Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-09 16:05:35
Üzenet elküldve: 2014-05-09 16:05:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Echomelarana különösen nézhet ki a két halott kiscicával, a részben véres arcával, és az eredetileg sárga szövettel, ami a testét elég gyéren takarja, és csupa vér meg kosz, de ezek azok a dolgok amik a legkisebb mértékben sem érdeklik. Gyomra már sokkal jobb állapotban van, mint az első macska elfogyasztása előtt, de volt már jobb állapotban is. A nyers hús nem tesz jót neki. A város egy részén keresztül vágva az erdőbe érkezik. Nem megy be túl mélyen, mert még mindig farkaséhes, helyette inkább próbál száraz ágakat keresni, hogy valamilyen tűz szerű dolgot alkosson. Egy erdőben nem okoz különösebb kihívást az ágak begyűjtése, annál inkább a megfelelő alakba rendezésük, a meggyújtásukról nem is beszélve. Az utóbbit erősen gátolja, hogy a tündérnek semmilyen eszköze nincs, amivel lángra lobbanthatná a fát, és még sosem hallott arról miképpen lehet tüzet gyújtani minden segédeszköz nélkül. Ötlettelenségét azzal oldja meg, hogy nekiáll megnyúzni a két macskát, amit kés nélkül elvégezni nem csak nehéz, de igen undorító is. Kezeit könyékig belepi a vér mire végez, de a sütés problémájára továbbra se talált megoldást, pedig érzi, hogy az az egy nyersen elfogyasztott adag se tesz jót neki, de elég éhes ahhoz, hogy nekiálljon megenni ezt a kettőt is nyersen. Mivel az se nem olyan laktató, se nem olyan finom ezért inkább úgy ahogy van, véresen, koszosan és fáradtan megindul vissza a városba, hogy valahonnan szerezzen egy kovakövet. A tisztás fele indul, mert szerinte a templomban a mágusok biztos megszánják.*
*Echomelarana különösen nézhet ki a két halott kiscicával, a részben véres arcával, és az eredetileg sárga szövettel, ami a testét elég gyéren takarja, és csupa vér meg kosz, de ezek azok a dolgok amik a legkisebb mértékben sem érdeklik. Gyomra már sokkal jobb állapotban van, mint az első macska elfogyasztása előtt, de volt már jobb állapotban is. A nyers hús nem tesz jót neki. A város egy részén keresztül vágva az erdőbe érkezik. Nem megy be túl mélyen, mert még mindig farkaséhes, helyette inkább próbál száraz ágakat keresni, hogy valamilyen tűz szerű dolgot alkosson. Egy erdőben nem okoz különösebb kihívást az ágak begyűjtése, annál inkább a megfelelő alakba rendezésük, a meggyújtásukról nem is beszélve. Az utóbbit erősen gátolja, hogy a tündérnek semmilyen eszköze nincs, amivel lángra lobbanthatná a fát, és még sosem hallott arról miképpen lehet tüzet gyújtani minden segédeszköz nélkül. Ötlettelenségét azzal oldja meg, hogy nekiáll megnyúzni a két macskát, amit kés nélkül elvégezni nem csak nehéz, de igen undorító is. Kezeit könyékig belepi a vér mire végez, de a sütés problémájára továbbra se talált megoldást, pedig érzi, hogy az az egy nyersen elfogyasztott adag se tesz jót neki, de elég éhes ahhoz, hogy nekiálljon megenni ezt a kettőt is nyersen. Mivel az se nem olyan laktató, se nem olyan finom ezért inkább úgy ahogy van, véresen, koszosan és fáradtan megindul vissza a városba, hogy valahonnan szerezzen egy kovakövet. A tisztás fele indul, mert szerinte a templomban a mágusok biztos megszánják.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-09 11:21:50
Üzenet elküldve: 2014-05-09 11:21:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza-vége//
*Újra bebizonyosodik, hogy a tudománynak nagyon alacsony fokán áll, ahol hamar megtorpan, ha olyan akadállyal kerül szembe, amivel nem számolt. Csak pislog, szinte alig tudja követni az eseményeket, ami őt is felrázza némileg, azok a rengések. Ő maga is követi Mordokhai példáját, a kincsek közül rövid szemlélődés után kiemel egyet, egy bőrszíjra erősített kis fiolát, amiben valami zöldes folyadék lötykölődik. Első ránézésre nem tudja megmondani, mi az, hosszabb töprengésre pedig nincs ideje, az öregember sürgető hangja felhangzik, ő pedig feléledt társaikkal együtt megiramodik. Próbálja tartani a lépést a csoporttal, hátra-hátra pillantgatva, de mivel elég picike, így nem sokat lát az őt közvetlenül körülvevőkön kívül.
A rémült menekülés közben valódi megváltás, amikor megpillantja maga előtt Bron alakját, lábait gyorsabban kapkodja, hogy el tudja érni a férfit, kezével társa ingének ujjára markolva rá. Üldözés zajai nem hallatszanak, bár lehet, hogy az égzengéstől amúgy sem vennék észre, ha a borzalmas lény a nyomukban lenne. Az öreg szavai azonban nyugtatóak, úgy tűnik, megmenekültek. Ez mind szép és jó, de vajon merre lehet a város? Mivel egyedül maradni az éjszakai erdőben elég rossz ötletnek tűnik, így szalad Bron után, ahogy csak tud, meg-megcsúszva a sáros földön. Az sem érdekli most, hogy merre tartanak, az erdőnél annál az elátkozott háznál bármi jobb lehet. Az csak külön jó lesz, ha elérnek valami olyan pontot, ahonnan már ő is tud tájékozódni és gond nélkül visszatalálhat a városba. Ha ezt Dakhnatornak elmeséli...*
*Újra bebizonyosodik, hogy a tudománynak nagyon alacsony fokán áll, ahol hamar megtorpan, ha olyan akadállyal kerül szembe, amivel nem számolt. Csak pislog, szinte alig tudja követni az eseményeket, ami őt is felrázza némileg, azok a rengések. Ő maga is követi Mordokhai példáját, a kincsek közül rövid szemlélődés után kiemel egyet, egy bőrszíjra erősített kis fiolát, amiben valami zöldes folyadék lötykölődik. Első ránézésre nem tudja megmondani, mi az, hosszabb töprengésre pedig nincs ideje, az öregember sürgető hangja felhangzik, ő pedig feléledt társaikkal együtt megiramodik. Próbálja tartani a lépést a csoporttal, hátra-hátra pillantgatva, de mivel elég picike, így nem sokat lát az őt közvetlenül körülvevőkön kívül.
A rémült menekülés közben valódi megváltás, amikor megpillantja maga előtt Bron alakját, lábait gyorsabban kapkodja, hogy el tudja érni a férfit, kezével társa ingének ujjára markolva rá. Üldözés zajai nem hallatszanak, bár lehet, hogy az égzengéstől amúgy sem vennék észre, ha a borzalmas lény a nyomukban lenne. Az öreg szavai azonban nyugtatóak, úgy tűnik, megmenekültek. Ez mind szép és jó, de vajon merre lehet a város? Mivel egyedül maradni az éjszakai erdőben elég rossz ötletnek tűnik, így szalad Bron után, ahogy csak tud, meg-megcsúszva a sáros földön. Az sem érdekli most, hogy merre tartanak, az erdőnél annál az elátkozott háznál bármi jobb lehet. Az csak külön jó lesz, ha elérnek valami olyan pontot, ahonnan már ő is tud tájékozódni és gond nélkül visszatalálhat a városba. Ha ezt Dakhnatornak elmeséli...*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-08 11:43:52
Üzenet elküldve: 2014-05-08 11:43:52
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
*a kezdeti feszültsége hamarosan elég jó hangulatba csap át, ahogy haladnak a város felé. A várost illetően megszállja egyfajta sztoikus nyugalom. Zötykölődnek csendesen, az ökör mélabúsan, de állhatatosan vontatja őket a város felé, és még az a tény sem zavarja, hogy ő induláskor még öszvér volt.
Xomorr kérdésére egy darabig csendben ül, és elmereng, az igásjószág széles hátát nézve.*
- Talán mert olyan ércből van, ami vonz mindent és mindenkit...
*vicceskedik egy sort, aztán elkomorul az arca kicsit.*
- Szerintem ezek a félkegyelműek azt hiszik, hogy valamiféle bazári látványosság vagyunk... Ciccmicc egészen biztosan azt hitte. Mindenesetre bátor kislány...
*Lea megemeli nemlétező kalapját Ciccmicc előtt, mert végülis csak állta azért a csapásokat, amiket a saját butasága miatt kapott. Viszont hamar tanul a lány annyi szent.*
- Hogy melyikükbe lehet bízni? Te miért bízol az asszonyodban?
*emeli borostyánszínű szemeit a bárdra, viszont a választ nem várja meg*
- Mert kiismerted, és úgy érezted, hogy érdemes a bizalmadra. Igaz?
*újabb költői kérdés*
- Nem tehetünk mi sem mást, kiismerjük őket. Vagyis megpróbáljuk kiismerni őket, és ha úgy érezzük, hogy érdemesek rá akkor megajándékozzuk őket a bizalmunkkal.
*visszafordul a jószág felé és ismét azt kezdi méregetni*
- Aztán persze könnyen lehet, hogy tévedünk...
*szavaiban van valami balsejtelem, vagy valami hasonló, szkepticizmus talán. Merthogy szkeptikus is, ráadásul pont Xomorr asszonyát hozta példának, aki szerinte nem érdemes a bárd bizalmára. Hiszen a félvérek meddők, csakúgy, mint az öszvérek, öröklik szüleik jó tulajdonságait, de ezt továbbadni már nem tudják. Arról persze nem tud, hogy Chiari kísérletezett bármivel is, így aztán ő már levonta a konklúziót: Chiari kétségkívül összefeküdt valakivel. Xomorr pedig van olyan balga, hogy még boldog is legyen ettől.*
- A Szellemek nem mondják meg mit tegyünk, de segítenek a helyes úton maradnunk. Azt sem mondják meg, hogy ki az akiben ne bízzunk, de óvatosságra intenek. Útmutatásuk hozott el minket idáig épségben...
*már legalábbis a törzs egy részét*
- Ők sem mindenhatóak, és lehet, hogy volt, hogy rosszul értelmeztük a szavaikat...
