Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 172 (3421. - 3440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3440. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-09 09:34:01
 ÚJ
>Eyan Quelaruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Eyan fiatal korát meghazudtoló szitkok és átkok kíséretében megy be az erdőbe, miközben egy kesze-kusza térképet próbál értelmezni.*
~Ki az eszement aki azt mondja, hogy a nyereményt elásta az erdőben? A normális emberek pénzt adnak, ha megnyersz egy kártyapartit, esetleg ékszert. És vannak akik elássák az erdőben, majd adnak egy térképet, hogy tessék, keresd meg. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy ebbe belementem.~
*Az erdő a szélén még ritka volt, de ahogy halad befelé, egyre sűrűbb lesz. Az ágak nem csak hogy összekaristolják a ruháját és bőrét, de még a haladásban is akadályozzák.*
~Ha visszamegyek a fogadóba elevenen megnyúzom azt a szerencsétlent.~
*Szerencséje van, hisz a fák újra ritkulni kezdenek, így végre rendesen tud haladni. A térkép szerint a "kincs" egy tisztáson van, egy kidőlt fa tövében. Nos, talán jó irányba halad, hisz a fák egyre jobban ritkulni kezdenek.
Ekkor valami olyan történik, amire egyáltalán nem számított. Hirtelen összeütközik egy sérült őzzel, aminek folyományaként a földre kerül, majd egy szempillantással később egy eszelős valaki rohan át rajta, de úgy hogy észre sem veszi.*
~Kellett nekem idejönnöm. Itt csak állatok és őrültek vannak.~
*Végül föltápászkodik, és az eszelős vadász után ered. Meglátja egy tisztáson, amint épp egy orkkal beszél. Elrejtőzik egy bokor mögött, hogy meghallgassa, mit beszélnek.*
~Remélem nem az én kincsemért jöttetek.~

3439. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 23:07:38
 ÚJ
>Anasheran Dormei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Reggeli meg egy kis torna - Toragg //

*Aki korán kel, aranyat lel, tartja a mondás. Ha azt nem is abban, azért reménykedik, hogy valamilyen zsákmányra azért nagyobb eséllyel bukkan, ha hajnalok hajnalán látogat el az erdőbe. Kevés frissítőbb dolgot tudna mondani, mint az üde kora reggeli levegő, de ehhez az is hozzá tartozik, hogy nem bánja a kora kelést. Mondhatni jó kedvel lépdel a fák között.
Az erdőt ugyan nem ismeri olyan jól, mint a tenyerét, de rengeteget volt már itt nagybátyjával is , meg egyedül is, úgyhogy nem kell amiatt aggódnia, hogy eltéved-e. Amiatt már inkább, hogy se híre se hamva olyasminek, amire nyilat pazarolna. Fegyvere azonban készenlétben, a vessző az idegre illesztve pihen, miközben egyre óvatosabb léptekkel halad, ahogyan egyre beljebb ér a fák között.
A szerencse végül hatalmas vigyorral mosolyog rá, amikor is megpillant egy őz bakot, és még csak nem is csenevész a drága. Az ő arcára is mosoly kerül, ahogy megkezdődik a vadászat izgalma. Nyugodtan, néma csendben veszi a levegőt, miközben nesztelen léptekkel oson közelebb, hogy jobb helyről tudjon a vadra lőni. Ahogy kellő rálátás nyílik a prédára, megfeszíti az íjat és céloz.
De a szerencse forgandó, és az övé máris fordul. Hogy mégis ő csapott valami zajt, vagy más riasztotta meg a bakot, nem tudja, csak abban biztos, hogy az állat izmai megfeszülnek. Mintha a világ hirtelen lelassult volna. Arcára vicsor grimasz kúszik az elfojtott szitkoktól, ujjai útjára engedik a veszőt, előbb a húr pendül, majd a nyíl röppen zizegve a menekülő felé. A halálos lövés helyett azonban csak megsebesíti az őzet.*
- Ó, hogy az a...! *Morgolódik serény, de még serényebben szedi a lábát, üldözőbe veszi a sérült vadat. Más esetben nem futna lóhalálában az elszalasztott zsákmány után, de olyan helyen talált el, ami gátolja a mozgásában, lelassítja.
Futtában már veszi is elő a következő vesszőt és az idegre helyezi, a második lövésre még kevesebb ideje lesz, és annak már találnia kell, méghozzá úgy, ahogy ő akarja. Csörtet a bak után kitartón, míg végre alkalmas pillanat adódik, hogy befejezze a fogócskát. Az íj megint megfeszül, a húr pendül a vessző süvít, és ezúttal nincs menekvés. Az őz holtan rogy össze, csak a lendület viszi még egy picit tovább, így pont egy ork előtt landol a zsákmány.
Mit sem sejtve szélesen vigyorog, hogy csak elejtette a vadat, ám amikor megpillantja, hogy egy eleven alak is van a tetem mellett, már alább hagy a lelkesedése. Merthogy sose lehet tudni, ki fia borja sétál vagy rejtőzik az erdőben. Most éppen egy ork. Egy retekkel. Ez merőben új színezetet ad, Gulshan apó retkes orkok szitkainak. Hirtelen nem is tudja, vigyorogjon, vagy vegye komolyan a szokatlan és kissé komikus helyzetet. Óriási belső dilemmájáról mindössze arca meg-megránduló izma ad tanúbizonyságot.*
- Üdvfff! *Marad végül egy semleges verziónál, avagy a köszönésnél, de még így is majdnem kacagás lesz a vége.* - Csak elviszem a patásom, és már itt sem vagyok, nem is zavarok. *Indul meg szép lassan, íjjal a kezében az őz felé. Mi tagadás, csupa barna öltözete vastagabb a hűvösödő idő miatt, de vértnek aligha felelne meg, és az íj sem feltétlen hatásos ekkora távolságban, no de se baj, ha mégis valami baj készülődne, még mindig ott a rövid kard az oldalán. Ami mi tagadás, futás közben roppant zavaró volt. Át kellene majd valamikor rendeznie a fegyverei elhelyezkedését.*

