Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-28 00:17:41
Üzenet elküldve: 2013-01-28 00:17:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Csend, békesség, nyugalom. Harmónia, tökéletes összhang. Ilyen volt egykoron az erdő, sok-sok évvel ezelőtt, mielőtt a város terjeszkedni nem kezdett, meg nem épült a kikötő meg a karavánpihenő, hogy még több idegen hódító érkezzen erre az addig érintetlen, csodás helyre. Az évek múlásával azonban az erdő védelmezői, a hegyesfülű, őzléptű elfek szépen lassan elvándoroltak, míg a város néhány bevetett földből és parasztházból faluvá, majd óriási várossá nőtte ki magát, egyre több és több érintetlen területet kiszakítva a természetből.
A sűrű erdő legmélyén még ma is akadnak olyan helyek, melyek háborítatlanul maradtak, távol a város zajától. Egy ilyen kis tisztás tárul fel előtted, ahogy a kristályvizű forrást követve széthúzod a lenőtt indákból összeállt falat: ijedt őzcsorda rezzen össze jöttödre, s tűnik el az árnyas bokrok közt, éjszakai álmukból felriadó madarak röppennek fel a hatalmasra nőtt fák lombkoronáiról. A tisztás közepén a patakocska kiszélesedik, felszínéről visszaverődő holdfényben éjjeli lepkék tucatja járja táncát. Lélegzetelállító látványt nyújt az erdő eme rejtett kis zuga, oly békés és varázslatos, mintha mágia járná át, a természet és az erdő mágiája, mely ott van a földben, fákban, minden egyes levélben, vadállatokban egyaránt.
Mélyről jövő morgás töri meg a varázst, valahonnan a közvetlen közeledből, s két izzó szempár villan fel a sötétben. A lombkoronán átszűrődő halovány holdfényben egy vicsorgó farkas alakját véled felfedezni a bokrok közt, mellette pedig egy csuklyás, embernél alacsonyabb karcsú alak bontakozik ki az árnyakból, rád szegezett íjjal. Hangja lágyan csendül, s dallamos, fenyegetése viszont jól hallható.*
-Ki vagy és mit akarsz? Nem kéne itt lenned…
*Megrezzen a kérdésre, szokatlan, hogy jó hallása cserben hagyja, de rá kell döbbennie, hogy eddig a városi viszonyokhoz volt szokva, ha pedig valaki itt, a semmi közepén talál rá, akkor az biztos, hogy inkább valami erdei remete vagy hasonló. Hunyorogva pillant a hang irányába, miközben tarisznyájának pántját markolássza. Egy kés van az ételek között, ezt biztosan tudja, már csak az a kérdés, hogy azzal mire is menne egy nyíl ellen.*
-Eltévedtem.
*Bájos mosoly szökik az arcára, eltüntetve a nyugtalanság legapróbb nyomát is, fejét is játékosan biccenti félre, miközben hangja szinte már vidáman szökken az éjbe.*
A hozzászólás írója (Justine Clairement) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.28 00:29:03
A sűrű erdő legmélyén még ma is akadnak olyan helyek, melyek háborítatlanul maradtak, távol a város zajától. Egy ilyen kis tisztás tárul fel előtted, ahogy a kristályvizű forrást követve széthúzod a lenőtt indákból összeállt falat: ijedt őzcsorda rezzen össze jöttödre, s tűnik el az árnyas bokrok közt, éjszakai álmukból felriadó madarak röppennek fel a hatalmasra nőtt fák lombkoronáiról. A tisztás közepén a patakocska kiszélesedik, felszínéről visszaverődő holdfényben éjjeli lepkék tucatja járja táncát. Lélegzetelállító látványt nyújt az erdő eme rejtett kis zuga, oly békés és varázslatos, mintha mágia járná át, a természet és az erdő mágiája, mely ott van a földben, fákban, minden egyes levélben, vadállatokban egyaránt.
Mélyről jövő morgás töri meg a varázst, valahonnan a közvetlen közeledből, s két izzó szempár villan fel a sötétben. A lombkoronán átszűrődő halovány holdfényben egy vicsorgó farkas alakját véled felfedezni a bokrok közt, mellette pedig egy csuklyás, embernél alacsonyabb karcsú alak bontakozik ki az árnyakból, rád szegezett íjjal. Hangja lágyan csendül, s dallamos, fenyegetése viszont jól hallható.*
-Ki vagy és mit akarsz? Nem kéne itt lenned…
*Megrezzen a kérdésre, szokatlan, hogy jó hallása cserben hagyja, de rá kell döbbennie, hogy eddig a városi viszonyokhoz volt szokva, ha pedig valaki itt, a semmi közepén talál rá, akkor az biztos, hogy inkább valami erdei remete vagy hasonló. Hunyorogva pillant a hang irányába, miközben tarisznyájának pántját markolássza. Egy kés van az ételek között, ezt biztosan tudja, már csak az a kérdés, hogy azzal mire is menne egy nyíl ellen.*
-Eltévedtem.
*Bájos mosoly szökik az arcára, eltüntetve a nyugtalanság legapróbb nyomát is, fejét is játékosan biccenti félre, miközben hangja szinte már vidáman szökken az éjbe.*
A hozzászólás írója (Justine Clairement) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.28 00:29:03
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-27 20:59:38
Üzenet elküldve: 2013-01-27 20:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*A sötételf egy látványos mozdulattal söpri ki haját arcából, és húzza ki magát, hogy láthatóvá váljanak szépen kidolgozott izmai a testhezálló ing alatt. Arca szabályos, és most kivételesen nem halálosan hideg és közönyös, hanem vidám fény csillog a kék szemekben. Lép egyet a tündér felé, amivel a két méteres távolság háromnegyedét eltünteti közöttük.*
- Hát mi tagadás, a sors úgy hozta, hogy nem kell szégyenkeznem.
*Szája egy kegyetlen vigyorba húzódik, ami eltorzítja arcát.*
- Nem is szoktam szégyenkezni, semmi miatt.
*Szemeit, a tündér szemeibe fúrja, ahogy azt már sok mindenkivel megtette ennek előtte, és várja a jól megszokott hatást. A félelmet, a dadogást, és az összeomlást. Csak teszteli a tüncő idegeit. Nem mindenki állja az ő jeges, és üres tekintetét, amiből kiveszett minden életösztön. A szemkontaktust nem szakítja meg, de közben beszélni kezd.*
- Ha most nem kaptam el a nyulat, majd elkapom máskor, igazából mindegy. Kapott egy napot, hetet, esetleg hónapot. Mit számít? Ha lesznek gyerekei akkor azokat is elkapom, azért hozza őket a világra, hogy egyszer meghalljanak. Mi is azért vagyunk a világon, hogy meghaljunk. Mindegy hogyan, és mikor.
*Zúdítja szigorú elveinek alaptételét az ártatlan tündérre, és ismét csak a reakciót várja. Nem tudja mit is vár pontosan, de talán csalódna a lányban, ha ugyanúgy reagálna mint a többi szerencsétlen akikkel összehozta a balsors.*
A hozzászólás írója (Drakhmar Yskallyon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 21:20:56
- Hát mi tagadás, a sors úgy hozta, hogy nem kell szégyenkeznem.
*Szája egy kegyetlen vigyorba húzódik, ami eltorzítja arcát.*
- Nem is szoktam szégyenkezni, semmi miatt.
*Szemeit, a tündér szemeibe fúrja, ahogy azt már sok mindenkivel megtette ennek előtte, és várja a jól megszokott hatást. A félelmet, a dadogást, és az összeomlást. Csak teszteli a tüncő idegeit. Nem mindenki állja az ő jeges, és üres tekintetét, amiből kiveszett minden életösztön. A szemkontaktust nem szakítja meg, de közben beszélni kezd.*
- Ha most nem kaptam el a nyulat, majd elkapom máskor, igazából mindegy. Kapott egy napot, hetet, esetleg hónapot. Mit számít? Ha lesznek gyerekei akkor azokat is elkapom, azért hozza őket a világra, hogy egyszer meghalljanak. Mi is azért vagyunk a világon, hogy meghaljunk. Mindegy hogyan, és mikor.
*Zúdítja szigorú elveinek alaptételét az ártatlan tündérre, és ismét csak a reakciót várja. Nem tudja mit is vár pontosan, de talán csalódna a lányban, ha ugyanúgy reagálna mint a többi szerencsétlen akikkel összehozta a balsors.*
A hozzászólás írója (Drakhmar Yskallyon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 21:20:56
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-27 20:01:56
Üzenet elküldve: 2013-01-27 20:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
*Dyene kissé lesüti a szemét amikor Draakhmar végigméri. Nem nagyon szokott hozzá, hogy lássák. Mármint a külvilág felé nem szokta nagyon mutogatni az arcát. Bár Drakhmarral talán tehet némi kivételt. Elvégre... az a múltkori eset a hazacipeléssel és lefektetéssel... Magában jót mosolyog a gondolaton, hogy talán ő az a "szerencsés" aki megtalálta az érző sötételfet. Végül igyekszik úgy tenni, mint aki észre sem vette a férfi pillantását.*
- Kösz. Nem baj, ha én nem dicsérem meg amúgy bámulatos külsődet?
