Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 197 (3921. - 3940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
3940. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:52:02
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:52:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A fák közé belépve szinte súlyként nehezedik rá a csend. Hiszen az előbb még egy vidámságtól zajos kis tisztáson járt. Melyet bejárt a friss sült kolbász és a forró tea kellemes illata. Ha nem fázna annyira talán meg is állt volna hogy vegyen valamit. Hirtelen hangos reccsenést hall valahonnét elölről. A szíve egyre gyorsabban kezd el verni, a botját harcra készen keresztbe tartja maga elé, hogy ha kell védhesse magát. Óvatos léptekkel megy a zaj irányába melyet egy enyhe kanyar rejtett el eddig a szeme elöl. Ahogy kiér a kanyarból látja hogy csak egy ág szakadt le a hó súlya alatt.*
3939. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:06:26
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Az unikornis átka //
* Megindulnak hát az ellenség területének belseie felé. Mindenki megtalálja a helyét a csapatban. Kezdetben még a szerencse is melléjük áll,hisz senki, illetve semmi nem támad rájuk orvul. Még akkor is a szerencse keze lehet a dologban, amikor összefutnak a koboldokkal, hisz azok nem veszik őket észre, egészen areig, míg egyikük rá nem lép egy száraz ágra. *
- A fenébe! -
* Kapja maga elé pajzsát Saun, amikor a kis dögök megindulnak feléjük. Úgy látszik egyenrangúnak tekintik magukat a csapattal, mert egy az egy ellen állnak ki. Saun egy lándzsásat fog ki, aki meglehetősen szúrós kedvében van. De a férfi nem azért forgatja a kardot lassan két évtizede, hogy kifogjon rajta egy ilyen szerzet. Tudja, hogy gyorsan kell végezniük, nehogy erősítést kapjanak. Egy kis ideig ezért védekezik, megvárja, hogy a másik megszokja az ütemet, majd hirtelen megmozdul. Igyekszik lesiklatni a pajzsról a fegyvert, majd kihasználva a kis időt, egy fordulattal a kobold mellé perdülni, s kihasználva a lendületet, odavágni neki. Ha sikerrel jár, a találat oldalról, esetleg félig hátulról fog érkezni. Ha nem jár sikerrel, akkor sincs gond, hisz egy ilyen fegyverrel, főleg hogy nem a lény mérete, nem tud olyan gyorsan manőverezni. *
* Megindulnak hát az ellenség területének belseie felé. Mindenki megtalálja a helyét a csapatban. Kezdetben még a szerencse is melléjük áll,hisz senki, illetve semmi nem támad rájuk orvul. Még akkor is a szerencse keze lehet a dologban, amikor összefutnak a koboldokkal, hisz azok nem veszik őket észre, egészen areig, míg egyikük rá nem lép egy száraz ágra. *
- A fenébe! -
* Kapja maga elé pajzsát Saun, amikor a kis dögök megindulnak feléjük. Úgy látszik egyenrangúnak tekintik magukat a csapattal, mert egy az egy ellen állnak ki. Saun egy lándzsásat fog ki, aki meglehetősen szúrós kedvében van. De a férfi nem azért forgatja a kardot lassan két évtizede, hogy kifogjon rajta egy ilyen szerzet. Tudja, hogy gyorsan kell végezniük, nehogy erősítést kapjanak. Egy kis ideig ezért védekezik, megvárja, hogy a másik megszokja az ütemet, majd hirtelen megmozdul. Igyekszik lesiklatni a pajzsról a fegyvert, majd kihasználva a kis időt, egy fordulattal a kobold mellé perdülni, s kihasználva a lendületet, odavágni neki. Ha sikerrel jár, a találat oldalról, esetleg félig hátulról fog érkezni. Ha nem jár sikerrel, akkor sincs gond, hisz egy ilyen fegyverrel, főleg hogy nem a lény mérete, nem tud olyan gyorsan manőverezni. *
3938. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 19:19:11
Üzenet elküldve: 2015-01-30 19:19:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Az Unikornis átka //
*A társaság nem épp a legjobb hangulatban van és-e miatt Arsenor sem tud teljesen megnyugodni és elemezni a helyzetet. Most már kivételesen hiányolja a páncélját és pajzsát. A nő megjegyzésére gyengén elmosolyodik. Azt még ő is észreveszi, hogy az unikornis kérésre nem fog eltűnni. És miközben megy az eget elég gyakran nézi. Viszont a baj nem onnan jön. A kis alakok láttán egyből eszébe jut Arsenornak néhány történet ezekről a kis gonosz lényekről akik gyerekeket rabolnak, kiássák a vetést és egyéb gonoszságokat tesznek. És úgy látszik a hírek igazak is. Egyből rájuk támadnak. Arsenor egy elég bátor és gyors ellenfelet kapott. Jobb kezével kardot ránt, ballal a lándzsáját fogja és így várja. Jobbról támadják amit megpróbál karddal kivédeni. Ha sikerült akkor a döfés elől megpróbál hátra ugrani, hogy ezzel eltávolodhasson és döfhessen felé a lándzsával. A célja, hogy az ellenfele távolabb legyen tőle.*
*A társaság nem épp a legjobb hangulatban van és-e miatt Arsenor sem tud teljesen megnyugodni és elemezni a helyzetet. Most már kivételesen hiányolja a páncélját és pajzsát. A nő megjegyzésére gyengén elmosolyodik. Azt még ő is észreveszi, hogy az unikornis kérésre nem fog eltűnni. És miközben megy az eget elég gyakran nézi. Viszont a baj nem onnan jön. A kis alakok láttán egyből eszébe jut Arsenornak néhány történet ezekről a kis gonosz lényekről akik gyerekeket rabolnak, kiássák a vetést és egyéb gonoszságokat tesznek. És úgy látszik a hírek igazak is. Egyből rájuk támadnak. Arsenor egy elég bátor és gyors ellenfelet kapott. Jobb kezével kardot ránt, ballal a lándzsáját fogja és így várja. Jobbról támadják amit megpróbál karddal kivédeni. Ha sikerült akkor a döfés elől megpróbál hátra ugrani, hogy ezzel eltávolodhasson és döfhessen felé a lándzsával. A célja, hogy az ellenfele távolabb legyen tőle.*
3937. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 19:04:16
Üzenet elküldve: 2015-01-30 19:04:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*Nem is mennek sokat az erdőben, mire megtalálják a kis őrjáratot túlméretezett fegyvereikkel. Valahogy elsőre tényleg mulatságosan festenek. Ahogy őket figyeli, nem néz a lába elé, ami egy faággal összedolgozva kiadják a hangot: Reccs! Az osztatlan hatás nem marad el.*
- Ffranc!
*kapja le gyorsan válláról a lándzsát, hiszen a csipetcsapat arculatán kialakuló szadista vigyor, és a rohamkiáltás félreérthetetlenül egy harcnak az előjelei. Ő viszont nem kiált csatát, inkább próbálja szemmel követni a szétszóródó apróságokat, mígnem kiszúrja a botost, aki fürgébb, mint a többi, ráadásul őt szemelte ki magának. Észreveszi a lábra irányuló mozdulatot, és megpróbálja egy söprő mozdulattal hárítani azt (hegy nélküli véggel lefelé) – ha pedig az ütés túl lendületesnek bizonyul, hogy saját erőből felfogja, hát lejjebb engedi a lándzsa végét, hogy a földben felakadjon. Egyébként hagyja érvényesülni a kis minyont, legfeljebb három ütés erejéig, amikor már valamennyire biztosra veheti, hogy csak lábra megy – és a harmadik ütésnél megpróbálja úgy állítani hárítását, hogy a bot vége lecsapódjon a földbe. Ügyel arra, nehogy számítási hiba folytán a lábfejét még elérje a bot. Ha ez sikerül, akkor megpróbál egyik lábával rálépni a bot végére, hogy azután őneki lehessen itt az ideje a lándzsa hegy nélküli végével oldalról lendületesen fejbe célozni a szörnyikét. Ha a hárítás, vagy a rálépés mégsem sikerül a vártnak megfelelően, és a botos visszahúzza a fegyverét, akkor a negyedik ütés alkalmára már inkább jobban meglendíti hárítását, hogy azzal a mozdulattal megpróbálja kiemelni a magasba lándzsájával az ellen botját, hogy amíg az el van azzal foglalva, egy fejre célzott rúgással kísérletezhessen. Bár hallja, (és némelyiket látja) hogy körülötte mindenki el van foglalva, reméli, egyik szörnyi sem tervezi, hogy ügyfelet vált, na meg a figyelmét most jóformán lefoglalja az előtte berzenkedő szabadságharcos.*
*Nem is mennek sokat az erdőben, mire megtalálják a kis őrjáratot túlméretezett fegyvereikkel. Valahogy elsőre tényleg mulatságosan festenek. Ahogy őket figyeli, nem néz a lába elé, ami egy faággal összedolgozva kiadják a hangot: Reccs! Az osztatlan hatás nem marad el.*
- Ffranc!
