//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Morfiusz a jellegzetes mosolyával az arcán indul el, amitől Shya rögtön úgy érzi, hogy valami csibészség jár a férfi fejében. Ez Shya szerint bizony több mint valószínű még akkor is, ha Morf egy olyan teljes mértékben szükséges és fontos feladatot végez, mint az ivóvízkészleteik feltöltése.
A lény igyekszik összeszedni magát, lévén ő maga sem akar csak ülni egy helyben, legalábbis addig nem, míg mozogni tud, még ha lassabb is a szokásosnál. De ideje van bőven, így végül mégis halad, és még némi pihenésre is jut ideje az átkötött bokájával.
Shyahar a fűben fekszik, mikor meghallja a visszatérő férfi lépteit, de az üdvözlés után felé nyújtja a karjait, hiszen könnyebben állna talpra segítséggel, de Morf mást gondol, mosolyogva heveredik le mellé.*
~Mondjuk, nem csoda, keményen megdolgozott a vizünkért.~
– Szállítási díj? *Csak idáig jut a kérdésével, mikor Morf kezei már a vállait simítják, magához húzza, és csókolja, lágyan és mégis mohón, szinte úgy, mint mikor először csókolta, mintha valóban éhes lenne rá, mintha nem érinthette volna hatok óta. Shya karjai a kedvese nyaka köré kulcsolódnak, megsimítja a férfi nyakát hátul, a tarkóját, ujjai a rövidre nyírt sötét tincsek közé merülnek.
A csókok sora után egymás mellett hevernek, a feje Morfiusz vállán, a férfi a vállát cirógatja.*
– Igyekeztem. Pókok most éppen nincsenek odalent, kicsit takarítottam, kiráztam a takarókat.
*Aztán egy pillanatra moccanatlanná dermed, majd nagyon lassan fordítja az arcát Morf felé.*
– Pedig úgy gondoltam.
*A kérdés második felére már csak bólint.*
~De csak nem akarja kiporolni a hátsómat. Miért is tenné?~
*Bár látva Morf széles mosolyát kezd neki derengeni, hogy ez bizony egyáltalán nem olyan verés lenne, sokkal inkább szólna a puszikról a dolog. Vagy ki tudja? Ennek örömére és válaszol a szemöldökhúzogatásra nyelvet ölt. Nem érdekli gyerekes-e a mozdulat, ez odakívánkozik szerinte.
De aztán az érdeklődésre már komolyan felel.*
– Igyekeztem kímélni, lehetőleg kevésbé nehezedni rá, a lépcsőn a botomra is támaszkodtam, szerencsére nem lett semmi baj, és találtam nadálytövet is, annak a leveleiből zúztam össze kicsit és átkötöttem vele a bokámat, de már vagy másfél órája csak heverészek, így most jobbnak érzem.
*Felkönyököl.*
– Na, mit?
*Még a madarat se figyelte igazából, de most, hogy a férfi felhívja rá a figyelmét, a látványra elmosolyodik, finom lesz nyárson, az biztos, vélekedik. Kis sóval, talán némi fűszerszámmal, ha talál, ha nem akkor csak úgy.*
– Szép darab, így hát valóságos lakománk lesz. Ügyesen intézted, az biztos. Én ugyan sokat nem tudok hozzátenni némi kissé ragacsos kókuszgolyón kívül ilyen hirtelen, de azért van egy kis meglepetésem nekem is.
*És mint kiderül, meglepetése még Morfiusznak is van, igaz kissé selejtessé vált az egyik madártojás, és még az a csoda, hogy csak egy.
Pukkadozik, de mikor Morfból kirobban a nevetés ő is kacagni kezd.*
– Helyezzük biztonságba a két megmaradt kincset először!
*Shya arcán bosszúságnak nyoma sincs, mert egy tojás összetört, szerinte a csók bőven megért ennyit, és nem is az ő ruhája ragad a tojáslétől.*
– Aztán beszélhetünk arról, hogy mi legyen a másik kettővel *teszi hozzá nagy merészen.* Ha lemész átöltözni, akkor szerintem látni is fogod *folytatja némi kis büszkeséggel a hangjában.* Igyekeztem eltüntetni a lakatlan hónapok nyomát, még akkor is, ha csak átmeneti menedéknek szánod ezt a helyet.
*Ki nem mondja, de az arcán is látni a hangján is hallani, hogy jól érzi itt magát, tetszik neki az eldugott tisztás és a menedék is.*
– Ha nem bánod, én inkább itt várlak meg, még süt a nap, és jó itt fent, meg nem lépcsőznék feleslegesen.
*A fűben ülve mosolyog fel a kedvesére.*
– Biztos találsz másik nadrágot ~ha te mondod, kell, hogy legyen~, de ha mégsem, akkor is visszajöhetsz.