*Már jó pár perce szerencséje van tanulmányozni a másik vonásait, alkatát, és érdekes páncélzatát, ám az még mindig lenyűgözi, hogy milyen önuralommal bír Wynn. Az elfek legyenek erdeiek, drowok vagy nemesek, legyenek önzőek, kedvesek vagy épp gyilkos hajlamúak, érzelmeiket többnyire kifejezik, ki jobban, ki kevésbé Talán éppen ezért csodálja a férfi magatartását, hisz önmagáról tudja, milyen nehéz olykor megállni az érzelmek felszínre törését.
Ahogy éppen most is, érdeklődés sugárzik bársonyos arcáról, ahogy a keleti harcos hallgatja.*
- Ebben egyet kell értsek, de én úgy vélem, a páncél, a kard, a ruha vagy akár egy egészen egyszerű medál is öltözteti az embert, képviseli lelkének egy kicsinyke darabját. *duruzsolja gyengéden, miközben rózsaszínes, puha szája sarkában apró mosoly bontakozik ki. Megigazítja tejföl szőke tincseit, majd hálásan, enyhén meghajtja ő is a fejét.*
- Fogadd köszönetemet, bár népem is akár a szivárvány *céloz arra, hogy ő közülük is vannak rosszak, jók, modortalanok vagy épp olyanok, mint ő.
Amint említi 'származását', enyhe együttérzés suhan át az arcán, érezve, hogy ez bizonyára nem jelenthet túl sok jót.*
- Remélem visszanyered becsületed, Wynn, szívből kívánom neked *ejti ki ajkain a szavakat lágyan, majd elmosolyodva bólint kérésére, hogy ne kerülje tekintetét. Nem is szándékosan tette, csupán megérzésből, de igyekszik ezentúl figyelni.
- Ha nem bánod, én is társulnék hozzád, kényelmetlen nekem feletted állni *mosolyogja, és mivel nem ismeri a férfi szokásait, nem is érzi problémának, hogy leereszkedjen mellé a puha fűre. Így neki is kedvére való a mesélés, és bár nem szokott hozzá az efféle kérésekhez, valamiért Wynnel szívesen osztaná meg mondandóját.*
- Ne haragudj, ha nem lesz túl érdekes, de beszédem nem szokott a tanításhoz, sem a meséhez *jegyzi meg kedvesen, majd belevág.*
- Népünk története oly hosszú, hogy némelyik már csak mendemondaként maradt fent, de mint minden fajé, a miénk is sok háborúval szennyezett. Legfőbb elleneink az orkok voltak, és talán még ma is, szerencsémre eddig csak néhánnyal találkoztam... Sajnos, vagy talán éppen javunkra, fajunk szerteágazó, rengeteg alággal színezett. Vannak elfek, kik az erdőkben bújnak meg, míg másik a föld alatt keresnek menedéket, némelyikük emberi vérrel kevert és a tündérekről talán már jómagad is hallhattál.
Jómagam nemes elf vagyok, képviselői ezen fajnak többnyire zárkózottak, fennköltek, de én szeretném megismerni a világot, minden teremtményével együtt *fejezi be a mondókáját mosolyogva, még ha közben néha el is komolyodtak lágy vonásai.*
- Remélem te is mesélsz nekem népedről, bár már hallottam távoli népekről, elképzelni sosem tudtam őket *kéri kedvesen*
A hozzászólás írója (Idhreniel Ealwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.28 20:16:19