Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 334 (6661. - 6680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6680. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-01 21:23:20
 ÚJ
>Ewica Delis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Úton Amonra//

*Fiatal ő és fitt is, na meg hajtja az adrenalin, mégsem bírná már sokkal tovább a nyargalást, mint ahogy testvére megálljt jelez belőle. A maratont futók lihegésével görbül meg, hogy hanyag mozdulattal ejtve nyulát és tőrét a földre, támaszthassa meg lassan alvadt vértől mocskos kezeivel eddig tiszta térdeit. Némán, illetve zihálva hallgatja végig a már megszokottan feddő monológot, az ezt követő kérdés, viszont meglepetéssel éri.*
- Őő... Aha!
*Egyenesedik fel szintén, s dörzsöl végig homlokán jobbjával, maszatos foltot hagyva a szőke frufru alatt. Horzsolása sajgását még mindig nem érzi, más sérülést pedig legjobb tudomása szerint nem szenvedett, úgyhogy igen, jól van. Persze a beszorult levegő sajgó szúrását leszámítva.*
- Te?
*Fordítja vissza az érdeklődést teljesen őszintén, zöldjeit párszor végigfuttatva a félvéren, annak talpától a tetejéig. Közben lassacskán rendeződik légzése, pulzusa, hogy a további felvetésekre felelhessen.*
- Én, háát...
*Tanácstalanul tekint le zsákmányára, majd vissza bátyjára, ismételve a mozdulatot két-három alkalommal. Pont úgy, mint aki elindul a szobából, de menet közben elfelejti miért is.*
- Haaa... ha találkozunk még ilyenekkel, ezt odadobhatjuk nekik a kajád helyett. Hm?
*Rántja meg végül vállait bizonytalanul. S hogy akar-e még a kikötőbe menni egyedül? Nem, nincs túl nagy kedve hozzá.*
- Ott rosszabbak vannak?
*Kissé naivra sikeredett kérdését ő maga sem gondolja komolyan, mégis igyekszik nagyon úgy tűnni. Jobb most nem jut eszébe a téma halogatására. Hiszen hogyan is adagolhatná be Jaznek, hogy a továbbiakban is vele kíván tartani? Egyelőre nincs sok ötlete rá.*

6679. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-01 18:09:44
 ÚJ
>Sólyommadár Enilorac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Enil is rákap az ismerős dallamokra. Együtt dalolásznak munka közben. Mila nem nagyon lepődhet meg, de Enil tüneményesen énekel. Amint kivégezték a két lány zenei ismeretségének keresztmetszetét, Enil hangosan gondolkodik, honnan ez a muzikális egyezés.*
-Nem hinném, hogy egy helyről származunk.
*Kezdi firtatni a dolgot.*
-Mivel én nem itt születtem, hanem Syrenna a mesterem talált meg, egy rózsabokorba dobva. Nézd!
*Mutatja a karján a tövis mély karcolásának, halovány nyomait. Tényleg csak tüzetesebb vizsgálattal látható, és évek alatt egyre halványul.*
-Viszont rengeteg dalt tanított nekem Syri. Tehát vele vagy egylaki.
*Mondja a bizonyára gyermeteg, meg édeskés, mégis zseniális biológiai szóviccet, és elvigyorodik. Ám ez a mosoly hamar lelohad. Átpördül az agya néhány kereke. Ha Mila figyel hallhatja, hogy kattog az elméjének munkagépe.*
-Syrenna!
*Mondja aggodalmaskodva, és valami hasonló is mászik az arcára. Pánikrohamhoz hasonló tüneteket produkálva, kapkodva kirohan a házból. A lány ha utána megy, akkor azt látja, hogy a két kutya, a lábához ülve lesi, ahogy a kislány felmászik a kerítésre. Elidőzik egy kicsit, de nem sokat. Lemászik, amiben Seyláék is segítenek, majd szomorú barna szeméből egy két sós csepp zuhan lefelé szeplős gyermeteg arcán. Már nem látszik az aggodalom, vagy a pánik. Csak szomorúság. Megelőzi a felesleges kérdéseket.*
~Bár okos lány. Már kitalálhatta.~
*És egyből belegezd.*
-Késik. Három napja vissza kellet volna érnie Artheniorból.
*Mondja, ridegen és tárgyilagosan. Csak a még arcán szikrázó könnycseppek, és vizes szem ami mutatja, hogy sírt. Arca kemény. Ez idáig. Egy kissé megremeg a hangja.*
-Nem szokott késni.
*Mondja, és gyorsan, egy mély levegővel rendbe szedi magát. Fog egy szelet húst a kredencről, és megeteti Ragaznát. Seylát a szobába parancsolja. A barnábbik, most már jól lakott állatot a kapuhoz viszi. Kinyitja az ajtót. Súg a kutya fülébe.*
-Hozd vissza a gazdát!
*Adja ki a parancsot. Hála a tapasztalt mesternek, akit most ép keresni kell, az egyik eb nyomkeresésre is ki van képezve.*
~És most kapóra jön.~
*Gondolja magában, és kis talpacskáin visszacsattog a házba. Megszívja egy kicsit az orrát, ruhája ujjával kitörli a szeméből a könnyet.*
-Na!
*Kezdi, magát kicsit összeszedve.*
-Az élet nem áll, meg. Nem mi keressük, arra ott az eb. Nekünk más dolgunk van. Mondjuk elpakolni.
*Mondja Milanak. Azaz magának. Vagy csak úgy bele a világba, bár önmagát nyugtatja ehhez nincs kétség. Újra rákezd egy dalocskára. A szomorúbb fajtából.*
-"...Alattam fák, fölöttem a hold
kitárt karok, most úgy suhanok.
Álom erő, húz haza felé..."
*És neki lát elpakolni, a húskészítés kellékeit.*

6678. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-01 17:03:59
 ÚJ
>Milaye Siephore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Mila bólogat Enil gondolatára, habár a lányka szomorú arckifejezését nem érti.*
~Nem hagyhatja, hogy bármi így letörje!~
*Gondolja magában, legalábbis ő ezen az állásponton van. Ha valami nem is sikerül elsőre, esetleg nem találja a dolgok nyitját, kitartó marad. Nem gondolja, hogy Enil nem lenne kitartó, egyszerűen csak nem szabad összetörni.

