Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-10 19:41:16
 ÚJ
>Zenolita Dravennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Borsovád Magori//

*Csodálkozva hallgatja, a gombák, csodás hatását. Ezt nem gondolta, otthon senki nem lett medve erős tőle, ha megette, de lehet, hogy mégis csak a nagy sörmennyiségre fogták a duhajkodást, pedig a gombát kellett volna okolni. Mosolyog egy jót, mert úgy látja olyasmit talált, amit Magori szeret. A kőre mutat, amin jó néhány sorakozik.*
-Persze vegyél csak a gombából, amennyit csak szeretnél. Nekünk szedtem és természetes, hogy adok, ha már tiéd a munka java. Otthon tudod gyakran ettünk gombákat is. Anyám nagyon ügyesen tudta elkészíteni az ételeket. Több napra kiakasztotta a vadat, aztán a húst, felvágta és összegöngyölte, mindenfélét bele tudott tölteni. Persze neki ennél sokkal felszereltebb konyhája volt. Én is jobban szeretem a szarvas és a sertés húsát, mint a nyúlét, de azt hiszem most nagyon jóízűen fogom megenni.
*Mosolyog egyet, majd hirtelen elszomorodik egy kicsit, mert eszébe jut, hogy apja halála után mennyire megváltozott minden az anyja is. Nem sokáig tart a komor hangulata, mert, ahogy sül a hús az illatoktól még éhesebb lesz idő közben. Hálásan veszi át Magoritól a felé nyújtott ételt, amikor elkészül. Megemlíti gyomra korgásának váratlan szavát, erre kicsit megint rózsaszínű lesz az arca és félmosollyal nyugtázza.*
-Köszönöm, hogy megosztod velem az ételt. Váljon bennünk vérré!
*Most anyja biztosan leszidná, ha látná, mert nem éppen kényes úrinőként lát neki a húsnak, hanem a kiéhezett emberek mohóságával, tépi fogaival. Mikor felpillant azért igyekszik visszafogni magát, nehogy nagyon kiábránduljon belőle a férfi.*

3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-10 19:09:24
 ÚJ
>Borsovád Magori avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Zenolita Draveennar//
*Borsovád jól megfigyeli a nőt. A gombák a karjaiból majdnem kihullanak, mert olyan sokat hozz magával. Amikor végig méri a lány gyűjteményét, szakállát egyre sűrűbben simogatja. A növények régi emlékeket idéz fel. A druidák ezekből a gombákból készítik a különleges szereket. Olykor vadabbá teszi a harcosokat és állatiasabbá, akik a félelmet nem ismerve harcolnak.*
- Nézd csak Zenolita. Ismerek druidákat, akik ezekből a gombákból vad harcosokat csinálnak. Megitatják a különleges kotyvasztott szereikkel és olyan erőre tesznek szert, mint a medvék. Olyan bátrak lesznek, mint a tigris. Félelmet nem ismerve küzdenek állati prémben.
*A nomád lelkesen meséli, majd a gombákat tapogatja. Amikor meglátja a szép darabokat. Pár ötlet meg is fogalmazódik benne. A környező helyen talál még pár növényt és azzal bekeni a nyúl húsát. Alaposan átdörzsölve.*
- A gombát felszeletelve nyársra is szúrhatjuk és megsüthetjük a parázson. A nyúlba nem tudom bele tenni, mert a húsa közül kiesne. Kicsikét pici. De ezekkel a növényekkel ízletesebbé tettem. Remélem ízleni fog. Majd kaphatok a gombából?
* Bármilyen választ is adjon Zenolita, Magori barátunk ekkor a nyulat a tűz felé rakja és sütni kezdi. A lángok magasabbra is csapnak ilyenkor a nomád a nyársra akasztott vadat feljebb emeli.*
-Én megeszem, de nem a kedvenceim közé tartozik a húsa. Az őz és a szarvas a kedvencem. De szeretem a szárnyasokat és a sertéseket is. Nálunk szokás a marha húsát bográcsban főzni. Nagyon finom az bizony. Nálatok milyen fajta ételek voltak?
*Kérdez vissza Magori, miközben az idő röpül és a nyúl megsül. Ekkor fokosával szel a legnagyobb részből és Zenolita felé nyújtja.*
- Kedves egészségedre. Éhes voltál. Emlékszem a hasad szavára.
*Mosolyodik el a nomád, majd megvárja Zenolitát.*
- Akkor a gombából vehetek? Nyársra tűzném és megsütném.
*Tiszteletben tartja a nő szerzeményét, mivel ő találta és nem akarja elvenni tőle az engedélye nélkül.*

3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-10 19:08:23
 ÚJ
>Dherryan Gyldar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Unaloműzés és ellentétek – X.A.D.Dh.//

