Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-28 17:08:10
 ÚJ
>Vendris Mhajtraach avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

- Talán ez az erdő lehetne a tanya. Se nem tú' kicsi, se nem tú' világos. Találunk egy rést, vagy kisebb barlangot, ahol könnyen berendezzüka helyünket. * Mondja hangosan Vendris, kis törpés beütéssel nyelvezetében. Ilian-t figyeli, ugyanis a nő, mondhatni, az egyetlen élő rokona, és nem akarja őt is elveszíteni. Tanulhatna tőle, egyet s mást is. Talán megtehetnék, hogy különleges megbízásokat teljesítenek, és így szereznek könnyen pénzt. De előbb befolyást kéne szerezni.*
- Vendris! Ha nincs befolyásunk, sem pedig megbízóink, nincs értelme ennek auz egésznek. Akkor csak egyszerű lakosok leszünk. Kell egy megbízás.

2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-28 16:13:15
 ÚJ
>Ahlea Zoengaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Reyf Ashn//

*Meglepően gyorsan elintézi a tábor bontását, de hát a felállítása is gyorsan ment neki, ez meg általában már a könnyebbik feladat.
Azért rajta a köpenyével, vállán már a táskájával még egy kicsit visszaül a rönkre, onnan figyeli a mélységi gyors munkáját. Most már meg sem kérdezi, hogy segíthet-e valamiben. Az este sem kapott rá választ a felállításkor, most meg ahogy elnézi a gyors munkát, ő csak útban lenne az úgynevezett segítségével.
Alig kap észhez mikor a másik befejezve mindent már el is indul befele...vagy kifele az erdőből. Fura, ő a másik irányba indult volna, de talán jobb is, hogy nem egyedül van. Ki tudja hol kötött volna ki...
Gyorsan feláll, és már siet is utána, mögötte haladva. Néha-néha kicsit lelassul, vagy egy pillanatra megáll ha valami "érdekeset" pillant meg. Mondjuk valami fura madarat, egy nyulat, esetleg egy mókust, vagy ha valami fura hangot hall. De aztán mindig siet, hogy beérje a férfit.
Még egy pillanatra meg is torpan a kérdést hallva, amivel Reyf az eddig beállt csendet töri meg, értetlenül pislogva utána.*
- Végig? Egy pillanatig sem vittél! *Siet oda hozzá közvetlenül mellé, hogy az jól láthassa, ő igenis jön!*

2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-28 14:39:02
 ÚJ
>Amine de Niiso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// A Vörös Királynő átka //

*Számított arra, hogy a férfiak körében enyhe felháborodást fog kelteni a ruhákon való derülése, de mikor először meglátja ebben Mortart nem bírja ki nevetés nélkül. A férfi reakciója ami végül szintén nevetésben végződik, pár pillanattal elnyújtja a nőstényét is. Szimpatikus neki ez az emberférfi, ami az ugrási mutatványáról nem volt elmondható. Még ha ezzel a ruhával sérült is az önbecsülése azért tud nevetni a helyzeten.
Az ork meg már csak hab a tortán. Talán rajta áll a legviccesebben ez a ruha, de sikerül elnyomnia a következő kitörést, és neki háttal állva a szájához téve a kezét csak magában mulat. Talán jobb is ha inkább a patakhoz megy mielőtt a zöld melák meg nekiront. Közben a férfi sikerrel megoldotta a ruhaproblémát, egy már zavarba ejtőbb megoldást választva.
A férfi után mártja csak bele a vízbe a kezét, de már az arcához közelítve érzi annak a sós illatát, így csak unott arccal kiönti a kezéből. Sejthette volna... De mióta sós vizű egy patak?
Már épp állna fel, hogy elindulhassanak az ösvényen, mikor valami megragadja, és már be is rántja magával a vízbe. Ahogy felnéz látja, hogy a férfival is ugyanez történik, és valami fura hal húzza le. Ekkor realizálja csak az égető fájdalmat a csuklójában. Ez is csak akkor történhet meg vele, mikor nincs nála a fegyvere, hogy darabokra vághassa ezt az átkozott halat. Ennek az izének a foga meg lehet, hogy maradandó nyomot fog hagyni...és ez nagyon nem jó...
Nem hagyja figyelmen kívül az ébenhajú próbálkozása, viszont nem érti, hogy először miért nem magán próbál segíteni. Azonkívül ő nem biztos benne teljesen, hogy ha le is tudják magukról feszíteni ezeknek a dögöknek a fogait, nincs rá garancia, hogy azok abban a pillanatban el is kotródnak békén hagyva őket. Nagyobb az esély, hogy újra támadnak, és azok értelemszerűen sokkal gyorsabban tudnak itt a vízben mozogni. Valahogy nem vágyik plusz sérülésekre.
Mintha egy kis plusz súlyt érezne a zsebében, de még jobban leköti, hogy felmérje az egyre közelgő vízfenéket. Mortar mutogatására viszont kíváncsian nyúl bele a zsebébe, és veszi elő a kis kék fiolát. Egy percig sem kérdéses nála, hogy mit tesz vele, egy hegyes fogú hallény rángatja őket itt lent a víz alatt.
A folyadék szerencsére egy kis plusz segítséget ad nekik, ő is ismét kap levegőt. Még bírta volna valameddig, szerencsére ebben van gyakorlata, de ki tudja annyi idő alatt kiszabadultak volna-e.
Ahogy az aljához leérnek, mivel már lefelé menet megcsodálta a vízalatti világot, míg az ébenhajú gyönyörködik a lenti képben, ő már keres is egy alkalmasabb hegyes követ, vagy egy kicsit törött nagyobb darab kagylóhéjat, bármit ami vagy éles vagy hegyes. Ha talál ilyet szabad kezével már kap is utána. Ha ez sikerül, akkor ahogy a keze ügyébe kerül, azzal a mozdulattal amilyen erővel csak tudja az állat kopoltyújába már vágja is bele. Ha esetleg vastag a pikkelye vagy bármi ilyen esetleges probléma állna fent, még azok az állatok is könnyen sebezhetőek a kopoltyújuknál, hisz ott nem védi őket semmi és a támadás könnyen lehet halálos is. Remélhetőleg ennek a halmicsodának van kopoltyúja, és ha sikerül a támadás, akkor ezt még jó párszor megismétli, hogy biztos legyen, még fel is hasítja, hogy nagyobb kárt okozzon benne. Tervei szerint halálosat. Ezek a halak ugyanis, ha csak a kezüket szabadítják ki a szájukból, nagy eséllyel ismét támadnak, hogy újra megragadják őket. Jobb úgy szabadulni, ha ezzel meg is ölik a lényeket, vagy súlyosan megsebesítik őket.
Ha még ez sem elég akkor a hegyes tárgyal a szemeit célozza, hogy megvakíthassa az állatot. Ha minden kötél szakad, és Mortar jár a hasával sikerrel akkor ő is követi a példáját, de addigra már valószínűleg megvakíttatta a csuklóját fogva tartó halat. Ha a kopoltyújába többszöri belevágásával és annak ismételten többszöri, egyre mélyebben való felhasításával nem sikerül kivégeznie az állatot, úgyis az lesz, hogy ahol éri ott tesz benne kárt a lényegesebb helyeken.*