3438. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 22:46:30
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Felkészülés a télre – Az első fuvallatok//
//Darel, Zef//

*Kissé zavartan tekint le a gyerekre. Kedvesen mosolyog rá továbbra is.*
- Mit ne csináljak? *Kérdi némi hitetlenkedéssel hangjában. Nem hiszi, hogy hallotta már azt a kifejezést, amit a fiú mondott. Fejét kissé oldalra hajtja, miközben a gyereket szemléli.
Kedves mosollyal nyugtázza, hogy nem akadékoskodik a fiú, s velük tart. Így maga elé is engedi, miközben a területet pásztázza, s várja, hogy az a valami újra hallassa hangját. Hátha ezúttal be tudja határolni hollétét. Az első alkalom meglepte, így elsősorban nem arra figyelt. Hanem hogy ne szakítsa szét a fejét az üvöltés.*
- Paci? Netalán nincs neve a lovadnak?
*Kérdezi kétkedve. Ahogy jobban szemügyre veszi a fiút, ha az engedte, hogy maga elé engedje, akkor látnia kell, hogy ő is ugyanolyan elf, mint ő maga. S mint olyan a természet rendje szerint él. Vagy meglehet, hogy ez csak az ő falujában volt így, vagy csak egyszerűen az ő természete ilyen.
Az erdő kezd szép lassan elcsendesedni, s Kaganék hangján kívül nehezen hall meg más hangokat. Meglehet, hogy meghallja a távolabb lévő mélységieket is, de azokat is vezér csoportjának a hangjainak véli. Hiszen nem tudhatja, hogy mennyi embert is hozott ki a táborból.*
- Óriás? Hát, ha azok hatalmasak és szőrösek, akkor igen. Amire én gondolok, azok inkább olyan Ogre szerűek, nem?
*A kérdést inkább a harcosnak szegezi, hogy ő is arra gondol-e amire ő. A bemutatkozáskor azért ő maga is elmondja a nevét.*
- Szólíts csak nyugodtan Freyainak. Mindenki úgy szokott hívni. *Mondja még mindig kedves s nyugodt hangszínen. Közben végig az erdőt pásztázza, s nem hagyja ki sem a föléjük tornyosuló fák koronáját, sem a bokájukig érő cserjék rejtekét sem.*
- Áh, nem, nem vagyunk. Igazság szerint, csak együtt utazunk, megígértem neki, hogy elkísérem egy helyre, de aztán hirtelen vissza kellett fordulnunk, s ismét arra a helyre tartunk. Tartottunk. Hát és te? Hova igyekszel? A városba?
*Nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit is keres itt a fiú egyedül az erdőbe. Nem egyszer ő is elment otthonról, akár napokra is, mégis túlélte. Az elfek kifinomult érzékeiből adódóan, az erdő számukra otthon, így el sem veszthetnek ott.*
- De ha az a valami, amire te is gondolsz az erdő mélyén volt, akkor mit kereshet most erre?
*Kérdezi, ahogy egyre távolabb kerülnek a biztonságot jelentő ösvényről. Léptei puhán érintik a talajt.*