*Szeméből nem tűnik el az a bizonyos huncut, kihívó csillogás, fejét félrebillenti, és úgy néz a selfre. Tudja, hogy nem kéne szemtelenkednie, a férfi láthatóan erősebb nála, még meglepő tünc-magassága ellenére is, de valahogy ezt nem tudja komolyan venni. Egy kicsit az az érzése, hogy ha Drakhmar bántani akarta volna, megtette volna az utcán, mikor gyenge volt és beteg. Vagy csak a kihívásra vágyott, és úgy döntött nem pazarolja az erejét a beteg tündérre. De akkor meg nem vitte volna haza. Gondolataiból a self kérdése rázza fel.*
-Ja. Most vagyok itt először. mármint a betegség óta. Nem akartam zavarni. Bár a nyúl biztos hálás érte.
*Kicsit furcsálja, hogy a selfen abszolút nyoma sincs a fáradságnak, de gondolatban csak vállat rándít rá. Biztosan valami self trükk.*
- Kösz. Nem baj, ha én nem dicsérem meg amúgy bámulatos külsődet?
*Szeméből nem tűnik el az a bizonyos huncut, kihívó csillogás, fejét félrebillenti, és úgy néz a selfre. Tudja, hogy nem kéne szemtelenkednie, a férfi láthatóan erősebb nála, még meglepő tünc-magassága ellenére is, de valahogy ezt nem tudja komolyan venni. Egy kicsit az az érzése, hogy ha Drakhmar bántani akarta volna, megtette volna az utcán, mikor gyenge volt és beteg. Vagy csak a kihívásra vágyott, és úgy döntött nem pazarolja az erejét a beteg tündérre. De akkor meg nem vitte volna haza. Gondolataiból a self kérdése rázza fel.*
-Ja. Most vagyok itt először. mármint a betegség óta. Nem akartam zavarni. Bár a nyúl biztos hálás érte.
*Kicsit furcsálja, hogy a selfen abszolút nyoma sincs a fáradságnak, de gondolatban csak vállat rándít rá. Biztosan valami self trükk.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-26 19:48:51
Üzenet elküldve: 2013-01-26 19:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Drakhmar, elmosolyodik a szemtelenség hallatán. Tetszik neki a pimaszság. Cseppet sem palástolva tekintetét veszi szemügyre a tündér leányzót. Sokkal jobban néz ki így, hogy van rajta egy kis hús is. Egészen szép, bár bőre kicsit még sápadt a betegség után. Ha nem betegség eredménye lenne, még jól is állna neki, de így Drakhmart egy kis sajnálat tölti el,a tüncő szenvedései miatt.*
- Nem, nem gond. Sokkal jobban nézel ki.
*Mondja komoly arccal, de belül máris mosolyog, hisz miközben ezt kimondta tekintete nem a lány szemeire irányult.*
- Minek köszönhetem, hogy jelenléteddel megtisztelsz vadászat közben? *Kis szünet.* Akarom mondani a néhai vadászatom közben.
*Int fejével arra amerre a nyúl elszaladt. Bár hosszasan rohanta nyúl után nyoma sem látszik rajta fáradságnak. A kiképzése megtette a magáét.*
- Nem, nem gond. Sokkal jobban nézel ki.
*Mondja komoly arccal, de belül máris mosolyog, hisz miközben ezt kimondta tekintete nem a lány szemeire irányult.*
- Minek köszönhetem, hogy jelenléteddel megtisztelsz vadászat közben? *Kis szünet.* Akarom mondani a néhai vadászatom közben.
*Int fejével arra amerre a nyúl elszaladt. Bár hosszasan rohanta nyúl után nyoma sem látszik rajta fáradságnak. A kiképzése megtette a magáét.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-26 18:58:41
Üzenet elküldve: 2013-01-26 18:58:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//16+ jeleneteket tartalmaz//
*Belgaraf nem sok figyelmet szentel, a szemtelen megjegyzésnek. Figyelmét most már az köti le, hogy minél előbb megszabadítsa a lány minden ruhájától. Persze, csak gyengéden, de ugyanakkor akaratosan dolgozik. Keze lassan mozog, és finoman simogatja a lányt, minden egyes ruhadarab levételekor, de ha megpróbálnák megállítani nem menne. Viszonylag nagy sötételf, és szeret visszaélni erejével. Bár, a lány esetében, hisz ő is akarja, ez aligha visszaélés. Bellgaraf ennél jobban tiszteli a Daryt.*
*Belgaraf nem sok figyelmet szentel, a szemtelen megjegyzésnek. Figyelmét most már az köti le, hogy minél előbb megszabadítsa a lány minden ruhájától. Persze, csak gyengéden, de ugyanakkor akaratosan dolgozik. Keze lassan mozog, és finoman simogatja a lányt, minden egyes ruhadarab levételekor, de ha megpróbálnák megállítani nem menne. Viszonylag nagy sötételf, és szeret visszaélni erejével. Bár, a lány esetében, hisz ő is akarja, ez aligha visszaélés. Bellgaraf ennél jobban tiszteli a Daryt.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-26 17:35:04
Üzenet elküldve: 2013-01-26 17:35:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ez a váratlan utazás nagyon megterhelte a tündér lelkét. A föld alatt érezi magát, miközben szédülten bámul egy kupac vadvirágot. Ezeket elkezdi felszedegetni. Nem akar megint eltévedni, úgyhogy minden egyes lépésnél körbepillant, hogy biztos legyen benne, nem került az erdő olyan részébe, amit eddig még nem volt alkalma jobban megismerni. Amikor lehajol az egyik legszebb virágért, hangokat hall.*
- Ki van ott? *kiáltja remegő hanggal.
Valaki vagy valami a bokrok között futkos, de nem válaszolt a kérdésre. Lylle egy darabig vár, mert kíváncsi, hogy ki vagy mi a furcsa nehézkes futólépések hangadója, de aztán úrrá lesz rajta a félelem és villámgyorsan szaladni kezd. Ilyen gyorsan még soha életében nem futott. Szívverése felgyorsul, az oldala már nagyon szúr, de a világ minden kincséért sem nézne vissza. Hamarosan kiér az erdőből és lerogy a földre.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 18:34:57, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek pótlása.
- Ki van ott? *kiáltja remegő hanggal.
Valaki vagy valami a bokrok között futkos, de nem válaszolt a kérdésre. Lylle egy darabig vár, mert kíváncsi, hogy ki vagy mi a furcsa nehézkes futólépések hangadója, de aztán úrrá lesz rajta a félelem és villámgyorsan szaladni kezd. Ilyen gyorsan még soha életében nem futott. Szívverése felgyorsul, az oldala már nagyon szúr, de a világ minden kincséért sem nézne vissza. Hamarosan kiér az erdőből és lerogy a földre.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 18:34:57, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek pótlása.
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-26 10:35:13
Üzenet elküldve: 2013-01-26 10:35:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Üresség. Végtelen üresség, mi bensejében honol. Lappang a végtelen semmiben valami, amit ő maga még sem tud megfogalmazni. Végtelen, kesernyés, bódító köd, melynek se eleje, se vége. Képtelen megfogni azt, megismerni és átgondolni, mi okozhatja. Egyszerűen csak van, érzéketlen tompasággal ajándékozva meg tulajdonosát. Damon tekintetében ezúttal ez a megsebzett zűrzavar uralkodik, ragadozókat is megszégyenítő tekintete kaotikus fénnyel izzik, azonban tartása és járása továbbra is azt a sötét, fagyos ízű határozottságot sugallja, mely olyannyira jellemzi.
Itt az erdőben nem zavarja annyira a nap bántó, narancsos fénye. A hím a mélység gyermeke, s még ha a felszínen is született egykor, a sötét, nyirkos helyeket tekinti sajátjának. Ez a felvilági nappal rendkívül idegen számára, képtelen lesz valaha is megszokni. Az éjszaka teremtménye ő, a Holdvilág vág neki ezüstös ösvényt és az árnyak szolgálják társaságukkal. Hogyan is várhatnánk tőle tehát, hogy a másik oldalon járjanak súlyos vasalt csizmái?
Űzött vadként vág keresztül a fák sűrűjében. Nem kedvére való e hely - sosem vold az erdei terepek szerelmese -, ám jelen helyzetben számára ez az út célravezető. Egyetlen gondolat lebeg most lelkiszemei előtt, s ha annak eléréséhez ágas-bogas terepen kell közlekednie, akkor minden ellenérzését sutba dobja. Továbbá tisztában van azon egyszerű ténnyel is, hogy vérei e földön találták meg menedéküket. Régi korok ősi mágiájával léptek szimbiózisba és ha valamit, ezt sosem feledheti. Ismernie kell az ellenséget.
Régen találkozott már a Daelmorth nővérekkel. Hat év volt ugyan, akkor mégis úgy látta őket, hogy amazok még csak nem is voltak tisztában jelenlétével. Pusztán távolról figyelhette a három virágszálat, kiket a Halál maga ajándékozott e satnya földnek. Akkor és ott különös gondolatok ébredtek benne, mintha az a három egy másik világban járna. Ott vannak, de nem érzi őket. Ha megtenne néhány lépést, végigsimthatna fakó kis bőrükön, ám mintha sosem érhetné el a végzet asszonyait. Damon idegen. Kívülálló még saját nemzedékében is. Elcsépelt már e szó, mégis olyannyira tökéletesen jellemzi helyzetét: Fekete bárány. Hogy több ennél, vagy kevesebb? Talán mindkettő, tán egyik sem.