2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-28 11:05:51
 ÚJ
>Mortar Gríjachor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő Átka //

*Assim érkezik meg harmadiknak, s bár nem szívleli Mortar túlságosan az embereket, így egy jó ideig hezitál, mikor megpillantja a síró, szinte magába roskadó fiút. Egy pillanatra ő maga jut eszébe, mikor gyermek volt... Annyi különbséggel, hogy ő választotta magának a magányt anno, viszont ez a szőkeség túlságosan is elveszettnek látszik, így végül egy sóhajjal a férfi odaszól neki.*
- Hé, fiú! Gondolj arra, hogy talán kivételes vagy, hogy belecsöppentél ebbe a világba. Hiszen ez nem "normális", ilyen igazából nincs a valós életben, mással nem történik meg. Lehet, hogy meghalunk... De ott az esély, hogy túléljük s gazdagabbak leszünk valamivel.
*Szinte magán is meglepődik, ahogy e szavakat mondja, ám tény, hogy ezen bölcs kijelentés nagyon is igaz, ezt pedig valami mosoly félével is próbálja alátámasztani, ami kevesebb sikerrel, de megtörténik.
Hamarosan az éjhölgy is megérkezik, aki kacagásban tör ki Mortar láttán. Ő meg erre színpadias gúnyos arccal felé fordul görnyedt háttal, fúj egyet, megrázza fejét, végül váratlanul ő is elröhögi magát. Na, ez a jó hozzáállás... Nem pánikolni, hanem ha már nincsen kiút, és lényegében bele kellene törődni abba, hogy egy görcs macska által kerültek ebbe a lehetetlen világba, akkor már legyen abba valami élvezet. Hiszen amit a fiúnak mondott, az teljes mértékben érthető saját magára is.
Mikor a hölgyemény elkiáltja magát, akkor az ébenhajú is keresni kezdi szemeivel az állatot, viszont részéről nem fontos a fegyver. Egy tőre van csupán, az se biztos, hogy nála volt még az erdőben, így őt nem éri nagy veszteség.
Hamarosan az utolsó két tag is megérkezik, Mortarnak pedig sikerül szerencsére leszedni magáról a ruhát. Az ork szavai meg hát... Eléggé szánalmasak, de igazából nem lehet haragudni rá. Ork... Mit várhat tőle az ember? Még meg is érti Mortar, hogy ő jól érzi magát igazából bármiben, legyen az egy szoknya egy masnival. Meg sem próbál szabadulni tőle, viszont a szavai pont nem arról árulkodnak, amit ő képviselne. Aki itt pánikol a fiúcskát leszámítva, az talán pont ő ezzel a komor és kemény stílussal. A férfi viszont több gondolatot nem is akar rá elpazarolni, ezzel a stílussal talán soká nem is húzza, hiszen van egy olyan érzése az ébenhajúnak, hogy itt nem éppen az erő a legfontosabb tény, s talán akadnak majd olyan helyzetek, mikor a másikra lesznek utalva teljesen. Akkor pedig nem árt egy segítő kéz... Úgyhogy egy pillantást vetve az orkra nem szól semmit, s folytatja a "majomparádét", azaz hogy megválik ruhájától. Nem kíván vele beszélni, s igazából nem kíván vele semmit se tenni. Idekerültek együtt, de ez még nem jelenti azt, hogy jópofát kellene vágni hozzá, vagy hogy elárassza ez a nagy csapatszellem. Daranel viszont jól beszél, bólint is szavaira, valóban nem véletlenül vannak ezen a szokatlan helyen. Mortar már abban sem biztos, hogy megbolondult, inkább az új felvetés valami mágikus cselekedet felé tereli gondolatait.
Végül szép lassan odasétál a kis patakhoz, letérdel elé, s vizén látja még saját sápadtas arcát is - legalább ez nem változott. Az íjász szavaira hátrafordul - természetesen ő maga sem inna bele hirtelen látatlanban, így tenyerébe vesz egy kicsit, s megszagolja. Nem éppen kellemes "víz illata van", inkább sós. Így hát visszagurítja a vízcseppeket a patakba, kicsit felemelkedik, s azon kezd gondolkozni, hogy vajon mivel takarhatná el magát. Nem szándéka végig mezítelenül flangálni, így valami nagyobb levelet, leveleket, indákat keres méregzöld szemeivel, amiket összeeszkábálhat egy kezdetleges takaróvá.
Közben pedig torka egyre csak szárazabb s szárazabb... Hezitálva beleérinti ujját a vízbe, majd újra tenyerébe mer egy keveset, s nyelvének hegyét beledugja, hogy megízlelje azt. Sós... Rossz íze van, így a maradékot egy fintorral visszaönti a patakba, viszont ezen nem tud sokat merengeni, hiszen pár fura lény ugrik ki a vízből. Ahogy az egyik elkapja Amine csuklóját, Mortar rögtön odakap, hogy leszedje róla - igen jó a reakcióideje -, viszont pillanatokon belül már éles fogak mardossák az ő kezét is... Szó se tudja elhagyni sápadtas száját, mikor hirtelen már a mélyben is találja magát. Az éjhölgyet is ott viszi a lény mellette, így kapálózással próbálja magára hívni a figyelmét a férfi, s a hölgy kezét szorongató halszerű lény felé nyúl, hogy próbálja lefeszíteni róla, miközben saját kezét is úgy tartja, hogy Amine megpróbálkozhasson a dög lefeszítésével. A levegő pedig vészesen fogy, s az ébenhajú próbálkozása is egyre csak gyengébb... Itt lenne a vég? Na, azt már nem! Hirtelen megpillant egy fiolát, mely a nyakában van s hevesen lóbálja a víz. Más esélye nincs, tudja jól... Így hát belevetve magát egy újabb ismeretlenbe, elengedi a hölgyemény karját s felkortyolja a löttyöt. S láss csodát... Tüdeje mintha kitárulna s megtisztulna, úgy vesz egy hatalmas levegőt a vízből. Ha esetleg a papírt, vagy a láncot megpillantja az éjhölgy zsebéből kikandikálva, akkor hevesen kezd arra mutogatni, hogy ő is igya meg.
Eddig nem is volt ideje megnézni, hogy pontosan merre is viszik őket, viszont hamarosan lélegzetelállító látvány tárul a szemük elé. Mintha csak álmainak egy kusza világába csöppenne bele. Egy pillanatra szíve is szokatlan módon boldogan dobban meg a tájtól - hiszen világ életében ezek a képek éltették. Viszont a "jónak" nincs vége... Ahogy megérkeznek a szokatlanul világos s kevésbé sem jéghideg tengerfenékre, pillanatokon belül a többiek is alászállnak. A két dög pedig még mindig ott harapja kezüket, egyre mélyebben s kellemetlenül, apróbb vérpatakokat hagyva maguk után, melyek haloványan színezik be a csukló körüli területet. Nem tudja, hogy a beszéd itt mennyire érthető, így egyelőre nem próbálkozik meg vele, hanem Ryliel és az íjász felé meglóbálja kezét, pár pillantást vetve a fiúra is, jelezve, hogy elkélne egy kis segítség mindkettejüknek. Eközben szemei számos dolog után kutatnak: hegyes kő, "V" alakú szikla, amibe bele lehetne szorítani a lábas hallényt, hogy kiszorítsák belőle a szuszt. Esetleg még pár erősebb vízi növényt is keres, amiket beakasztva a szájába talán szét lehetne húzni azt. Végül amellett dönt, hogy szabad kezével megpróbálja kinyomni a lény szemét, hátha ezzel megtorpanásra készteti. Ezek után ha senki sem segít nekik, akkor felkapja a legközelebbi hegyesnek tűnő követ, s tekintve, hogy a vízben az ütések nem sokat érnek, így megpróbálja felhasítani annak a hasát. Hiába van lába, talán még a fej résznél alul hasonlít egy halra, s ha igen, akkor a puha részt remélhetőleg sikerül felszántania, már ha a többiek nem előzték be.*

