Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 306 (6101. - 6120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6120. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-25 16:24:30
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bato, Rhebosse//

*Ha nem is úgy, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, de hárítja a támadást, s már mozdulna is a kopasz felé, mikor az a valaha kitalált legostobább módon, feladva szinte minden védelmet, a kormosnak ront, mintha csak egy ajtót akarna betörni. Talán azért, mert egyáltalán nem számított ilyen mozdulatra (nyilvánvaló okokból), vagy esetleg egy pillanatig habozott, s az miatt, de a roham sikerül, s mélységi barátunk, ha rövid időre is, de szoros kapcsolatot ápolhat egy fával. A lendülettől a fejét is beveri, nem is kicsit, aminek következtében szédülve csuklik össze.
~ Francba, ennek nem így kéne történnie… Szedd össze magad! ~
Próbál minél előbb magához térni, lehetőleg úgy, hogy ismét magzatpózba vágja magát, s mély levegőket vesz. Ez persze nem tart tovább egy-két, maximum öt másodpercnél, mielőtt megpróbálná kirántani a szerzetes lábát, hogyha már úgyis földre kényszerült, jöjjön a másik is. *


6119. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 21:35:09
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Irseld//

*A pontosító kérdések hatására eszébe ötlik, hogy igen, valóban lehetett volna kicsivel... precízebb. Ő nyilván érti, hogy a mostani helyzetre gondolt, de ha mondjuk veszélyesebb élete lett volna, vagy ilyenek, akkor lehetne egyfajta... felsőbb erőknek, meg világnak mondott általános köszönet. Hogy eddig húzta, nem ütötte el a lovaskocsi... nem, véletlenül sem erre gondolt.*
- Miattad. Kizárólag neked köszönhetem, hogy élek.
*Nem igazán biztos benne, hogy mit kéne mondania, csak abban, hogy az előző válasz nem nyerte el a hölgy tetszését. Reményei szerint jól értelmezte a rávezetést, és igazából nem is hazudott. Persze minden lövésben benne van a szerencse, meg a szélirány, meg egyéb apróságok, de... Lorewnek van egy olyan sanda gyanúja, hogy amennyiben a nő meg akarta volna ölni, akkor régen halott lenne. Tehát valóban neki köszönheti, hogy él. Egyszerű logika.*
- Bocsánat *megrázza a fejét* Nem... nincs több könyörgés.
*Persze abban a helyzetben, amiben ő van, nehéz nem könyörögni, meg ő amúgy is hozzá van szokva művelethez, de elhatározza, hogy innentől uralkodik magán. Igyekszik megnyugodni, habár... nem lesz könnyű. Tekintve például azt a tényt, hogy a nő kezében ott egy penge, amivel bármikor kényelmesen kárt tehet a szerzetesben, és talán meg sem kell hozzá erőltesse magát. Főleg mivel Lorew menekülni sem tud. A következő pillanatban a nő megkísérel valamit a szájába tömni, melyre az első pillanatban ösztönösen ellenkezni próbál, de aztán azonnal felhagy vele. Hiába, az ösztönöket nem lehet csak úgy levetkőzni, és habár szándékosan nem ellenállna, de... A szándék nem mindig számít. Mindenesetre igyekszik hagyni magát, ami lényegesen egyszerűbb, ha nem váratlanul érkeznek kívülről az ingerek. Persze az ő hibája, nem figyelt.*
- Ulgh... *nagyjából ennyit tud mondani a helyzetre, és iszonyatosan meg van ijedve. Főleg mivel fogalma sincs róla, hogy mi van a szájában, habár... ha lenyelni nem kell, akkor talán akkora kárt nem okoz. Mondjuk még mindig lehet valami növény levele, amitől kiütéses, sebes, vagy... ki tudja, fekélyes lesz a szája belseje, de bízik az enyhébb lehetőségekben. Az nem derül ki, hogy a szájában lévő valami tüntetné el a lábát, ha lenyeli, vagy a nő, ha Lorew esetleg ellenszegülne az utasításnak, de igazából nem is akarja kideríteni. Helyette inkább rág, bár... a "ne nyeld le" mindig furcsa volt számára. Amikor rágja, amíg pépes lesz, akkor kis részek így is, és úgy is le fognak szaladni a torkán. Mindenesetre bármi is az, íz terén nagyon nem nyeri el a tetszését, így amikor elég pépesnek ítéli meg, enyhe erőlködés kíséretében elfordul, és kiköpi maga mellé, majd rögtön visszabillen a hátára.*
- Nem... dehogy mennék... mármint... *igen, ez az a helyzet, amiből elég nehezen magyarázza ki magát. Már korábban is volt hasonló, és noha azóta is él, de... nem feltétlen akart második alkalmat* Nem jó a viszonyom az őrséggel. És nem... sosem... Értelme sem volna. Legfeljebb annyit mondhatnék, hogy valaki az erdőben belém lőtt egy nyilat. Kit érdekelne ez, mikor odakint járkálnak a holtak? Sosem mernélek feljelenteni az őrségnél... Kérlek... ha... ha életben hagynál, akkor talán később is lehetnék hasznos a számodra.
*Ebben nem annyira biztos, de hát mit mondhatna? Ahhoz, hogy meggyőzze a nőt arról, hogy véletlenül sem ártana neki a legkisebb mértékben sem... ahhoz minimum olyan helyzetbe kéne kerülni, hogy legyen esélye ilyesmire. Ugyanaz a probléma, mint korábban Isvu esetében, csak innen valószínűleg nem fog élve távozni.*

6118. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 21:19:21
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*A jobb horgot legkönnyebb úgy kivédeni a mélységi helyzetében, ha hátralép és az íjával oldalra tolja a támadó kart. De mivel a kormos védelme töretlen maradt, a szerzetes számított a szép hárításra és ennek alapján a következő lépést is kidolgozta, miszerint azzal a lendülettel, hogy ökle oldalra kerül, jobb vállával próbálja meg a hegyesfülűt annak a fának préselni, ami mögé korábban iszkolt. Ha a manőver sikeres, úgy ha nem volt elég gyors a sötét alak, még az íjat tartó karja is a két férfi felsőteste közé szorul. Mindez persze ha egyáltalán sikerül a rögtönzött elképzelés.*

6117. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 21:07:41
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bato, Rhebosse//

