket ki lehet faggatni. Így viszont csak fenyegetően közelebb lép egyet, - többet is, ha bármelyikük elhátrálna - és úgy mondja, majdhogynem suttogva:*
- Ha tényleg olyan nagy öröm, ne titkolózzatok tovább! Mondjatok el mindent!
*Mély levegőt vesz, összeszedi gondolatait, majd sorolni kezdi:*
- Miért teszik ezt velünk a falusiak? Miért változik át mindenki? És én miért nem? Mi ez az unikornis valójában? És mi volt az a hang... ami innen jött lentről? És mit kerestek ti a tömlöcben? Ki kivel van valójában? Ki ki ellen van itt egyáltalán, leszámítva hogy mindenki ellenünk? És miért higgyek nektek egyáltalán? És... *Jut eszébe még egy dolog, gyanítja, hogy tudják, miről van szó:* Mit tudtok a társaim álmáról?
*Pörgeti a kérdéseket, de nem rest feltenni bármelyiket is újra, ha esetleg kifelejtenék valamelyiket. Egyelőre egészen úgy tűnhet, hogy kifogyott a kérdésekből. Viszont ha a nyugtató szavak nem is, a válaszok talán hatást érhetnek el nála. Halasztást pedig csak akkor tűr, ha valami közbejön.*
4108. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:51:56
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:51:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
// Galdrian, Argus, Darel //
*Fogadkozása célt ért. Bár néhány másodperc erejéig némán álldogálnak, a párbajt nézve. Egyikük sem szólal meg. A férfi igazán jól nevelt, s engedi, hogy a leány saját gondolataival legyen elfoglalva, ebben a kritikus pillanatban. Nem zavarja felesleges szövegelésekkel. Kevés hozzá hasonló férfi él már manapság, ki tisztában van a tisztelettel.*
- Ugyan, semmiség. Hiszen maga csak engem kívánt védeni, nem tudván, hogy ismerem Argust. *Adózik egy újabb szelíd mosollyal a férfi felé.* - De sajnos úgy érzem, hogy szükséges szabadkozásom, még ha a mágus nevében is. Feszült, s emiatt nem lehet hibáztatni, bár ez nem mentség viselkedésére. *Mosolyodik a férfira immár szomorúan, s a kezébe tartott tárgyak közé fogja továbbra is.
Argus könnyűszerrel győzött, a leány nem is gondolta, hogy másképp fog tenni. Nem csak rendkívüli embernek, de rendkívüli mágusnak is ismerte. Ezért is szeretett volna tőle tanácsokat kérni még a Hófesztiválon. Maga is szeretne a mágia, eme rögös útján elindulni, de ezt Északon, a kúria falai között nem tehette meg. Részben ezért is indultak el. Figyelmét nem kerüli el Argus motyogása, bár szavait nem értheti, nem képes még szájról olvasni, bárhogy is koncentrál.
Galdrian szavaira csak bólint, hogy hasonlókép gratulál ő is. Argus vonásain látja, hogy épp megszólalna, ha nem hallana meg egy ismerős hangot a közelből.
A hangot, mely oly régen hallott. Talán két éve is már annak. Szemeit egy pillanatra behunyja, s maga elé képzeli a férfit. A hasonlóság egy szikrája sem fedezhető fel köztük, de ezen semmi csoda nincsen. Bár nem vér szerinti testvérek, de a családban ez sose jelentett semmilyen gondot. Fejét óvatosan, s lassan fordítja oldalra. Rögtön, ami szembeszökik neki testvére mosolya.
~Sose mosolygott otthon.~
Szívében vegyes érzelmekkel küzd. Egyrészt örül annak, hogy végre újra viszont láthatja testvérét, ám a jelenlegi helyzetet tekintve, inkább kívánja, hogy bár ne most találkoznának. Ahogy végignéz a férfin, hatalmasat nyel. Nem tudja hirtelen, hogy miként is reagáljon. Gondolatai ezernyi fonalából a rideg hang zökkenti ki, ahogy nevét ejti ki, s ahogy értetlenül tekint rá a másik.
Szívében elsősorban az öröm foglalja el a helyét. Néhány tétova lépés után, máris Darel előtt terem, s karjait felemelve öleli át a férfi nyakát. Kissé lábujjhegyre állva segít magának, hogy ölelését szorosabbra vonja. Hiányzott már neki a fiú, még ha otthon nem is töltöttek el oly sok időt egymással. Mielőtt kibontakozna az ölelésből, és magyarázkodásba kezdene, egy apró csókot lehel a harcos arcára. Néhány lépést távolodik tőle, s visszaáll Galdrian mellé.*
- Darel. *Mosolyog rá, melegséggel teli szemeit rá emelve újra.* - Eljöttünk otthonról. *Feleli meg a megkérdezetlen kérdést, hiszen elég csak bátyja arcára tekintenie. Bár mondandóját láthatja is.* - Követtük bátyjaink és persze Rahna hagyományát, s Lyarával mi is útnak indultunk. *Itt hirtelen némul el. Kezeiben lévő tárgyakat igyekszik elrejteni a férfi lehetséges kutakodó tekintete elől, ezért kezét háta mögé is rejti. Nem csak ezért hallgatott el. Nem akarja megvallani, hogy jogtalanul, s persze minden szó nélkül jöttek el. Szemeit lesüti, hiszen testvére rögtön kitalálhatja, hogy ez történhetett. Rahna mindig is kalandor jellem volt, s ki tudta magának harcolni, hogy elhagyja Északot. De ő és húga szinte sose tehettek egy lépést egy katona óvó szemei nélkül.
Galdrian ezt a pillanatot választotta, hogy felé fordulva, elköszönjön tőlük. A hallott szavak hallatán, fejét hirtelen kapja fel, s arca újra elsápad. Ha valamit, akkor nem szerette volna bátyja orrára kötni - bár hazudni sem szeret - hogy húga esetleg bajban lehet. Hatalmasat nyelve, visszaszerzi jelenlétét, s mosolyogva szólal meg.*
- Galdrian, számomra az öröm, hogy egy ilyen lovagot megismerhettem. Remélem útjaink összesodródnak még, s sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk.
*Hagyja, hogy kacsóját a férfi kezei közé fogja, s egy apró csókkal illesse. Még megvárja, hogy a férfi eltűnjön a fogadó irányba, közbe hallja Argus szavait, hogy testvére ne legyen mérges. Ekkor fordul vissza, elsősorban a mágus felé.*
- Argus, meg tudod állapítani egy tárgyról, hogy az kinek a tulajdonában állt?
