//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Valóban mosolyt láthat Morfiusz és ennek több oka is van, de leginkább az, hogy úgy érzi, picit talán megint közelebb kerültek egymáshoz. Azonban nem mondja ki, kicsit tart tőle, hogy Morf kinevetné, vagy letagadná, és egyik sem esne jól, így inkább vár szépen.*
~Mind a ketten tanulunk a másiktól, én is tőle, az már egyszer biztos.~
*Shyahar visszamosolyog Morfra, igazából most csendes és nyugodt, vár, valamire. Maga sem tudja még mire, csak érzi, hogy valami nagy is történhet hamarosan.*
- Figyelek *felel komolyan, mert tényleg.
Nem gondolatolvasó, de Morf arca és főleg a szemei beszédesek.*
~Nem igazán hisz az egészben. Amit meg tudok érteni, hiszen ez megfoghatatlan. Nem olyan, mint az az átkozott varázsgomba, ami nagyon is valós. Csak éppen a hatása teljességgel kiszámíthatatlan és katasztrofális lehet. Nem, azt semmiképp nem akarom. Nem akarom elveszíteni őt.~
*Shyahar tehát figyel, de ő nem a kedvese kezét nézi, hanem a szemeit.
Azt a mélybarna szempárt, mely nem a lángba néz, és így nyilván nem tudja kontrollálni, hogy pontosan hol is van az ujja. Elsőre az nem sikerülhet.
Shya épp ezért nem döbben meg Morf kiáltásán, sem a káromkodásán, sem a kitörésén.*
- Dehogyis! Nekem élve kellesz! *vágja rá, és a férfi keze után nyúl, sérült ujját laza természetességgel szopja a szájába, mintha csak egy gyerek ujjacskájával tenné.
Kicsi késedelemmel kapcsol, akkor lassan elereszti a férfi kezét és elkerekedő szemekkel néz fel rá.*
- Izé... Bocs.
*Aztán bólint és megállja, nem mosolyog diadalittasan, nem mert ez komoly dolog, nem verseny, annál is komolyabb és a tét elég nagy. Túl nagy, és Shyahar nem akar veszíteni.
Ujjbegyét a férfiéhoz érinti és a gyertyára néz, a lángba, majd Morfiuszra és lassan mozdítja a kezét.*
- Lassan. Együtt. Együtt, nem kapkodva. Olyan ez mint egy tánc. Együtt. *halkan duruzsolja a szavakat, félig magának, félig a kedvesének.
Együtt mozdulnak valóban, mintha csak táncolnának, zenére, vagy akár, mint előbb a szívük ritmusára, és majdnem sikerül is átjutni a lángon, mert Morf is figyel, nem veszi félvállról.*
~Működik!~
*Ez az első gondolata, mikor Morfiusz hirtelen elrántja a kezét és a fejéhez kap.
Nem kell sok ész ahhoz, hogy kitalálja, valószínűleg megint hallotta azt a sikolyt.
Száját beharapva nézi, próbálja kitalálni, mi következik.*
~Vajon feladja? Vagy nekimegyünk újra?~
*Kérdőn néz a férfira, majd szemöldökét összevonva a kabalatőrre. De nem utasítja vissza, mert úgy gondolja, Morfiusznak fontos, hogy elfogadja a tőrt, mint végső megoldást. Mint eszközt amivel megfékezheti, ha tombolni kezdene.*
~Más kérdés, hogy nem akarom használni rajta. Nem fogom. De ha így jobban megnyugszik, akkor legyen.~
*Shya maga mellé teszi a tőrt, aztán viszonozza a kedvese pillantását.*
- Innentől kissé ismeretlen tájra kalandozunk. Tudok róla, hogy sokszor sikerült már sokakkal, hogy egyfajta mély koncentrációban felnyílt az elméjükben az emlékek ajtaja *kezdi Shyahar komolyan.* Erről meséltem is neked.
*A lány közelebb hajol és Morf szemébe néz.*
- Az előbb úgy vettem észre, nálad ez működhet, de ahogy te sem, úgy én sem tudom mennyire fog kiütni téged. Azt... nos, azt szeretném tudni, hogy eddig, ha ilyen emlékbetörésed volt, utána mennyire pontosan emlékeztél a látott képekre, vagy a hangokra? És mennyire a valós világra? Mikor megtörténik érzékelni fogod a rétet? Ha beszélek hozzád közben hallani fogsz? Vagy csak az érintéseket érzed?
*Azt nem kell megkérdeznie, Morf meg akarja-e újra próbálni. Nem adta volna át a tőrét, ha nem így lenne.
Shya aprót bólint, előrehajol, és szinte a gyertya lángja fölött ad aprócska puszit Morfiusz szájára, aztán hátrahúzódik újra, de a kezét odanyújtja, pontosan úgy, mint az előbb.*
~Szeretlek.~
*A lány nyel egyet, de az ujjai nem remegnek.*
~Készen állsz?~