2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 12:51:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*Bár a férfiakat láthatóan feldúlja új öltözékük, a macska test nélküli hangján érezhető, hogy ő remekül szórakozik fenyegetésükön, dühükön, kirohanásukon. Mortar próbálkozását siker koronázza, az anyag könnyedén tépődik, ő pedig ott áll mindenki előtt fedetlenül, két csizmájában. Újabb röhögés hallatszik a semmiből, valószínű, hogy a korábban már látott macska őrülettel vegyített szórakozott hangja ez, és hogy valahonnan figyelemmel követi a kis társaság ténykedéseit. Vajon hányan kapnak még kedvet, hogy inkább pucér valójukat tegyék közszemlére, mint elviseljék a nőies ruházatot? Miközben ezt a kérdést fontolgatják, Assim arra lehet figyelmes, hogy lábához két dobókocka gurul, amiket Solak is érdeklődve piszkálgat.
Akik a patakhoz léptek, hogy pár korty vízzel csillapítsák szomjukat, kellemetlen, sós ízzel találkozhatnak, ami nem ad enyhet a száraz toroknak, épp ellenkezőleg. Ám idejük már nincs, hogy ezen töprengjenek, ugyanis a tóból hirtelen két halnak látszó lény ugrik ki, hegyes fogaikkal mélyen harapva Mortar és Amine csuklójába, berántva őket a vízbe. Hiába bármi szabadulási kísérlet, máris érezhetik, hogy a lények micsoda sebességgel húzzák őket lefelé. Különös, kívülről nem is látszott, hogy ez a patak ennyire mély.
Akik odakint maradtak, megúszva a haltámadást, ők sem jutnak messzire az ösvényen. Egy valaha fehér bundájú nyúl állja útjukat, amely mostanra alaposan megkopott, piszokfoltok vegyülnek bele, helyenként pedig teljesen hiányzik, csak a csupasz hús látszik ki. Vörös szemei sokkal nagyobbnak tűnnek most, a feje pedig kisebbnek, aszottabbnak. Egyik szemhéja tikkel, miközben végignéz mindenkin, mancsával indulatosan kap elő a semmiből egy homokórát és mutatja fel.*
-Nincs most idő erre! Egyáltalán nincs idő!
*Ebben a pillanatban mindenki egy kis súlyt érezhet a kötényében, még a vízbe esett Amine is, kivéve Mortart, aki már megvált a ruhájától, ő a nyakában egy vékony szemű láncon találja meg azt, amit a többik a zsebben: egy kis fiolát, benne halványan derengő kék folyadékkal. Az üvegecske nyakáról egy papír lóg, rajta két szó: Igyál meg! Alig pár pillanata van mindenkinek eldönteni, mihez kezd vele, pontosabban a vízbe esetteknek még ennyi sem, a nyúl máris megmozdul, erőteljes rúgással küld mindenkit pórul járt bajtársaik után. Aki volt elég bátor, hogy ennyi idő alatt is megitta a fiola tartalmát, az azt tapasztalhatja, hogy a víz alatt a légzés semmi nehézséget nem okoz számára, sőt! Mintha egész életét egy patakban töltötte volna. Pontosabban tengerben, hiszen alig buknak a fejek a felszín alá, a patak keskeny sávja eltűnik, kiszélesedik és elmélyül, valódi tengerré tágulva így, aminek a feneke felé húz mindenkit valami láthatatlan erő. Odalent, nem messze attól a ponttól, ahova érkezik mindenki, kör alakban elrendezett hajóroncsok pihennek, mintha körülzárnának valamit. A tenger fenekén várható sötétség teljesen hiányzik, elszórva világító tengeri rózsák és kagylóházak szolgáltatnak elég fényt, egy képzeletbeli ösvény két oldalán szabályosan elhelyezve, mintha csak a roncsokhoz akarna invitálni mindenkit.
Míg a többiek kigyönyörködik magukat, Mortar és Amine kevésbé szerencsések, a fogak mind mélyebbre vágnak a kezükben, fegyverük nincs, talán csak a tengerfenéken található kövek közül próbálhatnak valami élesebbet kihalászni, esetleg társaik segítségére is számíthatnak. Annyi biztos, hogy a két lábbal rendelkező, szürkéskék hallényektől nem lesz könnyű szabadulni, a lassan vízbe vegyülő vér szaga pedig bármilyen nagyobb ragadozót is ide csábíthat.*