*Az a két másodperc is elég, hogy nagyjából húsz, kőkemény centivel elhátráljon. Hát sajnos a védelmet és többnyire takarást is nyújtó fa nem olyan széles, hogy teljes egészében, minden szögből kitakarja az orgyilkost. Hát ez van, most már nem sok minden maradt, mint a minden bizonnyal dühös szerzetessel való farkasszemet nézés. Mielőtt meglőtte volna, bárki megmondta volna, hogy Khannak esélye sincs a túlélésre, nem hogy megölni a kopaszt, de most, hogy ő is kapott egy szép, mindkét oldalról vérző, biztosan fájdalmas sebet, eléggé szépen megnőttek az esélyei. Persze még így is vesztésre áll egy két lábon járó fegyvernek képzett szerzetes ellen, de talán ki tud hozni egy „békés” döntetlent.
Jelen esetben ez azt takarja, hogy kiüti a szerzetest, s a lányt abba a tévhitbe rángatja, hogy ő maga felszívódott. Ahonnan egy jött, ott van több is, és neki bőven elég a kopasszal megküzdenie, kell a fenének még egy ellenfél. Aztán mikor a vörös végre megfeledkezett róla, lecsap rá egy sikátorban és mondhatni elégtételt vesz a seb és a tőr hiánya miatt.
A szerzetes jobb horgát lehetőség szerint megpróbálja elkerülni, s ha szükséges, akkor íjával rácsapni annak karjára. Mindeközben persze a távolságot tartani szeretné, vagy inkább növelni, ha lehetséges, s ha a Bato támad, akkor viszonzásképp a sérült vállára megy. *

6116. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 20:45:45
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Félrehajtott fejjel hallgatja a lány szavait. A két ellentétes hangról. Halványan mosolyodik el. A fejébe is hasonló helyzet játszódik le. Annyi különbséggel, hogy hozzá más hangok szólnak. Túlvilágiak, melyek lassan az őrületbe kergetik. Nehezen tudja már józan eszét megtartani, hogy ne hallgasson rájuk, ne higgye el minden egyes szavukat.
Bár tudná, hogy kik ők.*
- Vágj vissza nekik. Egyezkedj ki mindkettővel. Ha két hang is szól a fejedben, megfogadhatod a tanácsaikat. Már azokat, melyek megférnek egymás mellett. Nem kell feltétlenül választanod közöttük. Egy köztes utat is választhatsz. Meglehet, hogy az nehezebb, és sok akadályt gördíthet eléd… Mégis érdemes lenne megpróbálnod nem?
*Kivételesen saját tanácsát is megpróbálja megtartani. Igyekszik saját naivitása és a hangok között elhelyezkedni. De félő, hogy ő maga ezt nem sokáig fogja bírni ép ésszel. Talán ez a sorsa…
De miért?
Halkan nevet fel Ydriss szavain.*
- Ez nem erősség, inkább csak makacsság és elhatározás. *Néz rá, beszélgetésük óta először vidáman csillogó szemekkel.
De beszélgetésük újra a melankólia medrébe sodródik. Kelletlenül húzza száját baloldalra.*
- Egy civilizált világ nem ilyen. Számos mendemonda és hír terjeng valódi civilizált városokról. Ahol a népek egymás mellett békességben élnek. Nem önzők, nem csak és kizárólag a saját javaikat szorgalmazzák. Nem csak elvárnak, de tesznek is a közösségért. Nem csak ölnek ölbe tett kézzel egy ház, vagy tábor mélyén, és várják a csodát, az elismerést a semmiért, hanem tesznek érte. A köz javát szolgálják. Ahol meg tudják érteni egymást a különböző gondolkodású népek, anélkül, hogy acsarkodnának. De sajnos az emberek gyengék, de mindenki más is.
*Közli, mielőtt elmerülne gondolataiba. A rémképeibe.
Onnan kiszakadva a rőtes aggódó tekintete fogadja. A kérdésre már nyitja is a száját, hogy tagadjon. Újra. Ám hang nem jön ki torkán. Becsukva gondolkozik, hogy mit is mondhatna erre. Hiszen ő maga sem tudja, hogy mi a baj. Mi a forrása. Honnan ered. Bár tudná…*
- Rémképek gyötörnek már ébrenlétben is. *Válaszolja végül mosolyogva.* - Démonok, melyek értem kiáltanak. De… Nem kell aggódni, nincs nagy baj. Tudom kezelni a dolgokat.
*Mosolyog szerényen, haloványan. Már semmi sem maradt az ezelőtti sudár arcból, a kedves tekintetből, az önfeledt teremtésből. *
- Nincs megszabva, de ajánlott nekik. A hagyományok így követelik meg, a szokásjog. *Vonja meg a vállát. Furcsa, hogy hangjában semmi rosszállás nincs. Mintha ez mit sem számítana neki. Mintha semmit sem jelentene számára ez az egész. Mintha csak arról beszélne, hogy milyen volt a napja, az útja. Csak egy információ semmi több.
A kérdésre csak bólint.*
- Igen. Múlt éjszaka… Egy hatalmas fényoszlop röppent az égbe. Aztán egész éjszaka dörgött és villámlott. Nem vetted észre? *Pislog rá értetlenül. Hatalmas égijáték játszódott le a város felett, nem tudta, hogy most vihar közeleg, vagy valamilyen mágia hatása az egész.*
- Igen, lehet, hogy a vész már itt van. S indult már el két csapat mind a Kikötőbe, mind a Pihenőbe. Talán itt hasznomat vennék. *Húzza el a száját.*
- Szeretném kivárni, hogy mi is történhetett, s utána dönteni a helyzetről, ha nem haragszol meg érte.

6115. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 20:16:45
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

// Shar' Khan, Bato //

*A földön hasalva figyeli mindazt mi nem messze folyik. Lába sajog, bizonyára beverte valami gyökérbe de azon sem csodálkozna, ha korábban vágta volna meg egy kővel vagy kaviccsal, akár még a folyóparton, akár futás közben. Mindene fáj, de még mindig sokkal jobb bőrben van, mint a jó pár méterre harcoló Bato, akinek egy nyíl maradványai állnak ki a vállából. ~Az én hibám, az egész az én hibám!~ Talán amíg csupán a kormos rendelkezett súlyos sérüléssel, egyértelmű volt a kopasz erőfölénye de egy ilyen sebbe, főleg ha még a nyíl is mérgezett volt -márpedig ez könnyen előfordulhat ilyen aljas mélységi népeknél-, akár bele is lehet halni. Kiváltképp, ha nem kezelik megfelelően és azonnal. Bato pedig megerőlteti magát azzal, hogy szembeszáll a láthatóan még mindig túlságosan eleven sötételffel. Rhebosse torkát szorongatja a félsz, hogy vajon megússzák-e élve ezt a rémálmot. ~Ha nem sikoltottam volna…~ Fut át agyán a kétely, átkozza magát hogy veszélybe sodorta a szerzetest. ~Ha nem futottam volna el...~ Akkor talán már túl is lenne az egészen. Megtörten feküdne a folyóparton. Talán élve, talán holtan, de Bato legalább biztonságban lenne.*

