//Ajándék a kis odúban//
*Tray... Tray... hogy őt mennyire bosszantja ez a férfi!
Olyan vehemens léptekkel caplat be az erdőbe, hogy jó pár perc kell neki, mire végre rendesen lenyugszik. De most a Pokolba is a történtekkel! Koncentrálnia kell!
Indulás előtt Meruwielnek még tennie kellett egy kis kitérőt.
Letudott mindent, amit Artheniorban való tartózkodása végével le kellett tudnia. Összepakolt, vásárolt, fürdött majd veszekedett egy mélységivel és odaadta a barakkban a családjának szánt levelet annak a fiúnak, aki reggelenként ott takarított, mielőtt a piactérre ment volna a karavánokhoz. Megígérte, hogy néhány arany fejében eljuttatja az üzenetet így vagy úgy Elfengorba. Így hát azzal sem volt már gondja. A szülei örülni fognak, hogy a nagyváros megismerése után visszatér az erdőbe, és Sylweran oldalán fog egy jó ügyért dolgozni.
Ám ezzel még nem volt minden lezárva. Volt ugyanis valaki, akivel elsőként találkozott Arthenior közelébe érve, és akivel ezután ugyan nem futott össze sehol sem, de nem felejtette el.
Így indulás előtt még elsiet az erdőbe, és megkeresi azt a nagy odvas fát, ahol Hással beszélgetett.
Egy deréknál szalagos, fehér, kis kék virágos ruhácska van nála, a lány lábára való, bebújós kék cipellővel. Ugyan a tündér azt mondta, nem érti az emberke ruháit, úgy vélte a lány, mikor ezt meglátta, hogy éppen illene a tündérhez, ha mégis csak kipróbálná ezt.
Papírba csomagolva, hogy ne koszolódjon, a fa odvába teszi azt, majd bepakol szépen mellé még egy tekercs pergament, egy alaposan lezárt kis üveg tintát, egy pennát, és egy üzenetet.
"Drága Hás!
Nem felejtettelek el, habár nem sodort minket össze a szél újra. Csak tudatni szeretném veled, hogy elhagyom Artheniort... s habár nem hazatérek, így nem vihetlek magammal még ki tudja meddig, de egy igencsak különleges helyre készülök. Az erdő szívébe tartok, egy népem béli vezetővel, s néhány új társammal. Ott fogunk felépíteni egy új otthont, amely talán hasonlatos lehet némiképp a miénkhez, ha nem is lesznek a fák tetején a házak. Sokfélék vagyunk... emberek, elfek, törpék, tündérek... és egy sötételf is, aki nem olyan, mint a többi. Tévedtem Hás, ó nagyot tévedtem! Azok között is akadnak jók, akiket rosszul ítélünk meg. De ezúttal lesz időm alaposan is megítélni a dolgokat. Nem tudom még miféle kaland várhat rám... de az biztos, hogy jó lényekkel leszek körülvéve. Bátor, erős, és nagyszerű lényekkel. Remélem, hogy a Te utad is szerencsésen alakul, és megtalálod, amit keresel! Vettem neked egy ruhát, hátha megtetszik, és mégis csak hordanád, biztosan csinos leszel benne. És hagyok itt neked tintát és íróeszközt, hogy alkalomadtán levelet válthassunk. Remélem hamarosan találkozunk valamilyen módon! Vigyázz nagyon magadra!
Ölel: Meruwiel"
Eztán ellenőrzi, hogy kívülről ne legyen látható, és csak a kis tündér találhassa azt meg. Rámosolyog az üres, csendes odúra. Néhány percig nézi azt, majd felsóhajt, és sarkon fordul, s elnyeli őt az erdő.*