*A kérdés hirtelen ötlik eszébe. Olvasott hasonló mágiáról, ámbár nem tudja, hogy az valóban létezik-e. Barna lélektükreit nehezen emeli fel Darelra, s akkor is visszakozva. Nem kívánja elmondani a jelenlegi helyzetet, de nem is szeretné a barátjára bízni ezt. Kezét, melyben a szőke hajtincs, s a farkas medál hever átnyújtja kék szemű testvérének, szótlanul.*
// Galdrian, Argus, Darel //
*Fogadkozása célt ért. Bár néhány másodperc erejéig némán álldogálnak, a párbajt nézve. Egyikük sem szólal meg. A férfi igazán jól nevelt, s engedi, hogy a leány saját gondolataival legyen elfoglalva, ebben a kritikus pillanatban. Nem zavarja felesleges szövegelésekkel. Kevés hozzá hasonló férfi él már manapság, ki tisztában van a tisztelettel.*
- Ugyan, semmiség. Hiszen maga csak engem kívánt védeni, nem tudván, hogy ismerem Argust. *Adózik egy újabb szelíd mosollyal a férfi felé.* - De sajnos úgy érzem, hogy szükséges szabadkozásom, még ha a mágus nevében is. Feszült, s emiatt nem lehet hibáztatni, bár ez nem mentség viselkedésére. *Mosolyodik a férfira immár szomorúan, s a kezébe tartott tárgyak közé fogja továbbra is.
Argus könnyűszerrel győzött, a leány nem is gondolta, hogy másképp fog tenni. Nem csak rendkívüli embernek, de rendkívüli mágusnak is ismerte. Ezért is szeretett volna tőle tanácsokat kérni még a Hófesztiválon. Maga is szeretne a mágia, eme rögös útján elindulni, de ezt Északon, a kúria falai között nem tehette meg. Részben ezért is indultak el. Figyelmét nem kerüli el Argus motyogása, bár szavait nem értheti, nem képes még szájról olvasni, bárhogy is koncentrál.
Galdrian szavaira csak bólint, hogy hasonlókép gratulál ő is. Argus vonásain látja, hogy épp megszólalna, ha nem hallana meg egy ismerős hangot a közelből.
A hangot, mely oly régen hallott. Talán két éve is már annak. Szemeit egy pillanatra behunyja, s maga elé képzeli a férfit. A hasonlóság egy szikrája sem fedezhető fel köztük, de ezen semmi csoda nincsen. Bár nem vér szerinti testvérek, de a családban ez sose jelentett semmilyen gondot. Fejét óvatosan, s lassan fordítja oldalra. Rögtön, ami szembeszökik neki testvére mosolya.
~Sose mosolygott otthon.~
Szívében vegyes érzelmekkel küzd. Egyrészt örül annak, hogy végre újra viszont láthatja testvérét, ám a jelenlegi helyzetet tekintve, inkább kívánja, hogy bár ne most találkoznának. Ahogy végignéz a férfin, hatalmasat nyel. Nem tudja hirtelen, hogy miként is reagáljon. Gondolatai ezernyi fonalából a rideg hang zökkenti ki, ahogy nevét ejti ki, s ahogy értetlenül tekint rá a másik.
Szívében elsősorban az öröm foglalja el a helyét. Néhány tétova lépés után, máris Darel előtt terem, s karjait felemelve öleli át a férfi nyakát. Kissé lábujjhegyre állva segít magának, hogy ölelését szorosabbra vonja. Hiányzott már neki a fiú, még ha otthon nem is töltöttek el oly sok időt egymással. Mielőtt kibontakozna az ölelésből, és magyarázkodásba kezdene, egy apró csókot lehel a harcos arcára. Néhány lépést távolodik tőle, s visszaáll Galdrian mellé.*
- Darel. *Mosolyog rá, melegséggel teli szemeit rá emelve újra.* - Eljöttünk otthonról. *Feleli meg a megkérdezetlen kérdést, hiszen elég csak bátyja arcára tekintenie. Bár mondandóját láthatja is.* - Követtük bátyjaink és persze Rahna hagyományát, s Lyarával mi is útnak indultunk. *Itt hirtelen némul el. Kezeiben lévő tárgyakat igyekszik elrejteni a férfi lehetséges kutakodó tekintete elől, ezért kezét háta mögé is rejti. Nem csak ezért hallgatott el. Nem akarja megvallani, hogy jogtalanul, s persze minden szó nélkül jöttek el. Szemeit lesüti, hiszen testvére rögtön kitalálhatja, hogy ez történhetett. Rahna mindig is kalandor jellem volt, s ki tudta magának harcolni, hogy elhagyja Északot. De ő és húga szinte sose tehettek egy lépést egy katona óvó szemei nélkül.
Galdrian ezt a pillanatot választotta, hogy felé fordulva, elköszönjön tőlük. A hallott szavak hallatán, fejét hirtelen kapja fel, s arca újra elsápad. Ha valamit, akkor nem szerette volna bátyja orrára kötni - bár hazudni sem szeret - hogy húga esetleg bajban lehet. Hatalmasat nyelve, visszaszerzi jelenlétét, s mosolyogva szólal meg.*
- Galdrian, számomra az öröm, hogy egy ilyen lovagot megismerhettem. Remélem útjaink összesodródnak még, s sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk.
*Hagyja, hogy kacsóját a férfi kezei közé fogja, s egy apró csókkal illesse. Még megvárja, hogy a férfi eltűnjön a fogadó irányba, közbe hallja Argus szavait, hogy testvére ne legyen mérges. Ekkor fordul vissza, elsősorban a mágus felé.*
- Argus, meg tudod állapítani egy tárgyról, hogy az kinek a tulajdonában állt?
*A kérdés hirtelen ötlik eszébe. Olvasott hasonló mágiáról, ámbár nem tudja, hogy az valóban létezik-e. Barna lélektükreit nehezen emeli fel Darelra, s akkor is visszakozva. Nem kívánja elmondani a jelenlegi helyzetet, de nem is szeretné a barátjára bízni ezt. Kezét, melyben a szőke hajtincs, s a farkas medál hever átnyújtja kék szemű testvérének, szótlanul.*
4107. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:13:09
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:13:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
//Elyne, Argus, Darel//
*Máskülönben örömmel adózna a lány tenyerének puha érintésére, s mosolyának melengető látványa végett, azonban kellően kibillentette nyugalmából a mágus ahhoz, hogy pusztán csak egy bólintással konstatálja a törékeny csukló jólétét, és a lány szívélyes magatartását az irányában.
Innentől kezdve leginkább az elméjében kergetőző gondolatainak adózik figyelmével, s legközelebb akkor ocsúdik fel tűnődéséből, amikor a bájos, őzike tekintettel megáldott lány csilingelő hangja újfent az érzékeit simítja.*
- Kérem, más nevében igazán ne ön szabadkozzék... Máskülönben én is elnézéssel tartozom heves vérmérsékletemért, két férfi gyermeteg civakodásánál van komolyabb problémája is, hölgyem... *Válaszolja csöndesen, ahogy a feléjük közeledő Argust figyeli, majd egy halovány mosolyt eszközölve ajkaira, végül Elyne felé fordul, hogy bizonyítsa szavainak őszinteségét. Valóban elült már benne a harag, és csak remélni meri, hogy a visszatérő mágus ezúttal nem kíván a szavain és lehetséges indíttatásain morfondírozni, hanem törődik az állítólagos veszéllyel és problémával, hogy minél előbb megkönnyíthesse az úrinő lelkét.