2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 12:41:00
 ÚJ
>Zaraun Aleandar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397

Játékstílus: Szelíd

//Kárhozottak//

//Véres hajnal//

* A néma sötétségben ott bujkál valami kósza, baljós érzet, halovány folt csupán a semmi végtelen foszlányán, apró pont, mi tova tűnik mielőtt megláthatnák. Tudja az ember, hogy valahol ott van, megérintené, de karja nem mozdul, s szólni sem bír, nem engedelmeskedik neki teste többé, ekkor döbben rá önnön tehetetlenségére, s ordítana torkaszakadtából, tépné az elméjére nehezedő éji fátylat, érzékeit, tagjait béklyózó láthatatlan láncszemek sorát. De mozdulni nem bír, ez pedig kétségbe ejti a hímet, az a furcsa érzés pedig egyre csak erősebbé válik, már-már tompa fájdalomként furakodik ködös elméjébe.
Aztán a pánik enyhül, ahogy megérzi, hogy valahogy mégiscsak mozog. Lebeg igazából, mert nem létezik, hogy a lába vinné, ha görcsösen összpontosít mégis érezni véli az arcát simogató hűs szellőt, bár így a lüktető fájdalom is intenzívebbé válik. Orrát ismét megcsapja az a lágy virágillat, mit nemrég érzett, de mikor is? Igen, mielőtt elsötétült volna minden. Jázmin lehet, igen, most már tisztán kivehetően az, a fülében visszhangzó ütemes kopogás pedig... lópatkó?
Pillái előbb tétován megremegnek, majd szemhéja érezhetően résnyire tágul, de bágyadt elméjének még hosszú-hosszú másodpercekbe telik, mire sikerül szabadulnia a sűrű sötétségtől. Homályosan bár, de törött faágakat, lehullott faleveleket és kitaposott ösvényt lát szemei előtt elúszni, s apró vörös cseppeket aláhullani és szétterülni a földön. Vér, ami megmagyarázza a feje hátsó részét hasogató tompa fájdalmat. Bizonyára leütötték, s most lóháton viszik valamerre, talán az erdőn keresztül, legalábbis a ritka aljnövényzetből és kérges fatörzsek sorából erre következtet.
Óvatosan mocorogni próbál, de nem tud, nyilván hozzákötötték a lóhoz, ahogy kezeit is hátra- el is van már zsibbadva egész teste, fejét sem tudja megemelni, hogy legalább körbenézhetne, azt sem tudja, hogy hosszában van átvetve az állaton, vagy keresztben. Borzasztóan hasogat feje, annyira, hogy gyomra kis híján felfordul tőle, ajkai kiszáradva; talán még szólni sem lesz ereje, de azért tétován megpróbálja.*
- Mit... akar...tok?
* Kába csupán, de nem hülye, apránként összeállnak elméjében az emlékek, s körvonalazódik a kép elrablásának körülményeiről: az a szajha szánt szándékkal csalta őt odébb, társai nyilván orvul támadhattak rá, hogy leüssék és elcipeljék. De vajon hová? S miért él még? *

2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 00:13:10
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő átka//

