//Tavaszünnep// - Vaslábú
//Kalisthe, Dayria//
*Argus furcsán néz Dayria-ra, amikor az a diszes kendőt veszi elő. Igazából nem is kendő elővétele, vagy maga a kendő létezése zavarja meg a mágust, hanem a mozdulat, amelyet tenni akar vele a másik.*
-Sebem? *kérdez vissza meglepetten, majd a sebhez nyúl, és meglepődve tapasztalja a vért.* Oh.
*Majd amikor az eredar nyúl, hogy letörölje a vért, akkor Argus a véres kezével nyúl a másik kezéhez, hogy megfogja.*
-Nem szükséges, ezt a drága kendőt össze koszolni miattam. *Ösztönösen nyúlna a tarisznyájához, de az ott hagyta Elyne-nél, így csak turkál a zsebeibe, mire végül talál egy fekete bársony kendőt az egyik zsebében, s azt szorítja a kezével a sebre.*
-Nem jól érti. *javítja ki Argus a nőt.* Ha a nehezebb utat választottam volna, akkor ásóval és lapáttal emeltem volna falat. Csupán félek megfizetni az árát. Az, hogy mi ez az ár, azt egy kicsit nehéz lenne elmondani. *zárja le a témát Argus, s reméli, hogy a másik nem kérdezgeti erről, bár azért a mágiáról szívesen mesél.*
-A mágia nem más, mint az ismert anyagok, alakzatok, és elképzelések manipulálása. Hiszen az a fal is ugyan abból tevődik össze, mint amit kézzel építenék, csupán az alakzatát adtuk meg a varázslattal. De amikor törhetetlenné tesszük a falat, akkor az alakját nem bántjuk, csupán az őt alkotó részeket változtatjuk mássá. Elvben nem olyan nehéz egy embert kőszoborrá változtatni, hiszen csak egy dolgot változtatunk a háromból. Az igazán erős varázslatoknál mind a háromra szükség van. És persze megfelelően alkalmazva.
*A köpcös mágus semmit nem vesz észre Dayria érzéseiből, hogy csalódott volna az elf leányba, inkább avval van elfoglalva, hogy megértse az elf tagadását.*
-A nevek erővel bírnak, s hatalommal ruháznak fel. Ha ismeri egy szellem valódi nevét, akkor hatalmat is kap felette. És az, hogy ön nem hisz a felsőbb erők döntésébe, az nem azt jelenti, hogy azok sem hinnének magában. *mosolyog kedvesen az elfre, majd az erdar kérdése kizökkenti.*
-Argus az Arguthor égi hajó nevéből származik. Arguthor kapitánya egyik nap felgyújtotta az istenek otthonát, amikor azok nem voltak otthon, ezért menekülnie kellet, s elkötötte az egyetlen hajót, ami volt. Egészen öregkoráig a Végtelen tengereket járta, de soha nem kötött ki, mert félt az istenek haragjától. Végül a kapitány össze szedte a bátorságát, és haza hajózott az istenek honába. A többi isten felgyújtotta a hajót, hogy többé ne eshessen meg ez a történet. Én is lángok között hagytam el a szülőfalumat, és ha visszatérek én is lángolni fogok. *mondja szomorúan.*
*Az eredar története, hogy az elf társa másokat fal fel, egy kicsit meglepi Argust, de nem annyira, mint az várta volna a nő.*
-A Fekete Sereg katonáinál bevett szokás, hogy az elesett bajtársat elfogyasztják, ha már szűkös az élelem. Egyesek pletykák szerint beavatásként szívet tépnek ki, és nyersen fogyasztják. Bár amikor erre rákérdeztem, akkor nem válaszoltak. *kacagja el magát a mágus.* Nem mintha bőbeszédűek lennének.
*A szent kövek említése viszont eléggé felkelti a mágus figyelmét, így rá is kérdez.*
-Szent kövek?