//Umi//
*Nagyonis jól tudja, miről beszél, mikor az esztelen öldöklést említi. Jómagát is arra nevelték évekig. Nevelték... Enyhén erős kifejezésnek tartja, mivel szó szerint belé akarták verni, a Szövetség szerint mi helyes és mi nem. Olyannyira, hogy alig ötéves korában még egy 'leszámolásra' is magukkal vitték. Persze, hamarabb nyomtak a kezébe tőrt, mint babát, de ott akkor csakis a 'csali' szerepe volt az övé. Talán, ha anyja tébolyultsága nem üldözte volna el nem sokkal ez után, az akkori félelem és a látottak miatt maga döntött volna úgy, hogy nem ezt az utat választja.
Rúgása sikertelennek bizonyul, Umi gyorsasága az övével vetekszik, mint kiderül. A lány elugrik a rúgás elől, ám talán épp ezért, az ütés célt ér. A kard a földre esik, ám Uminak ez nem elég. Alaposan belekapaszkodik Nabii hajába, s csak akkor engedi el, ha a másik penge elmetszi azt.
Nabii megrándul, ahogy a lány meghúzza haját. Ha a kisebb akarná, könnyedén elvághatná így a torkát, de úgy tűnik, elég volt számára a lekicsinylő beszéd, s csak hajából vág le egy adaggal. Egyéb esetben ezért dühös lenne, s bár saját életét nem félti, azért az a tudat nem hagyná nyugodni, hogy akárhogyanis, de a lányt ő küldi a halálba azzal, ha nem hagyja magát. Legalább hosszú loboncát, amire világ életében büszke volt.
Umi felé fordul, ajka félmosolyra húzódik, ahogy végignéz rajta, a vállát fájlaló mozdulatokon, és a 'kincsen', amit megszerzett. Felemeli a kardot a földről, s levág vele egy újabb maroknyit hajából, már csak azért is, hogy nagyjából szimmetrikus legyen, hiszen Uminak nem sikerült lenyiszálnia egész copfját. Végignéz a markában tartott ezüstszín szálakon, majd a kardot a földbe szúrja, s markolatánál rálépve olyan mélyen le is nyomja, ahogy hirtelenjében képes erre. Eztán felitatja a copffal a karjából szivárgó vért, a lányhoz lépdel, s a szó szoros értelmében mellkasába vágja a véres hajat tartó öklét.*
-Tessék. Légy vele boldog. Szolgáld továbbra is azt, aki csak feladatot osztogatni bír. Viseld büszkén azt, hogy önként szolgáltatod ki magad neki.
*Sziszegi még, majd ahogy ellép, a tőrt is felveszi a földről, s elindul.*
-Ha nem bánod, ezt megtartom, az életedért cserébe. Valamit valamiért.
*Pillant még hátra válla fölött, míg a tőrt övébe süllyeszti. Szándékosan lassan lépdel, hogy ha a lány esetleg ismét rá támadna, észrevehesse és időben cselekedhessen.*