*Mindenki előkerült, s mondhatni Chothalnak a történések sűrűjében reagálni sincs ideje.
Egy biztos a sötételf lány nem teszi el a fegyverét és mindenki a nyulat követte.
Chothal a háttérbe vonul és próbál a jelenlevők ittlétére magyarázatot adni magában. Egy sötételf lány, aki valóban lányiasan reagál a dolgokra, egy vadász aki rámutat a jelen esetek értelmére, egy nyeszlett, félős elf vagy ember fiú, a cicájával, egy fura férfi és annak a társnője. Mikor Mortar megszólal s immáron sokadjára tétetik fel a kérdés: 'Hol a nyúl?' Chothal zsörtölődve és finoman vicsorogva így szól:*
-Megettem...
*Majd nem sokkal később választ kapnak... MINDEN kérdésükre. Egy fura, bestiától, aki macska és mondhatni megjelenik a semmiből. Összerakódik. Chothal kissé kitátva száját, bambul a lényre, aki láthatóan élvezi a jelenlevők tudatlanságát, s rámutat csengetni kell, s az ork orra előtt megjelenik a madzag. Nyúlna érte, de ez a Mortar lecsap előtte. Az orknak kezd a zsebében kinyílni a bicska.
Ám az ajtó nyikorogva kitárul. S ott biza nincs más... csak sötétség. Az ork felnéz a vigyorgó lényre s szigonyát megmarkolva követi a többieket az ismeretlenbe.
De ami ez után jön...
Mindenki másképp reagál a történtekre, van aki sikít, van aki élvezi, van aki kétségbeesik a zuhanás láttán. Az ork arcáról nem tűnik el a mafla tartás, majd mikor földet ér a társasággal együtt a macskás fiatal fél-elf mellett és rádöbben női ruha van rajta és a fegyverei sehol... Láthatóan kirohan, végigméri magát, majd Mortar majomparádéjára így szól:*
-Ha rám hallgatsz te ember... *mutat vaskezével Mortarra Chothal.* Nem csinálod a majomparádét itt. Egyrészt elfogott az ideg... másrészt lehet csak rosszabbat kapsz a sorstól.
*Azzal feláll és gyomorból jövő hanggal néz végig magán. Ez vicc... Majd megindul a mellette lévő fiatal elf felé. Láthatóan a kandúrja a mindene az ork így szól, s megragadja a fiú nyakát:*
-Szedd össze magad tejivó. Mi a neved?
*Kérdi.
Chothalnak eszébe sincs bántani vagy pátyolítani a fiút. Hangja komoly és kimért. De nem mennek semmire, ha valaki elveszti magát.
Majd ha választ kap a vadász megjegyzéséra így szól:*
-Tetszik ahogy gondolkodsz vadász... kövessük az utat és ha lehet... *néz előbb Mortarra, majd a sötételf lányra* ne vonjuk magunkra mások figyelmét és ne bóklásszunk...
*Chothal itt főként arra gondol, hogy nem kívánja így láttatni magát mással. Máshonnan nézve a dolgot pedig, az egész túl megtervezett... valaki terelni akarja őket. Ha csapda, akkor bele kell sétálni a csapdába. Már csak van kiút. S megindul előre a kitaposott és füves ösvényen.*

2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-26 21:42:56
 ÚJ
>Brenden Grybond, az Útonálló avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Yelane //

- Áú! * Szisszen, ahogy a nő megérinti a sebet, de voltaképpen egész jól tűri a fájdalmat. Halkan kacarászva reagál az említett nyúlfülekre, és komolyan elgondolkozik, hogy is nézne ki csonka fülei helyén helyes, bolyhos nyúlfülecskékkel. Egyszerre nevetséges és rémisztő, konstatálja magában. S akkor már lehetne ez a neve: Brenden Grybond, a Gyáva Nyúl. Szó szerint. Gyáva Nyúl. Keserű mosoly ül ki az arcára, s mikor a nő folytatja, megrándul az arca.
~ Nagyon okos! Pedig talán annyit nem is mondtam. ~ Gondolja magában, s leszögezi, hogy ezúttal, ha nem is ez előtt a nő előtt, de meg kell válogatnia a szavait. Egy-egy ilyen elejtett, rossz mondat a végén még a halálát - vagy az elfogását - kockáztatná. Bár nem tudja, melyik lenne a rosszabb. Egy dohos pince, s némi koszt, de az minden nap, anélkül, hogy fizetnie kéne érte - egészen az akasztása napjáig, mert hogy nem szabadulna, azt biztosra veszi. Vagy egy tőr a szívbe. Elég baljós végletek. *
- Tolvaj vagyok, nem kertelek * Szakad ki belőle, mintha csak megbökték volna egy késsel, hogy na azért mégis csak, mondja mán’ el az igazságot. Meg különben is. Mit érne azzal Yelane, ha feladja a városi őrségnek? ~ Minden bizonnyal sokat. ~ Gondolja Brenden kissé elkeseredve, hisz minden becsületes nyomravezetőnek pereg némi pénz a vérdíjból. Hát igen. Valamiért mégis megkockáztatja. Megvonja a vállait. *
- Nem vagyok az a fajta ember, aki szeret dolgozni. De azért nekem is vannak szabályaim. Nem szeretek olyantól lopni, akinek annyira kell a pénz, mint nekem: az életben maradásra. Bár ez nem érdekli a városi őrséget. Igazából csak akkor lopok, ha tényleg kell. Ez a mindenem, csak ehhez értek.

2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-26 14:35:59
 ÚJ
>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

*A férfi elindul a Holdudvarról, s az Artheniori erdőbe ér. Innen a kovácsműhelyen át akar menni, a piactérre. Még ő sem tudja pontosan mit vesz. Lassú léptekkel megy az erdőben. Kicsit felgyorsítja lépteit, amikor érzi, hogy el kezd cseperegni az eső. Legalábbis lentről csak ennyit hall, hogy csepereg, de lehet, hogy a fák fölött már zuhog. Így hát gyorsabb léptekkel megy tovább a piactér irányába. Mivel már megéhezett tudja, hogy sietnie kell, mert sok árus az esőben nem is árulja portékáit, hanem elhúzódik a házába. Viszont Siennának szerencséje van, mert hirtelen eláll az eső. Mintha mágiával védenék a helyet, ahova belép. És egészen a városig, sőt azon túl sem esik már az eső. *

2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-26 11:56:28
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

*Morwon a kovácsműhely után ide ér az erdőbe. Távolról hall néhány emberi hangot, de nem törődik vele, tovább megy.
~Biztosan csak utazók. ~
Reméli, hogy nem útonállók, hanem tényleg csak utazók, de ebben nem teljesen biztos. Továbbmegy, majd nemsokára kiér az erdőből és talán már a kikötő környékhez ér. Igaz nem siet, de nem szereti túlságosan az ismeretlenek társaságát, úgyhogy szapora léptekkel indul meg.
Nemsokára tapasztalja, hogy az erdőnek nincs vége még, csak kicsit kevesebben és ritkábban vannak a fák.
~ Remélem nem engem követnek. ~ gondolja magánban az óriás. *
~ Nemsokára már talán a kastélynál leszek. ~

2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-26 00:19:20
 ÚJ
>Reyf Ashn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ahlea Zoengaw//

