Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 166 (3301. - 3320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3320. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-04 08:14:50
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*~Szóval a lovagjuk...~ -néz enyhe fintorral Ziálra, majd hirtelen még pakolászásba is kezdenek.*
-Se... Segítsek?
*Nyögi ki a kérdést, de a rohamos sebességből ítélve boldogulnak nélküle is.*
-Ha tudják, hogy merre van a város, esetleg tarthatok magukkal? A lovam hetedhét királyságon túl van már, ott gebedjen meg!
*A kislány még pápát int nekik, s csak ekkor kap észbe.*
-Várjatok meg!


3319. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 22:45:23
 ÚJ
>Fibienne Ayalsa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*Csendben megvárja, míg nővérkéje végül is búcsút int az idegeneknek. Azzu buksiját azért még egy párszor megvakarja, de miután az állat egyszer majdnem megharapja, inkább otthagyja. Örül neki, hogy tovább állnak. Lazelit sokkal nagyobb biztonságot nyújt neki, mint ez a szőrős görény, aki ráadásul meg akarta harapni, a furcsa bácsi a gonosz meséjével és... a vándor. Még mindig nem kérdezte meg, hogy mi is az a vándor, de nem is akarja késleltetni az indulást. Aktívan és gyorsan segít Ziál-nak rendbe rakni az ideiglenes tábort, s összeszedni azt a néhány szükséges dolgot, amit még a lovag hagyott itt. A vándor dolog jelentésének magyarázata, így valószínűleg nővérkéjére fog maradni.*
-Viszlát!
*Integet még egyet az idegeneknek, majd Ziál tenyerébe csúsztatja piciny kezecskéjét és rugózó léptekkel végre elhagyják a tavat és környékét. Azért az nem ment ki a fejéből, hogy hogyan is kezdődött számára ez a nap. Megpróbálja felidézni a rémképet, mely ájulásához vezetett, de minél jobban próbál rá emlékezni, annál homályosabb a dolog, míg végül feladja és inkább Ziál mellett masírozik el dudorászva, s semmi ilyesmivel nem törődve. Ráér az ilyesmiken később is gondolkozni.*

3318. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 22:37:11
 ÚJ
>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457

Játékstílus: Vakmerő

//Észak reménye//

*Fölöttébb szívesen húzódna háttérbe, de úgy tűnik, ez most nem fog összejönni. Még ha akaratlanul is, már belekeveredett a növénykeresősdibe. Az Elinarának adott szava köti, de valóban szívesebben foglalkozna valamivel, amiben a kardnak, vagy italnak szerepe van, szóval Azel'ir nem téved nagyot. Sőt, semekkorát sem.*
- El sem hinné, hogy jelen pillanatban mennyire izgat. *A vörös köpeny tulajdonosa azért érezhet némi iróniát a hangjában, de egyáltalán nem ellenséges hangsúllyal és hanglejtéssel. Nem kell hozzá túlzottan nagy fantáziával rendelkeznie, hogy meglássa két alkalmi útitársában azokat a közös vonásokat, amik benne nincsenek meg. Magában úgy tartja: hála érte az égieknek. Annak a képességével viszont rendelkezik, hogy megoldjon helyzeteket. Felméri Elinara toporgásának okát, majd annak érdekében, hogy mihamarabb végezzenek, egy szinte nem is hallható sóhaj után közelebb lép a lányhoz.*
- Így talán könnyebb lesz *mutat két tenyerét nyitott ujjakkal a vállainak biccentve néhányszor, egyfajta hívogatásképpen. Ha a tündérben van hajlandóság, akkor féltérdre ereszkedik, hogy a másik felkapaszkodhasson rá.*

3317. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 21:18:27
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Leszáll az éj, és lassan már Gwuff is elfogy... Otiian végre jóllakottan fejezte be a napot. Még mindig közömbösen áll Artheniorhoz, de "jobb, mint a semmi", itt legalább nem üldözi két osztagnyi őr, amint beteszi a lábát a civilizált kolóniákba. Ahogy az ég felölti sötét köpönyegét, Otiian is eloltja a tábortüzét, mielőtt még felkeltené valami, a közelben ólálkodó fenevad figyelmét. Mindezek után önelégült mosollyal, és végre már teli gyomorral bontja fel a táborhelyét, a többnapos bujkálás után az idevezető hajóúton. Miután kétszer is megbizonyosodik róla, hogy nem hagyott hátra semmi lényegeset, megindul a fák között, egyenest a város felé. Ilyenkor remekül jönnek neki a kiskorában szerzett képességei, mint például az éjjellátása.*
~ Nagyon kíváncsi leszek én erre a nagy Artheniorra... Remélem, hogy jobbat fogok tapasztalni, mint a kikötőben. Mehh... ~ *Morfondírozik magában az Arctalan, miközben löki magát előre az egyre ritkuló fák közül.*
~ Először is benézek a Holdudvarra, már sokat hallottam arról a bizonyos udvarról... Tán találok ott valami kedvemre valót is még a végén. ~ *Mosolyodik el magában Otiian, miközben egyre jobban visszavesz a tempójából, hiszen már látja a távolban a Holdudvarra vezető füves szakaszt.*

3316. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 20:53:45
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Sárvér és Suttogás //

