Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 338 (6741. - 6760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6760. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 21:13:55
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Valószínűtlen szövetség//
//Megtörhetetlen eskü//

*Talán rossz szemszögből fogja fel az elf, hiszen Risztin döntött, hogy kit szolgál, eddig kézről kézre ment, amibe beleszólása nem volt, és az utóbbi volt a legrosszabb habár azt a fickót épphogy ma ismerte meg, de elég volt az egy nap ismeretség is. Egy nincstelen mit tudna felajánlani? Meg amúgy is elég szerényen áll az egészhez, és ezt mindkettőjük jól tudja.*
- Te döntésed, hogy mit kezdesz ezzel a pozícióval, tudom most nem igen lehetek a hasznodra de mindent teszek ami az erőmből telik. Habár kicsivel hasznosabb vagyok mint egy élettelen tárgy, mert én ha nem is túl gyorsan, de tudok fejlődni.
*Ha egy királynak tesznek esküt, akkor ők is eldobták a szabad akaratúkat? Egy célért élnek. Ország a királyért; király az országért. Vajon mi az igazság? Egy választás? Vagy egy törékeny egyensúly? Gyakorlatilag ezek fognak kirajzolódni kettőjük közötti kapcsolat a jövőben, csak ez piciben nyilvánul meg. Viszont másik félnek is át kell gondolni a döntéseket, ha olyat mond amihez vér tapad akkor mindkettőjük keze bemocskolódik.*

- Akkor Carynn-nek szólítalak. ~ Mitől ilyen merev? Lazítani meg kéne tanulnia. Vagy azért ilyen barátságtalan, mert félvér vagyok? Hát igen a sors nem kegyelmezett, kezdeti lépésünkbe nincs beleszólásunk, azért remélem megenyhül.~
- Veled tartok, amúgy sincs jobb ötletem, hogy hová is mehetnék. Véleményemre mindig számíthatsz ameddig nem akarsz mást hallani. *Ennek nem hangot, csak elmosolyodik, hiszen nem szeretné, hogy elszaladjon vele a ló. Nem célja a lány bizalmával játszani, csak azt szeretné, hogy próbálja ne feladatként felfogni hanem inkább egy lehetőségnek.*
- Részvétem... *Csak egy gesztus mikor mondja, ezt a fájdalmat nem tudja átérezni, talán hangján is hallatszik. Ezt képtelen átérezni. Szüleit nem ismerte, s nem olyanok vették körbe akikre számíthatott volna. Rögtön más hangszínben mondja, hiszen azért próbálkozik, s már nincs is olyan tréfás hangulatában.*
- Lehet, föntről is figyelnek.
*Nem tud meg sok mindent amit a lány mesél, de ha egy kicsivel több információ morzsát oszt meg vele, akkor biztosan azt mondaná, hogy bosszú nem old meg semmit, egy élettel ilyen módon nem lehet kiváltani, csak egy élőnek jelenthet meghosszabbítást egy időre. Nem szeretné ha múltba ragadna, az nem vezet sehová.*

6759. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 19:32:59
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Valószínűtlen szövetség//
//Megtörhetetlen eskü//

*Bólint egyet, persze, hogy érti. Neki az a fura, hogy valaki feladja a döntései akárcsak egy részét is ennyi miatt. A legtöbben megköszönik és távoznak.*
-Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy parancsokat adjak, döntéseket hozzak, amik másokat is befolyásolnak... *Kicsit megrázza a fejét, nem akkora nagy baj ez, a legtöbb helyzetben egyébként is inkább kérdezni fog.*
-Nincs mit. *Feleli.*
-Carynn vagy Sa'oirse. *Vágja rá azonnal, és csak valamivel később jön rá, hogy ez vicc akart lenni. Sajnos humorérzékkel nem áldották meg.
Egy idő után biztos vált majd, nem fogja örökké a vezetéknevén szólítani a fél-sötételfet. Egyelőre viszont ez mindkettejük számára szokatlan dolog lehet, Cairynn-nak még egy kicsit kényelmetlen is.
Ismételten bólint egyet.*
-Úgy lesz. *Amennyire nincs humora, olyannyira igyekszik komolyan venni a dolgokat: az elveit, a törvényeket, a most kötött paktumot.
Ismételten bólint egyet, és mivel a másiknak nincs más ötlete, elindul a tábora felé.
Amikor visszatér a vadászatból, már vidáman ropog a tűz, nem csak pár lángocskában ég, mint amikor Risztinre hagyta.*
-Szabad akaratodból. Elvégre, élő, gondolkozó lénynek lehet véleménye a dolgokról. *Lehet, hogy ez megint vicc volt, de az íjász lány még mindig képtelen megérteni.
Levágja a kért másik combot és oda nyújtja Fragorának. Miután ő is végzett a maga részével, kendőket készít elő, és elcsomagolja a maradékot. Közben elkezd válaszolni az elhangzott kérdésre.*
-Elsősorban szerencsés. De egész jó íjász vagyok, bár nem kitűnő. Nagyon kicsi korom óta járom ezt az erdőt, bár nem az Arthenior környéki részeket. Amikor már nem voltam kisgyermek, vadász lettem, és amikor az enyéimnek szüksége volt rá, harcos. De visszafelé már sokkal nehezebb lehet az út, azt hiszem. Vagy csak én nem tudom megtenni. *A végén megrázza a fejét. Ez az ő története röviden. Hosszabban beszélni róla fáj, még élénk az emlékkép az anyjáról, a barátairól akik odavesztek az orkok miatt. Reméli, hogy ez magyarázat arra, amit a lány kérdezett. Bár igazából tényleg csak szerencsés, rosszabbul is eltalálhatta volna azt az embert és akkor megnézhetik magukat. Ami ennél is rosszabb, ha el se találja, pedig az is lehetőség volt, ha nem is nagy.*

6758. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 18:28:07
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Fragora Risztin//
//Valószínűtlen szövetség//
//Megtörhetetlen eskü//

*Elég furcsa páros, semmilyen párhuzamot nem lehet vonni a két faj között. Ám ennek ellenére örömtelinek látja, ahogy elüldözi a férfit, s félelmében eliszkol.*
~ Fuss csak és vissza se gyere.~
*Kicsit meglepődik, mikor Risztin veheti át a fegyvereket.*
~ Remélem jól fogok szolgálni, és elégedett lesz velem.~
*Közben egy kis mosoly jelenik az arcán, mikor elfogadja a szolgálatait. Senkihez nem tudna menni a városban annak ellenére, hogy gyerekért még itt született, majd egészen más helyen nevelkedett fel, annyit elég tudni, hogy nem volt fényes gyermekkora, szó szerint az életén kívül nincs más értéke a világon.*
- Köszönöm, ha az akaratomat neked szentelem attól még egyelőre vannak érzelmeim.
*Kicsit árnyalja az előbbi fogadalmát, hogy nem egy lélektelen személlyel áll szemben, továbbá csak azt tudja megtenni amire önerőből képes, például, tépjen ki egy vastag fát gyökerestől akkor élete végéig próbálkozna, mert úgy sem tud ehhez hasonló kéréseket teljesíteni, ám ha megunja az elf, és nem kívánja tovább a szolgálatait akkor véget vet az életének.