*konkrétan ugye ő az, aki értelmezi elméletileg, azonban általában Kagannal átbeszélik ezt és úgy alakítják, hogy a Szellemek szava egyezzen azzal, amit akarnak.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.08 12:42:01
*a kezdeti feszültsége hamarosan elég jó hangulatba csap át, ahogy haladnak a város felé. A várost illetően megszállja egyfajta sztoikus nyugalom. Zötykölődnek csendesen, az ökör mélabúsan, de állhatatosan vontatja őket a város felé, és még az a tény sem zavarja, hogy ő induláskor még öszvér volt.
Xomorr kérdésére egy darabig csendben ül, és elmereng, az igásjószág széles hátát nézve.*
- Talán mert olyan ércből van, ami vonz mindent és mindenkit...
*vicceskedik egy sort, aztán elkomorul az arca kicsit.*
- Szerintem ezek a félkegyelműek azt hiszik, hogy valamiféle bazári látványosság vagyunk... Ciccmicc egészen biztosan azt hitte. Mindenesetre bátor kislány...
*Lea megemeli nemlétező kalapját Ciccmicc előtt, mert végülis csak állta azért a csapásokat, amiket a saját butasága miatt kapott. Viszont hamar tanul a lány annyi szent.*
- Hogy melyikükbe lehet bízni? Te miért bízol az asszonyodban?
*emeli borostyánszínű szemeit a bárdra, viszont a választ nem várja meg*
- Mert kiismerted, és úgy érezted, hogy érdemes a bizalmadra. Igaz?
*újabb költői kérdés*
- Nem tehetünk mi sem mást, kiismerjük őket. Vagyis megpróbáljuk kiismerni őket, és ha úgy érezzük, hogy érdemesek rá akkor megajándékozzuk őket a bizalmunkkal.
*visszafordul a jószág felé és ismét azt kezdi méregetni*
- Aztán persze könnyen lehet, hogy tévedünk...
*szavaiban van valami balsejtelem, vagy valami hasonló, szkepticizmus talán. Merthogy szkeptikus is, ráadásul pont Xomorr asszonyát hozta példának, aki szerinte nem érdemes a bárd bizalmára. Hiszen a félvérek meddők, csakúgy, mint az öszvérek, öröklik szüleik jó tulajdonságait, de ezt továbbadni már nem tudják. Arról persze nem tud, hogy Chiari kísérletezett bármivel is, így aztán ő már levonta a konklúziót: Chiari kétségkívül összefeküdt valakivel. Xomorr pedig van olyan balga, hogy még boldog is legyen ettől.*
- A Szellemek nem mondják meg mit tegyünk, de segítenek a helyes úton maradnunk. Azt sem mondják meg, hogy ki az akiben ne bízzunk, de óvatosságra intenek. Útmutatásuk hozott el minket idáig épségben...
*már legalábbis a törzs egy részét*
- Ők sem mindenhatóak, és lehet, hogy volt, hogy rosszul értelmeztük a szavaikat...
*konkrétan ugye ő az, aki értelmezi elméletileg, azonban általában Kagannal átbeszélik ezt és úgy alakítják, hogy a Szellemek szava egyezzen azzal, amit akarnak.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.08 12:42:01
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-07 21:54:51
Üzenet elküldve: 2014-05-07 21:54:51
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Beszerzőkörút//
*Nagyot kacag a szellemjáró ötletén, bár igazából ez volt a szakmája és az élete. Bárdként eladta magát estéről-estére a világ fogadóiban és abból élt, amit fizettek neki. Mindaddig megfelelő életnek tűnt, míg rá nem talált a törzsre, de igazán ott teljesedett ki. Ez az egyik oka annak, hogy velük maradt.
Aránylag kellemesen telik az út, bár az ökör kissé lassú jószág.*
~Talán ha zenét hall jobban kapkodja a patáit~ *Okoskodik a dalnok s pengetni kezdi lantjának húrjait. Egyedi motiváció meg kell hagyni.*
-Mit gondolsz Szellemjáró, miért van az, hogy a hegy mágnesként vonzza a helyieket mióta megérkeztünk? Valóban ennyire különlegesek lennénk hogy ennyien kíváncsiak ránk? Miért a sok csatlakozni vágyó? Mondanak valamit a szellemek arról, melyikükben lehet megbízni és melyik jelent ránk veszélyt? Ennyi veszteség után, a sok halál és kevés születés miatt kárpótlásként küldenék őket az Ősök?
*Régóta rágódik ezeken a kérdéseken s bizonyára nem csak ő. Viszont filozófiai eszmefuttatásnak tökéletes, míg beérnek a városba. Az embernek úgy sincs minden nap alkalma kettesben beszélgetni a törzs szellemi vezetőjével, hisz mindig van nála valaki aki épp tanácsra szorul. Tulajdonképpen valamelyest hasonlít a szakmája a bárdéhoz. Közben lassanként múlik a másnaposság hatása is és a fél-elf gyomra megkordul jelezve: követeli a jussát. Az agy ugyan még tiltakozik a reggeli gondolatára is, de hát bizony nem ő a főnök.*
A hozzászólás írója (Xomorr Corrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.07 21:55:10
*Nagyot kacag a szellemjáró ötletén, bár igazából ez volt a szakmája és az élete. Bárdként eladta magát estéről-estére a világ fogadóiban és abból élt, amit fizettek neki. Mindaddig megfelelő életnek tűnt, míg rá nem talált a törzsre, de igazán ott teljesedett ki. Ez az egyik oka annak, hogy velük maradt.
Aránylag kellemesen telik az út, bár az ökör kissé lassú jószág.*
~Talán ha zenét hall jobban kapkodja a patáit~ *Okoskodik a dalnok s pengetni kezdi lantjának húrjait. Egyedi motiváció meg kell hagyni.*
-Mit gondolsz Szellemjáró, miért van az, hogy a hegy mágnesként vonzza a helyieket mióta megérkeztünk? Valóban ennyire különlegesek lennénk hogy ennyien kíváncsiak ránk? Miért a sok csatlakozni vágyó? Mondanak valamit a szellemek arról, melyikükben lehet megbízni és melyik jelent ránk veszélyt? Ennyi veszteség után, a sok halál és kevés születés miatt kárpótlásként küldenék őket az Ősök?
*Régóta rágódik ezeken a kérdéseken s bizonyára nem csak ő. Viszont filozófiai eszmefuttatásnak tökéletes, míg beérnek a városba. Az embernek úgy sincs minden nap alkalma kettesben beszélgetni a törzs szellemi vezetőjével, hisz mindig van nála valaki aki épp tanácsra szorul. Tulajdonképpen valamelyest hasonlít a szakmája a bárdéhoz. Közben lassanként múlik a másnaposság hatása is és a fél-elf gyomra megkordul jelezve: követeli a jussát. Az agy ugyan még tiltakozik a reggeli gondolatára is, de hát bizony nem ő a főnök.*
A hozzászólás írója (Xomorr Corrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.07 21:55:10
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-07 17:08:32
Üzenet elküldve: 2014-05-07 17:08:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza-vége//
*Kénytelen belátni, hogy az ork számítása beválik, noha eddig csak töketlenkedett. Később ő is csatlakozik a brigádhoz, és úgy látja, sikerrel megijedt az öreg, aki szaladgálni kezd össze-vissza. Fáradtan követi, majd csodálkozva figyeli, ahogy felolvadnak a kékké vált egykori rabok, aztán újra összeverbuválódik a kis csapatuk. Ez már csak amolyan mellékes ahhoz képest, hogy felcsillan a remény szikrája - hamarosan kijutnak végre. Ha minden jól megy. Ő pedig nem szól bele a dolgokba, mert attól tart, az öreg váratlanul mégiscsak bedobja a törölközőt, s nem lesz semmi sem.
Út közben szerencse végig rácáfol eme gondolatára. Később már nagy örömmel kapja fel fegyvereit a ládából. Több holmija nincs, de ezek drágábbak számára minden kincsnél. Talán ezért is felejti ki a többi jó cuccot átvizslatni a nagy igyekezetben. Habár ez példátlan eset az ő kapzsi életében.
Meghallja az üvöltést, és egy pillantás erejéig agyába kúszik a kukacfejű lény groteszk képe.. Ettől aztán még sürgősebb lesz neki. Kivágtat az esőbe, ekkor már nem is érzi azt, hogy a temérdek kérdés, amit fel tudna tenni az öregnek, fontos lenne. Különben is, mintha az ő lába alatt szintén forróvá válna a talaj.
Miközben elsuhan az esőfüggöny alatt, csuromvizesen és hullafáradtan, végig szidja magát, hogy lehetett ilyen ostoba. Ekkora kelepcébe kerülni! Az biztos, hogy legközelebb közelébe sem megy holmi szélben szállingó pergamenlapoknak, semmit sem ért az egész. Ráadásul végigküzdi magát mindenhol, ahol csak tudja, és még haszna sincs az egésznek. Mert a világ megmentése neki nem jutalom. Ő csak az irháját igyekszik menteni, amikor azt kell. Persze az sem árt, ha közben szert tud tenni némi gazdagságra, nade az nem most fog bekövetkezni.
Mindegy, elhúzza a csíkot, elég volt ebből a helyből. Valahogy, valahonnan mindig össze tud szedni annyi erőtartalékot, hogy haza tudjon menni, most sem lesz ez másképp. Na igen, haza.. Most aztán még keresgélheti a többieket is. Legutóbb a füves pusztán tanyáztak, de azóta biztosan tovább álltak. Azt sem tudja, hány nap telt el, mióta elrabolták. Persze a csorda nyomait nem lesz nehéz követni. A neheze inkább az lesz, hogy ennyi megpróbáltatás után - no meg pénz nélkül - eljusson odáig.
Kezdeti lendülete némileg alábbhagy. Orra alatt morgolódva battyog tovább a puszta felé.*
*Kénytelen belátni, hogy az ork számítása beválik, noha eddig csak töketlenkedett. Később ő is csatlakozik a brigádhoz, és úgy látja, sikerrel megijedt az öreg, aki szaladgálni kezd össze-vissza. Fáradtan követi, majd csodálkozva figyeli, ahogy felolvadnak a kékké vált egykori rabok, aztán újra összeverbuválódik a kis csapatuk. Ez már csak amolyan mellékes ahhoz képest, hogy felcsillan a remény szikrája - hamarosan kijutnak végre. Ha minden jól megy. Ő pedig nem szól bele a dolgokba, mert attól tart, az öreg váratlanul mégiscsak bedobja a törölközőt, s nem lesz semmi sem.