- Na igen, ezért igazából teljesen megérte. Már hosszú ideje egyedül töltöm az éjjeleket, vagy ha van társaságom, akkor teljesen biztosan üldözők, szörnyek, varázslók is vannak a környéken, az ilyen bájos hölgyek messze elkerülnek! *kacsint* Megmondom őszintén, egy cseppet unom már ezeket, ezért is örülök most különösen, hogy eljutottunk ide. Eléggé otthonos a hely számomra, már ha egy ilyen romhalmazt otthonosnak lehet nevezni. Meghitt hangulatot varázsol, hogy kint tombol a vihar s vonítanak a farkasok, hiszen emiatt még inkább csak maradni szeretnék a falak biztonságában. Bár minden bizonnyal ha egyedül lennék, már kevésbé lenne ilyen érdekes hangulata a helynek...
*Mondja sejtelmes félmosollyal, mikor visszaérnek a nappaliba. Mordach eléggé vetkőzős típus, így most sem zavartatja magát, s mikor hallja, hogy a hölgyeményt se igazán hozza ez zavarba, arra már nem számít, hogy ilyen hamar ő is ledobja a ruháit.*
- Ahogy óhajtja!
*Ezen a ponton érzi igazán, hogy lovagiasságát s a benne rejlő úriembert mintha egy perverz vad lovag éppen lefejezné odabent... Kissé akadozva fordul meg, majd egy sóhajjal karba teszi kezeit. Természetesen azonnal valami olyasmi felületet keres akaratlanul is, ahonnan esetleg visszatükröződhet a hölgy alakja, ám sajnos ilyesmit nem rejt a nappali. Alig egy hajszál választja el attól, hogy hátra sandítson, mikor végül megszólal a tündér - "szerencsére".*
- Most mintha több ruha takarná!
*Kacag fel, mikor hátrafordul, s kicsit sem rejti véka alá, hogy tetszik neki a látvány. Ilyen idegen törölközőkkel, egy ilyen szokatlan helyen ebben a kiszolgáltatott helyzetben, még inkább felértékelődnek a dolgok, hiszen lényegében nincs is olyan momentum, ami ne adna plusz izgalmat az egésznek.
A Vörös is leteríti ingét az asztal szélére, s mikor megindul a hölgyemény a konyha felé, szinte egy szempillantás alatt válik meg nadrágjától, melynek helyére egy szürke törölközőt teker, ami térdéig ér le. A levett ruhadarabot szintén az asztalra teríti, csupán a másik oldalra, s már indul is a tündér után.*
- Na, így mindjárt jobb... *teszi csípőre kezeit, s végignéz magán* Pontosabban, jobb, mint a semmi. Bár...
*Vakarja meg fejét, hiszen nagyon nem gyakorlott abban, hogyan is kell egy törölközőt magán tartania, így hát többször kénytelen megigazítani magán azt, ha nem akar mezítelenül mutatkozni. De, de akar... Csak az úriember fejét odabent még nem sikerült teljesen elmetszeni...*
- Nem teljesen én varázsolom az ételt, de majd meglátja!
*Bár még inkább apokaliptikus helyzetet szülne, ha esetleg az egyik poros szekrényben találnának valami fém dobozkát, melyben jól konzervált ételt fedeznek fel. Később jobban át is akarja vizsgálni a szekrényeket, de egyelőre van jobb dolga is!*
- Erre is akad varázslatom, de ha túl soknak érzi a mágiát, még addig is fújhatom a számmal, amíg meg nem szárad!
*Húzza ki magát, kidomborítva mellkasát, miközben csak az jár fejében, hogy megérintheti a szárnyakat... Valami ellenállhatatlan késztetést és sóvárgást érez irántuk, melyet igazából még maga sem igazán tud megmagyarázni. Ahogy azt sem, hogy egy ember hogy vonzódhat egy kis tündérhez... Nagyjából hasáig érhet fel, s törékeny kis teste eltörpül a férfi teste mellett. De hát... Kivétel erősíti a szabályt! Közben egyre inkább érzi úgy, hogy még ha egy hajszálon is múlott az életük, teljesen megérte az egész, hiszen áldozatot kellett hozni azért, hogy ma élvezhessék ezt az éjjelt egymás társaságában.*
- Nem is rossz! Mintha csak egész nap ezt gyakorolná!
*Vigyorodik el enyhe csipkelődéssel hangjában, bár igazából nem hazudott, hiszen tényleg jól mozognak a hölgyemény ujjai, nem is tudja Mordach, mikor volt utoljára ilyenben része, de az biztos, hogy nem mostanság, s ez hiányzott talán leginkább a mostani életéből. Egy különleges hölgy társasága, kinek neve Areda... Amint ezt meghallja, kicsit megemelkedik, megfordul, s féltérdre ereszkedik. Vérszín íriszeit a másik méregzöld bársonyos tekintetéről egy pillanatra sem veszi le, főleg azért, mert hát... eléggé illetlenség lenne, már a mostani törölközős pozíciójukat nézve, ha más felé tekintgetne! Ehelyett megragadja a tündér kezét, s egy lágy csókot hint kézfejére.*
- Nagyon örvendek, Ada, s bár igen szokatlan körülmények közt találkoztunk, egy pillanatra sem bántam meg. *ekkor elengedi kezét, ám nem fordul vissza ülő pozícióba* Én Mordach volnék, de sokan Vörösnek hívnak, nem is értem miért... *mosolyodik el* Úgy hív, ahogy szeretne, bármire hallgatok.
*Egy kis ideig még térdel a leányzó előtt, s ha nem történik semmi, akkor feláll ebből a pozícióból, majd becsukja az ajtót, amin bejöttek.*
- Így jobb. *kacsint, majd nekidől a falnak* Jobb szeretem, ha nem kell a sötétséget bámulnom, inkább helyette az ajtófélfát, vagy inkább Kegyed bájos arcát! *azzal megindul az ágy felé, s leveti magát a másik oldalra, de előtte megveregeti az egyik párnát* Remélem, hogy még nem érzi azt, hogy nehezednének a pillái! *oldalra helyezkedve végül kitámasztja fejét bal kezével, jobbjával pedig a szárnyak felé mutat* Szabad megérintenem? Csak gyengéden...

3315. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 20:39:01
 ÚJ
>Harcias Harga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

*Pont olyan toprongyosan érkezik meg az Artheniori-erdőbe, mint amilyen szakadtan a Kikötő területét elhagyta: nagyon. A remek izomzatot leszámítva akár holmi koldusnak is nézhetnék azok, akik megpillantják. Nem mintha jelen helyzetben olyan sokan néznék, a legvalószínűbb, hogy egyáltalán senki nem nézi. Az alantasabb népeknek, például a tündéreknek vagy a városőröknek amúgy sem szokta elnyerni a tetszését Harga amúgy egészen kiváló alakja. Na már ugye ork szemmel nézve kiváló, az emberek asszonykáihoz képest túlságosan is izmos, a feneke pedig egyszerűen sokkal jobb, mint az elfeké. De most esélyes, hogy hátulról sem bámulják. De az is esélyes, hogy hamarosan korogni fog a gyomra, ha nem talál valami ehetőt, vagy valamit, amiből valami ehetőt vehetne magának. Mindenféle fegyver híján sajnos nincs sok esélye, hogy vadat ejtsen el. Talán a városban majd jobban megy neki. Sietősebbre is fogja a lépteit.*

3314. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 20:00:05
 ÚJ
>Areda Kuen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Sárvér és Suttogás //

*Valami nagyon rosszat tehetett előző életében, vagy akár előző napokban, hogy ilyen balszerencse-sorozatot kell átélnie. Ám, mint mindig mindenben, ebben is van valami jó, hiszen igaz, hogy most egy fogadó kényelmes s tiszta ágyában feküdhetne, viszont akkor egymagában kéne töltenie az estét. S ha választania kéne a pompa és egy jó beszélgetőpartner között, egyértelműen az utóbbit választaná.*
-Biztosan jól teljesítettünk, hiszen még társaságot is kaptunk, aminek én kifejezetten örülök. Annyi unalmas éjszaka után végre volt egy kis izgalom, s ráadásul meg is ismerkedhettem valakivel. *Mosolyog a férfi felé, miközben méregzöld szemeivel játékos pillantásokat vet a vörös íriszekre.
De a beszélgetés ráér később is, először körbe kéne nézni, hogy megbizonyosodhassanak arról, hogy tényleg ők az egyetlen látogatók. A fürdőbe lépve neki is eszébe jut, hogy le kéne venni a vizes ruhákat, ám nem szerette volna szóba hozni, hiszen mégiscsak egy vadidegen férfiról van szó, ám mikor látja, hogy milyen könnyedén megszabadul az ingétől, ő is "nekivetkőzik".*
-Ne aggódjon, egyáltalán nem zavar. Sőt, én is követem a példáját. Viszont ahhoz megkérném, hogy forduljon el, nekem ez nem megy olyan könnyedén. *Magyarázza, majd miután megbizonyosodik arról, hogy tényleg ne lát semmit a másik, lehámozza magáról a bőréhez tapadt vizes anyagokat, s a fürdőből hozott egyik törölközőt tekeri maga köré. Talán néhány hölgy feszengve érezné magát ilyen öltözékben, ám Areda nem a szégyenlősségéről híres, amint azt a mindennapos öltözködési stílusa is mutatja. Persze nem rohangálna csak úgy, ok nélkül mezítelenül, hiszen belé is szorult valamennyi szemérem, de épp csak annyi, hogy a jó ízlés határain belül maradhasson.*
-Készen is vagyok. *Szól hátra, miközben kezébe veszi ruháit, hogy egy arra megfelelő bútorra majd kiteríthesse őket. s már indulnak is tovább, a konyha felé.*
-Ételt varázsolni? *Kérdez vissza meglepetten. Tudta, hogy a megfelelő mágiai tudással sok mindenre képes lehet az ember, vagy akár tündér, viszont hogy csak úgy, a semmiből étel szülessen, azt nem hitte volna.* Ha nem is leszünk éhesek, ezt a varázslatot mindenképpen meg kell majd mutatnia, kíváncsi vagyok.
*S a hálószoba. Itt egész friss a levegő, úgyhogy ki is teríti a ruháit az ágy egyik sarkára, hogy kissé kiszellőzhessenek, s könnyebben száradhassanak. Majd ő is elfoglalja az ágy egyik neki tetsző sarkát.*
-Mi ilyen vicces? *Látva a férfi vigyorát nem tudja megállni, hogy ne eresszen el maga is egy apró mosolyt, még ha nem is tudja, hogy mi a vidulás tárgya.*
-Persze, szívesen is fogadom a segítséget. Ugyan nem tudom pontosan miben tudná előrelendíteni a száradásukat, de ha bármi ötlete van, nem fogom megakadályozni. *A felszólításra engedelmesen széjjelebb teszi a lábait, így egész könnyedén elfér a lány előtt.*
-Oh, a bemutatkozás. Az valahogy kimaradt az ismerkedésünkből. *Eszmél rá, miközben karcsú ujjait végigfuttatja az izmos háton, majd a vállakhoz érve gyúró mozdulatokkal masszírozni kezdi. Nem tudja mennyit érezhet a férfi, hiszen nem valami erős teremtés, -tündérek között teljesen átlagos- de azért reméli sikerül oldania egy kicsit a fáradtságot.* Areda Kuen vagyok, de nyugodtan szólítson Adának, azt jobban szeretem. S én milyen milyen néven szólíthatom?

