Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-05 22:35:03
 ÚJ
>Daleilor Narchenar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Nerin Delkar //

*Daleilor mélyen alussza álmát az erdőben. Álmai a múltba történő kellemes dolgokat idézik fel. Mint például az, hogy lovaggá ütötték. Rengetegszer látta újra álmában, ahogy lovaggá ütik őt. Bár utólag inkább a rossz emlékek közé sorolható, de akkor, amikor még nem volt lovag nem tudta, hogy bohócok közé fog kerülni. Bár sokan mondták neki, de ezek a szavak szinte leperegtek róla. Így hát szörnyen boldog pillanat volt számára. Furcsa módon álmaiban is ugyan olyan boldog pillanatnak élte meg pedig tudta, hogy ez után mi következett. Csak álmaiban feledkezett meg róla. Viszont legszebb álmai nagyapjáról szóltak. Nem tagadás ő volt az élete egyik meghatározó pontja. Most talán csak valami szánalmas hivatalnok vagy halott volna, ha nagyapja nem tanítja meg a kardal bánni. Mert amit a lovagoknál úgymond "tanult" azzal egy nyuszit is gond volna akár megsebesíteni. A gyakorlások szinte csak abból álltak, hogy az a kevés, aki tudott bánni a kardal az csak dicsekedett, aki pedig jóformán azt sem tudtam melyik végén kell megfogni a kardot annyira ügyetlen volt csapkodott a kardal, mint valami őrült. Ráadásul ezt még gyakorlásnak merték nevezni. Persze ha csatára került a sor, akkor a dicsekvők megmutatták mit tudnak, de csak fele olyan jók voltak, mint, ahogy azt ők hitték ezért is sokat lekaszaboltak közülük. A gyengék pedig mögéjük bújtak. Ezért belőlük is fogytak az emberek, de ők legalább elfutottak. Bár ilyen csata csak egyszer vagy talán kétszer fordult elő. Többször nem bíztak a lovagokra ilyen fontos dolgot. Inkább a felderítést. Habár azt is elég gyakran bukták el mivel többnyire sikerült a legügyetlenebb embereket kiküldeni.
Hirtelen azt veszi észre, hogy álmát valami megszakítja és felébred. Érzi, hogy valami a vállához ér. Ösztönös mozdulattal kapja el azt a valamit és erősen szorítja. Lassacskán kinyílik a szeme. Amint meglátja, hogy mi, pontosabban ki fogta meg a vállát a szorítás megenyhül, és lassacskán elengedi a kezet. A sötét miatt alig lát. Viszont a kép egyre jobban tisztul ki. Aki felébresztette őt egy gyönyörűséges leány volt. Egy pillanatra azt hitte, hogy még mindig álmodik, de az álmai ennél sokkal homályosabbak. A lány tej szőke haja úgy csillog a sötét éjszakában akár a hold. Ajkai hasonlóan csillognak, bár nem ennyire fényes. A szemei akár a kristály, visszatükrözik a hold fényét. Ezután Daleilor nyájas, megnyugtató, de ugyanakkor kissé szégyenkező hangon megszólal.*
- Elnézést hölgyem. Nem akartam ilyen csúnyán megszorongatni. Csak hát tudja, a túlélési ösztön és a reflexek.
*A férfi arcára megnyugtató mosoly telepedik és mélyen a lány szemébe néz.*
- Még egyszer elnézését kérem hölgyem.
*Feláll és udvariasan meghajol.*
- A nevem Daleilor Narchenar. Örvendek a találkozásnak.

1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-05 21:11:48
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*A gnóm nem adja át a fegyvert, helyette hümmög egy sort, majd ránéz az nőre, és a hangjába enyhe cinizmussal megszólal.*
-Hát ez nem sok, nem vagyok biztos, hogy kiérdemelted a jutalmad, de ez nem tőlem függ, még maradj, valamit szeretnék tőled kettesben kérdezni.*Azzal egyszerűen odadobja a két selyem tokot a a lánynak, majd ismét a kovácsinas felé fordul, és megszólal.*
-Szóval minden úgy ment ahogy terveztük?*Hangja hideg, de így még inkább érezteti, hogy nem akar hazugságot hallani. Az inas megremeg a hirtelen váltástól, de válaszol is azonnal.*
-Semmi váratlan nem történt, alig volt vásárló, csak pont akkor voltak amikor jöttetek. A mester egész nap a nyílhegyet tanulmányozta amit találtak a hullákban.*A gnóm elégedett biccent, majd a különleges fegyverének az pengéje előkerül. Csak egy gyors mozdulat, és az inas lassan a földre esik. A gnóm ismét az eredar felé fordul.*
-Lenne szíves segíteni eltakarítani a tetemet?*Hangja hideg mintha csak valami apróságról beszélne olyan nyugodt, és hideg, fagyos, még az eredar is érzi, hogy nem valami senkiházi gyilkosocskával áll szemben. A gnóm a fejével jelez az nőnek, hogy várjon egy percet, majd egy lovat vezet elő az épület mögül. Ha a nő segít akkor felrakják mintha valami zsák lenne, majd az apró alak is felkapaszkodik, és megszólal.*
-Örülök, hogy megismerhettem.*Érződik, hogy csak az illedelmesség miatt mondja, hangjában ugyan úgy nincs érzelem mint eddig. Ezután megindul be az erdőbe. Még pár percig hallani a paták halk kopogását, majd csak az éjszaka megszokott zajai maradnak.*

1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:45:24
 ÚJ
>Kelteria Milert avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Az öreg emberrel folytatott kicsit sem kellemes beszélgetés után úgy dönt elhagyja a fogadót. Valahogy most nincs kedve itt lenni. Ahogy elindul, lábai az erdő felé vezetik, milyen furcsa is ez! Akaratlanul is oda megy, ahonnan jött.*
~Miért erre jövök? Miért jó ez nekem? Miért kell az emlékeket feleleveníteni? Hogy fájjon a lelkem? Hogy beleőrüljek a múltba? Vagy csak mert unatkoznak a szellemek és velem játszanak?~
*Az úton végig ezen gondolkodik, a Holdudvaron gyorsan keresztül vág. Körbe se néz, az erdőben, viszont eszébe jut először a kedves vándor férfi, majd ahogy lábai egyre közelebb viszik az ösvényhez, egy régebbi emlék is feldereng. Viszont ezzel nem akar foglalkozni inkább siet megtalálni az utat a kikötőbe kell neki a nyüzsgés és a tenger nyugalma.*