*Egy pillanatra sem merült fel benne, hogy a sötételf hím lesz az aki elsőként a békés megoldás fogja javasolni, de úgy tűnik az irbisz puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy lehiggadjanak a kedélyek, talán véglegesen is. Halk, de annál hosszabb sóhaj jelzi, hogy a fél-elf számára úgy alakulnak a dolgok, ahogyan remélte. Nem volna túl okos dolog az éjszaka közepén, egy sűrű erdőben sötételfekkel összeakaszkodni. Bízik magában a végletekig, de mégis megkönnyebbült valamennyire. Ekkor a mellette gubbasztó lány mocorogni kezd. Ujját a szájára tapasztva fordul hátra, hogy jelezze, maradjon továbbra is csendben. Azonban már késő. Mikor megfordul az elf pont akkor engedi útjára a furcsa csomaggá összetákolt íjvesszőt. Szemei elkerekedve követik az sötétségbe lyukat fúró vesszőt, ami ráadásul igen furcsa szagot húz maga után. Hangos koppanással fúródik az irbisz fölött a fába, a párduc pedig azonnal a lövés irányába fordul és morogni kezd. Dherryan szúrós tekintettel fordul hátra a lányhoz.*
- Elment az eszed?!
*Az alapvetően korholó mondatot igyekszik suttogva mondani, így elég furcsán hathat az elf számára, azonban a lány elégedett arckifejezése és az erősödő szag a helyzet újraelemzésére sarkallja a vándort. Újra a lövés céljára emeli a tekintetét. Az irbisz megzavarodik a szagtól és távolodni kezd tőlük.*
- Mi volt azon az íjvesszőn? -*teszi fel a kérdést a lánynak, aki viszont már el is hagyta gondosan kiválasztott rejtekhelyüket. Az elf egy pillanatra két tenyerébe temeti az arcát és ismét hatalmasat sóhajt. Heves útitársa tökéletes célpont lenne a leselkedő sötételfek számára, ráadásul a mélységi nőstény hollétéről és szándékairól továbbra sem tudnak semmit. Apró neszezést hallva kémlelni kezdi az útirányt amerről korábban a nő kiabálását hallotta. Felegyenesedik ő is, de nem hagyja el a fedezékét. A békéltetést ráhagyja a lányra, inkább fedezi a hátát ha megpróbálnák őket csapdába csalni.*
- Próbálj kicsit sietni a tárgyalással. Gondolom nem a végtelenségig tartja vissza az irbiszt a lövedéked.
*Kezeit a tokjaikban pihenő fegyvereinek markolatára helyezi, de nem veszi elő őket. Ugrásra készen figyeli a sötét erdő neszeit a mélységi nő után kutatva.*

3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-09 22:07:38
 ÚJ
>Belkeskurd Ahmesagil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Unaloműzés és ellentétek - X. A. D. Dh. //

*A kedélyek érezhetően megnyugodtak, de biztonságról még nem beszélhet. Mind a négyük figyelmét leköti köreikhez csatlakozott vad. Mint egy furcsa türelemjáték, úgy várakoznak megfeszült izmokkal a másik lépéseire. Ha nem szítja fel valami más a dühöt, megúszhatják ezt a kalandot csúnyább sebesülések nélkül. A férfi halk szavai is erről árulkodnak, és a nő sem adja jelét további harci kedvnek. Egyikőjükről sem tudja pontosan megállapítani, merre is lehetnek, de ez jelenleg jó előjel. Már csak a nagymacska van hátra. Hirtelen eszébe jut valami, és az egyik övén függő tarisznyához kap. Még nem volt lehetősége élesben is kipróbálni, de majdnem biztos benne, hogy működni fog a terve. Elővesz egy fehér, kis hosszúkás csomagot. Elkezdi összezúzni a tartalmát. Máris megcsapja az orrát az erős szag, de most épp erre van szüksége. Túl messze van az állat, hogy eldobva biztosan célba érjen, így a csomag madzagjával az egyik nyilára kötözi azt. Szerencséjére sikerül annyira halkan véghezvinni a műveletet, hogy ne törje meg a törékeny kényszer békét. A kis rejtekhely minden zugát kihasználva, sikerül felhúznia annyira az íját, hogy megfelelő távolságba vigye a nyilat. Megcélozza a prémes által uralt fát. Nem nagy a kis zsákocska, így a hatása is korlátozott. Az árnyék fölött elnyúló faágra céloz, majd benntartja a lélegzetét és útjára indítja a küldeményét. A nyíl pont ott fúródik bele a fába, ahova szánta. Az erdőt kémlelő fülek érzékelik, de csak annyi figyelmet szentel rá, hogy egy pillanatra összerezzenjenek az izmai. Aztán felkapja a fejét és beleszagol a levegőbe. Mikor felmordul, Ahmesa már tudja, hogy a terve sikeres. Néhány orrdörgölés és már a távozását fontolgatja. Mikor biztonságos távolból hallja a puha lépteket, feláll a rejtekéből.*
-Nem akarok harcolni veletek! Senkinek nincs érdekében értelmetlenül megsebesülni. Miattam sérültél meg, nem akarok mást, csak ezt helyre hozni.
*A nő vélt helye felé fordulva mondja el utolsó mondatát és reméli, hogy őszinte szavai célhoz érnek. A másik sötételfet az újdonsült társa gondjaira bízza, ha esetleg neki kifogása lenne a fegyverszünet ellen.*

3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-09 21:15:26
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*Míg 'Majomparádé' a kezében lévő szőkeséget viszi, addig az ork közel marad Daranelhoz, a vadászhoz s támogatja. Már ha szükség van rá.
Elhagyják látszólag a várost, pontosabban annak szélén mozognak, s a csapat szélén haladó ork kitekint a hatalmas tenger alatti pusztaságba. Üresség, víz, homok mindenütt. Ő mindég mondta... mindég mondta... kevés dolog félelmetesebb a mély tengernél. Ezen kevesek egyike egy őrült nő, illetve egy olyan teremtmény ami nagy... buta és a tetejébe kíváncsi.
S ha már az őrületnél tartunk, mely sokak elméjét nagy részben jellemzi, Chothal kezdi a saját szürkeállományának a józan ítélőképességét is kétségbe vonni. Lehet valójában ott vannak az alatt a fa alatt mind és valami hülye gomba vagy növény kipárolgásától fetrengnek a földön és hallucinálnak. S hogy még szebb legyen, közben valami élelmes tolvaj-rabló-kurafi még ki is zsebeli őket. Ha ez pedig így van, akkor az ork teáscsészényi szütyőbe fogja az illetőt belecsomagolni. Már aki kirabolja őket... már ha ez tényleg valami hülye álom.
Mikor visszanéz látja 'Majomparádé' benyitott az emlegetett helyre s meghőköl a bent lévő látványtól.
Chothal megállítja vaskezével s beljebb löki.*
-Ez megnézzük...
*Mondja s morgásszerűen hümment egyet, s reflexből a háta mögé nyúl az ott nem lévő kardjáért. S rádöbben pallosa sehol. Rossz berögződés.
Mikor belépnek, az ork szó szerint körülszaglászik, de csak a halbelsőségek szagát érzi. Vicsorog... utálja a halat, vizet, tengeriherkentyűket, de azoknak a szagát méginkább.
Közelebb lépked otthagyva a társaságot s arrébb tolja a lábával a beleket. Nem undorgós, látott már élete folyamán jó sok brutálisan kivégzett embert és másféle lényt is. Mintha meg akarna bizonyosulni valamiről.
A felfüggesztett tetemhez lép és bele nyúl, végigfuttatja az ujját a vágás vonalán. A gyilkos, vagy a tettes éles pengét használt, nem hatolt túl mélyre. A belsőségek csak úgy kihullottak. Pontosan vágta át a 'bordákat', nyaktól egészen a szeméremig. Odabenn szinte semmi nem maradt, néz be a testbe.*
-Hasfelmetsző...
*Mondja az ork, s mikor megjelenik a frakkos kardhal, csak néz rá meredten, de keze még mindég félig a tetemben van.
Majd mikor kérdezi a hal mi is történt... így szól:*
-Valami fura kukac furkál a két társunk testében. Hallott egyáltalán ilyesmiről?
*Mondja az ork, mutatva szabad kezével a vadászra és a nőre.
Majd felnéz ismét a tetemre és így szól:*
-Ha vetett rájuk egy pillantást gyógyító. Jöjjön ide ha kérhetem. Lenne egy-két kérdésem...