*Gyorsan elkészül a tábor bontásával, majd amerre ösztönei csalják, elindul az erdőben. Hátra se sandít, hogy a lány követi e vagy sem, mivel szinte biztos a dolgában. Amennyiben rövidesen mégsem tűnik fel mellette, vagy nem hallja lépteit maga mögül, megáll majd vissza néz.* -Jössz vagy az ölembe kell cipelnem végig? *Azonban ha megjelenik mellette, felhőtlen jókedvvel megy tovább, s vagy 20 perc gyaloglás után kérdez rá, hogy amúgy bírja e a tempót.*

2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 18:44:35
 ÚJ
>Ahlea Zoengaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Reyf Ashn//

- Aha... *Csak ennyi telik tőle így hirtelen az egyszerű kijelentésre. Még mindig nem teljesen érti, hogy mi is folyik itt, de akkor ezek szerint nem rögtön akar a hím visszatérni a mélységbe. Lehet neki sem szíve álma, hogy minél előbb kaphassa az újabb parancsokat a nőstényektől.
Grimaszolva figyeli ahogy Reyf mintha saját maga is újabb felfedezést tenne, legalábbis kicsit úgy cseng ki a mondatából. Mintha ő emlékeztette volna olyasmire, amire nem kellett volna nagyon, neki is el kellene felejtenie ha egy módja van rá.
A parancsszóra csak grimaszolva felsóhajt, aztán már szó nélkül áll is fel és veszi vissza a köpenyét, és a vállára a táskáját.*
~Csak tudnám miért van olyan érzésem, hogy én juttattam az eszébe...~ *Töpreng a másikat figyelve.*

2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:56:40
 ÚJ
>Reyf Ashn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ahlea Zoengaw//

*Egyre jobban mulat azon, hogy a lány mennyire zavarba jön a kérdései miatt. Szinte látja, ahogy kattognak a fejében a fogas kerek, mivel bizonyára nem tudja eldönteni, hogy most csak szórakozásból kérdezte, vagy halálos komolyan. Nem csodálkozik azon, hogy a lány mágiát akar tanulni, mivel mostanság majdnem minden harmadik embernek ez az álma. Azt hiszik a mágia gyakorlásával hatalmat szereznek a legtöbb élőlény fölött, pedig egy váratlan és jól irányzott döféstől ugyanúgy össze esnek, mint bármelyik más halandó.*
-Nem időpontra viszlek. *Vigyorodik el a döbbent arc láttán.* De igazad van, tényleg nincs beleszólásod, hogy hava is viszlek. *Ezzel felpattan a tűztől, köpenyét magához veszi, majd sürgetően és egy kicsit parancsolóan Ahleára néz.*
-Gyorsan szedd össze a motyódat! Indulunk! *Azzal se szó, se beszéd, elkezdi bontani a tábort, majd kioltja a tüzet.*

2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 20:16:53
 ÚJ
>Ahlea Zoengaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Reyf Ashn//

*Döbbenten bámul a másikra. Képtelen felfogni a kérdését, de legfőképp annak komolyságát. Nem talál rá okot, hogy Reyf szórakozzon vele, de komolyan sem gondolhatta azt amit mondott. Tesztelni akarná...? Ez már logikusabban hangzana, és ez magyarázatot adna arra is, hogy miért nem lepődött meg és esett ő is neki azzal, hogy ezt nagyon gyorsan verje ki a fejéből, egy fattyú nem tanulhat mágiát.*
- De...te most nem egyenesen hazaviszel? Az a Mágustoronnyal ellentétes irányban van. Amúgy meg, van bármiféle beleszólásom abba, hogy veled tartok-e és hogy hova? *Hiába figyeli, képtelen rájönni, hogy mi járhat a fejében. Amiket mond és kérdez, azok teljes ellentétei azoknak amik az este hangoztak el.*

2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 19:18:00
 ÚJ
>Reyf Ashn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ahlea Zoengaw//

*Mohón lesi a lány tekintetét és elégedetten dől hátra, mikor az zavarba jön. Az utolsó kérdésére nem igazán akar válaszolni, mivel kényes témát érint vele, amit mindig is megpróbált kizárni a tudatából. Egy pillanatra előugranak a régi képek, de makacsul túl lép rajtuk és újra lelakatolja őket elméjének egyik sötétebb részébe.*
-Mit szólnál hozzá, ha mondjuk elvinnélek a Mágustoronyhoz? Velem jönnél? *Itt lenne az idő, hogy elárulja, hogy nem akarja haza vinni, de mikor az elhatározás fejben megszületik, nyelve még is néma marad.*

2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 18:54:05
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//A Vörös Királynő átka//

