// Átkozott fogadó //
- Az én életem kevésbé sem a nyugalomról híres, de hát ezt vállaltam, mikor úgy döntöttem, hogy vándor leszek. Hiába nem akarom, mégis muszáj sokszor a vérontáshoz folyamodnom, ha élni akarok. Legyen az akár állat, vagy ember. Egy hosszú út során igazából bármivel szembetalálhatod magad, így muszáj volt megtanulnom, hogy forgassam tökéletesen a fegyvert. Ez a mai világ nagyon ócska... Ha valaki nem ért semmihez, s nincs olyan körülötte, aki forgatja a fegyvert, az valahogy úgyis megjárja egy idő után. Szóval... Ha velem tartasz, lényegében vállalod, hogy könnyedén lehetsz erőszak tanúja is, ám egyúttal védelmet is kapsz tőlem. No meg az élet sem lesz olyan unalmas. Én nem tudnék egyhelyben maradni, s megmondom őszintén, néha unalmas egyedül vándorolni. Úgyhogy most kifejezetten örülök neki, hogy ismét összefutottunk.
*Mondja határozottan, s nem csak a plusz társaság miatt is örül, hanem mert valami furcsa vonzalmat érez a tündérek iránt, márpedig Ada egy csodálatos kis teremtménye e fajnak, így Mordachnak egyáltalán nem közömbös, s egy ilyen tünemény társaságában akárhány napot el tudna tölteni - főleg összezárva!*
- Gáláns lovag? *vakarja meg színpadiasan állát* Nem is rossz! *vigyorodik el, miközben kitolja mellkasát* Tettem be amúgy pár ruhát vész esetére a táskámba, szóval ha nagyon nem bírnád a hideget, majd felhúzhatod valamelyiket. Egy vastagabb felsőm bőven betakarna téged tetőtől talpig! *röhögi, de meglengeti kezét bocsánatkérően* Van itt még némi élelem is vész esetére, de szerintem nem leszünk már annyira "szerencsések", mint legutóbb. Lassan megedződsz mellettem!
*Mutat pár dolgot még táskájában, majd bezárja annak száját, hátára kapja, s megindul az erdő felé. A városban szerencsére nem nagy a hó, sőt alig van, hiszen a szorgos munkások sokszor takarítják el, így Adának egyelőre nem lehet olyan vészes a séta.*
- Egyelőre most még gyalog megyünk, a teleportációmnak úgymond vissza kell töltődnie, hogy használhassam újra. Ez olyan, mint a fegyverforgatás... Ott sem lehet éjjel nappal harcolni, mert kell egy kis idő a pihenésre is. Viszont van itt sok varázslat a tarsolyomban, szóval majd mutatok párat...
*Kacsint a hölgyemény felé, miközben elhaladnak a piac mellett. Ha esetleg a tündérnek szüksége van valamire, akkor megvárja őt, s mikor elérnek az erdő szélére, felé nyújtja karját - melyen természetesen nincs az acélkarom.*
- Most jöhetsz, ha szeretnél.
*Ha úgy dönt a hölgyemény, hogy egyelőre bírja még saját lábán, akkor tovább sétál a Vörös is, ám ha a nagyobb hó miatt igénybe venné a vállát, akkor egy könnyebb mozdulattal felemeli őt, s a vállára helyezi. Mivel Mordach nem éppen egy félénk tuja, így ha Ada elhelyezkedett rajta, akkor jobb karjával ráfog a combjára, hogy megtartsa őt rendesen, nehogy egy félrelépésnek köszönhetően leboruljon szegény róla. Márpedig ilyen havas részen ez sajna könnyen előfordulhat.*
- Azt mondta az öreg, hogy észak felé kell haladni, s ha elértem egy apró tavat, onnan forduljak jobbra. Keressek pár kivágott fát. Majd... *megvakarja a fejét* Majd valahol akörül keressem. *röhögi el magát* Ilyen hóban szerintem fogunk némi nyomot találni arra, hogy valaki lakik a közelben, már csak a tüzelő miatt is, illetve a víz miatt is. Én nem aggódok, találtam meg embereket már rosszabb körülmények közt is.
*A táj nagyon hangulatos így, hogy haloványan szállingózik a hó, s hogy egyelőre nincs annyira vészesen hideg, bár lehet, hogy ezt azért érzi így, mert mozgásban van a teste.*
- Mondd csak, régen egyáltalán nem mentél "kalandozni", vagy nem engedtek? Csak azért kérdezem, hogy most ilyen könnyen belemész az ajánlataimba, amit mondjuk nagyon nem bánok! *mosolyog oldalra*