1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 19:32:51
 ÚJ
>Nerin Delkar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Daleilor Narchenar//

*Sötét árnyak gyülekeznek, a köd kezd leszállni a földre, s nem látni már nagyon a láb elé, így vigyázni kell, nehogy valami lyukba belelépjen az ember. A hold már magasan jár, a csillagok is felszálltak az égre. Nerin egyre beljebb halad az erdőbe, s az éjnél is sötétebb itt minden. Nerin alig lát valamicskét, de nagy ritkán egy kis fény bejut az erdőbe, így néha láthatja maga előtt az akadályokat, de még így is néha arcon csapja őt néhány faág, és bukdácsol a fák gyökereiben. Legtöbbször az anyjára gondol, hogy jó ötlet volt e őt egyedül otthon hagyni. Az apja halála nagyon megviselte az anyját, azóta is gyászol. Viszont ő már nem bírta volna ott. Muszáj, hogy felfedezze a világot, új ismereteket szerezzen, és barátságokat kössön egy életre. Közben egyre csak az erdő közepébe ért, s remélte, hogy nem téved el, majd egyszerre kissé kivilágosodott az erdő, és egy kisebb területre talált, hol egyszeriben megpillantott egy embert, ki a helyzetéről ítélve alszik. Bár az is lehet, hogy elájult? Nem tudja eldönteni, így lassanként közelít a férfi alakhoz, néhány percig figyeli, hogy egyáltalán lélegzik e. Miután meggyőződött róla, hogy igen, megérinti a vállát, és várja az idegen reakcióját.*

1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:41:15
 ÚJ
>Daleilor Narchenar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Miután Daleilor megkapta a kovácstól kért fegyvereket végre elindult az erdő felé aludni egyet. Már szinte át is ment rajta az álmosság, de a biztonság kedvéért jobba, ha alszik legalább két-három órát. Mostanában úgy sem szokik többet aludni. Az erdőben sétálva igyekszik, valami jó helyet találni ahol elaludhat. Hirtelen belép egy kisebb erdei tisztásra. Bár inkább egy kisebb területre ahol nem nőttek a fák túl sűrűn.*
~Ez itt egy remek táborhely volna. Talán két-három fát kéne kivágni és egy csomó sátor elférne itt. A fák nem fedik be így hát gond nélkül lehet itt tüzet rakni. Lehet, hogy volt itt régebben egy tábor aztán az itt levők taposták ki ennyire jól ezt a részt, de az is lehet, hogy csak szimplán nem nőttek itt sűrűn a fák. Bár az utóbbi nem igazán lehetséges mivel szinte nincs is itt gyom. Egy-két szál van, de az sem túl nagy. A kitaposatlan ösvények az erdőben többnyire fűvel és gyommal vannak beterítve, de e jó ha pár szál van. Ráadásul, ahogy nézem, a talajt az állatok sem járnak errefelé túl sűrűn. Néhány lábnyomot látok, de semmi többet. A növényevők nyilván a növények hiánya miatt nem járnak ide, a ragadozók pedig a növényevők hiánya miatt. ~
*Hirtelen megpillant egy patakot. Ahogy egyre közelebb halad hozzá látja, hogy a patakban levő víz egy igen csak vízben gazdag forrásból ered. Odamegy, megmossa a kezét és az arcát azután iszik egy keveset a forrás vizéből. Az íze kicsit furcsa, de iható. Hirtelen ásít egyet. Még egyszer körülnéz és meglát egy sziklát. Odasétál hozzá, leül, nekitámaszkodik, majd lehunyja szemeit. Az elalvás eleinte kissé nehézkesnek tűnt, de aztán hirtelen azon kapta magát, hogy máris álmodik. Szinte csak képeket lát, de néha kisebb jelenetek is előfordulnak. Rémálmok nem gyötrik. Azok csak akkor szokták, ha bűntudata van. Most viszont nem volt. Most főként a szegénynegyedben való képzelgéséről álmodott. Mondhatni álmában folytatódik a hallucináció. Habár nem sokáig folytatódott mivel a szegénynegyededből hirtelen családja házába került. Ezt a puszta követte. Nem tudta szabályozni az álmait ezért legtöbbször helyszínek közt ugrált. Összezavaró tudott lenni, mert néha azt sem tudta, hogy hol van. Bár ez csak álom, úgyhogy teljesen mindegy. Hirtelen felébred. Kinyissa szemeit és körülnéz. Nem lát semmit, úgyhogy ismét behunyja szemeit. Most kissé nehézkesen, de ismét elalszik.*

1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:35:11
 ÚJ
>Ilwen Jh'tatar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

*Ahhoz, hogy visszatérjen a barakkba, kicsit kerülnie kell sajnos. Az erdő felé indult meg, így az erdő szélén lévő ösvényen kell végigcaplatnia, ami összeköti a Holdudvart a kovácsműhellyel. Hosszabb, unalmas út, de legalább a természetben jár, ami megnyugtatja lelkét általában.

