//Caleth//
- Nem hiszem, hogy a gonosz születik. Én úgy vélem, hogy azt mi hozzuk létre. Emberek, elfek, mélységiek, gnómok. Ráaggatunk személyekre csoportokra negatív jelzőt csak azért mert azok gondolkodása, hagyománya, felfogása teljesen eltér a másikétól. *Fejti ki ha már burkoltan kérték, hogy tegye meg. Persze ezt meg ki tudja hámozni a szavakból.*
- A gonoszt, a rossz gondolatát mi hozzuk létre, ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni a másik félt, elfogadni az ő gondolkodásunk, bármiféle gyűlölet érzete nélkül. *Bár szavai tényleg komolyan csengnek, úgy tűnik legbelül megmaradt az a naiv lány, a naiv gondolkodásával, aki egykor volt.
Talán ez tényleg csak utópisztikus elképzelés, de ő hisz benne, hogy... *
- Így sokkal élhetőbb lenne a világ, kevesebb gyűlölködéssel, s fajok közti háborúk nélkül.
*Folytatja. Meglehetősen hosszasra nyújtva kifejtését. De hát ezt nem is lehet röviden megfogalmazni.
A tevékenyen töltés hallatára majdnem felhorkant. Igazából el is kezdi, csak a szót fojtja magába. Talán tényleg tevékenyen tölti, s amúgy is. Ki ő hogy szavainak ne adjon hitelt. Ehelyett inkább csak ajkait húzza félre.*
- A Karavánpihenő közös terület nem? *Tudakozódik. Nem ismeri teljesen, hogy mi kinek a félségterületéhez tartozik, de számára így logikus.*
- Ha nem tudnak ott átmenni a karavánok, az áruk nem jutnak el Lihanechesbe. Licha... Lihchel... *Inkább nem próbálkozik tovább. Ez most sem mégy neki, s vélhetően sokáig nem is fog. A nyelvtörőkkel mindig is bajban volt.*
- A lényeg, hogy számukra is fontos, sőt érdek, hogy ne vesszen el. Náluk is beláthatatlan következményekkel járhat ha az áruforgalom megcsappan.* S itt elhallgat. Mégis honnan tud ő ilyeneket? Láthatóan magát is meglepte szavai. Mégis figyelt volna bátyára?
Alyna nem adja jelét, hogy megsértődött volna a férfira. Inkább veszi bóknak a szavakat, mellyel illették.
A szőkeség, amint megérzi az ölelő karokat, mintha még jobban Calethhez simulna. Kezeit kifordítva kapaszkodik még a kabát szegélyeibe.
Érdekes, nem hüppög, nem ordibál sírtában. Könnyei némán folynak végig arcán, hangján érezhető csak állapota. Alyna a lány nyakához simul, s úgy bújik hozzá.*
- De... *Kezd bele, amikor a férfi eltolja magától. A kabátot is elengedi.* - Mi van ha mégis, csak nem tudok róla? Mi van ha meghalok, s holtként térek vissza, s szembe találkozunk, s ha akkor nem lesz mas lehetőségem? *És még folytatná. Ezernyi más példát is.fel tudna sorakoztatni.
Ajkai megremegnek a szavak hallatán. Hogy ebben az állapotban gyenge lenne. Könnyei végiggurulnak az arcán, az állain lecsöppenve árasztja ek a ruháját, csizmáját, az akart.*
- De már nem bírom. *Harap bele alsó ajkába.* - Már nem tudok erős lenni. Inkább legyen, amit ők akarnak, csak ez a... Ez az érzés tűnjön el. *Markol szíve helyére, fejét lehajtva.*
- Megoldást? *kérdezz vissza elcsukló hangon.* - Hazudtál nekem, s ki tudja, hogy mi mennyi minden volt még hazugság. Mégis miért higgyek neked? *Úgy tűnik, hogy van némi bizalmi problémája, még akkor is ha Caleth az egyetlen, akinek beszél erről. Őszinte tekintettel néz bele a mogyoró szemekbe.*