Út közben szerencse végig rácáfol eme gondolatára. Később már nagy örömmel kapja fel fegyvereit a ládából. Több holmija nincs, de ezek drágábbak számára minden kincsnél. Talán ezért is felejti ki a többi jó cuccot átvizslatni a nagy igyekezetben. Habár ez példátlan eset az ő kapzsi életében.
Meghallja az üvöltést, és egy pillantás erejéig agyába kúszik a kukacfejű lény groteszk képe.. Ettől aztán még sürgősebb lesz neki. Kivágtat az esőbe, ekkor már nem is érzi azt, hogy a temérdek kérdés, amit fel tudna tenni az öregnek, fontos lenne. Különben is, mintha az ő lába alatt szintén forróvá válna a talaj.
Miközben elsuhan az esőfüggöny alatt, csuromvizesen és hullafáradtan, végig szidja magát, hogy lehetett ilyen ostoba. Ekkora kelepcébe kerülni! Az biztos, hogy legközelebb közelébe sem megy holmi szélben szállingó pergamenlapoknak, semmit sem ért az egész. Ráadásul végigküzdi magát mindenhol, ahol csak tudja, és még haszna sincs az egésznek. Mert a világ megmentése neki nem jutalom. Ő csak az irháját igyekszik menteni, amikor azt kell. Persze az sem árt, ha közben szert tud tenni némi gazdagságra, nade az nem most fog bekövetkezni.
Mindegy, elhúzza a csíkot, elég volt ebből a helyből. Valahogy, valahonnan mindig össze tud szedni annyi erőtartalékot, hogy haza tudjon menni, most sem lesz ez másképp. Na igen, haza.. Most aztán még keresgélheti a többieket is. Legutóbb a füves pusztán tanyáztak, de azóta biztosan tovább álltak. Azt sem tudja, hány nap telt el, mióta elrabolták. Persze a csorda nyomait nem lesz nehéz követni. A neheze inkább az lesz, hogy ennyi megpróbáltatás után - no meg pénz nélkül - eljusson odáig.
Kezdeti lendülete némileg alábbhagy. Orra alatt morgolódva battyog tovább a puszta felé.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-06 10:41:32
Üzenet elküldve: 2014-05-06 10:41:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
~ Az erdő... mennyivel másabb, mint a sürgő nagyváros. ~
* Gondolja magában Dward, ahogy a kovácsműhely ajtaján kilépve a fák között találja magát. Csönd van, átható csönd, leszámítva persze az erdő neszeit. A fölé tornyosuló fák nem rettentik meg Őt úgy, mint egy tapasztalatlan vándort - élete nagy részét ilyen fák között töltötte, s elméjét most áthatják azok az ösztönök és tapasztalatok, melyeket a sötét fatörzsek között szerzett hajdanán. Lépteit megindítja a fák között, tüdején mélyen teleszívva párás levegővel. Csuklyáját ismét a fejére húzza, felemás szemeivel a környezetét fürkészve indul meg a fák között - egyenesen az erdei ösvény irányába. *
* Gondolja magában Dward, ahogy a kovácsműhely ajtaján kilépve a fák között találja magát. Csönd van, átható csönd, leszámítva persze az erdő neszeit. A fölé tornyosuló fák nem rettentik meg Őt úgy, mint egy tapasztalatlan vándort - élete nagy részét ilyen fák között töltötte, s elméjét most áthatják azok az ösztönök és tapasztalatok, melyeket a sötét fatörzsek között szerzett hajdanán. Lépteit megindítja a fák között, tüdején mélyen teleszívva párás levegővel. Csuklyáját ismét a fejére húzza, felemás szemeivel a környezetét fürkészve indul meg a fák között - egyenesen az erdei ösvény irányába. *
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-05 22:22:19
Üzenet elküldve: 2014-05-05 22:22:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A félelem háza-vége//
*Drayen, mintha egy álomból ébredne. Eddig valamilyen mágikus csapda foglya lehetett, hisz elméje vadul vergődött, míg teste képtelen volt akár megmozdulni is. Ám ennek vége. Egy öregember tűnik fel, s érintésére a fogság véget ér. Ám úgy tűnik, hogy a ház is véget akar érni, úgy rázkodik, akár egy hajó, vihar idején. Drayen futni kezd a többiekkel, csupán akkor áll meg, amikor megpillant egy nagy kupac holmit. Fegyverek, felszerelések, miegymás. Az egyik kupac tetején pedig a férfi tőre, medalionja hever. Mágiahasználótól szokatlan gyorsasággal ragadja fel holmiját, majd rohan tovább. Mikor kiérnek, az épület megszűnik lenni. A tenger mélysége nyeli el. Csak az emléke marad. Drayen nem habozik, egy gyors tájékozódást követően elindul, hogy felkészülhessen az új feladatra.*
~Nem elég érezni az energiát, használni is tudni kell.~
*Dönti el magában, miközben sebes léptekkel távozik a borzalmas ház maradványaitól.*
*Drayen, mintha egy álomból ébredne. Eddig valamilyen mágikus csapda foglya lehetett, hisz elméje vadul vergődött, míg teste képtelen volt akár megmozdulni is. Ám ennek vége. Egy öregember tűnik fel, s érintésére a fogság véget ér. Ám úgy tűnik, hogy a ház is véget akar érni, úgy rázkodik, akár egy hajó, vihar idején. Drayen futni kezd a többiekkel, csupán akkor áll meg, amikor megpillant egy nagy kupac holmit. Fegyverek, felszerelések, miegymás. Az egyik kupac tetején pedig a férfi tőre, medalionja hever. Mágiahasználótól szokatlan gyorsasággal ragadja fel holmiját, majd rohan tovább. Mikor kiérnek, az épület megszűnik lenni. A tenger mélysége nyeli el. Csak az emléke marad. Drayen nem habozik, egy gyors tájékozódást követően elindul, hogy felkészülhessen az új feladatra.*
~Nem elég érezni az energiát, használni is tudni kell.~
*Dönti el magában, miközben sebes léptekkel távozik a borzalmas ház maradványaitól.*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-05 22:04:17
Üzenet elküldve: 2014-05-05 22:04:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Mint ahogy az nem ritkán megesik vele, megelégeli Artheniort és az ottani unalmat, és úgy dönt, kiruccan a kikötőbe, hátha ott, a lecsúszott tengerészek és egyéb borzasztó figurák között történik valami. Az óriáscsótánnyal vívott csata óta jópár nap eltelt, és a mágus még mindig nem jelentkezett, így az ezzel kapcsolatos aggályok elhalványultak a mélységi nő lelkében, és átadták helyüket a szokásos unalomnak.
Az erdő kellemes félhomálya jól esik a napsütés után, így Caram lelassítja lépteit, és kiélvezi, hogy nem bántja a szemét a túl erős fény.*
Az erdő kellemes félhomálya jól esik a napsütés után, így Caram lelassítja lépteit, és kiélvezi, hogy nem bántja a szemét a túl erős fény.*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-05 17:34:32
Üzenet elküldve: 2014-05-05 17:34:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*Az öreg elsőként Mtach-hoz érinti a követ, aki magához is tér, ám ekkor a ház is megremeg, s a nyirkos-ázott falakból itt-ott ki is hullik néhány apróbb kő. A faléces plafonból sűrű por hullik alá, akár az eső.
Pár pillanatra megnyugszik a környezet, majd ismét remegni kezd, de ezúttal erősebben, mint előző alkalommal. Az ajtókeretek megnyikordulnak, majd el is reccsennek a rájuk nehezedő mozgó súly alatt.
Mordokhai kapja ki elsőként a számára értékesnek tűnő holmit. A pikkelyvért igen nehéznek tűnik ránézésre, azonban a fehér hajú ekkor rádöbbenhet, hogy a tárgy még egy láncing súlyával is alig bír, hiszen ahogy megrántja, jócskán tovább is lódul. Ha nem ragadná meg elég erősen, talán még ki is repülne a kezéből.
A szobák és folyosó felől sorban érkeznek az eddig kővé váltak, szinte elözönlik a trükkös zárral nyíló szobát. Szorosan a nyomukban érkezik az öreg is, majd int a lépcső felé, hogy arra kellene távozni. Némelyiküket meg is löki a lépcsősor felé, hogy induljanak, így a nagy többségnek már csak arra jut ideje, hogy saját holmiját összeszedje a ládák mellől, amit az idekerülésekor elkoboztak tőlük.*
- Gyorsan! Nincs idő, siessetek!
*Ahogy a többiek szoros egymásutánban a lépcsőfokokat kezdik szedni, felhangzik mögöttük egy mély torokhangú ordítás, melynek gazdája is hamar megjelenik.
A lény felsőteste egy szélesvállú, harcedzett férfié -méretre akár félorknak is lehetne tekinteni-, ám feje torz: két hatalmas bogárszeme alatt hatalmas kerek száj nyílik, telis-tele fogakkal, akár egy piócáé. Alteste is erre utal: dereka egy kígyó hosszúra nyúlt testébe torkollik.
Már majdnem elkapja az öreget, aki mindenkit maga elé engedett, mikor újabb rengés vonul végig a házon, leomlasztva a fél szobát és mindent, ami fölötte volt, így elzárva a bestia útját a megmenekülők felé. A szörnyeteg újabb ordításban tör ki, de ez már nem nyom sokat a latban, újabb kövek zúdulnak alá.
A feljárat éppcsak kitart addig, míg az öreg is kiér a felszínre. Egy pillanatig még látható, ing ahonnan előjöttek, az a tulajdonképpeni pince... Majd nagy robajjal összeomlik az egész építmény. Az omlás azonban nem áll meg ezzel. Újabb reccsenések hangzanak fel, majd súrlódás, csikorgás, ahogy kő mozdul el a kövön. Végül a ház teljes környezete - a sziklaszirt, amire épült, eltűnik a szemek elől. Csupán kisebb-nagyobb csobbanások jelzik, hogy a romok a tengerbe érkeznek.
Bár továbbra is zuhog az eső, még jobban eláztatva mindent és mindenkit, a csapat minden tagja megmenekült.*
- Köszönöm! Nagy tehertől mentették meg a várost!
*Kiáltja túl az öreg a következő mennydörgést, majd nem is húzza tovább az időt, megindul Északnyugat felé, ahogy csak éltes csontjai és a csúszós föld engedi.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.05 18:10:19
*Az öreg elsőként Mtach-hoz érinti a követ, aki magához is tér, ám ekkor a ház is megremeg, s a nyirkos-ázott falakból itt-ott ki is hullik néhány apróbb kő. A faléces plafonból sűrű por hullik alá, akár az eső.