Mélyet szippant a friss levegőből, hallgatja a madarak csicsergését. Utóbbi igencsak elvétve hallatszik csupán, hisz az időjárás télies, ilyenkor pedig a legtöbb állat a búvóhelyén vagy a fészkében melegedik. Persze élelemért kimerészkednek, hisz az szükséges létükhöz, de jóval kevesebb madarat látni ilyentájban. Lassan megérkezik a kovácshoz, majd annak hátsó ajtaján belépve próbál átvágni a helyiségen.*

1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 16:06:09
 ÚJ
>Varya Aegoniss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A félelem háza//

//2.csoport//

*Sötétség és hideg... álomtalan alvás, zuhanás a semmibe... kavargó érzések, összefüggéstelen gondolatok tengerén ringatózva, s remélve, hogy sosem ébred fel...
De az élet nem ilyen, s végül Varya is magához tér a sötét, pinceszagú helyiségben. Először nem érti, mit keres itt, de másodszor sem igazán. Azonban az elmúlt napok történéseinek tükrében már kezdi megszokni ezt az értetlen állapotot. Haja vizesen tapad vállára, kényelmetlenül hideg és nyirkos itt minden. Pislog párat, hogy az álomnak még az emléke is eltűnjön lélektükreiből, majd körbekémlel. Olybá tűnik, bizony nincs egyedül eme sanyarú helyzetben. A többi jelenlévő beszéde számára összefüggéstelen és groteszk, egyáltalán mit érdekli ezeket, hogy miért vannak itt, és hol az az "itt"?
Feltornássza magát ülő helyzetbe, és a legnagyobb nyugalommal kezdi kicsavarni a nedvességet a hajából. Még dudorászik is mellé. Legkevésbé sem zavartatja magát az események ilyetén fordulata miatt, hiszen neki nem nagyon van félnivalója.*
-Elhagyatott, kósza lélek, karmaidtól én nem félek, a fény már régen elhagyott, s ki tudhatná, már rég halott...*énekelgeti halkan, csak a saját szórakoztatására, miközben a hajával foglalatoskodik. Igen, tényleg az a legnagyobb problémája az ilyen válságos helyzetekben, hogy unatkozik...
Az ajtó mögül érzékel ugyan halványan különféle érzelmeket, egyelőre nem tud mit kezdeni velük.
~Harag... unalmas és felesleges. Félelem... ez már jobb, de különbség van a félelem és a rettegés között.~ efféle magasröptű gondolatok foglalkoztatják, miközben a többiek tanakodnak, mitévők legyenek.*

1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 14:28:28
 ÚJ
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//A félelem háza//

//2.csoport//

*Drayen sajgó háttal, és hasogató fejfájással ébred. Értetlen ábrázattal ül fel és néz körbe.~Hol a pokolban vagyok?~Néz körbe a dohoz, sötét teremben. Az még dereng, hogy a szegénynegyedből sétált épp ki, és valami levél is van az emlékeiben, de hogy ide, hogy került fogalma sincs. Óriási erőlködés árán sikerül nagy nehez felülnie. Amit lát nem túl bizalomgerjesztő. Egy félhomályos, viszonylag kis alapterületű szobában van, már amennyire meg tudja itélni. Többen is vannak a teremben, bár sajnos nem mindegyikük élő. Lassan eljut a tudatáig egy kérdés.*
-Nem tudom, hogy kerültem ide, az az igazság.-
*fordul a szólóhoz, akiben egy fehér hajú férfit ismer fel,de tüzetesebb szemle után feltűnik még egy ork nő és...és egy kislány!~Ő hogy kerülhetett ide?~
Miután sikerült két lábra állni körbe tekintve így szól:*
-Mindenki jól van? Van valakinek halvány fogalma arról, hogy hol és miért vagyunk itt?-
*Egy gyors pillantás után szomorúan konstatálja, hogy semmilyen fegyver nincs nála.*

1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 14:12:59
 ÚJ
>Eldolar Arkheol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Eldolar vígan sétál az erdőben jobb kezét egyik tőrén tartva. Gyorsan gyalogol, mert a fák közül bármi kiugorhat és meglepheti. A tisztáson viszont gond lenne észrevétlenül elbújni mindennek és mindenkinek. Ez után hátra néz, hogy nem e követik, de nem lát senkit, aki mögötte menne. Ráadásul a fák között sem lát semmi mozgást csak hébe-hóba egykét, mókust. Vagy nyulat. Ezeken kívül viszont semmi jelentősebbet sem lát. Pedig az erdőben hemzsegnek a vadállatok, a szörnyek és a banditák. Mondjuk, ezek legtöbbször inkább egymást irtják, de az útonállókat is szívesen megtámadják. Főleg a banditák ők inkább az útonállókat fosztják ki. Egyszer volt velük dolga, de ők húzták a rövidebbet. Kissé ijedősek voltak így hát minden zajra odafigyeltek. Ő pedig figyelmetlenségüket kihasználva ölte meg őket.*

1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 12:14:10
 ÚJ
>Synalys Thenra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//
//1. csoport//

