//Yinash Eoda//
*Bármennyire is van téma az utazás így is kissé egykedvűnek tűnik. Hát igen, ha nem a fogadóban veséznek ki olyan témákat, mint az egymás életének megbeszélése, akkor most a férfi tudna mit kérdezni. Amikor Yinash szép arcára pillant, látja rajta a furcsa, pontosabban szólva kétkedő tekintetet. Nevetés hangja terjed a levegőben, méghozzá Deron nevetése.*
- Nyugalom, tudom az irányt. Csak mivel még nem jártam ott, a távolság meghatározása gondot jelent. Így inkább nem fecsérelem rá a drága időt. Legfeljebb eltévedünk az erdőben, az meg egyébként is benne van a pakliban.
*Visszafordítja a fejét, hogy az erdőt pásztázza a lány helyett, bár fogalma sincs róla, hogy minek. Az erdő nem túl érdekes, útitársának arca azonban annál inkább. Gyomnak nyoma sincs rajta - mit is keresne gyom egy arcon, ugyebár. Deron úgyis mondhatná, hogy tökéletes alkotás, ha egy kicsit is vallásos lenne. De a tolvaj még véletlenül sem az. A gondolatmenetből Yinash szava szakítja ki, mely' váratlanul jut el a füléhez.*
- Hogy mi? Ja, hogy nem gond. Ezt reméltem én is, mert ha eltévednénk, akkor kénytelenek leszünk itt aludni. Egyébként attól függően, hogy mennyire tapasztalt erdőjáró a kedves delikvens, simán szóba jöhet, hogy biztonságosabb számára az erdő, mint egy fogadó puha ággyal és hatalmas tömeggel. Egy fán - van aki fán alszik - azért jóval kisebb az esélye annak, hogy kilopnak esetleg átvágják a torkod. Én viszont annak ellenére, hogy a világot járom, inkább a fogadókhoz vagyok szokva. Tudod, sok jó barátot lehet ott szerezni. És nagyon sokszor hasznos, ha akadnak jó ismerőseid.
*Sejtelmes pillantást vet a lányra, majd amióta csak összefutottak - pontosabban, majdnem úgymond "összeestek" - először pillant végig, annak egész testén. Meglehetősen elégedett az eredménnyel. Az átkarolás csak ezután jön.
Látva, hogy Yinash kellően elbambult ahhoz, hogy ne fogja fel, mit is csinált Deron, meg is nyugszik és némi csalódottságot is érez.*
- Nem semmi. Én csak...
~Áh, mindegy.~
*Ez az első gondolata. A másodikban jól megszidja magát, amiért ilyen baromság jutott eszébe. Semmi se mindegy. Úgy gondolja, hogy valami mást kell csinálnia. Elsősorban megállítja a lányt, maga felé fordítja, és belefúrja világoskék szemeit a szép zöld szemekbe. Az íriszek most is a fogadóban már egyszer leközölt "Szép vagy!" üzenetet hordozzák magukban.
Kedve lenne most megcsókolni Yinasht és közelebb is húzza magához, de ebben a pillanatban megálljt parancsol magának. "Eddig és ne tovább" szól egy hang a fejében. Feszengve áll, aztán észbe kap, és bocsánatkérő mosolyok, pillantások közepette próbálja meg kimagyarázni magát, a szorultnak annyira nem is, de kellemetlennek már annál inkább mondható helyzetből.*
- Bocsánat. Én nem tudom mit gondoltam. Én csak...
*Másodszor mondja ezt. Lassan már a névjegyévé fog válni ez mondat, pedig alig pár órája ismeri csak újdonsült utazótársát. Reméli, hogy a lány nem fogja egy pofonnal kitüntetni a szemtelenségéért. Vagy esetleg egyébbel. Karmolással, rúgással, harapással, miegyébbel.*