3437. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 22:26:57
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//
// Freyai és Zef – jobb oldalon haladva //

* Menet közben Freyai is elmondja rég olvasott dolgait amit a fiú figyelmesen hallgat, ámbár tekintete folyamatosan pásztázza a környezetet. *
- Amivel mi találkoztunk az is messze volt a lakott részektől, mélyen a sűrű erdőben. De ha most erre vette az irányt az nem sok jót kecsegtet a városiaknak…
* Fűzi hozzá a lány szavaihoz miközben kimért tempóban haladnak. Közben a fiúcskát sem kell félteni, hamar magához tér az iménti kis incidens után. *
- Látom, az íjat kedveled.
* Szólítja meg, de közben most nem néz felé, szemeit a környezet fürkészése foglalja le így beszél miközben haladnak. *
- Ha az a valami előkerül, lesz rajta célpont bőven, bármit látsz, ami nem hasonlít emberre, célozz a szeme közé és ne habozz.
* Mondja neki nyugodt hangnemben majd egy kérdést szegez a fiatal úrnak *
- Hogy hívnak?
- Az Én nevem Darel, Darel Corthyr Worf, a szőkeség pedig Organthela Freyai és nem, nem vagyunk együtt. Bár nézőpont kérdése… együtt utazunk egy ideje, ha ez számít valamit.
* Mutatkozik be s közben választ is a fiúban felmerült kérdésre mire lényegében nemlegest választ kapott. Tovább nem folytatja, hiszen tudja, Freyai úgy is felfogja tenni azt a bizonyos kérdést: „mit csinál idekinn egy ilyen fiatal kölyök?” ha még sem akkor pedig nem fog fény derülni… legalább is egyelőre… *

3436. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 20:40:16
 ÚJ
>Shauri Sethi Ishani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//
// Freyai Zef és Kaganék csapata //

* Észre vette a kormos elfet és szólt róla, amit Kagan tudomásul is vett, de őt a hang forrása érdekli jobban. Ám legyen. Attól még úgy gondolja, hogy nem ártana kifaggatni hamuskát, hátha az látott, hallott, vagy tapasztalt korábban valamit. De parancsot kap a félvérrel együtt. *
- Értettem.
* Leszáll lováról. Inkább hátra hagyja a kancát, hogy a fák között könnyebben tudjon mozogni. Elindul balra és megpróbál olyan távolságot tartani, hogy legalább részben lássa, Harath mennyire járhat előtte a fák között. Így nagyobb területet tudnak átvizsgálni ketten és biztonságosabban. Vagyis nem lövik le véletlenül sem egymást. Még hallja, ahogyan Kagan sürgeti őket, de nem kapkodja el a dolgot. Inkább alaposan, mint felületesen. Ki tudja mit találhatnak a fák között? Hegyes fülei minden neszre megrezzennek, de eleget élt a szabadban, távol a várostól ahhoz, hogy felismerje a szokványos neszeket az őszi erdőben. *

A hozzászólás írója (Shauri Sethi Ishani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.08 20:40:31