3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-09 20:59:20
 ÚJ
>Xuru Morsulus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Unaloműzés és ellentétek – X. A. D. Dh. //

*Úgy néz ki, a ragadozó egyelőre elégedett azzal, hogy békére győzte őket. Bár még jelen van, őrködik a terület felett, minden bizonnyal nem hagyná, hogy újra eluralkodjanak az indulatok. A nőstény immár eltávolodott előbbi helyzetéből, avagy távolabb az állattól, tehát tud koncentrálni más dolgokra is, például, hogy kik azok a személyek, akik követték a két mélységit az erdőbe. Úgy tűnik ők is észlelték a veszélyt, és elcsendesedtek. De ez nem zavarja a nőstényt, kíváncsiságának utat engedvén elindul abba az irányba, ahonnan legutoljára hallott felőlük hangot. Mint mindig, most is kihasználja az összes adódó rejteket és árnyékot. Mikor elég közel ér, meglapul és hallgatózik. Hall némi neszezést, halk beszélgetést. Talán ketten vannak. De ahhoz, hogy többet tudjon, még közelebb kéne jutnia.
De ekkor hirtelen felhangzik a hím hangja beljebb az erdőből. A nőstény elkomorodik, de be kell vallani, igaza van a másiknak. Már őbenne sem él az a düh, ami úgy hajtotta fajtársa után, ki a fogadóból. Ennek ellenére óvatossága megmarad, hiszen lehetséges a csapda. Egy biztos - nem ő fog megszólalni elsőnek.
Csak lapul a sötétben lehunyt szemmel, hallására támaszkodva próbálván követni az eseményeket. Talán az lenne a legjobb megoldás, ha mindenki hagyná a másikat távozni. Csakhogy a helyszín nem arra a legalkalmasabb, hogy tisztán, különböző irányokba hagyhassák el a helyet. Képtelen lenne megbízni a többi itt tartózkodóban, de fogalma sincs, mi fog kisülni az egészből, jelenleg úgy áll a dolog, hogy vagy így maradnak örökre, vagy valaki kockáztat és lép.*

3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-09 20:12:25
 ÚJ
>Zenolita Dravennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Borsovád Magori//

*Mikor a nyílvessző elrepül és eltalálja a nyulat, kedve lenne kiáltani egy diadalmasat, de lelkesedését hamar lehűti.*
~Ej, ha szépen leterítette és szépen ki is osztotta nekem az utasítást a fűszerkeresésre. Biztos elfelejtette, hogy egy Dravennar lánnyal beszél, bár nem tudhatja, hogy bár nem tudom így lenyilazni a vadat, de akár egy vaddisznót is megnyúzok, ha kell. Anyámtól kaptam is volna, ha nem tanulom meg. Igaz most ő terítette le, így az ő joga, ha akarja. Úgy látszik most meg kell elégednem a konyha lány szerepével. De, azért mégis csak, hogy parancsol nekem! Mintha már a férjem lenne, semmi kérlek, vagy ha úgy gondolod, vagy légyszíves segíts?~
*Kicsit összevonja a szemöldökét. Mielőtt elindul az erdőbe fűszerkeresésre, még egyszer hosszan elnézi a nomádot, aki nagy komolyan áll neki az elejtett vadnak és képtelen rá, hogy megint el ne mosolyodjon. A már jól ismert gyengédség érzése, felül írja lelkében a bosszankodást.*
~Ah, az ördögbe is nem tudok rá haragudni, egyszerűen nem megy! Csak csodálni tudom és... na, jó, lássuk azt a fűszert és a tűzifát.~
*Tereli gyorsan a helyes irányba gondolatait. Elindul az erdőben és mosolyogva figyel most már lépéseire, ahogy Magori tanította, hogy ne csapjon zajt, elvégre gyakorolni mindig kell. Ahogy keresgél talál is néhány hosszú szálon növő kalapos fűszergombát, ezeket nagyon jól ismeri már, így szed néhányat, mert ez nagyon jól megy a vadhúshoz. Ahogy tovább keresgél talál még néhány ismerős fűszer füvet, amiket gondosan összegyűjt. Miután elrakta őket nekifog a tűzifa gyűjtésének. Örömmel fedezi fel a száraz gallyak gyűjtése közben, hogy lábainál Égő Fyruisok nőnek, jellegtelen lapulevelek, amik nagyon jól égnek. Óvatosan szedi le nehogy megsértse a leveleket, mert az kellemetlen lenne. Miután jól telepakolta kezeit és karjait, ügyesen visszatalál Magorihoz, aki már el is készült a zsákmány nyúzásával. Diadalmas mosollyal szerelkezik le.*
-Egy pillanat és jövök.
*A közelben, mikor átvágott egy bokron felfedezett egy laposabb nagy követ, azért megy most vissza.Felveszi a földről és visszatér a nomádhoz.*
-Azt hiszem ez hasznos lesz.
*Mondja csak úgy maga elé. Kiválaszt egy ideálisnak tűnő helyet és leteszi a földre, majd elrendezi rajta a fűszereket, amiket talált, majd szépen nekilát a tűzrakásnak. Ahogy otthoni többnapos utazások és vadászatok alkalmával számtalanszor látta, elrendezi szépen az ágakat közéjük rakva óvatosan a jól égő lapukat. Közben magába mosolyog az idillen, mert lassan berendez egy kis konyhát az erdőben. Olyan, mint amikor apja elejtette a vadat és vadásztársaival hazatért a zsákmánnyal. Megfújták a kürtöket, hogy tudják az otthoniak, hogy sikeresek voltak és ő egész kicsi gyerekként, lábacskáit szedve szaladt eléjük, hogy lássa mekkora vadat sikerült ejteni. Anyja, aztán a konyhában elkészítette a húst és ő mindig ott sertepertélt körülötte. Később elkísérte apját amikor kihelyezte a csapdákat, vagy elkészítette a hálókat, ők otthon nem nyilazták le a vadat, pedig kétséget kizáróan lenyűgöző, így elejteni. Kicsit meg is feledkezik Magoriról, ahogy a kezei járnak és a gondolatai a múlt képein merengenek. A halovány mosoly, amit az emlékek fénye rajzol ott játszik az ajkán.*