Pár pillanatra megnyugszik a környezet, majd ismét remegni kezd, de ezúttal erősebben, mint előző alkalommal. Az ajtókeretek megnyikordulnak, majd el is reccsennek a rájuk nehezedő mozgó súly alatt.
Mordokhai kapja ki elsőként a számára értékesnek tűnő holmit. A pikkelyvért igen nehéznek tűnik ránézésre, azonban a fehér hajú ekkor rádöbbenhet, hogy a tárgy még egy láncing súlyával is alig bír, hiszen ahogy megrántja, jócskán tovább is lódul. Ha nem ragadná meg elég erősen, talán még ki is repülne a kezéből.
A szobák és folyosó felől sorban érkeznek az eddig kővé váltak, szinte elözönlik a trükkös zárral nyíló szobát. Szorosan a nyomukban érkezik az öreg is, majd int a lépcső felé, hogy arra kellene távozni. Némelyiküket meg is löki a lépcsősor felé, hogy induljanak, így a nagy többségnek már csak arra jut ideje, hogy saját holmiját összeszedje a ládák mellől, amit az idekerülésekor elkoboztak tőlük.*
- Gyorsan! Nincs idő, siessetek!
*Ahogy a többiek szoros egymásutánban a lépcsőfokokat kezdik szedni, felhangzik mögöttük egy mély torokhangú ordítás, melynek gazdája is hamar megjelenik.
A lény felsőteste egy szélesvállú, harcedzett férfié -méretre akár félorknak is lehetne tekinteni-, ám feje torz: két hatalmas bogárszeme alatt hatalmas kerek száj nyílik, telis-tele fogakkal, akár egy piócáé. Alteste is erre utal: dereka egy kígyó hosszúra nyúlt testébe torkollik.
Már majdnem elkapja az öreget, aki mindenkit maga elé engedett, mikor újabb rengés vonul végig a házon, leomlasztva a fél szobát és mindent, ami fölötte volt, így elzárva a bestia útját a megmenekülők felé. A szörnyeteg újabb ordításban tör ki, de ez már nem nyom sokat a latban, újabb kövek zúdulnak alá.
A feljárat éppcsak kitart addig, míg az öreg is kiér a felszínre. Egy pillanatig még látható, ing ahonnan előjöttek, az a tulajdonképpeni pince... Majd nagy robajjal összeomlik az egész építmény. Az omlás azonban nem áll meg ezzel. Újabb reccsenések hangzanak fel, majd súrlódás, csikorgás, ahogy kő mozdul el a kövön. Végül a ház teljes környezete - a sziklaszirt, amire épült, eltűnik a szemek elől. Csupán kisebb-nagyobb csobbanások jelzik, hogy a romok a tengerbe érkeznek.
Bár továbbra is zuhog az eső, még jobban eláztatva mindent és mindenkit, a csapat minden tagja megmenekült.*
- Köszönöm! Nagy tehertől mentették meg a várost!
*Kiáltja túl az öreg a következő mennydörgést, majd nem is húzza tovább az időt, megindul Északnyugat felé, ahogy csak éltes csontjai és a csúszós föld engedi.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.05 18:10:19
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-05 16:19:06
Üzenet elküldve: 2014-05-05 16:19:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy szerencsétlenül szerencsés nap //
*Nem tudni, hogy a barlang jó választás volt, avagy rossz, egy biztos, hogy most fedezékben vannak, pihenhetnek, s nem kell beljebb hatolniuk a sűrű erdőbe, dacolva a vadakkal. Kicsit a kintről szűrődő zajok is elülnek, bár a hangosabbak mintha közelebbről érkeznének! Nem tudni, hogy mi lenne a jó, tovább haladni, vagy maradni a kis szűk barlangban...
Ám ha esetleg maradnak, s ha jobban körbenéznek, akkor a vártnál egy nagyobb barlangrendszerre bukkanhatnak! Ha kicsit tovább haladnak a járatban, akkor a koromsötét után valami halovány, kékesen derengő gomba világíthatja meg utukat, mely innentől három felé ágazik. Első pillantásra mindegyik járat ugyanolyan: sötét, nyirkos és ismeretlen. Ám ha jobban figyelnek, az elsőből mintha halk vízcsobogás szűrődne ki, a második felől erősebb szellő áradhat feléjük, a harmadik járatnál pedig a földön felfedezhetnek egy darab sajtot, mely szokatlan módon még friss, és ízletes is lehet.*
*Nem tudni, hogy a barlang jó választás volt, avagy rossz, egy biztos, hogy most fedezékben vannak, pihenhetnek, s nem kell beljebb hatolniuk a sűrű erdőbe, dacolva a vadakkal. Kicsit a kintről szűrődő zajok is elülnek, bár a hangosabbak mintha közelebbről érkeznének! Nem tudni, hogy mi lenne a jó, tovább haladni, vagy maradni a kis szűk barlangban...
Ám ha esetleg maradnak, s ha jobban körbenéznek, akkor a vártnál egy nagyobb barlangrendszerre bukkanhatnak! Ha kicsit tovább haladnak a járatban, akkor a koromsötét után valami halovány, kékesen derengő gomba világíthatja meg utukat, mely innentől három felé ágazik. Első pillantásra mindegyik járat ugyanolyan: sötét, nyirkos és ismeretlen. Ám ha jobban figyelnek, az elsőből mintha halk vízcsobogás szűrődne ki, a második felől erősebb szellő áradhat feléjük, a harmadik járatnál pedig a földön felfedezhetnek egy darab sajtot, mely szokatlan módon még friss, és ízletes is lehet.*
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-04 18:29:56
Üzenet elküldve: 2014-05-04 18:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//A félelem háza//
*Mordokhai biccent, majd felegyenesedik.*
- Hát akkor öreg, segítsen innen kijutnunk.
*Igazából fogalma sincs arról, hogy miért nevezte öregnek ezt a Garahaedet, ez csak úgy jött, lévén az jóval idősebbnek tűnik a húszas évei végét taposó vándornál. Végül is ez a helyzet szempontjából teljesen mindegy.
A hóhajú csodálkozva nézi, ahogy az percek leforgása alatt oldja meg azt, amit nekik nem sikerült, bármennyire is törték a fejüket.*
~Hát igen, az évek meg a rutin...~
*Már meg sem lepődik, hogy találnak egy sárga követ. Innentől kezdve Mordokhai számára túl gyorsan történnek meg az események, már amennyire ezt jelen helyzetében mondhatja.
Ezután találnak egy rácsos ajtót, amely mögött meglepő módon a befagyott társak leledznek.
Amikor a vizes területhez kell benyúlni, a vándor biccent, majd megtapogatja a tóra emlékeztető részt.*
- Halak?*Csodálkozik el, de már ez sem tudja meglepni. Pár percnyi kutakodás után kiemel onnan egy kék követ, majd átadja az újonnan feltűnt alaknak. Amikor pedig a gyertyákat kell eloltani, akkor is készségesen elvállalja a feladatot, benyálazza az ujját, majd amikor odaér a gyertyákhoz, egyesével eloltja mindegyiket. Rohadt egy munka, de valakinek el kell végeznie ezt is, elvégre az életük a tét.
Amikor visszaér a többiekhez, akkor azok már egy mindeddig ismeretlen szobában vannak, ami tele van kincsekkel. A férfi kicsit meg van zavarodva, de végül megvonja a vállát és Garahaed tanácsát követve, kiválasztja magának a Könnyű pikkelyvértet. Ki tudja, talán egyszer még az élete múlhat rajta. Ezután odaballag az öreghez és megkocogtatja annak vállát.*
- Na és most? Merre juthatunk ki innen? Mert tudja, igazán nincs már kedvem itt rohadni.
*Mondja egy bocsánatkérő mosoly kíséretében, ezzel jelezve, hogy nem akarja sértegetni, tiszteli őt, mert segített nekik, viszont ha eddig segített, akkor ezután is igazán megtehetné és kivezethetné őket az általa épített tákolmányból.*
*Mordokhai biccent, majd felegyenesedik.*
- Hát akkor öreg, segítsen innen kijutnunk.
*Igazából fogalma sincs arról, hogy miért nevezte öregnek ezt a Garahaedet, ez csak úgy jött, lévén az jóval idősebbnek tűnik a húszas évei végét taposó vándornál. Végül is ez a helyzet szempontjából teljesen mindegy.
A hóhajú csodálkozva nézi, ahogy az percek leforgása alatt oldja meg azt, amit nekik nem sikerült, bármennyire is törték a fejüket.*
~Hát igen, az évek meg a rutin...~
*Már meg sem lepődik, hogy találnak egy sárga követ. Innentől kezdve Mordokhai számára túl gyorsan történnek meg az események, már amennyire ezt jelen helyzetében mondhatja.
Ezután találnak egy rácsos ajtót, amely mögött meglepő módon a befagyott társak leledznek.
Amikor a vizes területhez kell benyúlni, a vándor biccent, majd megtapogatja a tóra emlékeztető részt.*
- Halak?*Csodálkozik el, de már ez sem tudja meglepni. Pár percnyi kutakodás után kiemel onnan egy kék követ, majd átadja az újonnan feltűnt alaknak. Amikor pedig a gyertyákat kell eloltani, akkor is készségesen elvállalja a feladatot, benyálazza az ujját, majd amikor odaér a gyertyákhoz, egyesével eloltja mindegyiket. Rohadt egy munka, de valakinek el kell végeznie ezt is, elvégre az életük a tét.
Amikor visszaér a többiekhez, akkor azok már egy mindeddig ismeretlen szobában vannak, ami tele van kincsekkel. A férfi kicsit meg van zavarodva, de végül megvonja a vállát és Garahaed tanácsát követve, kiválasztja magának a Könnyű pikkelyvértet. Ki tudja, talán egyszer még az élete múlhat rajta. Ezután odaballag az öreghez és megkocogtatja annak vállát.*
- Na és most? Merre juthatunk ki innen? Mert tudja, igazán nincs már kedvem itt rohadni.
