//Tavaszünnep//
//Nimue//
- Atyám? *Kérdez vissza a nő szavaira.* Nem, hányszor mondjam még, nem az atyád vagyok, hanem a te kisfiad! *Mondja teljesen értetlenül, zavaros tekintettel. Rendkívül szórakoztatja a helyzet, már csak ezért megérte elindulnia a Kikötőből erre az eseményre, maga sem gondolta volna, hogy egy apró kis improvizálás milyen jól fog jönni, s egyelőre úgy tűnik, a nő segítségére sem nagyon siet senki. Legalábbis, amikor lopva körültekint, nem úgy tűnik neki, mintha valaki is figyelne rájuk, mindenki elvan foglalva saját magával, vagy a tusával. Aminek eredményéről egyébként úgy tűnik, teljesen le fog maradni. Annyi baj legyen, ha nem verik agyon idő előtt, majd körbekérdezget.*
- Most miért vagy ilyen? *Hangja csalódott, lassan már-már ő is elhiszi, hogy lehetséges, hogy ő maga a hóhajú elf embergyermeke.* Annyi mindent kell elmesélnem neked. Képzeld el, megismerkedtem egy nővel, vagyis többel is. Úgyhogy jó hírem van, lett sok unokád! *Újságolja a hírt nagy örömmel.* Mindegyiket más nő szülte, de hát tudom, hogy ez a mi családunkban sem újdonság. *Még kezét is széttárja a fantasztikus hír után, de azért kicsit kezdi sajnálni a nőt. Innentől viszont nincs visszaút, ha most elárulja, hogy csak megjátssza magát, akkor is kapni fog egy taslit, de ha így folytatja akkor is.
Apropó tasli. Szegény Cal kapott már életében annyit, hogy egy nő felé tartó ökle már ne okozzon neki problémát, még akkor sem ha esetleg célba találna, ám az utolsó pillanatban félrehúzza a fejét. Mindent azért nem engedhet meg, már elesett a nő miatt, az hiányzik csak, hogy monoklit is kapjon tőle. A nőstény kecses kacsó elsuhannak a füle mellett, ő pedig egyre sunyibb vigyort enged meg magának.*
- Harcias vagy mami. *Így utólag visszagondolva, talán jobb lett volna, ha a régen látott szeretőt próbálja meg eljátszani, de most már benne ragadt a kisfiú szerepében. Azt viszont szomorúan látja, hogy a nő futásnak ered. Na, hát az biztos, hogy ő nem fogja itt üldözni mindenki előtt, annyira vastag bőr még az ő képén sincs, úgyhogy sóhajt egyet, majd utána kiált.*
- Jól van már, az ég szerelmére, ne fusson már el. Nem bántom, de ismerje el, hogy vicces volt. *Rázza meg a fejét és zsebre dugja kezeit. ~Hát ennyi volt a móka.~ Biggyeszti oldalra a száját. Errefelé túl akaratosak és harciasak a nők, nem jó ez így. Tétlenül ácsorog, ha a nő úgy dönt, hogy nem fut tovább, akkor igyekszik valamivel kibékíteni, ha viszont tovább megy, hát akkor vállát vonja és keres magának új áldozatot, ám ezúttal már inkább a munkára fog összpontosítani.*