// Átkozott fogadó //
- Az már igaz, hogy nem éppen egyszerű itt a járás, de hát ne is várja el tőlünk senki, hogy első látásra már mindent tudjunk. Mondjuk nekünk igazából túlságosan sok helyre nem kell mennünk, csak a szobákat kell járnunk. Bár talán a takarítás még a többi helyre is értendő... *legyint gúnyosan* Viszont a szobaszolgálat az mit tesz? Bemész, és érdeklődsz, hogy kell-e valami nekik, vagy csak beállsz valami pult mögé, és jegyzeteled a kéréseket?
*Csóválja meg fejét értetlenül, egyre inkább csak arra gondolva, hogy mennyire nagyon nem akar takarítani, s hogy ez mennyire nem hozzá illik. Annak viszont örül, hogy maradhatnak a saját ruhájukban, hiszen nem tudja elképzelni magát egy olyan göncben, mint amit Awer visel. S ha már a ruháknál tartunk, Ada részéről még inkább csak örül, hogy nem kell valami sokkal jobban takaró szövetet magára öltenie, hiszen ez a lenge kis ruha nem sokat takar, no meg Mordach számára mindig örömöt jelent, mikor azokat a bizonyos szárnyakat csodálhatja.*
- Ugyan, nem kell magyarázkodni. *villantja fel kedves, s nagyon megértő mosolyát* Tudd, hogy nincs semmi hátsó szándékom, s illetlen sem vagyok egyáltalán. Sőt, akár azt is mondhatnám, hogy talpig úriember volnék! *húzza ki magát, majd felröhög* Nem kell aggódnod, mellettem biztonságban vagy, ahogy az első éjszakán, úgy a másodikon is. Ezért is ragaszkodtam annyira ahhoz, hogy egy szobában legyünk. Szóval, ez talán a kisebbik rossz! *vigyorodik el sunyin* Vagy egyedül, magányosan, távol tőlem kell töltened az éjszakát, vagy pedig velem egy ágyban, megbirkózva a ténnyel, hogy egy férfi vagyok.
*Ez most eléggé hülyén hangzott, de hát ami igaz, az igaz. Szavai is teljesen határozottak, viszont akad egy-két dolog, amiről mélyen hallgat, bár a tündérnek talán lehet néha apró sejtése. A Vörös valamiért mindig is rajongott a tündérekért, csodálatos és gyönyörű lényeknek találja őket, kik a legbúsabb pillanatot is képesek bearanyozni. E hölgyek iránt Mordach valami furcsa vonzalmat érez, ami most Adára nagyon is kiterjed. Mintha csak valami démon lenne, kinek legnagyobb mágiája a csábítás. Az meg már más kérdés, hogy ez a minden szempontból ártatlan lányka egy Mordachhoz hasonló férfi számára tényleg egy igazi kincset jelent, amire nagyon kell vigyázni, s szépen lassan kell megtörni. Nem lehet minden hülyeséggel azonnal lerohanni, hiszen ők sokkal érzékenyebbek, mint egy idősebb és tapasztaltabb nő. Bennük ébren kell tartani a tüzet, ugyanakkor kell figyelni a félelmekre is... Nem könnyű esetek, az már biztos! De hát Mordach sosem éppen a sor végén kullogott e téren, ha valakit le kellett vennie a lábáról!*
- Nos, igen, sose tudtam magam így elképzelni, s minden bizonnyal nem is fog bekövetkezni. *röhögi, majd kicsit komolyabbra vált* Ha megöregedek, akkor ez a hatalmas világ bezárul előttem. Vándorként ez jelenti az igazi halált... S ezt úgy a legegyszerűbb elkerülni, ha úgy halok meg, ahogy azt én szeretném, akkor, amikor én akarom. De ne is beszéljünk erről! *legyint egyet, majd megsimítja Ada arcát* Valóban nem itt fog minket utolérni a vég! Bár, ha tovább maradunk ebben a szobában, akkor lehet, úgyhogy...
*Azzal felpattan az ágyról, majd odalép az ajtóhoz, s fülét a fára tapasztja. Egy rövid ideig levegőt is alig vesz, úgy hallgatózik, majd egy ponton résnyire kinyitja az ajtót, s úgy kémlel ki, végül visszahajtja.*
- Úgy nézem, sehol senki. S ha jól sejtem, sajnos a kisasszonyt ki kell kísérnem a mosdóba. *kacsint* Úgyhogy ha valaki esetleg elkapna, mi csak a mosdót kerestük! *ismerteti a fedőszöveget* Mellesleg, ha már itt tartunk, talán valami ételt is szerezhetnénk! Megmondom őszintén, igazán régen volt már a reggel, s kéne az energia! Ha jól emlékszek, a konyha úgyis erre van valahol. Nos, hölgyemény, van kedved újabb izgalmakhoz?
*Vigyorog lelkesen, csípőre tett kezekkel, miközben lassan a tündér felé kezd sétálni. Bár azt mondogatta eddig magának, hogy most maradnak a hátsójukon, legalább az első éjen, de kíváncsisága hatalmas, s egy ártatlan kis sétába talán még nem fognak belehalni. Az éhségbe s a mosdóhiányba viszont igen, így a fedőtörténet nagyon is helytálló!*