Miután látja, elvörösödni Cairynnt, elneveti magát.*
- Még is mitől lettél olyan zavarban? Pedig olyan határozottsággal fogadtad el az ajánlatomat.
*Természetes elfogadja a kedves gesztust, hogy segítse felállni, a sok futás igen csak kimerült.*
- Hálás vagyok, az előbbi kijelentésedért.
*Nincs semmi szép a múltjában, és nem szeretné amúgy sem untatni az újdonsült "gazdáját".*
- Üdvözletem. Cairynn Sa'oirse. Van valami külön kérésed a számomra, hogy miként szólítsalak? Mester? Úrnő? Vagy egyéb megszólítások?
*Hangsúlyán érződik, hogy csak viccel, de ha egyszer van lehetősége, akkor miért ne használhatná ki? Viszont nem mond semmit arra, hogy Fragorát, hogyan szólítsa, kicsit bántja a fülét mikor szólítja, ámde a szíve joga, nincs joga beleszólni, habár azért a Risztinnek vagy a Risztinek jobban örülne, és nem a vezetéknevén szólítaná.*
- Akkor ezzel szerintem, tényleg megkötöttük a paktumot, kérlek viseld gondomat.
*Hát igen, a kard is kicsorbul, ha állandóan használják, egy idő után kicsorbul és tompa lesz. Követi Carynnt, tábor helyhez, úgy sincs jobb ötlete, örömmel fogadja a meghívást, azonban látja rajta, hogy nincs megelégedve a félsötételffel.*
- Időben érkeztél, még a hajam se görbült meg, így szerencsére nem szorulok orvosi segítségre, persze veled tartok.
~ Micsoda véletlen, hogy ő mentette meg az életemet, csak nem tudom, miként fogom őt szolgálni, sajnos még nem elég nagy tapasztalatom.~
*Tisztáshoz a sajgó lábaim oda ballag, majd leül, ha akarna sem tudna egy ilyen edzés után tovább haladni.*
- Rendben. *Erősíti meg válaszként.*
*Óvatosan teszi rá a tűzre, a gallyakat és a faágakat, ügyelve, arra is, hogy meg ne fulladjon a tűz.*
- Hogy szabad akaratomból tartsak veled, vagy parancsra? Miként szeretnéd?
*Egy kis csalfa mosoly jelenik meg az arcán.

Nem sokára a nyúl is megsül amit nem rég lőtt, és felkínálja a választási lehetőséget.*
- Én meg a másik combját kérem.
*Beleharap, majd elismerően hümmög egyet, hogy ízlik neki, miután elfogyasztja, egy kérdést tesz fel a lánynak.*
- Miféle vándor vagy aki ilyen jól céloz egy íjjal?

6757. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 17:21:48
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Fragora Risztin//
//Valószínűtlen szövetség//
//Megtörhetetlen eskü//

*A szökevény remeg, dadog, de úgy fest, tényleg jól van. Cairynn, miután azt hallja, rábízzák a rabszolgatartót, odasétál, menet közben eltéve az íját. Először a fegyvereket veszi el tőle.*
-Ez az ára annak, hogy csendben elmenjünk, és ne rohanjunk a Városi Őrséghez.
*A tőrt egyszerűen csak a földre dobja, valahová a félvér irányába, a számszeríjat viszont már odanyújtja.*
-Tessék.
*Aztán eltávolítja a nyilakat, mert azokra még szüksége lehet, és kár elpazarolni a jókat. Visszarakja az egyiket a tegezbe, és újra előveszi az íjat, ismét felajzva azt.*
-Mehetsz. És ha csak megfordulna a fejedben, hogy _te_ szaladj az őrséghez, tudd, hogy sok barátom van, hasonló vándorok, mint én. Nem hiszem, hogy el tudsz előlük menekülni, akkor se, ha engem bezárnak. És a szolga szabad, hiszen Artheniorban nincs rabszolgaság. *Mondja, ahogy elhátrál. A nyíl hegye még mindig a férfire mutat, és követi, ahogy az ösvény felé botorkál. Csak akkor fordul vissza, amikor az őrült már bőven lő- és látótávon kívül van.
Alig hogy ismét szemben van a félvérrel, azzal szembesül, hogy előtte térdel és valamilyen esküt tesz. Amit nem fog, nem tud visszautasítani. Szembe megy azzal, amit az adott szóról gondol.*
-Legyen. Még nem tudom, mit kezdünk ezzel, de legyen. És nem fogok kérdezni, ígérem. *Bólint rá, zavartan kissé vörösödő fülekkel. A kezét nyújtja Fragorának és ha a másik elfogadja, felsegíti. Nincs olyan szépen megfogalmazva, ahogy a félvér lány esküje, de az ő szavának is súlya van. Ez azt jelenti, hogy Fragnora múltja nem létezik számára, nem fog kérdezni, nem fog kutakodni, áskálódni.*
-Én Cairynn Sa'oirse vagyok. *Mondja mosolyogva ahogy elengedi a másik kezét.*
-Kicsit odébb láttam egy tisztást, arra gondoltam, letáborozok ott. Ha az esküd köt, akkor az engem is, mert felelős vagyok azért, hogy rendben legyél. Ha nincs jobb ötleted, akkor csatlakozhatsz hozzám. *Tart egy kis szünetet, számol.*
-Akkor holnap valamivel dél előtt elérjük Artheniort, ha nem sérültél meg, persze. *Szemügyre veszi a lányt, csak hogy biztos legyen a dologban. Nem kifejezetten boldog, hogy egy félvérrel kell utaznia, még kevésbé annak, hogy az illető kormos félvér, de elfogadta az esküt, ez van, nem küldheti el.
Ha a fél-elf nem ajánl más irányt, akkor elindul az általa ideálisnak vélt táborhely felé. Ha van, akkor Fragorát követi.
Az ő javaslata egy apró tisztás, ami a kitaposott útról nem látható, de ők láthatják, ha valaki közeledik. Talán tizenöt méter séta, talán kicsit több, de a terep viszonylag sima - már amennyire egy erdőben sima lehet a talaj -, így nem okozhat gondot a fáradt mélységinek sem.*
-Maradj itt, nem megyek messzire! *Inkább kérésnek hangzik, mint parancsnak, de az elf nincs hozzászokva ahhoz, hogy utasításokat adjon. A környéken gallyakat és leszakadt faágakat gyűjt, hogy legyen miből tüzet gyújtani. Pár marék száraz füvet is összeszed, hogy könnyebben gyulladjon majd meg a tábortűz.
Ezekkel tér vissza a táborba, és elkezd tüzet rakni, majd kovakövet szed elő az egyik kis táskából, ami az övén függ. Pár pillanat, és már ég is a tűz.*
-Figyelj rá, hogy ne aludjon ki! *Mondja, majd visszatér a fák közé. Talán fél órát lehet egyedül Fragona, amikor visszajön. Egy nyulat, meg nyársnak valót zsákmányolt, és ha a tűz még mindig ég, akkor neki is lát megnyúzni az állatot. Módszeresen, hogy a bunda egyben maradjon. A szegényeknek, áron alul jó lesz valamire. Talán negyed órát vacakol ezzel és a nyárssal, de hamarosan már ott pirulhat a nyúlpecsenye a lángok felett.
Cairynn, elégedetten a munkájával, útitársa felé fordul.*
-Bocsáss meg, meg se kérdeztem akarsz-e Artheniorba jönni velem. Állítólag szép hely, sokan lakják és szükségük van a harcosokra. *Pár szóval mesél csak a Levegő Városáról, hátha ez segít dönteni, elvégre nem tudhatja, mit tud a helyről a félvér és nem fog rákérdezni, hallott-e már róla. Nyilvánvalóan az ígérete miatt.
Amikor elkészül a nyúl, ami közel egy óra, talán több is, leveszi a tűzről és egy kis pengét varázsol elő, ami semmi másra nem lenne alkalmas azon kívül, hogy sültet szeleteljen vele, vagy hogy megnyúzza vele az állatot, ahogy azt tette korábban.*
-Mit kérsz? *Kérdezi, miután magának levágta az egyik combot.*