3313. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 17:44:58
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Otiian már lassan két-három órája is úton van, mikorra megérkezik az első pár fához, az ösvény mentén, egy jó tíz percnyi gyaloglás után pedig beér az erdő sűrűjébe, mely menti útról egy erőteljes mosoly társulatában rögtön le is tér, s megindul a rengeteg belsejébe.*
~ Megvárom az éjjelt, majd csak aztán indulok tovább. ~ *Morfindórozik magában a sötét, mikor tájt egy kisebb, a csordájától elszakadt Gwuff-ot pillant meg a bozótosban. Örömében elmosolyodik, korgó hasára pillant, majd rögtön leguggol, mielőtt még az állat észrevenné.*
~ Bizonyára már megérzett, de amíg nem megyek be a személyes zónájába, addig nem fog eliszkolni. ~ *Jegyzi meg saját maga nyugtatására magában a sötét, majd lassan leakasztja hátáról az íjjász, s kihúz egy éjsötét színű nyilat a nyíltartó tokjából, amit azon nyomban az íjához szegez, s most figyelmét az állatra összpontosítja. Étkezik.*
~ Kő vagyok... ~ *Mormolja magában, majd egy hirtelen mozdulattal kihúzza a nyilát, amely csakolyan gyorsan száguld az állatba. Nyaki találat... Az állat nyakán végigcsurog a vér, de az még mindig a lábán áll.*
~ Hogy a francba?! Ez tiszta találat volt pedig... ~ *Otiian lenyúl az újabb nyílért, de az állat addigra már eliszkol, a sötétet magára hagyván a fekete erdőben.*
-A francba! *Ordít fel Otiian, megtörvén a csendet.*
~ Nem fogom hagyni, hogy így kiszúrjon velem egy nyomorult hústömb! Meglesz... ~ *Jegyzi meg magában, majd ezzel a lendülettel odasétál, íjával a kezében ahol az állat állt, s lassan felméri a terepet. Pár másodpercnyi vizsgálat után önelégült mosollyal áll fel a bozótos mellől.*
~ Vérfoltok. Szóval mégsem úszod meg kis apám. ~ *Mosolyodik el magában, majd átvágván a bozótoson, az állat nyomában járván, s ahogy így követi az egyre ritkuló foltokat, és egyéb nyomokat, egy szűk félórányi idő elteltével rá is lel a tetemre.*
~ Épp időben. ~ *Ezen belenyugvással feldobja hátára az íját, és miután a nyilat kihúzta a nyakából, az állattal is hasonlóképp cselekszik. Az állat súlya miatt egy kicsit lassabban mozog, de így is épp időben talál egy kis szabad teret, a sűrű erdőben, ahová lesátorozhat a nappal többi részére. Megkönnyebbült sóhajjal dobja le hátáról az állatot, illetve táskáját, közvetlenül a-mellé. Pár percnyi ággyűjtés, és már meg is van a tábortűzre való. Pillanatok alatt a fent említett tábortűzzel is elkészül a sötét, s nekiáll az állat megnyúzásának, majd elkészítésének.*

3312. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 15:05:53
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Észak reménye//

*Kitartóan integet Svirnek, aki távozik a megrendelt nyilakért.*
-Rendben! Nemsokára találkozunk!
*A biztonság kedvéért utánna kiabálja a megerősìtését annak, amit már úgy is tud a szavaiból, hogy biztosan viszontlátja nemsokára. Albun felé pillant, de láthatóan ő nem szándékozik elhagyni őt, amit nagy megkönnyebüléssel fogad. A farkas gazdája ugyan nagyon udvarias, de őt sajnos, úgytűnik vonzzák a veszélyes helyzetek és hamar bajba kerül, azon kívül, ha tényleg álruhás herceg akkor jó lenne kiderìteni mi járatban van erre. Ez olyan nagyon titokzatos és romantikus gondolat a számára, hogy ragaszkodik hozzá. Mikor meghallja, hogy a farkas hiú nem csak okos és nagy és félelmetes, akkor azért biztos, ami biztos szól még neki.*
-Teljesen komolyan gondoltam, ritka egy ilyen szép nagy és okos farkas. Nem találni minden erdőben ilyet.
~Na, most már biztos nem esz meg ebédre. Tényleg ìgy távolról még aranyosnak is lehetne nevezni csak azért lehetne sokkal kisebb, mondjuk mint egy nyúl, vagy egy kölyök kutya.~
*Mikor Azel'ir az Észak reményéről beszél csillogóváválik a tekintete és boldogan indul a mutatott irányba.*
-Köszönöm! Egy egész telep? Tényleg? Akkor futja, majd ebédre az kétségtelen. Nagyon kedves, hogy megosztja velünk a tudását, igazán köszönöm.
~Svir nagyon fog örülni, állatot sem kell, majd elejtenie, ami méginkább szerencsés. Milyen jó,hogy összefutottunk egy ilyen kedves növényszakértő idegennel.~
*Boldogan mosolyog és nagyon alaposan néz körül a fákon. Nemsokára meg is látja, a növény szép kék virágait, de az inda elég magasra tör. A virágok egészen a legmagasabb ágaknál vannak. Egy kis ideig tanácstalanul nézi, majd kérdőn pillant legújabb ismerősére. Vajon ő, tud mondani valami okosat, hogy is tudná leszedni. Igaz ő minden fához túl kicsi, ha lenne legalább egy két lenti ág az ő magasságában fel tudna kapaszkodni, de úgy tűnik ez az élősdi növény csak a legmagasabb fák ágai között szeret virágozni. Albun válláról könnyedén elérné az alsó ágat, de nem mer ilyen alantas dolgot kérni egy hercegtől, még akkor sem, ha pille súlyú tündér. Félénken pillant rá, majd továbra is a fa ágait fürkészi, hátha eszébe jut valami, ami megoldja a helyzetet.*


A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.03 16:41:03

3311. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 14:45:25
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Sárvér és Suttogás //

