// Kő kövön//
- Természetesen, ha bármiben segítségükre lehetek, úgy szóljanak nyugodtan. És köszönöm, hogy segítenek nekünk.
* Majd mintha mégis elgondolkodna, míg induláshoz készülődnek. *
- Nem tudom segít-e valamit, de a farkas támadás a falutól nyugatra történt, most arra folyik a kitermelés.
* Gor láthatóan nem akar velük tartani, tovább folytatja a reggelizést. Csak akkor szólal meg két falat között. mikor a kis csapat útra kél. *
- Én, ha nem haragszanak, maradnék. A dolgom annyi volt, hogy elkísérjem magukat, majd vissza. Magam fogom bizonyítani, hogy mindent megtettek, annak érdekében, hogy felderítsék a történteket. Végszükség esetén, természetesen segíteni fogok, konyítok valamit a fegyverforgatáshoz. De van egy olyan érzésem közel sem annyit, mint maguk. S szívből remélem, nem is lesz rá szükség.
* Loran természetesen kikíséri a vendégeket, s válaszol még a kérdésekre. *
- A dajka nem tűnt el, ott abban a házban lakik.
*Mutat a negyedik házra. Kis takaros faházacska, a többitől kicsit talán díszesebb. Kis verandával, melyhez pár fokos lépcső vezet fel. *
- Szegény asszonyt megviselte a kisasszonyka eltűnése. Igen uram, kifejezetten kértem, hogy senki se menjen ki egyedül. Hát, ööö…
* Halkítja le hangját.*
- … ami azt illeti, a kisasszonyka eltűnése napján eltűnt még valaki. Azóta se került elő. Az öcsém. Eddig senkinek se tűnt fel, sokszor van, hogy napokra eltűnik az erdőben. De most már magam is kezdek érte aggódni. Nem tudom lehet-e köze hozzá, ő aznap reggel indult el. Tudják, kerüli a munkát.
* Lép hátra egy lépést, miközben lesüti szemeit. *
//Rilai, Khan//
* A dajka már megélte élete legjavát, erről teljesen őszbe vegyült haja árulkodik, melyet szoros kontyba hord feje tetején. Arcán megereszkedett már a bőr. Fekete szemei mégis élénken csillognak. Vonásai arról árulkodnak, hogy egykor szép nő lehetett. Madárcsontozatú asszony. Ruhája bár egyszerű, korántsem olyan, mint az itteni nőké. *
- Jöjjenek be. Ugye az én Drágám miatt jöttek? Reméltem, hogy az apja nem fogja, annyiban hagyni a dolgot.
* Sürgetve invitálja be Rilait és Khant. Hangja remegős, reménnyel teli. Egy kis előtérbe lép be a csapláros lány s a lovag. A szoba oldalában az ablak alatt kis asztalka, egy rekamié s két fotel. A falakon egy portré egy szőke göndör fürtű, kék szemű, cseresznye ajkú, baba arcú fiatal lány. Egy másikon vörös hajú, zöld szemű, telt ajkú, nemes vonású nő. Egy tájkép, göcsörtös kopasz fákkal, melyek egy kis ösvény felé magasodnak, körülötte ingovány. És egy homályba borult kastély, melynek falin, már megtelepedett a moha. Van itt még, gyönyörű liliomot ábrázolóvirág csokor, a festő tökéletesen eltalálta a fények s színek harmóniáját. *
- Üljenek csak le, teát? Bort? Egy kis süteményt? Mondják csak, miben segíthetek? Mindent elmondok, amire kíváncsiak csak találják, meg az én egyetlenem.
* Hamar kerül az asztalra tea, bor és sütemény is. Majd az öregasszony is leül, Rilainak és magának teát, míg Khannak bort önt. *
- Mire kíváncsiak?
//Jane, Gabrien, A’frad//
* A legelső eltűnés helyszínén egy özvegyasszonyt találnak, aki elmondja, hogy aznap mikor Vella eltűnt, nagyon izgatott volt egész nap. Szokatlanul boldog volt, mert amúgy egy igazán csendes lány. Gyertyaoltás után, viszont az asszony nem hallott semmit. Csak reggel vette észre, hogy eltűnt a lánya. Nem hagyott sem üzenetet, a hálóruhája ott maradt, így biztos, hogy nem abban ment el.