Milaye korán ébred, de nem bír kikelni az ágyból. Furát álmodott és nem képes túltenni magát rajta. Egy darabig még a könyveit bújja, hogy megnyugtassa magát.
Mire felkel, odakint Enil már kint áll a kertben. Mila nem akar közbeavatkozni, ezért csak az ablakon keresztül nézi a manővert. A pálca puha csattanására felszisszen. Noha nem lát rá teljesen minden mozdulatra, az épület kódexei alapján következtetni tud rá, hogy a madárszelídítő miben mesterkedik.
Mila szorgalmasan viszi a húst Enilnek. Kicsit sajnálja, hogy csak ennyi feladat jutott neki. De aztán bele gondol, hogy neki nincs szüksége háziállatra. Ha nem tudná rendesen megnevelni, a végén még széthordaná az állatkája a jegyzeteit, annak pedig nem örülne. Ezért szívesen segít Enilnek. Jó táptalaj ez az empirista tanulmányainak, ráadásul szállást és ételt kap cserébe.*
- Na végre!
*Csapja össze tenyereit Mila, kicsit össze is dörzsöli őket, mielőtt munkához lát. Gépiesen és rugalmasan sózza be a húsokat, majd teszi őket félre. Közben egy régi népdalt dúdolgat.*

6677. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-01 16:15:23
 ÚJ
>Drager Trixan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Már messziről érzi az erdő illatát. Számára ismeretlen helyen jár mégis amint rálép az ösvényre, lába szinte magától elindul rajta. Mindig is hasonló közegben érezte jól magát. Míg mások az előbb elhagyott Holdudvart tartják gyönyörűnek számára az a legszebb ha a fák lombjától nem látja az eget. Gyorsan le is tér az ösvényről és a fák között halad tovább. Hallgatja ahogy a madárcsicsergéssel keveredik a talpa alatti avarréteg zizegése. Rég nem érzett nyugalom árasztja el a testét. Előtte egy kisebb tisztás. Fény árad a fűvel benőtt kis földterületre ami ettől olyan, mintha nem is fű hanem arany lenne. Elmosolyodik. *
~ Nincs is ennél szebb dolog a világon. Nem is értem az emberek miért pusztítják ezeket a területeket. ~
*Gondolja és már el is borul a tekintete, de ekkor egy nyúlforma állat ugrált elő a bozótból. Trixan gyomra megkordul. *
~ Mégiscsak ennem kellett volna a fogadóban. Most oldhatom meg magamnak. ~
*Gondolja kissé borúsan, de ekkor egy másik gondolat is szöget üt a fejében. *
~ Mióta Vristard is velem tart az útjaimon nem volt még alkalmam gyakorolni. Most itt ez a csodálatos alkalom, nem szalaszthatom el különben kiesek a formából. ~
* Gondolja egy félmosollyal ami messziről kissé bárgyúnak tűnhet, de mivel senki nem látja... *
~Ráadásul végre egy kis szabadban főzött vacsora hmm. ~
*Csak ekkor veszi észre, hogy a nyúl már majdnem át is vágott a tisztáson és majdnem eltűnt egy hatalmas törzsű fa mögött. Lassan előveszi az íját, kihúz egy nyilat a tegezéből és íja húrjára helyezi. Majd céloz. Az állat valószínűleg megérezte a rá leselkedő veszélyt és ekkor megfordult. *
-Mi a... -
*Mondja ki hangosan gondolatait, mert csak most jött rá, hogy amit eddig nyúlnak hitt igazából valami más. A borzoi fülsüketítően kezdett visítani világos színű szőrét ami a fényben szintén arany színűnek hatott felborzolta hátán, úgy ugrott Trixan felé. Ő behunyta szemét vett egy mély levegőt, majd mikor már közvetlen közelről hallotta a borzoi visítását kifújta a levegőt kinyitotta a szemét és elengedte nyilát. A másodperc tört részéig nem történt semmi, majd a borzoi földre hullott a szarvai között a nyíllal. *
~Még mindig jó vagyok. ~
*Gondolta, egy elégedett mosoly kíséretében, de ez csak a felszín volt szíve közben gyorsan vert. Odament a tettemhez és kihúzta belőle nyilat. A hegye tropára ment. Félre dobta, majd tekintetét ismét az állatra emelte. Most már az állat Trixan teljes figyelmét élvezte. Miután jobban megnézi, már érti elsőnek miért nézte nyúlnak. *
~Remélem a húsa is olyan. ~
*Gondolja és elindul, hogy fát szerezzen a tűzhöz. A lényt a kezében fogva vág át a tisztáson. A fény az ő arcát is aranyba öltöztette. Fenézett, de csak egy pillanatra, majd indul tovább. Ekkor visítás csapta meg a fülét, olyan mint eme halott lényé volt, de hangosabb és minden irányból szól. Ijedten körbenéz, de nem lát semmit. Ekkor egy újabb nyúl lény ugrált ki a fűre. Trixan elmosolyodik nem is tudja miért rettent meg. Miközben gondolkodott egy újabb lény ugrált elő majd még egy. Perceken belül az egész tisztást ellepték. Gyorsan felmérte a helyzetet, de rájött nincs elég nyila ahhoz, hogy minddel végezzen. Kését pedig nem tudja, hova tette, ahhoz meg, hogy puszta kézzel essen nekik, még ő sem elég merész. Gyorsan sarkon fordul, majd nem túl férfiasan és még kevésbé hősiesen elrohan, minél messzebb a tisztástól. Mikor kiért az ösvényre egy pillanatra megállt a nyúllényt a táskájába teszi majd a kezét térdére teszi, hogy legalább egy pillanatra levegőhöz jusson. *
~El vagyok már ettől szokva. Mindenesetre keresnem kell egy nyugodtabb helyet ahol megsüthetem. ~
*Gondolja két levegővétel közt és közben megütögeti a táskát, annál a dudornál, ahol a lényt sejti. *
~Talán az erdőszéli tisztás megfelel majd. Hmm az erdő széli tisztás mintha... Az istenit a küldetésem. Akkor ebből sem lesz ma vacsora. ~
*Gondolja, majd szomorúan elindul az ösvényen a tisztás felé. *