*kapja le gyorsan válláról a lándzsát, hiszen a csipetcsapat arculatán kialakuló szadista vigyor, és a rohamkiáltás félreérthetetlenül egy harcnak az előjelei. Ő viszont nem kiált csatát, inkább próbálja szemmel követni a szétszóródó apróságokat, mígnem kiszúrja a botost, aki fürgébb, mint a többi, ráadásul őt szemelte ki magának. Észreveszi a lábra irányuló mozdulatot, és megpróbálja egy söprő mozdulattal hárítani azt (hegy nélküli véggel lefelé) – ha pedig az ütés túl lendületesnek bizonyul, hogy saját erőből felfogja, hát lejjebb engedi a lándzsa végét, hogy a földben felakadjon. Egyébként hagyja érvényesülni a kis minyont, legfeljebb három ütés erejéig, amikor már valamennyire biztosra veheti, hogy csak lábra megy – és a harmadik ütésnél megpróbálja úgy állítani hárítását, hogy a bot vége lecsapódjon a földbe. Ügyel arra, nehogy számítási hiba folytán a lábfejét még elérje a bot. Ha ez sikerül, akkor megpróbál egyik lábával rálépni a bot végére, hogy azután őneki lehessen itt az ideje a lándzsa hegy nélküli végével oldalról lendületesen fejbe célozni a szörnyikét. Ha a hárítás, vagy a rálépés mégsem sikerül a vártnak megfelelően, és a botos visszahúzza a fegyverét, akkor a negyedik ütés alkalmára már inkább jobban meglendíti hárítását, hogy azzal a mozdulattal megpróbálja kiemelni a magasba lándzsájával az ellen botját, hogy amíg az el van azzal foglalva, egy fejre célzott rúgással kísérletezhessen. Bár hallja, (és némelyiket látja) hogy körülötte mindenki el van foglalva, reméli, egyik szörnyi sem tervezi, hogy ügyfelet vált, na meg a figyelmét most jóformán lefoglalja az előtte berzenkedő szabadságharcos.*
3936. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 18:47:19
Üzenet elküldve: 2015-01-30 18:47:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Üzletelés?//
- Elvették tőlük? *Kérdezi hüledezve. Az még hagyján, hogy láncra verik őket, meg gorombáskodnak velük, meg minden egyéb szörnyűséget megcsinálnak velük, amit csak rabszolgákkal szokás, de egy kalapot elvenni? Főbenjáró bűn.*
- Akkor már nem csodálom, hogy ilyen siralmasan néznek ki. *Rosszallóan csóválja a fejét. Kezd meggyőződni arról, hogy legfeljebb csak közepes rabszolgakereskedőkkel készül üzletelni, az áru nem éppen prémium minőségű, a kiszolgálás meg, hát az is hagy némi kívánnivalót maga után.*
- Rendelésre? Van raktáron vagy megfognak egy csinos szőkét az utcán és elhozzák nekem? *Felnevet. Utóbbi esetben remek móka lenne, ha egyszerűen elraboltatná ezekkel a rosszarcúakkal a rosszakaróit, aztán nem venné át őket. Na persze, ha nem fizet az ilyeneknek, akkor esélyes, hogy ő is az egyik kocsi után kötve találja magát, ezek nem szórakoznak.*
- Nem szeretnék üres kézzel hazamenni, de ennyiért ezeket nem veszem meg, az egészen biztos. Bármelyikkel sokkal több lenne a baj, mint amennyit ér. Meg aztán, ha nem tetszik, itt Arthenior környékén hogy adok túl rajta? Rögtön lefognának érte, erre mérget is vennék. Talán még a kis sírós mackója is többet ér náluk. *Egy ideig némán vizslatja a társaságot.*
- Amúgy mennyiért adja csak a mackót?
- Elvették tőlük? *Kérdezi hüledezve. Az még hagyján, hogy láncra verik őket, meg gorombáskodnak velük, meg minden egyéb szörnyűséget megcsinálnak velük, amit csak rabszolgákkal szokás, de egy kalapot elvenni? Főbenjáró bűn.*
- Akkor már nem csodálom, hogy ilyen siralmasan néznek ki. *Rosszallóan csóválja a fejét. Kezd meggyőződni arról, hogy legfeljebb csak közepes rabszolgakereskedőkkel készül üzletelni, az áru nem éppen prémium minőségű, a kiszolgálás meg, hát az is hagy némi kívánnivalót maga után.*
- Rendelésre? Van raktáron vagy megfognak egy csinos szőkét az utcán és elhozzák nekem? *Felnevet. Utóbbi esetben remek móka lenne, ha egyszerűen elraboltatná ezekkel a rosszarcúakkal a rosszakaróit, aztán nem venné át őket. Na persze, ha nem fizet az ilyeneknek, akkor esélyes, hogy ő is az egyik kocsi után kötve találja magát, ezek nem szórakoznak.*
- Nem szeretnék üres kézzel hazamenni, de ennyiért ezeket nem veszem meg, az egészen biztos. Bármelyikkel sokkal több lenne a baj, mint amennyit ér. Meg aztán, ha nem tetszik, itt Arthenior környékén hogy adok túl rajta? Rögtön lefognának érte, erre mérget is vennék. Talán még a kis sírós mackója is többet ér náluk. *Egy ideig némán vizslatja a társaságot.*
- Amúgy mennyiért adja csak a mackót?
3935. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 16:03:07
Üzenet elküldve: 2015-01-30 16:03:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Földmozdító Oriiza//
-A levelei hasznosíthatóak még, de kizárólag tavasszal, most még láthatja, hogy milyen rossz állapotban vannak. Ilyenkor nem érnek semmit. *válaszol a nő kérdésére, majd egy lélegzetvétel után nekilát megválaszolni a következőt is: *
-Nyilván nem tetszett nekik a helyük, ha kipusztultak, a kérdés persze az volt, hogy miért nem szerették. Sokkal egyszerűbb lenne persze, ha tudnának beszélni, megkönnyítenék a dolgomat nagy mértékben, az biztos.
*Ahogy tovább haladnak Netan észreveszi, hogy a lány megállt és egy növényt figyel, fűféle, erős vörös színnel. Leguggol a lány mellé és közelebbről is szemügyre veszi a füvet. Egy pár másodpercig habozik, aztán kezét előrenyújtja és megtapogatja a növényt. *
-Erdő mélyén nem szokványos ez a növény. Gyapjúfűnek, illetve vérfűnek szokták nevezni. Egyesek megeszik, de legtöbbször állatok alá szokták csak tenni. A különös az, hogy mit keres az erdő mélyén, tisztásokon, réteken szokott elszaporodni, nem itt, a sok fa és bokor között.
~Kezd rossz érzésem lenni ezzel az erdővel kapcsolatban, ismeretlen és bizarr, számítottam rá, hogy más lesz, mint amelyekben korábban jártam, de a növényzet túlságosan eltérő. El sem tudom képzelni min mehetett keresztül ez a vidék.~
-Lassan ideje lesz elhagynunk ezt az erdőt, nem szabad túlságosan a mélyébe hatolnunk, de még egy növényt szeretnék megtalálni. Általában erdők szélén található meg, de valami azt súgja, hogy itt benn is találni fogunk. Magas növény a szára szúrós és elágazó, virágai ilyenkor nincsenek, de fészkük megtalálható, puha félujjnyi tüskék nyúlnak ki belőle minden irányba.
*Elindul óvatosan lépkedve tovább, mindeközben vigyázva arra, hogy mindig emlékezzen merre helyezkedik tőle a város és a kivezető út.*
-A levelei hasznosíthatóak még, de kizárólag tavasszal, most még láthatja, hogy milyen rossz állapotban vannak. Ilyenkor nem érnek semmit. *válaszol a nő kérdésére, majd egy lélegzetvétel után nekilát megválaszolni a következőt is: *
-Nyilván nem tetszett nekik a helyük, ha kipusztultak, a kérdés persze az volt, hogy miért nem szerették. Sokkal egyszerűbb lenne persze, ha tudnának beszélni, megkönnyítenék a dolgomat nagy mértékben, az biztos.
*Ahogy tovább haladnak Netan észreveszi, hogy a lány megállt és egy növényt figyel, fűféle, erős vörös színnel. Leguggol a lány mellé és közelebbről is szemügyre veszi a füvet. Egy pár másodpercig habozik, aztán kezét előrenyújtja és megtapogatja a növényt. *
-Erdő mélyén nem szokványos ez a növény. Gyapjúfűnek, illetve vérfűnek szokták nevezni. Egyesek megeszik, de legtöbbször állatok alá szokták csak tenni. A különös az, hogy mit keres az erdő mélyén, tisztásokon, réteken szokott elszaporodni, nem itt, a sok fa és bokor között.
~Kezd rossz érzésem lenni ezzel az erdővel kapcsolatban, ismeretlen és bizarr, számítottam rá, hogy más lesz, mint amelyekben korábban jártam, de a növényzet túlságosan eltérő. El sem tudom képzelni min mehetett keresztül ez a vidék.~
-Lassan ideje lesz elhagynunk ezt az erdőt, nem szabad túlságosan a mélyébe hatolnunk, de még egy növényt szeretnék megtalálni. Általában erdők szélén található meg, de valami azt súgja, hogy itt benn is találni fogunk. Magas növény a szára szúrós és elágazó, virágai ilyenkor nincsenek, de fészkük megtalálható, puha félujjnyi tüskék nyúlnak ki belőle minden irányba.
*Elindul óvatosan lépkedve tovább, mindeközben vigyázva arra, hogy mindig emlékezzen merre helyezkedik tőle a város és a kivezető út.*
3934. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:46:06
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:46:06
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Három év múlva//
*Követi az embert az erdőbe, aki nemsokára futásba kezd.* ~De sürgős?!~ *Gondolja magában, bár az alapján amit az ork szájról tudni lehet akár ki is mondhatta. Maga is futni kezd előre. A zöldbőrű egész gyors, már ahhoz képest mekkora termettel lett megáldva. Lassan be is érné az előtte haladót amikor...
Egy pillanatra úgy tűnik mintha látna valakit az erdőben motoszkálni, talán nem is egy személyről van szó ám ezt már nincs ideje kideríteni. A férfi hasra vágódik, és egy gyors mozdulattal az ork is becsúszik mellé. Vastag bőrű térde végigcsúszik a sáron amit az elmúló hó hagyott maga után. Baljával szája elé teszi mutató ujját.* -Csst! *Hangzik az általános jelzés, miközben jobbjával visszanyomja a földre a csuklyást ha az fel akarna kelni, ám nem néz rá. A földhöz passzírozás persze jó szándékú, de elég kemény ahhoz, hogy a férfi örüljön ha levegőt vehet.* -Nem vagyunk egyedül. *Tovább figyeli a sűrűben látott alakot. Ha jól látja nő, ami cseppet sem vidítja fel.* ~Te jó ég, mi volt itt aznap.~ *Egy olyan eset elevenedik fel a fejében amiről sokat tudna beszélni csak éppen nem érdemes. Így nem csoda ha némi bizonytalansággal fordul az eseményekhez.* -Milyen messze van az a szekér? *Kérdezi miközben, baljával lassan a csatabárddért nyúl.* ~Ne, az nem lehet. Nők, szekér, erdő. Már megint megtörténik?~
*Követi az embert az erdőbe, aki nemsokára futásba kezd.* ~De sürgős?!~ *Gondolja magában, bár az alapján amit az ork szájról tudni lehet akár ki is mondhatta. Maga is futni kezd előre. A zöldbőrű egész gyors, már ahhoz képest mekkora termettel lett megáldva. Lassan be is érné az előtte haladót amikor...