3435. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 20:00:31
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*A nap a legrosszabbkor jön elő a felhők mögül és teljesen elvakítja a sugaraival. Kis híján le is esik az ágról amin addig állt. A fegyveres csapatot még látja, elvégre ki az aki nem vesz észre egy ekkora bagázst majdnem közvetlenül a lába alatt és mintha még észrevett volna egy fura sötét pontot az erdő egy másik részén. Talán épp Eran-t szúrta ki, talán egy fekete medvét, most viszont csak az üvöltés forrásának tudja beazonosítani.* ~A nyomorult mindenit... legyen már este.~ *Arra már nem tudna megesküdni, hogy a nagy csapat tényleg szétvált-e vagy csak a szeme akart kifolyni a helyéről.
Gyorsan visszamászik az alacsonyabb ágakra, ahol a levéltelen fák még adnak valami minimális árnyékot. Ostoba ötlet volt felmenni oda, de amikor megtette még nem volt egészen eszénél. Lejjebb aztán válaszol a feltett kérdésre.* -Hogy látnék már amikor ennyire világos van. *Hangja, nem épp a nyugalmat sugározza.* -De, arafele van egy csapat acélruhás. *Mutat a Tharg-ok irányába.* -Arra meg valami sötét alak, mozog a bozótban. *Feje egy kicsit megrándul mikor befejezi a mondatot, nyilván az üvöltés egyik utóhatása, ami úgy tűnik őt különös módon jobban megviselte mint az embert.
Talán kicsit furcsa, hogy épp azzal társalog ilyen hangnemben akit pár perce még el se akart kaparni miután végzett vele.* -És ráadásul... *Azt akarja mondani "páran épp erre tartanak" de ez nem akar kicsúszni a száján. Helyette inkább egy egészen más, sokkal ellenségesebb hangnemet üt meg.* -A lovam megvan? *Rettentően zavarná, ha az állat nem kerülne elő, majdnem egy heti kemény munkája volt az állat megszerzésében. Ennél még az is jobb lenne, ha a sérült venné maga alá, legalább használható harcos lenne belőle. De miért is akarja fegyverbe állítani amikor, annak már most is több oka lenne megtámadni mint megvédeni, pedig nem is lát bele a sötételf fejébe.*

3434. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 19:35:50
 ÚJ
>Zef Kunigonde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Felkészülés a télre – Az első fuvallatok//
//Darel, Freyai//

*Az első ijedtség hullámot sikeresen feldolgozta, habár a libabőr még mindig ott van bőrén, és a könnycseppek is a szemgödrében, a félelem mindig előhozza belőle a gyereket. Mielőtt bárki is észrevehetné, ingerülten törölgeti meg a szemét, és némileg lehajtott fejjel követi az egyébként meglehetősen szép elf lányt. Na nem mintha ilyesmi megindíthatna bármit a fiúcskában. Természetesen nem. Evvel nem lehet befolyásolni.*
- Jól vagyok.
*Mondja durcásan, összehúzott szemmel méregeti a lányt, mintha az bármikor rátámadhatna. Anyai ösztönről még csak hallani sem akar, elvégre ő nem kölyök már, ha meg át akarják verni, abból pláne nem kér. Azért a felé nyújtott kezet elfogadja, mert mégiscsak puha lehet a bőre az ismeretlennek. Miután sikerül állásba helyezkednie, gyorsan figyelmezteti a lányt, hogy csak mert lecsusszan, még nem kell dédelgetni, legalábbis a cél ez volna, csak kissé még zavarodott állapotban van.*
- Nem ismerlek, úgyhogy ne izéljél. Zavaró.
*Közben érdeklődve hallgatja a többiek beszélgetését, és bármennyire meglepő is lehet ez, mintha kissé megkönnyebbülne. Számára egy böhömnagy valami cseppet sem olyan ijesztő, mintha emberekről volna szó.
Nyel egy nagyot, ahogy feltekint Darel fölé magasodó alakjára, de azért megpróbál visszabeszélni.*
- Tudok mozogni, nem vagyok én oszlop.
*Persze követi, ugyanis az elf leányzónak valahogy nem tud ellentmondani. Bizonyára csak a zavarodottság miatt. Már egy ideje szorongatja ugyan íját, de most némileg enged ezen, és magabiztosabban zárja markába, a tegezt pedig megigazítja vállán. Bár azért furcsállja, hogy a férfi saját tanácsa ellenére nem veszi elő a magáét. ~ Képmutató. ~*
- Gyere... paci.
*Hirtelen jobb nevet nem tud kitalálni, úgyhogy finoman megsimogatja az állatot, és meghúzza kantárját.*
- Szóval egy óriás, azt mondjátok?
*Egy pillanatra megtorpan, és meglepődve (kicsit talán gyönyörködve is, hogy még a füle is beleremeg) figyeli, ahogyan Freyai egy szempillantás alatt feltűzi haját, hogy ne legyen útban, és így talán még szebb, mint előtte. Persze annyira azért nem cuki, mint Zef. Óvatosan beletúr a hajába, hogy megerősítse ezt.*
- Ti együtt vagyok?
*Teszi fel a kérdést mindenféle óvatoskodás nélkül, elvégre nem szokása a kertelés, ha valamire kíváncsi. Felmerül benne a rémkép, hogy mint friss házasok, vele akarnak papás-mamást játszani, és ez cseppet sem vidítja fel, úgyhogy ha helyeslő választ kap, talán itt helyben visszafordul.*

