Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-10 17:34:32
Üzenet elküldve: 2012-08-10 17:34:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kezét övén tartva sétál az erdő irányába és háta mögött hagyja a civilizációt... Nem is sajnálja. Bármennyire is emberekkel dolgozik és velük foglalkozik, időnként a saját fajtáját... és a többit, rémesen megbírja vetni. Egyesek kicsinyesek, mások azt hiszik a halál vagy más baj velük nem történhet meg, mások a problémáikkal élnek le egy egész életet és azt hirdetik másoknak... a többi esetről mint alkohol és beteges nő vagy épp férfi keresés nem is beszélve. Napjában kétszer megkörnyékezik őt mindenféle alacsony és közép rangú nők... Mi ebben a jó? Nincs értelme a szeretkezésnek ha nincs mögötte érzelem vagy pénz. Ezeket a dolgokat Jakvel sose értette. De munkájából adódóan nem is engedi meg magának, hogy ezekkel foglalkozzon. Ő a 'semleges rossz' ebben a nagy játékban, amit 'életnek' szokás hívni. Ha kell halált hoz, ha kell megvéd egyet.
Amikor kint jár az erdőben vagy épp nem a munkaügyeivel törődik, mindég az ilyen dolgok járnak a fejében...
Lehet egy ideig az erdőben marad... És majd alkonyatkor indul tovább. Vissza a városba.*
Amikor kint jár az erdőben vagy épp nem a munkaügyeivel törődik, mindég az ilyen dolgok járnak a fejében...
Lehet egy ideig az erdőben marad... És majd alkonyatkor indul tovább. Vissza a városba.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-10 14:30:15
Üzenet elküldve: 2012-08-10 14:30:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Követi egy darabig az ösvényen a másikat, mit sem sejtve a másik letért róla.*
-Laira! Laira! *Kiált fel ott ahol megállt.A nő pontosan nem láthatja merre van, viszont a hangjából meg tudja mondani milyen messze.Össze kell szednie a gondolatait addig huzamosabb csend áll be.*
-Nem akarlak bántani! Meg akarlak védeni! S nem tudtam hogy az amuletted olyan!*Az ordibálástól kezd berekedni, másik részről meg van győződve róla a nő árkon bokron túl van.Távolabb kerül a nőtől mert nem bír egy helyben maradni.*
-Meddig fogsz még elfutni mindenkitől?! Meddig fogsz furán viselkedni?!* Ordítva kérdezi és egyben utoljára teszi, mert csak hamar rájön felesleges a közelben levők figyelmét felhívni személyére.Az ösvényen marad, leül szépen a földre és tapodtat sem mozdul el a helyéről.Sok volt a futás egyszerre, ezért jól megérdemelt pihenőt rendel magának.
"Pff menjen a feje után, talán jobb ha nem látom az arcát."
-Laira! Laira! *Kiált fel ott ahol megállt.A nő pontosan nem láthatja merre van, viszont a hangjából meg tudja mondani milyen messze.Össze kell szednie a gondolatait addig huzamosabb csend áll be.*
-Nem akarlak bántani! Meg akarlak védeni! S nem tudtam hogy az amuletted olyan!*Az ordibálástól kezd berekedni, másik részről meg van győződve róla a nő árkon bokron túl van.Távolabb kerül a nőtől mert nem bír egy helyben maradni.*
-Meddig fogsz még elfutni mindenkitől?! Meddig fogsz furán viselkedni?!* Ordítva kérdezi és egyben utoljára teszi, mert csak hamar rájön felesleges a közelben levők figyelmét felhívni személyére.Az ösvényen marad, leül szépen a földre és tapodtat sem mozdul el a helyéről.Sok volt a futás egyszerre, ezért jól megérdemelt pihenőt rendel magának.
"Pff menjen a feje után, talán jobb ha nem látom az arcát."
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-10 13:25:02
Üzenet elküldve: 2012-08-10 13:25:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az erdő fáinak sűrű lombkoronái sötétségbe vonják az alattuk lévő földet. Ez pont kapóra jön Lairának, így könnyebben találhat magának majd búvóhelyet a fekete köpenyében.
Egy ideig a kitaposott ösvényen halad, aztán hirtelen egy ugrással beleveti magát a sűrűbe. Ügyelve arra, hogy egy letört ágra se lépjen rá egyre mélyebbre hatol az erdőben. Karomszerű gallyak akadnak a köpenyébe és karcolják az arcát, de ez egyáltalán nem érdekli.
Pár pillanatra megáll és felméri a terepet. Megpillant egy magas fát, aminek talán még a többi társánál is sűrűbb a lombkoronája. Egyenesen arra veszi az irányt és macska ügyességgel felkapaszkodik a vastag törzsön. Mikor már elég magasan érzi magát, leül egy szélesebb ágra és elrendezgetve a leveleket egészen kicsire gömbölyödik.
Telnek a percek, és az ösvény felől egyetlen neszt sem hall. Benyúl a ruhája alá és tenyerébe veszi Fenumét, aki úgy pulzál, mint egy aprócska szív. Fénye simogatja a lány arcát és a belőle áradó hő szétterjed az egész testében. Ettől sikerül valamennyire megnyugodnia.
Aztán hirtelen összerezzen. Valaki őt szólítgatja az ösvény felől. Nem kell kiélesíteni a hallását, hogy felismerje Rhagox hangját. Óvatosan kiles a leveleken át, hátha megpillantja a férfi magas sziluettjét.*
Egy ideig a kitaposott ösvényen halad, aztán hirtelen egy ugrással beleveti magát a sűrűbe. Ügyelve arra, hogy egy letört ágra se lépjen rá egyre mélyebbre hatol az erdőben. Karomszerű gallyak akadnak a köpenyébe és karcolják az arcát, de ez egyáltalán nem érdekli.
Pár pillanatra megáll és felméri a terepet. Megpillant egy magas fát, aminek talán még a többi társánál is sűrűbb a lombkoronája. Egyenesen arra veszi az irányt és macska ügyességgel felkapaszkodik a vastag törzsön. Mikor már elég magasan érzi magát, leül egy szélesebb ágra és elrendezgetve a leveleket egészen kicsire gömbölyödik.
Telnek a percek, és az ösvény felől egyetlen neszt sem hall. Benyúl a ruhája alá és tenyerébe veszi Fenumét, aki úgy pulzál, mint egy aprócska szív. Fénye simogatja a lány arcát és a belőle áradó hő szétterjed az egész testében. Ettől sikerül valamennyire megnyugodnia.
Aztán hirtelen összerezzen. Valaki őt szólítgatja az ösvény felől. Nem kell kiélesíteni a hallását, hogy felismerje Rhagox hangját. Óvatosan kiles a leveleken át, hátha megpillantja a férfi magas sziluettjét.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-09 22:27:34
Üzenet elküldve: 2012-08-09 22:27:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Zrojkaap Worrae és Zeraiusz Konar //
*Zeraiusz kipihenten ébred. Ilyen már rég nem fordult vele elő, soha nem volt nyugodt álma, mindig félnie kellett valamitől. Szokatlannak találta, persze senki nem mondta, hogy ne találta volna kellemesnek. Az óriás nem volt mellette; egyedül van. "Bizonyára elment élelmet keresni, netán könnyíteni magán, de az is lehet, hogy egyszerűen itt hagyott." és elmosolyodik. Füléből most kiveszi a mohát, pont időben: lépteket hall. Semmi kétség, az óriás. Worrae hamarosan meg is jelenik, vállán nemrég elejtett zsákmányával. Zeraiusz némán nézi, majd mikor elég közel ér, jó reggelt kíván, és még mielőtt az óriás bármit is szólna, felpattan, és kissé bizonytalanul megkérdi.:*
-Szerezzek neked tűzifát, vagy... ti nyersen eszitek?