3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-09 19:01:54
 ÚJ
>Borsovád Magori avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Zenolita Dravennar//

*Íjászunk vadat less. Lassan sétál az erdőben nyomok után kutatva. Mélyet szippant az erdő friss levegőjéből. Tüdejét megtölti élettel. A fák ágai zöld levelekben díszeleg. A bokrok között kiugrik egy nyúl. Ötven méterre lehet. Borsovád elővesz egy nyílvesszőt és útjára engedi. A nyúl mint sem sejtve a nyíl felé néz, ami hozzá suhan. Pontosan a mellkasába fúródik. Vonaglik a földön miközben vér buggyan belőle a földre.*
- Eltaláltam, addig szerez szerez tűzifát és pár növényt, amivel megtudjuk ízesíteni.
*Adja ki egyértelműen a parancsot nomádunk. Látszik rajta, hogy átszellemült. Tekintete is másabb. Sokkal komolyabb és megfontoltabb. A vidámság tova szállt belőle. Ha Zenolita elmegy a nomád oda megy a nyúlhoz.*
- Köszönöm, hogy életed adásával táplálni fogsz minket. Isten áldjon meg téged és poraidat. Magasabb lét síkon fogunk találkozni testvérem.
* Ekkor megfogja a nyulat és fokosával megnyúzza. Lábait felköti az egyik ágra. A bundáját pontosan ott vágja be, ahol a lábszára van. Majd lehúzza róla a bőrt. Látja, a szemének fehéres golyó részét. A belsőségeket ki tépi. Amikor végzett lógva hagyja a nyulat. Megvárja Zenolitát, hogy együtt megsüssék.*

3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-09 19:00:27
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

// A Westmorthy Elmegyógyintézet //

~A régi árvaház...~ *Látszik, hogy alig pár nappal ezelőtt érkezett, ez az információ sem mond sokkal többet neki, de inkább megelégszik ennyivel a kérdezősködés helyett. Hiszen majdnem biztos benne, hogy nem sűrűn lakott helyre viszik őket, ami épp elég, hogy megnyugodjon. Viszont, ahogy a mellette ülő tovább fűzi a mondandóját, arca elsötétül. Sok mindent eltűr, s sok felsőbb hatalom, erősebb lény előtt képes megalázkodni, ha éppen azt kérik, de mikor így beszélnek róla, az már sok. Túl büszke ahhoz, hogy ezt szó nélkül tűrje. Persze tisztában van vele, hogy nem mondható normálisnak, viszont őrültnek sem. Hiszen tudja, hogy rosszat tesz, s az esetek nagy részében kontrollálni is tudja. Az irónia csupán annyi, hogy az ilyen megjegyzésektől szokott néha kiborulni.
Már mozdul is vékony kis kezével, s megjelenik egy kellemes kép a fejében, ahogy hófehér, hideg ujjai ráfeszülnek a férfi nyakára, s addig szorítják, míg teste rángatózva meg nem adja magát a légszomjnak. Ám képes erőt venni magán, hiszen nem lenne valami kellemes, ha neki is úgy kéne végeznie, mint annak a néhány sorstársának, akik ellenálltak. Karja a mozdulat közben megáll, s ott tartja maga előtt, félig kinyújtva, miközben ujjait lassan ökölbe szorítva küld egy lesújtó pillantást mindkét kísérője felé, s egy pillanat múlva már újra közömbösség ül az arcán.*
-Ha maga mondja. *Vonja meg a vállát, majd többet nem is nyitja ki a száját, csupán némán nézi a mellettük elrohanó fák sötét árnyait.*

3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-08 21:36:44
 ÚJ
>Iana Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// A Westmorthy Elmegyógyintézet //