3433. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 18:07:36
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Felkészülés a télre – Az első fuvallatok//
//Darel, Zef, s Kaganék//

*A mögötte haladó férfi kérdésére csak bólint, egy gyerek közeledik feléjük. Egy fél per másodpercre még hátrafordul, hogy egy mosolyt küldjön a harcos irányába, amiért az beleegyezik újra csak az ötletébe. Még nem ért oda teljesen a fiúhoz, mikor megszólította a tábor vezérét. Annak reakcióját már nem tudhatja meg, hiszen egy üvöltés szakítja meg az erdő nyugalmát. A hang ereje millió tűk szúrásaként éri a lányt. Fülei reflexszerűen a fejéhez simulnak, s aki jobban megfigyeli, akkor az láthatja, ahogy a végei bekunkorodnak.
Mikor látja, hogy a lováról leszédül a fiú, rögtön odarohan hozzá.*
- Jól vagy?
*Kérdi, s ha elfogadja segítségét, akkor kezét nyújtja, hogy felállásban segítsen. Fülei még mindig zúgnak a számára erős hangoktól. Ahogy körülnéz, látja, hogy nem csak a fiú szédült ki az üvöltés hatására. Jönne is a következő kérdése, a vezérnek, mikor érzékeli, hogy csapatának tagjai is kezdenek magukhoz térni. Mivel a fiúcska szó nélkül tart a kis csapat felé, így hát kellő távolságból követi. Darelnak épp ekkora sikerült hátasát nyugvásra csillapítani. Megvárja, amíg a vezért kiosztja a parancsait, hisz tudja, nem illik a másik szavába vágnia.*
- Mi volt ez?
*Teszi fel a kérdést, de kapja is a választ a jégszemű harcostól. Szemeit összeszűkíti, ahogy koncentrál. Vagyis, amire ő gondol.*
- Egyszer régen, olvastam egy hasonló szörnyről. Vagyis nem ilyen hatalmas karmokkal rendelkezőről, hanem egy hatalmas, igen megtermett lényről.
*Csatlakozik apró tudásával a beszélgetéshez. Bár hallott már ilyenről, de még nem látott ilyet élőbe. Kagan felszólítására, csak bólint, s miután a harcos is beleegyez, elindul utána.*
- Gyere velünk. *Szól a nemrég magához tért fiúhoz.* - Az ösvény, most nem a legbiztonságosabb, s a vége, pont az üvöltő vad felé vezetne.
*Mosolyog kedvesen a fiúra, majd ha az beleegyez, akkor elkezdi terelni Darel után. A harcos figyelmeztetésére, csak bólint. Övéről automatikusan elveszi hajtűét, hogy egy gyors mozdulattal, szőke zuhatagát a feje tetejére kontyolja. Nem szeretné, ha zavarná érzékelésében a haja. Fejét forgatva néz körül, s fülel, hogy minden apró neszt meghalljon. Csakhogy az üvöltés hatására az erdő lakói is úgy viselkednek, mint egy megbolygatott méhkas. Nehezen szűri ki az erdőhöz nem illő hangokat.*
- Apám is mesélt róluk. Ezért olvastam akkor utánuk, hogy mik lehetnek ezek. *Kezd bele meséjébe.* - Azt mondta, harcolt olyannal, melynek üvöltése dobhártyaszaggató volt számos katonája számára. Nem szívesen beszélt arról a küldetéséről, de akkor azt mondta, hogy ezek a lények nem merészkednek ki az emberlakta területekre.
*Magyarázza, miközben fejét ingatja. „Felderítés” közben kezét kardjának markolatára csúsztatja, mintegy felkészülve a legrosszabbakra is.*