"Hogy mondhattam ilyet?! Milyen segítőkész érzelgős fajankó lett belőlem?! Egy szívtelen gyilkos vagyok, érzések nélkül! Ha ez tovább folytatódik, nem leszek képes végezni egy célpontommal sem, vagy talán megkérdezem tőlük, hogy kérnek-e fájdalomcsillapítót? Habár, lehet, hogy pont ez hiányzott: valaki, akivel úgy viselkedhetek, mintha lenne több közöm is hozzá, mint a puszta üzlet. Végül is miért ne lehetnék egy kicsit én is ember?"
*Most várja az óriás válaszát.*
*Zeraiusz kipihenten ébred. Ilyen már rég nem fordult vele elő, soha nem volt nyugodt álma, mindig félnie kellett valamitől. Szokatlannak találta, persze senki nem mondta, hogy ne találta volna kellemesnek. Az óriás nem volt mellette; egyedül van. "Bizonyára elment élelmet keresni, netán könnyíteni magán, de az is lehet, hogy egyszerűen itt hagyott." és elmosolyodik. Füléből most kiveszi a mohát, pont időben: lépteket hall. Semmi kétség, az óriás. Worrae hamarosan meg is jelenik, vállán nemrég elejtett zsákmányával. Zeraiusz némán nézi, majd mikor elég közel ér, jó reggelt kíván, és még mielőtt az óriás bármit is szólna, felpattan, és kissé bizonytalanul megkérdi.:*
-Szerezzek neked tűzifát, vagy... ti nyersen eszitek?
"Hogy mondhattam ilyet?! Milyen segítőkész érzelgős fajankó lett belőlem?! Egy szívtelen gyilkos vagyok, érzések nélkül! Ha ez tovább folytatódik, nem leszek képes végezni egy célpontommal sem, vagy talán megkérdezem tőlük, hogy kérnek-e fájdalomcsillapítót? Habár, lehet, hogy pont ez hiányzott: valaki, akivel úgy viselkedhetek, mintha lenne több közöm is hozzá, mint a puszta üzlet. Végül is miért ne lehetnék egy kicsit én is ember?"
*Most várja az óriás válaszát.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-09 20:42:43
Üzenet elküldve: 2012-08-09 20:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
// Zrojkaap Worrae és Zeraiusz Konar //
* Worrae ébred elsőnek. Általában korán kelt, még ha előző nap a hétmérföldes lábait lejárta, akkor is. Valahogy szeretett hamar belekezdeni a napi teendőkbe, de talán ez a szokása a vándorlás miatt is rögzülhetett, hisz szinte mindig a szabadban éjszakázott. Keze alatt érzi, botja a helyén van.
"No, akkor nagy baj nem történhetett" gondolja, majd feltápászkodik. Próbál minél csöndesebb lenni, miközben a tisztás széli fák között az erdőbe indul. Ez is a szokásai közé tartozik. Felkel, és egyből harapnivaló után indul. Méretéhez képest meglepően csendesen halad. Néha mormol valami az orra alatt, és botjával megérinti a szomszédos fákat. Egyszer csak talál egy nagy málnabokrot. Aki ismeri(és ők kevesen vannak), tudja, hogy ez a kedvence. Mint egy szerényen szőrös medve, jó sok málnát bezsebel zsákjába, amit az oldalára köt, és elindul visszafelé. Közben valami ősi, meglehetősen barbár óriás dallamot dúdol. Messziről nézve ebben nincs semmi különös, de közelről látszik, hogy erszénye szépen lassan dagad. Hasonlóan a kocsmában történtekhez, ez is amolyan sokszorosító bűbáj, amit az óriások már ősidők óta használnak, hogy egyensúlyt hozzanak a természet adta méreteik és a nem ehhez a mérethez készült élelem között.
Útközben alaposan megvizsgálja a megbűvölt fa-párokat. Mire a tisztáshoz ér, már három fácán és két nyúl lóg a válláról.
"Reggelinek megteszi, főleg ha ezt az idegent is nekem kell megetetnem." véli, majd végül kilép a tisztásra. *
* Worrae ébred elsőnek. Általában korán kelt, még ha előző nap a hétmérföldes lábait lejárta, akkor is. Valahogy szeretett hamar belekezdeni a napi teendőkbe, de talán ez a szokása a vándorlás miatt is rögzülhetett, hisz szinte mindig a szabadban éjszakázott. Keze alatt érzi, botja a helyén van.
"No, akkor nagy baj nem történhetett" gondolja, majd feltápászkodik. Próbál minél csöndesebb lenni, miközben a tisztás széli fák között az erdőbe indul. Ez is a szokásai közé tartozik. Felkel, és egyből harapnivaló után indul. Méretéhez képest meglepően csendesen halad. Néha mormol valami az orra alatt, és botjával megérinti a szomszédos fákat. Egyszer csak talál egy nagy málnabokrot. Aki ismeri(és ők kevesen vannak), tudja, hogy ez a kedvence. Mint egy szerényen szőrös medve, jó sok málnát bezsebel zsákjába, amit az oldalára köt, és elindul visszafelé. Közben valami ősi, meglehetősen barbár óriás dallamot dúdol. Messziről nézve ebben nincs semmi különös, de közelről látszik, hogy erszénye szépen lassan dagad. Hasonlóan a kocsmában történtekhez, ez is amolyan sokszorosító bűbáj, amit az óriások már ősidők óta használnak, hogy egyensúlyt hozzanak a természet adta méreteik és a nem ehhez a mérethez készült élelem között.
Útközben alaposan megvizsgálja a megbűvölt fa-párokat. Mire a tisztáshoz ér, már három fácán és két nyúl lóg a válláról.
"Reggelinek megteszi, főleg ha ezt az idegent is nekem kell megetetnem." véli, majd végül kilép a tisztásra. *
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-09 08:46:01
Üzenet elküldve: 2012-08-09 08:46:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Miután megmártózott a tóban, s szárnyait szárítva egy fa tetején gyönyörködött a vízesésben, ám egy ideje azon tűnődik ideje lenne felöltözni, s tovább állni. Kár, hogy túl lustának érzi magát. Amikor elindult nem hitte volna, hogy ilyen fárasztó az utazás. Világlátott társai érdekes módon csak a jó oldalát hangsúlyozták. Sebaj. Feláll és kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, majd utoljára körbe pillant mielőtt leereszkedne a mélybe.