6756. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 16:12:37
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Fragora Risztin//
//Valószínűtlen szövetség//
//Megtörhetetlen eskü//

*Egyszer csak valami elkapja a nyáladzó férfit, és hirtelen megáll a félvér is, hosszas futás kimeríti és le ül a fűbe. Egy elf lány fekteti el a nyilával az üldözőt.*
- I-igen j-jól vagyok. *Hebegi-habogva tudja csak mondani, közben úgy dobog a szíve, hogy majd kiugrik a helyéről, mert még mindig megvan rémülve.
Mikor hallja a férfi ordibálását, szinte összerezzen félelmében.

Próbálja, azért nagy nehezen összekapni magát, és felállni, mikor hallja a hozzá szegezett kérdést.*
- Tégy belátásod szerint, de egy ilyen alaknak még élni sem szabadna...
*Cselekedetétől függetlenül, ha lelövi, vagy szabadon ereszti, hogy eliszkoljon a bűnös, utána egy furcsa pózt vesz fel.*
~ Nem kevesebbet, mint az életemet köszönhetem neki, ha nincs ez a lány akkor testem meggyalázva végzi holtan.~
*Nem is engedi szóhoz jutni az elfet és térdre rogy, nem abban lovagi formában, fáradság azért úrrá lesz a félsötételfen.*
- Nincs semmim amivel megköszönhetem az önzetlen segítségedet, ha nem vagy akkor csak az elfedett halottaknak számát növelném.
*Nem sokkal később egy olyan kijelentést tesz, ami talán mindkettőjük életét befolyásolni fogja, másik félen múlik, hogy elfogadja vagy sem.*
- Kérlek fogadd el a megtörhetetlen eskümet, és vele együtt mindenemet, testemet és lelkemet. Én Fragora Risztin örök hűséget fogadok neked, mindenben engedelmeskedek ha "úgy parancsolod" míg a halál el nem választ.
*Elsőre úgy hallatszik, mintha egy házassági fogadalom lenne, azonban ennél egy kicsit többről van szó. Nem tudja, hogy az ő értéktelen életével mit tud kezdeni egy hozzá hasonló elf, de ha elfogadja akkor a paktum érvénybe lép.*
- Ellenben egy kérésem lenne, még mielőtt elfogadná az ajánlatomat, a múltammal kapcsolatban kérem ne kérdezzen.
*Viszont, ez már csak Cairynn Sa'oirsen múlik, hogy milyen személyiség, csak a jó lelke fogja eldönteni.
Fogadalmat szó szerint, kell érteni, ennek ellenére a lány olyan amilyen ameddig nem kap egy határozott parancsot, s a képességeitől függően végrehajtja.*

6755. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 15:17:23
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Fragora Risztin//
//Valószínűtlen szövetség//