Amint visszapillant felé, látja, hogy beszél magában valamit a férfi - míg feléjük tart -, de ezen már meg sem lepődik, csupán elkönyveli magában; tényleg hibbant lehet a varázsló.*
- Gratulálok a győzelméhez. *Szólal meg végül, miként odaér hozzájuk a mágus, s reménye, hogy a transzállapotot is valahogy meg tudja ezzel szüntetni, mert kezd igazán kellemetlenné válni az összefüggéstelen beszéde a számára.
Ám alig, hogy kifejezte gratulációját, egy újabb férfi csatlakozik hozzájuk, aki olybá tűnik, történetesen mind Argusnak, mind Elyne-nek ismerőse. Kardja egyből szemet szúr a fiatal lovagnak, határozott kiállása pedig nyilvánvalóvá teszi Galdrian számára, hogy nálánál harcedzettebb a varázsló által Darelnek nevezett. Remek, ha van, ki vigyázzon a bájos szépségre, akkor végét veheti ennek az egyre kínosabbá váló helyzetnek, már ami szerény személyét illeti.
Türelmesen kivárja, míg köszöntik egymást az ismerősök, majd a barna fürtökkel megáldott lányhoz fordul.*
- Hölgyem, igazán örülök, hogy megismerhettem, azonban családját mélyen érintő, személyes ügyeibe nincs beleszólásom. Csupán remélem, hogy előnyösen végződik a története. Biztonsága felől pedig már nem aggódom... *Mosolyogja, ajkain szelíd mosollyal, s amennyiben hagyja a hölgy, ismét kezet csókol neki. Aztán a két férfire pillant.*
- Uraim... Örvendtem a találkozásnak. *Enyhén meghajol feléjük búcsúzásképpen, majd elindul visszafelé a fogadó irányába, nem egyéb céllal, minthogy visszazárkózzon szállásának rejtekébe, és kipihenje a másnapját csak nehezebbé tevő pillanatokat. Persze az üdítő szépségű Elyne-t nem felejti, s reméli, egykor majd nyugodalmasabb körülmények között válthatnak szót.*
//Elyne, Argus, Darel//
*Máskülönben örömmel adózna a lány tenyerének puha érintésére, s mosolyának melengető látványa végett, azonban kellően kibillentette nyugalmából a mágus ahhoz, hogy pusztán csak egy bólintással konstatálja a törékeny csukló jólétét, és a lány szívélyes magatartását az irányában.
Innentől kezdve leginkább az elméjében kergetőző gondolatainak adózik figyelmével, s legközelebb akkor ocsúdik fel tűnődéséből, amikor a bájos, őzike tekintettel megáldott lány csilingelő hangja újfent az érzékeit simítja.*
- Kérem, más nevében igazán ne ön szabadkozzék... Máskülönben én is elnézéssel tartozom heves vérmérsékletemért, két férfi gyermeteg civakodásánál van komolyabb problémája is, hölgyem... *Válaszolja csöndesen, ahogy a feléjük közeledő Argust figyeli, majd egy halovány mosolyt eszközölve ajkaira, végül Elyne felé fordul, hogy bizonyítsa szavainak őszinteségét. Valóban elült már benne a harag, és csak remélni meri, hogy a visszatérő mágus ezúttal nem kíván a szavain és lehetséges indíttatásain morfondírozni, hanem törődik az állítólagos veszéllyel és problémával, hogy minél előbb megkönnyíthesse az úrinő lelkét.
Amint visszapillant felé, látja, hogy beszél magában valamit a férfi - míg feléjük tart -, de ezen már meg sem lepődik, csupán elkönyveli magában; tényleg hibbant lehet a varázsló.*
- Gratulálok a győzelméhez. *Szólal meg végül, miként odaér hozzájuk a mágus, s reménye, hogy a transzállapotot is valahogy meg tudja ezzel szüntetni, mert kezd igazán kellemetlenné válni az összefüggéstelen beszéde a számára.
Ám alig, hogy kifejezte gratulációját, egy újabb férfi csatlakozik hozzájuk, aki olybá tűnik, történetesen mind Argusnak, mind Elyne-nek ismerőse. Kardja egyből szemet szúr a fiatal lovagnak, határozott kiállása pedig nyilvánvalóvá teszi Galdrian számára, hogy nálánál harcedzettebb a varázsló által Darelnek nevezett. Remek, ha van, ki vigyázzon a bájos szépségre, akkor végét veheti ennek az egyre kínosabbá váló helyzetnek, már ami szerény személyét illeti.
Türelmesen kivárja, míg köszöntik egymást az ismerősök, majd a barna fürtökkel megáldott lányhoz fordul.*
- Hölgyem, igazán örülök, hogy megismerhettem, azonban családját mélyen érintő, személyes ügyeibe nincs beleszólásom. Csupán remélem, hogy előnyösen végződik a története. Biztonsága felől pedig már nem aggódom... *Mosolyogja, ajkain szelíd mosollyal, s amennyiben hagyja a hölgy, ismét kezet csókol neki. Aztán a két férfire pillant.*
- Uraim... Örvendtem a találkozásnak. *Enyhén meghajol feléjük búcsúzásképpen, majd elindul visszafelé a fogadó irányába, nem egyéb céllal, minthogy visszazárkózzon szállásának rejtekébe, és kipihenje a másnapját csak nehezebbé tevő pillanatokat. Persze az üdítő szépségű Elyne-t nem felejti, s reméli, egykor majd nyugodalmasabb körülmények között válthatnak szót.*
4106. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:05:32
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:05:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kagan, Ethea, Janemita//
*Alaposan megcsappant kis csapata körében (az élén az túlzás lenne, mert szándékosan inkább egy jó svádájú, nőkkel körülvett harcosnak akar tűnni, mint Kagan Thargodarnak, Amon Ruadh Hadurának) érkezik, és már messziről kiszúrja az Isuriit stírölő lovagot. Aki feltűnően nem fosik semelyik bokorban. Ez pedig nagy hiba.*
*A fickó szerencséjére figyelmét hamar eltereli Isurii, aki sikeres varázslatot hozott létre.*
~ Pedig mondta, hogy nincs oda a vízmágiáért. ~ *már ha jól értette, amire nincs garancia. Eszébe sem jut megzavarni a lányt, még csak azt sem akarja, hogy összefussanak - húga koncentrálása megsínyli, ha úgy érzi, a család felé kell bizonyítania.*