Földet érve azonban mordul egy hatalmasat hasa. A kalandorélet másik árnyoldala. Türelmetlenül beletúr a lefelé menet egyik ágtól visszanyert tarisznyába, s szomorúan tapasztalja nem sok semmi maradt benne. Halk sóhaj hagyja el ajkát, majd szájába az utolsó pár falatot amit talál. Közben az erdő mélyével szemez, mert legszívesebben arra indulna tovább. Kár, hogy a város felé kell vennie az irányt.*
*Ám mielőtt tovább haladna eszébe jutnak ősei. Erőt vesz hát magán, s ágakat, gallyakat, valamint szebbnél szebb virágokat kezd gyűjteni, majd egy helyre hordja őket és hozzálát egy apró rönkszentély építéséhez. Sokáig rakosgatja ide-oda az egyes tartozékokat, lelkesen csinosítgatja, míg körülbelül egy fertályóra után késznek nem találja. Ekkor lábait maga alá húzva leül tövébe, s énekelni kezd. Megköszöni az erdő szellemeinek, hogy megóvták és elvezették őt idáig. Utolsó mozzanatként ráhelyezi az eddig kezében szorongatott liliomot és lágyan elmosolyodik.*
- Köszönöm.
*Súgja halkan a szélbe, mintha tényleg hallanák.*
- Ó ne, a botomat vajon hol felejtettem?
*Pattan fel fürgén, majd aggódva körbe rebben. Megnézi a fák alatt, a sűrű rejtekében, felrepül a lombkoronába, míg végül eszébe jut mi van ha a tónál hagyta.Őrült iramot diktálva siet vissza, nehogy valaki más találja meg. Meg is lepődik magán, mert egyáltalán nem jellemző rá az efféle szétszórtság. "Kerge liba, hol hagytad az eszed? Kiszívta talán a Nap?" Korholja magát út közben, s próbálja elhessegetni fejéből a különböző rémképzeteket, mint becsúszott a tóba, mert ott aztán napszálltáig, sőt hajnalig is keresheti s akkor sem biztos, hogy megtalálja, vagy ami rosszabb besodródott a dübörgő vízesés alá és kettétört. "Jajj, csak azt ne!" Sikkant fel halkan, majd körbenéz, hogy még mindig egyedül van-e. Kissé lenyugszik amikor nem lát senkit, akkor meg főként amikor megtalálja egy sziklának támasztva családi ereklyéjét. Puha csókot lehel a fára, majd felkapja és tovaszáll a Holdudvar irányába.*
*Pár lépés után persze megáll, s egy utolsó mustrát vet felszerelésére, nehogy újra vissza kelljen jönnie. Szép lassan kipakol mindent a fűbe, majd vissza a helyére. Így akad kezébe egy míves tükör és egy faragott fésű. "Miért ne?" Gondolja, s neki esik összekócolódott loboncának, elvégre mégsem az erdőbe készül -hiszen onnan jött- és had' lássák mások is benne a szép tündért. Miután végez kifújja magát, megmeríti kulacsát a tó vizében, kortyol párat és újult erővel serény szárnycsapkodások közepette nekivág az ismeretlennek. Szíve hevesen kalimpál, kíváncsi mit talál majd.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.08.09 11:11:50, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése
Földet érve azonban mordul egy hatalmasat hasa. A kalandorélet másik árnyoldala. Türelmetlenül beletúr a lefelé menet egyik ágtól visszanyert tarisznyába, s szomorúan tapasztalja nem sok semmi maradt benne. Halk sóhaj hagyja el ajkát, majd szájába az utolsó pár falatot amit talál. Közben az erdő mélyével szemez, mert legszívesebben arra indulna tovább. Kár, hogy a város felé kell vennie az irányt.*
*Ám mielőtt tovább haladna eszébe jutnak ősei. Erőt vesz hát magán, s ágakat, gallyakat, valamint szebbnél szebb virágokat kezd gyűjteni, majd egy helyre hordja őket és hozzálát egy apró rönkszentély építéséhez. Sokáig rakosgatja ide-oda az egyes tartozékokat, lelkesen csinosítgatja, míg körülbelül egy fertályóra után késznek nem találja. Ekkor lábait maga alá húzva leül tövébe, s énekelni kezd. Megköszöni az erdő szellemeinek, hogy megóvták és elvezették őt idáig. Utolsó mozzanatként ráhelyezi az eddig kezében szorongatott liliomot és lágyan elmosolyodik.*
- Köszönöm.
*Súgja halkan a szélbe, mintha tényleg hallanák.*
- Ó ne, a botomat vajon hol felejtettem?
*Pattan fel fürgén, majd aggódva körbe rebben. Megnézi a fák alatt, a sűrű rejtekében, felrepül a lombkoronába, míg végül eszébe jut mi van ha a tónál hagyta.Őrült iramot diktálva siet vissza, nehogy valaki más találja meg. Meg is lepődik magán, mert egyáltalán nem jellemző rá az efféle szétszórtság. "Kerge liba, hol hagytad az eszed? Kiszívta talán a Nap?" Korholja magát út közben, s próbálja elhessegetni fejéből a különböző rémképzeteket, mint becsúszott a tóba, mert ott aztán napszálltáig, sőt hajnalig is keresheti s akkor sem biztos, hogy megtalálja, vagy ami rosszabb besodródott a dübörgő vízesés alá és kettétört. "Jajj, csak azt ne!" Sikkant fel halkan, majd körbenéz, hogy még mindig egyedül van-e. Kissé lenyugszik amikor nem lát senkit, akkor meg főként amikor megtalálja egy sziklának támasztva családi ereklyéjét. Puha csókot lehel a fára, majd felkapja és tovaszáll a Holdudvar irányába.*
*Pár lépés után persze megáll, s egy utolsó mustrát vet felszerelésére, nehogy újra vissza kelljen jönnie. Szép lassan kipakol mindent a fűbe, majd vissza a helyére. Így akad kezébe egy míves tükör és egy faragott fésű. "Miért ne?" Gondolja, s neki esik összekócolódott loboncának, elvégre mégsem az erdőbe készül -hiszen onnan jött- és had' lássák mások is benne a szép tündért. Miután végez kifújja magát, megmeríti kulacsát a tó vizében, kortyol párat és újult erővel serény szárnycsapkodások közepette nekivág az ismeretlennek. Szíve hevesen kalimpál, kíváncsi mit talál majd.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.08.09 11:11:50, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-08 16:07:20
Üzenet elküldve: 2012-08-08 16:07:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Legszebb álmaiból egy sikolyra ébred fel, az első dolga, hogy felpattan a helyéről és a köpenyét magára kanyarítja. Várjunk csak! Köpönyegét a tündérnek adta és úgy néz ki jó gazdája e jószágnak, mert magától visszatért.
"Csak nem kiszúrt engem?"Mosolyra görbülnek ajkai, a szemeit megtornáztatja kicsit az erdőn. Több magas kiáltást nem hall, így nem tudja mire vélni az egészet.
"Ki lehetett az? Mitől ijedt meg?"Motoszkálnak egy ideig agyában ezek a gondolatok, aztán végül ráhagyja. Neki fontos eseménye van Lairával akivel egy találkát beszéltek meg.
"Vajon hogy döntött? Mi lesz a válasza?"Merül fel benne két gondolat. Megindul vissza a Fogadó felé, előtte még viszont át kell haladnia a Holdudvaron ahhoz, hogy odaérjen időben. Nyugodt léptekkel kezdi elhagyni az erdő szívét, egyre inkább a kijjebb érezheti magát az erdőből. Az erdő szélénél megáll, hogy beszívja az erdő feledhetetlen illatát.