*Iana kicsit megnyugszik a már-már kedves bánásmódtól, amiben részesül. De csak kicsit, mert közben azért észleli, mi történik a tiltakozókkal, és attól tart, a legkisebb hibáért is komoly bajba kerülhet.
Gépiesen bólint, igen, ő Iana. Hallja ugyan a nagydarab fehér ruhás válaszát, de még mindig nem érti. Ő soha nem ártott a légynek sem, szándékosan biztos nem, de emlékei szerint véletlenül sem, ez az alak mégis azt mondja, egy szörnyeteg lakik benne.
Erre ismét remegni kezd, különösen a keze, most ha akarna, se nagyon tudna tenni a fogság ellen. Ha szörnyetegnek tartják, biztos, hogy nemsoká vége minden kedvességnek. A szörnyetegekkel senki sem kedves. A szörnyetegeket bezárják. Kísérleteznek velük. Rajtuk. Megölik őket.
A könnyeit leküzdi, de a remegését nem tudja, némán reszketve ül a szekéren, várva, mi lesz a sorsa, és reménykedve, hogy hamarosan tisztázódik minden, és elengedik. Végül is lehet, hogy tévedés történt. Vagy ha tényleg róla van szó, és tényleg azt hiszik, szörnyeteg, még rájöhetnek, hogy tévedtek.* ~Igen, ez fog történni~ *győzködi magát,* ~rá fognak jönni, hogy tévedtek, és hazaengednek.~

3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-08 21:05:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Westmorthy Elmegyógyintézet //

*Mivel Iana nem mutat ellenállást, így a fehér ruhások sem lesznek durvák, hanem viszonylag kedvesen tessékelik be őt a szekérbe. Odabent sem pillanatnak rá rondán, nem beszélnek vele csúnyán, sőt, a nagyobb darab, ki vele szemben ül, s aki egy papírtekercset olvas, még barátságosan is pillant felé.*
- Iana, ugye? *pillant rá* Igen, veszélyesek, bár egy ilyen arc láttán mindig meglepődök, hogy miért. Aztán hamarosan kiderül... *mondja sejtelmesen* Mindig az ilyen kis ártatlan lánykákban bújik meg a legförtelmesebb gonosz... *ekkor visszaereszti tekintetét a papírra, majd egy utolsó mondatot még odavet*... mint magácskában.
*Idyával sem bánnak durván, bár az "őrök", akikkel egy kocsiba került, nem éppen lelkesek, látszik rajtuk, hogy a könyökükön jön már ki ez az egész hajcihő.*
- A régi árvaház helyére, ott épült meg pár éve az intézet. *mondja közömbösen a mellette ülő, szemeivel az erdőt fürkészve* Nem túl ismert a hely, egy külső szemlélő például nem is láthatja, mert úgy lett átépítve. Bár igazából neked mindegy lesz, hova viszünk, csak be legyél zárva egy időre.
*Pillant rá gúnyosan, majd elfordítja tőle a fejét, s egy unott sóhajjal folytatja tovább a bambulást, remélve, hogy mihamarabb odaérnek, s nem kell az egész éjjelt átvirrasztania - megint.
A Xareth és Alexis mellé lépő fehér ruhások értetlenül néznek a mélységire s a félvérre, majd az egyik megszólal.*
- Ne bántsuk? Erről szó sincs! Aki valakit is bántott, azok maximum ti vagytok. *ekkor röhögve visszapillant rá* Hányszor hallottam én ezt... "Nem vagyok őrült, ártatlan vagyok!"
*Azzal látván az előkapott fegyvert, egy könnyed kézmozdulattal szikrát küld Xareth testébe, aki pillanatok múlva összeesik, bár eszméletét nem veszti, csak rosszul érezheti magát. Ezután az alakok betuszkolják a járműbe, s aki lebénította, megnyugtatóan veregeti meg odabent a vállát.*
- Hamarosan még láthatod, nem kell itt játszani a mártírt. Nem bérgyilkos banda vagyunk, vagy egyéb, mi segíteni akarunk.
*Alexis is kap egy enyhe varázslatot, aki hasonlóan érezheti magát, mint párja, ám mikor egy másik alak beviszi őt a szekérbe, nyugtatóan megszólal.*
- Kislány, nincs baj. Pár óra és újra láthatod a fiút, de egyelőre külön kell vinnünk titeket. Majd az intézetben újra össze lesztek eresztve.
*Múgen úgy látszik, hogy nem tanul a bénításból, így ellenben a többiekkel, ő jóval többet kap a testébe, mire az utolsó löketnél teljesen gyengének és tényleg bénának érezheti már magát - persze ez nem végleges. Hamar elveszik a fegyverét - ahogy mindenkiét -, majd betuszkolják magukkal a fehér ruhások, és szorosan közrefogják.*
- Csak ne olyan hevesen, te jársz rosszabbul, hidd el! *súg oda neki az egyik, amit minden bizonnyal hall Múgen, hiába kába* Jobban teszed, ha normálisan viselkedsz. Mi tündér kisasszonyok vagyunk némely orvoshoz képest, aki ott dolgozik... S ez egy igen jó tanács, nekem aztán elhiheted.
*Hallatszik a férfi hangján az együttérzés, mely enyhe keserves éllel egészül ki - mintha ő is nehezen bírná az ottani légkört.*
- Igen, ihatsz, jó sok orvosságot! *szól oda közben az egyik Axatának* Jobban jársz, ha nyugton maradsz, kislány, különben te is úgy jársz, mint azok!
*Mutat a sötételf és Parden felé, majd miután bevitték a hölgyeményt, magukra zárják az ajtót.*
- Ajánlom, hogy ne hányd nekem össze a padlót, mert te fogod kipucolni!
*Utasítja az egyik mérgesen, ki úgy látszik, nem bírja a hosszú utat, hiszen gyomra jelenleg olyan érzékeny, hogy már a téma felhozatalától is rosszul van.
Parden nem annyira szerencsés, hiszen ő kapja legelőször a varázslatot, s ő is kerül be először a szekérbe. Úgy tűnik a fehér ruhásoknak, hogy alszik, így az idő elütése végett el is kezdenek beszélgetni a férfi fölött.*
- Szerinted meg lehet gyógyítani? *kérdi az egyik*
- Valakin még a kezelések sem segítenek, de ki tudja, talán szerencséje lesz, és talán csak egy gyermekkori trauma okozza a Másik Én jelenlétét. Majd az okosok megmondják...
*Eközben Theodlocot teljesen normálisan kíséri be a vezető a szekérbe, aki nagy sóhajjal ül be utána. Egy ideig csendben marad, megvárva, míg mindenkit betesznek, majd megszólal.*
- Nem értem, minek kell erőltetni ezt az egészet. Egy oldalban össze lehetne foglalni az intézetet, szerintem teljesen felesleges külsősöket odavinni. Már elnézést... *emeli fel bocsánatkérően a kezét* De sajnos így van. Nem hiányzik a betegeknek, hogy valaki figyelje minden nyomukat.
*Ha mindenki beszállt, a lovak megindulnak, s a szekerek már dübörögnek is a jó öreg elmegyógyintézet felé. Hamar elérkeznek az erdőbe, ahol a közelben fészkelő madarak nagy hanggal röppennek tova, ahogy átzúdulnak közöttük a szekerek, egyenesen a szántóföldekre vezető ösvény felé.*