Léptei most nem vezérlik oly egyértelműen, mint azon a végzetes éjjelen. Csak néhány órája lett volna? Érdektelen tény... most csak eme idegen érzés maradt, hogy elérte céljainak első mérföldkövét, s ez a beteljesülés élménye helyett egyszerű ürességgel járt. Vajon érezhet bármikos - akár csak egy pillanatra is - teljességet?
Hosszű bolyongás viszi előre, ám sikerében biztos - mint mindig. A Hold már magasan jár az égen, mire eléri célját. Harmincnyolc órája nem aludt már, arcán mégsem a fáradtság mutatkozik.
Sötét elégedettség vonja rá éji maszkját.*
Itt az erdőben nem zavarja annyira a nap bántó, narancsos fénye. A hím a mélység gyermeke, s még ha a felszínen is született egykor, a sötét, nyirkos helyeket tekinti sajátjának. Ez a felvilági nappal rendkívül idegen számára, képtelen lesz valaha is megszokni. Az éjszaka teremtménye ő, a Holdvilág vág neki ezüstös ösvényt és az árnyak szolgálják társaságukkal. Hogyan is várhatnánk tőle tehát, hogy a másik oldalon járjanak súlyos vasalt csizmái?
Űzött vadként vág keresztül a fák sűrűjében. Nem kedvére való e hely - sosem vold az erdei terepek szerelmese -, ám jelen helyzetben számára ez az út célravezető. Egyetlen gondolat lebeg most lelkiszemei előtt, s ha annak eléréséhez ágas-bogas terepen kell közlekednie, akkor minden ellenérzését sutba dobja. Továbbá tisztában van azon egyszerű ténnyel is, hogy vérei e földön találták meg menedéküket. Régi korok ősi mágiájával léptek szimbiózisba és ha valamit, ezt sosem feledheti. Ismernie kell az ellenséget.
Régen találkozott már a Daelmorth nővérekkel. Hat év volt ugyan, akkor mégis úgy látta őket, hogy amazok még csak nem is voltak tisztában jelenlétével. Pusztán távolról figyelhette a három virágszálat, kiket a Halál maga ajándékozott e satnya földnek. Akkor és ott különös gondolatok ébredtek benne, mintha az a három egy másik világban járna. Ott vannak, de nem érzi őket. Ha megtenne néhány lépést, végigsimthatna fakó kis bőrükön, ám mintha sosem érhetné el a végzet asszonyait. Damon idegen. Kívülálló még saját nemzedékében is. Elcsépelt már e szó, mégis olyannyira tökéletesen jellemzi helyzetét: Fekete bárány. Hogy több ennél, vagy kevesebb? Talán mindkettő, tán egyik sem.
Léptei most nem vezérlik oly egyértelműen, mint azon a végzetes éjjelen. Csak néhány órája lett volna? Érdektelen tény... most csak eme idegen érzés maradt, hogy elérte céljainak első mérföldkövét, s ez a beteljesülés élménye helyett egyszerű ürességgel járt. Vajon érezhet bármikos - akár csak egy pillanatra is - teljességet?
Hosszű bolyongás viszi előre, ám sikerében biztos - mint mindig. A Hold már magasan jár az égen, mire eléri célját. Harmincnyolc órája nem aludt már, arcán mégsem a fáradtság mutatkozik.
Sötét elégedettség vonja rá éji maszkját.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-25 10:40:46
Üzenet elküldve: 2013-01-25 10:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
*Váratlan ütés éri hátulról. Halkan felsikolt, a lendület majdnem két méterrel repíti arrébb. Már reptében előkapja a tőrét, íjját elejti és az még messzebbre repül. Arccal a föld felé fordulva landol, haja teljesen az arcába hull. Halkan szitkozódva, villámgyorsan felpattan, tőrét az ingujjába rejti. Haját hátraveti, de az ismerős -és felettébb gunyoros- hangra megnyugszik. A sötételf aki legutóbb hazavitte. Talán nem kéne ennyire tartania tőle. Bár az évek során már megtanulta, hogy senkiben sem bízhat. ~Drakhmar~ jut eszébe a self neve. Felvon szemöldökkel szólal meg.*
-Meggyógyultam. Talán gond van vele?
*Sokkal lazább testhelyzetet vesz fel, kicsit kihívóan néz a férfire.*
-Meggyógyultam. Talán gond van vele?
*Sokkal lazább testhelyzetet vesz fel, kicsit kihívóan néz a férfire.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-25 10:34:26
Üzenet elküldve: 2013-01-25 10:34:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Vadászni indul. Egyelőre nem igazán figyel arra, hogy hangtalan legyen, nem ér meg neki ez annyit, hogy e miatt esetleg le kelljen lassítania hatalmas lépteit. Egyébként meg inkább felriasztja a zsákmányt, és utánafut, minthogy a bokrok alatt csússzon-másszon. A "taktikáját" siker koronázza: egy rémült nyúl urkik ki az egyik bokorból, s úgy fut mintha sötételf üldözné. Drakhmar elvigyorodik saját szóviccén, és az állat után ered. Dóbótőreit készenlétbe helyezi, szája kegyetlen farkasvigyorra húzódik. A zsákmánynak esélye sincs. Drakhmar elől egy áldozat sem menekülhet meg, bármi vagy bárki legyen is az. A nyúl hirtelen bekanyarodik egy fa mögé, s a sötételf érzi, hogy most elkapja. Minden izma megfeszül, hogy a tökéletes helyen és időben mozduljon. Hatalmas lendülettel fordul be... és nekimegy valakinek. A valaki az ütközés lendületétől és erejétől valószínűleg két métert repül. Drakhmar átkozódva fékez, és visszapördül a fellökött, tündérféle lány felé. Szája hitetlenkedő, gúnyos mosolyba rándul, ahogy megszólal.*
-Neked nem ágyban kéne lenned??
*Fél szemöldökét felvonva vár a lány válaszára.*
-Neked nem ágyban kéne lenned??
*Fél szemöldökét felvonva vár a lány válaszára.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-25 10:23:17
Üzenet elküldve: 2013-01-25 10:23:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőbe érve, lehúzza a csuklyát a fejéről. Nagyot szippant a csípős erdei levegőből. Hirtelen vidámság tölti el. Rég nem volt ilyen eufórikus hangulata. Futni kezd, teljes erejéből rohan. Lihegve áll meg. Fogalma sincs, hogy ezt miért csinálta. Észreveszi, hogy akaratlanul is kedvenc fájához ért. Kezét a sötét törzsre helyezi. Mikor utoljára itt járt, a fát arany levelek borították, illetve hullottak le róla. Most kopaszon nyújtja ágait a felhős ég felé. Egy gyors gondolat villan át az agyán, aztán már mászik is. Ahogy az egyik legfelső ágra telepszik, elégedetten sóhajt fel. Aztán ugyanolyan hirtelen, mint ahogy felmászott, le is ugrik a fáról. Talpra esik, kicsit rogyasztja a térdét. Szőkés haja kicsit zilált, arca kipirult. Amióta a betegség első jelei mutatkoztak rajta, ezóta nem járt az erdőben, pedig kedvenc helyei közé sorolja.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-25 00:18:26
Üzenet elküldve: 2013-01-25 00:18:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Fuaran//
*Amikor a könyvtárat elhagyva esti sétájára indult, nem gondolta volna, hogy ilyen messzire elsodródik a várostól. Régi szokása már ez, a dohos könyvtárakban, vagy rejtett pincékben való egész napos kutatás és kísérletezés után szereti kicsit kiszellőztetni a fejét az éjszakában, hogy gondolatai apránként letisztuljanak. Sok fajtársával ellentétben ő a felszínen született, de biztosan vérének köszönhető, hogy kimozdulni leginkább sötétedés után szeret, miután az utcák kihaltak és csendesek. Ez az utóbbi időben különösen igaz rá, napközben leginkább ősrégi könyvek, pergamenek és mágikus tárgyak közt tölti idejét. Na meg hullák közt. Semmilyen beteges vonzalom nem fűzi az élettelen testekhez, viszont az elmúlás és a Halál már annál jobban érdeklik, s a vér is rendkívüli mágikus esszenciának ígérkezik.
Ha az elmúlás folyamatát megérthetné, valami olyan tudásra tenne szert, mi túlmutat az általunk ismert világon, ahogy pedig mondani szokás: a Tudás Hatalom. A vér és halálmágia tökéletesítésével hatalmát nem kötnék az evilági lét szabályai, talán még magát a halhatatlanságot is elérhetné. Az effajta praktikáknak azonban komoly áruk van- csakhogy ezt az árat általában nem ő fizeti meg. A munkával viszont lassan halad, a szükséges könyvek és varázslatok felkutatása nem egyszerű feladat, a megfelelő alapanyagról nem is beszélve.