Egy pillanatra úgy tűnik mintha látna valakit az erdőben motoszkálni, talán nem is egy személyről van szó ám ezt már nincs ideje kideríteni. A férfi hasra vágódik, és egy gyors mozdulattal az ork is becsúszik mellé. Vastag bőrű térde végigcsúszik a sáron amit az elmúló hó hagyott maga után. Baljával szája elé teszi mutató ujját.* -Csst! *Hangzik az általános jelzés, miközben jobbjával visszanyomja a földre a csuklyást ha az fel akarna kelni, ám nem néz rá. A földhöz passzírozás persze jó szándékú, de elég kemény ahhoz, hogy a férfi örüljön ha levegőt vehet.* -Nem vagyunk egyedül. *Tovább figyeli a sűrűben látott alakot. Ha jól látja nő, ami cseppet sem vidítja fel.* ~Te jó ég, mi volt itt aznap.~ *Egy olyan eset elevenedik fel a fejében amiről sokat tudna beszélni csak éppen nem érdemes. Így nem csoda ha némi bizonytalansággal fordul az eseményekhez.* -Milyen messze van az a szekér? *Kérdezi miközben, baljával lassan a csatabárddért nyúl.* ~Ne, az nem lehet. Nők, szekér, erdő. Már megint megtörténik?~
3933. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:39:06
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:39:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Netan Lictor //
*A várakozást, pár pillanattal később a férfi nevetése töri meg. Ebből a lány arra következtet, hogy nincs veszély. Megkönnyebbülten sóhajt és ellöki magát a fától, ami eddig menedéke volt. Egy oldalvást bólintással nyugtázza a férfi szavait. A kicsi állatok is lehetnek olykor veszélyesek, például ha elrágják egy akasztott ember kötelét, milyen kínos, ha nincs ideje megfulladni. Akaratlanul is elmosolyodik, részint a gondolatra, részint mert a férfi is nevet. Megrázza a fejét és tovább indul.*
~Nem tudom meddig…~
~Ne-ne, meg se szólalj!~
*Úgy érzi, a másik nő elmosolyodik, mindenesetre csendben marad. Közben az ember talál egy másik érdekes növényt. Oriiza is letelepedik szemben a másikkal és nézi szakszerűségét. Amikor látja, hogy a gyökere az érdekesebb, felmerül benne egy kérdés.*
- Kék matróz… a többi része semmire sem jó?
*A lány nem ért sokat a gyógynövények gondozásához, az erdőben, ahol vadászott volt egy, rét tele narancssárga virággal. Runa szerette cserépbe tenni őket, neki nagyon szépek voltak még télen is.*
- Kár a füvekért. Nem lehet, hogy nem szerették a helyüket? Persze én nem értek hozzá, az anyám… Runa hajtogatta ezt, ha egy növénye elszáradt.
*Azzal tovább mennek. Néhány lépés után Oriiza meglát egy füvet. Hosszúak a levelei, belül sárgászöldek, kívül viszont réz vörösek. Oda megy hozzá és lehajol, de nem nyúl hozzá, még csak az kéne, hogy mérgező legyen.*
- Ez nem jó valamire?
*A várakozást, pár pillanattal később a férfi nevetése töri meg. Ebből a lány arra következtet, hogy nincs veszély. Megkönnyebbülten sóhajt és ellöki magát a fától, ami eddig menedéke volt. Egy oldalvást bólintással nyugtázza a férfi szavait. A kicsi állatok is lehetnek olykor veszélyesek, például ha elrágják egy akasztott ember kötelét, milyen kínos, ha nincs ideje megfulladni. Akaratlanul is elmosolyodik, részint a gondolatra, részint mert a férfi is nevet. Megrázza a fejét és tovább indul.*
~Nem tudom meddig…~
~Ne-ne, meg se szólalj!~
*Úgy érzi, a másik nő elmosolyodik, mindenesetre csendben marad. Közben az ember talál egy másik érdekes növényt. Oriiza is letelepedik szemben a másikkal és nézi szakszerűségét. Amikor látja, hogy a gyökere az érdekesebb, felmerül benne egy kérdés.*
- Kék matróz… a többi része semmire sem jó?
*A lány nem ért sokat a gyógynövények gondozásához, az erdőben, ahol vadászott volt egy, rét tele narancssárga virággal. Runa szerette cserépbe tenni őket, neki nagyon szépek voltak még télen is.*
- Kár a füvekért. Nem lehet, hogy nem szerették a helyüket? Persze én nem értek hozzá, az anyám… Runa hajtogatta ezt, ha egy növénye elszáradt.
*Azzal tovább mennek. Néhány lépés után Oriiza meglát egy füvet. Hosszúak a levelei, belül sárgászöldek, kívül viszont réz vörösek. Oda megy hozzá és lehajol, de nem nyúl hozzá, még csak az kéne, hogy mérgező legyen.*
- Ez nem jó valamire?
3932. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:18:27
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:18:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Földmozdító Oriiza//
*Előtűnik a vérszomjas vadállat a bokorból, méghozzá egy piszkos-koszos mókus személyében. Nehéz megmondani mit keres egy mókus a bokor mélyén, bundájának állapotából és színéből ítélve leesett egy fáról. Amint Netan erre ráeszmél, elkezd nevetni. Hiába fojtotta le hangerejét a mókus meghallja és rémületében felszalad a legközelebbi fára. *
~Ki hitte volna, hogy egy ilyen sötét erdő lehet szórakoztató is?~
-Ha ennél veszélyesebb vadállattal nem futunk össze ma, akkor nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. *tudatja a lánnyal, aki valószínűleg nincs tisztában a nevetés okával.*
-Ideje tovább keresgélnünk, van itt még begyűjtenivaló.
*Továbbhaladnak és nem telik el sok idő, amíg Netan ismét egy ismerős növényre akad. Leguggol mellé majd tarisznyájából egy késre hasonlító eszközt vesz elő, amely azonban teljesen életlen, pengéje vastagabb az átlagosnál és kissé hajlított. A földbe szúrja a növény mellett, majd kifordítja azt a földből. Ezután gyökerét letépi, a nagyobb földcsomókat leszedegeti róla és táskája mélyébe helyezi. *
-Kékmatróz a legismertebb neve, lábadozó betegnek ajánlott, segít meghozni az étvágyat és gyorsítja a felépülést. *Sóhajt egyet.*
-Még otthon megpróbáltam kertben termeszteni, gondoltam eladom majd a parasztoknak, nem lesz szükség erdőben gyűjteni. Kipusztult az összes példány, amit ültettem, még most sem tudom miért. Bár abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán megvették volna tőlem a földművesek és nem hiszik azt, hogy gonosz varázsló vagyok. Primitív emberek, nem tudták értékelni milyen jó voltam hozzájuk.
*Dolga végeztével feláll és int a lánynak, hogy haladhatnak tovább, ha nincs ellenvetése.*
*Előtűnik a vérszomjas vadállat a bokorból, méghozzá egy piszkos-koszos mókus személyében. Nehéz megmondani mit keres egy mókus a bokor mélyén, bundájának állapotából és színéből ítélve leesett egy fáról. Amint Netan erre ráeszmél, elkezd nevetni. Hiába fojtotta le hangerejét a mókus meghallja és rémületében felszalad a legközelebbi fára. *
~Ki hitte volna, hogy egy ilyen sötét erdő lehet szórakoztató is?~
-Ha ennél veszélyesebb vadállattal nem futunk össze ma, akkor nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. *tudatja a lánnyal, aki valószínűleg nincs tisztában a nevetés okával.*
-Ideje tovább keresgélnünk, van itt még begyűjtenivaló.
*Továbbhaladnak és nem telik el sok idő, amíg Netan ismét egy ismerős növényre akad. Leguggol mellé majd tarisznyájából egy késre hasonlító eszközt vesz elő, amely azonban teljesen életlen, pengéje vastagabb az átlagosnál és kissé hajlított. A földbe szúrja a növény mellett, majd kifordítja azt a földből. Ezután gyökerét letépi, a nagyobb földcsomókat leszedegeti róla és táskája mélyébe helyezi. *
-Kékmatróz a legismertebb neve, lábadozó betegnek ajánlott, segít meghozni az étvágyat és gyorsítja a felépülést. *Sóhajt egyet.*
-Még otthon megpróbáltam kertben termeszteni, gondoltam eladom majd a parasztoknak, nem lesz szükség erdőben gyűjteni. Kipusztult az összes példány, amit ültettem, még most sem tudom miért. Bár abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán megvették volna tőlem a földművesek és nem hiszik azt, hogy gonosz varázsló vagyok. Primitív emberek, nem tudták értékelni milyen jó voltam hozzájuk.