"Később még visszatérek ide, azonban egyenlőre foglalkozzak Lairával."Kilép az erdőből és rálép a járt ösvényre ami a Holdudvarra irányítja.*
A hozzászólás írója (Rhagox Leron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.08 16:19:41
"Csak nem kiszúrt engem?"Mosolyra görbülnek ajkai, a szemeit megtornáztatja kicsit az erdőn. Több magas kiáltást nem hall, így nem tudja mire vélni az egészet.
"Ki lehetett az? Mitől ijedt meg?"Motoszkálnak egy ideig agyában ezek a gondolatok, aztán végül ráhagyja. Neki fontos eseménye van Lairával akivel egy találkát beszéltek meg.
"Vajon hogy döntött? Mi lesz a válasza?"Merül fel benne két gondolat. Megindul vissza a Fogadó felé, előtte még viszont át kell haladnia a Holdudvaron ahhoz, hogy odaérjen időben. Nyugodt léptekkel kezdi elhagyni az erdő szívét, egyre inkább a kijjebb érezheti magát az erdőből. Az erdő szélénél megáll, hogy beszívja az erdő feledhetetlen illatát.
"Később még visszatérek ide, azonban egyenlőre foglalkozzak Lairával."Kilép az erdőből és rálép a járt ösvényre ami a Holdudvarra irányítja.*
A hozzászólás írója (Rhagox Leron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.08 16:19:41
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-08 15:20:59
Üzenet elküldve: 2012-08-08 15:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Zihálva ér vissza legutóbbi alvóhelyére.
A cipellő viszont sehol sincs.
Tetőtől talpig mindent átfésül a terepen.
Benéz a bokrokba - az egyikbe még bele is akad, de aztán kiszabadítja magát-.
A földre hullott levélkupacba is beleugrik és széttúrja, de semmi.
Se az alvóhelyén, se pedig máshol nincs.*
- Ezt nem hiszem el. Itt kell lennie valahol!
*Nem szeretné feladni a reményt, de nincs más választása. Csalódottan lehuppan a földre és idegességében hosszú percekig a füvet babrálja.
Pontosabban csak addig, amíg meg nem látja 'elillanni' az egyik párját a cipőnek.*
- Na ne. Már képzelődök is?
*Hunyorogva figyeli, ahogy kígyózva eltűnik az egyik földalatti járatban, ami nem éppen a kis méretéről lehetne híres.
Ayde azonnal felpattan a földről és utána ered. Amikor meg áll a vájatnál meglepetten konstatálja, hogy még ő maga is könnyűszerrel beleférne.
Hezitálva toporzékol előtte egy darabig, aztán megembereli magát és négykézláb bemászik.
Ahogy egyre mélyebbre hatol a fény is egyre jobban elhalványul az üregben míg végül át nem veszi a helyét a félhomály.
Hosszú perceknek tűnik az odabent töltött idő Ayda számára, de szerencséjére nem eredménytelen a fáradozása.
A titokzatos hely végében megpillantja egy hatalmas fészekben a cipőt. Pontosabban cipőit ugyan is mind a kettő ott honol.
Arcán reményteli mosoly terül szét és megiramodik - már amennyire egy üregben lehetséges- a lábbelik felé. Rögtön utánuk is kap és már seggelne is kifele onnan, amikor egy vinnyogó hangra lesz figyelmes.*
- Hmmm. Ez nem jó. Nagyon nem jó. Nagyon nagyon nem.
*Nyöszörgi és a lehető leggyorsabb iramban elkezd tolatni. Egy párszor megcsúszik a keze az elmorzsolódó földön és orra esik, de aztán újult erővel folytatja a menekülést.
Haladását jelen helyzetben csak az egyre erősödő fény jelzi, ami lelket önt a lányba.
Az állattal eközben szerencsére nem fut össze.
Hamarosan a feneke ki is bukkan a felszínen aztán komótos tempóra váltva a fáradtságtól kitolja a többi testrészét is.
A feje még mindig az üreg felé áll és nem kis meglepetést okoz neki, amikor egyszer csak a 'mennyezetéről' belelóg a képébe egy hatalmasra megnőtt ezerlábú.
Ayda vérfagyasztó sikolya tölti ki az addig madárcsicsergésektől zajongó teret.
Egy pillanat erejéig farkasszemet néz a hatalmas csáprágókkal, majd ügyetlenkedve felpattan és addig fut - az iránnyal mit sem törődve - ameddig csak a lába bírja.*
A hozzászólás írója (Ayda Rykelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.08 15:23:08
A cipellő viszont sehol sincs.
Tetőtől talpig mindent átfésül a terepen.
Benéz a bokrokba - az egyikbe még bele is akad, de aztán kiszabadítja magát-.
A földre hullott levélkupacba is beleugrik és széttúrja, de semmi.
Se az alvóhelyén, se pedig máshol nincs.*
- Ezt nem hiszem el. Itt kell lennie valahol!
*Nem szeretné feladni a reményt, de nincs más választása. Csalódottan lehuppan a földre és idegességében hosszú percekig a füvet babrálja.
Pontosabban csak addig, amíg meg nem látja 'elillanni' az egyik párját a cipőnek.*
- Na ne. Már képzelődök is?
*Hunyorogva figyeli, ahogy kígyózva eltűnik az egyik földalatti járatban, ami nem éppen a kis méretéről lehetne híres.
Ayde azonnal felpattan a földről és utána ered. Amikor meg áll a vájatnál meglepetten konstatálja, hogy még ő maga is könnyűszerrel beleférne.
Hezitálva toporzékol előtte egy darabig, aztán megembereli magát és négykézláb bemászik.
Ahogy egyre mélyebbre hatol a fény is egyre jobban elhalványul az üregben míg végül át nem veszi a helyét a félhomály.
Hosszú perceknek tűnik az odabent töltött idő Ayda számára, de szerencséjére nem eredménytelen a fáradozása.
A titokzatos hely végében megpillantja egy hatalmas fészekben a cipőt. Pontosabban cipőit ugyan is mind a kettő ott honol.
Arcán reményteli mosoly terül szét és megiramodik - már amennyire egy üregben lehetséges- a lábbelik felé. Rögtön utánuk is kap és már seggelne is kifele onnan, amikor egy vinnyogó hangra lesz figyelmes.*
- Hmmm. Ez nem jó. Nagyon nem jó. Nagyon nagyon nem.
*Nyöszörgi és a lehető leggyorsabb iramban elkezd tolatni. Egy párszor megcsúszik a keze az elmorzsolódó földön és orra esik, de aztán újult erővel folytatja a menekülést.
Haladását jelen helyzetben csak az egyre erősödő fény jelzi, ami lelket önt a lányba.
Az állattal eközben szerencsére nem fut össze.
Hamarosan a feneke ki is bukkan a felszínen aztán komótos tempóra váltva a fáradtságtól kitolja a többi testrészét is.
A feje még mindig az üreg felé áll és nem kis meglepetést okoz neki, amikor egyszer csak a 'mennyezetéről' belelóg a képébe egy hatalmasra megnőtt ezerlábú.
Ayda vérfagyasztó sikolya tölti ki az addig madárcsicsergésektől zajongó teret.
Egy pillanat erejéig farkasszemet néz a hatalmas csáprágókkal, majd ügyetlenkedve felpattan és addig fut - az iránnyal mit sem törődve - ameddig csak a lába bírja.*
A hozzászólás írója (Ayda Rykelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.08 15:23:08
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-08 11:45:59
Üzenet elküldve: 2012-08-08 11:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Ayda végre kipihenten ébredhet fel.