*Szemhéja olyan nehéznek tűnnek, így eltart egy darabig míg kinyithatja őket. Azonban a szeme világa nélkül is felfedezi, hogy milyen hideg van és a levegő milyen büdös. Továbbra is megpróbálja kinyitni szemeit, mert furdalja a kíváncsiság, hogy vajon megint, hová keveredett. Az előbb épp nyert Mtach ellen a barakkban és lepihent egy szalmakupacon pihenni. Ott melegebb volt az idő és az illatok is jók voltak. Ekkor végre felpattan a szemhéja és felfedezi azt a majdnem koromfekete sötétséget ami körülveszi. Csak egy kis parázs ad valami fényt a kandallóban. A hideg kövön fekve a teste teljesen áthűlt és mozogni is alig tud. ~Imádom a varázslatokat, csak ami eddig velem történt az mind idegesítő~ Körbetekint a falakon és nem lát egy ablakot sem, de a levegő mégis jár a szobában és elég büdös. Valami hideg koppan arcán. Kezével letörli a plafonból lecsöppent vízcseppet, de amint visszahelyezné maga mellé a kezét egy hideg tócsába érkezik amúgy is kihűlt tagja. Pár percig így fekszik, mikor is meghallja a nyögéseket, amik felettébb ismerősek számára. ~Talán ismét kalózhajón vagyok, csak most mint rab? Az nem lehet, mert a hajónak a fala is fából van és nem kőből. Minden bizonnyal egy feketébb ócska állapotban lévő épületben vagyok.~ Ekkor fogja le valami szorongás, hogy lehet egyedül van. Derekához nyúl, de nem találja fegyverét, még kedves fabotja is eltűnt. Ekkor hallja meg a mocorgásokat. Kezdi sejteni, hogy nincs egyedül és szemei is lassan hozzászoknak a sötétséghez így kiveszi az alakokat. Lassan feláll, minden tagját kinyújtóztatja. Lábával belebotlik valami, ami igencsak élőnek tűnik. Lehajol és egy szőke hölgy arcába tekint. Felvillantja szokásos vicsorát, melytől egy veszett ebhez hasonlít.*
-Üdv, hölgyike. Úgy látom szobatársak lettünk. Bár a ház elég fos állapotban van.-*Modora elég rossz és ez lehet nem tetszik a másik félnek,csakhogy Synt ez cseppet sem zavarja, hisz kalóz volt. Felegyenesedik és előrenyúl. Egy szekrényt talál amin könyvek vannak. Levesz egyet és a kandallóhoz sétál. Rádobja az alig valami tűzre és kezeit odanyújtja, hogy kicsit felmelegedjen. Amint ez megtörtént, felfedezőtúrára indul. A kandallón lévő koponya megtetszik neki és megsimogatja. Látott már szebb darabokat is, így hát elég értéktelennek saccolja meg és ott is hagyja. A kandalló feletti kép felettébb elnyeri tetszését. Ez már érhet valamit és úgy dönt, hogy majd később visszajön érte és ha kiszabadulnak eladja. Megpillantja az öreg papát is aki szintén élőnek tűnik.*
-Jó napot öregapám. Maga talán ennek az ócska háznak a tulaja?-*Néz kérdőn a bácsira. Visszaindul a szekrényhez és kinyitja az alsó ajtókat hátha talál valami érdekeset. Ezután a nem elreteszelt ajtóhoz megy és megpróbálja kinyitni. Akár sikerül, akár nem a belécezett ajtó jobban érdekli. Körbesétál a szobában és belebotlik egy orkba és egy erős fiatalemberre.*
-Hej Ti. Segítsetek kinyitni már azt az elgerendázott ajtót. Nem muszáj mindig civakodni. Később is megölheted.-*Kacsint az orkra, azzal az ajtóhoz indul.
-Meg aztán Te is hősködhetsz később.-*Intézi szavait a lovagféléhez. Az ajtóhoz érve ismét egy hölgyikébe botlik, aki elég picurka és mégse látszik tündérnek hisz elég feketés.*
-Cicuska, Te meg miféle lény vagy. Láttam már furcsa tündért, de ilyen feketén szépet még nem.-*Mondja miközben a két férfira vár, akik segíthetnek leszedni a gerendát.*

A hozzászólás írója (Synalys Thenra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.04 12:16:44

1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 11:51:37
 ÚJ
>Bron von Naberus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//

//1. csoport//

*Mély, álomtalan álomban nyugszik. Hogy békésen, azt nem mondhatná, mert a nyomasztó, nyugtalanító, üres sötétség, ami körbeöleli, magába szívja.. Az minden, csak nem békés.
Érzi, hogy megrándul a karja. Valamiféle reflex lehet. Ezzel egy időben hangok, sőt, szagok is átszivárognak a sűrű sötétségbe. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy álmodik-e, vagy ez a valóság? Talán valahol e kettő keskeny mezsgyéjén egyensúlyozik, s kétségbeesve próbál minden olyan dolgot megragadni, mely kizökkentené ebből a furcsa, ellenséges közegből.
Ezek az ingerek pedig rettentő lassan érkeznek, de nincs is bennük sok köszönet. Először az átható, dohos szag költözik orrüregeibe, melytől sehogy sem tud szabadulni. Másodszorra arra lesz figyelmes, hogy végigfut a hideg gerince mentén. Beleborzong. Bizony elég kellemetlen dolog alvás közben fázni. Ha valóban alszik egyáltalán.*

*Még javában az öntudatlanság peremén egyensúlyozik, mikor újabb, az eddigieknél sokkal intenzívebb és agresszívabb, külső behatás éri. Erős kéz ragadja meg nyaka alatt a mellényét és megrázza. Legalábbis ő így érzi. Erre már kinyílnak szemei, hogy elébe tóduljon egy agyaras, mérgesen érdeklődő pofázmány.*
- Takarodj a látóteremből, ostoba ork.
*Ezek az első szavai, melyeket kimond, még mindig félkábán. Felpattanni helyéről egyelőre eszébe sem jut, és Drazának is össze kell szednie minden erejét, ha netán fél kézzel fel akarná ráncigálni.
Hunyorog párat. Közben elönti agyát némi kijózanító, kiábrándító hűvösség. Nagyokat pislog. Rájön, hogy egy nyirkos fal tövében ücsörög, és az álmába beszivárgó szagok nagyon is valóságosak.
Itt esik le neki, hogy a Kriehen Garahaed nevet hallotta. Hm, roppant ismerősnek tűnik, de pillanatnyilag nem tudja hová tenni. Sőt, azt sem, hogy hol van, vagy miként került ide. Legutoljára.. hol is. Na, hol is?
Sört vedelt és sült húst zabált a Pegazusban másodmagával. Igen. Jó nyomon jár. Aztán egyedül indult el, de vajon hová..? Az már rejtély számára. Megpróbál jobban tájékozódni, de úgy tűnik, ez az ork nagyon kíváncsi; csak éppen a nyálkás agyarai közül előtörő röfögésből ő nem ért egy kukkot sem.*
- Eressz el de rögtön! Mi a fenéért hoztál ide? Hiszen nincs nálam semmi értékes!
*Villámként csap belé a felismerés.*
- Kiraboltál, disznó?!
*Az első dolgok, melyek eszébe jutnak. Mert a szobából és a többiekből még nem sokat lát az előtte tornyosuló alak miatt, így azt hiszi, hogy az ork rabolta el. Máris tőre után kaparászik, amikor..*
- Eeor fattyaira! A fegyvereim!
*Hűlt helyüket találja. A helyzet így már elég kétségbeejtővé kezd válni - a tőreitől és kardjától megfosztva fenemód kényelmetlenül érzi magát.
Izeg-mozog még egy sort, és közben gyorsan rájön, hogy ha szabadulni akar ettől a pofától, mely "legkedvesebb" álmából felriasztotta, felelnie kell neki. Nade melyik a jó válasz?*
- De! *vágja rá szinte gondolkodás nélkül.* - Ismerősen cseng a név. Csak pillanatnyilag nem tudom hová tenni. Ha lennél olyan kedves és hagynál némi levegőt venni, szavamra mondom, átgondolnám a dolgot, a végén talán még választ is kapnál.