*Mondja egy bocsánatkérő mosoly kíséretében, ezzel jelezve, hogy nem akarja sértegetni, tiszteli őt, mert segített nekik, viszont ha eddig segített, akkor ezután is igazán megtehetné és kivezethetné őket az általa épített tákolmányból.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-03 14:42:08
Üzenet elküldve: 2014-05-03 14:42:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nesra egyre nyugtalanabbul lépked az erdő puha avarában. Lovát az erdő szélén hagyta. Hirtelen megáll és próbál fülelni. Elvesztette a csapatot és valószínűleg el is tévedt a ködös erdőben. Most sem jár sikerrel, nem hall sem vízcsobogást, sem emberi hangokat, pont, mint az előző 20 alakalommal, de azért továbbmegy, mert ez a kijutás egyetlen lehetősége. Még 1 órát sétál, amikor az égre nézve ijedten látja, hogy alkonyodik. Gyorsabban szedve lépteit halad tovább, egészen addig, míg olyan sötét nem lesz, hogy az orráig sem lát. Térdre esik. Nem csak fáradt, de rémült és ki is van száradva. Percekig csak néz maga elé, teret adva régi gyerekkori félelmeinek az erdőkben éjszakánként emberekre vadászó szörnyekről, aztán összeszedi magát és feláll. Körülnéz és hallgatózik. Az erdő ezen része teljesen üresnek és kihaltnak látszik, szóval már mélyen az erdő sűrűjében járhat. Erre gondolva valamivel biztosabban és gyorsabban szeli a métereket, míg végül teljesen kimerül és egy sziklarepedésben elalszik.
Fáradtan nyitja ki szemeit. A fényt látva azonban gyorsan és ijedten ül fel. Körbenéz. Körülötte kövek vannak. Lassan feltápászkodik, hátha többet lát, amikor egy kezet érez a vállán.*
- Ki vagy és mit keresel itt? *hall egy mély férfihangot. Lassan fordul meg és néz szembe vele. Borostás álla, rövid, barna haja és mogyoróbarna szemei vannak, körülbelül 25 éves lehet, valószínűleg favágó.*
- Én csak...eltévedtem. *válaszolja Nesra.*
- Hogyan keveredtél ide? Honnan jöttél?
- Artheniorból jöttem, a nevem Sebhelyes Nesra és egy fekete köpenyes csapatot üldöztem, amikor rámesteledett.
- Sejtem honnan kaptad a neved. Rossz hírem van: pár perccel ezelőtt vágtattak el, észak felé.
- Köszönöm az infót, ha lehetőségem lesz, még meghálálom! *kiáltja Nesra és már is útnak is indulna, de a férfi elkapja a csuklóját.*
- Nem ajánlatos egyedül elindulni az erdőben, főleg nem egy olyannak, mint te, valószínűleg ugyanúgy eltévednél, mint most.
- Szóval meg akarsz állítani? Az nem fog menni! *makacskodik a lány.*
- Látom nem tudlak lebeszélni, erről az őrültségről, de akkor legalább, hagy kísérjelek el, én jól ismerem ezt az erdőt, itt nőttem fel. *ajánlja fel a férfi.*
- Rendben van! Mire várunk még? Túl nagy előnyt hagyunk nekik! *mondja Nesra és a férfival együtt eltűnik az erdei ködben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.03 21:08:39, a következő indokkal:
Jeljavítás, helyesírás, hozzászólások egybeszerkesztése.
Fáradtan nyitja ki szemeit. A fényt látva azonban gyorsan és ijedten ül fel. Körbenéz. Körülötte kövek vannak. Lassan feltápászkodik, hátha többet lát, amikor egy kezet érez a vállán.*
- Ki vagy és mit keresel itt? *hall egy mély férfihangot. Lassan fordul meg és néz szembe vele. Borostás álla, rövid, barna haja és mogyoróbarna szemei vannak, körülbelül 25 éves lehet, valószínűleg favágó.*
- Én csak...eltévedtem. *válaszolja Nesra.*
- Hogyan keveredtél ide? Honnan jöttél?
- Artheniorból jöttem, a nevem Sebhelyes Nesra és egy fekete köpenyes csapatot üldöztem, amikor rámesteledett.
- Sejtem honnan kaptad a neved. Rossz hírem van: pár perccel ezelőtt vágtattak el, észak felé.
- Köszönöm az infót, ha lehetőségem lesz, még meghálálom! *kiáltja Nesra és már is útnak is indulna, de a férfi elkapja a csuklóját.*
- Nem ajánlatos egyedül elindulni az erdőben, főleg nem egy olyannak, mint te, valószínűleg ugyanúgy eltévednél, mint most.
- Szóval meg akarsz állítani? Az nem fog menni! *makacskodik a lány.*
- Látom nem tudlak lebeszélni, erről az őrültségről, de akkor legalább, hagy kísérjelek el, én jól ismerem ezt az erdőt, itt nőttem fel. *ajánlja fel a férfi.*
- Rendben van! Mire várunk még? Túl nagy előnyt hagyunk nekik! *mondja Nesra és a férfival együtt eltűnik az erdei ködben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.03 21:08:39, a következő indokkal:
Jeljavítás, helyesírás, hozzászólások egybeszerkesztése.
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-03 13:28:25
Üzenet elküldve: 2014-05-03 13:28:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy az erdőbe ér, felelevenedek benne a régi emlékek, mikor még remeteként élt egy, ehhez hasonló erdő legmélyén. Szép volt, jó volt, nem zargatta senki, nem kellett semmiért panaszkodnia, azt ette amit talált és ugyan azt is itta minden áldott nap. Meglehetősen élvezte a dolgot, de rá kellett jönnie, hogy abból sajnos nem lehet megélni, ha a külvilágtól elzárva tengeti napjait... (Nem mintha a remeteélethez akkora vagyon kellene, de ő ezt rakta össze a kis fejében.) Még társasága is volt, egy kis baromfi szerény személyében, bár ő inkább hallgatóságáról volt híres, mintsem mélyreható gondolatai megosztásáról. Aztán egyszer összevesztek, mikor Zrickrof-nak feltűnt, hogy társa, a csirke, nem arra figyel, amit mond, így magára hagyta és kilépett az erdőből.
Nosztalgikus vigyort vesz fel arca és még talán egy jó testes könnycseppet is elmorzsol szeme sarkából.*
~Na de ha már itt vagyok, kereshetnék valamilyen növényt is, biztosra veszem, hogy ilyen szép nagy erdő telis-tele van mindenféle gyógynövényekkel!~
*Szemeivel a fákat kémleli, egy bizonyos növényt keres, a Barna Gbolis-t, mely tökéletesen passzolna a tegnapi Rysha-hoz. Tágra nyílt szemekkel kémleli az erdőt, hátha megleli a kis fát, melyet keres, de sehol semmi. Pár méter múlva meglát egy tisztást a fák sűrűje közötti réseken át.*
~Ajajaj. Itt már vége is lenne? Muszáj lesz kicsivel beljebb hatolnom, ha meg akarom lelni a Gbolis-t.~
*Gondolatainak megfelelően tesz és egy kissé beljebb haladva meg is látja a kis, sárgás-barnás bogyókat, melyek ökölnyi (talán kicsivel nagyobbak, mint a gnómok öklei) csoportokban kapaszkodnak a vékonyka kis ágakhoz. Ezek kellenek neki. Le is szedi az összes bogyót, melyet találni a fán és kis, oldalán pihenő táskájába helyezi. Nem talált kiemelkedően sokat belőle, csupán éppen annyit, amennyire szüksége van, majd a tisztás felé veszi az irányt, melyet az előbb látott meg.*
Nosztalgikus vigyort vesz fel arca és még talán egy jó testes könnycseppet is elmorzsol szeme sarkából.*
~Na de ha már itt vagyok, kereshetnék valamilyen növényt is, biztosra veszem, hogy ilyen szép nagy erdő telis-tele van mindenféle gyógynövényekkel!~
*Szemeivel a fákat kémleli, egy bizonyos növényt keres, a Barna Gbolis-t, mely tökéletesen passzolna a tegnapi Rysha-hoz. Tágra nyílt szemekkel kémleli az erdőt, hátha megleli a kis fát, melyet keres, de sehol semmi. Pár méter múlva meglát egy tisztást a fák sűrűje közötti réseken át.*
~Ajajaj. Itt már vége is lenne? Muszáj lesz kicsivel beljebb hatolnom, ha meg akarom lelni a Gbolis-t.~
*Gondolatainak megfelelően tesz és egy kissé beljebb haladva meg is látja a kis, sárgás-barnás bogyókat, melyek ökölnyi (talán kicsivel nagyobbak, mint a gnómok öklei) csoportokban kapaszkodnak a vékonyka kis ágakhoz. Ezek kellenek neki. Le is szedi az összes bogyót, melyet találni a fán és kis, oldalán pihenő táskájába helyezi. Nem talált kiemelkedően sokat belőle, csupán éppen annyit, amennyire szüksége van, majd a tisztás felé veszi az irányt, melyet az előbb látott meg.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-02 11:30:43
Üzenet elküldve: 2014-05-02 11:30:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
- Más. Rengeteg minden más. A ház ugyanaz, a szándéka ugyanaz, de a zárak... Az mind más. És azt hittem, úgysincs értelme kijutnom. De ha az asszony megbocsátott, és vár odakint, akkor... ki kell mennünk.
*Bólint, majd megkéri a hozzá képest ereje teljében lévő orkot, hogy hívja le a többieket, akik még fent vannak s hozzanak magukkal mindent, amit találtak és érdekes lehet.
Ha ez megvan és végre elé került a doboz, a könyv, a kulcs és a ládika, leül ezek elé a földre és cseppnyi megmaradt haját tépkedve, nyöszörögve gondolkodni kezd. A ládikát hamar ki is nyitja, a 93-as szám a megoldás. Ebben egy sárga kő van. Ezzel és a piros köves kulccsal indul útnak, hogy megnézze, hová valók. A két kő ezután be is kerül a helyére, a hármas szoba ajtajába, s ezzel már csak egy kő hiányzik onnét.
Nézegeti egy ideig a méretes kulcsot, majd végigjárja ismét az alsó emeletet, hogy megnézze, illeszkedik-e valamelyik ajtóba. A négyes szoba ajtaja megfelelőnek is tűnik hozzá, az ajtó gond nélkül feltárul. Odabent csupa kacat van, de nem tart érdemlegesnek többet két fáklyánál és egy kisebb kulcsnál. Megkéri a többieket, hogy keressenek tűzgyújtásra alkalmas szerszámot, de maga is velük tart kutakodni. A többi, eddig általa még nem látott szobába is bemegy és kutat a halványan fénylő kővé vált társaknál is, így hozzá kerül a hosszúkás kék kő is.