3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-08 20:05:08
 ÚJ
>Mortar Gríjachor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*Ahogy Mortar halad a mutatott irányba, pár pillanatig eltöpreng ezen az egészen. Most kapta vissza kezét, s éppen egy férges hölgyeménnyel a karjában igyekszik el egy orvoshoz, aki egy hal. Túlságosan valóságos, ám mégis túlságosan mesebeli minden... Mikor elér a város széléhez, ott egy másodpercre megáll, s méregzöld szemeit a messzeségbe nyúló tengerbe mélyíti. Mintha minden megállt volna egy pillanatra, mintha csak ő lenne, és senki más - ez a hirtelen kattanás látszik is rajta, ám Ryliel egy apró nyögése hamar visszahozza a "valóságba", s már ront is befelé a kelléktárba, melyet remélhetőleg kinyitottak előtte. Ám ami ott fogadja, nem éppen szívderítő, sőt...
Ahogy felfogja, hogy minden tele van tetemekkel, belsőségekkel, s még ki tudja, miféle dolgokkal, azonnal hátrálni kezd! Hiába nagy a kíváncsiság, s hiába vannak elvileg egy színház hátsó helyiségében, azért ez mégis sok, s ki az az idióta, aki ilyen körülmények közt itt maradna?! Hát, ő maradna más esetben, talán... Ám nem így, hogy a szőkeség a karjaiban fekszik.
Lábai vagy a falban, vagy egy társában, de elakadnak. Rylielt lehelyezi maga mellé egy viszonylag tisztább helyre, majd rögtön keresni kezdi az ajtót, réseket, bármit, ám annak hűlt helye.*
- Ki gondolta volna...
*Löki gúnyosan a levegőbe, hiszen valójában tényleg nincs meglepődve, szinte már tudja, mi fog következni. Már csak azt a sün-disznó-kardhalat várja, hogy megerőszakolja már... Mortarnak most nincs sok kedve körbenézni, sem akkor, ha csak simán kellékek lógnak mindenfele, sem akkor, ha tényleg halhullák pislognak rá élettelenül. Egyszerűen elment a kedve attól, hogy felfedezze ezt a helyet, mert már nagyon unja ezt az össze-visszaságot, és eléggé lelombozza a kedvét.
Hamarosan a híres neves orvos is megérkezik, aki úgy látszik, hogy hasonlóan nincs a helyzet magaslatán, épp úgy, ahogy a társaság sem. Természetesen ő is itt ragadt, ki gondolta volna... Mintha valami felsőbb hatalom irányítaná ezt az egészet. Először fájdalmat okoz nekik, majd az alattvalóit arra kényszeríti, hogy segítsenek a társaságon. Mintha ez a "felsőbb" hatalom azt se tudná, hogy mit csinál. Mintha egy hülye gyerek lenne, aki abban leli örömét, hogy hatalmával visszaélve emberekkel és egyéb lényekkel játszadozik. Úgyhogy nagy sóhajjal, unottan bök a szőkeség felé, majd elhelyezkedik valahol a hal körül, a földön ülve.*
- Ha kell segíteni, szólj.
*Mondja az orvosnak, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy hallénynek ajánlja fel segítségét.
Ekkor eszébe jut, hogy a fiú macskája is minden bizonnyal valahol itt tekereghet körülöttük, s hogy egy kicsit visszakapaszkodjon a valóságba, elkezdi magához hívogatni az állatot, aki ha odajön hozzá, kicsit megdögönyözi szerencsétlent.*

3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-08 18:03:01
 ÚJ
>Enneail Nerdshan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Eailel, Drogen//

*Ahogy közelednek a kovácsműhelyhez, szép lassan kezd hozzászokni az izzó fém szagéhoz. Persze ez nem azt jelenti, hogy ínyére lenne, de legalább már nem facsarja úgy az orrát.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy ne lenne fegyverem. Csak egy bolond nem hord magával fegyvert, ha hosszú útra indul. *Egy kicsit meglebbenti a köpenyét, hogy valamelyest kivillanjon alóla fegyvere, ezzel nyomatékosítva meg egy kicsit, azt, amit mond.*
-Viszont attól még nem kell szeretnem a szagát! *Ez utóbbit kis felhanggal, és enyhe sértett hangsúllyal veti oda a törpének. ~Remélem, nem akar közben még az én fejemre is rátukmálni egy szarvas ágytálat, mint ami az övén is fityeg.~ Erre a gondolatra kissé elmosolyodik.*
-Rendben menjünk, nézzünk körül. Lehet, hogy igénybe is kell majd vennem a kovács szolgálatait. Már ha nem rajtam akar meggazdagodni. *Mondja egy kicsit gúnyos hangsúllyal. Közben egy könnyed mozdulattal megtapogatja az erszényét, hogy nem hagyta e el valahol.* Valamint az edzés sincs ellenemre. Bár az ő nevében nem beszélhetek. *Néz le a bambán vigyorgó lányra.*