- Most mondanám, hogy szívesen adom az ingem, hogy leterítse vele a szárnyait, viszont ezzel igazából ugyanott vagyunk, mert az is hamar átnedvesedik, így csak még nehezebb lesz. *ekkor térdig lenyúló hajkoronájára mutat* Látja ezt? Ha ez megtelik vízzel, az olyan érzés, mintha le akarnák tépni a fejem a helyéről!
*Mosolyodik el biztatóan, mintha csak nem lenne olyan vészes a helyzet. Ám de, pont, hogy az... Viszont annak semmi értelme, hogy kétségbeesnek, hiszen az csak visszafogja az ép gondolkodást, s az ötleteket. Talán ennek köszönhetően választotta Mordach azt, hogy rohanjon inkább amilyen gyorsan csak tud! Ez pedig sikerrel is jár hamarosan.*
- Valóban, mintha csak próbára akarna minket tenni a Sors azzal, hogy nagyjából egyszerre zúdít ránk mindent! Biztos vétkeztünk! *kacagja el magát* Viszont legalább kiálltuk a próbát, persze ne kiabáljuk még el, hiszen hosszú még az éjjel...
*Nyújtja el az utolsó szavakat sóhajtva, s bár ő is szeretne még egy jó ideig feküdni nyugodtan s hallgatni a hangokat, tudja jól, hogy ezt most nem lehet. Előbb meg kell bizonyosodniuk arról, hogy biztonságos a hely, így hát felpattan, s megindul a hölgyemény után.
Elnézve a benti légkört s a régóta érintetlen bútorokat, kezdi tényleg azt gondolni, hogy jelenleg ők az egyetlen lakói a háznak. Az udvar eleve nagyon romos volt, igen sok éve érinthette már kéz. Ám elmerengve a vázán s a karosszékeken, rögtön eszébe jut egy remek kis ötlet, melyet meg is akar valósítani, ha körbenéztek, s ha nem találnak semmi gondot a házban. Ebben a helyiségben túl sok minden nincsen, így ő is balra veszi az irányt, s mikor be akarná lökni a tündér előtt az ajtót, az magától tárul fel. Nem indulnak be természetesen az agytekervényei kísértetekről s miegyéb marhaságokról... Régi lak, elhanyagolt, így teljesen egyértelmű, ha maguktól nyitódnak az ajtók...*
- Fújj!
*Löki ki az első szót, ami eszébe jut, amint belépnek a fürdőbe. Na, ez az a hely, ahova soha többet nem fog belépni... Pedig milyen jó is lenne egy forró fürdő egy ilyen zűrzavar után! Ekkor kap hirtelen fejéhez, hiszen bevillant valami neki.*
- Ezeket itt meg kellene szárítani... *húzza el testétől a vizes ruhát, melyet elengedve az rögtön visszatapad testére* Nem lenne jó egész éjjel ezekben a nedves göncökben lenni, hiszen az idő sem meleg, no meg a Sorssal sem kellene dacolnunk. Szerintem majd égessünk el pár bútort, s melegedjünk egy kicsit fel. *azzal fel is kapja a törölközőket, melyeket gondosan kiráz a fürdőben* Ezekre még szükségünk lesz!
*Azzal ahogy jöttek, úgy távoznak is, Mordach pedig majd kiszakítja a falból az ajtót, ahogy azt kissé erősebben becsapja maguk mögött! Egy pillanatra még azt hiszi, hogy keretestül zuhan rá, ám az szerencsére nem mozdul, így ő is folytatja útját át a másik szobába, miközben a hölgyemény mögött leveti magáról vizes ingét, s a földre hajítja.*
- Remélem, hogy nem zavarja, de ha mégis, megpróbálhatom átkötni magamon a törölközőket, csak hát mellbe kissé szűk lenne!
*Kacag fel, persze ha zavarja a hölgyikét csupasz felsőteste, akkor természetesen magára kap valamit. A konyha rész még hangulatos is lenne, ha kicsit több minden lenne odabent.*
- Hát, nem éppen romantikus egy gyertyafényes vacsorához, de azért ez is valami! *kacag fel* Viszont egy jó hírem van, éhen nem maradunk egy varázslatomnak köszönhetően, szóval még akár valami vacsorát is tudunk rittyenteni.
*Az, hogy egyelőre milyen varázslatról is van szó, még nem árulja el, de látványos lesz, az biztos! A következő helyiség pedig mintha most álmaiból csöppent volna ide! Terebélyes ágy, egy vastag takaróval... Úgy tűnik, hogy a mai este mégis úgy lesz, ahogy azt a Vörös eltervezte, csak éppen nem pontosan olyan kivitelezésben, sőt, még egy hölgyeményt is kapott mellé! Kell ennél több?! Ahogy a tündérke ringatózik az ágyon, akaratlanul is elvigyorodik, persze kezével próbálja takarni arcára kiült gondolatait, ami nehezen megy eléggé. Férfiből van ő is, na... Az invitálásra természetesen odamegy, ám előbb még felállítja a másikat, s kicsit kirázza a paplanból a felgyülemlett port, s már igyekszik is vissza.*
- Hát, megmondom őszintén, hogy most szívesen fogadnám... De csak akkor, ha megengedi nekem, hogy segítsek a szárnyainak megszárításában! *csillannak fel szemei a gondolatra, majd leguggol* Tegye szét a lábait, mert szűkös itt a hely!
*Le is ül hamarosan a földre, persze még így is majdnem akkora lehet, mint a leányzó.*
- Most, hogy így kicsit lenyugodott a helyzet, szabad megtudnom a nevét? Szívesen társítanék ehhez a bájos archoz már egy nevet is. *sandít oldalra mosolyogva*

3310. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 12:50:10
 ÚJ
>Areda Kuen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Sárvér és Suttogás //

-Azért még nincs minden veszve, hiszen az is lehet, hogy egy-két óra elég lesz, hogy kijussunk innen. S akkor már csak egy lépés a puha ágy. *Mondja, mintegy bíztatás képpen, s reméli, hogy tényleg nem kell néhány óránál több időt töltenie a sötét erdőben. Nem mintha nem szeretné az erdei éjszakákat, viszont mégsem lenne szerencsés, ha zuhogó esőben nem lenne hova behúzódnia. Pontosabban húzódniuk, mivel most úgy tűnik, egy ideig nem kell egyedül lennie. S kifejezetten örül is a társaságnak.
A rövid repülése után látja a férfi együttérző ábrázatát, de az okát nem érti. Sosem tudott ennél magasabbra megelkedni, de nem is igazán hiányzott neki, mindig is megoldotta két lábbal a földön állva.*
-Nem tudom miért lehet ez. Bár ezen már én is gondolkodtam, hogy mi értelme van a szárnyaknak, ha előnyünk nem származik belőle, maximum esztétikai, szerintem is egész szépek. *Mosolyog, miközben kissé megrebegteti a lilás árnyalatokban játszó szárnyait.*
-Nem, por nincs rajta. *Kezdi a magyarázatot.* Viszont nagyon vékony s gyenge, így ha túl sok víz megáll rajta akkor teljesen elnehezül, s repülni egyáltalán nem tudok vele, viszont a sétát is kissé megnehezíti.
*Szívesen beszélgetne még erről, sosem érintette érzékenyül ez a téma, sőt, büszke is volt tündér mivoltára, s az azzal együtt járó adottságaira. Ám erre most nem kap alkalmat, mivel a farkasfalka kissé belezavar a beszélgetésükbe. S már rohannak is... pontosabban a férfi rohan, ő pedig erősen kapaszkodik a hátába. Nem tekint se jobbra, se balra, nem szeretné látni a veszedelmes ragadozókat. Gondolatban már fel is készül arra, hogy éles karmok s hegyes fogak marnak finom bőrébe. De bármilyen vészjósló is a nap, úgy tűnik nem ma éri utol a vég. Nem tudja, mennyi ideig futott az idegen nyakában az ő harminc kilójával, ám egyszer csak erős lökést érez, s beletelik egy pillanatba mire tudatosul benne, hogy földet értek. Fejét felkapva hirtelen két, sárgán izzó szemmel találja szemben magát, ám mielőtt elérné őt egy hatalmas faajtó csapódik közéjük. Egy darabig csak bámulja az ajtót, nehezen tudja felfogni, hogy nem váltak a vadak martalékává.*
-Élünk... élünk... élünk! *Az első szót még csak leheli, de harmadszoora már szinte ugrál örömében.* Tényleg nem sokon múlt, de ennyi szerencsét már megérdemeltünk a sok csapás után. *Egy darabig még mozdulatlanul áll a küszöb előtt, majd a vörös intésére ő is lekuporodik a földre.*
-Szerintem az, kellemes. Sőt, kifejezetten megnyugtató az előző pár perc után. *Talán még elücsörögne itt egy jó darabig, ám a kíváncsiság nem hagyja sokáig nyugodni; ha nincs a másiknak több mondanivalója fel is pattan, s körbepillant a helyiségben.*
-Tényleg, most aztán van időnk felfedezni ezt a kis házikót bőven. *S már indul is, hogy körbenézzen. Egy kisebb, nappali szerű szobában vannak. A bútorzat csupán két, kopott karosszékből, egy faasztalból s egy rajta pihenő vázából áll, amiben néhány elszáradt kóró mutatja, hogy valamikor színes virágok díszítették. A padlót, s minden vízszintes felületet majd' egy ujjnyi vastagságú por ved be, így biztos benne, hogy azelmúlt években ők az egyetlen látogatói a viskónak. A szobából a bejárati ajtón kívül két másik is vezet. Rövid gondolkodás után a bal kéz felölit választa. A szinte hozzá sem kell érnie a kilincshez, az ajtó már a közeledése által keltett apró szellőtöl is kitárul, s feltárul előttük egy fürdőszoba. Valamivel kisebb, mint a nappali, s a berendezés is szegényesebb: egy nagy lavór, néhány durva felületű törülköző, s egy, már megzöldült vízzel teli kisebb edény.*
-Huh, milyen állott szag van. *Jegyzi meg, mikor a poshadt víz tömény szaga megcsapja az orrát. Nem is hagyja sokáig nyitva az ajtót, amint mindketten kijöttek behúzza maga mögött.* Akkor most a jobb oldali... *Ezzel az ajtóval már meggyűlik a baja, kissé neki kell feszülnie a lapjának, hogy engedjen. A küszöböt átlépve egy étkező-konyhában találják magukat. Középen egy négyszemélyes asztal pöffeszkedik, s ki is tölti a tér majdnem felét, ám széket itt nem láthat. A maradék helyet mindenféle főzőedényeket s evőeszközöket rejtő polcok foglalják el.
Ez a hely sem nyerte el igazán a tetszését, ezért szemével már keresi is a távozás lehetőségét. S nem is kell sokáig nézelődnie, az asztal túloldalán egy szép, az eddigieknél valamivel fényesebb ajtót pillant meg.*
-Na, itt most már csak lesz lehetőségünk pihenni. *Reménykedik, s már nyomja is le a kilincset. S igaza is lett, az első, amit észrevesz egy nem túl nagy, de annál hívogatóbb, vastag pokróccal letakart ágy.* Telitalálat. *S már indul is az ágy felé, hogy kényelmesen helyet foglaljon a szélén.*
-Egész kényelmes. *Rugózik párat, s örömmel tapasztalja, hogy nem túl kemény a fekhely, egy jó alváshoz tökéletes.*
-Jöjjön ide! *Int a férfinak, s a lába elé mutat.* Önnek köszönhetem az életem, amit szeretnék meghálálni. Mit szólna egy vállmasszázshoz? *Mosolyog kedves, s reméli, hogy nem utasítja vissza az ajánlatot.*