6114. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:23:55
 ÚJ
>Irseld Darary avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Elég egyszerű kérdést tett fel. Csupa eldöntendő, melyre a válasz is elég rövid, ha minden úgy halad, miként azt eltervezi. Ehelyett azonban egy egész mondatot kap feleletül, mely nem igazán az, mit hallani szeretne. ~Szerencsés, hogy él? Ez meg milyen válasz? Hol vagyok benne én?~ kérdi gondolatban, önimádatának ezen foltocskáját azonban még nem áll szándékában új kedvence tudomására hozni. Az sem biztos, hogy elég ideig lesz állatkája ahhoz, hogy megtudja. Egyetlen mondat elégséges ahhoz, hogy meggondolja magát, ez a válasz pedig határozottan súrolja az ehhez húzott határt. Tekintetében látszik, hogy más feleletben bízott. Enyhe csalódás lesz úrrá rajta, düh, ingerültség, miket gyakorta érez, mégsem ilyen esetekben.*
- Mégis kinek köszönheted, hogy még élsz? Ki miatt vagy szerencsés? *kérdi, enyhén visszafogottan, ám elégedetlensége még így is átszűrődik fogai közt
Újabb bántalmazást nem vet be. Egyelőre beéri saját gondolataival, melyek egy részét a férfival is megoszt, maga sem tudja, hogy miért. Egyszerűen jól esik neki kipanaszkodnia magát, olyasvalakinek, ki a közeljövőben mindenképp meghal. A válasz ismét nem olyan egyszerű. A könyörgés kezdi ismételten idegesíteni, feszegetni képzeletbeli határait, melyekhez olyannyira ragaszkodik még most is. Talán nem annyira, mint más helyzetekben, de azért egy kicsit mégis, nem engedve magának a teljes elszabadulást, kockáztatva a nagyobb bánkódást, mikor újra rácsok mögé dugja saját lényét. Mert ezt teszi, valahányszor mások közelébe megy. Mosolyog, mint akinek jó kedve van, kedvesen szól, olykor enyhén gorombán, s még ha a nevetést hanyagolja is, mégsem lő nyilakat emberekbe, nem kotorászik sebeikben, miként nem úszik fájdalmas nyögéseik tengerében sem. Szomorú, keserves élet az, miért valójában nem is ő a felelős. Ő nem lehet, hiszen ő csak egy lény, kinek fényessége merőben túlragyogná a világ többi alakját, ezért az irigyek láncokra verik őt. Bezárják egy sötét lyukba, hogy ne mutathassa meg sajátosságait.*
- Ha tovább könyörögsz, tényleg kedvem lesz megölni téged. Mégis mi olyan nehéz egy igenben, vagy egy nemben? Elárulnád? *értetlenkedik, enyhén hisztisen.
Sebesültje mellé huppan. Most, hogy az befejezte a csúszás-mászást, kényelmesen elhelyezkedhet. Zsebében kotorászva néhány levelet vesz elő. Egyesével válogat ki hasonlókat, melyeket aztán egy egyszerű mozdulattal töm áldozata szájába, ha módja van rá.*
- Rágd meg, és köpd ki, ha elég pépes! Semmiképp se nyeld le! Vagy lenyelheted, de akkor a lábad bánja *vonja meg vállát.
Ha nem akar meghalni a másik, akkor kénytelen ellátni sebét. Legalább annyira, hogy ne vonszolják maguk után mindenfelé a vércsíkot, mi egész eddig követte őket, azon a megtett néhány méteren.*
- Remélem, tudod, hogy meg fogsz halni. Nem hagyhatlak életbe, az első adandó alkalommal az őrökhöz rohannál. Addig viszont élhetsz, amíg szórakoztatsz. Akár hozzá is láthatsz! Vagy ha nem, hát kiszolgálom magam *jelenti ki, megforgatva kezében a tőrt, mit a véletlen kedvéért sem eresztene.
Ahhoz túlontúl belé nevelték a védekezést és túlságosan ragaszkodik életéhez. Semmi kedve eldobni azt egyetlen, óvatlan pillanat kedvéért. Az más kérdés, hogy jó néhány óvatlan pillanata szokott lenni, miközben épp sebekben játszik. Azokat inkább figyelmen kívül is hagyja. Nem számolja őket, mert a végén még túl nagy szám jönne ki.*

6113. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 18:52:10
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Irseld//

*Nem, valóban nem gondolta komolyan, szerencsére erre még hamarabb rájöhet, mint magától tette volna. Kétségbe esett nyögés hagyja el a száját a hirtelen fájdalom hatására, majd keze visszakerül a teste mellé. Volt benne egyfajta félelem az érintést illetően, úgy tűnik, nem ok nélkül. Mindenesetre a lehető legrosszabb döntést hozta ezzel a kísérlettel, ezt ő maga is belátja, ha egy rövid ideig is gondolkozott volna azelőtt, hogy erre vetemedett, biztosan másképpen dönt. Még ha esélye is lenne megakadályozni a nőt abban, amit csinál, akkor is bolondság lenne, amíg ki nem kerül a nyíl. Már csak azért is, mert Lorewnek annyira nincs tapasztalata a sebek ellátásában, hogy talán nagyobb kárt tenne közben magában, mit most a nő benne.
Egy darabig el sem jut az agyáig, hogy... hogy nevetést hall. A fájdalom is bezavar, ráadásul a hangokat elnyomja a puffanás, ami minden alkalommal hallható, mikor a feje és a talaj találkozik. Nevet... Rajta, és a fájdalmán... Kis híján újból érte nyúl. Mozdul a keze, de azonnal meggondolja magát. Gátat szab az indulatainak, habár az az érv annyira már nem hatja meg, hogy a nyílnak ki kell kerülnie valamilyen módon a lábából. Inkább a félelem az, ami miatt nyugton marad. Félelem a fájdalomtól. Amikor pedig végre vége lesz, rögtön menekülőre fogja, már amennyire a helyzete engedi. Ennek ellenére a nőnek kényelmesen van ideje végigmondani a panaszát, és belerúgni Lorew lábába, amire egy esetlen nyikkanás a válasz. Ezzel együtt gyorsabban próbál kúszni, ami hátrafelé igencsak nehéz, ezzel párhuzamosan viszont megfogan a fejében a gondolat, hogy helytelenül teszi. Még ha most talpra is tudna ugrani, és elfutni, mi lenne a biztosíték, hogy nem kap egy nyilat a hátába? Sérült lábbal pedig egyszerűen lehetetlen, hogy bármilyen módon elmeneküljön. Az ösztöne azt súgja neki, hogy kússzon, igyekezzen minél messzebbre jutni az őrült nőtől, de... A józan esze azt súgja, hogyha nem tud elmenekülni, akkor legalább nem kéne ellenállást tanúsítania. Ha meg akarta volna ölni, már megtehette volna. Nem tette, tehát nem a szerzetes halálát akarja, hanem valami mást, és bármi is az, Lorew azt választja a halál helyett, ez egészen biztos. Éppen ezért le is lassít, majd abbahagyja a menekülést, és vár. Reszket. Talán el is ájulna, ha a nő kellő hatásszünetet hagyna, de szerencsére erre nem kerül sor.*
- Szerencsésnek érzem magam, hogy még élek *préseli ki magából a választ. Nem mert volna egy nemet megkockáztatni, és ha úgy vesszük, valóban szerencsés, hogy még él. A nyilat a torkába is kaphatta volna. A további szavak nem igazán lepik meg, valamiért az ilyenek nem szokták szeretni a közösségeket. A többi halandó társaságát. Lorew sem, de az egészen más kérdés... A kérdésre elsőre nem is tudja, hogy mit mondhatna. Ha nemet mond, akkor talán abban a pillanatban megöli, pusztán szórakozásból. Igent viszont nem fog felelni, annyira azért nem őrült meg, az időt húzni meg még kevésbé szeretné.*
- Könyörgök ne ölj meg *pillant a nőre esdeklő tekintettel* Könyörgök ne, megteszek bármit... akármit... csak kérlek hagyj életben...
*Továbbra is bízik benne, hogy nem akarja megölni. Vagy talán nem az a legfontosabb, más dolgot jobban akar... Lorewet pedig nem érdekli, mit, a halálnál rosszabb semmi nem lehet.*