A második házban egy házaspár lakik, az apa jelenleg az erdőben van. Egy nyolc éves forma fiuk van Berno és egy tizenhat éves lányuk Irenna, ő tűnt el. Aznap szokatlanul viselkedett még az öccsét is megütötte, mert az csúfolta, mert látta egy fiúval. Reggelre pedig eltűnt.
A harmadik házban szintén egy házaspár lakik, egy szem gyermekük van Netta. Az nap éjszaka korán lefeküdt, pedig mindig pörölni kellett vele, hogy feküdjön le.
A negyedik helyen egy rakat gyerek és ez asszony lakik. Akkor is bömböl az egyik, Ellina bár hallgatag és csendes teremtés azon a napon, a szokottnál is csendesebb volt. Elvonult a többiektől, még a házi munkában sem segített. Az asszony annyira nem tartotta furcsának, hisz a férjét ölték meg a farkasok. Viszont reggelre eltűnt.
Az ötödik lány Rullin szertelen gyermek volt s van neki egy ikertetvére Ralla. Megtudhatják, akár két tojás, ám természetük teljesen más. Tűz és víz. Reggelre Rulli is eltűnt, bár neki a viselkedésébe nem volt semmi különleges. Miután innen is távoznak Gabrienék, Ralla utánuk megy. Szégyenlősen kér elnézést, amiért zavar. Félve méri végig a nagy óriást, s a fiatal fegyverforgatót, majd Jane-t. Közli, hogy szeretne vele négyszemközt beszélni, mert mégis csak nő. *
// Jane//
- A testvérem egy kicsit másabb, mint én… tudja ő… hát tudja… volt már dolga férfival.
* Böki ki végül, ha Jane nem jönne rá, hogy mit is szeretne. *
- Az eltűnése előtt egy nappal, engem felkeresett a Loran öccse, udvarolni kezdett nekem, és találkozót kért tőlem másnap éjszaka. Nem tudtam mit csináljak, és tudja, hogy van ez a testvérének mindent elmond az ember. Én magam féltem kimerészkedni az erdőbe, másrészt én még nem láttam elérkezettnek az időt, hisz annyi mindent hallani a férfiakról s anyám is mindig óva intett tőlük, s türelemre biztatott minket. Viszont Rullin ő más volt, azt mondta, ha én nem megyek, akkor majd ő elmegy. Amúgy is mindig odáig volt a fiúért. Hiába marasztaltam hajthatatlan volt. Nem mertem szólni senkinek, mert anyám ezt nem tudja.
//Jane, Gabrien, A’frad//
* Az erdőbe haladva Jane nyomokat találhat, emberektől és farkasoktól származó nyomokat. Mindegyik az erdőbe vezet. Az emberi lábnyomok között akad elég friss is, pontosabban mai, melyek a sűrűbe vezetnek. A mai nyomok befele vezetnek csak. A régebbiek mindkét irányba. Az állatoktól származó nyomok, már vannak talán egy hatosak is. Megszáradt vérfoltot is felfedezhet egy egy falevélen, s a füvön. Beljebb is ez a helyzet. Furcsa érzés keríti őket hatalmába. Mintha ezer szempár figyelné minden lépésüket. Madarak reppennek fel az ágakról, két őz is átvágtat előttük, ahogy egy nyúl is ágaskodva figyel. A fák között feltűnik egy árnyék is, mely az egyik-pillanatban még ott van a következőbben már nincs. *
// Hyran, E’Nissa//
* Az utazás kifárasztotta őket, a szabad ég alatt való alvás nem volt kielégítő, s most a kiadós reggeli után súlyos fáradság telepedett rájuk. Tagjaikra ólomként nehezedik a fáradság, az az érzésük, hogy most nem tudnának három lépést sem tenni. Így társaiktól elnézést kérve maradnak s pihennek, biztosítva róla őket, hogy amint kicsit szusszantak, megkeresik őket. *