//Riqelie Lemara Leser//
*A kard még nincs teljesen kész, ámbár jól halad, így feszülten, de legbelül mégis valami apró megnyugvással hagyja el a műhelyt. Ha ez a küldetés tényleg olyan, mint ahogy a vörös elbeszélte, nagy eséllyel kéne valamiféle fegyver, de talán egy jó nagy bot is megteszi, amit egy fáról tör le, jó kezekben azzal is lehet ölni, és Felthysnél bizony jó kezekben van.
Az út továbbra is néma csendben telik, mintha a férfi ott sem lenne, és ez egy csöppet zavarja is őt. Látja, hogy a lány kissé gondterhelt, a gondolatok kusza ösvényeit járja, így bizonyos szinten meg tudja érteni, azonban nemrég még egy ajánlatot tett neki a lepedőbirkózásra, ami Felthys számára felhívás keringőre, így evidens, hogy egy kicsit beszélget vele. Talán valami nagy titka van a lánynak? Talán ez a buli több, mint aminek látszik? Nem gyötrik kétségek a férfit, sőt, még kíváncsibb lesz, és csak azért is meg akarja nézni magának eme kalandot.
Ekkor jön a megváltás, hisz a vörös hajú szépség felszólal. A kérdésre elneveti magát, majd mosolyogva válaszol.*
- A városőrség számára akartam katonákat kiképezni az erődben. Mondjuk úgy, hogy beépített embereket, akik beszámolnak nekem minden nagyobb történésről, ami a barakkokban történik. Kiképzőtisztként feltornásztam volna magam a ranglétrán, ezek után bekerültem volna a tanácsba, és a házam neves lett volna eme városban is. Csak hát az a barbár... Tízezer aranyat ajánlottam neki, elég korrekt ár egy olyan koszfészekért, erre rám akarta sózni a nyomorult falvait, további ötezerért. Ebből nem kértem, erre felállt az asztaltól, és kijelentette, hogy nincs üzlet.
*A beszéd végére már inkább savanyú képet vág, mint vidámat.*
- Nyomorult barbárok! *mondja bosszúsan, majd az útra köp, mintha csak a vezér feje lenne ott.*