3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-08 15:55:25
 ÚJ
>Innar Baladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*A bárdok élete nem egyszerű. Sokan gondolhatják annak, hogy csak iszik meg nőzik, esetleg még emellett egy-egy fogadóban játszik kicsit a lantján és hamar össze is szed több marék aranyat. Na igen, van benne igazság is. Csak ugye nem mindegy, hogy az adott egyén, hogyan is játszik a hangszerén, mondjuk a lantján. Mert ha csak annyit tud róla, hogy hol van a nyaka, akkor az még oly kevés. Szóval a jól kereső bárdnak jónak kell lennie zenélésben. Az meg már csak plusz pont ha még mellé énekelni is tud. Ha ezek mind megvannak, akkor nagy esély van arra, hogy emberünk sikeres bárd lesz, vagy már az is. De persze ez a kis elmélkedés se szabályszerű. Hiszen példaképp itt van nekünk Innar Baladur. Nem végzett semmi flancos bárdképzőt vagy egyetemet. A lantját is kockázáson nyerte. De jól tudja használni és a hangja se az utolsó. Ebből adódóan gondolhatják sokan, hogy akkor biztos egy jól kereső bárd Ő, meg azt is, hogy piperkőc ruhákban sétafikál mindenfelé. Na igen, ez lenne a logikus a leírtak alapján, de mivel Innar jobban szeret inni és nőzni, mint rendes ruhákban járni, ezért is néz ki úgy, ahogy. Na meg persze ezért szokott a zsebe bepókhálósodni. Bár nem kell Őt félteni, megvan ahhoz az esze, hogy ne halassza magát éhen. Jelenleg épp az erdőben sétál, lantjával a hátán és egy nyugodt helyet keres ahol az ihlet arcon csapja és elkezdhet egy új dalt írni. Ez is egy nehézség a bárd létben. Nem mindig jönnek a szavak egy új dalhoz és így nehéz azt megírni. Nagyjából délután egy-két órával járhatunk. A nap átvilágít a fák lombkoronáján, a madarak csiripelnek. Akár a mesében. Remek alkalom arra, hogy Innar belekezdjen legújabb szerzeményébe, ami remélhetőleg meghozza a sikert és nagy pénzeket kaszálhat vele a fogadókban. Egymás után pakolja csizmás lábait, miközben a szél belekap kócos hajába. Bár az erdő csak egy útba eső hely neki, nem fog itt megállni. A tisztásra tart, ott szeretne leülni, élvezi a lágy szelet, a friss levegőt és a madárdalt. Jól érzi magát, úgy gondolja, hogy egy ilyen napot nem ronthat el semmi.*

3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-08 13:51:51
 ÚJ
>Ewica Delis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Szabad a pálya//

*Nem mondhatja, hogy nem volt már jobb éjszakája, de rosszabbakban is bővelkedik szép számmal, így reggelre azt kell megállapítania, egész pihentető volt alvása. Ugyan készletük már fogytán, az ő vizes butykosa még félig teli (vagy már félig üres, nézőpont kérdése). Ilyenkor érzi csak igazán szerencsésnek magát, hogy két ekkora szeszkazánnal mászkál, hiszen rajta kívül nem sokan tartanak, nem nagy igényt itókájára. Épp ezért fojtja el már csírájában a mozdulatot, mellyel az éltető nedűt kínálná a tarkaság felé, ki az utolsó cseppeket préseli ki saját piájából. Nem egészen biztos benne, hogy örülne felajánlásának, így inkább ő maga kortyol egy jó nagyot.
Útjuk további részét az elmúltak elemzésével és az eljövendők tervezgetésével tölti, csak keveset cserfeskedve, többségében szótlanul, hol társai mellett sétálva, hol néhány lépéssel lemaradva mögöttük. Éppen egy ilyen alkalommal szólítja Halax a két ifjoncot figyelmezésre. Pár szökelléssel hozza be hátrányát, hogy bólogatva helyeselhessen a szarka szavaira.*
- Igenis!
*Vigyorodik el végezetül, mókázás gyanánt még tiszteleg is egyet, hiszen annak ellenére, hogy nem kaptak semmiféle előleget (már amennyire ő tudja), minden kétséget kizáróan elegendő pénzmaggal rendelkeznek arra a kunyhóra. Amiben talán neki is jut egy saját szoba, nem csak Jaznek!*

3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-08 00:56:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő átka//

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A halőr nem hagyhatja el a posztját így, hogy magára maradt, de az irányt megmutatja uszonyával. A színház épülete mellett kell elhaladni, egészen a hátsó oldalig, ami mögött már nincsenek lakóházadnak berendezett hajóroncsok, nincs semmi, csak a végtelen tenger. Valószínűleg ez lehet a különös városka határa is. A korábban látott, lézengő halaknak itt már nyoma sincs, láthatóan senkinek meg sem fordul a fejében, hogy erre járjon, talán csak azoknak, akik a kellékekkel foglalkoznak.
Egy embermagas kagylóhéjból készült ajtó várja őket, rajta a felirat:
KELLÉKTÁR. Belépés csak illetékeseknek.
Valószínűleg a halakat távol tartja ennyi is, de a most érkező kis csapat nincs épp abban a helyzetben, hogy a szabályokkal törődjön. Az ajtó nincs bezárva, a legenyhébb nyomásnak is könnyen enged, ám korántsem bizonyul ez örömteli eseménynek. Ahelyett, hogy a kelléktárak megszokott, díszletekkel és egyéb kis kiegészítőkkel telezsúfolt helyiségébe nyernének bebocsátást, egy valóságos mészárszéket láthatnak maguk előtt. A falakat rozsdabarna foltok tarkítják, a földön haldarabok, belsőséget nyugszanak, a plafonról felkoncolt haltetemek lógnak alá mozdulatlanul. Bárki csinálta is, valódi profi munkának tűnik. A vágások egyenesek, a hason fut végig mindegyiknél, más sérülés nem is látszik. A belsőségeket eltávolították, azok hevernek szanaszét rendezetlenül. Teljesen kipucolták a testeket, a vért lecsapolták, majd itt hagyták őket lógni, mint valami morbid bábokat. Vajon mihez kellhetnek efféle "kellékek"?
A színházba nyíló ajtón át hamarosan egy szmokingot viselő kardhal lép be, aki mire felocsúdna, hogy hol is van, már nem tud visszahátrálni, halk kattanás jelzi, hogy az az ajtó bezárult. Azon, amelyiken a kalandor csapat érkezett, nyomtalanul tűnt el, így mind itt ragadtak, bezárva a mészárszékre.*
-Nos, khm... Azt mondták, valakiknek szüksége van orvosi ellátásra.
*Szemei ide-oda ugrálnak a felaggatott hullák között, míg végül kényszeríti magát, hogy az élőkre koncentráljon. Azt máris fel tudja mérni, hogy Ryliel ellátásra szorul, főleg így, hogy a lány a fájdalomtól már eszméletét vesztette.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.08 00:57:22