A hozzászólás írója (Drager Trixan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.01 18:06:01

6676. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-30 22:04:46
 ÚJ
>Sólyommadár Enilorac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Elsőre elszomorodik, hiszen tudja, hogy mi jön, mi a szelídítés következő lépése, de azt nem hogy mi legyen a kivitelezése.*
-A lényeg, hogy személyhez szoktassuk az etetését, egy állat egyetlen boldogságát. Ha te vagy a boldogság titka, bármit megtesz érted újdonsült társad.
*Mondja szomorkásan, Syrenna után szabadon. Lógatja egy kicsit az orrát, nem titkolja, hogy nincs ötlete a "hogyan"-ra. Aztán hirtelen fordulatot vesz agyának kereke, és felpattan a székről. Arca teljes extázisban, mosolyogva tér ma nyugovóra*
~Végül is. A kutyáknál bevált!~

*Másnap reggel maga áll ki a kertbe a kislány. Mire Mila felkelne, már láthatja Enilt a kertben. Mind két kezét maga előtt tartva áll a kerítés mellet. Egyik kis karjában egy szelet húst, a másikban egy puha, hajlékony fapálcát tartva. Mozdulatlanul, akár egy szobor, nézi a kerítést, és várja hogy a kerítésre szálljon a madár. Nem is kell soká várnia. Mosolyogva nézi amint finoman a kerítésre röppen fennkölt, nemességgel, a barna tollú, szürke csuklyás Vándorsólyom. Remeg a lány térde az izgatottságtól. Belemélyed a furcsa mód kíváncsian bámészkodó, hasonlóan barna madárszembe. A két tekintet egyé olvad, és a lány minden erejét összeszedi, hogy lelkének azt a részét, melyet mestere "Asztrális síknak" nevez, teljesen csak arra koncentrálja, hogy biztonságot, és békét sugározzon. Lesi, hogy a madár a húsból lakmározik, de amint az ujjából, kezd csipegetni, a másik kezében tartott pálcával akkorát sóz rá, hogy még maga is megijed. A madárnak persze meg se kottyant, odébb röppen, majd, ugyan olyan nemesvérű módjára visszakapaszkodva magát a kerítés gerendáján újra nekilát a húsnak. Ezt addig ismételgetik eztán napokon át, váltott kézzel, mígnem a madár rendet tanul. És már Enilnek sem lesz több szabad felület hamvas kis kezecskéin. Ha elfogy a hús, és a madár még nem lakott jól, egyik kezét hátra tartva várja, hogy Mila hozzon egyet a kredencről. Most viszont csak annyit ér el, hogy a fiatal vadmadár, ma a kertben éjszakázik. Már ideszokott. Eztán ez a manőver napi rutin lesz. Milával is lebeszélve részleteit. Ma például kikéri segítségét a főzésben.*
-Negyven, ötven darab szelet húst, kellene besózni, és leszárítani csali, és nevelés gyanánt. Remélem segítesz.
*Mondja vigyorogva a lány, és az egyelőre három csípést számláló véres kezét dörzsöli. Alig fájlalva.*

6675. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-30 11:11:48
 ÚJ
>Norke Steyhn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Érkezés előtt//

*Az ösvény egyre szélesedik és egyre kevésbé hepehupás, az erdő, legalábbis az ösvény közvetlen közelében, kissé átláthatóbb, de attól távolodva újra sűrűsödik az aljnövényzet.
Norke ezzel együtt sem nyugodt, és nem válik óvatlanná. Továbbra is elég jó tempóban halad Pacival, szerencsére a ló sem rakoncátlankodik.
Errefelé már több utazóval találkozik, vagy csak épp kószálókkal, és errefelé már akár kisebb birtokok, házikók is lehetnek. Nem mintha ismerne egyet is, de hallott róla, hogy léteznek. Ennél többet nem tud, de ez sem olyan rossz, ha számításba veszi, hogy még új ezen a környéken, hiszen egy éve sincs, hogy megérkezett a kikötőbe.*
~Igazából alig ismerem a várost. De valahogy csak kiigazodom majd, a Pegazusba és a Barakkba eltalálok.~