6112. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 18:13:53
 ÚJ
>Irseld Darary avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Áldozata remegését, izmainak feszülését érzi azon az egyetlen ponton, hol érinti. Nyöszörgései fülében úsznak, akár egy szelíd folyó, leheletnyi békébe ringatva a nőt, ki minden egyes pillanatát kiélvezi a testben való matatásnak. Rég látott emlékek törnek fel benne. Oly képek, melyektől sosem vágyott megszabadulni, mik lényét alkotják, mentesülve bármiféle torz maszktól, mit a társadalom hamis normái erőltetnek rá. Akkor sokkal szabadabbnak érezte magát. Épp annyira, amennyire jelen pillanatban is, miközben a vérző sebben kotorászik ujjaival. Figyelmét nem kerüli el a felé kotorászó, gusztustalan testrész. Fagyos pillantást vet az arra tévedő mancsra, s még dolgában is megáll, erőteljes nyomást helyezve a seb belsejére. Már amennyire erőteljest ki képes fejteni két ujjával.*
- Ezt szerintem, te sem gondoltad komolyan *tűnik el hangjából bármiféle eddigi érzelem, hideg élt kölcsönözve szavainak.
Ennél többet nem foglalkozik a kézzel. Egyszerűen visszatér békéltető küldetéséhez, mire emberi értelemben véve könnyedén ráfogná, hogy csak segíteni akar. Az más kérdés, hogy úgy tűnik, vajmi kevéssé ért a sebek rendes ellátásához. Ezt nem is tagadná, elvégre úgy könnyebb lenne dolga. Efféle mentegetőzésre azonban nem szükséges hagyatkoznia. Most nem, mikor csak ketten vannak itt. Elégedetten tapasztalja, hogy a kaparászó végtag más felé kotor tovább. Nem szívesen okozott volna újabb sérülést. Jobban mondva, nagyon is szívesen megtette volna, akkor azonban oka is lett volna rá, ami már cseppet sem olyan mókás. Az oktalan cselekedet szórakozás, az okkal történtek… Nos, azoknak egyszerűen meg kell történnie, azonban más erőszakolja ki belőle azt a fajta reakciót. Mert az, hogy a szabad kezében lévő tőrt keresztüldöfi a talajt maró praclin, határozottan reakcióként tudható be, mely abból következett volna, hogy hozzáérnek a mocskos ujjak.
Meglepetten tapasztalja a halandó reakciót, mit a fájdalom szül. Pillantásával figyelemmel kíséri az újra és újra földhöz csapódó kobakot, kezdetben visszafojtva, majd hangosan kieresztve feltörekvő kacaját. Ez akár még egy szép kacaj is lenne. Hangja dallamos, s ha valaki ránézne, minden bizonnyal nem mondaná meg, hogy ilyesmiket szokott művelni kedvtelésből.*
- Tényleg szórakoztató vagy *mosolyog tovább.
A nyíl végül kikerül, miként minden játék véget ér egyszer. Kissé sajnálja a dolgot. Szívesen folytatta volna még, ám ugyanabban a sebben órákon át kotorászni, nem túl vidám dolog. Egy idő után már kiismeri az apró lyukat, így akaratlan is újabb után áhítozik, valami másik porcikán, megfigyelve, hogy az ottani matatásra kapott válasz és az előző sebben való turkálás reakciói között mi a hasonlóság.*
- Túl csendes vagy! Szeretem, ha tartják magukat az emberek, de a kiáltozásukat is jó hallani. Tudom, egyszer kiáltottál, de mégis… Találd meg a megfelelő egyensúlyt, te szerencsétlen! *morran fel, miközben kiegyenesedik és rúg egyet a sérült tag felé.
Engedi kúszni a fickót, melynek látványa újra szánalmat kelt benne, a már érzett melegség mellett. Tovább akar játszadozni, kiélvezve a férfi nyomorának minden egyes pillanatát, míg meg nem hal. Mert ezután meg kell halnia, nincs mese.*
- Szerencsés vagy! Ha egy tömeg közepén lennénk, ebben nem lehetett volna részed. Ugye te is szerencsésnek érzed magad? *lépdel gondtalan a csúszómászó mellett, kihez most leguggol, hogy közelebbről hallhassa a választ.*
- Azok az ostoba népek… Belebújnak holmi ártatlannak, jónak vélt világba, amit ők alkotnak, hogy aztán büntethessenek bárkit, aki kicsit is másképp viselkedik. Nem tudom, ki volt az az ütődött, de ez annyira unalmas, hogy nem lehet kibírni. Te viszont szórakoztató vagy. Meg akarsz halni? *kérdi végül hirtelen.
Azon gondolkozik, miként tenne egyes válaszok esetén. Ha igennel felelne az ember, úgy minden bizonnyal játszadozna még vele. Nem keveset, sokat. Aztán persze megölné. Ha nem... Nos, akkor is játszana vele, minden bizonnyal, ám akkor azon is lenne, hogy életben tartsa, arra az esetre, ha később újra kedve támadna szórakozni, megunva az állandó ámítást. Utóbbinak jobban örülne. Remélhetőleg ezt a választ kapja, fogadni azonban nem merne rá, az eleinte történő állandó könyörgés ellenére sem.*

6111. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 17:30:52
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*Ahogy észreveszi a mélységi tervét - igazából a manőver megkezdésétől számított második másodpercben - gyors és határozott léptekkel elindul felé, védelmében a lehető legkevesebb rést hagyva. Balját nem tudja olyan magasra emelni, mint szeretné, de hárítani azért még tud vele. Mivel a másik nem tervez hátat fordítani a szerzetesnek, a kopasz gyorsan utol éri a taktikai visszavonulót fújt hegyesfülűt, s mikor már csak néhány lépés távolság van kettejük közt, ha alkalmat lát egy sikeres támadásra, jobb horgot kezdeményez a másik irányába. Ha hiába vár, úgy még akkor lendül a zárt védelem felé, mielőtt az egy újabb fa menedékébe ugorhatna.*

6110. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 15:16:37
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bato, Rhebosse//