Szemeit hiába nyitogatja nem lát semmit. Egyelőre kész homály előtte a tér. Jól megdörzsöli őket hátha többre jut, de még mindig semmi. Inkább visszacsukja őket még egy kis időre.
Elgémberedett végtagjait kinyújtóztatná, de ahogy belekezd a műveletbe érzi, ahogy a bőrén végigsiklik valami puha anyag.
Na a lusta látóeszközöknek sem kell több rögtön kipattannak és már is hibátlanul működnek.
Észreveszi, hogy valaki ráterített az éjszaka folyamán egy köpenyt.
Valamiért annyira ismerős neki, de nem tudja beazonosítani.
Mepheré nem lehet hiszen ő csak páncélzatban volt. Azt tegyük hozzá, hogy enyhén meg is lepődne, hogyha tényleg Mepheré lenne. Hiszen elvileg neki most a szálláshelyén kéne szuszognia. Bár...Aydanak is. Na mindegy.
Rámarkol az anyagra és feláll. Senkit nem lát a közelben. De az is lehet, hogy csak a fák takarják ilyen jól az illetőt.
Megszagolja a köpenyt, de még az illata sem ismerős számára.
Úgy dönt, hogy felfedező körútra indul és megkeresi a gazdáját.
Reménykedik benne, hogy nincs messze.
És talán igaza is lesz, amint rátalál arra a goromba sötételfre, aki majdnem fellökte a fogadóban.
Most, hogy jobban belegondol talán tényleg az övé. Visszaemlékszik arra a tegnapi jelenetre és bizony emlékei között ott éktelenkedik ez a darab is.
"Hm. Valahogy nem lep meg. Akkor volt igazság abban, amit legutoljára mondtam neked".
Közelebb lép a békésen szuszogó elfhez és hasonlóképpen ráteríti a köpenyt. Egy kósza hajtincset pedig arrébb söpör az arcából.
"Amilyen ártatlanul húzod itt a lóbőrt a fene se gondolná, hogy néha micsoda szavak hagyhatják el olykor a szádat".
Egy sóhajtás kíséretében megingatja a fejét és úgy dönt, hogy jobb lesz visszatérnie a szálláshelyre.
Így hát el is indul arra, amerről jött.*
A hozzászólás írója (Ayda Rykelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.08 11:46:33
Szemeit hiába nyitogatja nem lát semmit. Egyelőre kész homály előtte a tér. Jól megdörzsöli őket hátha többre jut, de még mindig semmi. Inkább visszacsukja őket még egy kis időre.
Elgémberedett végtagjait kinyújtóztatná, de ahogy belekezd a műveletbe érzi, ahogy a bőrén végigsiklik valami puha anyag.
Na a lusta látóeszközöknek sem kell több rögtön kipattannak és már is hibátlanul működnek.
Észreveszi, hogy valaki ráterített az éjszaka folyamán egy köpenyt.
Valamiért annyira ismerős neki, de nem tudja beazonosítani.
Mepheré nem lehet hiszen ő csak páncélzatban volt. Azt tegyük hozzá, hogy enyhén meg is lepődne, hogyha tényleg Mepheré lenne. Hiszen elvileg neki most a szálláshelyén kéne szuszognia. Bár...Aydanak is. Na mindegy.
Rámarkol az anyagra és feláll. Senkit nem lát a közelben. De az is lehet, hogy csak a fák takarják ilyen jól az illetőt.
Megszagolja a köpenyt, de még az illata sem ismerős számára.
Úgy dönt, hogy felfedező körútra indul és megkeresi a gazdáját.
Reménykedik benne, hogy nincs messze.
És talán igaza is lesz, amint rátalál arra a goromba sötételfre, aki majdnem fellökte a fogadóban.
Most, hogy jobban belegondol talán tényleg az övé. Visszaemlékszik arra a tegnapi jelenetre és bizony emlékei között ott éktelenkedik ez a darab is.
"Hm. Valahogy nem lep meg. Akkor volt igazság abban, amit legutoljára mondtam neked".
Közelebb lép a békésen szuszogó elfhez és hasonlóképpen ráteríti a köpenyt. Egy kósza hajtincset pedig arrébb söpör az arcából.
"Amilyen ártatlanul húzod itt a lóbőrt a fene se gondolná, hogy néha micsoda szavak hagyhatják el olykor a szádat".
Egy sóhajtás kíséretében megingatja a fejét és úgy dönt, hogy jobb lesz visszatérnie a szálláshelyre.
Így hát el is indul arra, amerről jött.*
A hozzászólás írója (Ayda Rykelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.08 11:46:33
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-08 00:12:13
Üzenet elküldve: 2012-08-08 00:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Zrojkaap Worrae és Zeraiusz Konar //
*Zeraiusz észre sem veszi, hogy már szinte csak magának válaszolgat. Még utolsó erejével felemeli a fejét, az óriás felé néz. Úgy tűnik, alszik. Arcán a megelégedés látszik, izmai elernyednek, de még mielőtt feje elérné a feje alá rakott batyuját (melyet vánkosnak használ), irdatlan nagy zaj rázza fel.*
-Mi a...?! *morog magában, aztán hirtelen minden világos lesz számára, mikor a zaj ismét megtöri az éjszaka csendjét. Rosszallóan néz a horkoló óriásra, aztán nem sokat teketóriázik, megkeresi a legközelebbi mohát, és egy jó adagot a fülébe töm belőle. Arcára ismét kiül a nyugalom. Fejét batyujára hajtja, szeme lassan lecsukódik. A nagy nyugalom ellenére azonban még nem tud elaludni, noha holt fáradt. Valami hiányzik. "Persze, a tőr!" Egy kis mocorgás, s máris a kezében tartja. "Így már jobb. Különös, hogy eddig eszembe sem jutott. Hiába, öregszem." Még egyszer kinyitja a szemét, az óriás körvonalait figyeli, ütemesen emelkedő és süllyedő mellkasát (s örül, hogy hangot már nem kap mellé a mohának köszönhetően), majd behunyja szemét, és álomba merül.*
*Zeraiusz észre sem veszi, hogy már szinte csak magának válaszolgat. Még utolsó erejével felemeli a fejét, az óriás felé néz. Úgy tűnik, alszik. Arcán a megelégedés látszik, izmai elernyednek, de még mielőtt feje elérné a feje alá rakott batyuját (melyet vánkosnak használ), irdatlan nagy zaj rázza fel.*
-Mi a...?! *morog magában, aztán hirtelen minden világos lesz számára, mikor a zaj ismét megtöri az éjszaka csendjét. Rosszallóan néz a horkoló óriásra, aztán nem sokat teketóriázik, megkeresi a legközelebbi mohát, és egy jó adagot a fülébe töm belőle. Arcára ismét kiül a nyugalom. Fejét batyujára hajtja, szeme lassan lecsukódik. A nagy nyugalom ellenére azonban még nem tud elaludni, noha holt fáradt. Valami hiányzik. "Persze, a tőr!" Egy kis mocorgás, s máris a kezében tartja. "Így már jobb. Különös, hogy eddig eszembe sem jutott. Hiába, öregszem." Még egyszer kinyitja a szemét, az óriás körvonalait figyeli, ütemesen emelkedő és süllyedő mellkasát (s örül, hogy hangot már nem kap mellé a mohának köszönhetően), majd behunyja szemét, és álomba merül.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-07 23:37:31
Üzenet elküldve: 2012-08-07 23:37:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*A holdudvar területét elhagyva érkezik meg egy erdőbe, valószínűnek tartja, hogy még hozzátartozik a városhoz. Nem foglalkozik azzal, hogy pontosan merre kellene haladnia, neki tökéletesen elég ha halad.
