//A szivárványon túl//
*Érdekes, hogy a férfi egyszer már útjára engedte Marint, most mégis erőnek erejével tartja vissza. Látszólag ő sem tudja, hogy mit akar...
A férfi nem próbál a kardjáért nyúlni, vagy bármi más módon ellenkezni, elvégre a túlerővel szemben nem lenne esélye. Aligha reméli, hogy a szegénynegyedben segítségére siet majd az őrség, így hát nincs mit tenni: leszegett fejjel várja a következményeket.
"Mi lesz Tarsisszal?" fordul meg a fejében a gondolat, melyből erőt merít. Nem hagyhatja, hogy elszakítsák urától, hiszen azzal aláírná a férfi halálos ítéletét.
Megkötözve kerülnek egy szekérre, melynek célja csak egy ideig marad titokban.
Az erdő felé menet átvágtak a gazdagnegyeden, ahol furcsamód szintén nem láttak egy teremtett lelket sem. Marin kezd kételkedni benne, hogy ébren van-e egyáltalán, s nem csupán egy különös álomban, de akárhogy csipkedi magát, csak nem akar felébredni. Bármi is történik körülötte, azt közel sem lehet szokványosnak nevezni.
A szekér megáll, s a tündér eltűnik. A testőr nem tudja, hogy ez volt-e a végcél, vagy pedig csak valamiféle akadály van előttünk, mindenesetre feszülten figyel, hisz ha sikerül megszabadulnia béklyóitól s kísérőitől, úgy szeretne visszatalálni a városba. Az öreg nyavalygása kissé megnehezítette ezt a dolgot, de szerencsére már egy ideje csöndben van.
Furcsa hangok hallatszódnak ki a fák közül. Feltehetően valamilyen erdei állat.
"Emiatt álltunk volna meg?" gondolja Marin, s körbenéz a csapaton. A négyesen kívül ott van még az a 7 sötételf akik valamiért óckodnak az állítólagos sárkánnyal való küzdelemtől. Érdekes, heten kevesek hozzá, de ők négyen majd legyőzik...*