//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Morfiusz az áll alá nyúl, úgy fordítja maga felé az arcát, finoman fogja, szinte már óvatosan. Shya a barna szempárba néz, ami olyan sokatmondó tud lenni. nem egynemű vagy fakó, nem unalmas. A férfi talán nem is tudja, hogy milyen érdekesen váltakoznak az íriszén az árnyalatok, a mogyorótól egészen a sötét csokoládéig.*
~Ha nem ismerném ennyire, ilyen sok hat és hónap óta, akkor talán nem látnám. De így igen, ott van a szemében a kérdés.~
*Amikor Morf kimondja a szavakat, lassan és gyengéden elmosolyodik.*
- Jó.
~Hát megpróbáljuk!~
*A lány reménykedik, az hatalmas lenne, ha elsőre sikerülne, nagy győzelem, de lényegében bármi előrelépésnek örülne, aprócskának is, bárminek, ami elég lenne ahhoz, hogy Morfiusz ne adja fel. Azt már tudja, hogy a férfi nagyon kitartó tud lenni, ha lát esélyt a sikerre.*
- A gyertyás dolog az még nem az egésze, csak egy lépcső. Olyasmi, mint mikor a víziszonyos ember először belelép egy folyóba. Csak véletlen, hogy ismerem, de mivel...
*Nem kell folytatnia, minek kimondani, hogy Morfnak a tűzzel van gondja, így ezért ezt választotta neki. Illetve nem is választotta, inkább ösztönös volt.
A pihenőjük végeztével Shya újra lovacskázva folytatja az útját, számára ez így kényelmes, Morfiusz számára viszont minden bizonnyal megerőltető és izzasztó. A lány tisztában van azért vele, hogy bár átlagos alkatú, de azért nem semmi kis pehelysúlyú, és bár Morf madárkának nevezi, az ő csontjai korántsem olyan kis vékonyak.*
- Egyáltalán nem. Őszintén megmondom, élvezem. Eddig mindig csak az Ösvényen jártam, de így úttalan utakon nem. Olyan ez, mint a mesében. Valahol biztos van ösvény is, egy csapás, de te nem azon haladsz velem. Bár félő, így azért hagyunk nyomot, nem tudok vigyázni eléggé, az előbb letörtem egy bokorról egy ágacskát.
~Bár nem hiszem, hogy bárki is minket akarna megtalálni. Akkora stiklit csak nem csinált Morf.~
- Mindenképp, de még semmi. Majd talán valami kis tisztáson.
*Az erdő és az aljnövényzet is kedvez pár növénynek, csak éppen nem annak, amit most keres. Bár a többi helyét is igyekszik megjegyezni, meg úgy általában mindent, hogy akár egyedül is visszataláljon, ha szükséges lenne.*
- Hova megyünk?
*Shyaban felmerül az is, hogy végül mégis csak visszatérnek az ösvényre, csak mondjuk levágnak egy kanyart, de igazából ezt nem tartja túl valószínűnek a férfi utalásai alapján.
A figyelmeztetésre kuncogni kezd, de aztán elkomolyodik.*
- Nem árullak el. Komolyan nem. De egyébként nem is tudom, kinek adhatnám tovább. Van talán valaki, aki jobban szeretne egy fejjel alacsonyabbak látni?
*A férfi elszántan, és valljuk be tényleg fáradhatatlanul viszi tovább, míg egy apró tisztásra érnek, és Shya felsikkant.*
- Ott van!
*A lány természetesen a fekete nadálytőre érti. Az ott, a lilás virágokkal a másik oldalon.
Aztán ámulva nézi, hogy a kicsiny tisztás nem csak a keresett gyógynövényt rejti, hanem a bokrok alján egy rejtett csapóajtót is.
Tátva marad a szája, mert tényleg nem gondolta volna, árulkodó jeleket se látott.
Óvatosan mászik le Morf hátáról, majd a botja segítségével áll talpra. Mostanra már a jobb lába is megbírja, de azért még rendesen fáj, mégis a pihenő jót tett neki. Annyira, hogy most képes kicsit elhalasztani a növényszedést is, és kíváncsian kukucskál le a mélységbe. A lépcsőkön Morfiusz félig lesegíti, félig leemeli.
A lenti helyiség nem nagy, de azért akkora van, mint egy szobácska a Szegénynegyedben, sőt, majdnem akkora mint a szobájuk a Pegazusban.
Mikor már némi fény is van, hála a fáklyának és a nyílásoknak fejét hátrahajtva nézi a menedék tetejét.*
- A nagy fa alatt vagyunk? *kérdi, mert ez az első amire gondolni tud. De aztán jobban körbenéz, és a szája sarkába lassan mosoly költözik, ahogy a kis ablakszerű réseken behatol az erdő derengése is.*
- Ez, ez már valami *suttogja válaszul.* Még ágy is van, ládák... Minden lényegében.
*A férfira néz, fejét kicsit oldalra biccenti.*
- Az eső. Ezek szerint valahol a közelben nincs egy kis vízfolyás, akármilyen vékonyka? Egy forrás, vagy egy csermely? Csak mert jó lenne, ha nem csak az esőtől függene a dolog, legalábbis az ivóvíz mennyisége *teszi hozzá.* habár, szerintem ez a titkos menedék nem mostanában épült ide, és akkor is bizonyára figyeltek a részletekre.
*Shya reménykedőn pillant Morfiuszra, és nem, még fogalma sincs, ki és mikor alakította ki a bunkert.
Álldigál, súlyának nagyobb részét természetesen az ép lábára terheli, de máris gondolkodik. Aztán a botjára támaszkodva előrébb biceg, a zsákját az ágyra teszi, ujjait végigfuttatja a durván ácsolt fafelületen.*
- Ezt idelent kellett összerakni, ugye? A lépcsőn így egyben nem fért volna le. Nagyon ötletes ám.
*Újra körbenéz.*
- Mikor jártál erre legutóbb? *kíváncsiskodik, de közben az nézi van-e valamilyen seprű, vagy föntről kell-e majd ágakat lehozni, ha kicsit össze akar kotorni.*
- Hmm, végtére is napközben lehetünk fent is, meg úgyis ott van a növény is.
*Shya Morfra mosolyog.*
- Sosem laktam még ilyen helyen. De érdekes. És hát, itt vagy, bajom nem eshet, ugye?