1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 10:40:01
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*Nem támad, miért is tenné? Nem fél a gyilkolástól, de most nem azért van itt. A gnóm még tartozik neki, így ha nekiesik, csak leshetné, mikor kapja meg áhított fegyverét.
Először nem akaródzik válaszolnia a feltett kérdésre, de ahogy előkerül a sötét kis huzat, abból pedig a legyezője... Annak szépségét látva, s hogy mennyit változott az elmúlt pár óra alatt, egy pár szívdobbanásnyi időre elakad még a lélegzete is.
Aztán persze megered a nyelve, s újra hűvössé vált hangon, szárazon közli a tényeket.*
- A város kapott egy kettős gyilkosságot a nyakába, és egy gyanúsítható alakot, akit jó ideig kell majd gyötörni, hogy beismerjen. Ez jó ideig le fogja kötni az őrséget, a végére meg is feledkeznek arról a néhány mázsa vasról.
*A kocsis ugyan azonnal beköpte őt, s azt is hallotta, hogy őröket küldtek a házához... De ez nem nyom semmit a latban. A ház tiszta és rendben van, többször is alaposan feltakarított. Nagyjából semmi sem utal arra, hogy a két holttest nála járt, a szomszédai is úgy ismerik, mint ártatlan kisasszonyt... s így, kézzelfogható bizonyíték híján a kocsis kénytelen lesz beismerni, hogy ő a gyilkos, s csak találomra rá akarta kenni valakire. Tervei szerint most egy darabig még úgyis bújkál, de ha meg is találják... Ugyan ki hinné el arról az ártatlanul mosolygó fiatal, vékonyka lányról, hogy végzett két emberrel - akiknek az egyike ráadásul egy megtermett őr volt?
Fejében felnevet az ércesebbik, gonosz hang, s a másik, valamivel nyugodtabb pedig halk dallamot kezd dúdolni.
Rahil bal kezét, immár karmok nélkül, felfelé fordított tenyérrel lassan a gnóm felé nyújtja, azt jelezve, végre meg akarja kapni a jussát. Közben persze jobbja még mindig rövidkardja közelében, annak szinte a markolatára fonódott ujjakkal vár. Szeret túlbiztosítani, gyűlöli a kellemetlen meglepetéseket.*
- Kettőt ígértetek. Hol a másik?
*Kérdi olyan szelíden, ahogy csak képes rá ebben a helyzetben. Nem akar számonkérőnek tűnni, hiába tehetné meg, s ugyanígy kapzsinak sem akar látszani. Pedig igazán szívesen fogná már a kezébe a két gyönyörűséget. Közelebbről is meg akarja csodálni a domború vereteket, s a csipkemintás élt... Sőt, ki is akarja próbálni, hogy a hajszálvékony penge hogyan vágja a húst. Ez utóbbihoz épp kapóra jön, hogy itt az erdő szinte egy pár lépésre tőle, benne megannyi kóborló állattal...
Kitartóan tartja tehát kezét, hogy megkaparinthassa a csakis a számára készült fegyvert, várja a választ a kérdésére. Szívesen hagyná már maga mögött az egész hóbelebancot a maga kis piszkos ügyleteivel együtt, hogy végre a maga mocskos szenvedélyének éljen.*

1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-04 10:12:26
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

* Úgy tűnik ma szerencséje van. Lábai nem csuklanak össze a fáradtságtól, hanem kényelmes tempóban viszik egyre beljebb és beljebb, míg meg nem pillant egy számára megfelelő fát. Régen, mikor folyton úton volt sokszor húzta meg magát erdőben, ám mostanában, mivel az éjszakákat inkább fogadókban tölti kissé elszokott tőle.
Karjában sincs sokkal több erő, mint a lábában, így többször is neki kell futnia, hogy elég magasan legyen ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Mikor már majdnem öt méterrel van a föld felett megáll és -amennyire lehet- kényelmesen elhelyezkedik egy vastagabb ágon. Igen kimerült, így hamar el is nyomja az álom.*

1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 21:23:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*A gnóm mintha csak várná, hogy a nő támadjon, kezében a már látott kard mintha csak azért lenne, kikészítve, hogy azonnal reagálhasson a vöröske cselekedeteire. A kérdés, ami az itt megjelenésnek az okát nem marad sokáig megválaszolatlan.*
-Arra lennék kíváncsi, hogy mit csináltál az ügy érdekében. Részletes beszámolót várok a cselekedeteidről.*Nem indokolja meg, miért várja el, hogy a lány úgy táncoljon ahogy ő fütyül, de előhúz egy téglalap alakú szövet tokot, a zsebéből és előveszi a tartalmát. Az egyik legyező van benne, de alig lehet ráismerni. A durva fűrész fogazat helyére vékony szálakból álló csipkére hasonlító éles díszítés kerül, miközben maga a legyező, mintha különböző fémekkel lenne kiverve, amitől az eredar hajának színében pompázó rózsák láthatóak rajta, míg az alap szín a lány bőrére hasonlít. A gnóm, nem adja át a fegyvert, csak előveszi és megmutatja, majd visszateszi a tokba, és várja a jelentést.*

1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 20:07:10
 ÚJ
>Mtach Liner avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//