*Dolga végeztével feláll és int a lánynak, hogy haladhatnak tovább, ha nincs ellenvetése.*
3931. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:15:20
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:15:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Három év múlva//
*Az erdő felé indul sietve, visszanéz, hogy követi-e az ork. Beérnek a fák közé, és egyre beljebb haladnak, de nem igazán nyílik lehetőség a zöldbőrű ledöfésére. ~Ha ez továbbra sem előz meg, ki kell találnom valamit, különben igen nagy bajban leszek.~
Hirtelen az eszébe jut valami. Fut még tovább egy kicsit a sötét fák alatt, majd egy alkalmas gyökérhez érve szándékosan megbotlik, és hasra esik az avarban. Így ha az ork megelőzi, felpattanva hátba tudja szúrni, az pedig még jobb, ha lehajol, hogy felsegítse. Bár, ez a gesztus sajnos nem elvárható egy zöldbőrűtől. Ankoaz keze már a tőrt tartó kis kampóra feszül, ahogy nyögve várja, hogy mit tesz régi ellensége.*
*Az erdő felé indul sietve, visszanéz, hogy követi-e az ork. Beérnek a fák közé, és egyre beljebb haladnak, de nem igazán nyílik lehetőség a zöldbőrű ledöfésére. ~Ha ez továbbra sem előz meg, ki kell találnom valamit, különben igen nagy bajban leszek.~
Hirtelen az eszébe jut valami. Fut még tovább egy kicsit a sötét fák alatt, majd egy alkalmas gyökérhez érve szándékosan megbotlik, és hasra esik az avarban. Így ha az ork megelőzi, felpattanva hátba tudja szúrni, az pedig még jobb, ha lehajol, hogy felsegítse. Bár, ez a gesztus sajnos nem elvárható egy zöldbőrűtől. Ankoaz keze már a tőrt tartó kis kampóra feszül, ahogy nyögve várja, hogy mit tesz régi ellensége.*
3930. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 13:47:39
Üzenet elküldve: 2015-01-30 13:47:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Netan Lictor //
*Hátratett kézzel követi a férfit az erdőbe. Kirázza a hideg a fák között, ámbár a kendőjét feltekerte a nyaka köré. Jobbra-balra pillantva keresgél a növények után. Bár nem tudja, mit kell keresnie, így eléggé érdektelenségbe fajul a dolog. Azért nem akar csalódást okozni. Úgy gondolja, ha eljön, az ideje a másik úgyis megmutatja, mi után kutasson. Annyit tud, hogy mi után ne, azt szerencsére megmutatta a fickó a fogadóból kifelé jövet. Ha olyat talál, nem szedi fel, elég nehéz is lenne, hiszen az a fajta növény nem bújik ki a földből a fagyos tél kellős közepén. A férfi hirtelen meglát egy számára érdekes füvet. Iiza szép lassú léptekkel közelíti meg a sziklát és figyeli a férfi magyarázatát. Szó nélkül bólint és igyekszik elraktározni a fejében a fű kinézetét.*
~Jó ötlet volt az erdő! Senki sem hallja majd a halál sikolyát.~
~A férfiaknak nem szokása sikoltani.~
~Akkor a gurgulázását, amint a saját vérében fuldoklik, ne legyél szőrszálhasogató!~
*Megdörzsöli a bal halántékát. Fáj egy kicsit, amikor a másik nő beszél. Olyan mintha akarata ellenére irányítaná az agyát. Persze még nem akar senkit bántani, csak jót mulat a helyzeten. Oriiza egyszerre hallja a zajt és látja, ahogy a férfi is felfigyel. Ő is megmozgatja a fülét és curikkolni kezd egy fedezéket nyújtó fa irányába. A mellényébe rejti a kezét, ha szükség lenne rá.*
*Hátratett kézzel követi a férfit az erdőbe. Kirázza a hideg a fák között, ámbár a kendőjét feltekerte a nyaka köré. Jobbra-balra pillantva keresgél a növények után. Bár nem tudja, mit kell keresnie, így eléggé érdektelenségbe fajul a dolog. Azért nem akar csalódást okozni. Úgy gondolja, ha eljön, az ideje a másik úgyis megmutatja, mi után kutasson. Annyit tud, hogy mi után ne, azt szerencsére megmutatta a fickó a fogadóból kifelé jövet. Ha olyat talál, nem szedi fel, elég nehéz is lenne, hiszen az a fajta növény nem bújik ki a földből a fagyos tél kellős közepén. A férfi hirtelen meglát egy számára érdekes füvet. Iiza szép lassú léptekkel közelíti meg a sziklát és figyeli a férfi magyarázatát. Szó nélkül bólint és igyekszik elraktározni a fejében a fű kinézetét.*
~Jó ötlet volt az erdő! Senki sem hallja majd a halál sikolyát.~
~A férfiaknak nem szokása sikoltani.~
~Akkor a gurgulázását, amint a saját vérében fuldoklik, ne legyél szőrszálhasogató!~
*Megdörzsöli a bal halántékát. Fáj egy kicsit, amikor a másik nő beszél. Olyan mintha akarata ellenére irányítaná az agyát. Persze még nem akar senkit bántani, csak jót mulat a helyzeten. Oriiza egyszerre hallja a zajt és látja, ahogy a férfi is felfigyel. Ő is megmozgatja a fülét és curikkolni kezd egy fedezéket nyújtó fa irányába. A mellényébe rejti a kezét, ha szükség lenne rá.*
3929. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 13:30:55
Üzenet elküldve: 2015-01-30 13:30:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Földmozdító Oriiza//
*Hosszú, ámde viszonylag eseménytelen út után érkeznek az Arthenior melletti erdőbe. Nem a legbiztonságosabb hely ez a sűrű, goromba erdő, de kincseket rejt magában, csak tudni kell az embernek merre keresse. Könnyű eltévedni, ezért vigyázni kell, nem szabad elveszíteni az irányérzéket, tudni kell merre a kiút a város felé. *
~Erdő, erdő, sűrű erdő, mutasd merre rejted vagyonodat.~
*Csendben, szemeit a talajra szegezve kutat növények után, nem egyszerű feladat tél idején, de léteznek élőlények, amelyeket most lehet begyűjteni. Egyszer csak megakad a szeme egy nagy sziklán, pontosabban a mellette lévő furcsa virágon. Azonnal ráveti magát, örömtől ittasan szedi le leveleit és kezdi bepakolni táskájába. Közben elkezdi magyarázni a lánynak: *
-Varjúháj, pontosabban annak egy faja, számos névvel bír, kőrózsa, tetőhagyma, villámvirág. Bár a villámoktól és a boszorkányoktól nem védi meg a házat, mint sokan hiszik, de sok mindenre alkalmazható. Torokgyulladás, kiütések, csípések ellen remekül használ.
~Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan ráakadok, ha szerencsém lesz, még más értékeset is találok.~
*Zajra lesz figyelmes, valami mozog a bokrokban, nem úgy hallatszik, mintha valami veszélyes állat lenne, de jobb biztosra menni. Egy fa mellé húzódik és int a lánynak is, hogy húzza össze magát, próbáljon biztos pozíciót keresni, ha előtűnne az állat.*
*Hosszú, ámde viszonylag eseménytelen út után érkeznek az Arthenior melletti erdőbe. Nem a legbiztonságosabb hely ez a sűrű, goromba erdő, de kincseket rejt magában, csak tudni kell az embernek merre keresse. Könnyű eltévedni, ezért vigyázni kell, nem szabad elveszíteni az irányérzéket, tudni kell merre a kiút a város felé. *
~Erdő, erdő, sűrű erdő, mutasd merre rejted vagyonodat.~
*Csendben, szemeit a talajra szegezve kutat növények után, nem egyszerű feladat tél idején, de léteznek élőlények, amelyeket most lehet begyűjteni. Egyszer csak megakad a szeme egy nagy sziklán, pontosabban a mellette lévő furcsa virágon. Azonnal ráveti magát, örömtől ittasan szedi le leveleit és kezdi bepakolni táskájába. Közben elkezdi magyarázni a lánynak: *
-Varjúháj, pontosabban annak egy faja, számos névvel bír, kőrózsa, tetőhagyma, villámvirág. Bár a villámoktól és a boszorkányoktól nem védi meg a házat, mint sokan hiszik, de sok mindenre alkalmazható. Torokgyulladás, kiütések, csípések ellen remekül használ.
~Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan ráakadok, ha szerencsém lesz, még más értékeset is találok.~
*Zajra lesz figyelmes, valami mozog a bokrokban, nem úgy hallatszik, mintha valami veszélyes állat lenne, de jobb biztosra menni. Egy fa mellé húzódik és int a lánynak is, hogy húzza össze magát, próbáljon biztos pozíciót keresni, ha előtűnne az állat.*
3928. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 13:16:37
Üzenet elküldve: 2015-01-30 13:16:37
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az Unikornis átka//
*Már várta mikor kerül elő az első akadály és jön is amilyen gyorsan csak tud. Bár nem hitte, hogy rögtön fegyveresekkel kell majd összetűznie ez csak külön öröm a számára. A társaság elsőre még viccesnek, bohókásnak is hathat ahogy túlméretezett fegyvereikkel libasorban masíroznak az erdőben. Mint a kisgyerekek akik katonásdit játszanak. A fegyvereknek persze már kevésbé bohókás a történetük. A falu gyárthatott volna olyan fegyvereket ami jobban megfelel ezen apró lények képességeinek, késeket, sarlókat, apró fejszéket, vagy ki tudja mi áll kézre az ilyen aprónépeknek. De nem tették. Ez a pár fegyvert nyilván az itt meghalt kalandorok felszereléséből származik, amit ez a mocsok banda összehordott a hulláktól, és ezért nincsenek a kis katonákon kicsi vértek és kicsi sisakok.
Várnak. Az óriás is vár. Szívesen tájékozódna egy kicsit a helyiektől, ám a lények még nem mondtak egyetlen értelmes szót sem így nem hiszi, hogy túl sok információt tudna kipréselni belőlük, így hagyja hadd pislogjanak. Komoly esélyt lát a csata elmaradására, hisz ha számbeli különbségekről nem igen beszélhetünk. A lények akkor sem nagyobbak a lábvértjénél. A helyükben ő is kétszer meggondolná érdemes e nekirontani a másiknak, vagy inkább visszarohanni az anyjuk szoknyájához és a teljes rokonsággal visszatérni.