3432. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 18:04:17
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//
// Freyai Zef és Kaganék csapata //

*Idegesen pillant Darel felé, aki láthatóan már tud valamit a fenyegetésről. Kagan még azt sem tudta megállapítani, hogy pontosan mely irányból jött az üvöltés - erejénél fogja annyit tekergett az erdőben, hogy bármerről jöhetett volna; legalábbis Kagan nem tudja megállapítani.*
- Felderítők, igyekezzetek! *Egy háromszáz méteres ellenőrzött terület már elegendő lehet, hogy időben kiszúrjanak bármi veszélyeset. Darelt pedig alaposabban kifaggatja, ha a Worf visszatér.*
- Thargok, igyekezzetek vissza. *erősíti meg parancsát, majd gyakorlatilag egyedül marad az erdő közepén gondolataival.*

*Ha csak Kagan lenne, a Thargodarok vezére, egyetlen paranccsal dél felé irányítaná embereit, és visszatérne Amon Ruadhra, hogy aztán dél felé fordulva vadásszon tovább. De most már az új fejedelemség vezetője is, és nem mehet el csak úgy egy ilyen... *
~ Mi is ez? ~ *fenyegetés. Biztosan az, mert ami ilyen hangot, ilyen dühvel és haraggal teli üvöltést tud kiadni, az nem veszélytelen.*
~ De vajon elegen vagyunk e? ~ *mert amit a Worf elmondott, nem kecsegtet jóval.*

3431. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 17:40:27
 ÚJ
>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Darfang még el se jut a káromkodás végére, a másik már el is rohan, az ő tőrével.*
-A rohadt életbe, hova rohansz?*Azonnal utána veti magát, és futtában még arról is megfeledkezik, hogy azt se tudja ki a mélységi, de már tegezi, hiába most nincs idő túlzott gondolkodásra, hiszen a tőréről van szó. Lába még akadályozza, de most próbálja nem tudomásul venni a végtag ellenkezését. Most örül, hogy az a gnóm kocsis adta szerek hatásosnak tűnnek. Nem nehéz dolog követni a szürkeséget, lévén a lábai is nyomot hagy, és a lépései se zajtalanok. Futás közben keresetlen szavakkal illeti az egész világot, elsősorban a ordítás forrását, meg a sötételfet. Mikor meglátja fegyverét a fában egy erőteljes rántást hajt végre rajta, miközben felkiabál.*
-Látni valamit?*Figyelmét nem kerüli el, hogy hangokat hall, de nem tudja kivenni, hogy beszéd, vagy csak az erdő zajai, de azért próbál figyelni arra fele, hátha meglátja mi is a helyzet. Nem igazán tartja épelméjű ötletnek, ha ketten nekiállnak keresni valamit, ami ilyen rettenetesen ordít, legalábbis amíg ki nem derül mi a bú bánat az.*

3430. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 17:30:29
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//
// Freyai Zef és Kaganék csapata //