//2. csoport//

*Mtach kissé kábán ébred. Amíg nem nyitja ki a szemeit, fogalma sincs, hol van és hogy mi is történt valójában. A barakkban eltöltött idő után volt a szálláson és elintézte a haját. A feje még mindig sebes, mert úgy csinálta, ahogy orkéknál szokás: amit tudott, kitépett, a többit pedig késsel vagdosta le. Csak egy lófarokba fogott, kisebb mennyiségű, hosszú fekete haj maradt a fején, mellette mindehol kopasz, illetve sebes. Pont úgy néz most ki, mint a harcos ork nők Ch'bguraiban, ahonnan ő jött. A hajtépkedés után aludni akart, de úgy látszik, nem úgy sikerült az este, ahogy gondolta...
Mikor körülnéz, sötétet lát. Hideg van, fény sehol, helyette áporodott levegő, amit dögszag és füst leng körbe. Valami csöpög és valaki nyöszörög. Az orknak rossz sejtése van.*
~Neee, már megint az a füstalak? Hogy a nyavalya törné ki...~
*Arra gondol, hogy újabb játszmába keverték bele. Ez esetben annyi előnye mindenképp van, hogy egy ilyet már megoldott. Nem egyedül, de már egy kicsit jobban rá fog állni az agya.
Először fényt keres és talál is. Egy kandalló van a szobában és az ork lány pont ennek a közelében fekszik. A kevéske fényben lát néhány dolgot és személyt. Kissé zsibbadt, de összeszedi magát és feláll. Óvatosan csinálja, nehogy valami baj legyen, hiszen ki tudja, milyen csapdák vagy egyéb gonoszságok vannak itt.
Először azt nézi meg, kik vannak még itt rajta kívül. A fegyveréhez kap, de nincs nála. Morog egyet, mivel a fegyver olyan neki, mint másnak a ruha. Neki még fontosabb is. Végig morog, mint egy kutya. Lát két nőt, egy erősebb kinézetűt és egy gyengébb kinézetűt. Az egyik mellett egy kistermetű lány fekszik, és van még egy férfi vörös köntösben. Egy másik, fehér hajú most ébred fel és már kérdezősködik is. Neki sincs fogalma arról, hogy hogy került ide. Mtach ránéz és morog. Egyelőre nem szól semmit. Mindketten ugyanannyit tudnak, fölöslegesnek tartja ezt el is mondani.
Beszéd helyett körbenéz. Szemben van egy ajtó. Csak azért nem megy ki rajta rögtön, mert gyanakszik, hogy nem ilyen egyszerű. Egyelőre nincs idióta versike meg megjelenő mágus, de valami ilyesmit sejt. Csontvázakat lát, amiken még van egy kis hús, innen jöhet a dögszag. Lehet, hogy egy előző, elrabolt csapat tagjai ezek.*
~Szép kilátások...~
*Egy polcon van egy kis üvegtárgy. Az alatt van az egyik maradvány, felláncolva. Jobbra egy másik ilyen és rajta fekszik a harmadik. Az ork lány megnézi a holttesteket, aztán az élőket is. Akik most fekszenek itt, azok közül egyiken sem lát bilincset. A halottak közül kettő viszont meg volt bilincselve.*
~A harmadik tette ezt, mert így akart kijutni? Hát ráfázott...~
*Az ork lány megnézi közelebbről is a testeket. A lombik alattinál talál egy tolvajkulcsot. Megnézi, hogy hova illik. Hozzápróbálja a láncok nyitjához, majd az ajtóhoz is. Nem nyitja ki egyiket sem. A halottakat kioldani fölöslegesnek találja, az ajtón túl pedig akármi lehet. Inkább mást küldene előre, ha majd arra kerül a sor, hogy kimennek.
Ezután pedig megnézi azt a lombikot. Nem mozdítja meg, csak nézegeti. Igazából abban reménykedik, hogy lesz egy pár okos a többiek között. Ha az ő intelligenciájára kell hagyatkozni, az már régen rossz...*

A hozzászólás írója (Mtach Liner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.03 20:10:50

1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 19:58:34
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

*Learon Derin miután végzett a meditálással és a pihenéssel az erdőn keresztüli utat választja a mágustorony felé, hiszen bármennyivel is nehezebb egy erdei út, sokkal közelebb áll hozzá, mint a hajók, meg a folyó. Itt nyugodtan élvezheti az általa annyira szeretett fákat és füvet. Mivel a lábán lévő seb valamennyire begyógyult, nem akarja tovább viselni a cipőt, ami csak akadályozza a járását. De, hogy mégse fertőződjön el a sebe, egy nagyon vékony bőrből készült lábbelit húz fel, amit ő maga készített. Ebben sem érzi a talpa alatt a füvet, de mégsem olyan merev, mint a fatalpú cipő. Miközben sétálgat, karját felköti egy darab ruhával, hogy mégse lógjon ott mellette. Mivel kezd elmúlni a gyógyszer hatása, kezd visszatérni szeme élessége, és jókedve is, hiszen a fájdalom már teljesen eltűnt. Dúdolgatni kezd egy dalt, hogy elüsse az időt, mivel az út elég hosszúnak ígérkezik. Hamarosan rátalál egy ösvényre, ami már jobban használtnak tűnik, mint az, amin eddig haladt.*

1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 17:38:46
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//A félelem háza//

