*Az elmenő napsugarakkal együtt Kinartoth is távozik a város forgatagából, s a fogadó felé igyekszik. Odabent egy félre eső asztalhoz leülve rendel magának vacsorát, amellé pedig egy pohár alkoholos italt, mellyel le tudja öblíteni. Jól esik végre a hölgynek, hogy ülhet, mivel most is az egész napot átrohangálta; a fogadóból a negyedekbe, a templomba, majd vissza a Pegazusba... Fáradtnak egyedül lábait érzi, ezen kívül teljesen jól van.
A vagy fél óráig elhúzódó vacsora után kellemes hangulatban lépked fel a szálláshely felé, s a csinos kis szobájába egy hatalmas kád forró vizet is kér, almás-fahéjas olajjal, mely ugyan igen drága, azonban a hölgyemény most finom illatokkal akarja beborítani az egész szobát, s nem mellesleg saját bőrét. Míg a víz nem érkezik meg, addig nyugodt tempóban levetkőzik, ruháit gondosan összehajtogatja, majd visszateszi őket a szekrénybe. Onnan közben elő is vesz egy igen rövid, kissé átlátszó fekete hálóinget, melynek alja csipkézett, s alig súrolja Kinartoth hátsójának alját. Alvásnak tökéletes!
Az ajtón lassacskán kopogtatnak, s a hölgy nem zavartatva magát, teljesen fedetlenül nyit ajtót a szolgálólányoknak, akik kuncogva hozzák be a fürdővizet. Ezután pedig vagy háromnegyed órás kellemes fürdőzés következik... A finom illatok megragadnak a szöveteken is: a paplanon, a függönyökön, a ruhákon.
Az ezt követő szárítkozás nem igazán a törölközőnek köszönhető, ugyanis az ablakba kihajolva a vízcseppek lassan felszáradnak bőréről, végül magára ölti azt a fekete csipkés hálóinget, s befekszik az ágyba.
Álom sajna nem jön szemére, bárhogy fordul, bármire gondol. Végül úgy dönt, hogy kicsit kiszellőzteti fejét egy erdei sétával, hátha az a nyugodtság jobban meghozza 'kedvét' az alváshoz. Így felölti a szokásos fekete magasított sarkú cipőjét, s megindul a fogadóba, ahol kap is némi figyelmet az 'öltözete'. Mivel nem akar sötétben menni, főleg nem egy ilyen kis falat ruhában, ezért a fogadóstól kér egy háromágú gyertyatartót, melyet egy kis segítséggel meg is gyújt, végül megindul a fák takarásába.
Nagy a nyugalom és a csend, az idő is kellemesen hűvös, s itt szerencsére senki sincs. Legalábbis az első percekben még nem botlik bele senkibe, azonban kisvártatva az egyik fa tövében majdnem hasra esik valamiben, ami nem lenne túl jó, mert a gyertyáknak köszönhetően fel is gyújthatná könnyedén az erdőt. Mikor visszafordul megnézni, miben törte ki majdnem bokáját, megpillant egy lábat... aztán még egyet... aztán egy felsőtestet, végül szőke hajzuhatagot, melyből az arc egyelőre nem bontakozik ki.*
- Hé, tudja, hogy kis híján közreműködött egy lábtörésben?!
*Förmed rá az alakra, majd hirtelen megpillantja arcát.*
- Syam?! Te meg mit keresel itt?
*Őrá számított a legkevésbé, ezért is éri nagyon-nagy meglepetésként, hogy találkozott a férfivel.*
- Te miért itt alszol? Mi van a szobával?
*Kérdi érdeklődve, kissé hebegve, mert még mindig a meglepettség bugyrában van.*
- Syam...
*Sóhajt egyet, majd a gyertyatartót kicsit befúrja a földbe nem messze tőlük, majd rátámaszkodik a férfi vállára, s leül mellé.*
- A Sors úgy látszik, nagyon össze akar minket hozni, nem igaz?