6674. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-30 09:13:25
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Önkéntelenül is nyel egyet az elf komoly arckifejezését látva. Nem, nem fél tőle, csak sajnálja, nem akarta ő bántani, véletlen sem.*
~De Lorsan ezt tudja, tudnia kell.~
- Megígérem *Nitta hangja komoly, nyugodt, nem remeg.*
~Tudom én, tudom, nem múlik el csak úgy.~
*Óvatosan mosolyodik el.*
- Nekem veled kezdődött az életem.
*Nyilván ezt nem szó szerint kell érteni, de Nitta így érzi, Lorsan az első férfi, akit igazán szeret, mélyen és őszintén.*
~Ez nem csak szalmaláng.~
- Nem érdekel *ismétli a párja után a szavakat, és szaporán pislog, próbálva visszafojtani a könnyeit. De most nem bánatában itatná az egereket.
Boldog. Ebben a pillanatban tisztán és világosan látja, hogy az. Akkor is, ha néha összezördülnek, akkor is ha időnként még gyötrik kétségek, nem, nem a párja felől, inkább magában kételkedik olyankor, de most ez elillan, és pontosan tudja, a legjobb helyen van, a legjobb időben, dacára minden nehézségnek és veszélynek, mert Lorsannal van.*
- Bekövetkezhet. Vagy, hogy is mondjam, lehetséges *feleli végül és aprót bólint.*
~Végtére is elkövettünk érte mindent. csak azt nem tudom, az elf férfiaknál ez milyen gyakori, nincs-e valami csavar a dologban a hosszabb életkoruk miatt. De hát kit lehetne így megkérdezni?~
*Nitta elpirul, és közben arra gondol, hogy lehetséges az is, hogy nem sokáig marad elméleti fejtegetés az, milyen is lenne egy kisbaba, aki vér a vérükből.
Aztán feleszmél, hogy Lorsan még a támadókról beszél, majd bólint.*
- Tudom, kedvesem, biztos vagyok benne, hogy védenél, ahogy csak tehetségedből telik, és az bizony nem kevés.
*Látta már a párját a Barakkban, látta Szelíd hátán, látta vadászni is, Nitta nem kételkedik, hogy képes őt megóvni az elf.
A férfi oldalához simul.*
- Ahogy mondod, megint csend van, és nyugalom, mintha semmi sem történt volna, mint tegnap. De már tudjuk, figyelnünk kell, és óvatosnak kell lennünk. Hálás vagyok, hogy ezért a tudásért nem kellett nagy árat fizetnünk. Igen.
*Lábujjhegyre áll, puszit lehel Lorsan állára.*
- Igazad van, végtére is ismerjük a tisztást, mint a tenyerünket, akár vízszintben is tervezgethetünk *feleli és elmosolyodik.
Hiszen nincs abban semmi, ha egymáshoz simulva beszélik meg, mit is csináljanak másnap. Jó szokás az.
Nitta halkan elneveti magát.*
- Akkor még haszna is lesz ennek a viharnak. Azért jól megijesztett. Főleg az a villámcsapás. De szerencsére messze volt, és nem is lett baj.
*Végül újra elkomolyodik.*
- Igen, fát vágni. De most veled tartanék én is. Még akkor is, ha semmihez nem is engedsz nyúlni, van két szemem, van két fülem, ha őrködöm, akkor nem lephetnek meg téged munka közben.
*Várakozóan néz fel Lorsanra, várja, hogy a párja rábólintson a dologra.*

6673. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-29 21:15:55
 ÚJ
>Milaye Siephore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Mila egészen átérzi Enil örömét. Ő is boldog. S noha nem feltétlenül akar beleavatkozni a folyamatokba, úgy gondolja az is ideális, ha a háttérben marad és figyeli az eseményeket. Kíváncsi a lányka hogyan fog nekikezdeni a szelídítésnek, milyen megfigyeléseket és tudást fog alkalmazni. Az sem mellékes, hogy a sólyom hogyan fog reagálni és mennyi ideig fog tartani neki a leckék betanulása.*
- És ez hogyan lesz?
*Kérdez vissza Mila érdeklődve. Tényleg nagyon kíváncsi teremtés, s noha még kutatásai elején tart nem halad rossz irányban ahhoz, hogy még többet tudjon meg.
Egy darabig zavarja, hogy Enil nem engedi, hogy segítsen neki a főzőcskézésben, pedig jó csajos programnak tűnik. Együtt krumplit pucolni és cseverészni jó elfoglaltság lehet. De végül kénytelen belenyugodni Enil döntésébe. Mögötte marad, kerít egy széket és ott olvasgat csöndesen.
Az estét a szobájában is hasonlóan tölti. Kéziratokat tanulmányoz, áttérve az erdő növényzetére és a többi fellelhető madárra.*

6672. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-29 21:05:56
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Élő vagy holt az, aki/akik ezt teszik, végül is mindegy. Nyakukra hozta a vészt és meg kell védeniük magukat. *
- Nem haragszom. De ígérd meg, hogy nem kérdezel róla többé. Fáj még az emléke, bár most már enyhült ez is, köszönet érte neked. De többé ne és én sem fogok kérdezni soha arról az éjszakáról.
* Nem is tette, eddig sem, s nem is fogja. Amit Nitta maga elmesélt, az bőven elég a tudásból. Ám ettől még nem tudja meg nem történté tenni. Sajnos. *
- Mindegy már, a jelen fontos és a jövőnk. Többé ne is kérdezd, hogy bánom-e, hogy embernő vagy. Szeretlek úgy, ahogy vagy. És ha majd megajándékozol egy gyermekkel, nem fog érdekelni, hogy félvér. Az én vérem, a te véred, mindenki más, mondjon amit akar. Nem érdekel.
- S ha valahogy mégis, az ő arcukat viselve támadnának, én tudom, hogy nem ők azok. Már nem lehetnek. Meglehet, nehéz lenne, de téged védenélek, bárkitől.
* Annak mondjuk nem örült volna, ha Acél nekiiramodik és Nitta utána, fegyverrel a kézben. Nagyobb könnyebbség volt harcolni úgy, hogy Nitta otthon biztonságban van. Igaz, némileg meg is sarkantyúzta az, hogy mi van, ha mégsem? Sietett is vissza hozzá. *
- Nem, nem megyünk ki. Csak kinéztem, de nem úgy tűnik, mintha bárki vagy bármi itt ólálkodna. Azt Acél még innen a házból is megérezné. Fejben meg van minden hely, hol és merre van, hány lépésnyire. Tervezzük meg és aludjunk. Ha ma már nem esik több eső, holnapra szárad annyit, hogy tudjak dolgozni. Még jól is jött, lazább lett a talaj annyira, hogy gyorsabban menjen a munka. Az ásással, meg leszek szerintem még reggel. De utána fát kell vágnunk.