Ha megvan a tűzszerszám, meggyújtja vele a két fáklyát, majd a kis kulccsal felvonul az emeletre, gyorsan végigfutva a fentről beömlő esőcseppek alatt. Ez a kulcs azt az ajtót nyitja, amit Bronn előzőleg próbált benyomni. Itt egy óriási, ovális méretű tükör feszül a falon, díszes keretben, alatta pedig három gyertya áll a földön. Semmi egyéb nincs a szobában.*
- No, lássuk csak. Ezeket biztos meg kell gyújtani. A kérdés csak az, hogy mi következik ezután.
*Meggyújtja a gyertyákat, aminek következtében kisebb szélvihar támad a szobában, de hamar el is ül. Már szinte semmi szükség a fáklyákra ekkor, az egész szobát áthatja ugyanaz a kékes derengés, ami a szoborrá változókat ölelte körül. Ami még megváltozik a helyszínen: a tükör felülete megszűnik simának lenni, inkább hasonlít egy tó fodrozódó felszínére.*
- Talán van odabent valami. Én bizony be nem nyúlok!
*Bárki is teszi meg helyette, valóban egy kisebb tó medrét tapogathatja ott, még halak is elúsznak a keze mellett. Itt található meg a lenti ajtóba való kék kő is.*
- Nosza, akkor menjünk. Nézzük meg, van-e még valami feladatunk itt.
*Ahogy lehaladnak a lépcsőn, rögtön a szűk járattól balra, ahol korábban csupán fal húzódott, most kovácsoltvas rácsos ajtó áll, mögötte a kővé dermedt alakok másaival. Ahogy az öreg közelebb merészkedik, hogy ismét haját tépve gyötrődjön a többiek sorsán, a kéklő alakok képe mozgolódni kezd. Meglepetten ugrik hátra, ám ekkor a mozgolódás is abbamarad - majd ahogy ismét közelebb merészkedik, újra felélednek. Végigtapogat rongyos ruhái zsebén, majd egy "Ó! El is felejtettem!" felkiáltás után benyújtja a rácsok közé a kék követ, ami erősen felfénylik. Fehérsége szinte vakító, noha alig két-három szívdobbanásnyi ideig tart. Ahogy alább hagy, azt vehetik észre, hogy a rácsos ajtó mögött már senki nincs, a kő viszont mintha füstöt tartalmazna, úgy kavarog.*
- Biztos ezzel lehet őket felszabadítani! Erre a legutóbb... Nem is gondoltam.
*Hiába haladnak azonban tovább a két kék kővel, hűlt helyét találják a többieknek és a hármas szoba zárszerkezetének is. A szobákat ismét átfésülve sem lelnek újdonságot.*
- El kell oltani a gyertyákat. Igen-igen, biztos ez lesz az.
*Ha valaki megteszi ezt, hogy gyorsabban túlessenek rajta, azt megköszöni. De ha a kis társaság nem aktivizálja magát, ő maga vonul fel ismét nyüzüge, lassú kis testével, hogy megoldja a feladatot.
A gyertyák eloltása után mindenki a már jól ismert hideg és nyirkos, sötét járatban találja magát, ezúttal azonban már látható a kővé dermedtek alakja és az ajtó is a furcsa zárral. Utóbbit ki is nyitja, itt végül olyan dolog tárulhat a társaság szeme elé, amire talán senki sem számított.
A mocskos, nyirkos szobában rejtett kincsek feszítik szét egy nagyobb és egy kisebb láda falait, mögöttük pedig újabb keskeny járat látható, felfelé vezető lépcsősorral, melynek végén valami halvány fény tör be.
A nagyobbik ládában egy Könnyű pikkelyvért van, Vert mintás acél alkarvédő, Fogazott élű kard, és egy Bőrrel bevont kerek fapajzs, szélén acél abronccsal.
A kisebb ládában ékszerek és egyéb apróbb tárgyak, egészen pontosan egy Sünkoponya medál, Rövidke csontok lánckarikán, keskeny bőrpántra erősítve, egy Kis fiola, zöldes folyadékkal - szintén medálszerűen egy keskeny bőrszíjon, Ezüst karperec kék kővel, Fekete madártoll fehér foltokkal, és egy Arany pecsétgyűrű, fekete kővel.*
- Nocsak, válogassatok, addig kiszabadítom a többieket. De csak módjával. Aki sokat markol, keveset fog. Szerintem ezért kerültem magam is vissza ide...
*Nyilatkoztatja ki az öreg, majd valóban eltűnik, hogy a hosszúkás kék követ hozzáérintse minden kőszoborrá válthoz.*
- Más. Rengeteg minden más. A ház ugyanaz, a szándéka ugyanaz, de a zárak... Az mind más. És azt hittem, úgysincs értelme kijutnom. De ha az asszony megbocsátott, és vár odakint, akkor... ki kell mennünk.
*Bólint, majd megkéri a hozzá képest ereje teljében lévő orkot, hogy hívja le a többieket, akik még fent vannak s hozzanak magukkal mindent, amit találtak és érdekes lehet.
Ha ez megvan és végre elé került a doboz, a könyv, a kulcs és a ládika, leül ezek elé a földre és cseppnyi megmaradt haját tépkedve, nyöszörögve gondolkodni kezd. A ládikát hamar ki is nyitja, a 93-as szám a megoldás. Ebben egy sárga kő van. Ezzel és a piros köves kulccsal indul útnak, hogy megnézze, hová valók. A két kő ezután be is kerül a helyére, a hármas szoba ajtajába, s ezzel már csak egy kő hiányzik onnét.
Nézegeti egy ideig a méretes kulcsot, majd végigjárja ismét az alsó emeletet, hogy megnézze, illeszkedik-e valamelyik ajtóba. A négyes szoba ajtaja megfelelőnek is tűnik hozzá, az ajtó gond nélkül feltárul. Odabent csupa kacat van, de nem tart érdemlegesnek többet két fáklyánál és egy kisebb kulcsnál. Megkéri a többieket, hogy keressenek tűzgyújtásra alkalmas szerszámot, de maga is velük tart kutakodni. A többi, eddig általa még nem látott szobába is bemegy és kutat a halványan fénylő kővé vált társaknál is, így hozzá kerül a hosszúkás kék kő is.
Ha megvan a tűzszerszám, meggyújtja vele a két fáklyát, majd a kis kulccsal felvonul az emeletre, gyorsan végigfutva a fentről beömlő esőcseppek alatt. Ez a kulcs azt az ajtót nyitja, amit Bronn előzőleg próbált benyomni. Itt egy óriási, ovális méretű tükör feszül a falon, díszes keretben, alatta pedig három gyertya áll a földön. Semmi egyéb nincs a szobában.*
- No, lássuk csak. Ezeket biztos meg kell gyújtani. A kérdés csak az, hogy mi következik ezután.
*Meggyújtja a gyertyákat, aminek következtében kisebb szélvihar támad a szobában, de hamar el is ül. Már szinte semmi szükség a fáklyákra ekkor, az egész szobát áthatja ugyanaz a kékes derengés, ami a szoborrá változókat ölelte körül. Ami még megváltozik a helyszínen: a tükör felülete megszűnik simának lenni, inkább hasonlít egy tó fodrozódó felszínére.*
- Talán van odabent valami. Én bizony be nem nyúlok!
*Bárki is teszi meg helyette, valóban egy kisebb tó medrét tapogathatja ott, még halak is elúsznak a keze mellett. Itt található meg a lenti ajtóba való kék kő is.*
- Nosza, akkor menjünk. Nézzük meg, van-e még valami feladatunk itt.
*Ahogy lehaladnak a lépcsőn, rögtön a szűk járattól balra, ahol korábban csupán fal húzódott, most kovácsoltvas rácsos ajtó áll, mögötte a kővé dermedt alakok másaival. Ahogy az öreg közelebb merészkedik, hogy ismét haját tépve gyötrődjön a többiek sorsán, a kéklő alakok képe mozgolódni kezd. Meglepetten ugrik hátra, ám ekkor a mozgolódás is abbamarad - majd ahogy ismét közelebb merészkedik, újra felélednek. Végigtapogat rongyos ruhái zsebén, majd egy "Ó! El is felejtettem!" felkiáltás után benyújtja a rácsok közé a kék követ, ami erősen felfénylik. Fehérsége szinte vakító, noha alig két-három szívdobbanásnyi ideig tart. Ahogy alább hagy, azt vehetik észre, hogy a rácsos ajtó mögött már senki nincs, a kő viszont mintha füstöt tartalmazna, úgy kavarog.*
- Biztos ezzel lehet őket felszabadítani! Erre a legutóbb... Nem is gondoltam.
*Hiába haladnak azonban tovább a két kék kővel, hűlt helyét találják a többieknek és a hármas szoba zárszerkezetének is. A szobákat ismét átfésülve sem lelnek újdonságot.*
- El kell oltani a gyertyákat. Igen-igen, biztos ez lesz az.
*Ha valaki megteszi ezt, hogy gyorsabban túlessenek rajta, azt megköszöni. De ha a kis társaság nem aktivizálja magát, ő maga vonul fel ismét nyüzüge, lassú kis testével, hogy megoldja a feladatot.
A gyertyák eloltása után mindenki a már jól ismert hideg és nyirkos, sötét járatban találja magát, ezúttal azonban már látható a kővé dermedtek alakja és az ajtó is a furcsa zárral. Utóbbit ki is nyitja, itt végül olyan dolog tárulhat a társaság szeme elé, amire talán senki sem számított.
A mocskos, nyirkos szobában rejtett kincsek feszítik szét egy nagyobb és egy kisebb láda falait, mögöttük pedig újabb keskeny járat látható, felfelé vezető lépcsősorral, melynek végén valami halvány fény tör be.
A nagyobbik ládában egy Könnyű pikkelyvért van, Vert mintás acél alkarvédő, Fogazott élű kard, és egy Bőrrel bevont kerek fapajzs, szélén acél abronccsal.
A kisebb ládában ékszerek és egyéb apróbb tárgyak, egészen pontosan egy Sünkoponya medál, Rövidke csontok lánckarikán, keskeny bőrpántra erősítve, egy Kis fiola, zöldes folyadékkal - szintén medálszerűen egy keskeny bőrszíjon, Ezüst karperec kék kővel, Fekete madártoll fehér foltokkal, és egy Arany pecsétgyűrű, fekete kővel.*
- Nocsak, válogassatok, addig kiszabadítom a többieket. De csak módjával. Aki sokat markol, keveset fog. Szerintem ezért kerültem magam is vissza ide...
