//Lorsan és Nitta//
*Jó érzés Lorsanhoz bújnia akkor is, ha nem történik semmi más csak beszélgetnek, a dézsában is, vagy a fűben ülve, éppen úgy mint az ágyukban.
Egy éve még maga sem hitte volna, ha valaki azt mondja neki, hogy lesz olyan férfi, akinek szeretni fogja az érintését, és mégis megtörtént. Most pedig, azok után, amit a párja épp elmesélt, azon gondolkodik, mit tehetnek, hogy minél nagyobb biztonságban legyenek.*
~Nem akarom őt elveszíteni!~
- Ó, értem. Kalácsfalva, mintha a városban hallottam volna már ezt a nevet, a folyó keleti partján van? Vagy más irányban? Ebben nem vagyok biztos, régen jártam már arra, de lehet, hogy, nos ezek szerint nem mostanság kellene arra kirándulni mennünk.
*Fontolgatja kicsit a híreket, majd bólint.*
- Bizonyára van akkor épp elég munkájuk a saját földjükön. Ott is kellenek kerítések, meg védművek, nem lehet egyszerű a helyzet ha valóban olyan közel vannak a kastélyhoz. Azil és Chiari *ízlelgeti Nitta a neveket, majd leesik neki.* Egy óriás és egy elf? Ők egy pár? *kérdez rá kíváncsian.* Lorsan, ha ez így van, akkor azt kell mondjam bizony van szokatlanabb páros is, mint a mienk. Bár igazából az ember és elf páros nem olyan nagyon kivételes, ugye?
~Legfeljebb az, hogy így tartósan együtt maradnak, mint mi.~
*Nitta a halványzöld szempárba néz, majd könnyed csókot lehel a párja szája sarkára, aztán újra Lorsan vállának dől. A mozdulat teljesen önkéntelen közben ahogy megsimítja a hasát, nincs is tudatában.*
- Akkor fáklyák, azok mindenképp elsődlegesen fontosak, és a kerítés, szakaszonként. Lehet, hogy ma lesz időnk rajzolgatni, még mindig esik, de legalább meg tudjuk tervezni a munkát, és azzal is hatékonyabbak leszünk.
*Nitta valóban hisz benne, hogy átgondoltan és tervszerűen cselekedve gyorsabban és eredményesebben tudnak majd építkezni, mintha csak ötletszerűen belefognának ebbe, belekapnának abba.
Aztán vigyorogni kezd, egyre szélesebben, majd kuncogásra vált.*
- Igen, kibírtuk izé nélkül, ahogy mondod. És az izé most sem kényelmi szempontokból merült fel, sokkal inkább biztonsági kérdés. Nem tudom mennyire örülnél, ha az éjszaka közepén páncélban és karddal mennék ki, csak mert hív a természet. De lehet én sem lennék oda az ötlettől, ha te mászkálnál kint csak úgy...
Szóval, szerintem átgondolandó.
~Majd rajzolok az izéről is egy ábrát, hogy hogyan lehetne megoldani.~
- Főleg, ha a dézsa miatt is alakítgatnánk *teszi hozzá.
De aztán Lorsan felhagy a fintorgással, és Nitta is a nevetéssel, inkább szaporán pislog, nyel egy aprót, arcát a kedvesééhez simítja.*
- Nagyon-nagyon.