"Azt hiszem az erdő tökéletes megfelel az alváshoz." Adja be derekát a fáradtságnak, ami lassacskán kezdi bekebelezni minden tagját. Sétálás közben érdekes és egyben ismerős alakot pillant meg a fa tövében.Halkan közelebb merészkedik mikor megpillantja a beszólós tündért.
"Micsoda egy véletlen egybeesés."Szólal meg magában közben érzi, hogy az idő kezd hűvösebbé válni. Leveszi magáról köpenyét és óvatosan az alvó tündérre teríti.
"További jó szunyókálást."Nem ébreszti fel az apró lényt, úgy véli elég nagy meglepetés lesz ha reggel megpillantja a köpönyegét.Távolabbra elvonul és úgy mint a nő befészkeli magát egy fa tövébe. A fáradtság teljesen legyőzi, a szemei gyorsan lecsukodnak és nyugodtan pihen hajnalig.*
"Azt hiszem az erdő tökéletes megfelel az alváshoz." Adja be derekát a fáradtságnak, ami lassacskán kezdi bekebelezni minden tagját. Sétálás közben érdekes és egyben ismerős alakot pillant meg a fa tövében.Halkan közelebb merészkedik mikor megpillantja a beszólós tündért.
"Micsoda egy véletlen egybeesés."Szólal meg magában közben érzi, hogy az idő kezd hűvösebbé válni. Leveszi magáról köpenyét és óvatosan az alvó tündérre teríti.
"További jó szunyókálást."Nem ébreszti fel az apró lényt, úgy véli elég nagy meglepetés lesz ha reggel megpillantja a köpönyegét.Távolabbra elvonul és úgy mint a nő befészkeli magát egy fa tövébe. A fáradtság teljesen legyőzi, a szemei gyorsan lecsukodnak és nyugodtan pihen hajnalig.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-07 23:17:39
Üzenet elküldve: 2012-08-07 23:17:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Kalandos utat hagyva a háta mögött érkezik meg az erdőbe. Mélyen beszívja a friss levegőt, ami vegyül a természet illataival is.*
- Ez kell nekem.
*Apró cipellőit gyorsan lekapja a lábairól és élvezettel túr bele lábujjaival a fűbe.
A megkönnyebbüléstől felsóhajt és tesz egy pár lépést előre. Felkuncog, ahogy a lábát csiklandozzák a fűszálak és teljesen átadja magát az érzésnek. Végre lazíthat egy kicsit és az, hogy ezt ilyen körülmények között teheti meg, mindennél többet ér számára.
Elégedetten ül le egy fa tövébe és apró ujjaival is végigfésüli a talaj növényzetét.
Becsukja a szemeit és egy tündér dalt kezd el dúdolgatni magában. Egészen addig dúdolgatja, amíg ismét el nem nyomja az álom.*
- Ez kell nekem.
*Apró cipellőit gyorsan lekapja a lábairól és élvezettel túr bele lábujjaival a fűbe.
A megkönnyebbüléstől felsóhajt és tesz egy pár lépést előre. Felkuncog, ahogy a lábát csiklandozzák a fűszálak és teljesen átadja magát az érzésnek. Végre lazíthat egy kicsit és az, hogy ezt ilyen körülmények között teheti meg, mindennél többet ér számára.
Elégedetten ül le egy fa tövébe és apró ujjaival is végigfésüli a talaj növényzetét.
Becsukja a szemeit és egy tündér dalt kezd el dúdolgatni magában. Egészen addig dúdolgatja, amíg ismét el nem nyomja az álom.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-07 22:14:01
Üzenet elküldve: 2012-08-07 22:14:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
// Zrojkaap Worrae és Zeraiusz Konar //
* Az erdőben tökéletes csönd honol, amit csak a lábuk alatt ropogó gallyak hangja és egy kuvik pár huhogása tör meg. Hamar megtalálják az erdő melletti ösvényt, de Worrae javaslatára letérnek róla. *
- Majd megyek én előre, és akkor neked is könnyebb lesz az út. Még nem bízom ebben a városban, jobb lenne minél mélyebben az erdőben éjszakázni.
* Az ember csak bólint, és igyekszik lépést tartani az óriással, ami nem kis erőfeszítést jelent a részéről, főleg ilyen hosszú nap után.*
- Legalább olyan hosszú nap volt ez, mint Vikolüsszossz nagylábujján a köröm. Gondolom nem vagy jártas az óriás közmondásokban. Ez egészen pontosan egy olyan óriásról emlékezik meg, aki olyan hatalmas volt, hogy a szomszédos törpök a lábujjából többször készítettek pajzsokat. De főleg csak dísznek. De hát ők nem csilli-villi elfek, nem zavarja őket, főleg, hogy Vikolüsszossz nagylábujjkörme gyakran egy nagyobb fa kérgére hasonlított.
* Egy jó félórás gyaloglás után elértek egy apró tisztáshoz. Worrae első dolga az volt, hogy egy szélső mélyedésben nőt fa tövébe caplatott, majd emberi fül számára szokatlanul hosszasan és intenzíven megszabadul attól, ami a sörből maradt. Mindezt a elégedettségét kifejező óriási sóhajtásokkal teszi, esélyt sem adva a tisztás szélén lakó mókusoknak a nyugodt éjszakára. A tisztáson épp volt annyi hely, hogy Worrae kinyújtózva elfért. Bár feje és lábujjai is a tisztást határoló fákat érték. Zeraiusznak nem voltak ilyen gondjai. A tisztás közepére tüzet raktak, persze, mágikus tüzet, ami csak meleget ad és épp megvilágítja a tisztást. Még beszélgettek egy keveset, de mivel mindketten rendkívül sokat utaztak a nap folyamán, így a beszélgetés egyre jobban akadozott, majd szinte észrevétlenül megszűnt. Még elalvás előtt az óriás orra alatt elmormogta a Vándorok Vánkosa varázslatot, kényelmesen elnyújtózott a vastag pázsiton, feje alatt megigazította a követ és kellemes álomba mélyed. Hatalmas botja mellette feküdt, kezét egész éjjel rajta tartotta. *
* Az erdőben tökéletes csönd honol, amit csak a lábuk alatt ropogó gallyak hangja és egy kuvik pár huhogása tör meg. Hamar megtalálják az erdő melletti ösvényt, de Worrae javaslatára letérnek róla. *
- Majd megyek én előre, és akkor neked is könnyebb lesz az út. Még nem bízom ebben a városban, jobb lenne minél mélyebben az erdőben éjszakázni.