* A lány jobban lát mint a fiú, tudta is jól és ismét nem csalódott a másik képességeiben. *
- Egy gyerek?
* Kérdez vissza mikor az elf kijelenti a látottakat s közben a szőkeség felé fordítja tekintetét. Majd visszavonul figyelme a távolba ahol az (ezek szerint) gyermek baktat kis termetű hátasával. Bizonyára meg van az oka, hogy egyedül kóborol idekinn és bizonyára hamar fény derül majd erre… Freyai nak nem is kell több azonnal elindul az idegen irányába. *
- Persze, velünk tarthat…
* Egyezik bele,igazat adva a lánynak, hogy tán jobb ha nem mászkál egyedül de ezt a részt inkább a szőkeségre bízza, őket sem fogták túl kesztyűs kézzel gyerekkorban szóval nem nagyon zavarja, hogy gyermekként magányosan egy erdőben kell lennie…
Az útja nem tart túl soká, hiszen megtorpanni látszik a kisasszony. Pár szót tud váltani csupán a fiúcskával Freyai mert hirtelen újabb csoport érkezik az erdőbe…
Darel tekintete most egy más irányba mozdul, hangok, patadobogás s páncélok jellegzetes zaja. Nem túl nagy kihívás számára, hogy kiszúrja a közeledő csapatot akik szintén keresztezik útjukat. Freyai hamar felismeri az érkezők egyikét és nevén szólítja őt. A Thargodarok vezetője, kinél hónapokkal ez előtt vendégeskedtek. A Fiú is beéri a kis csapatot és köszöntésére s nevén szólítására enyhén fejét hajt üdvözletként. *
- Üdv neked Kagan vezér, s a csapatodnak.
* Fordul a többiek irányába is s köszönti azokat akik jelen vannak. A kérdésre túl sok ideje nincs válaszolni, hogy mi szél hozta őket. Egy robajló üvöltés száguld végig a kihalt fák közt. Ennek hatására sokan kerültek sokkos állapotban egy rövid időre…
Darel fejét azonnal a vélt irányba kapja, de nincs sok ideje elmélkedni hiszen lova kevésbé viseli jól a hangokat mint ő maga. Hirtelen ágaskodik a magasba hangos nyerítéssel. Két kézzel fog rá a kantárra, hogy visszafogja, reflexszerű mozdulat, majd mikor a hátas ismét a földre csapja patáit, hamar szorít a fogáson s közelebb lép hozzá, hogy nyugtassa, Freyai jól kikupálta e téren volt re kellő idejük, hogy megtanítsa, hogyan is kell a lóval bánni. Ahogy fokozatosan nyugszik az állat úgy enged a kantár szorításán. Még néhány prüszkölés majd csupán ideges patadobbantgatás jelzi a ló hirtelen felerősödő félelmét. Ez után fordul a fiú ismét a vélt irányba. *
- Remélem nem az amire gondolok…
* Bukik ki belőle félhangosan mikor eszébe jut a régi eset az erdőmélyén, az a hatalmas förmedvény mi hasonlóan üvöltött s eszeveszett száguldással pusztította el mindazt ami az útjába került… meg persze azt ami utána történt… az ominózus este azon a homokos tóparton… ennél a résznél inkább valahogy más irányt vesz a gondolat menet. *
- Jó fél esztendeje, az erdőmélyén. * Kezd bele a rövidnek szánt történetbe, miután Kagan kiosztogatta a csapatának a parancsait. *
- Egy csapattal vonultunk a sűrűben, Üvöltés rázta meg a tájat, csak úgy mint most… Egy hatalmas, jó ház méretű förtelem rohant keresztül az erdőn és tarolt le mindent ami csak útját állta. Ember méretű karmai voltak amivel forró késként vágta a fákat maga előtt. Követtük, de mire utolértük már késő volt. Megegyeztünk azokkal akik ott voltak, hogy míg olyan messze van a várostól nem tehet benne kárt. De Ez bizony most közel van, nagyon is közel.
- Reméljük tévedek és Ez nem az…
* Fejezi be végül majd Kagan felé fordul. *
- Legyen így, megyünk jobbra.
* Bólint majd a lovát egyelőre hátra hagyja. most nincs rá szükség. Freyai majd a fiú felé fordul. *
- Kölyök, ha tudsz mozogni akkor maradj mögöttünk, ne maradj le.
* Végül visszanéz Freyai ra, ő bizonyára majd eldönti mit is akar, a fiúval marad ha úgy dönt a gyerek, vagy pedig követi Darelt és 3 an indulnak el a jobbszárnyat figyelve. Egyet azért hozzáfűz hiszen ebben tudja jól a lány nagyon is kimagasló képességekkel bír. *
- Légy résen!
* Biccent neki biztatón, majd elindul (Vezetve a kis hármas csapatot, vagy egymaga a döntésektől függően). Lassan haladnak az irányba s közben igyekszik rajta tartani szemét a környezeten, most figyel, bár ha az a hang forrása amire gondol akkor nem lesz nehéz kiszúrni… Az irány amiben haladnak egyenest Daeros búvóhelye felé vezet, vagy legalább is abba az irányba,igen közel fognak elhaladni a bujkáló mellett (már ha még bujkál az illető…) és ha Darel nem is, de talán Freyai, elf érzékei felfedezhetik őt. Nem oson laposan, kimért léptekkel ugyan, de azért nyugodtan halad, részéről abban a tudatban van, hogy ez a valami AZ a valami… *
- Kölyök * Szól hátra a fiúnak (ha velük tartott persze)*
- Ha van nálad fegyver, legyen a kezed ügyében.
* Mondja nyugodt hangon miközben fürkészi a tájat, ő maga egyelőre nem ránt kardot, ott van az jó helyen, a hátán feszül, kellően rutinos már, hogy ha szükséges hamar elő tudja venni. Ha meg nincs rá szükség egyelőre akkor minek hadonásszon vele feleslegesen… *