*Már Arthenior felé járhat, amikor valahonnan kiabálást hall. Az erdő útjai nem annyira rejtélyesek az elfek számára, főleg nem azok, akik erdő környékén nőttek fel és vadászattal töltötték az idejüket.
Először csak letér az ösvényről óvatos tempóban, és leveszi az íját a hátáról menet közben, aztán egyre gyorsabban kezd el sétálni, aztán futni kezd. Kerülgeti a fákat, bokrokat, egészen amíg nem hallja a lábak dobogását.
Nyilat tesz az idegre, felhúzza, céloz és lő az üldöző irányába, gondolkodás nélkül. Nem a felsőtestén találja el, hiába céloz oda, de a nyíl hegye belefúródik az őrült combjába hátulról. A lendület továbbviszi, de a lába nem, így arccal előre landol a földön. Cairynn titokban örül, hogy így sikerült elkapnia az üldözőt, így megkímélte a nyílvesszőt.
Remélhetőleg a lány... sötételf? Ebben nem lehet teljesen biztos az elf. Nem teljesen olyan, mint egy sötételf, félvér talán? Pillanatok alatt szaladnak végig a gondolatok az agyán, de aztán ki is veri őket a fejéből, mert nem ez a megfelelő időpont arra, hogy ezen agyaljon.*
-Jól vagy? *Kérdezi a menekülő lányt, miközben közé és a földön elterült rabszolgatartó közé araszol. Kicsit fordítja csak a fejét a másik felé, hogy lássa az őrültet a szeme sarkából.
Mire az üldöző elkezd feltápászkodni, lassan, már pontosan kettejük közt áll, felajzott íjjal, ezúttal a rabszolgatartó fejére célozva.*
-Vissza! *Kiáltja, még inkább hátrahúzva a nyilat és az ideget, mintha bármelyik pillanatban útnak indíthatná a vesszőt.*
-Az a lány a tulajdonom! A jogos tulajdonom! Az enyém! *Ordítja a férfi, és folytatja a feltápászkodást. Négykézláb áll, amikor Cairynn megereszti felé a nyilat, legalább annyira a saját bőrét féltve, mint az idegen fél-elfét. Ezúttal a vállát találja el és a férfi összeesik.*
-Mi legyen vele? *Kérdezi a szökött rabszolgát.*

6754. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 14:23:14
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

*Úgy tűnik első ránézésre, hogy egy mélységi rohan az életéért, egy bandita elől aki nem báj cseverészni akar a kis hölggyel, egyikük sem idevalósi. Ám mindkét megítélés helytelen. Lány nem sötételf csak félig az, a pasasnak a rabszolgája aki elől próbál elszökni. Kis híján majdnem megrontotta, mikor sikerült elszöknie előle.*
- Valaki segítsen *Kiabálja Fragora Risztin, s nem sokkal később egy számszeríj nyila suhan el a füle mellett, és csapódik egy fába.*
- Hiába kiabálsz kicsi lány úgy sem hallja senki, így is úgy is a magamévá foglak tenni, akár élsz akár halsz. *Micsoda kéjvágyak vezérlik, ezt az őrültet.*

~ Nem tudom lehagyni, túl gyorsan fut, viszont ha nem rázom le, akkor esélyem se lesz szemtől szembe megküzdenem vele, se fegyverem se semmim nincs amit tudnék használni ellene.~
*Nagyon liheg már a futástól, hiszen már tíz perce teljes erőbedobással fut, és azért nem egy rossz teljesítmény egy törékeny egyedtől aki, és a nomád bőrvértezet sem könnyíti meg a dolgát.
Az egész, úgy kezdődött, mikor bezárták egy szobába, elég későre járt ezért, azt hitte ez a lefekvésnek az ideje, s másnap elkezdődnek a gyötrelmek. Kinyitotta a szekrény ajtót ahol meglátta ezt a bőrvértet, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy felpróbálja, kis időbe bele is telik mire, felölti magára. Tisztára mintha ráöntötték volna, az egyik tükör előtt megszerette volna nézni magát zsebében talál egy szarvas függőt is. Ám nem sokkal ezután nyitott be a kéjenc, aki úgy gondolta, hogy örömteli lesz az éjszakája. Elég ittas volt ezért, sikerült kicsúsznia a kezei közül. Sajnálatos módon, nem hagyta annyiban, ezért utána eredt, fogta a számszeríját, és a tőrét, hogy móresre tanítsa a szökevényt, vagy inkább a tulajdonát.*

6753. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 11:51:54
 ÚJ
>Rossarie Guaidanne Ysmay avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Apollia//

*Rossarie apró bólintással jelzi, hogy köszöni a bemutatkozást.*
- Igen, a levél a kedves édesapjától érkezett. De az ön neve nem került megemlítésre. Ezért bátorkodtam megkérdezni.
*Még szép, hogy megkérdezte... jól is nézett volna ki, ha nem tudja annak a valakinek a nevét, akinek a védelmére felfogadták. Bár, ha belegondol kicsit, a neveket akár el is lehet hagyni, de ez most nem az ilyen eszmefuttatások ideje. A törékeny lány pedig tovább tereli a szót. Fegyverforgatás, és tanítás. A mozdulat, amikor a törékeny leány felemeli karját egy lendületes mozdulat kíséretében, mosolyt csal Rossarie arcára.*
~Istenek, de kis törékenynek tűnik. Nem bírná megemelni még a fokosomat sem rendesen.~
*A gondolat enyhe szégyenérzettel tölti el, hiszen mestere mindig is igyekezett a buta fejébe szuszakolni, hogy ne legyen előítéletes. Ennek megfelelően válaszol hát.*
- Fegyverhordozó vagyok, vagyis voltam egy felkent lovag mellett. Ő tanított engem a fegyverforgatás mikéntjeire és hogyanjaira. Úgyhogy... azt hiszem, bátran mondhatom, hogy igen, értek hozzá. És *itt jön a dolog faramuci része* meg tudom tanítani kegyedet, persze... Kezdetnek a tőrforgatást tudnám ajánlani.
*Hátha nem veszi rossz néven a kisasszony, suhan át agyán a gondolat, de azért némi büszkeséggel tölti el, hogy sikerült jól kihoznia magát ebből a dologból. Nem lett volna szép, ha a kisasszony láthatóan kezdetleges fizikumára tesz megjegyzést. A tőr használata azonban jó választás lehet: egy tőr kicsi, könnyű, forgatása nem igényel különösebb fizikumot, csupán ügyességet. Rossarie óvatosan előrehajol és dereka mögül előhúz valamit, amit át is nyújt a kisasszonynak.*
- Ez az én tőröm.
*Mondja, miközben nyelével előre nyújtja a fegyvert a törékeny leány felé.*
- Otromba darab, nincs benne semmi szépség, és a folyamatos élezés miatt a pengéje is csúnyácska. Azért vigyázzon vele.
*A pengének az a fura élesen csillogó fénye van, amin látszik, hogy rendszeresen, hosszasan és nagy odafigyeléssel élezik. Az a veszélyes csillanás az éle mentén, ami biztosítja, hogy akár borotválkozni is tudna vele egy férfi.*
- Ettől sokkal szebb tőröket lehet venni, kecseseket, vékony pengével, ami akár a ruha ujjába is rejthető, vagy a csizma szárába.
*Fura páros az övék most. Az előkelő nemes kisasszony finom ruhában, és a lecsúszott nemes lánya, aki poros vértben jár és sövények alatt alszik, ha nincs pénze szobára.*
- Kisasszony, ha megengedi... Megkérdezhetem, hogy pontosan mi is lesz a feladatom? Mármint, a levél írja, hogy vigyáznom kell a kisasszony testi épségére, ezt tudom. De van-e esetleg valami külön feladatom, vagy ilyesmi?