6671. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-29 03:51:35
 ÚJ
>Xalema Unamorel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Intermezzo//

*Végre itt van! Úgy érzi, hazaérkezett. A háta mögül, a rétek felől szél támad, mely a fülei mellett elfütyülve, hajába belekapva rezegteti meg az erdő szélén az ágakat. Mintha kórus suttogna üdvözletet, mintha megannyi zöld kéz intene felé barátságosan. Lassan lépeget előre, közben mélyeket szippantva szívja magába az erdő illatát. Mennyire semmihez sem hasonlítható, milyen erős, milyen ősi! Keresi a szavakat, hogy megfogalmazhassa saját maga számára az érzéseit, de eddigi tapasztalatai cserben hagyják. Az árnyak közé ér, maga is árnnyá válik, az erdő részévé. Földöntúli érzés járja át, szeme bepárásodik és széles mosoly terül el az arcán. Igen, ezt a szót legalább ismeri, ha az érzés új is. Boldogság.
Borzongva ébred, már besötétedett. Felül, körülötte az esti szélben hullámokat vet a milliónyi fűszál. Ahogy az éjszakába mereszti a szemét, a sötétségben is látja a még sötétebb foltot a távolban. Az erdő. Feltápászkodik, majd megfordul és a fáklyafények felé indul. Nem tudja, miért lesz szomorú, ahogy visszatér a fények közé.*

6670. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-28 23:53:16
 ÚJ
>Sólyommadár Enilorac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Nagy az örömünnep. Valahol itt van a madár, és ez álmatlan, nyugtalan, izgatottsággal tölti el a lányt. Sajnos a baktartás bár remek ötlet, de Enil nem túl ügyes. Fél hogy ráesik, és kárt tesz új barátjában. A két kutya meg elhúzza az ekét a hátsókertben, kisebb szekereken edzte őket Syrenna. A mesterasszony, igazi izmos kutyákat nevelt belőlük, hogy Enilort védjék, míg ő távol van. Mindent megtennének a kislánynak. Ő maga is részt vett a neveltetésükben. És ez most épp kapóra jön.*
-Nem.
*Mondja izgatottan a hús kérdésére.*
-Úgy szoktatjuk ide, hogy közben meg is tanulja az első leckét: "Csak azt egyen amit szabad."
*Mondja szinte elcsukló hangon. És viszonozza a vigyort. Jön a vacsora és az este, még izgalom mentesen. A kislány megpróbál kicsit ismerkedni új lakótársával. Elkészíti az ételt, megtálal. Ha Mila segíteni akarna, visszautasítja.*
-Vendég, vagy és jó barát. Én meg házigazda, bízd csak rám
*Mondja illemtudóan. Ma már nem kíséri be a szobába. Ismeri a járást, és már a kutyáktól sem kell tartania.*

6669. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-28 19:28:50
 ÚJ
>Milaye Siephore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Mila meglepődik Enil taktikáján, hiszen előző nap még fel is ajánlotta neki, hogy bakot tart, amíg a madáretetővel babrál. Jó izomban van, nem lett volna vele gond. A kutyás megoldás sem rossz, Milaye el is játszik a két állattal, míg a lányka becsempészi a véres húst az etetőbe. Kicsit groteszk a látvány, hiszen a kis házikó inkább bájos dalosmadarak vendégül látásra szolgálhatott eredetileg, most mégis egy sólymot várnak benne ebédre egy darab hússal.
Mila érdeklődve nézi a manővert, kicsit kételkedik benne, hogy az ebek elbírják e Enilt. De végül is egy viszonylap apró lánykáról van szó, biztosan nem olyan nehéz.*
- Köszi.
*Mondja Milaye, majd Enillel együtt behurcolkodnak a házba. A maga részéről az elf további olvasással köti le magát. Ha tényleg sólymot akarnak fogni, nem árt felkészülni rá. Előkeresi a kötetekben a szelídítésükről szóló részeket. Próbál Enil közelében maradni, hogy ne maradjon le semmiről. Ő kicsit az ablaktól távolabb helyezkedik el és mivel bőszen a jegyzetei tanulmányozásába bújuk, esetleg bővíti is őket, ő sem veszi észre, hogy mikor tűnik el a hús. A lány kiabálására kapja fel csak a fejét, először értetlennek tűnik, de hamar leesik neki, hogy miről is van szó. Szélesen elmosolyodik és ő is örömködni kezd, habár sajnos nem neki lesz a madár a segédállata a jövőben.*
- Akkor még több húst fog kapni?
*Kérdezi Mila szélesen vigyorogva.*

6668. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-28 09:16:31
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