//2. csoport//

*Mordokhai utolsó emléke, hogy a szegénynegyedben sétál, éppen a fogadó irányába. Kisebbfajta emlékezetkiesésnek mondható ami történt vele. Életében nem volt még ilyen furcsa érzése, hiszen még soha nem itta magát részegre és fejbe verve sem volt nagyon, bár az előfordult párszor. Az ébrenlét és az álom határán lebeg, érzi a furcsa, fojtogató szagot, ugyanakkor a testét félig-meddig még kellemes érzések uralják. Sajnálatos módon végül a rideg valóság győz. A férfi kiszakad a másik világ lágy öleléséből és minden jó eltűnik. Mi váltja fel a helyét? Egyelőre fogalma sincs róla, a szemét nem nyitotta még ki. Csak azt érzi, hogy minden végtagja sajog, a haja mocskos és kellemetlen bűz terjeng.*
~Nem túl bizalomgerjesztő...~
*Elégedetten nyugtázza, hogy legalább gondolkodni képes. Ez is valami. Lassan-lassan kinyitja a szemeit, de csak azért, hogy újra becsukja. Ezt még párszor elismétli. Motoszkálást hall, ez egy kevés reményfoszlány, nem szeretne most egyedül lenni. Bár kérdéses, hogy barát-e vagy ellenség, aki neszel körülötte. Végül lendületet vesz és megpróbál felülni. Nem sikerül. Felpattannak a szemei. Most már sikerülhet felülnie. Sikerül is. Körülnéz, hogy hol is van. Amit lát, nem tölti el nyugalommal. A szoba ahol még pár másik emberrel együtt ébredt, sötétnek is mondható. Ablak hiányában nem látni túl sokat, csak egy kandallóban izzik még a fa és ennek köszönhetően kísérteties félhomály uralkodik a helységben. Először egy ork nőt lát meg, aztán a többieket is szemügyre veszi. Nem szól egy szót sem, csak megpróbál feltápászkodni. Csodával határos módon képes rá, bár a gerince nem túl hálás érte. Továbbra is hallgat, cseverészni később is tud, egyelőre a szoba érdekli. A három test láttán nyel egyet, de semmi más reakció. Látott már hullát, ha nem is ilyen állapotban. Akarva-akaratlanul az övéhez kapja a kezét, de megdöbbenve jön rá, hogy azon bizony nem lóg semmi. Sem erszény, sem kard, sem tőr, se semmi más amivel tudna kezdeni valamit. Végül megszólal.*
- Ti is hasonlóképp kerültetek ide?
*Most abban az állapotban van, hogy nem tesz eleget az illemnek és magázódik. Szemrevételezi, hogy kik vannak még itt. Hatalmas meglepetéssel veszi tudomásul, hogy egy kislány is ide került.*
~Fantasztikus~
*Teljesen elkedvteleníti, hogy még a pipája sincs nála. Aki idehozta gondoskodott róla, hogy teljesen rossz legyen a hangulata ébredéskor.*

1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 16:15:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Balszerencse)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Szelíd

//Flow Waris és Elmina Torawy//

*Úgy tűik, a törékeny kislányokat nagyon vonzza az erdő sötétsége és veszélyei, már nem az első alkalom, hogy ilyenforma kis tündérkék és elfecskék adják a fejüket az itteni létre. Valószínűleg nem tudnak a mindenki más által ismert veszélyekről, így vidáman mászkálnak.

Úgy látszik, ebben az esetben még a veszélyes állatoktól és eltévedéstől sem kell félni, hisz van egy erdőjárónk, aki tökéletesen ismeri a terepet. Ellenben felvetődik a kérdés, hogy egy "kis" tündér - aki ezzel a magassággal kész behemót a fajtársai között, szinte már amorf méreteket ölt -, mi a fenét keres az erdő mélyében. Ott nincs is kinek furulyáznia. No, sebaj, hisz fára mászni természetesen tud.

Apropó, fák. Érdekes jelenségnek lehetünk szemtanúi, ugyanis a sűrű, zárt lomkoronájú erdőben az elf békésen nézegeti az égboltot, sőt, még a napnyugtát is, tehát keresztüllát nem csak a lombkoronán, hanem egyenesen az egész hegységen, és egy több hétnyi járóföldnyi erdőn egyaránt.*

- Mit kerestek itt, ostoba kislányok? *Hallatszik egy mély, reszelős hang, szinte pont akkor, mikor meglátják egymást, találkoznak. Hang alapján egyértelműen férfi, de a forrását sem az elf, sem a tündér nem látja. Egy pillanattal később a tűz sisteregve kialszik, de füst nem száll fel onnan.* Bolondok vagytok tán, vagy öngyilkosok akartok lenni?

1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 15:23:24
 ÚJ
>Draza a Nyelv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//

*Draza prüszkölve ébred, egy számára ismeretlen helyen, egy számára ismeretlen emberrel. Az ork hamarost felpattan, körbekémlelve a helyet. Hogy került ide? Nem tudja. Utolsó emléke, hogy Garahaednével társalog. Éppen arról kérdezte, hogy megtudja-e mondnai hol találja azt a titokzatos házat. Vagy nem is kérdezte, csupán csak akarta? Úgy hasít belé a felismerés, mint a hideg kés. Fanyarul morran egyet. Megtalálta a házat...*
*Grabancon ragadja a férfit, ki nem messze tőle ül a földön, s úgy faggatja:*
- Talpra fiú! Mit mond neked Kriehen Garahaed neve?
*A kérdés logikusnak hat számára, hisz Draza tudja - vagyis tudni véli -, hogy miért került ide. Túl sokat kérdezősködött a házról. A hogyan már lényegtelen, hiszen itt van. Bizonyára elég jó módszerük van, ha sikerült. De akkor ki hozhatta ide? A fogadós, Garahaedné? Tudnia kell, hogy ez a másik milyen kapcsolatba került az egyetlen túlélővel, vagy magával az épülettel.
Biztos egyáltalán, hogy ez "az" a ház? Draza nem látja értelmét, hogy csak úgy elraboltak volna egy orkot, ha az nem okozott volna problémát. Lehet, hogy az őrség rájött, hogy ki ő? Akkor viszont ez a másik alak nem lehet más, mint az egyik társa.*
- Küldetésem Arthenior... *kezdi esküjét ork nyelven, s ha ez a másik valóban az egyik társa, úgy tudnia kell befejezni is. Ha nem képes rá, úgy Draza megnyugodhat, s titka nincs veszélyben. Az ő élete még mindig csekélyebb áldozat, minthogy a város megtudja, mit is tervez a Horda.