*Szerencsére sikerül elkerülni a szerzetes letaglózó támadását, s a fa takarásába fordulni. Jó ez így, hogy a szerzetes sem akar rárontani, s inkább ki akarja ugrasztani a fa mögül. A fickó hangja túlságosan is érzelemmentes, talán ebből lehet következtetni arra, hogy nemsokára eldurran az agya. És hogyha valaki ideges, akkor az érzékei nem a legjobbak, tehát hibázik. Khan pedig ott lesz, hogy abban a pillanatban végezzen a fickóval. Ha szükséges természetesen.
A rúgás eredménye ugyan nem kiugrás, de a szerzetestől minél messzebb, ha lehetséges, akkor a fa takarásában maradva, kezd el hátrálni, egy másik, távolabbi fa fedezékét keresve. Természetesen arra törekszik, hogy minél halkabban, óvatosabban tolasson, nehogy észrevegyék. Persze könnyen lehet, hogy rálép egy ágra, ami hangos reccsenéssel jelzi a kormos helyzetét. Könnyen lehet, elvégre egyikük sem látja a jövőt. *

6109. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 13:36:55
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Habár most, hogy kicsit beszélt róla, még ha némileg titkolózva, félszavakban is, kicsit jobban érzi magát, ám a helyzet még mindig óriási súllyal nehezedik rá. Nem várja, hogy változzon meg a másik, nem akar belőle felszínit faragni, csak ne fordulna ki önmagából oly sokszor. kifordul? vagy talán inkább az az igazi természete. Ingerülten hallgattatja el magában a károgó hangot.*
- Kár lenne tagadni, nem látok tisztán ebben az egészben. Két teljesen ellentétes hang küzd bennem, és lassan úgy érzem, ketté tépnek. Tudom, hogy ez az őrlődés nem old meg semmit. *Sóhajt egy nagyot, elmondóan.* De nem tudom, melyiknek engedjek. Nem akarok prédává válni, de elveszíteni sem akarom, mert gyenge voltam, és feladtam.
*A fejét csóválja rosszallóan. El tudja képzelni, ez miként hangozhatott egy kívülállónak. Nem, valóban nem akarja elveszíteni a hímet, a világot jelentené, ha mellette lehetne, de az a vízió, amit a folyóparton lefestett a lánynak, olyan hihető, annyira hihetően adta elő. Bármennyire is el akarja felejteni, a szavak, a zord viselkedés folyton visszatér és kísérti.*
- Ha a neveltetés egyszer már fogást talált rajtad, nehezebb szabadulni tőle, mintha ellenálltál volna neki. Szerencsés, vagy erős vagy, hogy a magad utad tudtad járni, de ez nem jellemző mindenkire. *Saját tapasztalatról nem beszélhet, giszen bár terelgetni próbálták, nem vezették erőszakkal az élet oly ösvényére, amit nem akart. Ellenben eszébe jut az, amit Kharasshi mesélt neki. Hogy a családja milyen sorsot szánt neki, mit kényszerített volna rá a hatalom és befolyás érdekében. Amit veled és a népeddel akart megváltani. Ismét ingerülten inti le a fejében felhangzó rosszmájú károgást.*
- Ez a civilizált világ. A városok világa. *Felel kissé epésen a kérdésre. Ezek alapján talán egyértelmű lehet, hogyha nem is mindenért, de sok mindenért az erdejükön túli világot magát teszi felelőssé. Az elátkozott világot, amiket az átkos fémek és ércek uralnak, amit a meggyalázott földmély bosszújának tart. És amikre immár ő is rászorul, ha boldogulni akar. A kényszer, talán ez a legrosszabb az egészben.
Elsőnek talán az tűnik fel neki, hogy Freyai hallgataggá válik. Az Ahel által visszahozott botot ezúttal csak szórakozott mozdulattal dobja el, bár még így is szép ívet ír le a levegőben. Csak akkor szólal meg ismét, mikor a lány feleszmél a bambulásból.*
- Mi a baj? *Kérdezi némileg aggódva a merengést követően. Nem arra kíváncsi, minden rendben van-e, hiszen láthatóan a szőke elfnek is megvan a maga démona, amivel meg kell küzdenie, de legalábbis valami, ami gyötri.*
- Meg volt szabva, hogy nőként mivé válhatsz? *Néz nem kis meglepetéssel. Természetesen náluk is voltak olyan családok, ahol generációról generációra szállt a szakma, tevékenység, de írott, vagyis esetükben íratlan szabályok nem voltak. Nő éppúgy lehetett harcos vagy vadász, mint a férfiak, és a férfiak is éppúgy lehettek begyűjtők, vagy akik az állatokat gondozták, mint a nők. A lényeg, hogy segítsd valamivel a közösséget. Azzal, amihez értesz, azzal a tevékenységgel, amit szeretsz, amit szívesen művelsz, szívvel-lélekkel teszel.*
- Így már nem csodálkozom, hogy eljöttél onnan. *Mosolyodik el halványan, biztatóan. A felsorolt veszélyekkel mit sem törődve kapja fel a fejét a templommal kapcsolatos hírre.*
- Történt valami a templomnál? Azt hittem, csak valami messzire szaladt pletyka, hogy a fényoszlop a város védelméhez tartozik. Ezek szerint nem. Kiderítettek már valamit róla? Akkor lehet, talán mégsem északra kéne menni, hanem itt megelőzni a bajt. *Morfondírozik hangosan. Mert immár arra a következtetésre jutott, hogy a város is közvetlen fenyegetés alatt áll. Ugyan annál a romos kastélynál vörös, vagy milyen színű fényről pletykáltak, ami sokkal baljósabbnak hatott véleménye szerint, az óvatosság nem árthat meg.*

6108. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 12:30:51
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*A sikertelen rohamot csak egy bukfenccel tud tompítani, ennek eredményeképpen pedig első körben igen fájdalmasan megfeszül a vállában éktelenkedő nyíl, majd mikor már a vessző nem bírja az egyre növekvő feszültséget, lepattan a hegye és még néhány centi. A kopasz ahogy talpra áll, látja, hogy a másik egy fa törzse mögött bújt meg a támadás elől.*
-Na most van elegem.
*Már-már hátborzongatóan nyugodt és érzelemmentes hangon közli vele, ahogy óvatosan, két lépés távolságból kezd el a fa körül lépdelni, védekező állásban. A néhány tétlen másodperc alatt Bato elől is hasonlóan rövidre fazonírozza új ékszerét. A törés okozta fájdalom annak rendje s módja szerint végigszalad a testén, minek hatására egy pillanatra meg is rándul a válla, de szemét nem veszi le a fedezékben búvóról, aki szerencsére nincs támadó kedvében. Röviden pásztázza tekintetével a földet, új ötlete nyomán egy vastagabb, de még törhető faágat keres, hogy előcsalja a menedékből a mélységit. Sajnos ötlete meghiúsulni látszik, ugyanis néhány lépéssel távolabb van csak megfelelő eszköz, de nem reszkírozná meg az újabb nyílzápor nyújtotta kellemetlenséget.*
~Bújj elő mocsok.~
*Halkan morog, majd mintegy ijesztgetés céljából - hátha kiugrik a fa mögül a kormos - belerúg keményen a törzsbe, hogy az egész fa beleremegjen aztán rögtön védekező állásba ugrik, olyan gyorsan, amennyire a vállából sugárzó fájdalom engedi – amit egyelőre még fapofával bír.*