Ám a csöppségek másképp döntöttek, tekintetükre ugyanaz a gonosz grimasz ül ki mint korábban a falusiakéra. A csatakiáltásukra saját üvöltésével válaszol. A lándzsákat földre dobja, most nem lesz szüksége rájuk. Amiatt, hogy esetleg idecsal valamit egyáltalán nem aggódik, az egész erdő azóta tudja hol vannak amióta a falusiak voltak olyan kedvesek felhívni rá a figyelmet. Az ő rohama persze nem olyan gyors mint a koboldoké nem pazarol sok energiát, nem próbálkozik nagy trükkökkel. A négyes jól tette, hogy szétszóródott unalmas lett volna egyetlen csapással mindet leütni, hárman a társait veszik célba, míg egy egyenesen a fejének ugrik. Persze ő sem rest. A buzogányt most hanyagolja, az tömegek és nagyobb dögök ellen van, kizárt, hogy a gyorsan mozgó apró társaságot eltalálja vele, e helyett pajzsát kapja elő és nagy lendülettel megpróbálja a feléje ugró kis mocskot más irányba repíteni. Lélekben meg is teszi, és már indulna vissza a társaság felé segíteni a másik három katonácska agyoncsapásában, mikor a nyakában lévő goblin épp sisakját kezdi el csapkodni.* -Zanyád! *Kiáltja el magát miközben baljával próbálja leütni, elkapni és páncélján szétmorzsolni a mocsadékot, jobbjával pedig a sisakot szorítja fejéhez. És mint aki hangyabolyba ült forog és toporog.*
~Ha valamelyik túléli, felkötöm kulcstartónak.~ *Amennyire most látja a helyzetét, a legfontosabb dolga fején tartani a sisakot. Amíg a sisak rajta van, nem tehenek kárt benne, talán csak haját és szakállát nyírhatja meg egy kicsit, azonban, ha a sisak leesik ő ott helyben meghal és nem tudni, koboldja mennyi idő után találja meg a sisakot fején tartó csatokat, vagy a páncéllemezek és prémek közti rések valamelyikét.* ~Csak, nyugalom.~ *Mondogatja magában. Próbál koncentrálni. Szemeivel végigtekint az erdő aljnövényzetén. Csalánost keres, tövisbokrokat, éles köveket, vagy bármit ami a kobold fedetlen bőrében kárt tehet ám az ő páncélját csak alig karcolná. Aztán ha megtalálta rögtön bele is veti magát a sűrű bozótba és addig hempereg benne amíg a lényt nem hallja üvölteni. Persze lehet a kis mocsok már rég átugrott egy fára rosszabb esetben bajtársai egyikére. Reméli a kobold mutatványa csak egyszeri alkalommal eshetett meg, ahogy sok mágia és őseinek ereje is csak naponta egyszer hívható segítségül. A támadás módja még így is figyelemre méltó és veszélyes. Talán mégis magával hozhatta volna azt a fegyverekkel telepakolt láncot, a nyakába akasztva megvédhetné az ilyen ugrógoblinok ellen.*
*Már várta mikor kerül elő az első akadály és jön is amilyen gyorsan csak tud. Bár nem hitte, hogy rögtön fegyveresekkel kell majd összetűznie ez csak külön öröm a számára. A társaság elsőre még viccesnek, bohókásnak is hathat ahogy túlméretezett fegyvereikkel libasorban masíroznak az erdőben. Mint a kisgyerekek akik katonásdit játszanak. A fegyvereknek persze már kevésbé bohókás a történetük. A falu gyárthatott volna olyan fegyvereket ami jobban megfelel ezen apró lények képességeinek, késeket, sarlókat, apró fejszéket, vagy ki tudja mi áll kézre az ilyen aprónépeknek. De nem tették. Ez a pár fegyvert nyilván az itt meghalt kalandorok felszereléséből származik, amit ez a mocsok banda összehordott a hulláktól, és ezért nincsenek a kis katonákon kicsi vértek és kicsi sisakok.
Várnak. Az óriás is vár. Szívesen tájékozódna egy kicsit a helyiektől, ám a lények még nem mondtak egyetlen értelmes szót sem így nem hiszi, hogy túl sok információt tudna kipréselni belőlük, így hagyja hadd pislogjanak. Komoly esélyt lát a csata elmaradására, hisz ha számbeli különbségekről nem igen beszélhetünk. A lények akkor sem nagyobbak a lábvértjénél. A helyükben ő is kétszer meggondolná érdemes e nekirontani a másiknak, vagy inkább visszarohanni az anyjuk szoknyájához és a teljes rokonsággal visszatérni.
Ám a csöppségek másképp döntöttek, tekintetükre ugyanaz a gonosz grimasz ül ki mint korábban a falusiakéra. A csatakiáltásukra saját üvöltésével válaszol. A lándzsákat földre dobja, most nem lesz szüksége rájuk. Amiatt, hogy esetleg idecsal valamit egyáltalán nem aggódik, az egész erdő azóta tudja hol vannak amióta a falusiak voltak olyan kedvesek felhívni rá a figyelmet. Az ő rohama persze nem olyan gyors mint a koboldoké nem pazarol sok energiát, nem próbálkozik nagy trükkökkel. A négyes jól tette, hogy szétszóródott unalmas lett volna egyetlen csapással mindet leütni, hárman a társait veszik célba, míg egy egyenesen a fejének ugrik. Persze ő sem rest. A buzogányt most hanyagolja, az tömegek és nagyobb dögök ellen van, kizárt, hogy a gyorsan mozgó apró társaságot eltalálja vele, e helyett pajzsát kapja elő és nagy lendülettel megpróbálja a feléje ugró kis mocskot más irányba repíteni. Lélekben meg is teszi, és már indulna vissza a társaság felé segíteni a másik három katonácska agyoncsapásában, mikor a nyakában lévő goblin épp sisakját kezdi el csapkodni.* -Zanyád! *Kiáltja el magát miközben baljával próbálja leütni, elkapni és páncélján szétmorzsolni a mocsadékot, jobbjával pedig a sisakot szorítja fejéhez. És mint aki hangyabolyba ült forog és toporog.*
~Ha valamelyik túléli, felkötöm kulcstartónak.~ *Amennyire most látja a helyzetét, a legfontosabb dolga fején tartani a sisakot. Amíg a sisak rajta van, nem tehenek kárt benne, talán csak haját és szakállát nyírhatja meg egy kicsit, azonban, ha a sisak leesik ő ott helyben meghal és nem tudni, koboldja mennyi idő után találja meg a sisakot fején tartó csatokat, vagy a páncéllemezek és prémek közti rések valamelyikét.* ~Csak, nyugalom.~ *Mondogatja magában. Próbál koncentrálni. Szemeivel végigtekint az erdő aljnövényzetén. Csalánost keres, tövisbokrokat, éles köveket, vagy bármit ami a kobold fedetlen bőrében kárt tehet ám az ő páncélját csak alig karcolná. Aztán ha megtalálta rögtön bele is veti magát a sűrű bozótba és addig hempereg benne amíg a lényt nem hallja üvölteni. Persze lehet a kis mocsok már rég átugrott egy fára rosszabb esetben bajtársai egyikére. Reméli a kobold mutatványa csak egyszeri alkalommal eshetett meg, ahogy sok mágia és őseinek ereje is csak naponta egyszer hívható segítségül. A támadás módja még így is figyelemre méltó és veszélyes. Talán mégis magával hozhatta volna azt a fegyverekkel telepakolt láncot, a nyakába akasztva megvédhetné az ilyen ugrógoblinok ellen.*
3927. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 06:57:15
Üzenet elküldve: 2015-01-30 06:57:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Az Unikornis átka //
*A társaság végül döntött, s bár nem tudni, hogy a másik két ösvényen mi várta volna őket, viszont talán egy apró sugallatnak köszönhetően talán érezhetik, hogy így jártak a legjobban... Már ha jónak lehet mondani a nemsokára bekövetkező eseményeket. Pár percig semmi szokatlant nem fedezhetnek fel az erdőben, avagy az ösvényen, viszont nagyjából öt perc séta után váratlanul szokatlan motyogásra lehetnek figyelmesek valahonnan nem messze tőlük, a fák közt. A hang forrását pedig hamarosan meg is pillanthatják... Négy kobold szerű lény halad libasorban, a fák közt cikázva, miközben ismeretlen nyelven diskurálnak egymással. Méretre nagyjából egy átlagos ember derekáig érhetnek fel, barna színük van, hosszú füleik, tömzsi fejük, s szinte mindegyik ugyanúgy néz ki, nehezen lehet őket megkülönböztetni egymástól. Fegyverek is vannak náluk, az egyiknél egy kard, a másiknál egy bot, a harmadiknál egy lándzsa, s a negyediknél szintén egy kard. Nem éppen az ő méretük, az már egyből látszik, hiszen a lándzsa például a kis szörnynél vagy kétszer nagyobb. Úgy tűnik, hogy egyelőre nem veszik észre a társaságot, hiszen mintha nagyon sietnének valahova, ám egy szerencsétlen ágreccsenés következtében mégis a társaság felé terelődik a tekintetük. Először csak értetlenül pislognak feléjük hatalmas szemeikkel, majd egy váratlanul pillanatban gonosz grimasz ül ki arcokra, s egy amolyan csatakiáltás követően elkezdenek rohanni a csapat felé szétszóródva!
Akinél bot van, az a leggyorsabb, s egyenesen Raeyan felé kezd cikázni, aki ha lassú, akkor könnyedén kaphat egy igen fájdalmas ütést a lábára. Ez a kobold feljebb nem is üt, csupán a lábra megy, hogy a végén leteríthesse a hölgyeményt, s majd jól kupánvághassa.