*Nyilatkoztatja ki az öreg, majd valóban eltűnik, hogy a hosszúkás kék követ hozzáérintse minden kőszoborrá válthoz.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-01 23:49:13
Üzenet elküldve: 2014-05-01 23:49:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szerencsétlenül szerencsés nap//
*Először talán fel sem fogja, hogy pontosan mi is az a világató tárgy, ami rohamosan közeledik feléjük, és kisvártatva lángba borítja az alattuk elterülő avar egy részét. Mikor aztán megérkeznek az első kiálltások, már eszébe sem jut azzal törődni, hogy mi landolt melletük. Valahogyan az életben maradás előrébb kerül a képzeletbeli fontossági sorrendjén, mint a tárgy-vizsgálat.
~Egy életre elegem van már a rágcsálókból.~ Ismételten megpróbálkozik a felüléssel, ám nem jár sikerrel. Szerencsére nem sokára erős karok ragadják meg, és támogatják őt a továbbiakban.
Még így is, hogy ő majdnem teljes testsúlyával a férfire támaszkodik elég gyorsan haladnak, sőt mi több, egy búvóhelyként is funkcionáló barlangot is sikeresen találnak.
A barlang biztonságosnak tűnik, ám sose lehet tudni. Ezért - miután a falnak támaszkodva valahogyan bevonszolja magát a fedezékbe - gyorsan körbekémlel. Elvégre nem lenne túl szerencsés egy alvó medvével, vagy esetleg valamilyen mágikus lénnyel összetalálkozni a jelen esetben. Ha semmi szokatlant nem talál, akkor lecsúszik a fal tövébe, és némi fájdalom árán előhalászik néhány dobócsillagot.*
- Azok, akikkel én találkoztam... *Szólal meg érdes hangon, suttogva.* annyi esszél voltak megáldva, mint egy döglött hintaló, viszont a fizikai erővel rendelkeztek. De tekintve, hogy trappolásból átmentek osonásba, feltételezem, hogy a követőinknek már több sütnivalójuk van. *Hadarja el gyorsan, hiszen e pillanatban minden információ életmentő lehet.*
*Először talán fel sem fogja, hogy pontosan mi is az a világató tárgy, ami rohamosan közeledik feléjük, és kisvártatva lángba borítja az alattuk elterülő avar egy részét. Mikor aztán megérkeznek az első kiálltások, már eszébe sem jut azzal törődni, hogy mi landolt melletük. Valahogyan az életben maradás előrébb kerül a képzeletbeli fontossági sorrendjén, mint a tárgy-vizsgálat.
~Egy életre elegem van már a rágcsálókból.~ Ismételten megpróbálkozik a felüléssel, ám nem jár sikerrel. Szerencsére nem sokára erős karok ragadják meg, és támogatják őt a továbbiakban.
Még így is, hogy ő majdnem teljes testsúlyával a férfire támaszkodik elég gyorsan haladnak, sőt mi több, egy búvóhelyként is funkcionáló barlangot is sikeresen találnak.
A barlang biztonságosnak tűnik, ám sose lehet tudni. Ezért - miután a falnak támaszkodva valahogyan bevonszolja magát a fedezékbe - gyorsan körbekémlel. Elvégre nem lenne túl szerencsés egy alvó medvével, vagy esetleg valamilyen mágikus lénnyel összetalálkozni a jelen esetben. Ha semmi szokatlant nem talál, akkor lecsúszik a fal tövébe, és némi fájdalom árán előhalászik néhány dobócsillagot.*
- Azok, akikkel én találkoztam... *Szólal meg érdes hangon, suttogva.* annyi esszél voltak megáldva, mint egy döglött hintaló, viszont a fizikai erővel rendelkeztek. De tekintve, hogy trappolásból átmentek osonásba, feltételezem, hogy a követőinknek már több sütnivalójuk van. *Hadarja el gyorsan, hiszen e pillanatban minden információ életmentő lehet.*
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-01 18:06:45
Üzenet elküldve: 2014-05-01 18:06:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*Az ork akciója sikeres, s habár nem volt nagy kihívás, méltán lehet büszke magára. Szinte kezei között érzi a kijutásának kulcsát, melyet a többi ennyi ideig keresgélt, mind hiába. A másik férfi megjelenésére csupán elhúzza száját, hiszen most mással van elfoglalva. Mindenesetre Draza nem örül neki, hogy az a másik felbukkant, s hogy rögvest faggatni kezdi őt és Garahaedet, ki közli a párossal, hogy ő építette a házat. Draza erre nem gondolt, de miért nem? A felesége persze nem utalt erre, csupán arra, hogy a férje szeret ódon házakat felkutatni. Miért kötötte le figyelmét ennyire saját építménye? Miért kutatta fel annak idején számos társával? Itt valami hibádzik, hacsak a figyelmeztető levél nem hallgatott el valami fontos információt.*
- Fogd be a szád, ha egy mód van rá *mordul rá a fehér hajúra, kinek jelenléte és ostoba okvetlenkedése kezdi felbőszíteni. Persze az igazság az, hogy az ork saját ostobaságán is dühöng egy kissé. Ám végül úgy dönt nincs miért. Hiszen hogyan gondolhatta volna, hogy Garahaed egy olyan háztól retteg, melyet ő maga épített? Ám így talán választ kaphat azon kérdésére, hogy mi is az az erő, mely a betévedt emberek lelkéből táplálkozik.*
- Bennem megbízhat *mondja az ork a meggyötört embernek* hisz mint mondtam, engem a felesége küldött, hogy hazavigyem. Ha ezt csak csellel és erőszakkal tudom elérni, hát becsapom és megverem *hangja nem tűr ellentmondást, mintha tényleg igazat beszélne, hiszen a célja az, hogy a férfi el is higgye. Miért teszi mindezt, ha egyszer nem muszáj? Már volt róla szó, meg kell nyernie a férfit magának. A megtudott információ miatt végképp, hiszen ha Garahaednek köze van a ház "születéséhez", úgy talán nem is véletlenül jutott ki belőle.
Komoly arccal Garahaedre néz, ki mostanra úgy tűnik lecsillapodott, s egy bólintás kíséretében lassan elengedi. A hóhajú bizonyára útját állná ha vissza akarna menni a lépcsőn, ő rajta pedig át nem jut, így nem fél attól, hogy meglóg.*
- Miért választotta a bujdosást, ahelyett, hogy megpróbált volna kijutni? Hiszen magának egyszer már sikerült.
*Talán nem a legkézenfekvőbb kérdés, legalább a másik kettőnek, kik már felkészültek, hogy a Garahaed által birtokolt információval fognak találkozni. Ám ami késik nem múlik. Idejük az éppenséggel van, legalábbis eddig úgy tűnt.*
A hozzászólás írója (Draza a Nyelv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.01 18:07:37
*Az ork akciója sikeres, s habár nem volt nagy kihívás, méltán lehet büszke magára. Szinte kezei között érzi a kijutásának kulcsát, melyet a többi ennyi ideig keresgélt, mind hiába. A másik férfi megjelenésére csupán elhúzza száját, hiszen most mással van elfoglalva. Mindenesetre Draza nem örül neki, hogy az a másik felbukkant, s hogy rögvest faggatni kezdi őt és Garahaedet, ki közli a párossal, hogy ő építette a házat. Draza erre nem gondolt, de miért nem? A felesége persze nem utalt erre, csupán arra, hogy a férje szeret ódon házakat felkutatni. Miért kötötte le figyelmét ennyire saját építménye? Miért kutatta fel annak idején számos társával? Itt valami hibádzik, hacsak a figyelmeztető levél nem hallgatott el valami fontos információt.*
- Fogd be a szád, ha egy mód van rá *mordul rá a fehér hajúra, kinek jelenléte és ostoba okvetlenkedése kezdi felbőszíteni. Persze az igazság az, hogy az ork saját ostobaságán is dühöng egy kissé. Ám végül úgy dönt nincs miért. Hiszen hogyan gondolhatta volna, hogy Garahaed egy olyan háztól retteg, melyet ő maga épített? Ám így talán választ kaphat azon kérdésére, hogy mi is az az erő, mely a betévedt emberek lelkéből táplálkozik.*
- Bennem megbízhat *mondja az ork a meggyötört embernek* hisz mint mondtam, engem a felesége küldött, hogy hazavigyem. Ha ezt csak csellel és erőszakkal tudom elérni, hát becsapom és megverem *hangja nem tűr ellentmondást, mintha tényleg igazat beszélne, hiszen a célja az, hogy a férfi el is higgye. Miért teszi mindezt, ha egyszer nem muszáj? Már volt róla szó, meg kell nyernie a férfit magának. A megtudott információ miatt végképp, hiszen ha Garahaednek köze van a ház "születéséhez", úgy talán nem is véletlenül jutott ki belőle.
Komoly arccal Garahaedre néz, ki mostanra úgy tűnik lecsillapodott, s egy bólintás kíséretében lassan elengedi. A hóhajú bizonyára útját állná ha vissza akarna menni a lépcsőn, ő rajta pedig át nem jut, így nem fél attól, hogy meglóg.*
- Miért választotta a bujdosást, ahelyett, hogy megpróbált volna kijutni? Hiszen magának egyszer már sikerült.