6752. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 08:22:07
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Rossarie//

*Apolliát tényleg érdekli a válasz a kérdésére. Sőt még több minden foglalkoztatja, de jelenlegi beszélgetőpartnere nem tűnik olyannak, aki szeret fecsegni. Ez ugyan hátrány, de nem akadály. Amikor Rossarie visszakérdez, a kisasszony csak még nagyobb szemeket mereszt rá, kedvesen mosolyogva, hátha ezzel bátorítani tudja. Nem tudhatja, hogy a lány azért nem válaszol, mert nem hallotta a kérdést rendesen vagy csak nem biztos benne, hogy Apolliát tényleg érdekli.*
- Kezdetnek jó!
*Csapja össze a tenyereit Apollia, miután végre hall egy bővebb választ. A mosolya nem fagy le az arcáról.*
- És még?
*Kérdezi lelkesen, arra számítva, hogy Rossarie ezután belelendül majd a beszédbe. Egyelőre ugyanis sokkal jobban érdekli mint a külvilág, neki nincs kedve mesélni, hiszen a saját történetét ismeri. Mások érdeklik. Na de legfőképp a külvilág.*
- Még nem tudja?
*Csodálkozik el a kérése, de egy pillanatra elvörösödik. Mennyi éve volt megtanulni mindent, főleg az illemet, erre pont most felejtette el.*
- Elnézést! Apollia Misscoulueryti a nevem, az édesapám pedig Efamar Misscoulueryti. Bizonyára ő küldte a levelet.
*Válaszol Rossarie kérdésére. A mosolya veszít a fényéből a zavar miatt, amiért egy ilyen alapvető dologról megfeledkezett. De ha túl van ezen a kötelező jellegű rituálén, nem búslakodik sokáig.*
- Ha jól sejtem, azért van mellettem, mert ért a kardforgatáshoz! Engem is megtaníthatna néhány fogásra!
*Mondja lelkesen. Még a karját is felemeli, hogy mutassa a lendületét. Látszik rajta, hogy elég vékonyka, talán még egy kardot sem bírna el.*

6751. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 21:36:46
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta - új napok telnek csendesen tova//

*Lorsan elf hallása már többször is meglepte, mikor maga sem volt tudatában annak, hogy valamit félhangosan maga elé dünnyög, és nem csak gondol rá, és ez most sincs másként.
De tagadni kár. Valóban kívánja a halat. Összefut a nyál a szájában, ha csak gondol rá.
Így nem csoda, ha a mosolya az azonnali jele az egyetértésének.*
– Az nagyon jó lenne! Vacsorára elkészülhetne. Ebben a nagy melegben jobban esne mint valami nehéz étel.
*Nittának eszébe jut még valami.*
– Meg, ha úgy látod, hogy nappal biztonságos, akkor a tóba is bemehetnénk kicsit, nem?
*Nagyon szeretné, jó lenne pancsolni egyet, de persze csak ha Lorsan úgy gondolja, hogy biztonságos és belefér az időbe. Mert nyilván a kerítés a legfontosabb, hogy az olyan sétáló dögök, amilyenek a párjára támadtak ne lopózhassanak a közelükbe, hogy védekezni tudjanak, hogy legyen idejük, ha valami netán mégis feltűnne.
Aztán persze munkához látnak, Nitta úgy találja, hogy Lorsan remekül halad, de azért nem csodálkozik nagyon rajta, a párja ügyes is, és gyors is, és nem is gyenge, azzal együtt sem, hogy elf.
Igazából Nittának azzal soha nem is volt baja, hogy Lorsan el, mindig inkább attól tartott, hogy ez fordítva lehet gond, de ennek már vége. Már csak az a fontos, hogy szeretik egymást. A többi nem érdekes. Semmi más nem számít.*
– Nincs ebben semmi mágia, egyszerűen csak figyeltelek, láttam a mozdulatodat, a tartásodat, és ilyen melegben, ásás közben, nos igen, úgy véltem szomjas lehetsz.
*Ott áll a párja előtt, őt nézi, ahogy nyel, ahogy mozog az ádámcsutkája, önkéntelenül is sóhajt egyet.*
~Milyen jóképű!~
*Komolyan bólint.*
– Akkor nem, te ezt jobban tudod. ~Hiszen köztük éltél egy ideig.~ Rendben, akkor nekifogok. És a fa. Az attól függ, hogy te mit mondasz, kedvesem. Ha úgy érzed elég időnk marad, mehetünk ma is, segítek, meg minden. De ha félő, hogy közben ránk esteledik, besötétedik, akkor menjünk holnap. Mondd akár ostobaságnak, valahogy nappal kevésbé félnék, akármi is jönne. Bár ne jöjjön semmi!
*Nitta bátran elmosolyodik, aztán a ház felé int.*
– Nagyjából fél óra, de kiáltok majd, jó?

6750. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 21:20:43
 ÚJ
>Rossarie Guaidanne Ysmay avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Apollia//