6107. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-24 11:49:06
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bato, Rhebosse//

*Az első nem talál, sőt, eléggé messze süvít el mellettük, de ez a szégyellnivaló pontatlanság felróható az oldalát tarkító seb számlájára. A lány bebukdácsol egy fa mögé, míg a szerzetes vele szemben kezd el szaladni. Elképesztő akaraterőre és más képességekre van szükség, hogy a vállába fúródó vesszővel ne törődjön. Vagy csupán Khan kapott a szerzeteséhez képest gyenge kiképzést.
A találat után azonnal kezd el hátrálni, természetesen nem fordít ellenfelének hátat, a végén még egy ütéssel eszméletlenné tehetné. Mivel tőre a vörösnél van, így kénytelen az íját közelharci fegyverként használni, illetve talán lesz lehetősége a fojtódrótot is a férfi nyakára tekerni és megfojtani. Talán. Ha sikerül egy fa mögé behúzódnia az egyenesen felé szálló szerzetes lábai elől. Egyelőre nem kezdeményez támadást, megvárja, amíg a kopasz mozdul felé, s próbálja íjával Bato kezeit kisöpörni, ha szükséges. *

6106. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-23 23:03:29
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Ajkait szomorkásan húzza el. Ydriss el tudja fogadni a mélységit… A kérdés, hogy ezt viszonoznák-e neki. S ezt neki kell tudnia. S innentől neki kell eldöntenie, ha esetleg nemleges a válasz, hogy van-e értelme tovább küzdenie.
De bárhogy is dönt, ha így marad… Azzal csak magának árt. Vajon hogy magyarázza ezt meg neki?
Az apró megjegyzésen elmosolyodik.*
- Nem viselkedsz úgy. Talán a megzavarodott, vagy tanácstalanok viselkednek így. De nincs ebben semmi rossz. Vannak kérdések, melyeket neked kell megválaszolnod. Szívesen segítenék ezekben… De… Ezeket te érzed. Te tudod, hogy ő is feláldozná e magát érted. Hiába a neveltetés, nehéz levetkőzni, de vissza lehet szorítani. Engem druidának akartak nevelni, s lám... *Nevet fel halkan, némi epéséggel hangjában.*
- A neveltetés egy olyan dolog, melyet otthonról kapsz, de az utad során te döntöd el, hogy életedben mennyire irányíthat, mennyire határozhat meg téged. Kapaszkodhatsz bele, foggal körömmel, vagy túl is nézhetsz azon, megtapasztalva, hogy más világ is van azon kívül.
*Hiszen ő maga ezért indult el otthonról. Nem akarta a begyepesedett falusiak életét élni. Meg akarta ismerni a világot… S mit látott belőle?
Hazugságot, ármányt, rosszindulatot. Persze ezen kívül voltak boldogabb emlékei is. Mégis ezek maradtak meg benne, lényegesen.
Halkan sóhajt fel a lány szavaira. Igazán nem tud mit mondani erre. Nem tudja pontosan, miről szól, szavait is ez határozza meg.*
- Mégis milyen világban élünk, ahol már a szeretet a gyűlölet váltja fel? Elveszítjük az irányítást saját érzéseink felett, s szükségesnek érezzük, hogy olyan világot álmodjunk meg, mely nincs is.
*Mondja halkan, megvakarva Alyna buksiját. Talán tévesek szavai. Meglehet, hogy nem is helyénvaló, az melyet mond. Nem tudja, hogy valójában mi játszódik le Ydriss lelkében. Ahogy azt sem, hogy sajátjában. Szavait lehet, hogy tudat alatt, inkább saját magának szánja, mint fajtársának.
De hát mégis kit gyűlölne? Senki sem tett ellene semmi olyat, melyért ilyen mély és sötét érzelmeket kellene kiváltania.
A világ elsötétül előtte. Ébren van, mégis a mélységesen sötét szobába van. A vöröslő ködgomolyagok újra csak körbe veszik.*
~Betegség rág belülről, melyből nem tudsz elmenekülni.~
*Szólalnak meg túlvilági hangon.*
~Ez az érzés fog veled marad örökké, s nem fogod megtalálni a kivezető utat belőle.~
*Szemeit hirtelen hunyja le, s fordítja el fejét. Ydriss csak ennyit láthat, ha figyel rá.
Mikor lassan kinyitja az sárgává vált falevelekkel teli nedves avart pillantja meg. Teste enyhén remeg. Izmait megfeszítve próbálja ezt titkolni. Ritkán beszélnek hozzá, egyszerre, de…
A rőtes kérdésére kapja vissza smaragd tekintetét rá.*
- Hogy? Oh… Hát… A szokásainktól eltérően viselkedtem. Nem akartam druida, vagy gyógyító lenni, ahogy az összes többi női elf a faluban. Inkább harcolni akartam, kalandokra vágytam. De ahelyett, hogy megelégedtem volna a hagyományunkkal, az íjászattal, inkább a kardforgatást választottam. Ezzel kivívtam a különc jelzőt. Emellett nem egyszer felemeltem a szavam, hogy el kellene fogadnunk igenis a többi népet, békét kellene kötnünk, akikkel háborúzunk, hiszen örökké nem állhatunk harcban senkivel. Ez felemészti a lelkünket. *Próbál kedvesen mosolyogni, ám szavai most furcsán komolynak hatnak.*
- Ezekkel együtt nem voltam a kedvenc személy a falumban. Nem sűrűn beszéltem másokkal, ők sem keresték az én társaságom. Nővéremmel és bátyámmal tartottam a kapcsolatot leginkább.
*Magyarázza. A visszamondásra, csak bólint. Igen, Kalandokra számított. Hogy eljön érte a Nagy Kaland, amiről majd ódákat zenghet otthon… Ehelyett, mit is mesélhetne el bátyjának?*
- Veled? Fel északra? *Kérdez vissza, majd elgondolkozik.*
- Nem is tudom. Valami történt a templomba. Villámoszlop csapott fel. Mi van, ha a várost éri fenyegetés? Ha útközbe egy nagyobb hordába rohanunk bele? Mi van, ha a Pihenő már rég elveszett? *Rázza meg a fejét.*
- Semmit sem tudunk, hogy mi alakult ki ott fent. Se nem, hogy északon mi…

6105. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-23 22:03:51
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