*Karba tett kézzel nézi végig, ahogyan egyre többen veszik körül a különös fát, és abban már egészen biztos, hogy nem ment el az esze, mivel mindenki a fehér nyulat követte.*
-Kiválasztottak vagyunk. *mondja a tömegnek halálos nyugalommal, és tekintete újra a fára mered.* -Ez már bizonyos, mivel mindannyiunkat ugyan azon pont és cél felé terelt a fehér nyúl. Csak arra kell rájönnünk, hogy pontosan mihez is kellünk. *mondja immár a többiek felé fordítva fejét. Igen érdekes kis csapat verődött össze elég változatos elosztásban, de Daranel meg van győződve a felől, hogy az egésznek a puszta véletlenhez semmi köze. Ezután a hangok hallatán felemeli fejét, ő is azt hiszi újabb taggal bővül a csapat, azonban hamar jön a felismerés, hogy másról lesz szó.*
-Mi a fene!? *ámul maga elé amint meglátja a szájat, és a rá gördülő szemeket. Az íjász kezei reflexszerűen nyúlnak az íjért, de nem húzza elő, csupán készenlétbe helyezi saját magát szükség esetén. Ezután jön az elviselhetetlen fülsértő nyekergés, és az íjász is betakarja tenyerével a fülét, tekintetét viszont le sem veszi a macskaszerű lényről, hátha csak figyelemelterelés a támadáshoz. Ezután tárul ki az ajtó, és Daranel is bepillant a koromsötét lyukba, majd az egyik hölgyeményt bele is lökik a sötétségbe. Daranel is elveszíti szemei elől a lényt, és belemered a sötét lyukba, majd az újabb eltűnőket nézi.*
-Igazat adok. *bólint Amine szavaira és ő is hasonlóképpen követi a többieket. Elsőre persze őrültségnek tűnhet az egész, de az íjász a fejébe vette, hogy ők most itt valamiféle kiválasztottak, és biztos abban, hogy nem annyi a sorsuk, hogy egy sötét verembe zuhanjanak és ott lelje őket a halál. A zuhanást rezzenéstelenül tűri, szemeit behunyja, és néha érez zuhanás közbe valami puhát amitől elmosolyodik, mivel egy egyszerű ásott verem falainak biztosan nem puha tapintása lenne. Sokkal rosszabb az ezt követő jelenetsor, mivel az íjász kemény becsapódásra számít, azonban azt érzi, mintha saját maga gátolná meg ezt. A hirtelen jött fény után a zöld fű tárul szemei elé, és a nevetséges öltözet, ami persze neki sem tetszik, és mérgesen pillant a hegyes fogakra.*
-Add vissza a holmimat vagy letörlöm a képedről a vigyort! *fenyegetőzik az íjász, persze tudja, hogy semmi értelme az egésznek.*
-Csodás. *lép a többiekhez.* -Én a helyetekben nem innék belőle, sosem lehet tudni. *mondja Daranel, akinek esze ágában sincs inni.*
-Jó kérdés. *felei Ryliel szavaira.* -De én most is azt mondom nem vagyunk itt véletlenül. Valami feladatunk van itt. Maradjunk együtt, és tartsuk nyitva a szemünket. *javasolja a többieknek majd kérdően néz rájuk merre is tovább, vagy valamelyikőjük felfedez e bármit is a hellyel kapcsolatban, mert Daranel számára teljesen idegen a környezet.*

2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 18:11:05
 ÚJ
>Ahlea Zoengaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Reyf Ashn//

- Nem vicces. *Szól rá, de a grimaszos mosoly neki is ott virít az arcán. A másik szemszögéből főleg így utólag nem csodálja, hogy vicces, neki annyira nem volt az. Mondjuk abban a pillanatban semmit sem talált volna annak.* Megijesztettél! *Teszi még hozzá az előbbihez, de hallani a hangján, hogy csak mentségeket keres. Közben próbál kicsit komolyabb arcot vágni, de nem túl sok sikerrel.
Kíváncsian hallgatja végig a mélységi magyarázatát, közben próbálja elképzelni azokat a látási viszonyokat.
Mikor közelebb hajol hozzá, és meghallja a nevét, akkor szakad csak el a gondolataitól vissza a valóságba.*
- Hogy? *Pislog néhányat zavartan, mibe talán a másik várakozó pillantása is belesegít.* Hát...nem tudom, ezen még sosem gondolkoztam. Meg kérdezni sem kérdezték még tőlem. *Egyértelmű az arcán a zavar, közben a kis fogaskerekek erősen dolgoznak a fejében, hogy ezt a kérdést magának is meg tudja válaszolni.* Talán valami szép helyre. Vagy ahol mágiát lehet tanulni. Azt mindig is szerettem volna, de tiltották mert...félvér vagyok. *Az első szó ami az eszébe jut az a "fattyú", mivel ezt hallotta a legtöbbször, de ez nem valami szép szó, legalábbis szerinte. Bár nem sok szép szó lehet arra ami.
Kicsit bizonytalan benne, hogy mit mondhat el és mit nem, mert ha ezt otthon meghallják, hogy őt érdekli a mágia, akkor még nagyobb bajban lesz.*
- Te mióta vagy itt fent? *Vált gyorsan témát, hogy a zavartság eltűnhessen az arcáról.*


2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 18:03:30
 ÚJ
>Rovéna O'mera Phorwentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kárhozottak//