3309. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 10:31:09
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

*Cralan magába fordulva bandukol az erdőben. Hiába élt annyi évig ebben az erdőben, ezt a részét sosem szerette meg. Faragott botja ütemesen mozog kezében, léptei csendesek. Míg halad, felidézi magában az ötletet, miszerint egy iskolát kellene nyitnia.*
~Ötletnek nem lenne rossz, de ahhoz hely is kellene.~*Jut eszébe, s ezzel együtt az is, hogy egy tanitványokra is szüksége lenne. De legalább egyre. Mire végez ezzel az eszmefuttatással, lassan kiér az erdőből.*

3308. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-03 05:02:35
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*A mese hosszúra nyúlik, de az érdeklődése egyre inkább megnő közben.*
~Nem is rossz történet. Ki lehet ez valójában? Nem sok hozzá hasonlót látni errefelé. Vagy mondjam úgy, hogy hozzánk?~
*A történet végeztével, amit mostmár hárman is hallgatnak, Fibienne, megint csak szokásos őszinteségével felel és leszűri a szerinte legfontosabb tanulságot. Nem szereti Kicsi Owent és okosan elkerülné. Büszke rá megint csak, hiába nagyon okos kisgyerek. Mikor a két idegen kezd egymásra találni nehezére esik nem forgatni megint a szemeit.*
~Egyik sem tudja, merre van a város? Szép kis páros, vajon meddig jutnak így? Első ránézésre nem sokáig, de Ryrros azért nem tűnik ostobának, sőt... eléggé inteligensnek.~ *Ráadásul sötételf szerzet, ahogy ő. Vigyáznia kell a végén még rokonszenves lesz a számára, akármilyen komédiás szerepben is tetszelegjen. Az új közbe jött, illetve pottyant, idegent hallgatva felszalad a szemöldöke.*
~Gyermeklélek? Remek, még egy gyerek, egy nagy páncélos vándor fiú, eltévedve és elveszítve a lovát. Mindennek, hat csak veszélyesnek nem! Nehogy elkezdjek kacagni. Kettőjük közül, egyértelműen inkább Ryrros a veszélyesebb.~
-Lazelit a...
*Hirtelen akarta rámondani milye is, de elkövette azt a hibát, hogy nem is gondolta át eddig, pedig nem ártott volna. A tegnap este után több, mint a barátja, vagy a testőre, vagy a védelmezője, de biztosan nem a férje, vagy a szeretője. Kissé zavarba jön, de mivel nem akarja hosszúra nyújtani a szünetet, így is elég kínosra sikerült, azért úgy dönt rámond valamit egyelőre, mielőtt jobban átgondolja milye is neki a férfi jelen pillanatban.*
-... a lovagunk.
*Mondja mosolyogva kishúgára nézve, majd, hogy kicsit, azért terelje a figyelmet a zöld palástot viselő "rokon" felé fordul.*
-A nevem egyébként Ziál Nimoden a fogadott húgocskám pedig Fibienne Ayalasa. Ez a találkozásunkkor azt hiszem elmaradt.
~Érezd magad megtisztelve nem mindenkinek mutatkozom be a saját nevemen.~
*Biccent a ejével az új jövevény felé is, hogy jelezze a bemutatkozás neki is szólt.*
-Nekünk lassan ideje indulnunk. Ha meg szeretnék keresni a lovat, akkor örvendtem a hirtelen találkozásnak és szép napot kívánok. Egyéb iránt a várost arrafelé találják.
*Mutat a megfelelő ösvény irányba. Majd mosolyogva fordul Ryrr felé.*
-Mi éppen oda tartunk és, ha csak nem tévedek nagyot, akkor a nyomaink alapján, majd oda találnak.
*Még vár egy kicsit, hogy a két férfi elindul, e végképp egymásra találva, aztán elkezdi szépen összepakolni a holmikat. A mesélőnek és kis jószágának hála túl sok maradékot nem kell összepakolniuk. Kis okos szorgos húgocskájával együtt tekeri össze a pokrócokat, hogy elindulhassanak végre vissza a városba.*

3307. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-02 23:17:02
 ÚJ
>Azel'ir Torran Anrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Észak reménye//

