//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*Hálásan pillant fel Morfiuszra, sejti, hogy a férfi épp elkívánja valahová, vagy egyszerűen kis kényesnek gondolja magában, de ő akkor sem szívesen enne nyers tojást, sőt, leginkább nem enné meg, annyira nem éhes.*
- Köszönöm *feleli és közben olyan hálás pillantással néz fel, mint egy kiscica, aki elé egy tálka tejet tettek. Pedig sejti, hogy alaposan próbára teszi Morfiusz türelmét, ugyanakkor tényleg jólesik neki, hogy a férfi nem csak úgy félresöpri a kérését.
Aztán a kérésére már csak bólogat.*
- Biztos bepróbálkoznának. Akkor meg kénytelen lennék gonosznak és agresszívnek lenni. ~Mert lehet, hogy megtépném. Bár az egész mit sem érne, ha Morf lépni akarna. Akkor ilyesmi úgysem tartaná vissza. Igazából semmi értelme nem lenne.~
- Izé, nem egészen ezt mondtam. Hanem, hogy a nadrágoddal, azzal, nem azt, hogy velem, ugye... *dünnyögi némileg zavarban, de azért határozottan.
De azért a simogatás jó, nagyon is az.*
- Hmm, rendben *válaszolja a röpke csókocska után. Végtére is az ő gyomra is jelzi már, hogy a nap lassan a vége felé jár és enni kellene valamit.
Figyeli, ahogy Morfiusz mozog, elkészíti a nyársakat, tesz-vesz, és örömét leli benne. Egyszerűen szereti látni, mikor ilyen, mikor nem nyomja ezer gond a vállát, mikor laza, és könnyed, és úgy mozog, mint egy nagymacska. Tetszik neki a férfi, most is, ugyanúgy, ahogy az első este is tetszett a Borászatban.*
- Jók lettek *jegyzi meg a nyársakra, aztán igyekszik az utolsó kis tollpihéktől is megszabadítani a madarakat.
A lapos kő érkezésére nagyot néz, aztán elmosolyodik, mikor rájön, mi lesz a szerepe.*
- Át kell előbb forrósítani, ugye? Gondolod, lovagom, hogy jól megsül a tükörtojás?
*A kő hamar átmelegszik, Shya pedig nem ügyetlen a tojásokkal, felüti őket, még jól is céloz, aztán Morf mellé húzódva figyeli, hogyan sülnek meg.*
- Tudod, ez nagy ötlet volt *mondja egyszerűen, de érezhető elismeréssel a hangjában, aztán vagy egymaga, vagy Morf segítségével, de kiügyeskedi a követ biztonságosan, hogy a tükörtojásokhoz férjenek.
Shya óvatosan nyúl a sajátja alá, de hát nem is olyan egyszerű magáról a kőről megenni, csöpög és maszatol, de a lány nem hagyja annyiban a végén az ujjával törli le a kő felületét, és az ujját nyalogatva pillant Morfra, kíváncsian, ő ugyan hogyan boldogul, és közben nem tudva, hogy az álla és a szája sarka is maszatos.*
- Csodás előétel, nem gondolod?
*És a főétel is készül, mert a madarak kizsigerelése nem tart sokáig, aztán már mehetnek is a nyársra.*
- Ha óvatosan forgatjuk, akkor szerintem nem fog megégni, csak finoman átsül, és utána még lesz desszert is *ígéri és a begyűjtött erdei málnára gondol.
Többek között.*
- Tudod, Morftulius, drága lovagom, nem is tudtam, hogy így értesz a tojások elkészítéséhez is. Igazán elbűvölő tulajdonság.
*Sejti a hercegnőzés most nem hízelgés volt, de úgy dönt, nem veszi a szívére, inkább játékot csinál belőle.*
- Egyébként komolyan mondom *Shya változtat kicsit a hangsúlyán és Morf barna szemeinek pillantását igyekszik elkapni.* A végén még kiderül, hogy egészen ügyes lennél a konyhában, ha úgy akarnád.
~Hiszen szeretsz jókat enni.~
*A lány kinyújtott lábbakkal helyezkedik el a tábortüzük mellett, és fordít egyet a nyársakon.*
- Nemsokára kész a vacsoránk *jegyzi meg, majd Morf csupasz mellkasára, vállaira pillant.* Nem fázol, ugye?