*Rossarie megkapja az indító kérdést. Mi sem egyszerűbb, nem igaz? Honnan jöttél, kérdezik az emberek, és Rossarie gyomra összeszorul, szinte önmagába roskad a belső szerv. Mégis mit válaszolhatna erre? Mégis mit válaszoljon erre? A törékeny leány enyhén oldalra billentett fejjel figyelte őt, mint valami ragadozómadár, kémleli őt, fürkészi arcát, mozdulatait, külsejét... Maga sem érti, miért lepődik meg ezen. Világéletében megnézték az emberek: lány létére magas és erőteljes testfelépítésű. Legtöbbször még a tőle idősebb fiúknál is magasabb és erősebb volt. Már apródként is megnézték, utána meg, miután "Talléros" Roderik fegyverhordozója lett, még inkább kijárt neki a fürkésző tekintetekből... nem is említve, hogy időközben kezdett kikerekedni bizonyos testtájakon. De most ez a fürkésző tekintet valamiért mégis más.*
- Öh... Honnan jöttem?
*Kérdez vissza hirtelen. Rossz szokása ez: visszakérdez, mint aki nem hallotta elsőre pontosan.*
- Egy kis majorságról, Lihanech mellől. Mézöböl határából. Ott van a családunk ~Kúriája? Kastélya? Viskója?~ háza. Csendes környék.
*Arcán bátortalan mosoly jelenik meg. Fejében eszeveszett táncukat járják a gondolatok, a tanácsok, minden, amit Roderik tanított neki még Avargázló előtt. De most semmi nem jut eszébe. Egyáltalán semmi... sem az illedelmes viselkedésről, sem a társalgás mikéntjéről. Kész katyvasz van a fejében.*
~Roderik nem lenne rám büszke... sose leszek igazi lovag... minden tanítás hiábavaló volt, a fejem olyan, mint egy tuskó.~
*Így korholja magát Rossarie és pár pillanatra lehajtja fejét. Igyekszik összeszedni gondolatait.*
- Folyik ott egy folyó, a helyiek csak úgy hívják, hogy a Lépes. Mert... mert a folyó mellett a földek, kövérek és termékenyek. A rétek tavasztól őszig virágba borulnak, ezért rengeteg a méhészet ott és temérdek a méz. Onnan jövök én is, kisasszony...
*Ekkor üt szöget a fejébe a felismerés. Nem is tudja, hogy kivel utazik együtt.*
- Elnézést, kisasszony... engedje meg... megkérdezhetem a nevét?

6749. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 20:26:48
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Rossarie//

*Apollia ellenben Rossarieval a lehető legtermészetesebben érzi magát. Se testtartásán, sem arckifejezésén nem látszik, hogy akárcsak egy cseppet is kellemetlenül érezné magát. Holott az ember azt hinné, hogy aki egész életét egy szobába bezárva tölti minimális emberi kapcsolatokkal, az inkább lesz félénk és naiv.
A lány válaszára kicsit oldalra dönti a fejét és úgy figyeli őt tovább érdeklődve. Nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen világlátott teremtmény nem tudna semmi újdonsággal szolgálni a számára. Kicsit talán el is bizonytalanodik Rossarie válaszára, beharapja az alsó ajkát.*
- Hát... esetleg mesélhetne kezdetben arról, hogy honnan jött... ilyenek.
*Válaszolja, s reméli, hogy ezzel ihletet ad a lánynak. Bizonyára ha elkezdi a beszédet, utána belelendül és lelőni sem lehet majd. Legalábbis Apollia ebben reménykedik. Ugyanis sohasem tud betelni a történetekkel, főleg akkor nem, ha azok egy élőlény szájából hangoznak el. Olvasni is szeret, de az mégsem akkora élmény, mint valakivel beszélgetni, esetleg testközelből átélni a kalandokat. Igazából elképzelései szerint most, hogy apja figyelő szeme nem lesz állandóan rajta, úgy tervezi, hogy nem fog állandóan otthon ücsörögni. Mindent meg akar nézni, amit csak lehet és most már mindent át akar élni, amiről eddig csak ovlasott!*

6748. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 18:56:23
 ÚJ
>Rossarie Guaidanne Ysmay avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Apollia//

*Rossarie kissé feszengve ül még a kocsiban és ezen nem sokat segít a felkérés sem: meséljen valamit. Ha van olyan mondat, ami fennakadást okoz nála, az talán pont ez. Meséljen valamit. Mégis mit meséljen? Pont ő meséljen egy ilyen finom kisasszonynak? Talpig vasban, koszosan, izzadtan ül ebben a kényelmes kocsiban, feneke alatt puha párna, nem a nyereg kemény bőrfelülete, kellemes az árnyékolás, nem süti tarkóját a nap, de mit meséljen ő, pont ő?!*
~Miiit mondjaaak?~
*Talán arcára is kiül egy pillanatra a tanácstalanság és az enyhe zavar, de nem hagyja magát kétségbe esni.*
- Ne haragudjon, kisasszony, de... nem tudom, hogy mit mesélhetnék, amivel felkelthetném az érdeklődését.
*Egy pillanatra úgy érzi, ezzel talán kivágta magát a kellemetlen helyzetből. Tekintete végigsiklik a vele szemben ülő törékeny leányon, annak ruházatán, finom kezén, arcán, a szép szemekbe is belepillant egy szívdobbanásnyi ideig.*
~Milyen törékeny és milyen szép, egek!~
*Egy pillanatra magára gondol, látja magát kívülről: a trampli, nagyra nőtt lányt a hosszú karokkal, a vastag csípővel és a hosszú lábakkal.*
~Bennem nincs semmi hasonló előkelőség... pedig mi is nemesek lennénk. Lennénk. De belőlem kispórolt a sors minden ilyen szépséget.~
*Halk sóhaj hagyja el ajkait és ahogy feltekint, mégis újra szóra nyitja a száját.*
- Ne haragudjon, kisasszony. Nem akartam illetlen lenni... Van valami esetleg, ami konkrétan érdekli? Talán mégis tudnék mesélni, ha szeretné.
*Arcára újra kiül a félszeg, barátságos mosoly.*

6747. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 17:43:07
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Rossarie//

*Apollia rettentően örül a találkozásnak, sőt az még jobban feldobja, hogy kísérője első ránézésre nem tűnik bunkónak. Kiderül majd, hogy a későbbiekben mennyire lesz az. Remélhetőleg semennyire.
A kisasszony nem törődött sokat a külsejével az indulás előtt, hiszen sietve távozott. A haja is kissé kócos, holott sokkal szebben rendbe tudta volna hozni.
Amíg a lány beszél és előveszi a leveleket, addig Apollia rámereszti nagy barna szemeit és kíváncsian figyeli a mozdulatait. Ez a tekintet akár zavarba ejtő is lehet annak, aki nem tudja milyen ártatlanul érdeklődő a kisasszony.*
- Fantasztikus!
*Veszi át a levelet Apollia, habár alig vet rá egy pillantást. Elég ránéznie az aláírásra és a pecsétre, nem is kukacoskodik tovább, kitárja Rossarie előtt az ajtót. Miután a lány beszáll, azt is láthatja, hogy Apollia egész testében törékeny és inkább hasonlít csontvázra, mint egy jól táplált nemesi kisasszonyra.*
- Persze, gyere csak! Nem akarok egyedül ülni idebent!
*Feleli vidáman. Megvárja, amíg a lány kiköti a lovat és beszáll mellé. Ezután becsukja mögötte az ajtót, majd kikiált a kocsisnak, hogy indulhatnak.*
- Mesélj valamit!
*Kéri rögtön Apollia, amint megindul a kocsi. Most már viszont zavarban van. Szívesen nézné továbbra is az erdőt, de a vele szemben helyet foglaló szerzet is elég érdekesnek bizonyul. Olyan finom vonású az arcéle, mégis páncélban van. Éles ellentét. Ez felkelti a lány érdeklődését, ha lehet még jobban. Emiatt cseppet sem zavartatja magát, nem érdekli, ha térdük összeér, vagy hogyha Rossarie kellemetlenül érzi magát Apollia tekinteteinek kereszttüzében.*