A mai napon sem sikerült előbbre jutnia, Arthenior könyvtára épp oly szánalmas, mint a város lakói-ezzel a gondolattal indult esti sétájára, s tért be az erdőbe. Maga sem tudja miért, de nem jött álom a szemére, s egyre csak mélyebbre merészkedett a sűrűben. Járt már erre többször, épp ezért lepte meg a közelből felszálló füstgomolyag, mely akár egy egyszerű éjszakai tábortűz is lehetett volna a vadállatok, vagy hideg távoltartására, de valamiért késztetést érzett, hogy megtalálja forrását. Alantasnak érezte magát, hogy holmi vadelfhez hasonlóan bóklásszon a sűrű ágak és bokrok közt, de ösztönei valamiért csak húzták előre.
Így jutott el erre a kissé álomszerű, vagy inkább szürreális helyre, melyet érezhetően átjár a mágia, s a ragadozószemű nőstényhez, ki szintén nem lehet egy átlagos emberlány. A mélységi számára a hely is és a nő is egy talány, melynek megfejtése új tudással kecsegtet. Ha már valami idevonzotta, ki tudja, talán valami hasznosra lel.
A szoba árára vonatkozó kijelentést elengedi a füle mellet, viszont a következő kérdésére meglepetten felvonja hófehér szemöldökét, miközben tekintetét a nő dekoltázsáról szemeire irányítja. Látja, hogy az szintén végigmérte, és miért ne tette volna? A mélységi megjelenésében is a tökéletességre törekszik, ám ezt nem színes ruhadarabokkal, bárgyú vigyorral és kócos, rendezetlen hajjal kívánja elérni, mint oly sokan, helyette előkelő, hosszú ametisztlila köpenyt visel, éjfekete mellvérttel, amit egyetlen vörös pókmotívum díszít. Hószín haját rendezetten, copfba kötve hordja, kissé metszett bíborvörös szemeihez pedig olyan határozott tekintet és vonások társulnak, melyek sajátos hideg eleganciát kölcsönöznek neki. Egyenlőre a nőre sem tekint másként, bár annak bujasága és kifinomultsága kellemesen hat rá.
-Daelmorth nővérek?
* Kérdez vissza meglepetten, mintha most hallotta volna ezt a nevet először, s próbálja a ragadozószemekből kikutatni az esetleges reakciókat. ~A nőstény azt gondolhatja, hogy ez egy olyan történet melyet csak ő ismer… Téved.
- Tán az Örökéj családra gondol? Vagy az örökké magányos Mortemre, a tündérhercegre, ki jócskán túlélte leánytestvéreit?
*Olyan természetességgel és rezzenéstelenül kérdez vissza- azaz inkább közöl- mintha a világon mindenki ismerné a történetet, s hangjában talán némi gúny, vagy önelégültség is érezhető,
- Mi köze annak ehhez a helyhez? Na és persze Önhöz?
* Kíváncsiságát megjátszania sem kell, reménykedik benne, hogy többről lesz szó, mint néhány meg nem értett költő, bárd, vagy táncos. Habár a fogadó nem úgy fest, mint egy bálterem, s a nőstény sem mint egy művész. Hacsak a csábítást nem lehet művészetnek nevezni.*
A hozzászólás írója (Faehren Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.25 00:20:53
*Amikor a könyvtárat elhagyva esti sétájára indult, nem gondolta volna, hogy ilyen messzire elsodródik a várostól. Régi szokása már ez, a dohos könyvtárakban, vagy rejtett pincékben való egész napos kutatás és kísérletezés után szereti kicsit kiszellőztetni a fejét az éjszakában, hogy gondolatai apránként letisztuljanak. Sok fajtársával ellentétben ő a felszínen született, de biztosan vérének köszönhető, hogy kimozdulni leginkább sötétedés után szeret, miután az utcák kihaltak és csendesek. Ez az utóbbi időben különösen igaz rá, napközben leginkább ősrégi könyvek, pergamenek és mágikus tárgyak közt tölti idejét. Na meg hullák közt. Semmilyen beteges vonzalom nem fűzi az élettelen testekhez, viszont az elmúlás és a Halál már annál jobban érdeklik, s a vér is rendkívüli mágikus esszenciának ígérkezik.
Ha az elmúlás folyamatát megérthetné, valami olyan tudásra tenne szert, mi túlmutat az általunk ismert világon, ahogy pedig mondani szokás: a Tudás Hatalom. A vér és halálmágia tökéletesítésével hatalmát nem kötnék az evilági lét szabályai, talán még magát a halhatatlanságot is elérhetné. Az effajta praktikáknak azonban komoly áruk van- csakhogy ezt az árat általában nem ő fizeti meg. A munkával viszont lassan halad, a szükséges könyvek és varázslatok felkutatása nem egyszerű feladat, a megfelelő alapanyagról nem is beszélve.
A mai napon sem sikerült előbbre jutnia, Arthenior könyvtára épp oly szánalmas, mint a város lakói-ezzel a gondolattal indult esti sétájára, s tért be az erdőbe. Maga sem tudja miért, de nem jött álom a szemére, s egyre csak mélyebbre merészkedett a sűrűben. Járt már erre többször, épp ezért lepte meg a közelből felszálló füstgomolyag, mely akár egy egyszerű éjszakai tábortűz is lehetett volna a vadállatok, vagy hideg távoltartására, de valamiért késztetést érzett, hogy megtalálja forrását. Alantasnak érezte magát, hogy holmi vadelfhez hasonlóan bóklásszon a sűrű ágak és bokrok közt, de ösztönei valamiért csak húzták előre.
Így jutott el erre a kissé álomszerű, vagy inkább szürreális helyre, melyet érezhetően átjár a mágia, s a ragadozószemű nőstényhez, ki szintén nem lehet egy átlagos emberlány. A mélységi számára a hely is és a nő is egy talány, melynek megfejtése új tudással kecsegtet. Ha már valami idevonzotta, ki tudja, talán valami hasznosra lel.
A szoba árára vonatkozó kijelentést elengedi a füle mellet, viszont a következő kérdésére meglepetten felvonja hófehér szemöldökét, miközben tekintetét a nő dekoltázsáról szemeire irányítja. Látja, hogy az szintén végigmérte, és miért ne tette volna? A mélységi megjelenésében is a tökéletességre törekszik, ám ezt nem színes ruhadarabokkal, bárgyú vigyorral és kócos, rendezetlen hajjal kívánja elérni, mint oly sokan, helyette előkelő, hosszú ametisztlila köpenyt visel, éjfekete mellvérttel, amit egyetlen vörös pókmotívum díszít. Hószín haját rendezetten, copfba kötve hordja, kissé metszett bíborvörös szemeihez pedig olyan határozott tekintet és vonások társulnak, melyek sajátos hideg eleganciát kölcsönöznek neki. Egyenlőre a nőre sem tekint másként, bár annak bujasága és kifinomultsága kellemesen hat rá.
-Daelmorth nővérek?
* Kérdez vissza meglepetten, mintha most hallotta volna ezt a nevet először, s próbálja a ragadozószemekből kikutatni az esetleges reakciókat. ~A nőstény azt gondolhatja, hogy ez egy olyan történet melyet csak ő ismer… Téved.
- Tán az Örökéj családra gondol? Vagy az örökké magányos Mortemre, a tündérhercegre, ki jócskán túlélte leánytestvéreit?
*Olyan természetességgel és rezzenéstelenül kérdez vissza- azaz inkább közöl- mintha a világon mindenki ismerné a történetet, s hangjában talán némi gúny, vagy önelégültség is érezhető,
- Mi köze annak ehhez a helyhez? Na és persze Önhöz?
* Kíváncsiságát megjátszania sem kell, reménykedik benne, hogy többről lesz szó, mint néhány meg nem értett költő, bárd, vagy táncos. Habár a fogadó nem úgy fest, mint egy bálterem, s a nőstény sem mint egy művész. Hacsak a csábítást nem lehet művészetnek nevezni.*
A hozzászólás írója (Faehren Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.25 00:20:53
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-24 20:00:42
Üzenet elküldve: 2013-01-24 20:00:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Faehren//
*E világ is – mint bármely másik -, különös rejtélyekkel teli, s ez alól az erdő mélyén bujkáló kunyhó sem jelent kivételt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azon furcsa tény, hogy eme helyet csak olyan kalandor találhatja meg, kinek igazán szüksége van rá. Tisztában van-e ezzel a mélységi? Igaz vajon rá is, avagy mindez pusztán a véletlen műve? Csupán az idő a megmondhatója.
A Macskafogó érezhetően valami más, különleges, bársonyosan elütő szelete Arthenior erdejének. Oly tökéletesen illeszkedik, mégis végletesen elüt tőle. Valahogy olybá hat, mintha idegen test lenne, mely kaméleonként olvad bele a héttérbe. A Daelmorthok tudják csak azonban, hogy mindez nem puszta lázálom – ez a valóság. E helyet ők teremtették, saját húsukból tépve ki egy-egy darabot, hogy megalkossák, vérüket csurgatták a köveg közé, lelkük cafatjait kenték a falakra, s veleszületett mágiájukkal leheltek belé életet. Mindez olyan kombinációt alkotott, mely végtelenül lenyűgöző, bizsgergeti a fantáziát, s az érzékeket, ám a veszélyérzetre is éppannyira hat. Bármennyire is csábító, mindig ott bujkál a tudat legmélyén egy furcsa hátborzongás, némi kacagva szaladó hűvös érzés, mely figyelmeztet: ez a hely él, lélegzik, gondolkodik és tanul. Minden pillanatban teszteli a belé hatoló lelkeket, s akként hoz felettük ítéletet, miként cselekszenek.*
- Úgy a szobája tíz aranyért csak önre vár.