*Ellenben hamar kiszúrja Argust, aki ezúttal már alkot is valamit, és ha mást nem is, varázsolni megtanult az elmúlt hónapok alatt. Ami azonban ennél is érdekesebb, az Darel, az északi harcos, kivel már volt alkalma együtt küzdeni - legutóbb messze délre.*
~ Hmm. Vajon mi lett a tojásával. ~ *már azzal az eggyel, ami a rá jutó részesedés volt a Medvebagoly levadászásából. Az ifjú Worff Argus felé tart, nem zavartatva magát a párbajtól, és láthatóan nem csak őt ismeri Argus kíséretéből, hanem a szemrevaló lányt is.*
~ Hasonlítanak. ~ * nagyon vacillál, hogy Khant vágja e nyakon, Darelt üdvözölje, vagy egyszerűen csak nézze a párbajt.*
- Ne maradjunk szem előtt, hölgyek. Üdvözöljünk egy régi harcostársat. *ezzel két kísérője körében elindul Darelék felé.*
//Kagan, Ethea, Janemita//
*Alaposan megcsappant kis csapata körében (az élén az túlzás lenne, mert szándékosan inkább egy jó svádájú, nőkkel körülvett harcosnak akar tűnni, mint Kagan Thargodarnak, Amon Ruadh Hadurának) érkezik, és már messziről kiszúrja az Isuriit stírölő lovagot. Aki feltűnően nem fosik semelyik bokorban. Ez pedig nagy hiba.*
*A fickó szerencséjére figyelmét hamar eltereli Isurii, aki sikeres varázslatot hozott létre.*
~ Pedig mondta, hogy nincs oda a vízmágiáért. ~ *már ha jól értette, amire nincs garancia. Eszébe sem jut megzavarni a lányt, még csak azt sem akarja, hogy összefussanak - húga koncentrálása megsínyli, ha úgy érzi, a család felé kell bizonyítania.*
*Ellenben hamar kiszúrja Argust, aki ezúttal már alkot is valamit, és ha mást nem is, varázsolni megtanult az elmúlt hónapok alatt. Ami azonban ennél is érdekesebb, az Darel, az északi harcos, kivel már volt alkalma együtt küzdeni - legutóbb messze délre.*
~ Hmm. Vajon mi lett a tojásával. ~ *már azzal az eggyel, ami a rá jutó részesedés volt a Medvebagoly levadászásából. Az ifjú Worff Argus felé tart, nem zavartatva magát a párbajtól, és láthatóan nem csak őt ismeri Argus kíséretéből, hanem a szemrevaló lányt is.*
~ Hasonlítanak. ~ * nagyon vacillál, hogy Khant vágja e nyakon, Darelt üdvözölje, vagy egyszerűen csak nézze a párbajt.*
- Ne maradjunk szem előtt, hölgyek. Üdvözöljünk egy régi harcostársat. *ezzel két kísérője körében elindul Darelék felé.*
4105. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 18:01:34
Üzenet elküldve: 2015-03-12 18:01:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Mágustusa//
~ Erről van szó. ~
*Fellélegez, ahogy átlép a tisztást az erdőtől elválasztó sávot, egyúttal jó időre maga mögött tudva talán a kényelmetlen kötelességeket is. A fánknak már hűlt helye kezében, a porcukor utolsó nyomait épp akkor tünteti el ujjhegyeiről, amikor a Mágustusa színhelyeként szolgáló területbe botlik. Amint észrevételezni kényszerül, már javában zajlik a megmérettetés, így nem kell megint a várakozással töltenie idejét, amíg a résztvevőket összetrombitálják, hogy eldalolják a szabályokat.*
~ Mondjuk így én is csak tippelni tudok, hogy mik azok. ~
*Egyszerű vállvonással gyorsan túlteszi magát a dilemmán. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a harci tusán is csak gyakorlófegyverek engedélyezettek, így itt sem lehet szemtanúja senki egy utolsó vérig tartó összecsapásnak.
Tisztes távolságban maradva az erőpróbában résztvevők körétől, valahol a hátrahagyott lovak között áll meg először.*
- Lehetne többször is igazam. - *Lép mosollyal az arcán ahhoz a szürkéhez, amely Isurii sajátja. Annak idején Balthazard nem bántotta őt, nem tart hát most a máguslány lovától sem.*
- Wo-wo-wo! - *Hőköl azért vissza, amikor a lóhoz közeledvén amaz majdnem lángra kap, mivel a bot csak úgy hirtelenjében lángot fog, majd néhány szívdobannással később már finom jégburok keletkezik rajta. Saját riadalmán túllépve, korábbi szándékának tesz eleget azzal aztán, hogy a szürkéhez lép.*
- Sssh. A nagyfiúk és lányok csak "játszanak" egy kicsit, de téged nem fognak bántani, Isurii nem hagyja. Meg én se, ha ez számít bármit. - *Sajátjaként tartott, egykori bérgebéjéhez is gyakran beszél, mert állítólag nem teljesen értelmetlen időtöltés. Hamarjában kikeresi Isuriit is, aki azzal a tűzhajlító csodabogárral sorsoltatott össze és láthatóan próbál helytállni a lángnyelvek ellenében.
Valami magányosan hagyott farönkön telepszik meg a szürke közelében, onnét kíséri majd figyelemmel a Thargodar lány küzdelmét. Meg persze környezetét is, nehogy megint valami kedvet kapjon lángra lobbanni.*
~ Mutasd meg, sikerült-e megtalálnod azt a hatalmat, amit kerestél. ~
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.12 18:24:18
//Mágustusa//
~ Erről van szó. ~
*Fellélegez, ahogy átlép a tisztást az erdőtől elválasztó sávot, egyúttal jó időre maga mögött tudva talán a kényelmetlen kötelességeket is. A fánknak már hűlt helye kezében, a porcukor utolsó nyomait épp akkor tünteti el ujjhegyeiről, amikor a Mágustusa színhelyeként szolgáló területbe botlik. Amint észrevételezni kényszerül, már javában zajlik a megmérettetés, így nem kell megint a várakozással töltenie idejét, amíg a résztvevőket összetrombitálják, hogy eldalolják a szabályokat.*
~ Mondjuk így én is csak tippelni tudok, hogy mik azok. ~
*Egyszerű vállvonással gyorsan túlteszi magát a dilemmán. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a harci tusán is csak gyakorlófegyverek engedélyezettek, így itt sem lehet szemtanúja senki egy utolsó vérig tartó összecsapásnak.