*Talán nem a legkézenfekvőbb kérdés, legalább a másik kettőnek, kik már felkészültek, hogy a Garahaed által birtokolt információval fognak találkozni. Ám ami késik nem múlik. Idejük az éppenséggel van, legalábbis eddig úgy tűnt.*
A hozzászólás írója (Draza a Nyelv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.01 18:07:37
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:02:50
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy szerencsétlenül szerencsés nap//
*Már épp fennakadna, hogy mégis miért rázza ez az őrült, mikor egy tűzgolyó robban mellettük az avarban, ami jobban megnézve nem is igazán tűzgolyó, hanem csak egy égő rongy egy nyílra akasztva. Ami azonban ijesztőbb, hogy az avar is felgyullad, amelyen addig feküdtek. Majd mielőtt feleszmélhetne, kiáltásokat hall, ismeretlen hangok keverednek Torr figyelmeztetésével. Egy másodperc töredéke alatt felpattan, a félelemtől és izgalomtól benne felkeveredett adrenalin mozgatja, és követi Torrt a barlang felé. Eleinte nem akar bemenni, elvégre nem tűnik a legjobb választásnak, ha megtalálják őket, ott pusztulnak, ez nem is kérdéses. Viszont Torr láthatóan nem igen gondolkodik, előbb Nerisellát, majd őt is berángatja. Sherin sóhajt, és igyekszik minél beljebb menni, miközben az ismeretlen lány sebeit ellenőrzi, nem nyíltak-e fel menekülés közben. Már bánja, hogy nem igazán képzett harcban, hiszen akkor sokkal több esélyük lenne a megmenekülésre. Így azonban inkább csak hallgat, és igyekszik halkan lélegezni, ujját a szája elé tartja, evvel jelezve Torrnak is, hogy maradjon csendben, bár ez talán egyértelmű. Óvatosan előveszi a sarlóját, mert ha megtalálják őket, úgysem lesz más választása, mint harcolni az életéért. Ha most itthagyná ezt a kettőt, talán megmenekülhetne... még nem köti hozzájuk semmi. Nem hibáztathatnák érte, hogy nem akar belekeveredni. A tekintete először Torra vándorol, aki talán hasonló dolgokon gondolkodhat, őt talán nem is lenne olyan nehéz itthagyni. Azonban ahogy megpillantja a sérülésekkel teli lányt, akaratlanul is görcsbe rándul a gyomra, és elszégyelli magát korábbi gondolataiért, elvégre őt képtelen lenne a sorsára hagyni, még ha ez a megmenekülését jelentené is. Így hát inkább a helyén marad, és figyeli a barlang bejáratát, a beszűrődő hangokat, hogy üldözőik vajon rájöttek-e, hova menekültek.*
*Már épp fennakadna, hogy mégis miért rázza ez az őrült, mikor egy tűzgolyó robban mellettük az avarban, ami jobban megnézve nem is igazán tűzgolyó, hanem csak egy égő rongy egy nyílra akasztva. Ami azonban ijesztőbb, hogy az avar is felgyullad, amelyen addig feküdtek. Majd mielőtt feleszmélhetne, kiáltásokat hall, ismeretlen hangok keverednek Torr figyelmeztetésével. Egy másodperc töredéke alatt felpattan, a félelemtől és izgalomtól benne felkeveredett adrenalin mozgatja, és követi Torrt a barlang felé. Eleinte nem akar bemenni, elvégre nem tűnik a legjobb választásnak, ha megtalálják őket, ott pusztulnak, ez nem is kérdéses. Viszont Torr láthatóan nem igen gondolkodik, előbb Nerisellát, majd őt is berángatja. Sherin sóhajt, és igyekszik minél beljebb menni, miközben az ismeretlen lány sebeit ellenőrzi, nem nyíltak-e fel menekülés közben. Már bánja, hogy nem igazán képzett harcban, hiszen akkor sokkal több esélyük lenne a megmenekülésre. Így azonban inkább csak hallgat, és igyekszik halkan lélegezni, ujját a szája elé tartja, evvel jelezve Torrnak is, hogy maradjon csendben, bár ez talán egyértelmű. Óvatosan előveszi a sarlóját, mert ha megtalálják őket, úgysem lesz más választása, mint harcolni az életéért. Ha most itthagyná ezt a kettőt, talán megmenekülhetne... még nem köti hozzájuk semmi. Nem hibáztathatnák érte, hogy nem akar belekeveredni. A tekintete először Torra vándorol, aki talán hasonló dolgokon gondolkodhat, őt talán nem is lenne olyan nehéz itthagyni. Azonban ahogy megpillantja a sérülésekkel teli lányt, akaratlanul is görcsbe rándul a gyomra, és elszégyelli magát korábbi gondolataiért, elvégre őt képtelen lenne a sorsára hagyni, még ha ez a megmenekülését jelentené is. Így hát inkább a helyén marad, és figyeli a barlang bejáratát, a beszűrődő hangokat, hogy üldözőik vajon rájöttek-e, hova menekültek.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-01 11:44:26
Üzenet elküldve: 2014-05-01 11:44:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*Rosszkedvűen csóválja a fejét. Korábbi jókedve hamar alábbhagy. Itt van bőrig ázva a félhomályban, ráadásul még a nyavalyás ládikó sem akar kinyílni. Segítséget sem kap sokat hozzá. A tűzköveket nem keresgéli egyelőre, mert azt sem tudja, hogy az ork nősténynél vannak. Hát így aztán végképp nehéz dolguk lesz. Abban még reménykedik, hogy odalanet kiderül majd valami fontos, használható dolog, de nem látja sok értelmét, hogy lemásszon a lépcsőkön. Eszébe jut még valami, gyorsan végez egy kis fejszámolást, és beütögeti a ládába az 55-ös számot. 1-től 10-ig ez jön ki, ha összeadja az értékeket. Aztán meg, vagy jó lesz, vagy nem. Sok maradandót most nem szándékozik tenni, mivel nem érez magában nagy kedvet ahhoz sem, hogy visszamenjen az esőre. Leül a ládára és megvárja, mire jutnak a többiek.*
*Rosszkedvűen csóválja a fejét. Korábbi jókedve hamar alábbhagy. Itt van bőrig ázva a félhomályban, ráadásul még a nyavalyás ládikó sem akar kinyílni. Segítséget sem kap sokat hozzá. A tűzköveket nem keresgéli egyelőre, mert azt sem tudja, hogy az ork nősténynél vannak. Hát így aztán végképp nehéz dolguk lesz. Abban még reménykedik, hogy odalanet kiderül majd valami fontos, használható dolog, de nem látja sok értelmét, hogy lemásszon a lépcsőkön. Eszébe jut még valami, gyorsan végez egy kis fejszámolást, és beütögeti a ládába az 55-ös számot. 1-től 10-ig ez jön ki, ha összeadja az értékeket. Aztán meg, vagy jó lesz, vagy nem. Sok maradandót most nem szándékozik tenni, mivel nem érez magában nagy kedvet ahhoz sem, hogy visszamenjen az esőre. Leül a ládára és megvárja, mire jutnak a többiek.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-30 20:52:49
Üzenet elküldve: 2014-04-30 20:52:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Egy szerencsétlenül szerencsés nap //
*Láthatólag Sherin is egyetért a pihenés ötletével, így le is fekszik. Torr azonban csendben ül a lány mellett, és várja, hogy az felébredjen.Nem fáradt, hisz mielőtt felrugdosták álmából, sikerült aludnia pár órát.Nemsokára Torr megörül, hisz a lány felébred.*
-Na végre, hogy felébredtél! Sherin!
*Feláll, odalép Sherinhez és felrázza.Azonban amint ezt megteszi, valami fénylő repül ki az erdőből, ami aztán beleáll az avarba, és tüzes fénnyel teríti be a környéket.Ez bizony nem jó jel, legalábbis útjai során ez semmi jót nem jelentett.Az ezt követő hangok az erdőből a fejükre vonatkozóan pedig odateszik a pontot a mondat végére.*
-Mindenki futás! MOST!
*Nem tudhatja hányan vannak, Sherin nem tűnik túl képzett harcosnak, és ő sincs már a régi formájában, a vörös lány pedig nem segíthet nekik.Felkapja pajzsát, oldalára köti táskáját, és támogatva a sérült lányt, gyors tempóban elindul, búvóhelyeket keresve.Kiszúr egy kunyhót, de az nem tűnik túl biztonságosnak, így elveti.Azonban egy kis dombocskában észrevesz egy barlangot, ami tökéletesnek tűnik, főleg akkor ha nincs lakója.Ezen most nincs idő gondolkodni.A lehető leggyorsabban odaszalad, és a két lány megkérdezése nélkül betessékeli őket a barlangba.Miután bementek, maga is utánuk indul, reménykedve abban, hogy jól döntött.*
*Láthatólag Sherin is egyetért a pihenés ötletével, így le is fekszik. Torr azonban csendben ül a lány mellett, és várja, hogy az felébredjen.Nem fáradt, hisz mielőtt felrugdosták álmából, sikerült aludnia pár órát.Nemsokára Torr megörül, hisz a lány felébred.*
-Na végre, hogy felébredtél! Sherin!
*Feláll, odalép Sherinhez és felrázza.Azonban amint ezt megteszi, valami fénylő repül ki az erdőből, ami aztán beleáll az avarba, és tüzes fénnyel teríti be a környéket.Ez bizony nem jó jel, legalábbis útjai során ez semmi jót nem jelentett.Az ezt követő hangok az erdőből a fejükre vonatkozóan pedig odateszik a pontot a mondat végére.*
-Mindenki futás! MOST!
*Nem tudhatja hányan vannak, Sherin nem tűnik túl képzett harcosnak, és ő sincs már a régi formájában, a vörös lány pedig nem segíthet nekik.Felkapja pajzsát, oldalára köti táskáját, és támogatva a sérült lányt, gyors tempóban elindul, búvóhelyeket keresve.Kiszúr egy kunyhót, de az nem tűnik túl biztonságosnak, így elveti.Azonban egy kis dombocskában észrevesz egy barlangot, ami tökéletesnek tűnik, főleg akkor ha nincs lakója.Ezen most nincs idő gondolkodni.A lehető leggyorsabban odaszalad, és a két lány megkérdezése nélkül betessékeli őket a barlangba.Miután bementek, maga is utánuk indul, reménykedve abban, hogy jól döntött.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-04-30 00:10:04
Üzenet elküldve: 2014-04-30 00:10:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
*Nagy recsegéssel kel fel az erdő levéltakarójával borított puha talajról. ~Hol vagyok? Igen! Erdő. Hogy kerültem ide? Valami csetepaté, kő, fejfájás.~ Tapogatja meg a fejét, amiről alvadt vér tapad a kezéhez. ~Igen, ez történt, de mikor? Mintha hetek vagy akár hónapok teltek volna el. Nem emlékszem semmire!~ Ül ki értetlen kifejezés Mardo arcára miközben próbálja kinyújtóztatni elgémberedett tagjait. ~Gondolkodjunk csak. Megérkeztem Artheniorba tanulás céljából. Igen, ezzel végeztem. Megismerkedtem valami harcossal, akivel később elváltak útjaink. Ekkor elindultam erre... Miért? Semmi értelme! Egy kis mélyebb gondolkodásra van szükségem!~ Ezzel öntudatlanul is elindul, még mindig görcsösen találgatva, hogy mi történhetett vele, amire nem emlékszik.
~Igen, tudtam, hogy erre van!~ Örül meg, mikor felfedezi az erdő szélén elhelyezkedő kis kör alakú tisztást. ~Tökéletes hely egy kis meditáláshoz.~ Mosolyodik el magában.*
~Igen, tudtam, hogy erre van!~ Örül meg, mikor felfedezi az erdő szélén elhelyezkedő kis kör alakú tisztást. ~Tökéletes hely egy kis meditáláshoz.~ Mosolyodik el magában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257