*A nőstény kellemesen selymes és mély hanggal bír, mely tökéletesen illik egész megjelenéséhez. Igencsak távoláll e furcsa kis emberlány a városias és az erdei fajoktól is egyaránt. Vadsága és kifinomultsága olyan szédítő aranyközépútra talált, mit igen keveseknek sikerül elsajátítaniuk.
Leplezetlenül méri végig a hímet. Természetesnek hat tőle a tekintet, mégis képes felforralni a célkeresztben álló vérét maga a tudat, hogy ily szempár szedi ízekre. Nem hat bár mindenkire, a többségre mély benyomást tesz pillantása.
Alapvetően kedvére való a mélységi - mint általában mindegyikük. Valamely perverz okból kifolyólag lenyűgözi e faj, mellyel szemben oly nagyok a világ évszázadokkal korábban rájuk aggatott elvárásai, s melyeknek valójában egy sem képes megfelelni. Egy olyan sem, mellyel ő maga is találkozott.*
- Ez a hely?
*Fejét oldalra biccenti, hosszú vörös tincsei pedig engednek a mozdulatnak, s közben gyengéden cirógatják végig dekoltázsát.*
- Hát sosem hallotta még a Daelmorth nővérek legendáját?
*Úgy fest őszintén csodálkozik-e kérdésen. Mintha az ide tévedők eleddig mind tisztában lettek volna a legendával. Színjátéka tökéletes, mélyen azonban jót mulat a jeleneten. Hányszor is játszotta már ezt? Százszor? Ezerszer? Meglehet ezeregy éjt is megélt már e történetben, a végkimenetel azonban mindig más volt. A különbözőség tökéletessége.*
*E világ is – mint bármely másik -, különös rejtélyekkel teli, s ez alól az erdő mélyén bujkáló kunyhó sem jelent kivételt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azon furcsa tény, hogy eme helyet csak olyan kalandor találhatja meg, kinek igazán szüksége van rá. Tisztában van-e ezzel a mélységi? Igaz vajon rá is, avagy mindez pusztán a véletlen műve? Csupán az idő a megmondhatója.
A Macskafogó érezhetően valami más, különleges, bársonyosan elütő szelete Arthenior erdejének. Oly tökéletesen illeszkedik, mégis végletesen elüt tőle. Valahogy olybá hat, mintha idegen test lenne, mely kaméleonként olvad bele a héttérbe. A Daelmorthok tudják csak azonban, hogy mindez nem puszta lázálom – ez a valóság. E helyet ők teremtették, saját húsukból tépve ki egy-egy darabot, hogy megalkossák, vérüket csurgatták a köveg közé, lelkük cafatjait kenték a falakra, s veleszületett mágiájukkal leheltek belé életet. Mindez olyan kombinációt alkotott, mely végtelenül lenyűgöző, bizsgergeti a fantáziát, s az érzékeket, ám a veszélyérzetre is éppannyira hat. Bármennyire is csábító, mindig ott bujkál a tudat legmélyén egy furcsa hátborzongás, némi kacagva szaladó hűvös érzés, mely figyelmeztet: ez a hely él, lélegzik, gondolkodik és tanul. Minden pillanatban teszteli a belé hatoló lelkeket, s akként hoz felettük ítéletet, miként cselekszenek.*
- Úgy a szobája tíz aranyért csak önre vár.
*A nőstény kellemesen selymes és mély hanggal bír, mely tökéletesen illik egész megjelenéséhez. Igencsak távoláll e furcsa kis emberlány a városias és az erdei fajoktól is egyaránt. Vadsága és kifinomultsága olyan szédítő aranyközépútra talált, mit igen keveseknek sikerül elsajátítaniuk.
Leplezetlenül méri végig a hímet. Természetesnek hat tőle a tekintet, mégis képes felforralni a célkeresztben álló vérét maga a tudat, hogy ily szempár szedi ízekre. Nem hat bár mindenkire, a többségre mély benyomást tesz pillantása.
Alapvetően kedvére való a mélységi - mint általában mindegyikük. Valamely perverz okból kifolyólag lenyűgözi e faj, mellyel szemben oly nagyok a világ évszázadokkal korábban rájuk aggatott elvárásai, s melyeknek valójában egy sem képes megfelelni. Egy olyan sem, mellyel ő maga is találkozott.*
- Ez a hely?
*Fejét oldalra biccenti, hosszú vörös tincsei pedig engednek a mozdulatnak, s közben gyengéden cirógatják végig dekoltázsát.*
- Hát sosem hallotta még a Daelmorth nővérek legendáját?
*Úgy fest őszintén csodálkozik-e kérdésen. Mintha az ide tévedők eleddig mind tisztában lettek volna a legendával. Színjátéka tökéletes, mélyen azonban jót mulat a jeleneten. Hányszor is játszotta már ezt? Százszor? Ezerszer? Meglehet ezeregy éjt is megélt már e történetben, a végkimenetel azonban mindig más volt. A különbözőség tökéletessége.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-24 19:59:24
Üzenet elküldve: 2013-01-24 19:59:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Fuaran//
*Hanyag mozdulattal söpör félre arca elől egy lenőtt indát, s résnyire tárja a kunyhó nyikorgó ajtaját, épp annyira, hogy némi fény szűrődjön ki rajta. Még be sem lépett, de orrát kellemesen bódító, fűszeres illat csapja meg, valami főzet rotyoghat odabenn a tűzön, melynek füstje az erdő felett messziről látszik- ő is azt követve talált ide. Mélyet szippant az illatorgánumból és belép a helyiségbe, hogy háttal a bejáratnak, délcegen kihúzva magát szemügyre vegye a kunyhó belsejét. A félhomályon átszűrődő gyertyák pislákoló, tompa fényénél először hunyorognia kell, miközben az ajtó hangos kattanással bezárul mögötte, olyan érzéssel töltve el a sötételfet, mintha egy más világba toppant volna be az imént. Látása hamarosan tisztul valamelyest, épp csak annyira, hogy ne kelljen állandóan pislognia, de a félhomály, a kellemes meleg és a szoba közepén terpeszkedő kondérból áradó csalogató illat egyvelege mázsás súlyként nehezednek érzékeire. Kellemes, bizsergető érzés fut végig a hátán, karján feláll a szőr, ahogyan a kémény felé gomolygó, szokatlan színű füstöt figyeli, mely mögött lassan kirajzolódik a zsúfolásig pakolt polcok sziluettje.
Azonban a mámoros érzés épp oly gyorsan enyhül, ahogy jött, s Faehren baljának ujjaival a kardmarkolatán dobolva körbepillant a helyiségen. Minden egyes porcikájában érzi a levegőben vibráló mágiát, ha újra mélyet szívna a kondér tartalmának aromájából, ismét elkábulna tőle, így csak módjával szedi a levegőt. Az érzés viszont nincs ellenére, elég jól ismeri ő az effajta mágikus (mellék)hatásokat, hogy kellően éber tudjon maradni, s kardja is kéznél van ha támadó lesne rá a kunyhó túlsó végéből.
A kellemes női hang váratlanul éri, miközben még mindig az ajtó előtt állva szemügyre veszi a plafonig érő üvegcsés polcokat. A kis fiolák tucatnyi színben és méretben, szépen sorban vannak felpakolva, tartalmuk bizarabbnál bizarabbnak tűnik: van itt folyékony tartalmú, némelyikben egy oszladozó ujjperc, vagy egy szemgolyó díszeleg, de olyan is akad, amiben sűrű füst gomolyog. Faehren még néhány lélegzetvételnyi ideig legelteti bíborvörös tekintetét a kis üvegcséken, csak aztán fordul a hang irányába.*
-Jó estét. A szállás kezdetnek megteszi.
*Viszonozza mély hangján az üdvözlést, miközben határozott léptekkel elindul a pult felé, szemét a tűzvörös hajú nőre szegezve. Csak közelebb érve pillantja meg a sűrű, fekete szempillák alatt fénylő különleges ragadozószemeket, melyek nyilván sok halandót-és halhatatlant- megbabonázhattak már, s csak egészen közelről, szemeit egy pillanatra lentebb futtatva veszi észre a formás idomokon felsejlő vérvörös motívumokat. Követi őket szemeivel, de azok eltűnnek a ruha takarásában. Szeretné őket alaposabban megvizsgálni ezen a törékeny, gyönyörű testen, biztosan azok is mágikus hatalommal bírnak.
Az ő ajkai is féloldalas mosolyra húzódnak, épp csak annyira, hogy ne törjék meg hűvös és határozott tekintetét, viszont kifejezzék érdeklődését, hiszen nem egy mindennapi fogadóval van dolga, és nem is egy átlagos nővel, s ez kíváncsivá teszi a mélységi elfet.*
-Mi ez a hely, ahol szállás és bűbáj is kapható?