Tisztes távolságban maradva az erőpróbában résztvevők körétől, valahol a hátrahagyott lovak között áll meg először.*
- Lehetne többször is igazam. - *Lép mosollyal az arcán ahhoz a szürkéhez, amely Isurii sajátja. Annak idején Balthazard nem bántotta őt, nem tart hát most a máguslány lovától sem.*
- Wo-wo-wo! - *Hőköl azért vissza, amikor a lóhoz közeledvén amaz majdnem lángra kap, mivel a bot csak úgy hirtelenjében lángot fog, majd néhány szívdobannással később már finom jégburok keletkezik rajta. Saját riadalmán túllépve, korábbi szándékának tesz eleget azzal aztán, hogy a szürkéhez lép.*
- Sssh. A nagyfiúk és lányok csak "játszanak" egy kicsit, de téged nem fognak bántani, Isurii nem hagyja. Meg én se, ha ez számít bármit. - *Sajátjaként tartott, egykori bérgebéjéhez is gyakran beszél, mert állítólag nem teljesen értelmetlen időtöltés. Hamarjában kikeresi Isuriit is, aki azzal a tűzhajlító csodabogárral sorsoltatott össze és láthatóan próbál helytállni a lángnyelvek ellenében.
Valami magányosan hagyott farönkön telepszik meg a szürke közelében, onnét kíséri majd figyelemmel a Thargodar lány küzdelmét. Meg persze környezetét is, nehogy megint valami kedvet kapjon lángra lobbanni.*
~ Mutasd meg, sikerült-e megtalálnod azt a hatalmat, amit kerestél. ~
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.12 18:24:18
4104. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 15:45:40
Üzenet elküldve: 2015-03-12 15:45:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Mágustusa - Elyne, Galdrian, Darel, Worenth Yosden//
*A párbaj nem volt túl hosszú, mivel az ellenfelének valamiért besült a varázslata. Talán hibázott a szükséges kézmozdulatoknál, talán a varázsszavakban. A legtöbb nem mágus fel sem tudja fogni, hogy micsoda precizitás kell a varázsláshoz, és hogy a legapróbb miatt is besülhet a varázslat. Worenth volt rá a legmegfelelőbb példa, bár a legtöbben bele sem gondolnak ebbe. Argus kissé elszomorodik, hogy így kellet nyernie, de tiszteletteljesen fejet hajt a másik felé, megköszönve a párbajt.*
~Szegény. Senkinek nem kellemes ilyen módon veszteni.~
*Lassú kimért mozdulatokkal oda sétál a botjához, megragadja, s elindul le a pódiumról, hogy a következő páros tudjon kezdeni. Egyenesen a pároshoz sétál, közben magában motyog és próbál rájönni a megoldásra.*
-Már benne vagyok. De neki mi lehet a célja? Én vagy a lány? Vagy netalántán egy teljesen új személy? Azon most felesleges gondolkodni, hogy valós-e a fenyegetés vagy sem. Most már csak reménykedhetünk a jó dolgokban.
*Oda érve a pároshoz még mindig csak motyog látszólag összefüggéstelenebbül, mint eddig.*
-Farkas és Orkok. Szarvas és Fák. Víz és Kövek. De akkor igaz lenne a Farkas és a Víz? Illetve a a Szarvas és Kövek? Vagy Az Orkok és a Fák? Agancsok könyve! *jelenti ki hangosan, mint aki ráébredt valami fontosra.*
*Alőször a lányra néz, majd a férfira. Már kezdene bele valaminek az elmagyarázásába, amikor is valaki a nevén szólítja. A hang irányába kapja a fejét, s nem telik sok időbe, mire meglátja a jégkék szemű harcost.*
-Darel! *köszönti a fiút, s nyújtja felé a kezét. A mágus nem mosolyog az Ifjú Farkas, ahogyan eddigi találkozásai alkalmával.* Ne légy mérges. *kéri a barátját bár az még nem érti miért.*
//Mágustusa - Elyne, Galdrian, Darel, Worenth Yosden//
*A párbaj nem volt túl hosszú, mivel az ellenfelének valamiért besült a varázslata. Talán hibázott a szükséges kézmozdulatoknál, talán a varázsszavakban. A legtöbb nem mágus fel sem tudja fogni, hogy micsoda precizitás kell a varázsláshoz, és hogy a legapróbb miatt is besülhet a varázslat. Worenth volt rá a legmegfelelőbb példa, bár a legtöbben bele sem gondolnak ebbe. Argus kissé elszomorodik, hogy így kellet nyernie, de tiszteletteljesen fejet hajt a másik felé, megköszönve a párbajt.*
~Szegény. Senkinek nem kellemes ilyen módon veszteni.~
*Lassú kimért mozdulatokkal oda sétál a botjához, megragadja, s elindul le a pódiumról, hogy a következő páros tudjon kezdeni. Egyenesen a pároshoz sétál, közben magában motyog és próbál rájönni a megoldásra.*
-Már benne vagyok. De neki mi lehet a célja? Én vagy a lány? Vagy netalántán egy teljesen új személy? Azon most felesleges gondolkodni, hogy valós-e a fenyegetés vagy sem. Most már csak reménykedhetünk a jó dolgokban.
*Oda érve a pároshoz még mindig csak motyog látszólag összefüggéstelenebbül, mint eddig.*
-Farkas és Orkok. Szarvas és Fák. Víz és Kövek. De akkor igaz lenne a Farkas és a Víz? Illetve a a Szarvas és Kövek? Vagy Az Orkok és a Fák? Agancsok könyve! *jelenti ki hangosan, mint aki ráébredt valami fontosra.*
*Alőször a lányra néz, majd a férfira. Már kezdene bele valaminek az elmagyarázásába, amikor is valaki a nevén szólítja. A hang irányába kapja a fejét, s nem telik sok időbe, mire meglátja a jégkék szemű harcost.*
-Darel! *köszönti a fiút, s nyújtja felé a kezét. A mágus nem mosolyog az Ifjú Farkas, ahogyan eddigi találkozásai alkalmával.* Ne légy mérges. *kéri a barátját bár az még nem érti miért.*
4103. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 11:12:07
Üzenet elküldve: 2015-03-12 11:12:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
*Tehát a vándorpókról csupán információ morzsákat kapnak, túlságosan nagy konkrétumot nem, s bár Mordach csupán bólint a hallottakra, agytekervényei mégis hevesen forognak. Vándor lévén érdeklik nagyon az állatok, főleg a különlegesebbek, hiszen ez is egy pont a sok közül, amiért egy vándor ezt a létet választotta. Mindig is foglalkoztatták a furcsa lények, s ez bizony annak tűnik, ám jelenleg nem kérdez róla többet, hiszen Awer arckifejezéséből leszűrve ő sem tud túlságosan sokat róla. A Vörös viszont ebbe nem fog beletörődni, s ezt is felveszi a napirendi pontok egyikére.*
- Ez a három. *ismétli el a fogadós szavait, majd Ada felé fordul* Hát... *vakarja meg a fejét* Főzni ugyan tudok pár különlegességet, de ez a rutin nem éppen egy férfi kezében van meg. *húzza el száját* Egy kis hiba, aztán oda az egész, s ha egy ilyen némbernek kell felszolgálni, mint aki nemrég itt átsétált, akkor még baj is lehet. Szóval... *sóhajt egyet gúnyos ábrázattal* Akkor marad az Anoo-Baa. *ekkor közelebb hajol a tündérhez* Így legalább bejárhatom a helyet, nem kell egész nap a konyhában rohadni, s talán több információt szerezhetünk a helyről. No meg a vendégekről...