- Egy mágus *mondja elgondolkodva.* Igen, ez logikus lenne, hiszen más hogyan is mozgathatná ezeket a kreatúrákat? De hogy halott lenne? Nem, szerintem nagyon is él, aki ezt csinálja. Vagy akik.
*Halkan sóhajt, tudja, hogy Lilith említése elszomorítja Lorsant, hiszen alig-alig beszél elvesztett párjáról. Lényegében ezzel nincs is semmi baj, hiszen Nitta a lényeget tudja, tudja, hogy a másik lány elf volt, szelíd, kedves, és azt is, hogy mi történt.
Dehogy akarja ő feltépni Lorsan sebeit, hiszen annak örül, ha a férfi boldog, és igen, valahol sokáig benne volt, hogy ő esetleg kevés lesz ahhoz, hogy Lorsan újra örüljön az életének, hogy ő sosem fog felérni az elveszített elf lányhoz, aki mindenben méltó társa volt.
Mostanában kezdi elhinni, hogy talán mégis sikerülhet, ezért is van, hogy nem kérdezősködik, hogy végül is inkább örül, ha nem kerül szóba a másik lány. Ezért van az is, hogy sokáig alig akarta hinni, hogy Lorsant tényleg nem zavarja az, hogy ő csak ember.*
~De annyira őszintén és meggyőzően beszélt.~
*Ugyanakkor, bár valóban talán volt egyszer szó róla, a mostani események miatt biztos akart lenni abban, hogy jól emlékszik arra, hogyan köszönt el a párja az első szerelmétől.*
- Azt hiszem, egyszer. Ne haragudj, hogy újra rákérdeztem, csak a mai nap után biztos akartam lenni benne, hogy őt nem bánthatja már senki, és így vele sem bánthatnak téged. Tata, nos, ő is máglyán, és a többiek is.
*Nitta mély levegőt vesz, majd lassan kifújja.*
- Most számomra ezt jó tudni. Itt csak a farkasok jelentek meg, de azt suttogták a városban, hogy a Grombarnal emberi formájuk volt. Nem tudom, mit tennék akkor. Mármint de, persze tudom, de érted, ha egy ilyen lény... ha a nagyapám arcát viselné...
*Nitta Lorsan keze után nyúl, megszorítja a férfi ujjait.*
- Így hát, bocsásd meg kérlek, hogy újra rákérdeztem!
*A férfi mondatára felnéz, a halványzöld szempár tekintetét keresi.*
- Ennél többet tenni nem lehet. Csodálatos, oltalmazó párom vagy. Azt akarom, hogy ezt tudd, főleg a mai nap után! Tudom, hogy a világon mindent elkövetsz, amit csak lehet.
*Nitta nagy levegőt vesz.*
- De tudod, Acél nyugtalan volt ma délelőtt, és én is. Nem tudtam persze, hogy mi zajlik, el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyesmit a városhoz ennyire közel is megtörténik. A viharra fogtam, hogy feltámadt a szél, beborult, hogy az hat így, de tudod, mégis előkészítettem a kardomat is.
*Komolyan beszél, végig a párja szemébe nézve.*
- Ha Acél megiramodott volna hozzád, azt hiszem, ma követtem volna, karddal a kézben. Mert nem csak egy férfi érezheti úgy, hogy a párja épsége fontos.
*Nitta félénken elmosolyodik.*
- Azt hiszem, ezek után is kell edzenünk, önvédelmet is persze, de, de a lényeg, hogy bár általában békés vagyok, meg igyekszem megfelelően viselkedni, ha azt látnám veszélyben vagy túlerő ellen, te, vagy... vagy... hát nem hagynám, hogy csak úgy bántsák a családomat. Ezért kell még gyakorolnom. Segítesz, ugye? Hogy megtanuljam, mit tehetek és hogyan, kérlek, kedvesem!
*Mikor kinyitják az ajtót, Nitta látja, Lorsan rögtön a fegyverért nyúl, és ő is odapillant az asztalra, ahol a tőre fekszik.*
~Pedig ez egy olyan békés, kedves tanya.~
- Való igaz, ez csak a vadmalacoknak jó, a friss dagonya. De talán a ház körüli kerítés helyét felmérhetnénk, hogy hova kerüljenek majd az első oszlopok. Mit szólnál hozzá?
*Aztán eszébe jut még valami.*
- Hozom én is a tőrömet, és Acél is kijöhet velünk, ő előbb meghall vagy kiszagol bármit, mint mi. Legalább sétálnánk egy kicsit.
*Reménykedve pillant az elfre.*
- Ez itt a mi földünk, és én nem akarok állandóan rettegve élni. Biztonságossá tesszük, amennyire lehet, meg figyelünk, de nem akarok mindig csak bent bezárkózni.
*Nitta visszalép az asztalhoz, a tőrét elteszi, majd újra kimegy a ház elé, reménykedve néz Lorsanra.*
- Akkor kezdjük mondjuk az istállók mögött? Vagy merre?

6667. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 21:27:38
 ÚJ
>Sólyommadár Enilorac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Egy kisebb véres húst akar, még reggel a madáretetőbe csempészni, hogy nappal megleshető legyen a sólyom. Odasétál az etetőhöz, és odahívja Seyláékat is. Újdonsült barátját meg arra kéri, simogassa a kutyák fejét, nyugtatgassa őket, terelje el a figyelmüket a húsról. A jól idomított kutyák hátáról, ügyeskedi bele félig a finom falatot.*
~Kész csoda, hogy nem a húsra mennek.~
-Igazán köszönöm a segítséget. Most viszont várunk. Gyere segítek bepakolni. Nem maradhat a verandán az a sok szép jegyzet.
*Mondja gyermeteg szelídséggel. Csöndesen bepakolnak, könyveket, jegyzeteket. Eltelik pár perc. Majd eztán, az ablakból figyeli a történteket. Azaz a semmit. Kicsit el is szenderedik. Mire kinyitja a szemét, rá egy fertályórára hogy lehunyta, már híre hamva sincs a húsnak. Kirohan, lobogtatva hullámos, göndör fürtjeit. Piros az arca az izgalomtól. Mindkét kutya száját feltépi, hátha ők ették meg a húst, és megállapítása szerint nem.*
-Tehát a közelben lakik!
*Kiabálja bele Seyla arcába, egy kevés tejfogszűrte nyállal. Elújságolja ezt Milának is. Befut a szobába. Mila olvas, eszik vagy az ablakot nézi neki mindegy. Neki is elmondja az örömhírt.*
-Itt járt a sólyom! Ideszoktatom.
*Onnan már csak egy kis lépés a szelídítés.*