*Örül neki, hogy a tündér azért ha a farkast nem is fogadta el, de legalább nem azonosítja vele a személyét. Különben sem azon múlik, hogy ki a társunk, hogy honnan jöttünk, hanem hogy hogyan találkoztunk az illetővel. Ő sem bélyegezi meg a két férfit az alapján, hogy miként reagáltak a farkasra elsőként. Őt inkább az az utáni viselkedésük érdekli. Itt látszik csak igazán, hogy ki mennyire él az előítéletekkel. Ebből a szempontból Elinara vitte a díjat, míg Svir Gia hozzáállása egyáltalán nem teszik Azel-nek, de se nem rokona, se nem ismerőse, hogy ezt felrója neki. Legfeljebb nem fogja ismerni. Előfordul. Yerougha hozzáállása se olyan szélsőséges, mint a kalaposé, de őt egyelőre nem látja. Nem igazán sejti, hogy mi járhat abban a fejben. Kedvesen fordul tehát Elinara felé, hiszen kifogás nem érkezett ez ellen.*
-Agyar köszöni a dicséretet hölgyem, ezek után már csak hiúságból sem kapna be, de tényleg nem kell tőle tartania.
~Elég, ha a rossz szándékot megérzi.~
*Jegyzi meg magának egy kicsit szórakozottan, majd a távozó felé biccent.*
-Szívesen megmutatom. Egészen szép telephelyet talált magának a növény. Kicsit aggódtam, hogy e miatt elburjánzik, de szerencsére csupán a mennyisége gyarapodott.
*Igen, lehet kicsit szakszerű, de hát mindenkinek van egy szakterülete. Valakinek a mérgezett vesszők, amiket egyébként többféleképpen is meg lehet mártani hatásos mérgekben, valakinek meg a növények vagy esetleg a kardforgatás. Embere válogatja.*
-Abban azért nem lennék olyan biztos.
*Vág vissza ugyanolyan jókedvűen és szórakozott derűvel Yerougva-nak. Egyáltalán nem biztos, hogy szerencsés napnak nevezhetnék, ha rossz szándékkal közeledett volna.*
-Kisasszony!
*Mutatja az utat a fák felé, egy kedves mosollyal, majd a férfi felé fordul.*
-Gondolom önt inkább a fegyverforgatás jobban izgatja.
*Derűs mosoly, majd energikus, vidám léptek a fa felé, Agyar figyelő kíséretében. A farkas egyelőre meghúzódik a háttérben.*

3306. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-02 22:18:03
 ÚJ
>Fibienne Ayalsa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*A nem lovag nem ismeri Lazelit-et, bár az is nagyon érdekes, hogy a férfi valami vándor vagy micsoda. Erre nem árt majd még rákérdezni, hiszen a furcsa bácsi nagyon hamar vissza szerzi magának a szót, így a figyelem újra csak rá irányul. A hajborzolásra még grimaszol egy kicsit, majd a biztonság kedvéért közelebb húzódik nővérkéjéhez és onnan pislog fel hol az egyik, hol a másik idegenre. Azért velük nem menne csak úgy el, mint Ziál-lal. Még csak azt se mondhatja senki, hogy ez azért van, mert Ziál nő. Egyszerűen csak nem érzi magát felszabadultan a két illető társaságában. Mondjuk még egyiket sem ismeri. A mese igazán hosszúra sikerül, Fibienne figyelme nem is irányul rá teljes mértékben, mint az előbb, hiszen igazán fárasztó dolog csak egy dologra koncentrálni egyfolytában, de a vége fele Ziál érezheti, hogy még az eddigieknél is közelebb húzódik húgocskája. A mese végeztével csak homlokát ráncolva pislog, majd hangosan megszólal.*
-Nem szeretem Kicsi Owen-t.
*Ez egy elég határozott kijelentés volt részéről és a világért se tudná senki rábeszélni, hogy a fiú esetleg még sem annyira gonosz. Nem is érti, hogy lehet valaki annyira szívtelen, hogy otthagyjon egy öreg, gyönyörű anyókát, akinek szüksége van élelemre, mert különben megbetegszik és legyengül és akkor már nem tud senkinek se segíteni. Nem is szól többet a témával kapcsolatban, mert Lazelit neve megint a rivaldafényben fürdeti az új, új idegent, s egy kicsit háttérbe szorítja Ryrr-t.*
-Lazelit egy Lovag, de olyan, aki mindenkit legyőz és nagyon... nagyon kedves.
*Szúrja a végére a kedves jelzőt, mivel gyerekként nem igazán bővelkedik a szókincse bonyolultabb szavak terén.*

3305. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-02 21:20:16
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Sárvér és Suttogás //

- Én is szívesen töltöm az éjszakát a természetben, de hogy őszinte legyek, a mai napra nagyon nem ezt terveztem. Már egy jó ideje nem aludtam ágyban, egy ideig egy lakatlan szigeten voltam, aztán vándoroltam vagy egy hetet. A ma éjjel lett volna végre az, mikor a négyfal közt tölthetem az éjt.
*Legyint lemondóan, s bár nem az a panaszkodós típus, de most szíve szerint órákig ecsetelné, hogy mennyire nincs kedve megint a kemény talajhoz, ami most ráadásul még nedves is, avagy egy fához. Kezdi úgy érezni, hogy teste lassan elgémberedik... Többször fájlalja is a hátát, szívesen benevezve egy jó órás masszázsra, az már biztos!
Hát igen, úgy látszik, hogy Mordach most is pont beletalált... Együttérző ábrázattal figyeli a szárnyakat, ahogy verdesnek, s ahogy a kis hölgy felemelkedik, majd lassan süllyedni kezd.*
- Lehet egy személyes kérdésem? *pillant rá kételkedve* Miért nem tudja használni sok tündér a szárnyát "rendesen"? Talán nőtt a testméret az évek alatt, a szárnynak viszont ugyanolyan ereje maradt? Vagy már kezdettől fogva csak kicsit tudnak felrepülni? Valamiért bennem mindig is az volt, hogy akár fel a fák fölé is képesek felemelkedni... Ám könnyedén lehet, hogy valamit én értettem nagyon félre! *neveti el magát, oldva kicsit a helyzetet* Büszke lehet rá, mert nagyon szép. Nem árt meg neki az eső? Úgy értem, nem olyan, mint egy pillangószárny? Van rajta por?
*Zúdítja rá kérdésáradatát a másikra, hiszen mindig foglalkoztatták a tündér szárnyak. Van bennünk valami megmagyarázhatatlanul varázslatos, ami mindig is elkápráztatta a Vöröst. Mindig is szeretett volna "közelebb" kerülni egy ilyen hölgyhöz, de hát ez már egy másik történet...
Ám most a halovány felsejlés hamar vissza is megy a helyére, hiszen a helyzet megköveteli, hogy csak arra koncentráljon a férfi egyelőre. Úgy fut, mintha az életéért futna... ami viszont igaz is. Szinte hallja maga mögött, ahogy a zuhogó eső hangjából enyhén kibontakoznak a dobogó mancsok s morgások, ahogy egyre közelebb érnek. Ez lenne a vég? Így kellene meghalnia, pont erőszakosan a természet lágy ölén egy másik áldozattal? Na, azt már nem! Épp mikor el akarná határozni, hogy a tündért hirtelen feldobja - érezhet a hölgyemény magán enyhe szorítást is -, ám az utolsó pillanatban valamit észrevesz szemben a félhomályban. Nem is teljesen biztos benne, hogy az az, amit lát, ám ez már annyira elég, hogy előre húzza ismét kezeit, s elengedje a tündért, majd még utolsó erejét összeszedve felgyorsítsa magát, s rohanjon szélsebes a látkép felé...
Az öklén lebegő tűznek hála hamar kibontakozik előttük egy ház, amit felfedezett. Persze, ez nagyjából alig pár másodperc alatt bontakozik ki, hiszen először amolyan öreg és rongált kerítés szerűséget lát, majd rátérve egy törött, kövezett útra egészen a bejáratig rohan, ahol megpillantva az ajtót kész arra, hogy betörje, ám úgy tűnik, hogy erre nem lesz szükség, hiszen a kilincs kicsit nehezen ugyan, de kinyílik! Ugyanakkor az érkezés nem túl szerencsés, hiszen erővel lendült neki az ajtónak, így mikor az könnyedén nyílik ki, hasal is egyet a tündérrel a hátán.*
- Az ajtó!!!
*Kiáltja hátra, s megpróbálja berúgni azt lábával, ha esetleg a hölgy nem tette már meg ugyanezt. Bárki is tette, Mordach rögtön felpattan, s egy közeli tárgyat az ajtónak támaszt úgy, hogyha esetleg valamilyen módon kinyitnák - például ha ráugranak a mancsukkal -, akkor akadjon meg a tárgyban. Mikor ezt megteszi, akkor pár lépést hátrál, s csak figyel.*
- Határozottan kijelenthetem, hogy ez most tényleg csak egy hajszálon múlott! *kacag fel végül hangosan örömében* Itt szerintem biztonságban leszünk egyelőre.
*Azzal leül a földre, felhúzza lábait, s elterül a fa padlón, miközben kezeit széttárja.*
- Azt hiszem, rég futottam ennyit egyszerre, főleg súllyal a hátamon! Bár Kegyed igazából olyan volt, mint egy könnyed őszi fuvallat. *ekkor int neki, hogy jöjjön oda mellé* Hallja ezt? *suttogja, s hallgatja a morgásokat, dobogásokat, ahogy kibontakoznak az esőből s dörgésekből* Ha most nagyon vicces kedvemben lennék, még azt is mondanám, hogy egész kellemes!
*Mosolyodik el, persze lehet azért van ez a jó és meghitt érzése most, mert biztonságban vannak - a farkasoktól. Ekkor kap észbe, hogy egy teljesen ismeretlen helyre jöttek be, ami szintén rejthet még pár érdekes dolgot...*
- Szerintem nézzünk körbe, hogy van-e egyáltalán itt valaki, vagy nincs-e esetleg egy másik bejárat, ahol bejöhetnek. Aztán pihenhetnénk egyet, talán találunk valami puhát is... *megropogtatja ekkor a nyakát* Jó lenne már kicsit vízszintesbe helyezkedni! *ekkor észbe kap, s röhögni kezd* Mármint, érti, na...
*Azzal feltolja magát, feláll, s kicsit körbenéz, hogy merre induljanak. Ezt most inkább a hölgyeményre hagyja, átadja neki a vezetést, Mordach úgyis a nyomában lesz.*