*Hiszen ha ide egyszerű emberként ennyire macerás eljutni, akkor már tényleg kíváncsi rá, hogy egy vendég például honnan szerezhetett erről a helyről tudomást. Talán ha meg van a megfelelő vagyon, elintézi a fogadó, hogy a híre eljusson ezekhez a személyekhez? Egy újabb talány, melyre talán hamarosan fény derül.*
- A körbevezetés mára elmarad? *pillant Awer felé* Vagy jobban mondva maradjunk a szobánkban napkeltéig?
*Ami érthető is lenne, hiszen ki akarna az éj közepén két idegent látni, akik kóborolnak a falak közt, s talán megzavarják a vendégeket. Bár megfordul azért Mordach fejében, hogy az éj leple alatt halkan kiosonhatnának körbenézni, de egy elnyomott ásítás hamar elűzi eme gondolatot. Nagyon hosszú volt a mai nap, s az első munkára nem ártana kicsit kipihenni magukat. Lesz még arra bőven idő, hogy bejárják a helyet.*
- Akkor részemről indulhatunk.
*Biccent Awer felé, s ha megindul, akkor a Vörös rögtön követi. Most már arra is kíváncsi, hogy egy egyszerű dolgozó milyen szállást kap egy ilyen felsőbb rétegeknek tervezett helyen. Talán csak látszat mindez, s egy egyszerű lepukkant lukban fogják tölteni az elkövetkezendő éjeket? Még ez is megfordul a fejében, s igazából már nem is lenne meglepődve semmin. Mondjuk neki nincsenek nagy igényei, ő az egyszerű földön is elfekszik akár, de ha már kényszerítik a maradásra, akkor azért elvárható lenne egy normálisabb szoba. Pontosabban, egy "közös" normálisabb szoba, hiszen a Vörös nem hajlandó a tündért egyedül hagyni éjekre, sose lehet tudni, mi történik a falak közt. S ha esetleg bekövetkezik valami baj, akkor nem akarja azt, hogy Ada egymaga nézzen vele szembe.*
- Egy szobában leszünk, nem kell kettőt pazarolni ránk.
*Jelenti határozottan végül Awer felé, a hölgyeményt meg sem kérdezve. Csak reméli, hogy nem egyedül akarja tölteni az estéket, ám ha így is lenne, akkor az sajnos nem érdekelné a Vöröst. Néha olyan tud lenni, mint egy rossz testőr...*
- Hol jelenjünk meg reggel, s mikor? Illetve ebben a szerelésben maradunk, vagy kapunk valami egyenruhát is a munkához?
*A kérdések fontosak, így remélhetőleg nem maguknak kell majd kitalálniuk. Az olyan kérdések, mint hogy mikor lesz szünetük, mennyi a munkaidő, a bérezés pontosan, merre találják az ebédlőt, az még egyelőre ráér a holnapi napra is. Mondjuk egy kiadós vacsora remek zárása lenne ennek a napnak, bár Awer szavaiból ítélve nagyon a szobájukba akarja tolni a párost, így csak egy gúnyos legyintéssel inti le magában a kiadós vacsora gondolatát.*
*Tehát a vándorpókról csupán információ morzsákat kapnak, túlságosan nagy konkrétumot nem, s bár Mordach csupán bólint a hallottakra, agytekervényei mégis hevesen forognak. Vándor lévén érdeklik nagyon az állatok, főleg a különlegesebbek, hiszen ez is egy pont a sok közül, amiért egy vándor ezt a létet választotta. Mindig is foglalkoztatták a furcsa lények, s ez bizony annak tűnik, ám jelenleg nem kérdez róla többet, hiszen Awer arckifejezéséből leszűrve ő sem tud túlságosan sokat róla. A Vörös viszont ebbe nem fog beletörődni, s ezt is felveszi a napirendi pontok egyikére.*
- Ez a három. *ismétli el a fogadós szavait, majd Ada felé fordul* Hát... *vakarja meg a fejét* Főzni ugyan tudok pár különlegességet, de ez a rutin nem éppen egy férfi kezében van meg. *húzza el száját* Egy kis hiba, aztán oda az egész, s ha egy ilyen némbernek kell felszolgálni, mint aki nemrég itt átsétált, akkor még baj is lehet. Szóval... *sóhajt egyet gúnyos ábrázattal* Akkor marad az Anoo-Baa. *ekkor közelebb hajol a tündérhez* Így legalább bejárhatom a helyet, nem kell egész nap a konyhában rohadni, s talán több információt szerezhetünk a helyről. No meg a vendégekről...
*Hiszen ha ide egyszerű emberként ennyire macerás eljutni, akkor már tényleg kíváncsi rá, hogy egy vendég például honnan szerezhetett erről a helyről tudomást. Talán ha meg van a megfelelő vagyon, elintézi a fogadó, hogy a híre eljusson ezekhez a személyekhez? Egy újabb talány, melyre talán hamarosan fény derül.*
- A körbevezetés mára elmarad? *pillant Awer felé* Vagy jobban mondva maradjunk a szobánkban napkeltéig?
*Ami érthető is lenne, hiszen ki akarna az éj közepén két idegent látni, akik kóborolnak a falak közt, s talán megzavarják a vendégeket. Bár megfordul azért Mordach fejében, hogy az éj leple alatt halkan kiosonhatnának körbenézni, de egy elnyomott ásítás hamar elűzi eme gondolatot. Nagyon hosszú volt a mai nap, s az első munkára nem ártana kicsit kipihenni magukat. Lesz még arra bőven idő, hogy bejárják a helyet.*
- Akkor részemről indulhatunk.
*Biccent Awer felé, s ha megindul, akkor a Vörös rögtön követi. Most már arra is kíváncsi, hogy egy egyszerű dolgozó milyen szállást kap egy ilyen felsőbb rétegeknek tervezett helyen. Talán csak látszat mindez, s egy egyszerű lepukkant lukban fogják tölteni az elkövetkezendő éjeket? Még ez is megfordul a fejében, s igazából már nem is lenne meglepődve semmin. Mondjuk neki nincsenek nagy igényei, ő az egyszerű földön is elfekszik akár, de ha már kényszerítik a maradásra, akkor azért elvárható lenne egy normálisabb szoba. Pontosabban, egy "közös" normálisabb szoba, hiszen a Vörös nem hajlandó a tündért egyedül hagyni éjekre, sose lehet tudni, mi történik a falak közt. S ha esetleg bekövetkezik valami baj, akkor nem akarja azt, hogy Ada egymaga nézzen vele szembe.*
- Egy szobában leszünk, nem kell kettőt pazarolni ránk.