1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 14:56:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

//A félelem háza//

*Sokakhoz eljutott a levélke, amit valaki –talán maga Kriehen Garahaed?- szétszórt a városban, a szellő gondjaira bízva a továbbjutását, reménykedve abban, hogy sikeresen inthet másokat az óvatosságra.
Sokakhoz eljutott a levél, de biztosan nem mindenkihez. Azonban ez nem gátolta meg a Házat, vagy annak Őrzőit abban, hogy egy újabb csoportot, egy tucatnyi embert, orkot, és egyebet ragadjanak el ismét. Akadhat így, aki tudja, hová került – de akadhat olyan is, akit meglepetésként ér, hogy dohszagú sötétben ébred, méghozzá arra, hogy a hideg levegő cirógatja meg az arcát, s tagjai áthűltek a hideg kövön fekve.
Előző este mindenki tette a dolgát, ki-ki dorbézolt talán, társának segédkezett a házimunkában, vagy egy esti vadászaton ejtett vadat tűzött nyársra, hogy a magas lángok közt pecsenyepirosra süsse saját zsírjában. A múlt mindenki számára más, a jelen azonban egy.
Hideg, sötét, ablaktalan szoba, dög- és füstszagot hordozó nyirkos, dohos levegő. A mennyezetről csöpögő és a padló repedezett, nyálkás kövezetén tócsákba gyűlő víz hangja, és távoli suhogásé, halk nyögéseké, fel-felsejdülő zokogásé...
Mindennemű fegyverektől megfosztottságé. Egy hajtű nem sok – de még ennyi sincs senkinél.*

1. csoport (Grendin, Bron, Synalys, Draza, Skree, Echomalerana)

*Az első, aki kinyitja szemeit, az az idős Grendin, aki nem messze fekszik a szoba egyik sarkában található kandallótól, melyben még pislákol halványan a tűz. Így az ő teste, tagjai nincsenek is annyira áthűlve, elgémberedve, mint a többieké lehetnek.
Ha az öreg felkel, és jobban körülnéz, a kandalló szélén egy koponyát, a kandalló fölött pedig valami vigyorgó, a szó legteljesebb értelmében véve ellenszenves nemes férfiúról készült festményt láthat. Ezektől balra ajtót, ismét balra pedig, a másik falon, egy méretes, széles szekrényt figyelhet meg. Ezen mindössze három polc van, alsó része pedig kétfelé nyíló ajtós szekrény.
Ettől a szekrénytől balra ismétcsak ajtó nyílik, mely belülről, tehát a hatos csapat oldaláról van elreteszelve egy akkora gerendával, amit az idős úr egymaga biztosan nem emel meg.
Következőnek Skree ébred, pontosan a szekrény előtt. Szorosan mellette Synalys teste fekszik, felszínesen pihegve, így Skree-nek igen óvatosnak kell lennie, ha felkel, nehogy meglökje a szekrényt. Némelyik könyv, ami rajta kapott helyet, eléggé lelóg a polcról, így egy óvatlan mozdulattal könnyedén elérhetné, hogy az áthűlt végtagjai okozta kellemetlenség mellé még egy méretes könyv is kupán vágja.
Echomalerana a belülről elreteszelt ajtó előtt fekszik, s ez is az, ami felébreszti: az ajtó alatti résen ugyanis elég erősen tör be a huzat a szoba ablaknélkülisége ellenére is.
Bron és Draza a szoba teljesen üres sarkában, ülve kelnek. Mindketten arra ébredhetnek, hogy a falak nyirkossága teljesen átitatta ruházatukat, s emiatt egész testükön kezdenek már lúdbőrösek lenni.


2. csoport (Timandra, Drayen, Mtach, Varya, Mordokhai)

*Elsőként Mtach ébred, nem messze a kandallótól, amiben még pislákol némi tűz, így az ő tagjai kevésbé gémberedettek. Ha felkel, öt másikat láthat maga körül: két nőt, egy kislányt, egy férfit vörös köntösben, és egy másikat, akinek hófehér haja nyugodtan terül el feje körül a mocsokban. Egyelőre mindegyikük mozdulatlan, még mély álmot alszik.
Ha az ork felkel és jobban körülnéz, a szemközti falon lát egyetlen ajtót, mellette balra pedig, szemmagasságban egy polcot, rajta egy méretesebb, majdcsak emberfej méretű lombikkal. Szintén az ajtó mellett három testet – jobban mondva csontvázakat, melyeken már hús is alig van, csupán néhai ruházatuk teszi a látványukat kevésbé gyomorforgatóvá. Az egyik ilyen test az ajtótól jobb kéz felé esik, két karját még ma is fogják a falba rögzített láncos béklyók. Pontosan előtte egy másik test, mintha halálában a megláncolt ölébe feküdt volna megnyugvásért. Az ajtótól balra pedig, pontosan a polc alatt, szintén felláncolt karokkal ücsörög a harmadik test. Ha ezt jobban is megnézi az ork, mellette, a fal tövében egy aprócska fémtárgyat láthat, méghozzá egy tolvajkulcsot.
Mire Mtach mindent szemügyre vesz, a kislány is ébredezni kezd, valahol a szoba közepén. Neki egyelőre nem kell szembesülnie a halottak látványával, a mellette fekvő hangosan szuszogó nő teste ugyanis eltakarja a kilátást az ajtó felé. Tima így csupán a hangokat hallhatja egyelőre, ahogy Mtach közlekedik a testek között. A mellette fekvő nőt viszont, akárhogy is ébresztgeti, nem fogja tudni felkelteni.
A következő ébredő a két férfi, s legvégül Varya. Utóbbinak szintén nem akaródzik felkelni, kellemesen ringatózik a körülötte morajló mindenféle érzések tengerén, azonban a plafonról az épp a homlokára csepegő víz kemény koppanásai, s az elázott haja okozta kellemetlen hideg érzés mégis ébredésre kényszeríti. Az első, amit ekkor észrevesz, nem is a körülötte nyüzsgő tömeg, vagy a sötét nyirkosság, ami a szobát uralja, hanem néhány, minden eddiginél mélyebb érzés: düh, félelem, tagadás, lemondás… Mind-mind a szoba egyetlen ajtajáról túlról érkezik.*


A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.11 13:53:17, a következő indokkal:
Kérésre.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257