//Az Unikornis átka//
*Úgy tűnik, a lopakodó kommandós szerepet egyedül Agbrerve, meg ő vette komolyan, ezért „így aztán mindegy” alapon átfordul a hasáról, és fel ül.*
- Ugyan, annyira nem volt súlyos az a seb... vagy már az? * Kérdi aggódóan. Más esetben szóvá tenné, hogy szólítsák inkább Raeyannak, bár azt sokszor elfelejtik a férfiak. Azt meg csak nem mondja, hogy „az csak egy seb”, hiszen már a megszerzésének a körülményei is szokatlanok, és lehet, hogy akkor a sebre hatással van az unikornis közelsége. Változást észrevenni... Nos, valóban egy kicsit mintha változtak volna, ám nem tudja egyelőre hová tenni, hogy most csak a képzelete játszik-e vele, vagy Lamarnak a borostája ennél tényleg kisebb volt pár másodperce. Azután meg nem tudja kihez viszonyítani a magasságukat, hiszen akikhez lehetne, azok épp fekszenek. De lehet, csak az unikornis-liget látványa után tűnik minden olyan... nem is tudom, tökéletlennek, talán.*
- Isten adja, hogy ne legyenek a fák között még több azokból a kis vakarékokból. Egyébként csináljuk gyorsan. Agbrerve, akkor maradj itt, ti pedig – Tudtok harcolni még? Ha igen, akkor halkan gyertek, legalább kétfelől lenne érdemes támadni. Azután, ha odaértünk, jelt adunk.
* Hogy miféle jelet, az jó kérdés, mindenesetre előnyös lenne látószögben tartani Agbrerve helyzetét, hogy az lássa is majd a jelet. Tényleg nem egy taktikai zseni, s nem is hadvezér, csak ha már ki kell iktatni az unikornist, akkor az legyen mihamarabb. Ha ehhez az kell, hogy ő szövegeljen – amihez kivételesen ért – akkor megteszi. Még egy ilyen alkalmuk talán tényleg nem lesz, hogy alvás közben kapják el az egyszarvút, ráadásul még azelőtt meg kéne ejteni, hogy a két humán férfival bármi komolyabb történne. Egyébként meg nem csak nyitott rá, de örülne is annak, ha valaki korrigálná, amennyiben ostobaságot beszélt.
Viszont akár megindulnak, akár maradnak még egy kicsit totojázni, (egyedül nyilván nem indul meg) úgy dönt, szája helyett ezután az agytekervényeit erőlteti meg – azt egy kicsit nehezebb. Tehát adott egy falu, aki utál minket. ~Nem, ezt képtelen vagyok elhinni, biztosan ők sem tudják, mit tesznek. Biztosan csak elvesztek ők, és ha véget vetünk ennek, majd meglesznek.~ Bezárnak vadidegeneket egy erdőbe, ahonnan nincs kiút, majd rájuk szabadítanak egy unikornist, hogy megölje őket. Vagy, hogy ewokokká változtassa őket. Vagy mindkettő. ~Stimm.~ Azután kettőnknek van álmuk az unikornisról, amint lerohanja őket, majd ennek nyoma marad az éber világban is. Azután, ahogy a valódi (valódi?) Unikornishoz érnek, az álomseb reagál rá, meg rosszul is érzik magukat tőle. Vajon csak ennyi volt az álom? Esetleg Raeyan elfelejtett volna valamit, amit ők ketten említettek? Nos, mivel egy csatatér van kialakulóban, ezért nem most kéne leállni erről cseverészni, ám a támadás után, ha mind életben, és emberszabású formában maradtak, majd még megejt erről pár kérdést. De így részéről mindennek se füle, se farka.*