Az egyik kardos már nem a leggyorsabb, viszont úgy néz ki, hogy igen nagyot tud ugrani, így jópár méterről célba veszi Agbrervét, s a nyakába ugrik. Az óriás a pajzsával sajna nem tudja elütni, hiszen ha ezzel is próbálkozik, akkor a szörny megkapaszkodik benne, s már mászik is tovább kezén, egyenesen megcélozva a fejét, hogy ott erős vágásokkal és ütésekkel megpróbálja leszedni róla a sisakot.
A lándzsás Saunt szemeli ki magának, ki előtt megállva először csak lépked ide-oda, keresve a férfin nem védett pontokat, ám egy pillanatban előreszúr, s ezt a mozdulatot folyamatosan ismételve halad előre felé, abban reménykedve, hogy a sorozatos támadások miatt a férfi kifárad majd, s legalább egy szúrást majd bevihet neki.
Az utolsó, karddal támadó gnóm pedig Arsenort veszi célba, aki kis termete ellenére nem alkalmaz semmi cselt, hanem szemtől szembe áll a férfivel, s jobbról irányítva vág egyet felé, valahova csípő magasságba, amit hamarosan egy szúrás követ. Ha valahogy nem védi ki Arsenor a vágást, akkor igen csúnya sebet szerezhet, bár nem halálosat, viszont a szúrás már igen komoly, akár végzetes sebet is ejthet rajta, ha nem vigyáz.*
*A társaság végül döntött, s bár nem tudni, hogy a másik két ösvényen mi várta volna őket, viszont talán egy apró sugallatnak köszönhetően talán érezhetik, hogy így jártak a legjobban... Már ha jónak lehet mondani a nemsokára bekövetkező eseményeket. Pár percig semmi szokatlant nem fedezhetnek fel az erdőben, avagy az ösvényen, viszont nagyjából öt perc séta után váratlanul szokatlan motyogásra lehetnek figyelmesek valahonnan nem messze tőlük, a fák közt. A hang forrását pedig hamarosan meg is pillanthatják... Négy kobold szerű lény halad libasorban, a fák közt cikázva, miközben ismeretlen nyelven diskurálnak egymással. Méretre nagyjából egy átlagos ember derekáig érhetnek fel, barna színük van, hosszú füleik, tömzsi fejük, s szinte mindegyik ugyanúgy néz ki, nehezen lehet őket megkülönböztetni egymástól. Fegyverek is vannak náluk, az egyiknél egy kard, a másiknál egy bot, a harmadiknál egy lándzsa, s a negyediknél szintén egy kard. Nem éppen az ő méretük, az már egyből látszik, hiszen a lándzsa például a kis szörnynél vagy kétszer nagyobb. Úgy tűnik, hogy egyelőre nem veszik észre a társaságot, hiszen mintha nagyon sietnének valahova, ám egy szerencsétlen ágreccsenés következtében mégis a társaság felé terelődik a tekintetük. Először csak értetlenül pislognak feléjük hatalmas szemeikkel, majd egy váratlanul pillanatban gonosz grimasz ül ki arcokra, s egy amolyan csatakiáltás követően elkezdenek rohanni a csapat felé szétszóródva!
Akinél bot van, az a leggyorsabb, s egyenesen Raeyan felé kezd cikázni, aki ha lassú, akkor könnyedén kaphat egy igen fájdalmas ütést a lábára. Ez a kobold feljebb nem is üt, csupán a lábra megy, hogy a végén leteríthesse a hölgyeményt, s majd jól kupánvághassa.
Az egyik kardos már nem a leggyorsabb, viszont úgy néz ki, hogy igen nagyot tud ugrani, így jópár méterről célba veszi Agbrervét, s a nyakába ugrik. Az óriás a pajzsával sajna nem tudja elütni, hiszen ha ezzel is próbálkozik, akkor a szörny megkapaszkodik benne, s már mászik is tovább kezén, egyenesen megcélozva a fejét, hogy ott erős vágásokkal és ütésekkel megpróbálja leszedni róla a sisakot.
A lándzsás Saunt szemeli ki magának, ki előtt megállva először csak lépked ide-oda, keresve a férfin nem védett pontokat, ám egy pillanatban előreszúr, s ezt a mozdulatot folyamatosan ismételve halad előre felé, abban reménykedve, hogy a sorozatos támadások miatt a férfi kifárad majd, s legalább egy szúrást majd bevihet neki.
Az utolsó, karddal támadó gnóm pedig Arsenort veszi célba, aki kis termete ellenére nem alkalmaz semmi cselt, hanem szemtől szembe áll a férfivel, s jobbról irányítva vág egyet felé, valahova csípő magasságba, amit hamarosan egy szúrás követ. Ha valahogy nem védi ki Arsenor a vágást, akkor igen csúnya sebet szerezhet, bár nem halálosat, viszont a szúrás már igen komoly, akár végzetes sebet is ejthet rajta, ha nem vigyáz.*
3926. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-29 22:08:58
Üzenet elküldve: 2015-01-29 22:08:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*Végül döntésre jutnak – Pontosabban az óriás jut döntésre, ők meg baktathatnak utána.*
- Mint macska az egérrel. Milyen aranyosan hangzik ez így... Nem mintha az lenne, azt nem mondtam.
*Talán átmeneti agybaja kezd az... agyára menni. ~Héj, szedd már össze magad, úgy viselkedsz, mint valami ijedt fruska!~ Igaz, semmi ijesztő nincs egy lezárt erdőben egy gyilkos unikornissal túrázni. ~Nem ez a lényeg. Mit szólna most apád, ha látna?~ Ezzel, sikeresen összekaparja magát. ~Hogy erre miért nem gondoltam hamarabb?~ Egy mély levegő és...*
- Várjatok!
*Indul ténylegesen a többiek után. négyen vannak, négyfelé pisloghatnak. Ő a maga részéről legalábbis hátrafelé figyelget időnként, meg fülel is. Ennek minél előnyösebbé tétele érdekében leveszi csuklyáját, ~Most legalább nem felejtettem el bekötni a hajamat, legalább az nem akadályoz.~ s bár így jobban hozzáér a hideg, azért nincs fülfagyasztó idő legalább. Még.*
- A falusiak hívták, és ő jött. Szerintetek hazamegy, ha mi is szépen kérjük?
*Végül döntésre jutnak – Pontosabban az óriás jut döntésre, ők meg baktathatnak utána.*
- Mint macska az egérrel. Milyen aranyosan hangzik ez így... Nem mintha az lenne, azt nem mondtam.
*Talán átmeneti agybaja kezd az... agyára menni. ~Héj, szedd már össze magad, úgy viselkedsz, mint valami ijedt fruska!~ Igaz, semmi ijesztő nincs egy lezárt erdőben egy gyilkos unikornissal túrázni. ~Nem ez a lényeg. Mit szólna most apád, ha látna?~ Ezzel, sikeresen összekaparja magát. ~Hogy erre miért nem gondoltam hamarabb?~ Egy mély levegő és...*
- Várjatok!
*Indul ténylegesen a többiek után. négyen vannak, négyfelé pisloghatnak. Ő a maga részéről legalábbis hátrafelé figyelget időnként, meg fülel is. Ennek minél előnyösebbé tétele érdekében leveszi csuklyáját, ~Most legalább nem felejtettem el bekötni a hajamat, legalább az nem akadályoz.~ s bár így jobban hozzáér a hideg, azért nincs fülfagyasztó idő legalább. Még.*
- A falusiak hívták, és ő jött. Szerintetek hazamegy, ha mi is szépen kérjük?