*Jelenti határozottan végül Awer felé, a hölgyeményt meg sem kérdezve. Csak reméli, hogy nem egyedül akarja tölteni az estéket, ám ha így is lenne, akkor az sajnos nem érdekelné a Vöröst. Néha olyan tud lenni, mint egy rossz testőr...*
- Hol jelenjünk meg reggel, s mikor? Illetve ebben a szerelésben maradunk, vagy kapunk valami egyenruhát is a munkához?
*A kérdések fontosak, így remélhetőleg nem maguknak kell majd kitalálniuk. Az olyan kérdések, mint hogy mikor lesz szünetük, mennyi a munkaidő, a bérezés pontosan, merre találják az ebédlőt, az még egyelőre ráér a holnapi napra is. Mondjuk egy kiadós vacsora remek zárása lenne ennek a napnak, bár Awer szavaiból ítélve nagyon a szobájukba akarja tolni a párost, így csak egy gúnyos legyintéssel inti le magában a kiadós vacsora gondolatát.*
4102. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 11:08:16
Üzenet elküldve: 2015-03-12 11:08:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Az Unikornis átka //
*A vezér igen szigorúan figyeli a társaságot odabent, néha pár hajtó szó is elhagyja a száját. Mikor Saun és Arsenor odaér hozzá, nem is igazán hederít rájuk kezdetben, csupán Saun utolsó szavaira kapja fel a fejét.*
- Szarvas ló?! Ő a Mi vezérünk, te ostoba, ne hívd szarvas lónak! *ekkor megdörzsöli arcát* Már megint hülyék jöttek, nem hiszem el... *ekkor visszafordul a másik kettő felé* Na mindegy, jobb, mint a semmi. Két nap múlva indulunk egy másik erdőbe, így minden kéz jól jön, szóval menjetek be a páncélosoknak segíteni. Vagy ne, inkább ne, előbb adjatok ételt a Selejteknek *biccent a ketrecek felé*, hátha hajlandóbbak lesznek elaludni, ha el van telve a gyomruk. *mutat az egyik asztal felé, melyen egy nagyobb dobozban pihen némi ételt és hús* Na, nyomás!
*A vezér szavai elsőre kuszának tűnhetnek, de ha jobban belegondolnak, akkor ők ketten is álmodtak egy furcsát, míg Raeyan és Agbrerve nem. Most pedig ők vannak kobold bőrben, a másik kettő pedig nem. A ketrecben levőket pedig selejtnek nevezte. Talán rájuk nem tudott hatni a varázs? Valami hiba csúszhatott a számításokba? Könnyedén meglehet, hiszen bár erősnek tűnt a falu, mégis átlagos emberekből áll, s mint azt tudjuk, az emberek olykor hibáznak.
Közben a másik két kalandor talál magának búvóhelyet, az óriás egy a bejárathoz közelebbit, ahova bár szűkösen, de befér, a hölgyemény pedig a teremhez közel. Eltelik bőven pár perc, mire elhaladnak Agbrerve előtt, de úgy tűnik, hogy a bambák egyáltalán nem vették őt észre. Raeyan is szerencsésnek gondolhatja magát, mikor rezzenéstelenül elhaladnak mellette, ám talán a csalafinta Sors szólhat közbe, mikor egy kisebb szikladarab - nagyjából ökölnyi - hullik le a mennyezetről, pont elé. Erre az egyik kobold odakapja rögtön a tekintetét, s értelmetlen beszédében inti oda a társait. A hölgyet pedig így hamar észreveszik... Ám szerencsére nem bántják őt, csupán kicsit erősebben ragadják meg a karját, s kezdik lefelé cipelni a terembe. Ez nagyjából még akkor történtnek, mikor a vezér beszél Saunnal és Arsenorral. Az egyik odarohan a vezérhez, aki a páncélja alól előhúz egy kulcsot, s odanyomja a goblin kezébe. Amaz visszarohan vele, feltárja a zárat, majd bedobják Raeyant is a börtönbe. Ezután mintha mi sem történt volna, sétálnak tovább, persze miután a kulcs visszakerült a vezérhez.*
- Jól van, hölgyem? *lép oda hozzá rögtön Khream és a pap*
- Öröm látni, hogy nem halt meg.
*Teszi vállára kezét a pap, miközben biztató mosolya, mellyel azt sugallja, hogy semmi baj nem lesz, talán lenyugtatja kicsit a hölgyet.*
*A vezér igen szigorúan figyeli a társaságot odabent, néha pár hajtó szó is elhagyja a száját. Mikor Saun és Arsenor odaér hozzá, nem is igazán hederít rájuk kezdetben, csupán Saun utolsó szavaira kapja fel a fejét.*
- Szarvas ló?! Ő a Mi vezérünk, te ostoba, ne hívd szarvas lónak! *ekkor megdörzsöli arcát* Már megint hülyék jöttek, nem hiszem el... *ekkor visszafordul a másik kettő felé* Na mindegy, jobb, mint a semmi. Két nap múlva indulunk egy másik erdőbe, így minden kéz jól jön, szóval menjetek be a páncélosoknak segíteni. Vagy ne, inkább ne, előbb adjatok ételt a Selejteknek *biccent a ketrecek felé*, hátha hajlandóbbak lesznek elaludni, ha el van telve a gyomruk. *mutat az egyik asztal felé, melyen egy nagyobb dobozban pihen némi ételt és hús* Na, nyomás!
*A vezér szavai elsőre kuszának tűnhetnek, de ha jobban belegondolnak, akkor ők ketten is álmodtak egy furcsát, míg Raeyan és Agbrerve nem. Most pedig ők vannak kobold bőrben, a másik kettő pedig nem. A ketrecben levőket pedig selejtnek nevezte. Talán rájuk nem tudott hatni a varázs? Valami hiba csúszhatott a számításokba? Könnyedén meglehet, hiszen bár erősnek tűnt a falu, mégis átlagos emberekből áll, s mint azt tudjuk, az emberek olykor hibáznak.
Közben a másik két kalandor talál magának búvóhelyet, az óriás egy a bejárathoz közelebbit, ahova bár szűkösen, de befér, a hölgyemény pedig a teremhez közel. Eltelik bőven pár perc, mire elhaladnak Agbrerve előtt, de úgy tűnik, hogy a bambák egyáltalán nem vették őt észre. Raeyan is szerencsésnek gondolhatja magát, mikor rezzenéstelenül elhaladnak mellette, ám talán a csalafinta Sors szólhat közbe, mikor egy kisebb szikladarab - nagyjából ökölnyi - hullik le a mennyezetről, pont elé. Erre az egyik kobold odakapja rögtön a tekintetét, s értelmetlen beszédében inti oda a társait. A hölgyet pedig így hamar észreveszik... Ám szerencsére nem bántják őt, csupán kicsit erősebben ragadják meg a karját, s kezdik lefelé cipelni a terembe. Ez nagyjából még akkor történtnek, mikor a vezér beszél Saunnal és Arsenorral. Az egyik odarohan a vezérhez, aki a páncélja alól előhúz egy kulcsot, s odanyomja a goblin kezébe. Amaz visszarohan vele, feltárja a zárat, majd bedobják Raeyant is a börtönbe. Ezután mintha mi sem történt volna, sétálnak tovább, persze miután a kulcs visszakerült a vezérhez.*
- Jól van, hölgyem? *lép oda hozzá rögtön Khream és a pap*
- Öröm látni, hogy nem halt meg.