*Hanyag mozdulattal söpör félre arca elől egy lenőtt indát, s résnyire tárja a kunyhó nyikorgó ajtaját, épp annyira, hogy némi fény szűrődjön ki rajta. Még be sem lépett, de orrát kellemesen bódító, fűszeres illat csapja meg, valami főzet rotyoghat odabenn a tűzön, melynek füstje az erdő felett messziről látszik- ő is azt követve talált ide. Mélyet szippant az illatorgánumból és belép a helyiségbe, hogy háttal a bejáratnak, délcegen kihúzva magát szemügyre vegye a kunyhó belsejét. A félhomályon átszűrődő gyertyák pislákoló, tompa fényénél először hunyorognia kell, miközben az ajtó hangos kattanással bezárul mögötte, olyan érzéssel töltve el a sötételfet, mintha egy más világba toppant volna be az imént. Látása hamarosan tisztul valamelyest, épp csak annyira, hogy ne kelljen állandóan pislognia, de a félhomály, a kellemes meleg és a szoba közepén terpeszkedő kondérból áradó csalogató illat egyvelege mázsás súlyként nehezednek érzékeire. Kellemes, bizsergető érzés fut végig a hátán, karján feláll a szőr, ahogyan a kémény felé gomolygó, szokatlan színű füstöt figyeli, mely mögött lassan kirajzolódik a zsúfolásig pakolt polcok sziluettje.
Azonban a mámoros érzés épp oly gyorsan enyhül, ahogy jött, s Faehren baljának ujjaival a kardmarkolatán dobolva körbepillant a helyiségen. Minden egyes porcikájában érzi a levegőben vibráló mágiát, ha újra mélyet szívna a kondér tartalmának aromájából, ismét elkábulna tőle, így csak módjával szedi a levegőt. Az érzés viszont nincs ellenére, elég jól ismeri ő az effajta mágikus (mellék)hatásokat, hogy kellően éber tudjon maradni, s kardja is kéznél van ha támadó lesne rá a kunyhó túlsó végéből.
A kellemes női hang váratlanul éri, miközben még mindig az ajtó előtt állva szemügyre veszi a plafonig érő üvegcsés polcokat. A kis fiolák tucatnyi színben és méretben, szépen sorban vannak felpakolva, tartalmuk bizarabbnál bizarabbnak tűnik: van itt folyékony tartalmú, némelyikben egy oszladozó ujjperc, vagy egy szemgolyó díszeleg, de olyan is akad, amiben sűrű füst gomolyog. Faehren még néhány lélegzetvételnyi ideig legelteti bíborvörös tekintetét a kis üvegcséken, csak aztán fordul a hang irányába.*
-Jó estét. A szállás kezdetnek megteszi.
*Viszonozza mély hangján az üdvözlést, miközben határozott léptekkel elindul a pult felé, szemét a tűzvörös hajú nőre szegezve. Csak közelebb érve pillantja meg a sűrű, fekete szempillák alatt fénylő különleges ragadozószemeket, melyek nyilván sok halandót-és halhatatlant- megbabonázhattak már, s csak egészen közelről, szemeit egy pillanatra lentebb futtatva veszi észre a formás idomokon felsejlő vérvörös motívumokat. Követi őket szemeivel, de azok eltűnnek a ruha takarásában. Szeretné őket alaposabban megvizsgálni ezen a törékeny, gyönyörű testen, biztosan azok is mágikus hatalommal bírnak.
Az ő ajkai is féloldalas mosolyra húzódnak, épp csak annyira, hogy ne törjék meg hűvös és határozott tekintetét, viszont kifejezzék érdeklődését, hiszen nem egy mindennapi fogadóval van dolga, és nem is egy átlagos nővel, s ez kíváncsivá teszi a mélységi elfet.*
-Mi ez a hely, ahol szállás és bűbáj is kapható?
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-24 16:22:35
Üzenet elküldve: 2013-01-24 16:22:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Holdudvar felől érkezik . Meglátja az erdőt. ~Nem lenne jó eltévedni.~ Gondolja és elindul. Átvág egy fű sávon és egy keskeny, kitaposott ösvényt talál. Hangokat hall az erdőből, mintha valami mozogna a fák közt. Megáll a hang irányába néz, de csak az üres, sötét erdőt látja. ~Biztos valami állta.~ Vállat von és már sétál is tovább. Kis idő múlva egy tóhoz érkezik. Megcsodálja a néhány méter magas vízesést. A hátára szíjazott kardot leveszi és földre, maga mellé rakja. Majd leül a parton pihen egy kicsit. Majd miután ki pihente magát feláll, vesz egy mély levegőt és tovább indul. ~Állítólag van erre egy tisztás remélem hamar megtalálom.~ Gondolja miközben felvesz egy kicsit gyorsabb tempót. Gondolataiba felejtkezik és csak megy. Bízva abban hogy nem téved el és, hogy minél hamarabb kiér az erdőből.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-22 19:25:38
Üzenet elküldve: 2013-01-22 19:25:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
* Tehát újabb cél. Kijutni az erdőből. Félig meddig ismerős is már a terep.De most nem marad itt az erdőben, hanem bemegy Arthenior városába. Sajnos a saruja a végét járja kell szereznie egy újat, s ehhez kénytelen valami piacot keresni. Az pedig az erdőben s szántóföldeken nem szokott lenni, tehát irány az arthenori piac! Reméli nem kell sokat tévelyegnie mire rábukkan majd.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-21 22:53:41
Üzenet elküldve: 2013-01-21 22:53:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
-Látom, még lovagolni is nekem kell megtanítani titeket.
*Dörmögi elégedetlenül Ellira feleselésére. Lassan úgy érzi magát, mint egy apuka, akinek folyamatosan csemetéi épségével kell bajlódnia.
Szerencse, hogy a felszíniek nem látnak a sötétben, így keze nyugodtan szoríthatja a kápát addig is, ameddig Ellira mellé nem ér. Épp elég, hogy úgy érzi, attól jobb lesz, ha ujjai össze akarják roppantani, ami szorításukba került.
Amikor a nő közelébe ér, kicsit kihajolva ragadja meg a kantárt, már amennyit tud belőle és annál fogja vezeti a lovat egészen közel, neki mégis csak könnyebb tájékozódnia és a távolságokat is pontosan látja. Éppen azt szemléli, miképp lenne kényelmes és célravezető fogni mindkét kantárt, amikor megérzi magán Ellira tapogatózó ujjait. Más esetben talán még vigyorogna is, de amivel a nő pont a hátát találja meg, így annak is örül, hogy a fájdalmas szisszenést el tudja fojtani, csak teste rezzen meg, ahogy a nyílt seb közelebbi kapcsolatba kerül ruhának anyagával. Már csak ez hiányzott...
Nia tiltakozásával mit sem törődik, nincs abban a helyzetben, hogy véleménye bármit is számítson, így pedig Volaryon szava automatikusan törvény értékű.*
-Ha biztosan ültök, indulunk.
*Még a végén ijedtükben dőlnének le a lóról, ha mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül indítaná őket, így megvárja az utolsó ficánkolást is, csak az után haladhatnak tovább. Attól függetlenül, hogy nem gyakori vendég itt az erdőben, elég jól megjegyezte az utat, így legalább attól nem kell félni, hogy eltévednek. Út közben az is megfordult a fejében, hogy lovat kellene cserélniük, az övé sokkal higgadtabb állat, nem riad meg minden fuvallattól, elég jó nevelést kapott. De mire megtörténne a csere, értékes percek vesznének el, amit nagyon nem engedhet meg magának, mert a vörös posztókabáton egyre erősebben látszik a nedves volt, amit saját vére fest oda. ha egyedül lenne, vágtában tenné meg a távolságot, de a két felszíni nőstény miatt vissza kell fognia magát. És ha éjszakára lovagiasan egy fához kötözné őket, hogy majd reggel értük jöjjön? Csábító, nem is kicsit, e tekintve az időjárást, reggelre már a holttestüket találná itt, ami megint nem segítené. Tényleg nincs más választása, mint ez a lassú tempó?*
*Dörmögi elégedetlenül Ellira feleselésére. Lassan úgy érzi magát, mint egy apuka, akinek folyamatosan csemetéi épségével kell bajlódnia.
Szerencse, hogy a felszíniek nem látnak a sötétben, így keze nyugodtan szoríthatja a kápát addig is, ameddig Ellira mellé nem ér. Épp elég, hogy úgy érzi, attól jobb lesz, ha ujjai össze akarják roppantani, ami szorításukba került.
Amikor a nő közelébe ér, kicsit kihajolva ragadja meg a kantárt, már amennyit tud belőle és annál fogja vezeti a lovat egészen közel, neki mégis csak könnyebb tájékozódnia és a távolságokat is pontosan látja. Éppen azt szemléli, miképp lenne kényelmes és célravezető fogni mindkét kantárt, amikor megérzi magán Ellira tapogatózó ujjait. Más esetben talán még vigyorogna is, de amivel a nő pont a hátát találja meg, így annak is örül, hogy a fájdalmas szisszenést el tudja fojtani, csak teste rezzen meg, ahogy a nyílt seb közelebbi kapcsolatba kerül ruhának anyagával. Már csak ez hiányzott...