3925. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-29 20:02:27
Üzenet elküldve: 2015-01-29 20:02:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Az unikornis átka //
* Nagyon gyorsan teljesül Saun azon vágya, hogy viszontlássa társait, ugyanis amint átlépi a táblák jelölte határt, szó szerint belerohan Letrionba, pontosabban fordítva, ám ez a végeredményen mit sem számít. A nő elesik, a férfi hátratántorodik, ám nem sokat, mert egy láthatatlan fal állja útját. *
~ Mi a nyavalya ez? ~
*Piszkálja meg maga is a falat kardjával, miután, ha kellett, segített az asszonynak felállni. *
- Nem mi csináltuk, egyszerűen csak itt termettetek elöttünk. -
* Válaszolja kissé bizonytalan hangon, miközben megérkezik a falu népe. Saun nem heveskedik, mint az óriás, csupán pajzsát emeli fel, s helyezkedik úgy, hogy a nőt is takarja valamennyire. A falusiak viselkedése és kántálása eszébe juttatja a harcosnak az álmot. *
~ Egy könyvet olvasó unikornis, a háttérben lapuló alakkal. ~
* Igaz, hogy a férfi se nem nyelvész, se nem mágus, egy szót érteni vél, hisz Wegtorenben sokszor találkozott papokkal, mint őrjáratvezető. *
- Nem értem miért teszik ezt? Talán valaki, a háttérből irányítja őket, meg az unikornist is.-
* Gondolkozik hangosan. Közben a többiek is kifejtik véleményüket, ki így, ki úgy, ám abban egyet értenek, hogy indulni kellene. *
- Letrion, nem vagyok ellened, de a barátunknak igaza van. Jobb szembe nézni az állattal, mert lehet, hogy megtaláljuk azt is, aki megidézte. De mindenképp együtt kell maradnunk. -
* Szögezi le, miközben felsorakozik az óriás mellé. *
* Nagyon gyorsan teljesül Saun azon vágya, hogy viszontlássa társait, ugyanis amint átlépi a táblák jelölte határt, szó szerint belerohan Letrionba, pontosabban fordítva, ám ez a végeredményen mit sem számít. A nő elesik, a férfi hátratántorodik, ám nem sokat, mert egy láthatatlan fal állja útját. *
~ Mi a nyavalya ez? ~
*Piszkálja meg maga is a falat kardjával, miután, ha kellett, segített az asszonynak felállni. *
- Nem mi csináltuk, egyszerűen csak itt termettetek elöttünk. -
* Válaszolja kissé bizonytalan hangon, miközben megérkezik a falu népe. Saun nem heveskedik, mint az óriás, csupán pajzsát emeli fel, s helyezkedik úgy, hogy a nőt is takarja valamennyire. A falusiak viselkedése és kántálása eszébe juttatja a harcosnak az álmot. *
~ Egy könyvet olvasó unikornis, a háttérben lapuló alakkal. ~
* Igaz, hogy a férfi se nem nyelvész, se nem mágus, egy szót érteni vél, hisz Wegtorenben sokszor találkozott papokkal, mint őrjáratvezető. *
- Nem értem miért teszik ezt? Talán valaki, a háttérből irányítja őket, meg az unikornist is.-
* Gondolkozik hangosan. Közben a többiek is kifejtik véleményüket, ki így, ki úgy, ám abban egyet értenek, hogy indulni kellene. *
- Letrion, nem vagyok ellened, de a barátunknak igaza van. Jobb szembe nézni az állattal, mert lehet, hogy megtaláljuk azt is, aki megidézte. De mindenképp együtt kell maradnunk. -
* Szögezi le, miközben felsorakozik az óriás mellé. *
3924. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-29 19:48:11
Üzenet elküldve: 2015-01-29 19:48:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Az unikornis átka//
*Arsenor-ban is szép lassan összeáll a dolog és kezdi megérteni a helyzetet. És ekkor még jobban összezavarodik. És ez külső szemmel is látszik rajta. Hatalmas rémült tekintet és, hogy a keze a mellkasán van. Pont ott ahol álmában megölték. Az óriás jól összefoglalta a helyzetet és elindult egy irányba. Arsenor halványan elmosolyodik és követi. Az óriás magabiztossága kicsit megnyugtatja.*
~Kicsit olyan mint a lovag múltkorról. Csak ő nem meztelen.~
*Össze is rázkódik a régi és nem túl kellemes emlékképtől.*
*Arsenor-ban is szép lassan összeáll a dolog és kezdi megérteni a helyzetet. És ekkor még jobban összezavarodik. És ez külső szemmel is látszik rajta. Hatalmas rémült tekintet és, hogy a keze a mellkasán van. Pont ott ahol álmában megölték. Az óriás jól összefoglalta a helyzetet és elindult egy irányba. Arsenor halványan elmosolyodik és követi. Az óriás magabiztossága kicsit megnyugtatja.*
~Kicsit olyan mint a lovag múltkorról. Csak ő nem meztelen.~
*Össze is rázkódik a régi és nem túl kellemes emlékképtől.*
3923. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-29 18:44:52
Üzenet elküldve: 2015-01-29 18:44:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szörnyű nap//
//2. Csapat//
* Nem csap nagy zajt továbbra sem, tűri hogy levágják a földre, és hogy ráparancsolnak, hogy beszélgessenek. Az már más kutya, hogy teljesíti e az utóbbi parancsot. Viszont az eddigi dolgokból nem nehéz arra következtetni, hogy egy pár újabb pofont, vagy rúgást kap az elf azért, mert nem beszélget a két ismeretlennel.
Néz egy ideig őket, hogy megjegyezze az arcukat - ha beszél a másik kettő - ha nem, aztán végül csak ráveszi magát arra, hogy szólaljon. Elvégre ők nem nagyon tűnnek úgy, mintha az emberrablókhoz tartoznának. Legalábbis a lányka nem, annyi bizonyos, de a másik is inkább tűnik valamiféle papnak, mint egy ilyen alvilági személynek. Ha jól mennek a dolgok akkor talán még az életét is megköszönheti majd valamelyiknek, de persze előfordulhat ez ellenkezőleg is: lehet, hogy ők fogják megkövetelni az elf életét. *
- Sziasztok. Omon vagyok. * Egyelőre nem viszi túlzásba a dolgot, először jobb lesz, ha róluk megtudja, hogy kikkel vannak: a rablókkal, vagy a foglyokkal. Már ha utóbbit csapatszámba lehet venni.
Szeme sarkából figyeli az "őröket" tesznek-e bármi szokatlan lépést. Nem mintha tudna bármit is kezdeni akkor, ha megtörténne, de mégiscsak jobb előre felkészülni egy esetleges rúgásra, vagy arra, hogy felkapják őt, mint egy zsákot. Persze a "beszélgessetek!" felszólítás kicsit nyugtatja Omont, hogy nem lesz egy ideig nagy cipekedés, meg rúgdolódzás, de ki tudja: lehet, hogy csak megitatják a lovakat... *
//2. Csapat//
* Nem csap nagy zajt továbbra sem, tűri hogy levágják a földre, és hogy ráparancsolnak, hogy beszélgessenek. Az már más kutya, hogy teljesíti e az utóbbi parancsot. Viszont az eddigi dolgokból nem nehéz arra következtetni, hogy egy pár újabb pofont, vagy rúgást kap az elf azért, mert nem beszélget a két ismeretlennel.
Néz egy ideig őket, hogy megjegyezze az arcukat - ha beszél a másik kettő - ha nem, aztán végül csak ráveszi magát arra, hogy szólaljon. Elvégre ők nem nagyon tűnnek úgy, mintha az emberrablókhoz tartoznának. Legalábbis a lányka nem, annyi bizonyos, de a másik is inkább tűnik valamiféle papnak, mint egy ilyen alvilági személynek. Ha jól mennek a dolgok akkor talán még az életét is megköszönheti majd valamelyiknek, de persze előfordulhat ez ellenkezőleg is: lehet, hogy ők fogják megkövetelni az elf életét. *
- Sziasztok. Omon vagyok. * Egyelőre nem viszi túlzásba a dolgot, először jobb lesz, ha róluk megtudja, hogy kikkel vannak: a rablókkal, vagy a foglyokkal. Már ha utóbbit csapatszámba lehet venni.
Szeme sarkából figyeli az "őröket" tesznek-e bármi szokatlan lépést. Nem mintha tudna bármit is kezdeni akkor, ha megtörténne, de mégiscsak jobb előre felkészülni egy esetleges rúgásra, vagy arra, hogy felkapják őt, mint egy zsákot. Persze a "beszélgessetek!" felszólítás kicsit nyugtatja Omont, hogy nem lesz egy ideig nagy cipekedés, meg rúgdolódzás, de ki tudja: lehet, hogy csak megitatják a lovakat... *
3922. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-29 17:28:19
Üzenet elküldve: 2015-01-29 17:28:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*Az akrobatikus mutatványoktól kimérten ódzkodó hölgyemény egyfajta meglepődéssel fogadja Freyai csimpaszkodását, majd denevérhez hasonlatos lógását a fáról, azonban ha netán ennek bizonyítéka somfordált volna lágy vonásaira, úgy hamarost rendezi az ábrázatát, s hagyja, hogy egészségtől pirosló ajkaira felkapaszkodhasson egy árnyalt mosoly. Ám szemöldökeinek íve ismét meghajlásra kényszerül, amint a szőke hajú szépség ezúttal a levegőben kívánja csillogtatni tudását, és bár nem hiszi, hogy a légies könnyedséggel megáldott leány háttal vetődne a földre, de ha a saját gyermeke volna, bizonyosan nagyobb óvatosságra intené. Mindenesetre tiszteletteljes csönddel adózik a közben elrebegett szavainak, melyeket tovább firtatni már igazán kár volna, persze azért megjegyzés nélkül sem hagyja Organthelát.*
- Ez igazán izgalmasan hangzik. Én is nagy örömömet lelném egy állandó útitársban, akivel gyakorta tudnék edzeni, így viszont maradnak a ritka alkalmak s atyám tudásának páratlan hagyatéka az emlékezetemben. *Mosolyogja csöndesen, miközben a tóhoz érkezvén a víz mellé lépve sétálgat tovább, hátha kiszúrja a keresett növény gyökereit, melyek túlontúl kedvelik a nedvességet ahhoz, hogy a földben terjeszkedjenek s kapaszkodjanak. Az erdei elf hamarost meg is leli a qartant, azonban a félvérnek sem telik túl sok idejébe, hogy kiszúrjon egy kisebb telepet, ahonnét tetsző mennyiséget vehet magához a természet áldásos kincseiből.
Addig is további figyelmével adózik Freyainak, hiszen nagyon is kíváncsi, feléjük miként vélekednek a kardforgatásról, adnak-e szellemet a pengének, vagy pusztán csak eszköznek tekintik, mellyel elérhetik a céljaikat, legyen az esztelen öldöklés, netán nemes védelem. Nem egyszer hallott olyasmiről is, miszerint mágiával erősítik a fegyvereket, azonban erről már megosztott a hölgy véleménye. Ám a szőkeség ilyen mélységeiben nem merül el a témának, ennek okán Aravae sem faggatja tovább, egyszerűen konstatálja véleményeik hasonlóságát, majd a révészt illető történetre összpontosul a figyelme.*
- Igen, azt hiszem, visszamennék, bár bizonyosan nem bízva magamat a szerencsére, hátha ezúttal is akadna társam. Mindenképpen valakivel az oldalamon göngyölíteném fel az ügyet, ám ha sejtelmem nem csal, ezen história okán már nem fogok a mocsári vidékre utazni. *Jegyzi meg duruzsoló, lágy hangján, miközben ajkaira derűs árnyékot vetnek a lombok közt ritkásan, de beszűrődő, vékonyka napsugarak. Addig is tovább csippentgeti lefelé a fehérszín bogyókat, melyek remek gyógyírként fognak szolgálni a lehetséges fertőzésre, s míg Organthela a tapasztalatairól csicsereg, úgy a félvér egy kis időre hagyja megülni lélektükreit a bájos növényen. Azonban az ismeretlen név hallatán újfent az elfre emeli mélykék íriszeit, mintegy némán érdeklődve meg, mégis kicsoda ez a harcos.*
- Tehát a sérült barátodat Darelnek nevezik? Netán ismert harcos a környéken? *Kíváncsiskodik tovább, persze a neki címezett kérdést sem fogja megválaszolatlanul hagyni, így amint alkalma nyílik rá, ismét szóra nyitja telt, rózsálló ajkait.*
- Egyelőre a városban kívánom tölteni az időmet. Akad egy kedves ismerősöm a Dwirinthalen kúriában, hallottál már róluk? Mélységi nemesek, igazán kifinomultak. Ám egyelőre még félem megejteni a látogatást, igazán rég nem jártam már ott... *Susmorogja enyhe zavartsággal, amint a kimért, precíz szemlélődésű Lazzurra gördülnek ábrándos gondolatai, azonban igyekszik hamar elhessegetni elméjéből a gyöngéd képzelgéseket, s visszatéríteni elméjét a valóság keretei közé.*
- Nos, úgy gondolom, már eleget szedtem a fehér qartanból... Te hogy állsz? Amennyiben itt végeztünk, javaslom visszatértünket a tisztásra, ott nyugodalommal megtisztogathatjuk és rendszerezhetjük a növényeinket. Miként vélekedsz? *Pillant rá érdeklődően, miközben felegyenesedik a tó mellől, s minekután holmijai között már igazán nem leli helyét a bogyóknak, úgy bő, üreges belsővel megáldott ruhaujjában helyezi ideiglenes nyugalomra őket.