6666. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 20:56:05
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

- Egy mágusnak. Még inkább egy olyan mágusnak, aki már halott és talán bosszút akar állni, az élőkön. Mert ők élnek. A beteg agyakban ilyen módon nehéz megmerítkezni. Az élőholtaknak pedig ez nem szórakozás, és inkább rossz szándék, sem mint jó.
* Lillith. Akiről még mindig nem szívesen mesél. S ha mégis, akkor csak kurtán. *
- Úgy rémlik említettem, hogy máglyán vettem tőle búcsút.
* Nem ragozza, hogy biztonságban van és a többi. Hiszen megmondta, az elégetés végső tett. S bár igaz, hogy a szomorúságnak ellenszere a jelen és a jövő, a boldogságuk, az ilyen emlékek mindig rossz ízt hagynak maguk után. *
- Igen, sejtettem. Próbáltam belegondolni a történtekben és talán pont Ő miatta nem volt olyan nehéz. Próbálok jobban vigyázni rád, jobban figyelni.
* Jobban, mint korábban. Igyekszik is persze, így mikor eláll a vihar, legalábbis úgy hallják, elsőként néz ki majd. *
- Igen, nézzünk ki, hogy milyen az idő. Mekkora lett a sár.
* Fegyveréről azért nem feledkezik meg, mielőtt ajtót nyitna. Jókora vihar volt, jócskán meglazítva az esővel a talajt. *
- Ma már semmit nem lehet tenni, de holnap talán kicsit könnyebb lesz megásni az oszlopoknak a gödröket. Mára marad a tervezgetés.

6665. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 17:57:11
 ÚJ
>Milaye Siephore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Mila felkapja a fejét a papírhalmazból, amikor meghallja vendéglátója hangját. Elmosolyodik, majd rögtön kicsit el is szontyolodik, bocsánatkérően néz rá.*
- Ne haragudj, de egyszerűen nem tudok egy helyben maradni!
*Mondja őszintén és próbál olyan fejet vágni, mint aki bánja a dolgot. Igazából tényleg enyhe bűntudata van miatta, de mindig is úgy tartotta, hogy amit művel még mindig jobb, mint a tespedés.
De végül Milaye elvigyorodik és szívesen mondaná, hogy nem, de hazudni nem fog, felesleges lenne.*
- Persze!
*Válaszol, de azért belecsempészik a hangjába egy kis élt, amitől úgy tűnik, csak viccelődik a feleletével. De hát Mila hiába elf, neki is szüksége van ugyanúgy ételre, italra és alvásra, mint az összes többi szerzetnek.
Nemsokára megérkezik a két emlegetett eb is. Mivel Enil hamar otthagyja Milát, ezért a lány kicsit tanácstalannak érzi magát a kutyákkal kapcsolatban. De mivel azok nem közelednek felé ellenségesen, sőt még inkább bújnak hozzá, ezért Milaye nem fél megsimogatni őket. Fura szokás, de rögtön mennek is enni. A lány szórakozottan nézi a habzsoló kutyákat.
Enil is visszatér, most már kettejüknek is van mit enni. Mila megköszöni a reggelit, s talán néhány percig csendben nézegetik a jegyzeteket és közben esznek.*
- Köszönöm, de ez igazán semmiség.
*Hárítja a dicséretet. Nézegeti még egy darabig a könyveket, majd betolja a szájába az utolsó falatot is.*
- Rendben. Hogy szeretnéd csinálni?
*Kérdezi, miközben feláll és leporolja szűk nadrágjáról az esetlegesen ráragadt koszt.*

6664. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 17:14:51
 ÚJ
>Sólyommadár Enilorac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Az új, átmeneti lakója a háznak, ma igazán szerencsés. Enil nagyon korán kelő típus. Kiveti az ágy, bár kevéssé energikus. Nem sokkal az ő felébredés után akad bele a lányba.*
-Héj!
*Mondja kis vidámsággal, ugyan korholóan.*
-Átkozott szerencséd van hogy a kutyák lusta dögök, és nem kelnek a nappal. Mondtam, hogy ne kószálj.
*Valóban. Míg a kutyák nem szoknak hozzá, mint személy, vagy csak a szagához is elég veszélyes ott a verandán ücsörögni. Ekkor csúszik tekintete, hogy mivel is foglalatoskodik vendége. Elszemléli a könyvkupacot, a nyitott könyvekbe belenéz. Egy két saját jegyzetet is lát. Viccesen, bensőségesen kérdezi.*
-Aludtál te egyáltalán?
*Majd a választól független felkacag. Gyermeki hangja, és vidám csilingelése hamar átszalad a kerten és felveri Seyláékat. Hirtelen a két hatalmas állat ül a lábuk előtt. Az éhenkórász tekintetek reggeliért rimánkodnak. Mindketten megkapják. Persze csak ügyesen! A könyvhalom, és a lány mögé rakja a két tányért, és várja mit reagál a két eb. Lassan odamennek, puha járással. Körbeszagolgatják a tálat, majd az idegent. Tudják hogy nem kapnak ételt simogatás nélkül, és mire eddigre Enil eltűnt a házban, így fajukat meghazudtoló macskahízelgéssel, és bújással kérnek simogatást, és ezzel evés parancsot. Ha Mila megadja ezeket azonnal a táljaikhoz sietnek. Ekkor tűnik elő Enil újra.*
-Na! Az ő szívüket már elnyerted. Szabadon jársz a házban.
*Mondja mosolyogva, és előre tartott kezeiben, megmutatja a két eperlekváros kenyeret. Egyiket Milának nyújtja, és ha elveszi, óvatosan, vigyázva rá hogy semmit ne kenjen össze elkezdi olvasgatni a jegyzeteket, miután leül mellé. Elismerően, hümmög néhány eper ízűt.*
-Igazán okos vagy.
*Mondja egy kenyérhéj mögül. Majd visszarendezi a papírokat.*
-Ha végeztél, kérlek segíts madarat fogni.
*Mondja, és fejében már szövi a terveket.*