3304. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-02 18:03:12
 ÚJ
>Areda Kuen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Sárvér és Suttogás //

- Én sem vagy egy elveszett bárány az erdőkben, van, ahol akár csukott szemmel is eltájékozódnék. Viszont itt ez az első éjszakám, s ez a sötétedés engem is hirtelen ért, nem számítottam, hogy ilyen hamar lemegy a nap. *Magyarázza, nehogy azt higgye az idegen, hogy teljesen védtelen tündérkéhez van dolga. Igaz, most épp elég szorult helyzetbe került, de mivel eddig nem volt ilyenre példa, nem is nagyon tud mit kezdeni magával, nem szokott hozzá, hogy problémákat oldjon meg. S ebből a szempontból tényleg szerencsésnek mondható ez a találkozás, hiszen nem valószínű, hogy egyedül túlélne akár egy percet is egy farkasfalkával a nyomában.*
-Benne vagyok, hogy egy fán várjuk meg a pirkadatot. Bár inkább a puha ágyhoz, s az illatos párnához vagyok szokva, az ilyen "erdei szálláshelyeket" is kedvelem, s nem ez lenne az első estém, amit ébren kéne töltenem. *Jegyzi meg kissé kiszélesítve mosolyát, amivel reméli, hogy nem csak a beszélgetés, de a saját hangulatát is sikerül kicsit oldottabbá tennie.* Ugyan, nincs miért kiengesztelnie... *Legyint a férfi felé.* Igaz, nem mindennapi a külseje, de semmi baj nem történt, ami miatt szabadkoznia kellene. *S tényleg így is gondolja. Sőt, talán inkább neki kéne elnézést kérnie, amiért a külső alapján ennyire megrémült, miközben úgy tűnik, egy ritka rendes s udvarias személyhez van szerencséje.*
-Repülni? *Kérdez vissza meglepetten, de nem is nagyon vár választ, hiszen mire kimondja, már tudatosul is benne, (az előző mondatokból kiindulva) hogy miért kérdezhette.* Nem igazán, túl gyengék a szárnyaim. *Feleli, s hogy illusztrálja is, hogy pontosan mire gondolt, kissé esetlenül kezd verdesni szárnyaival. Először úgy tűnik, túl nehéz ahhoz, hogy elemelkedjen a földtől, ám a következő pillanatban, mintha egy láthatatlan erő rántotta volna meg, felemelkedik egy 50-60 centi magasságba. S több nem is telik tőle, pár másodpercig még tudja tartani a magasságot, ám utána lassan elkezd ereszkedni, majd hangtalanul, puhán visszaérkezik a talajra.* Ennyi megy. *Jelenti ki, mintegy jelezve, hogy ezzel vége is a "bemutatónak". S úgy tűnik jól is tette, hogy nem maradt a levegőben tovább, ugyanis kövér cseppekben érkezik rájuk az égi áldás. S ezekből egy is elég lett volna, hogy elnehezítse szárnyait, s így, ha nem is olyan magasan, de kellemetlen lett volna a földet érés.
Ám ez az apró szerencse eltörpül a következő szerencsétlenség mellett, ugyanis a közelben portyázó farkasok kiszúrják őket, s már meg is indultak feléjük. Areda ijedten tekint a férfira, ugyan csak most futottak össze, viszont teljesen tehetetlennek érzi magát, s tőle vár segítséget. S nem is kell csalódnia, egy pillanattal később már a széles vállakat markolja, arcát az idegen hátába fúrja, s közben csak reménykedik, hogy nem ez lesz az utolsó éjszakája.*

3303. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-02 17:12:19
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*A vártnál melegebb fogadtatásban részesül a harcos, hisz nem szorítottak a torkához tőrt, vagy ilyesmi. Helyette egy kisgyermek szavai köszöntik, mellette egy nő, aki épp a szemét forgatja, s egy másik, kétséges alak, aki látszólag nem harcos.*
-Szia! *-guggol le a kislány mellé.* -Nem ismerem Lazelitet, tudod, nemrégiben jöttem a városba.
*Egy darabig az erdőt figyeli, tátott szájjal, a megfelelő szót keresve. A zöld levelek édesdeden táncolnak a fák közt átsüvítő szellő ölén, majd a szél elálltával megered a nyelve.*
-Tudod, nem akarlak untatni, nagyjából annyi a dolog, hogy lehettem volna lovag, ahelyett viszont csak vándor vagyok, páncéllal meg karddal. De azért tudok úgy harcolni, mint egy lovag! *-neveti el magát hangosan, majd megborzolja a lány haját.
Ziál megjegyzésére csak mosolyog egyet. Végül is, igaza van, hisz ritkán látni egy orra bukó emberkét elővetődni a nagy semmiből.
A férfi örömére is szintén mosolyog, majd kérdéseire választ is talál.*
-Tudja, mennék én Arthenior felé, csak az utat nem tudom, mert az a vén gebe ledobott. Egy pár pillanata történhetett, legalábbis egy-másfél órája. De ha akar egy kicsit bolyongani, és nem fél az éjszakától, szívesen tartok önnel. *-mondja, majd felkapja a fejét.* Mese? Érdekel! Szeretem előhozni a gyermeklelkemet!
*Kisvártatva fel is csendül a hang, Felthys pedig csak csodálni tudja a férfi kiváló elbeszélőtehetségét. Nagy eséllyel ebből is él mag, vagy ehhez hasonlóból.
A mese végén összeüti a tenyerét, majd halkan tapsolva feláll.*
-Ez igazán szép volt! Igazán! Maga talán ebből keresi a kenyerét, vagy csak ilyen tehetséges? *-majd a nőre néz.* Nos, ki az a Lazelit? Talán a bátyja? Vagy... esetleg a férje?