Nia tiltakozásával mit sem törődik, nincs abban a helyzetben, hogy véleménye bármit is számítson, így pedig Volaryon szava automatikusan törvény értékű.*
-Ha biztosan ültök, indulunk.
*Még a végén ijedtükben dőlnének le a lóról, ha mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül indítaná őket, így megvárja az utolsó ficánkolást is, csak az után haladhatnak tovább. Attól függetlenül, hogy nem gyakori vendég itt az erdőben, elég jól megjegyezte az utat, így legalább attól nem kell félni, hogy eltévednek. Út közben az is megfordult a fejében, hogy lovat kellene cserélniük, az övé sokkal higgadtabb állat, nem riad meg minden fuvallattól, elég jó nevelést kapott. De mire megtörténne a csere, értékes percek vesznének el, amit nagyon nem engedhet meg magának, mert a vörös posztókabáton egyre erősebben látszik a nedves volt, amit saját vére fest oda. ha egyedül lenne, vágtában tenné meg a távolságot, de a két felszíni nőstény miatt vissza kell fognia magát. És ha éjszakára lovagiasan egy fához kötözné őket, hogy majd reggel értük jöjjön? Csábító, nem is kicsit, e tekintve az időjárást, reggelre már a holttestüket találná itt, ami megint nem segítené. Tényleg nincs más választása, mint ez a lassú tempó?*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-21 22:32:40
Üzenet elküldve: 2013-01-21 22:32:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy az ideges csődör mellett áll, várva válaszra, hirtelen nagyon jelentéktelennek érzi magát. A sötétben épp csak homályos körvonalakat lát és egyáltalán nem tűnik biztonságosnak a fagyott földön való ácsorgás. Mivel a sötételf elengedte a kantárt, Ellira áldja a szerencséjét, hogy azonnal leszállt a nyeregből, máskülönben könnyen elragadhatta volna a rémült hátas. Szerencsére puffanást nem hall, ami arra utalna, hogy bárki más leesett vagy leszállt volna a nyergéből, ezért megkönnyebbülten sóhajt egyet. Volaryon ingerült válaszát hallva azonban eddigi törékeny nyugalma szertefoszlik és tekintete szinte felizzik a sötétben. Nem várt ilyen ingerült és ésszerűtlen választ 'gazdájától', hiszen nem tehetett arról, hogy megriadt a hátas. Persze nem tudhatja, hogy Volaryonnak fájdalmai vannak és ez az elsődleges oka ingerültségének. ~ Egyikünknek sem volt könnyű napja. ~ Már a nyelve hegyén van a csípős válasz, de végül meggondolja magát. Épp eleget ácsorogtak már a sötét éjszakában, felesleges tehát a semmiről vitatkozniuk.*
- Nem akarom kitörni a nyakam.* Mondja végül, idézve a férfi szavait és egy pillanatig farkasszemet néz a sötétséggel, de nem kell sokáig várnia a válaszra.
Megkönnyebbülten lép közelebb a csődörhöz, apró sóhajjal nyugtázva, hogy Volaryon jobb belátásra tért és hallgat a tanácsára. A kantárt átlendíti az állat izmos nyaka fölött... biztonságosabb így, mert mindig adódhatnak hasonló helyzetek.
Elzsibbadt tagjai tiltakoznak a felszállás ellen, de azzal vigasztalja magát, hogy hamarabb hazajutnak lóháton, mint gyalog. Közelebb léptet ahhoz a fekete folthoz, amiben Volaryont és a kislányt sejti, majd elkezdődök az a komikus jelenet, melyben Ellirára tényleg a szerencsétlenkedik szó fog leginkább illeni. Amennyire tőle telik igyekszik a csődört a másik ló fújtatása felé irányítani remélve, hogy Volaryon magától is meg tudja fogni a kantárt és nem kell a kezébe adni. Majd mikor úgy érzi, hogy az állatot többé már nem ő irányítja, kinyújtja előbb az egyik, majd mindkét kezét a sötételf felé.Bele is ütközik a keze valami meleg dologba, de az anyag nem ismerős neki, vagyis nem a takaróba csomagolt kislányt érzi éppen. Nagy valószínűséggel Volaryon hátát fedi a selymes köpeny, de ahhoz már túl fáradt, hogy emiatt problémázzon. Dermedt kezeinek az sem tűnik fel, hogy a szokottnál nedvesebb, ragacsosabb valami tapadt a kezére, hiszen már így is csatakos a csődör izzadtságától. Mikor Niát sikeresen átvette, némileg lelombozza a tudat, hogy a kislány nem enyhült meg irányában, de legalább közel érezheti magához a szeretett elf lánykát. Szorosan magához öleli nem törődve vele, hogy Nia elfordul tőle. Bár azért annyit megtesz, hogy egy leheletnyivel eged a pokróc szorításán. Tudja, hogy a Niának a múltkor sem volt kényelmes sokáig mozdulatlanul maradnia. Végül derűsen pislogva, az eddiginél sokkal nyugodtabban várja az indulást.*
- Nem akarom kitörni a nyakam.* Mondja végül, idézve a férfi szavait és egy pillanatig farkasszemet néz a sötétséggel, de nem kell sokáig várnia a válaszra.
Megkönnyebbülten lép közelebb a csődörhöz, apró sóhajjal nyugtázva, hogy Volaryon jobb belátásra tért és hallgat a tanácsára. A kantárt átlendíti az állat izmos nyaka fölött... biztonságosabb így, mert mindig adódhatnak hasonló helyzetek.
Elzsibbadt tagjai tiltakoznak a felszállás ellen, de azzal vigasztalja magát, hogy hamarabb hazajutnak lóháton, mint gyalog. Közelebb léptet ahhoz a fekete folthoz, amiben Volaryont és a kislányt sejti, majd elkezdődök az a komikus jelenet, melyben Ellirára tényleg a szerencsétlenkedik szó fog leginkább illeni. Amennyire tőle telik igyekszik a csődört a másik ló fújtatása felé irányítani remélve, hogy Volaryon magától is meg tudja fogni a kantárt és nem kell a kezébe adni. Majd mikor úgy érzi, hogy az állatot többé már nem ő irányítja, kinyújtja előbb az egyik, majd mindkét kezét a sötételf felé.Bele is ütközik a keze valami meleg dologba, de az anyag nem ismerős neki, vagyis nem a takaróba csomagolt kislányt érzi éppen. Nagy valószínűséggel Volaryon hátát fedi a selymes köpeny, de ahhoz már túl fáradt, hogy emiatt problémázzon. Dermedt kezeinek az sem tűnik fel, hogy a szokottnál nedvesebb, ragacsosabb valami tapadt a kezére, hiszen már így is csatakos a csődör izzadtságától. Mikor Niát sikeresen átvette, némileg lelombozza a tudat, hogy a kislány nem enyhült meg irányában, de legalább közel érezheti magához a szeretett elf lánykát. Szorosan magához öleli nem törődve vele, hogy Nia elfordul tőle. Bár azért annyit megtesz, hogy egy leheletnyivel eged a pokróc szorításán. Tudja, hogy a Niának a múltkor sem volt kényelmes sokáig mozdulatlanul maradnia. Végül derűsen pislogva, az eddiginél sokkal nyugodtabban várja az indulást.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:42:31
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:42:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Hiszti? Épp csak tiltakozna, és még kicsit megfeledkezik magáról akkor is, mikor Volaryon lezárja a kérdést.*
- Na de... *ám ekkor találkozik a tekintetük, és a kicsi inkább befogja a száját, mielőtt még tovább romlik a helyzet. Pedig a helyzet tovább romlik így is, mert a bérló megugrik, és Nia sikítani sem mer, annyira megijed, mikor Volaryon meginog a nyeregben. Teljesen tehetetlen a takaróba csavarva, nem tud sem egyensúlyozni, sem kapaszkodni, csak a mélységi reflexein és kitartásán múlik, hogy nem esik le.
És mégis, mikor Ellira akarja vinni, az első reakciója azonnal:*
- Nem!
*De nincs választása, mert a helyzet rendeződése után mégis annak ölében köt ki, akiről szentül hiszi, hogy elárulta őt. Rá se hajlandó nézni a nőre, amennyire testhelyzete engedi, fordítja el a fejét és tüntetően behunyja a szemét. Ha nem lenne a keze a takaró fogságában, a fülét is befogná, de ezt a luxust nem engedheti meg magának...*
- Na de... *ám ekkor találkozik a tekintetük, és a kicsi inkább befogja a száját, mielőtt még tovább romlik a helyzet. Pedig a helyzet tovább romlik így is, mert a bérló megugrik, és Nia sikítani sem mer, annyira megijed, mikor Volaryon meginog a nyeregben. Teljesen tehetetlen a takaróba csavarva, nem tud sem egyensúlyozni, sem kapaszkodni, csak a mélységi reflexein és kitartásán múlik, hogy nem esik le.
És mégis, mikor Ellira akarja vinni, az első reakciója azonnal:*
- Nem!