//Véres hajnal//

*Úgy tűnik, az ügyes mozdulat kellőképpen eltalálja áldozatuk fejét, s az eszméletlenül zuhan a földre. Az eddig ártalmatlannak tűnő, buja lány még egy lökéssel rá is segít, amivel egyszerre arrébb is tolja útjából a mélységi hímet, hogy Kedveséhez léphessen. Túl nagyot azért nem taszít rajta. Kellemetlen lenne, ha ez a művelet segítene rá arra, hogy a földhöz érve betörjön a koponyája. Egyelőre élve van szükségük erre az alakra. Miután a szürke képű elterül a földön, még fintorogva egy rövid pillantást vet rá.
Ezután Rasdeherhez lépve szorosan bújik karjaiba a lány, s izmos mellkasához simulva egy pillanatra lehunyja hosszú, sötét pilláit. Jól esik neki, hogy ismét Szerelmét ölelheti.*
- Minden rendben, Egyetlenem. Ne aggódj! Minden rendben. *Nyugtató szavait megismétli, ezzel is nyomatékosítva őket. A férfi szívének helyére nyom egy szerető csókot, majd lágyan elmosolyodik.*
- Jó, hogy itt vagy, Rasti! *Még ha jól is ment neki a sötételf becserkészése, nem volt épp kedvérevaló a dolog. Sokkal jobban szereti, ha Rasdehert ölelheti, csókolhatja, mint valami ittas idiótát. Így erre többet nem is gondol, Ras szavai pedig még inkább más vizekre terelik elméjét.*
- Juj, az nagyon jó lesz, Rasti! És Vitéznek a páncélt! De csak miután te is megkaptad amire vágysz, Szerelmem! *noha a csigáról ejtett mondatot csak viccnek szánta, mégis azonnal belelkesedett, és a megszokott jókedve is nyomban megmutatkozott, egy széles mosoly kíséretében a csinos ajkakon. Úgy tűnik, a mézes-mázas szavaknak megvan a maguk hatása.*
- Tehát csakis az igazat mondjuk! Elvégre a Barátunk tényleg kissé többet ivott a kelleténél, és ez messziről érződik is rajta. *A szót, amivel az idegent illeti, erősen kihangsúlyozza, egy sejtelmes mosoly kíséretében. Szavai már akkor hangzanak el, amikor párja segítségére siet, és az eszméletlen hím szabad karja alá bújva támasztja meg ő is a kedves ismerőst. Természetesen előtte még a Rasdeherre bízott fegyvereit visszakéri, és helyükre illeszti.
Igyekszik szedni lábait, hogy minél hamarabb elérjék az erdő mellett pihenő kovácsműhelyet. Közben persze egy pillanatra sem marad csendben.*
- Ha már mindenki rendben lesz, talán újra megismételhetnénk ezt az éjszakát. Egész jól sikerült. Bár fogalmam sincs, hogy ő most épp mit gondolhat. Majd ha magához tér, megkérdezzük tőle, hogy tetszett neki! *Mondatai után megejt egy-egy nevetést. A szemlélők azt is hihetnék, hogy Rovéna is becsípett egy egészen kicsikét. Amit tovább erősít a halk dudorászás is, ez azonban egyáltalán nem meglepő tőle annak aki ismeri. A látszat ellenére ő teljesen józan, és miközben nézelődik, nem csupán a házakat, kerítéseket veszi szemügyre, de a tövükben megbújó félhomályt is. Nem szeretné, ha hívatlan vendéget kapnának. Locsogása pedig burkoltan közli Rassal szándékait, aki minden bizonnyal meg is érti ezt, hisz jól ismeri már a lányt. Nincs itt szó másról, pusztán annyiról, hogy ha minden sikerrel jár, és megszerzik azt, ami nekik kell, továbbá talán a szerencsétlenből is vacsora lesz, akkor majd újra végezhetnek egy hasonló akciót. Persze csak ha Ras is egyetért vele. Addig azonban még néhány dolog hátra van.
Ha rendben átjutnak a városon, végre a lovakhoz kötözhetik a mai fogást, nyilvánvalóan csak azért, hogy le ne pottyanjon szegény, míg az estét kipiheni. Rové is nyeregbe ül, és beveti magát a sűrűbe. Itt már valamivel biztonságosabb. Kevesebb a figyelő szem, és a lány számára valahogy a környezet is rögtön otthonosabb mint a kövezett utcákon. Elvégre ezt szereti ő. A madárdalt, a lágy, játékos szellőt ami hajába kap, a megihlető tájakat. Innentől már a dolguk is egyszerűbb, hisz ismerik már az utat. Bár a távolság még hosszú, s temérdek időbe tart még, mire a barlanghoz érnek.*

2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 15:32:41
 ÚJ
>Reyf Ashn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ahlea Zoengaw//

*Hangosan felnevet, mikor a lány elmondja, hogy neki ment egy fának. Ha este, üldözés közben szemtanúja lett volna az esetnek, most biztos csak szerencsének könyvelné el, így utólag azonban nagyon is viccesnek tartja.*
-Minimális világosság mellett is tudok olvasni, ugyanakkor olyan koromsötétben, mint tegnap, csupán árnyakat, sziluetteket látok. Így például ki tudom kerülni a fákat, s szemmel tudok tartani személyeket. *Imponál neki, ahogy a lány fürkészi a tekintetét. Mintha bele akarna látni, de nem igazán tudja eldönteni, hogy mit is lát. Reyf nagyon hangulat ember, bár akaratát, cselekedeteit szabályozni tudja, s a legveszélyesebb helyzetekben is képes vicces arcát mutatni.*
-Azt mond meg nekem Ahlea, *dől egy kicsit a lány felé* hogy hova jutnál el a legszívesebben ha megtehetnéd? *Most ő nézi titokzatos szemekkel az előtte ülőre, s magában nagyon is jól mulat.*

2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 09:59:11
 ÚJ
>Yserralynn Ilynthae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Rel //

- Nem történt semmi. Relatar, a kérész-éltűek népének fia. Te jó embernek tűnsz nekem. * Mondja Nyrina szinte hibátlanul a közös nyelven, mire Yserra jobb szemöldöke cinikusan a homlokára szalad. Valahol azért ő is úgy gondolja, mint nővére, ám ezt kimondani talán sosem fogja. Az függ sok mindentől, de leginkább a férfitól. Szavai megnyerőek, bizalomkeltőek, ám a megtévesztés illúziójának köpenyében sok vándor érkezett már hozzájuk.*
- Sok elffel találkoztál már jó uram?
* Kérdi most Yserra egyelőre kerülve a másik tekintetét. Ha a szemeibe néz akkor nem figyeli a mondat dallamát, hangsúlyát melyből egyből kihallik az őszintétlenség. A rabszolgákról alkotott nézetei igazak, a fiatal elf lány lassan bólint rájuk. Valakinek sanyarú sors jut ezen a világon, valaki pedig szabadnak születik, mint a madár. Nem magunk választjuk, hogy hová születünk, bár a két nővér hiszi, hogy valaki egyengeti útjukat földi életük alatt. Patadobogás hallatszik. A két lány felkapja a fejét. Még elég halk, talán a férfi nem is hallja, de az elfek hegyes fülei eléggé kifinomult érzékszervek. Meghallják a legapróbb neszt is. A paták ütemes dobogása egyre hangosabban hallatszódik.*
- Hallod ezt jó uram? Vadlovak.
* S valóban egy kisebb csorda halad el mellettük felverve a port, mitől egy pillanatra semmit sem látni. A két elf, mintha extázisba került volna örülnek egymásnak és a tovaszáguldó paripákat figyelik.*
- Gyönyörű jószágok. Neked hol van lovad Relatar?
* Kérdi a göndör hajú, majd Yserra is felé fordul, de úgy tűnik őt más érdekli. Kíváncsiságának tárgyát szavakba is bújtatja.*
- Mond vándor. Ha utadra indulsz, messzi tájakra. Visszatérsz még valaha ide?
* Kérdi, kissé nehézkes akcentussal, némely szóban talán segítenie is kell Relatarnak kiegészíteni ám a kérdés adott. Két kíváncsi smaragdzölden csillogó szempár figyeli válaszát.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257