// Shar' Khan, Bato //

*A lány nem sokat lát a szemét homályosító könnyektől, de küzd, hogy ne induljanak meg mert ha egyszer elkezd sírni, annak vége nem lesz. Félő, hogy még Sysst is lekörözi.
Mennek a tisztás felé, ő Batoba kapaszkodva, kissé botladozva, másik kezében görcsösen fogva még mindig a mélységi fickó tőrét. De Khan korántsem maradt fegyver nélkül, ezt pedig hamarost megtapasztalhatják ahogyan a férfi egy figyelmeztető lövést ad le. Valóban figyelmeztető lövés volna, netán csak eltévesztette? Rhebosse összerázkódik és behúzza fejét. Automatikusan fordulna meg, hogy szembenézzen a veszélyforrással, ám a kopasz taszít egyet a lányon aki ezáltal egy fa mögé bukdácsol. Ekkor esik ki szorító kezéből a kés, bele a sáros avarba, bár a vörös nem foglalkozik vele, észre sem veszi. Kezeit a fejére tapasztja és leguggol, igyekszik nem kilátszódni a vastag törzs mögül. De nem sokáig bírja, muszáj kikémlelnie ahogy hallja a hangokat és döbbenten veszi észre, hogy Batot eltalálta egy nyíl. Teljesen keresztülfúródott a bal vállán.*
- Bato! *Sikoltja, újra, hangjában aggodalom és félelem. Megpróbál elrugaszkodni a fa mögül, hogy társa segítségére siessen, bárhogy, akárhogy, de megcsúszik és hanyatt vágódik. A földön fekve nézi a távolabb lezajló eseményeket.*

6104. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-23 21:32:59
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*Lehet, hogy csak hallucinál, lehet, hogy csak a vágyai öltenek testet a távolban, de mintha apró óriásfigurákat látna. Rhebosset akarata ellenére is egyre gyorsabb tempóban tolja maga mellett, de közben igyekszik a lehetőséghez mérten finom lenni. Éppen mikor a vörös belekarol a szerzetesbe, egy nyílvessző teljesen eltéveszthetetlen süvítését hallja a fejétől legfeljebb egy méterre. A következő tettei ösztönből fakadnak. Kicsit leguggol, hogy hátranézzen a fickó felé, aki éppen egy újabb vessző után kutat. A cselédlányt Bato egy közeli fa menedékébe löki. Ugyan még nem ért el odáig, de remélhetőleg megérti a határozott célzást, és önszántából kúszik a biztonságot nyújtó törzs mögé, miközben a szerzetes megkezdi a - remélhetőleg - végső rohamát a hegyesfülű felé. Eddigre ő már újra lövésre kész, a szerzetes pedig felkészült. Ahogy az ideg nem tud tovább feszülni, Bato hirtelen irányváltoztatásokkal és guggolással próbálja megzavarni a mélységit, de a közeledő célpont könnyűnek bizonyul, és habár a jó eséllyel gyilkosnak szánt lövés célt téveszt, így is mélyre fúródik a szerzetesben, s a bal vállán túloldalt lát napvilágot a fém hegy. Lábát a laposkúszásra hajazó futással sikerült megvédenie, s a lendülete is kellően nagy ahhoz, hogy pillanatokon belül testközelből vehesse újra szemügyre ellenfelét. Egy lépés távolságról elrugaszkodik a földről egyenesen a kormos felé, aki igen randa szőnyegként terül ki az avaron. Ha el tud ugrani, úgy a szerzetes a szerencsétlenebbik vállán kénytelen átfordulni, hogy újra szembe kerüljük a sötét fickóval.*

6103. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-23 17:40:42
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bato, Rhebosse//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*A lehető legostobább ötlet, hogy a földön fekvő ellent nem végezzük ki. Még a végén hátba támad, mikor nem figyel az ember. Pontosan úgy, ahogyan most is. Mikor hallja a szerzetes távolodó lépteit, felemeli fejét, végignézi, ahogyan tizenöt-húsz méterre eltávolodik, a vörössel az oldalán. Így lenne a legjobb most; mindenki mehet a maga dolgára, de ez valamiért mégsem vonzza a kormost. Nem, bosszút kell állnia a szerzetesen, amiért így megszégyenítette őt, és a vörösön is, amiért oldalba szúrta, ezzel legyengítve. Miatta nem tudott elbánni a kopasszal, mert ha tökéletes formájában van, minden bizonnyal gond nélkül megöli.
Halkan emelkedik fel, s akasztja le válláról az íjat, ráhelyez egy vesszőt, céloz és… A gyakran hátrapillantgató páros kétségtelen, hogy előbb-utóbb kiszúrják a mélységi támadását, de az íjvesszőt már útjára engedte a jellegzetes susogással, ahogyan átszeli a levegőt.
~ Ezt egyétek meg, rohadékok! ~
Köp ki egyet oldalra, mielőtt a vesszőt követve, ő maga is utánuk eredne. Közben egy újabb lövedéket helyez az idegre, hogy ha szükséges még egyet, közelebbről lőjön. Most már nem arra megy, hogy ijesztgessen, ha rajta múlik, találnak a vesszők. Persze benne van a pakliban, hogy már előtte kiszúrták, és fedezékbe ugrottak a halállal, vagy legalábbis sérüléssel kecsegtető támadás elől. *

6102. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-23 15:30:42
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Az első kérdésre lassan, de határozottan bólint. Igen, eltudja fogadni, hogy egy mélységi asszonya, el tudja fogadni, hogy lesznek dolgok, amikben örökre különbözni fognak, ahogy az előttük álló nehézségekkel is legjobb tudása szerint birkózna meg. Azonban hogy ez csak olcsó kifogás lenne, hogy annyira mások? Tekintetét ismét Freyaira emeli, s elgondolkozva méregeti a lányt. Szavai néha nagy bölcsességre utalnak, máskor pedig mintha homlokegyenest rácáfolnának erre.*
- Kifogás? A neveltetést, a szokásokat nehéz levetni. Azt viszont elismerem, hogy úgy viselkedek, mint akit a fejére ejtettek. *Sóhajt lemondóan, miközben Ahel visszacsörtet az eldobott ággal. Mosolyogva, némileg büszkén borzolja meg a kölyök fejét. Aztán persze kézbe veszi a botot, és ismét messzire hajítja, a farkaskutya pedig újfent teljes erőből megindulva iramodik meg utána.*
- Előítéletek mindenkiben vannak, legyen az jó, vagy hátrányos. De itt ennél mélyebb dolgokról van szó. *Csóválja a fejét. Részletekbe azonban nem megy. Ahhoz fűzik gyengéd érzelmek, akik odafent északon a rőt hajú népének rokonaira vadásznak, s ha életben is hagynak valakit, abból rabszolga lesz, s a sanyargatott sors miatt könnyen meglehet, végül önnön kezükkel vetnek véget életüknek a rabok. Ők pedig csak derülnek rajta. Ki ne nézné bolondnak, őrültnek emiatt? Az pedig nem hiányzik neki, hogy a károgó hang újabb, külső támogatóra leljen.
Hogy nem gyengeség? Pedig néha már ő is annak tekinti vonzalmát. És mégis kitart, mintha semmi nem tudná teljesen szétzúzni a kettejüket összekapcsoló köteléket. Pedig rendesen próbára lett már téve, nem is egyszer. A hazugság a méregről azóta már milyen kis semmiségnek tűnik.*
- Miért voltál kívülálló, és miért csalódtál a faludbeli elfekben? *Néz kérdőn, kissé talán meglepve. Nem mondhatni, hogy a rőt hajú a közösségük mintapéldánya lett volna, nagyon is kilógott a sorból, a családban is mondhatni, ő a fekete bárány. Ám mégsem érzi úgy, hogy a falu lakóiban csalódnia kellene, hogy miattuk van minden, hogy ők nem értették meg, még ha ez utóbbi igaz is, nem vádként hozza fel. Hiába hiányzott valami megmagyarázhatatlan az ottani életében, hiába volt jó maga is más, mint a többiek, az akkor és a mostani napjai között nagyobb a különbség, mint ég és föld között.*
- Kalandok... *Visszhangozza a szót. Őt is ez csalogatta volna el az otthontól, a családtól, a törzsétől? Nem tudja tisztán, teljes szívvel kijelenteni, hogy nem. Az persze már teljesen más lapra tartozik, hogy végül mit lelt az erdőn túli világban.*
- Miért nem jössz velem? Legalább lennénk ketten, akik védik egymás hátát, és nem hagyja magára a másikat.