*De nincs választása, mert a helyzet rendeződése után mégis annak ölében köt ki, akiről szentül hiszi, hogy elárulta őt. Rá se hajlandó nézni a nőre, amennyire testhelyzete engedi, fordítja el a fejét és tüntetően behunyja a szemét. Ha nem lenne a keze a takaró fogságában, a fülét is befogná, de ezt a luxust nem engedheti meg magának...*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:19:41
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:19:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Tekintete figyelmeztetővé válik Nia hisztijére, sosem tolerálta, amikor ennyire akaratosan viselkedett.*
-Én viszont akarom.
*Ennyivel lezártnak tekinti a kérdést, nem hajlandó tovább vitatkozni és Nia érezheti, hogy ha tovább feszíti a húrt, saját büntetését fogja vele súlyosbítani. Neki most meg kell húznia magát, hogy a hím ne legyen még mérgesebb.
Mintha egyszerűen minden ellene dolgozna most... Nem elég, hogy két rabszolgájára figyelnie kell, még a két lovat is neki kell irányítania. Igyekszik lassan haladni és a szélesebb ösvényt választani, hogy ne lehessen baj, de az állatok viselkedését nem lehet előre kiszámítani. Hiába tesz meg mindent a béke érdekében, a bérló még így is megugrik kicsit, majdnem lerántva ezzel a hímet is a nyeregből. Villámgyorsan fordul hátra, hogy lássa, Ellira a nyeregben van-e még, de azonnal rájön, hogy ez rossz ötlet volt. Arca megvonaglik, ahogy a hirtelen mozdulatra a hátán levő sebek újra felszakadnak, meleg vér itatja újra az ingét. Kezéből kihullik a másik állat kantárja, ahogy baljával a nyeregbe kapaszkodik meg, hogy a testébe hasító fájdalomtól ne kerüljön a földre. Fogai között, sziszegve szívj be a levegőt, már most elege van az egész világból, de főleg abból a felszíni nőcskéből, akinek hagyja, hogy így felhasogassa.*
-Hogy utána kellemesen megszökhessetek megint? Köszönöm, de inkább nem kérek a nagylelkűségedből.
*Sziszegi vissza, igyekezve legyűrni a fájdalmát és átgondolni a helyzetüket. Komolyan sétálnia kellene, hogy így biztosítsa a balesetmentes haladást? Érzi, hogy egyre ingerültebbé válik, ahogy felismeri, hogy miért is kerül lassan patthelyzetbe. Valóban nincs elég keze és a tompa fájdalom is csak ront az esélyein. Sötét anyára...*
-Ülj vissza és kérem a kantárt.
*Ha most le kellene szállnia, nem biztos, hogy vissza is tudna ülni, így egyszerűbb a nőt ugráltatni. Ha meg van, egészen rövidre fogja, hogy a bérló ott legyen mellette. Saját hátasában bízik, így azt el meri engedni addig, amíg Niát óvatosan Ellira felé nyújtja.*
-Nem akarok semmi ostobaságot a hazaúton, épp elég van mindkettőtök rovásán a mai napra.
*Zöld szemei figyelmeztetően izzanak, nincs kedve újra bújócskát játszani, ráadásul az sem biztos, hogy még egy szökési kísérletet is ennyire olcsón megúsznának.*
-Én viszont akarom.
*Ennyivel lezártnak tekinti a kérdést, nem hajlandó tovább vitatkozni és Nia érezheti, hogy ha tovább feszíti a húrt, saját büntetését fogja vele súlyosbítani. Neki most meg kell húznia magát, hogy a hím ne legyen még mérgesebb.
Mintha egyszerűen minden ellene dolgozna most... Nem elég, hogy két rabszolgájára figyelnie kell, még a két lovat is neki kell irányítania. Igyekszik lassan haladni és a szélesebb ösvényt választani, hogy ne lehessen baj, de az állatok viselkedését nem lehet előre kiszámítani. Hiába tesz meg mindent a béke érdekében, a bérló még így is megugrik kicsit, majdnem lerántva ezzel a hímet is a nyeregből. Villámgyorsan fordul hátra, hogy lássa, Ellira a nyeregben van-e még, de azonnal rájön, hogy ez rossz ötlet volt. Arca megvonaglik, ahogy a hirtelen mozdulatra a hátán levő sebek újra felszakadnak, meleg vér itatja újra az ingét. Kezéből kihullik a másik állat kantárja, ahogy baljával a nyeregbe kapaszkodik meg, hogy a testébe hasító fájdalomtól ne kerüljön a földre. Fogai között, sziszegve szívj be a levegőt, már most elege van az egész világból, de főleg abból a felszíni nőcskéből, akinek hagyja, hogy így felhasogassa.*
-Hogy utána kellemesen megszökhessetek megint? Köszönöm, de inkább nem kérek a nagylelkűségedből.
*Sziszegi vissza, igyekezve legyűrni a fájdalmát és átgondolni a helyzetüket. Komolyan sétálnia kellene, hogy így biztosítsa a balesetmentes haladást? Érzi, hogy egyre ingerültebbé válik, ahogy felismeri, hogy miért is kerül lassan patthelyzetbe. Valóban nincs elég keze és a tompa fájdalom is csak ront az esélyein. Sötét anyára...*
-Ülj vissza és kérem a kantárt.
*Ha most le kellene szállnia, nem biztos, hogy vissza is tudna ülni, így egyszerűbb a nőt ugráltatni. Ha meg van, egészen rövidre fogja, hogy a bérló ott legyen mellette. Saját hátasában bízik, így azt el meri engedni addig, amíg Niát óvatosan Ellira felé nyújtja.*
-Nem akarok semmi ostobaságot a hazaúton, épp elég van mindkettőtök rovásán a mai napra.
*Zöld szemei figyelmeztetően izzanak, nincs kedve újra bújócskát játszani, ráadásul az sem biztos, hogy még egy szökési kísérletet is ennyire olcsón megúsznának.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-21 18:59:29
Üzenet elküldve: 2013-01-21 18:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* A csillagok már előre jelezték az ennél is dermesztőbb hideg közeledtét és a helyzeten csak ront, hogy a szél továbbra is kegyetlenül süvít a fák között. A lovak orrából kísértetiesen gomolyog elő a pára, ahogy füleiket hegyezve kémlelik a sötétséget. Ők sem érzik biztonságban magukat és Ellira aggódva figyeli, ahogy a fekete csődör meg-megfeszül alatta. Volaryon szavai ugyan megerősítik abban, hogy csupán a testi épsége számít, ez mégis sokkal jobb, mint a gúnyolódás és a fenyegetés. Most, hogy már nem köti le minden energiáját az önsajnálat, gondolatokat ültet fejébe az életösztön.~ Ez így nem lesz jó. ~ Zavartan megpaskolja hátasa nyakát, hogy kicsit megnyugtassa, de hiába töri a fejét nem talál jó megoldást. Borzasztóan fáradt és egyre jobban fázik, mert a szél átsüvít a vékony köpenyen. Pár patadobbanással később eszébe jut, hogy átvehetné Niát és akkor sokkal biztonságosabban utazhatnának, mert úgyis szabad mind a két keze. Már épp szólna, hogy álljanak meg, mikor egy erősebb fuvallatól rezzen a bokor és Ellira hátasa megrettenve oldalra ugrik. Mivel semmi befolyása nincs most az állatra, ezért csak annyit tehet, hogy lábaival erősen megszorítja az állat oldalát.*
- Állj!* Rekedt felkiáltása inkább a rémületnek tudható be és nem az irányítani akarásnak. Kis híja volt, hogy nem kötött ki a földön, ezért amilyen gyorsan csak átfagyott tagjai engedik, leszáll a nyeregből és megragadja az állat kantárját. Nyugtatóan simogatni kezdi a riadt hátas nyakát, miközben a hideg szelet túlkiabálva fordul arra amerre Volaryont sejti.*
- Kérlek, hadd vigyem én Niát!* Reméli, hogy a sötételf megbízik benne annyira, hogy hallgasson rá. Ha Volaryon szorosan tudná tartani a csődör kantárját, közvetlenül a zabla mögött, akkor nem fordulna elő még egyszer ilyen és persze attól sem kellene félnie, hogy Ellira szökni próbál, hiszen továbbra is ő irányít. Neki csak Niára, Volaryonnak pedig a lovakra az és az útra kéne figyelnie.*
- Állj!* Rekedt felkiáltása inkább a rémületnek tudható be és nem az irányítani akarásnak. Kis híja volt, hogy nem kötött ki a földön, ezért amilyen gyorsan csak átfagyott tagjai engedik, leszáll a nyeregből és megragadja az állat kantárját. Nyugtatóan simogatni kezdi a riadt hátas nyakát, miközben a hideg szelet túlkiabálva fordul arra amerre Volaryont sejti.*
- Kérlek, hadd vigyem én Niát!* Reméli, hogy a sötételf megbízik benne annyira, hogy hallgasson rá. Ha Volaryon szorosan tudná tartani a csődör kantárját, közvetlenül a zabla mögött, akkor nem fordulna elő még egyszer ilyen és persze attól sem kellene félnie, hogy Ellira szökni próbál, hiszen továbbra is ő irányít. Neki csak Niára, Volaryonnak pedig a lovakra az és az útra kéne figyelnie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257