6746. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 17:27:35
 ÚJ
>Rossarie Guaidanne Ysmay avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Apollia//

*És igen! Tényleg kocsi döcög Rossarie felé és a lány arca felderül. Ajkai széles mosolyba, már-már vigyorba húzódnak pár pillanatra, amikor is eszébe jut, hogy talán jobb lenne nem ezzel az ábrázattal fogadni az érkezőket. Gyorsan rendezi vonásait kihúzza magát a nyeregben, de hirtelen úgy véli ez már talán pipiskedésnek számítana, szóval kipréseli tüdejéből a levegőt és csak egyszerűen várakozó állásba helyezkedik lovával. A kocsi lassít, Rossarie először a kocsisra pillant, tőle várja a megszólítást, de hamar rájön, hogy más a helyzet. Finom hang szólítja meg őt, és Rossarie a hang irányába fordítja a tekintetét.*
~Egek, milyen törékeny leány. A bőre olyan halovány, mint egy...~
*Nem meri még magának sem befejezni a gondolatot.*
- Jó napot!
*Viszonozza a köszöntést és még egy apró főhajtással is megspékeli azt.*
-Öhm... Igen, gondolom én leszek az.
*Hangjában némi bizonytalanság csendül, ami arcára is kiül kissé.*
-A nevem Rossarie Ysmay és...
*Épp mondaná, hogy kapott egy levelet, amiben ez és az állt, de a leány megelőzi őt és elkéri tőle az iratot.*
-Oh, persze. Adom is, csak egy pillanat.
*Zavartan kezd el matatni vértje illesztéseinél, míg végül becsúsztatja jobbját a mellvért és a bal vállvas közé, hogy pár pillanattal később egy enyhén gyűrött papírost nyújtson át. Nem szól semmit, csak átadja a levelet és vár, míg a törékeny teremtés beinvitálja őt a kocsiba.*
- Mármint hogy... szálljak be?
*Kérdez vissza zavartan és tekintetére ezúttal a csodálkozás ül ki. Ám nem sokat teketóriázik. Könnyed mozdulattal pattan ki a nyeregből, pár apró mozdulat és a hátasát a szekér mögé köti.*
- Jó utat, Bestia.
*Mondja és óvatosan belépdel a kocsiba. Nyakát előre behúzza nehogy a szemöldökfába koppintsa szemöldökét. Vértjének fém részei halkan csikorognak és súrlódnak, ahogy benn terem a kocsi belsejében. Tőle telhető legilledelmesebben leül a törékeny lánnyal szemközti oldalra ügyelve, hogy kettejük között maradjon kis szabad hely is, térdeik össze ne koccanjanak. Kezei ölében landolnak, összekulcsolva.*
~Na és most?~
*Kérdi magától félénken és egy félszeg mosolyt ad a lánynak vele szemben.*

6745. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 16:43:05
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Rossarie//

*Apolliában nem lankad az izgalom, ahogy a kocsi egyre csak döcög tovább. Sok zöldet láthatott már maga körül az úton is és a majorságban is, mégis rettentően élvezi, hogy még több fát láthat. Szíve szerint kipattanna a kocsiból és gyalog szaladna tovább, de ez nem lenne jó döntés. A következő gondolata, hogy előrekiabál a kocsisnak, hogy ugyan mégis mi tart ennyi ideig. Ennyi lenne a max hajtóerő? De aztán végül ezt sem teszi. Túl boldog ahhoz, hogy morgolódással rontsa el a hangulatot. Inkább kidugja a fejét az ablakon, dacolva a kockázattal, hogy valamilyen ág megcsapja porcelán bőrét. Nem igazán érdekli, már alig bír a fenekén maradni, alig várja, hogy Arthenior utcáin sétálgasson. Hirtelen egy lovas alakot lát meg az úton várakozva. Riadtan rántja be a fejét, nehogy letarolja az illető a kisasszony nyakát. A kosics az útonálló ellenére lassít, pedig a lány azt hitte, bölcsebb lenne az idegeneket gyorsan hátrahagyni, amíg nem találkoznak a testőrével. Apollia ráncolja a szemöldökeit, ahogy újra kinéz az ablakon, majd leesik neki a tény, hogy ez a fiatal lány miért is várakozhat itt.*
- Szép napot! Maga lesz a testőröm?
*Kérdezi értetlenül, ahogy kinyitja a kocsi ajtaját, hogy jobban rálássanak egymásra. Apollia kicsit furcsállja a helyzetet, hiszen egy jól edzett férfira számított mintsem egy lányra. De annyi baj legyen, őt ez nem zavarja. Még az sem érdekli igazán, hogy ez a hölgy mennyire tudja őt megvédeni, amíg be tudja őt avatni a világ dolgaiba.
Ha a lány bólint a kérdésére, akkor Apollia folytatja.*
- Esetleg meg tudná mutatni a levelet?
*Kérdezi, hisze hiába tapasztalatlan, nem buta. Reméli, hogy ez elég bizonyosság lesz számára. S ha ezt is tisztázták, akkor a kisasszony még szélesebbre tárja a lovaskocsi kisajtaját.*
- Beülhet ha szeretne, a lovat meg majd a kocsi után kötjük.
*Ez talán inkább egy felszólítás mint felajánlás. Apollia utál egyedül lenni, főleg hogyha van lehetősége a társaságra. Viszont ha Rossarie inkább a lován marad, akkor Apollia kilóg az ablakon, amíg mennek és úgy próbálja szóra bírni a lányt.*

