//A félelem háza//
*Némi erőfeszítés meghozza gyümölcsét. Majdnem ő is elvágódik, mikor a szekrény súlya elhúzza, de aztán mégis sikerül megőrizni egyensúlyát. Mint ahogy a fáklyát is még mindig úgy szorongatja fél kezében, mintha az élete múlna rajta. Szélsőséges esetben végülis számolhat ezzel.
A hátsó falap elmozdul, Bron szíve meg nagyot dobban. Végre valami használható felfedezés! Hátranéz, mit tesznek a többiek, meg hogy ötletet merítsen az arcukról. Bár sok töprengeni való nincs a dolgon. Egy kérdés adódik, hogy ki másszon be?
Nos, a helyzet magától megoldódik, ahogy az lenni szokott, csak ki kell várni. Hárman vannak a helyszínen, a fehér hajú még mindig el van foglalva valamivel. Nyilván neki sem akaródzik túlzottan előremenni. Bron pedig csak addig nem ment volna szívesen, amíg ez a nő, vagy micsoda itt ólálkodik a közelében. Folyamatosan bizsereg a háta, ha itt van velük.
Aztán szerencsére, jó statisztához illően elunja a dolgot és odébbáll. Nem ám bemászni a lyukon, nem. De így még jobb is.*
- Jobb lenne, ha utánam jönnél. Én majd világítok.
*Morogja a férfinak, közben le nem veszi tekintetét a feltáruló nyílásról. Ha mindketten benyomakodnak, az már valami, nem érheti őket akkora meglepetés. Itt "kint" úgyis vannak már épp elegen. De ha nem megy utána, akkor nem, Bron meg akkor is bemászik.
A következő szobába érve alaposan körbevilágít a fáklyával. Hátha felfedez valami rejtett zugot (csapdát?), amit fel kell fedezni.
Aztán, ha nincs semmi érdemleges, akkor elindul a lépcső irányába. Óvatosan halad, mintha a tojásain lépkedne.
A helyzet kísértetiesen hasonlít arra, amikor tömlöcbe zárták, még régebben. Akkor is a kiutat kereste, csak nem volt nála fáklya, sem semmi más. No meg elfelé vezető lépcsősor se. Csak a zárka, meg kies magánya. És hogy jutott ki? Összeszedte minden leleményességét, fondorlatosságát, ravaszságát, aztán meg..
Sehogy. Nem tudott kijutni. Legalábbis nem úgy, ahogy akart. Kimagyarázta magát, végül enyhítettek az ítéleten. Később szabadult, míg átszállították egyik helyről a másikra. Biztos ami biztos alapon mikor adódott egy lehetőség, mégis úgy döntött, nem várja meg a végső határozatot.
Na mindegy, most megint kelepcében van egy hasonló helyen. Csak meg kell találni a helyes utat, helyes megoldásokat.. És kész is.
Szája lefelé görbül, míg elindul a lépcsőkön.*