* Az ember csak bólint, és igyekszik lépést tartani az óriással, ami nem kis erőfeszítést jelent a részéről, főleg ilyen hosszú nap után.*
- Legalább olyan hosszú nap volt ez, mint Vikolüsszossz nagylábujján a köröm. Gondolom nem vagy jártas az óriás közmondásokban. Ez egészen pontosan egy olyan óriásról emlékezik meg, aki olyan hatalmas volt, hogy a szomszédos törpök a lábujjából többször készítettek pajzsokat. De főleg csak dísznek. De hát ők nem csilli-villi elfek, nem zavarja őket, főleg, hogy Vikolüsszossz nagylábujjkörme gyakran egy nagyobb fa kérgére hasonlított.
* Egy jó félórás gyaloglás után elértek egy apró tisztáshoz. Worrae első dolga az volt, hogy egy szélső mélyedésben nőt fa tövébe caplatott, majd emberi fül számára szokatlanul hosszasan és intenzíven megszabadul attól, ami a sörből maradt. Mindezt a elégedettségét kifejező óriási sóhajtásokkal teszi, esélyt sem adva a tisztás szélén lakó mókusoknak a nyugodt éjszakára. A tisztáson épp volt annyi hely, hogy Worrae kinyújtózva elfért. Bár feje és lábujjai is a tisztást határoló fákat érték. Zeraiusznak nem voltak ilyen gondjai. A tisztás közepére tüzet raktak, persze, mágikus tüzet, ami csak meleget ad és épp megvilágítja a tisztást. Még beszélgettek egy keveset, de mivel mindketten rendkívül sokat utaztak a nap folyamán, így a beszélgetés egyre jobban akadozott, majd szinte észrevétlenül megszűnt. Még elalvás előtt az óriás orra alatt elmormogta a Vándorok Vánkosa varázslatot, kényelmesen elnyújtózott a vastag pázsiton, feje alatt megigazította a követ és kellemes álomba mélyed. Hatalmas botja mellette feküdt, kezét egész éjjel rajta tartotta. *
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-04 21:11:28
Üzenet elküldve: 2012-08-04 21:11:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Még egy jó ideig sütkérezik a napon, de aztán úgy dönt, hogy ideje ismét útra kelni.
Bár lustasága igencsak a földre szögezi a lányt, nem hagyja, hogy még jobban eluralkodjon rajta. Így is elég ideje volt lazítani, most pedig tovább kell, hogy álljon. Nem állhat az egész napja semmittevésből...
De ha jobban belegondol még is csak úgy lehetne. De nem ma. Főleg, hogy a gyomra is már elég régóta 'jajveszékel'.
Nagy nehezen végül még is csak sikerül felülnie. "Na, haladunk" gondolja elégedetten magában, de ekkor a lustaság egy nagyobb hulláma söpör végig rajta épp, amikor a lábait már sikerült maga alá rendezze a hasától.
Így hát újfent kinyúlva fenekét az égnek meresztve fejét a földre támasztva pózol a fűben, mint valami kúszó mászó élőlény.*
- Lusta dög...
*Préseli ki a félig földhöz tapadt szájából a szavakat. "Kelj fel. Kelj már fel! A végén még azt hiszik, hogy valami degenerált majom nyáladzik a földön".
Na hát neki sem kell több már is talpra ugrik. Ezt a sértést már nem engedheti meg magának.
Gyomra hirtelenjében akkorát kordul, hogy még a hideg is kirázza a hang hallatán.*
- Jól van már nem kell ennyire siettetni...
*Kezével megütögetné a hasát, hogy ' maradjon már nyugton', de ekkor észrevesz egy hatalmas sárfoltot a tenyerén. "Na ezzel aztán nem nyúlok semmihez...Úgy látszik lesz egy kitérőm a kúthoz is".
Cammogva elindul hát a főtér felé.*
Bár lustasága igencsak a földre szögezi a lányt, nem hagyja, hogy még jobban eluralkodjon rajta. Így is elég ideje volt lazítani, most pedig tovább kell, hogy álljon. Nem állhat az egész napja semmittevésből...
De ha jobban belegondol még is csak úgy lehetne. De nem ma. Főleg, hogy a gyomra is már elég régóta 'jajveszékel'.
Nagy nehezen végül még is csak sikerül felülnie. "Na, haladunk" gondolja elégedetten magában, de ekkor a lustaság egy nagyobb hulláma söpör végig rajta épp, amikor a lábait már sikerült maga alá rendezze a hasától.
Így hát újfent kinyúlva fenekét az égnek meresztve fejét a földre támasztva pózol a fűben, mint valami kúszó mászó élőlény.*
- Lusta dög...
*Préseli ki a félig földhöz tapadt szájából a szavakat. "Kelj fel. Kelj már fel! A végén még azt hiszik, hogy valami degenerált majom nyáladzik a földön".
Na hát neki sem kell több már is talpra ugrik. Ezt a sértést már nem engedheti meg magának.
Gyomra hirtelenjében akkorát kordul, hogy még a hideg is kirázza a hang hallatán.*
- Jól van már nem kell ennyire siettetni...
*Kezével megütögetné a hasát, hogy ' maradjon már nyugton', de ekkor észrevesz egy hatalmas sárfoltot a tenyerén. "Na ezzel aztán nem nyúlok semmihez...Úgy látszik lesz egy kitérőm a kúthoz is".
Cammogva elindul hát a főtér felé.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-07-30 10:21:09
Üzenet elküldve: 2012-07-30 10:21:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Újra lovon, de már nem szorítja olyan erősen, mert a tempó nem kívánja azt meg. Az erdőben vannak, lehetséges, hogy ide kell érkezniük és nem a tisztásra. Nem tudja pontosan. Lehet, hogy ez lenne a kivégzése? Már az első pár méter megtett úton le kellett volna ugornia. De ezen már nem tud változtatni. Várja a további eseményeket, s közben fürkészi a körülötte lévő terepet, ami igazán szépen fest. Várja, hogy esetleg a lovas megszólaljon, de semmi. Se szó, se beszéd. Igazán idegesítő tud ez lenni. Most ő is szavak nélkül halad az idővel, nem kezd el megint kislány módjára hisztisen felmordulni.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-07-30 07:37:28
Üzenet elküldve: 2012-07-30 07:37:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
* Az erdőben lassabban ügetnek, mert itt nincs hely vágtatni. Meg egyébként is szeret a lehulló pirosbarna levelek játékában gyönyörködni. Lova összetapos néhány ilyen levelet, mert a földet vastag avar réteg borítja. " Elthraddal mi lehet?... Utánam jön-e valaha?..." Szomorú gondolatok között azon is elgondolkodik, hogy a lánynak mit fog mondani...az igazat...*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-07-28 13:41:36
Üzenet elküldve: 2012-07-28 13:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Calira rettenetes unja, hogy a fiúkra kell várnia. Viszont sehogy sem akaródzik neki utánuk menni a temetőbe. Visszaesni az előző állapotba. Halott kisgyerekek ringó testét látni maga előtt a kötélen... na nem, azt nem! S mivel a várakozásból végképp elege lett, a papok déli imájukra már visszavonultak a templomba, olyat tesz, amit ittléte alatt még soha. Úgy döntött, használatba veszi a szárnyait. "Végül is, ha Reysodék bajba keveredtek, nem hiányzom oda. Úgyis csak rám is vigyázni akarna. Ha pedig nincs semmi baj..."