6744. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 15:52:04
 ÚJ
>Rossarie Guaidanne Ysmay avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Rossarie türelmetlenül pislog jobbra, majd balra. Homlok-ráncolva, aprót hümmögve veszi tudomásul, hogy az út még mindig üres, sehol egy teremtő lélek, nemhogy a kocsi, amit megbeszéltek... "Megbeszéltek"; erős túlzás. A futár, aki a levelet hozta, nem mondott semmit, csak átnyújtotta a küldeményt és egy kurta főhajtás és egy szemtelen kacsintás kíséretében távozott is. A levél tartalma pedig kurtább volt a vártnál. Csupán egy időpont, egy helyszín és egy rövidke megjegyzés szerepelt benne, alatta aláírás, keltezés. Rossarie csodálkozott, nem értette, hogy akadtak a nyomára, de végül elhessegette a gondolatot, ha nem másért, hát azért, mert egyszerűen nem tudott rájönni a dolog nyitjára.*
- Hol vannak már?!
*Türelmetlenül tekint újra szét az úton, lova nyergében mocorog egy kicsit, tompora kezd zsibbadni a hosszas várakozástól.*
~Lehet kerülőn jönnek, vagy kerekük törött. Vagy banditák lepték meg őket. Nem, nem, az erős túlzás lenne.~
*Ajkait pengevékonyságúra préseli, keze erősen megszorítja a gyeplőt és már nyitja is a száját, hogy egy keresetlen megjegyzés kíséretében útnak eredjen vissza a városba, de valami visszatartja. Talán a lelkiismeret.*
- Még pár perc, ne türelmetlenkedj, Bestia.
*Mondja halkan a nyugodtan szuszogó patásnak, mintha pont az állat lenne az, aki úgy türelmetlenkedik. A lány beletúr a kanca dús mogyoróbarna sörényébe, miközben kissé közelebb hajol az állat füléhez, és úgy folytatja a mondókáját.*
- Itt lesznek, ne aggódj. Nem ültettek fel minket... megint. Roderik is mindig mondta: "Rossie, reményedben, hitedben sose csüggedj!" Emlékszel? Hát már hogyne emlékeznél? Okos paripa vagy te, Bestia.
*Halk sóhaj kíséretében egyenesedik fel újra a nyeregben a lány. Jobbja a gyeplőt tartja, bal karja pedig immár a kardmarkolaton nyugszik. A távolból pedig, mintegy varázsütésre, mintha közeledő kocsi zörgését és paták dobogását hallaná.*

6743. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-24 12:32:33
 ÚJ
>Vicros Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A Holdudvar felől érkezik Vicros az erdőbe, amire mindenki eddig azt mondta neki, hogy "Túl nagy és veszélyes, ne menj oda!". Vicros jó sötételfhez méltóan nem fél holmi sűrű és sötét erdőktől, ráadásul nincs kedve visszamenni a Holdudvarra, utána a Pegazus fogadóba, onnan Arthenior főterére, hogy utána a Szegénynegyeden, a Templomkerten, a Temetőn és a Folyóparton keresztül, hogy az Erdőszéli tisztásra jusson. Nincs ő teljesen megbolondulva, hogy ezért tegyen egy nagy kört a városban. Inkább gyorsan és sietősen megpróbál kijutni innen, ahogyan csak tud.*

6742. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-23 19:18:11
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta - új napok telnek csendesen tova//

- Sült halat? Amennyit csak megkívánsz, annyit készítek neked. Emlékszem pár régi fogásra, hogy ne csak úgy megsüssem. Tudod mit? Ebéd után megnézzük, hogy mi akad mára, hátha szerencsénk van, egy kis hal nekem is jól esne. Bármit is kérsz, én igyekszem teljesíteni. Neked bármit édesem.
* Ha Nitta a halat kívánja, hát akkor halat fog sütni. Igen, kis adag vajat megolvaszt, megfűszerezi és megforgatja majd benne a halszeleteket. Bár most még egy ideig nehezebben fognak menni a dolgok, de ha készen lesz a kerítés, akkor valamennyivel jobban fogják érezni magukat. A reggeli neki jól esik és szereti a nehezebb ételeket, de a halat is ugyanúgy szereti. Lényegében mindent, ami ehető és finom.
Odakint pedig dolgozgatnak és el-elnézegeti Nittát munka közben. Azt persze nem veszi észre, hogy kedvese rosszul lenne, bár lehet, hogy legközelebb észre fogja ezt venni. Időként azért ő is megpihen és mikor épp arra gondol, hogy jól esne egy hűvös korty, Nitta már ott is van a korsóval. *
- Mágus. Pont arra gondoltam, hogy jól esne némi víz.
* Nagyokat kortyol belőle, de nem adja vissza, tartja még a kezében. *
- Áh, nem. Nem mennék arra, csak ha nagyon muszáj. A környéken elég nagy terület az övék, felügyelik, vadásznak, szóval ha nagyon kell valami, akkor inkább a városi piac, az közelebb van.
- A fél óra az remek, addig ezeket elrámolom. Ebéd és halazás után, nos, nem is tudom. Vagy pihenünk délután és holnap megyünk fáért. Vagy ma délután megyünk fáért és holnaptól már azzal fogok szöszölni.
* Ezek közül lehet választani a mai napon. Nem nagy választék és hát a jelen körülmények között izé, szóval hát ez van. *

6741. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-07-22 22:20:44
 ÚJ
>Syvilius Ergador avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Mindig is erőssége volt a menekülés. Bár ez a két fickó megizzasztotta elég rendesen, azért volt már rosszabb. Biztos rendesen megfizették, akarom mondani megfizették volna őket. Bár nem sikerült Syvet elkapniuk, azért azt sikeresen elérték, hogy eltévedjen az erdőben. Ráadásul, már dél is jócskán elmúlt, és nem füllik még egy erdőben töltött éjszakához a foga. Főleg azok után, hogy hallotta, mik történnek ebben a városban. Zombik és még ki tudja mik, ráadásul, itt senki nem ismeri. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy eltévedt ebben az istenverte erdőben, és nincs nála, még csak egy tőr sem, hogy megvédje magát. Jó persze az ostor az övén függ, de az akkor sem az igazi. Végül, mikor már kellően kipihentnek érzi magát, nagy nehezen felkecmereg, és elindul a fák között. *
-Hahóóó. -
*Kiabálja, majd le is hurrogja magát, amiért már megint gyorsabban cselekszik, mint ahogy gondolkodna. Végül mégis folytatja, Legalább ha üldözik, más is eltéved nem csak ő. Ez a kis káröröm azért felvidítja kicsit, majd mikor meglátja a napot a fák koronája alá bukni, újra elkomorodik és gyorsabban kezdi szedni a lábát. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257