*Teszi vállára kezét a pap, miközben biztató mosolya, mellyel azt sugallja, hogy semmi baj nem lesz, talán lenyugtatja kicsit a hölgyet.*
4101. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-12 10:59:00
Üzenet elküldve: 2015-03-12 10:59:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Tavaszünnep //
// Holdudvar majd Erdő //
// Argus, Elyne, Galdrian //
* Jó néhány nap eltelt már, volt ideje pihenni, egy kis mozgás már szükséges a fiúnak. A lány a templomkertből igen nagy segítség volt a gyógyulásban, de ez a pár azért elkélt még pihenésként, de most már eleget henyélt, kell egy kis levegő neki is. Ezért is döntött úgy, hogy az udvart választja. Bár most nem éppen a megszokott csendes, sétálgató, üldögélő emberek birtokolják a helyet. Jelenleg igencsak tele van az udvar minden szeglete. Valami ünnepség lehet, tán olyasmi mint a nyáron. Egyszerű ruházatot visel most, páncél nincs rajta, ugyan minek is lenne? Egy sétához?! Egyszerű fehér ingét viseli, felette vászonkabát az amúgy még hűvös idő ellen. Csupán újdonsült kardja lóg hátán keresztbe vetve amolyan elengedhetetlen kellékként. Komótos léptekkel járja be a teret és veszi szemügyre a dolgokat, van itt fánk evés, árus standok, pont mint a nyári ünnepségen. Bizonyára ez is valami hasonló lehet ahogy megállapítja magában.
Hallja, hogy valami harci bemutatók is lesznek, nos azt megnézi magának, bár benevezni nem fog, az efféle erőfitogtatásnak sosem volt híve. A Harcos ne fakardal egy ringben hadonásszon a népnek, hanem a csatamezőn mutassa meg mit tud. De ez az ő véleménye, mint néző még lehet részt vesz az eseményen, hátha meglát néhány tehetségesebb kardforgatót. Sosem lehet tudni mire jó még az az információ később.
Menet közben szép lassan elhagyja az udvart és észre sem veszi, hogy átnyúlik a rendezvény egészen az erdős részekre is, így keveredik végül Arthenior erdejébe.
Ahogy az emberek közt halad, kiszúr egy ismerős alakot, Argus, a Mágus. A legutóbb igen hirtelen eltűnt, persze nem csoda, a mágus már csak ilyen, bevett szokása az ilyesmi, szóval a fiút annyira nem lepte meg a dolog. Ellenben Argus nincs egyedül, egy fiatal nővel beszél éppen és egy fiatal emberrel. Egyiket sem látja igazán főként mert háttal állnak. Úgy dönt elindul a mágus felé, úgy is rég látta. Ahogy közelebb ér, már pár lépés távolságból köszönti a mágust. *
- Argus Mester!
* Szólítja meg a régi ismerőst arcán egészen apró mosoly látszik. Aztán ahogy közelebb ér a lány alakját is felismerni véli. Arcán egy pillanatra megáll a mosoly ahogy a másikra tekint, jeges szemeit a másikéba fúrja. Némi értetlenség csírája lódul útjára. *
- Elyne?!
* Húzódik fel egyik szemöldöke kissé magasabbra s a kérdést nem folytatja. Katonás tartással áll és várva a választ a fel nem tett, bár egyértelmű kérdésre: hogy még is mi a jó fenét keres Artheniorban a Worf család egyik leánya?! *
// Holdudvar majd Erdő //
// Argus, Elyne, Galdrian //
* Jó néhány nap eltelt már, volt ideje pihenni, egy kis mozgás már szükséges a fiúnak. A lány a templomkertből igen nagy segítség volt a gyógyulásban, de ez a pár azért elkélt még pihenésként, de most már eleget henyélt, kell egy kis levegő neki is. Ezért is döntött úgy, hogy az udvart választja. Bár most nem éppen a megszokott csendes, sétálgató, üldögélő emberek birtokolják a helyet. Jelenleg igencsak tele van az udvar minden szeglete. Valami ünnepség lehet, tán olyasmi mint a nyáron. Egyszerű ruházatot visel most, páncél nincs rajta, ugyan minek is lenne? Egy sétához?! Egyszerű fehér ingét viseli, felette vászonkabát az amúgy még hűvös idő ellen. Csupán újdonsült kardja lóg hátán keresztbe vetve amolyan elengedhetetlen kellékként. Komótos léptekkel járja be a teret és veszi szemügyre a dolgokat, van itt fánk evés, árus standok, pont mint a nyári ünnepségen. Bizonyára ez is valami hasonló lehet ahogy megállapítja magában.
Hallja, hogy valami harci bemutatók is lesznek, nos azt megnézi magának, bár benevezni nem fog, az efféle erőfitogtatásnak sosem volt híve. A Harcos ne fakardal egy ringben hadonásszon a népnek, hanem a csatamezőn mutassa meg mit tud. De ez az ő véleménye, mint néző még lehet részt vesz az eseményen, hátha meglát néhány tehetségesebb kardforgatót. Sosem lehet tudni mire jó még az az információ később.
Menet közben szép lassan elhagyja az udvart és észre sem veszi, hogy átnyúlik a rendezvény egészen az erdős részekre is, így keveredik végül Arthenior erdejébe.
Ahogy az emberek közt halad, kiszúr egy ismerős alakot, Argus, a Mágus. A legutóbb igen hirtelen eltűnt, persze nem csoda, a mágus már csak ilyen, bevett szokása az ilyesmi, szóval a fiút annyira nem lepte meg a dolog. Ellenben Argus nincs egyedül, egy fiatal nővel beszél éppen és egy fiatal emberrel. Egyiket sem látja igazán főként mert háttal állnak. Úgy dönt elindul a mágus felé, úgy is rég látta. Ahogy közelebb ér, már pár lépés távolságból köszönti a mágust. *
- Argus Mester!
* Szólítja meg a régi ismerőst arcán egészen apró mosoly látszik. Aztán ahogy közelebb ér a lány alakját is felismerni véli. Arcán egy pillanatra megáll a mosoly ahogy a másikra tekint, jeges szemeit a másikéba fúrja. Némi értetlenség csírája lódul útjára. *
- Elyne?!
* Húzódik fel egyik szemöldöke kissé magasabbra s a kérdést nem folytatja. Katonás tartással áll és várva a választ a fel nem tett, bár egyértelmű kérdésre: hogy még is mi a jó fenét keres Artheniorban a Worf család egyik leánya?! *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257