Majd kioldja fehér blúzának kötőjét. A könnyű anyag selymesen hullik le, mindössze egy - a mellrészt takaró - selyemanyagot hagyva a nőn. Calira lehajtja a fejét és nagy lélegzetet vesz. Majd két, kékesen áttetsző színű szárny látszik, amely nem tapad többé szorosan a bőrhöz.
Nem is volt nehéz az út az erdőig. Ezt nem lehet elfelejteni. A tündér nem felejti el azt, ami a lényéhez tartozik. Legyen ez akár a repülés. Azt erdőben visszaveszi blúzát, és élvezi a folyó távoli csobogásának hangját. Elégedetten gondol vissza kreatív megoldására: a templomkertben rózsaszirmokból hagyott üzenetet Worukimnak és Reysodnak, hogy hol találják.*
Majd kioldja fehér blúzának kötőjét. A könnyű anyag selymesen hullik le, mindössze egy - a mellrészt takaró - selyemanyagot hagyva a nőn. Calira lehajtja a fejét és nagy lélegzetet vesz. Majd két, kékesen áttetsző színű szárny látszik, amely nem tapad többé szorosan a bőrhöz.
Nem is volt nehéz az út az erdőig. Ezt nem lehet elfelejteni. A tündér nem felejti el azt, ami a lényéhez tartozik. Legyen ez akár a repülés. Azt erdőben visszaveszi blúzát, és élvezi a folyó távoli csobogásának hangját. Elégedetten gondol vissza kreatív megoldására: a templomkertben rózsaszirmokból hagyott üzenetet Worukimnak és Reysodnak, hogy hol találják.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-07-27 00:27:11
Üzenet elküldve: 2012-07-27 00:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Lenz a fejéből még most sem bírja Yarariét kiverni és kissé nehéz szívvel meg fejjel üget vissza az erdőbe, arra a tisztásra, ahonnan elindult a történet. A három flótás még mindég ott hever ahol el lettek hagyva.
A vörös leszáll a lóról és a három hullának nekilát arrébb egy bozótosban gödröt ásni. Szerencséjére van nála arra alkalmas ásó.
Telnek-múlnak a percek és egyre dühösebben ássa a gödröt. Csak a nő jár a fejébe.
Mikor a gödör eléggé kimélyül kimászik és leporolja magát.
Az ásót nem rakja messzire, becipeli a holtakat a gödörbe, majd be is temeti őket. Nagy nehezen végez a munkával kilépdel lovához, körbenéz és elindul az ellenkező irányba... A víz csobogás irányába.*
A vörös leszáll a lóról és a három hullának nekilát arrébb egy bozótosban gödröt ásni. Szerencséjére van nála arra alkalmas ásó.
Telnek-múlnak a percek és egyre dühösebben ássa a gödröt. Csak a nő jár a fejébe.
Mikor a gödör eléggé kimélyül kimászik és leporolja magát.
Az ásót nem rakja messzire, becipeli a holtakat a gödörbe, majd be is temeti őket. Nagy nehezen végez a munkával kilépdel lovához, körbenéz és elindul az ellenkező irányba... A víz csobogás irányába.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-07-26 23:08:39
Üzenet elküldve: 2012-07-26 23:08:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Lenz kínosan érzi magát és nem is csoda, hogy Yararie elutasítja félig-meddig az ajánlatát.
Nem ismeri még eléggé és a nemes hölgyeket természetes bizalmatlanságra nevelték... Főleg az Ő fajtájával szemben.
Vesz egy levegőt, körbenéz és így szól:*
-Ami azt illeti örömmel tettem...*Hosszab hatásszünet.* Önért...
*Majd megköszörüli torkát és így folytatja.*
-Persze, értem Hölgyem. Nem hibáztatom. Egy darabig elkísérem, a Holdudvarig. Utána sajnos kell valamit ezzel a mocsokkal kezdenem.*Mutat a támadókra.* De ha a Gazdagnegyedbe ér... Keresse fel Ser Landoz Omantot. Egy jobb módú lovag... Ő a nagybátyám. Becsületes nemesember és jó katona. Örömmel látja majd, ha az én nevembe érkezik Hölgyem.
*Majd fúj még egyet, megrántja Asuf kantárját és így szól:*
-Ha úgy tartja kedve Hölgyem indulhatunk is az udvar felé...
Nem ismeri még eléggé és a nemes hölgyeket természetes bizalmatlanságra nevelték... Főleg az Ő fajtájával szemben.
Vesz egy levegőt, körbenéz és így szól:*
-Ami azt illeti örömmel tettem...*Hosszab hatásszünet.* Önért...
*Majd megköszörüli torkát és így folytatja.*
-Persze, értem Hölgyem. Nem hibáztatom. Egy darabig elkísérem, a Holdudvarig. Utána sajnos kell valamit ezzel a mocsokkal kezdenem.*Mutat a támadókra.* De ha a Gazdagnegyedbe ér... Keresse fel Ser Landoz Omantot. Egy jobb módú lovag... Ő a nagybátyám. Becsületes nemesember és jó katona. Örömmel látja majd, ha az én nevembe érkezik Hölgyem.
*Majd fúj még egyet, megrántja Asuf kantárját és így szól:*
-Ha úgy tartja kedve Hölgyem indulhatunk is az udvar felé...
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-07-26 22:56:09
Üzenet elküldve: 2012-07-26 22:56:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
* A férfi valami kódexről meg harci maszlagról motyog. A lány nem nagyon érti, de csendben marad. Ennyit tehet a megmentőéért. Sokkal többet nem, és nem is akar, de ez még belefér. További kérlelés nélkül nekiáll a véráztatta tőr megtisztításának. Tapintatosan a lánynak háttal áll, hogy megkímélje a nem túl szép részletektől, majd immár makulátlanul visszanyújtja Yararienak.*
-Köszönet érte, Uram.
*Majd a férfi egy furcsa ajánlatot tesz neki. A lány, látja, hogy zavarban van.*
-Ohh, Lenz, nem tartozik bocsánatkéréssel. Ha Ön nincs itt is, valószínűleg akkor is rám találnak, és akkor talán most nem lennék itt. *Közben tőrét óvatosan a tokjába, majd köpenye alá helyezi.*
- A meghívást pedig azt hiszem nem áll módomban elfogadni. Nem akarok alkalmatlankodni. Szívesen elmegyek Önnel, a Gazdagnegyedbe, egyébként is meg akartam már nézni. De nem hiszem, hogy ottmaradnék éjszakára. Nem lenne illő. Viszont örömömre szolgálna, ha ismernék valakit ebben a városban, akihez gond esetén fordulhatok.
-Köszönet érte, Uram.
*Majd a férfi egy furcsa ajánlatot tesz neki. A lány, látja, hogy zavarban van.*
-Ohh, Lenz, nem tartozik bocsánatkéréssel. Ha Ön nincs itt is, valószínűleg akkor is rám találnak, és akkor talán most nem lennék itt. *Közben tőrét óvatosan a tokjába, majd köpenye alá helyezi.*
- A meghívást pedig azt hiszem nem áll módomban elfogadni. Nem akarok alkalmatlankodni. Szívesen elmegyek Önnel, a Gazdagnegyedbe, egyébként is meg akartam már nézni. De nem hiszem, hogy ottmaradnék éjszakára. Nem lenne illő. Viszont örömömre szolgálna, ha ismernék valakit ebben a városban, akihez gond esetén fordulhatok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257