3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-07 20:37:18
 ÚJ
>Gaya Ereniss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Miután elhagyja a fürdőházat, csak úgy gondol egyet, és az erdő felé veszi az irányt. Bár nem szereti azt a helyet, de muszáj átvágnia, ha el akar jutni a tisztásra.*
~ Muszáj lesz. Az a kedvenc helyem.~
* Erőt véve magán, elindul a csapáson, ami kígyóként kanyarog az erdő sűrűje felé. Rémisztő hangok veszik körül, ágak törnek el a lába alatt. Minden egyes reccsenésnél összerezzen, és ijedten körülnéz. Mintha most gyalogolna a halálba. A közeli bokor megrezzen. Gaya felsikolt, és hátrahőköl. Lépteket hall. Több se kell neki, elkezd rohanni. Egy hatalmas fa tövében megáll, kifújja magát. És ekkor észreveszi, hogy a rémséges valami ott áll előtte. Egy ártatlan kismókus mered rá nagy szemekkel, majd a következő pillanatban eltűnik a bozótban. Hősünk idegesen felnevet, majd folytatja útját.*
~ Csak egy mókus volt. Csak egy kismókus. Semmi más.~

3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-07 20:20:07
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A kovácsműhelytől tovább siet, mert meglátja az erdő szélét, ami neki kedves ismerős és jó hely. Családjával régebben erdő lakó volt, így itt otthonosabban mozog, mint a városban. Az is eszébe jut, hogy talán itt alszik, ha nem talál jobb helyet, egy fa ágai között jó helye lesz. Megnyugszik a gondolattól, de nem adja fel, hogy előbb még megtalálja a tisztást, ahol először látott maga körül szépséget. Az tényleg szép hely volt, de már sötétedni kezd és sietnie kell, ha meg akarja találni. Sajnos útbaigazítója csak az erdőig magyarázta el az utat, innen már magának kell boldogulnia. Lába könnyedén tapossa az avart és az erdő fái között természetesen mozog. Számára ez az erdő nem barátságtalan, mint a temető, inkább otthonos. Megint megborzong, amikor eszébe jutnak az orkok. Nagy szerencséjük volt, ha egyedül kellett volna szembe néznie velük, akkor lehet minden átmenet nélkül elájul. Igyekszik elhessegetni magától a rossz emléket és inkább az erdő hangjaira figyel. Hamarosan egy ösvényre talál és azon kezd el haladni. Reméli, hogy ösztöneire hagyatkozva előbb utóbb csak céljához ér.*


3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-07 19:11:54
 ÚJ
>Halax Lamans avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Szabad a pálya//

*Hősünk sose szerette az erdőben eltöltött estéket. A reggeleket, érjék azok bárhol, kifejezetten rühelli, a tartalékok fogyását pedig kifejezetten vérlázítónak tartja. Csak a baj, folyton csak a baj!
Megközelítőleg huszadjára próbálja az utolsó cseppeket is kinyerni a felháborítóan száraz butykosból, miközben mogorva fejjel és hangulattal caplat a prüntyőkékkel. Miért is kell ez neki?
Az egyedüli öröm az ürömben, hogy közelednek a városhoz, ami utánpótlást jelent Halax leamortizálódott szervezetének. A legkisebb is számít, hejhó!*
- Na, kölkök! Minden világos? Lerendezitek azt az átokverte kunyhót, vagy mit, én meg kiokoskodom, hogy mi az apáimmal tudjuk feltölteni. Ha hepciáskodnak, hivatkozzatok rám, vagy akire akartok, és ha úgy se megy, majd elsikáljuk a dolgot. Értve vagyok?
*Szövegel, szerinte teljesen feleslegesen, miközben orrnyergét masszírozza. Vagy hatszor átbeszélték már a stratégiát, nem most fognak rajta változtatni. Vagy ha mégis, vonja meg vállát képzeletben, majd alkalmazkodnak. Abban legalább jók.*

3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-07 19:09:01
 ÚJ
>Arima Nissot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Hosszú, s kimerítő az út, de nem olyan fából faragták, hogy egy pár órás gyaloglástól meghátráljon. Igaz, mire eléri úti célját, az Artheniori erdő peremét, már apró cseppekben kiütközik homlokán a fáradtság, de ez egyáltalán nem zavarja. Volt már rosszabb utazása is, de arra inkább nem is gondol vissza...
Ügyesen kerülgeti a fákat, bokrokat s cserjéket, így nyomában úszó szoknyája sértetlenül éri el azt az apró kis tisztást, ahol egy pillanatra megpihen.*
~Mi legyen az első megállóm? Mindenképp valami csendes hely, a kikötő zsivajai után megérdemlek egy kis nyugalmat.~ *Miközben sorra veszi a lehetőségeket, arcán alig észrevehető, diadalmas mosoly kezd kibontakozni.*
~A fürdő.~ *Már régóta szerette volna meglátogatni ezt a helyet, s úgy tűnik a mostaninál nincs is rá jobb alkalom. Arca újra felölti közömbös álarcát, majd, most már kicsit visszafogottabb tempóban, megindul a fürdő irányába.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257