3302. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-02 15:09:48
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Sárvér és Suttogás //

*Eddig Mordach arra nem is igazán gondolt, hogy vajon mit érezhetett a tündérke, mikor felcsendült a Vörös mély "Ki van ott?" hangja. Viszont elnézve őt, nagyon is kezdi átérezni a helyzetét, hiszen mindig elfelejti, hogy a nem szokványos külseje sokszor bonyodalmakat okoz számára.*
- Én pedig épp növényeket gyűjtöttem, csak nem számoltam azzal, hogy nagyon hamar rám sötétedik. Szégyenlem is magam, hiszen vándor volnék, jó tájékozódási képességekkel, viszont ez az éjjel most nagyon kifogott rajtam.
*Mentegetőzik, bár erősen látszik rajta, hogy megveti magát amiatt, hogy ilyen szerencsétlen helyzetbe keveredett, amin a hölgyemény következő szavai sem segítenek túl sokat.*
- Ohh, hát ezt nem jó hallani... *sóhajt lemondóan* Viszont próbáljuk a pozitív oldalát nézni: legalább nem egymagunkban kell itt bolyonganunk. Bár magam megvártam volna egy fa tetején a reggelt, onnan már gyerek játék lesz kijutni innen. Ha gondolja, esetleg kereshetünk valami magasabb fát, amire felmászhatunk, aztán átvirrasztjuk az éjjelt. Nem igazán ajánlom az alvást, hiszen bármikor leeshetünk. Addig is legalább lesz időm arra, hogy kiengeszteljem, ha már ennyire a frászt hoztam Kegyedre!
*Mosolyogja, s kicsit próbálja oldani a helyzetet. Tekintve, hogy Mordach könnyedén felszökell bármelyik fára, ez fordítva már nem biztos, hogy így van, hiszen a kis bársonyos, törékeny kezek nem biztos, hogy olyan könnyen felkapaszkodnak egy fára, főleg mert méretekben is különbözik a férfi s a kis hölgy. Viszont, a másiknak van valamilye, ami hasznos lehet még e téren.*
- Mondja csak, tud repülni?
*Ahogy kimondja a kérdést, azonnal meg is bánja nagyjából, hiszen a legutolsó két tündér közül, akivel találkozott, az egyik egyáltalán nem tudott repülni, míg a másik épp hogy csak el tudott ereszkedni a földtől. Nem is kell mondani, hogy mindkettő nagyon bánta, hogy a szép szárnyakat nem tudták kihasználni, s ez a téma érzékeny is érintette őket. Reméli, hogy most nem trafált bele rögtön az első öt percben egy igen személyes témába!
A tündért igazából felesleges arra ösztönözni, hogy guggoljon le, hiszen Mordach guggolva pont akkora körülbelül, mint a hölgy, s mivel ő már lejjebb ennél nem tud menni, így a másiknak is felesleges igazából. Már csak abban reménykedhetnek, hogy valami hirtelen jött csoda folytán elmennek a viharfelhők, s a falka is odébb megy. Így egyelőre nem szól semmit, csak vár hosszú percekig. Egy idő után már nem hallja a falkát, s kicsit fel is lélegzik, ám ekkor egy dundi csepp terül szét a homlokán.*
- Remek...
*Fújja a levegőbe, majd letörli a cseppet, ami után újabbak jönnek, s szép lassan rájuk szakad az ég. A fa ötlete így pedig el van vetve, hiszen ha egész éjjel így fog menni, akkor egy szép kis betegséget is még bezsebelhetnek maguknak reggelre. Végül pedig felegyenesedik, amit nagyon, de nagyon rosszul tett... Ugyanis egy újabb hatalmas villám cikázik el felettük, ami valahova a közelbe csap be, ám igen jól megvilágítja a Vöröst. S kik indulnak meg a látványra a távolban?*
- Ez így nem lesz jó, nagyon nem lesz jó!
*Hatalmasat dobban a szíve, mikor tudatosul benne, hogy a farkasok épp feléjük indultak meg. Nincs más választása... Pillanatok alatt tüzet csihol kezére, másikba pedig felkarolja a tündért, akit a hátára dob.*
- Kapaszkodjon erősen, semmiképp se engedjen el!
*Kiáltja maga mögé, azzal szélsebesen elkezd rohanni. Eléggé nagy a kitartása, így abban reménykedik, hogy lerázhatják az üldözőket, avagy találnak valami helyet, ahova elbújhatnak. A helyzet ugyanakkor szép nagy adrenalint szül a férfiben, mely talán még inkább felgyorsítja kicsit, hiszen a túlélési ösztön hamar bekapcsol!*

A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül, valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.

3301. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-10-02 14:48:55
 ÚJ
>Belkeskurd Ahmesagil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

// Unaloműzés és ellentétek - X. A. D. Dh. //

*A tervét végrehajtotta, már csak az eredményét kell kivárnia. Tudja, hogy ez a lépés felér felszólítással a megölésére, kirablására, és még sok másra, amire most nem gondolna bele. Hegyes füleivel figyeli a hangokat, hátha válaszként egy felé suhanó tőrrel, vagy más éles fegyverrel találná szembe magát. Bár kísérője érezhetően ideges, mégis úgy cselekedik, ahogy azt elvárta tőle. Nem is érti, miért nem hagyta még sorsára, mert eddig csak annyit bizonyított a férfinek, hogy szeszélyes, néha indulatos és kimondottan jó érzéke van feleslegesen halálos veszélybe sodorni magát. No és ne feledkezzünk meg tökéletes naivitásáról. Ezt már nem egyszer a fejéhez vágták, de ilyen természettel született, ami ellen nem tudott, és már nem is akart tenni. Az állat miatt nem aggódik, tudja, hogy mire visszatér, itt már nem lesz olyan, aki miatt veszélyeztetve érezné magát. Legfeljebb néhány hullát talál majd.
Újabb, ezúttal hangosabb nesz üti meg a fülét. Tehát a válasz érkezőben van. Megfeszülnek az izmai, majd némiképp elernyednek, mikor meghallja a nő hangját. Nem különös képen barátságos a hangszíne, de közel sem annyira vad, mint amilyennek a fogadóban hallotta.*
-Én vagyok az, akit megloptál a fogadóban, de nem ezért vagyok itt. Bár nem szándékosan, de megsebesítettelek, kötelességemnek érzem, hogy legjobb tudásom szerint ellássalak.
*A sötétségben mintha látná a mélységi nő körvonalának néhány részletét, de ennyi erővel akárki lehetne. Mivel a hang is arról az irányból érkezett, mégis kizárja a jelöltek sorából a másik sötételfet, aki valószínűleg egy közeli rejtekből figyeli a történéseket. Hallgatva a fél-elf tanácsára, összeszedi gondolatait és a lehető legrövidebb változatban próbálja elérni velük a célját.*
-Tudom, hogy nincs szükséged rám, de nem lennék képes úgy elmenni, hogy meg se próbálok segíteni. ~Erősebb érvek kellenek, vagy az éjszakát is itt tölthetem.~ Úgy sejtem, nincs hová menned és a katonák is biztosan keresnek már. Neked is úgy lenne a legjobb, ha elfogadnád az ajánlatomat. Ismerek egy kis tisztást innen nem messze. Ott biztonságban megvárhatod a reggelt. Gondolj csak bele! Ingyen ellátnám a sebeidet, a tömlöctől is megmenekülnél. Vagy mész a fejed után és egy sötét, nedves kis zárkában találod magad, vagy tán még a reggelt se éred meg.
*A nő ellenfelére való utalás remélhetőleg meggyőzi. Ha nem is vallja be, veszélyes és kegyetlen ellenfélre akadt a fajtabéli férfiban. A katonák mindenütt ott vannak a város minden utcáján, sikátorában, és az erdő állatkáiról még említést se tett, pedig egy igen figyelemre méltó példányuk képviseltette magát a közelmúltban. Ha egy kicsit is képes józanul gondolkodni, elfogadja az ajánlatát. Persze ekkor ő kerül veszélyes helyzetbe. A mélységi, sebei ellenére, erős ellenféllé válhat, nem törődik igazán a tettei következményekkel, ezt a fogadó béli incidens is megerősítette. Esélyesebben szelídítene meg egy Lupusfulgurt. Ott nincs kétely, vagy meg akarja enni, vagy nem, de jelen helyzetben semmiben sem lehet biztos. Mindezek ellenére, szilárd benne az elhatározás, hogy segít, ha törik, ha szakad.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257