Ha Freyai sem bánja, hogy továbbállnak, avagy visszafordulnak, úgy útnak ered vele a virágokkal tűzdelt tisztás felé, ám ezúttal sem kívánja csenddel nyomasztani a hangulatukat, noha leendő kérdése sem fog szebb érzéseket kiváltani társnőjéből.*
- Mondd csak... Amikor a Medgoly esetéről esett szó... Igazán magadba mélyedtél. Min tűnődtél oly nagyon? Persze, ha nem véled modortalannak a kérdésemet.
*Az akrobatikus mutatványoktól kimérten ódzkodó hölgyemény egyfajta meglepődéssel fogadja Freyai csimpaszkodását, majd denevérhez hasonlatos lógását a fáról, azonban ha netán ennek bizonyítéka somfordált volna lágy vonásaira, úgy hamarost rendezi az ábrázatát, s hagyja, hogy egészségtől pirosló ajkaira felkapaszkodhasson egy árnyalt mosoly. Ám szemöldökeinek íve ismét meghajlásra kényszerül, amint a szőke hajú szépség ezúttal a levegőben kívánja csillogtatni tudását, és bár nem hiszi, hogy a légies könnyedséggel megáldott leány háttal vetődne a földre, de ha a saját gyermeke volna, bizonyosan nagyobb óvatosságra intené. Mindenesetre tiszteletteljes csönddel adózik a közben elrebegett szavainak, melyeket tovább firtatni már igazán kár volna, persze azért megjegyzés nélkül sem hagyja Organthelát.*
- Ez igazán izgalmasan hangzik. Én is nagy örömömet lelném egy állandó útitársban, akivel gyakorta tudnék edzeni, így viszont maradnak a ritka alkalmak s atyám tudásának páratlan hagyatéka az emlékezetemben. *Mosolyogja csöndesen, miközben a tóhoz érkezvén a víz mellé lépve sétálgat tovább, hátha kiszúrja a keresett növény gyökereit, melyek túlontúl kedvelik a nedvességet ahhoz, hogy a földben terjeszkedjenek s kapaszkodjanak. Az erdei elf hamarost meg is leli a qartant, azonban a félvérnek sem telik túl sok idejébe, hogy kiszúrjon egy kisebb telepet, ahonnét tetsző mennyiséget vehet magához a természet áldásos kincseiből.
Addig is további figyelmével adózik Freyainak, hiszen nagyon is kíváncsi, feléjük miként vélekednek a kardforgatásról, adnak-e szellemet a pengének, vagy pusztán csak eszköznek tekintik, mellyel elérhetik a céljaikat, legyen az esztelen öldöklés, netán nemes védelem. Nem egyszer hallott olyasmiről is, miszerint mágiával erősítik a fegyvereket, azonban erről már megosztott a hölgy véleménye. Ám a szőkeség ilyen mélységeiben nem merül el a témának, ennek okán Aravae sem faggatja tovább, egyszerűen konstatálja véleményeik hasonlóságát, majd a révészt illető történetre összpontosul a figyelme.*
- Igen, azt hiszem, visszamennék, bár bizonyosan nem bízva magamat a szerencsére, hátha ezúttal is akadna társam. Mindenképpen valakivel az oldalamon göngyölíteném fel az ügyet, ám ha sejtelmem nem csal, ezen história okán már nem fogok a mocsári vidékre utazni. *Jegyzi meg duruzsoló, lágy hangján, miközben ajkaira derűs árnyékot vetnek a lombok közt ritkásan, de beszűrődő, vékonyka napsugarak. Addig is tovább csippentgeti lefelé a fehérszín bogyókat, melyek remek gyógyírként fognak szolgálni a lehetséges fertőzésre, s míg Organthela a tapasztalatairól csicsereg, úgy a félvér egy kis időre hagyja megülni lélektükreit a bájos növényen. Azonban az ismeretlen név hallatán újfent az elfre emeli mélykék íriszeit, mintegy némán érdeklődve meg, mégis kicsoda ez a harcos.*
- Tehát a sérült barátodat Darelnek nevezik? Netán ismert harcos a környéken? *Kíváncsiskodik tovább, persze a neki címezett kérdést sem fogja megválaszolatlanul hagyni, így amint alkalma nyílik rá, ismét szóra nyitja telt, rózsálló ajkait.*
- Egyelőre a városban kívánom tölteni az időmet. Akad egy kedves ismerősöm a Dwirinthalen kúriában, hallottál már róluk? Mélységi nemesek, igazán kifinomultak. Ám egyelőre még félem megejteni a látogatást, igazán rég nem jártam már ott... *Susmorogja enyhe zavartsággal, amint a kimért, precíz szemlélődésű Lazzurra gördülnek ábrándos gondolatai, azonban igyekszik hamar elhessegetni elméjéből a gyöngéd képzelgéseket, s visszatéríteni elméjét a valóság keretei közé.*
- Nos, úgy gondolom, már eleget szedtem a fehér qartanból... Te hogy állsz? Amennyiben itt végeztünk, javaslom visszatértünket a tisztásra, ott nyugodalommal megtisztogathatjuk és rendszerezhetjük a növényeinket. Miként vélekedsz? *Pillant rá érdeklődően, miközben felegyenesedik a tó mellől, s minekután holmijai között már igazán nem leli helyét a bogyóknak, úgy bő, üreges belsővel megáldott ruhaujjában helyezi ideiglenes nyugalomra őket.
Ha Freyai sem bánja, hogy továbbállnak, avagy visszafordulnak, úgy útnak ered vele a virágokkal tűzdelt tisztás felé, ám ezúttal sem kívánja csenddel nyomasztani a hangulatukat, noha leendő kérdése sem fog szebb érzéseket kiváltani társnőjéből.*
- Mondd csak... Amikor a Medgoly esetéről esett szó... Igazán magadba mélyedtél. Min tűnődtél oly nagyon? Persze, ha nem véled modortalannak a kérdésemet.
3921. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-29 14:33:42
Üzenet elküldve: 2015-01-29 14:33:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Üzletelés?//
* Svir tanácsát elengedi a füle mellett a fickó. Nem érzi úgy, hogy meg kéne fogadnia az idegen tanácsait. Nem véletlen, hogy az értéktelenebbnek számító szolgákat láthatja először az, aki erre téved. Hisz ha a városőrök jönnek, akkor a többi kocsit még menekíthetik. Így éri őket a legkisebb kár. Ezt a fajta logikát azonban nem szokás a kedves vásárlóknak elmondani.*
- A városiak mind viseltek kalapot, de az minek nekik? Így elvettük.
* Von vállat a férfi. Ő nincs oda a kalapokért, sapkákáért és más fejfedőkért, így nem tudja megérteni, hogy Svirnek miért épp ez az egyik fontos szempont.*
- Ha egy csinos szőkét akar, akkor azt is meg tudjuk oldani. Rendelésre.
* Ezt úgy érti, hogy akkor szereznek, most azonban nincs se több nő, se több férfi. Szerezni azonban mindig lehet szolgákat.*
- Hamarosan újabbakat fogunk venni. Akár el is szállítjuk őket oda, ahova kéri. De nézze meg, itt is akad egy-két csinosabb teremtés.
* Mutat a sötétvörös hajú nőre. Itt is van egy fiatalabb szőke, ha Svir ahhoz ragaszkodna. Bár, az a lány nem városi rabszolga volt. De ha a kinézet számít, akkor ő is megfelelő választás lehet.*
* Svir tanácsát elengedi a füle mellett a fickó. Nem érzi úgy, hogy meg kéne fogadnia az idegen tanácsait. Nem véletlen, hogy az értéktelenebbnek számító szolgákat láthatja először az, aki erre téved. Hisz ha a városőrök jönnek, akkor a többi kocsit még menekíthetik. Így éri őket a legkisebb kár. Ezt a fajta logikát azonban nem szokás a kedves vásárlóknak elmondani.*
- A városiak mind viseltek kalapot, de az minek nekik? Így elvettük.
* Von vállat a férfi. Ő nincs oda a kalapokért, sapkákáért és más fejfedőkért, így nem tudja megérteni, hogy Svirnek miért épp ez az egyik fontos szempont.*
- Ha egy csinos szőkét akar, akkor azt is meg tudjuk oldani. Rendelésre.
* Ezt úgy érti, hogy akkor szereznek, most azonban nincs se több nő, se több férfi. Szerezni azonban mindig lehet szolgákat.*
- Hamarosan újabbakat fogunk venni. Akár el is szállítjuk őket oda, ahova kéri. De nézze meg, itt is akad egy-két csinosabb teremtés.
* Mutat a sötétvörös hajú nőre. Itt is van egy fiatalabb szőke, ha Svir ahhoz ragaszkodna. Bár, az a lány nem városi rabszolga volt. De ha a kinézet számít, akkor ő is megfelelő választás lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257