// Az Unikornis átka //
*Agbrerve taktikája nem is lenne rossz egy kevésbé fürge lény esetén, ám köszönhetőn a kobold gyorsaságának, amaz mindig elhajol az ütő kéz elől, s egyre inkább csak próbál beférkőzni hosszú, vékony ujjaival a sisak alá, hogy jó fogást találhasson rajta, s megfoszthassa őt a páncéltól. Egy ideig megy huzavona, a goblin nem igazán akar fáradni, vagy feladni, ám ekkor az óriásnak remek ötlet jut eszébe: nem messze az út szélen több tövisbokor is pihen - ami amúgy az erdőre jellemező, kevésbé sem barátságos külsőt kölcsönözve -, mikor is Agbrerve beleveti magát. Talán éppen a legjobb pillanatban, hiszen a dög ujja megakad a sisakban, így ennek következtében nem is tud leugrani a férfiről, ez pedig számára végzetes lesz. Bár a tüskék a bőrébe fúródnak - ám nem annyira mélyen -, viszont nem ez adja a kegyelemdöfést, hanem biz' az óriás igen nagy méretei. Ez a kis lény alig nyomhat harminc kilót, szemben Agbrerve súlyával, s mikor az óriás beleveti magát a bokorba, akkor pár halk reccsenés jelzi alatta, hogy a koboldnak annyi.
Eközben Raeyannak feltűnhet, hogy tényleg csak a lábra céloz a lény, ahogy az is, hogy társával ellentétben ő már nem tud akkorákat ugrani, hiszen mikor a hölgyemény meglendíti a lándzsát, akkor bár átugorja azt a kobold, ám néha megakad benne a lába, tehát a hölgynek nem kell attól tartani, hogy fejre célozna - maximum ha meglendítené a botját, ám ez egyelőre nem jut a dög eszébe. Így pedig nem is tűnik annyira veszélyesnek, ugyanakkor a harmadik ütésnél már erősen érezheti Raeyan, hogyha még bekap párat az ügyes kezűtől, akkor annak csúnya vége lehet, hiszen már most kezd zsibbadni a lába. Viszont a következő pillanatban a hölgyemény fejre mért ütése szokatlan módon betalál - ami utalhat arra is talán, hogy nem a legképzettebb szörnyekről van szó -, minek következtében a lény feje hamar vérezni kezd, s pillanatokon belül erőtlenül hullik a földre, maga mellé ejtve a botját.
Közben a Saunt támadó kobold egyáltalán nem fárad el, viszont a férfi jó taktikát alkalmaz, hiszen a védekezésének ritmusát felveszi a szörny, s hamarosan meg is szokja azt, így nagyjából ugyanazokat a mozdulatokat viszi be be mindig. Látszik a taktikája erősen, mégpedig hogy lefárassza a férfit, azonban azzal nem számol, hogy Saun ennél már jóval okosabb: mikor fegyverén lesiklik a pajzs, az olyan váratlanul éri, hogy hirtelen nem is tud mit csinálni, így a felé irányuló vágás bár nem tökéletes, ugyanakkor a penge megakad mélyen a nyakában, ami a lény egyértelmű halálával ér véget, s élettelenül terül el a földön pillanatokon belül.
Az utolsó dög Arsenorral próbál harcolni, s nála látszik csak igazán, hogy valóban nem a legnagyobb harcos koboldokkal akadtak össze, hiszen a férfinek sikerül kivédeni a vágást, s mikor hátrébb ugrik, akkor a lény megbotlik egy pillanatra, ami azt eredményezi, hogy a feléje tartott lándzsa hegye egyenesen a szívébe szúródik. Egy kis ideig még vergődik, végül lehunyt szemmel csúszik a földre a fegyverről.
Kis eltérésekkel, de a társaság nagyjából egy időben végezhet a dögökkel. Ám a történet nem ilyen egyszerű... Mikor az utolsó is végleg kileheli az életét, váratlanul mindegyik elkezd gőzölögni! Majd úgy tűnik, mintha hamuvá válna a gőz, s eltávozna a testükből. S ekkor vehetik észre, hogy hirtelen a kobold test kezd felbomlani, s mintha az... emberi alakot öltene?! Így van, a goblinok teste emberivé változik, akiken a sérülések ugyanolyanok, mint amiket a társaság okozott nekik. Kinézetre teljesen átlagos embereknek tűnnek - olyanoknak, akiket könnyen be lehet csalni az erdőbe... A történet pedig egyre csak kuszább... Ez is csak valami átverés? Vagy a koboldok nem is "igaziak"? Esetleg ők az idetévedt kalandorok? S ha ez lenne, akkor miért fordultak a társaság ellen? Csak a feltételezések, semmi válasz...
Az emberi testek már nem tűnnek el, s nem is fog a négyessel történni semmi. Felmentő sereg sem érkezik egy jó ideig, így a társaság könnyedén úszta meg ezt a kis összetűzést.
Ha tovább akarnak haladni, akkor egy elágazáshoz érhetnek. Balra egy tábla van letűzve a földbe, ami egy nyilat formál, s melyen egy varjú ücsörög. Jobbra az út jobban ki van taposva. Talán csak ez a kettő különbség fedezhető fel a két út között, a társaságnak pedig el kell döntenie, hogy merre fognak tovább haladni.*