6663. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 16:56:07
 ÚJ
>Milaye Siephore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tíz év távlatában//

*Egy kis étvágygerjesztő várakozás után már Milaye sem röstelli magába tömni az ételt, habár Enihez képest sokkal kiegyensúlyozottabbnak látszik evés közben. Az apró falatokat rendesen megrágja.*
- Áh, előfordul.
*Mondja vidáman, megérti, ha mások elfelejtenek dolgokat. Vele ugyan elég ritkán fordul elő ilyen.
Felragyog az arca, amikor meglátja a lexikonokat. Örömében még a tenyerét is összecsapja.*
- Remek!
*Kiált fel, s már húzza is maga elé a nagy könyvkupacot a tálakat odébb tolva, amikor a lányka bejelenti, hogy késő van. Ezzel egyetért Mila is, habár az ilyen apróságok általában nem akadályozzák meg abban, hogy azzal foglalkozzon, amivel szeret. Jelen pillanatban könyvekkel. Így ha Eni nem szól rá, akkor felnyalábolja a lexikonokat és viszi magával a szobába. A hely egész tágas, szerencsére nem is túl zsúfolt. Az elf csodálkozik is, hiszen kintről nem tűnt ez a házikó ilyen nagynak. Belülről sokkal tágasabb. Mielőtt Eni elmenne, még rámosolyog Mila a kutyákra is. Szereti az állatokat, nem csak tanulmányozni, de lehetőség szerint játszani is velük. Reméli ez a kettő eb is kedvelni fogja őt.*
- Köszönök mindent! Holnap munkához is láthatunk!
*Az este még olvasgatja a kódexeket a gyertyafényben. Egy idő eltelik mire úgy érzi ideje lenne aludni.
Reggel frissen ébred talán még Eni előtt. Kicsit furcsán érzi magát egyedül ébren az ismeretlen házban. De mivel nem akar egy helyben ücsörögni hamar összekapja magát és feltérképezi az épületet és a környékét is. Ha a vendéglátója felébred, akkor az épület előtt találhatja meg hatalma könyvkupac közepette, ahol ott vannak a sólymos lexikonok és a saját feljegyzései és vázlatai is.*


A hozzászólás írója (Milaye Siephore) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.27 16:57:03

6662. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 10:45:37
 ÚJ
>Jaz Loghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Úton Amonra - zárás//
//Nyílt//

*Futnak, nem annyira az életükért, inkább csak a biztonságos tovább út lehetőségéért. A perceket nem számolja, még fájós lába bírja halad előre oly gyors tempóban ahogy csak teheti, majd áll meg, és kifulladva támaszkodik baljával térdére, jobbjával ütőjére.*
-Na erről beszéltem. Nem biztonságos az erdőben egyedül sétálgatni védtelen kislányoknak.
*Kezdi a dorgálással, meg az "Én megmondtam!" körrel.*
-Jól vagy?
*Egyenesedik fel, és tekint végig húgán, némileg aggódón.*
-Még mindig a kikötőbe akarsz menni? Egyedül? És minek cipeled magaddal azt a dögöt?

6661. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-06-27 09:57:09
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Pinty felé félúton//

*Az ismerős fák között együtt zötykölődnek a lovak hátán, kalózunk pedig tovább kókadozik a nyeregben. Rilai folyamatos csivitelése egy idő után már csak afféle háttérzajként érkezik meg hozzá, s amíg az elején igyekezett úgy tenni, mint aki figyel, sőt, még vissza-vissza is kérdezett egy-egy részletre, vagy éppen tett valamiféle megjegyzést, mostanra jobbára azon igyekezik, hogy ne forduljon le a nyeregből. Mindezek tükrében kalózunk tökéletes hallgatóságnak mutatkozik, minekutána Rilai gyakorlatilag bármit mondhat, ecsetelhet bármit, bármilyen részletességgel, és hosszan, az Draenont egészen biztosan nem fogja zavarni, ennek okán pedig elégedetlenkedni sem áll szándékában. Amúgy máskor is szívesen elhallgatja Rilait, amint épp mesél valamiről, vagy csak úgy miért ne alapon csicsereg bármiről, sőt, valahol még aranyosnak is tartja a jelenséget, és általában üdítően szokott rá hatni, s bizonnyal most is így volna, ha épp nem azon erőlködne, hogy ne forduljon le a nyeregből menet közben. Arcán már nem is életuntság, avagy rezignált mélabú tükröződik, egy hulla elevenségével vetekszik egész lénye, az útra magukkal hozott rumot pedig sikeresen elfogyasztotta már, s vajmi keveset segített az állapotát elnézve. Persze ugyanakkor mindenképpen jó hír az, hogy legalább nem is rontott rajta, ha már egyszer így esett. Lehetne ugyanis rosszabb állapotban is, sokkal rosszabban.
Néha valamiféle értelmetlennek tetsző tőmondatot eldünnyög ugyan, de szemmel láthatóan fejben egészen máshol jár, leginkább kétségtelen, idilli tájakon számolgat birkákat, vagy a jó ég tudja.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257