6101. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-23 00:39:21
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Irseld Darary//

*A halálfélelemnél nem sok erősebb érzés van, és ennek ellenére mégis elhalványul. Mindig épp olyan borzalmas, mint elsőre, és így Lorew is egyelőre a földön való remegésnél marad, mert jobbat sajnos nem tud kitalálni. Nem jutnak eszébe értelmes ötletek a helyzet kezelésére, csak ösztönösen igyekszik védeni magát, és nem mozogni, ha nem muszáj. Csak akkor nyugszik meg kicsit, amikor a nő azt mondja, hogy élve szórakoztatóbb. Mintha egy örökkévalóság telne el addig, mire felfogja a szavakat, de azok legalább némi megnyugvást hoznak a lelkébe. Talán nincs életveszélyben. Remegő kezeit visszahelyezi maga mellé, hogy mutassa, ért ő a szóból. Mondjuk azt még senki nem mondta, hogy nem fog meghalni, pusztán annyit, hogy élve szórakoztatóbb, azért nem mindegy. Bár igazság szerint a nő meg akarja ölni, akkor ő nem sokat tehet ez ellen, kezek ide vagy oda. Szinte a fájdalomérzetet is elnyomja a rettegés, miközben arra vár, hogy vajon követi-e a második nyíl korábbi társát. A nevetést nem igazán tudja rakni, de a legrosszabb a helyzetben, hogy nem látja rendesen, hogy mi is történik, ezért elengedhetetlen az átfordulás. A kérdés hatására belefagy a könyörgés, újból kiül az arcára a kétségbeesés, és erőtlenül megrázza a fejét. Nem akar újabb nyílvesszőt. Bármit csak azt ne. Inkább csendben marad. Láthatóan jól is teszi, mert nem kell tovább farkasszemet nézzen a második nyílvesszővel. Ezúttal tényleg rátelepszik a lelkére a megnyugvás, ami egy erőteljes sóhaj kíséretében tör a felszínre. Eztán levegőért kezd kapkodni, habár nem érti, miért. Még neki sem tűnt fel, miután elhallgatott, még a levegőt is visszatartotta egészen addig, amíg a nyíl őt célozta.
Ennek ellenére a megnyugvása nem tarthat sokáig, mert hamarosan előkerül egy tőr, a nő pedig közelebb sétál. Lorew lelkiekben felkészül a legrosszabbra, de továbbra sem mer megszólalni. Legközelebb akkor mozdul ösztönösen, mikor a lábában lévő nyíl kerül terítékre. Legszívesebben elkiáltaná magát, hogy "Ne!", mert nem akarja, hogy a nő hozzányúljon a nyílhoz, így is okozott már elég fájdalmat. Az utolsó pillanatban fogja vissza magát, egyrészt mert nem akarja, hogy a tőrrel is meg kelljen ismerkednie, másrészt mert a nyílvesszőnek előbb vagy utóbb úgyis ki kell kerülnie a lábából. A legrosszabb, amire számít, hogy a nő egyszerűen kirángatja onnan. Ennek ellenére az első pillanatban világossá válik számára, hogy a művelet nem lesz elkapkodva, sőt... Igyekszik türtőztetni magát, nem üvölteni, nem elájulni, csak fájdalmas nyögések közepette zihálni, és imádkozni, hogy hamar vége legyen. A kezeit ökölbe szorítja, igyekszik minél erősebben, az sem érdekli, hogy a körmei belemélyednek a tenyerébe. Végül a reccsenés hallatán először azt hiszi, benne tört el valami, de szerencsére csak a nyíl adta ki a hangot, amint kettévált. A következő pillanatban azt hiszi, a nő bele akarja állítani a letört darabot, de hála az egeknek csak a földbe szúrja mellé. A légzése kicsit lelassul, az ujjai is engednek, de csak néhány másodpercig tart az áldott átmeneti állapot. Hamarosan a fájdalom ismét fokozódik, a szerzetes először azt hiszi, hogy a másik ismét a nyilat mozgatja, csak néhány másodperc múltán jut el az agyáig, hogy a nő ujjai mocorognak a lábában. És egyre mélyebbre hatolnak... Nem bírja tovább, egyik kezével a kínzója felé kap, és talán csak az utolsó pillanatban törik meg a lendülete. Nem meri megérinteni. Helyette inkább a sáros földbe vágja a kezét, és igyekszik minél erősebben belemarkolni. Viszont hiába, a következő mozdulat, melynek kíséretében a nő behajlított ujjai elhagyják a lábát, olyan fájdalommal jár, amire óhatatlanul is felüvölt. Megfordul vele a világ, a fejét elemeli a talajtól, majd kellő lendülettel visszaengedi. Ezt megismétli még néhányszor, mintha a feje földbe verésétől csökkenne a fájdalma.
A nyöszörgése akkor sem marad abba, mikor a nő ujjai már nem matatnak a testében. A fájdalom nem akar tompulni. Persze sok esélye nincs is rá, mert a kezdetekhez hasonló módon a nyíl ezúttal véglegesen kikerül a lábából. Levegőért kapkod, miközben rendezetlen nyögések záporoznak a száján, egész teste vonaglik a fájdalomtól, és az a tudat sem segít sokat, hogy vége, most már nem lesz rosszabb. Amint kicsit képes összeszedni magát, és legalább egy leheletnyi erőt, azonnal megpróbál elkúszni a nő közeléből. Nem érdekli merre, és meddig, csak tőle minél távolabb. Ha képes lenne megszólalni, biztosan könyörögne, hogy hagyja futni, viszont egyelőre a kétségbeesett zihálásnál és nyöszörgésnél többre nem képes.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257