3429. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 14:45:45
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Apró, alig 7 fős csapata élén fejlődik fel, és próbálja kontrol alatt tartani a környéket, és az eseményeket.*
- Aranyhajú, örül a szemem, hogy látlak! *emeli fel kezét mosolyogva, hogy üdvözölje a már ismert párost, de egy külső esemény felborítja lelkének egyensúlyát.*
- Hogy az a... *ha Kagan idegei nem is mondják fel a szolgálatot, lovának hidegvérét már meghaladja az üvöltésben rejlő fenyegetés ereje.*

*Beletelik néhány másodpercbe, míg urrá lesz a megriadó hátasom, és csak ekkor kezdheti el embereit megrendszabályozni, és addigra legalább már Hrothgaar magához tér első meglepődöttségéből.*
- Thargok, hadrendbe! *bődül el, hogy kirángassa a démoni ordítás hatása alól csapatát, és vagy ennek, vagy másnak, de meg is van az eredménye.*
- Hidegvér, Salanel. *vicsorogja, mert fél-elf kísérője igen furcsán viselkedik. Ez sokkal jobban megrendíti, mint az alig ismert Letrion sokkal látványosabb reakciója.*
- Hozzám, Letrion! *csak Harath és Shauri örzi meg tartását, így első körben hozzájuk fordul.*
- Látom, Shauri. *mordul a lányra, mert nem érdekli a késő őszi kopasz fákon bujkáló fekete elf kérdése. Nem az üvölt így - persze, majd azzal a fickóval is foglalkoznak.*
- Harath, Shaurii: menjetek balra, de csak háromszáz méternyit; meg ne lepjenek minket. Waldran... *rokona az eget kémleli, így Kagan vállba csapja, hogy rá figyeljen.*
- WALDRAN! Ébresztő! Fogd Salanelt és menjetek előre, szintén háromszáz métert. Óvatosan haladjatok és ne feledjétek az őszt! *vagyis a rengeteg recsegő avart, és a kopasz fákat, melyek alig takarnak már valamit.*
- Worf úrfi, Aranyhajjal tiétek a jobbunk védelme, ha megfelel. *nem akar parancsolni, hiszen Darel szabad harcos, nem a csapata tagja, de valakit mindenképpen küldenie kell ebbe az irányba is.*
- Gyorsan, de óvatosan mozogjatok. Nem akarok balesetet, látnunk kell, mi a fene ez?! *Ő maga a lován marad, de mind pajzsát, mind kardját kezébe veszi.*
- Letrion, Hrothgaar, nézzétek meg azt a fekete taknyot ott a fán és kaparjátok le, ha magától nem akar lejönni! Gyerünk. *Ő maga pedig a kengyelbe állva kémlel körbe. Ő is meglehetősen zaklatott - nem tetszik neki a dolog.*


A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.08 14:47:42

3428. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 13:49:06
 ÚJ
>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Megkapja a választ és az utasítást is, aminek megfelelően cselekszik is. Közben egyre többen lesznek, és nem mindenki ismerős a férfi számára, ezért az íja már a kezében van, és egy nyílvessző is megtalálta a kezében a helyét. Már csak az a kérdés, hogy kinek a testében lel új otthonra a vashegy. Ám egyelőre késik a válasz, hisz Kagan ismerősre talált, így feleslegesnek bizonyult a talán túlzott elővigyázatosság.
Vagy mégsem???...*
- ROAR!!! *Hangzik az üvöltés.*
- Visszatért!!! *Nem késik a felelet sem, Waldran egész testében megremeg. Újra a hegyek között van, elkóborolt a biztonságot nyújtó tábortól. Csak egy kék színű, csodás madárkát kergetett, most pedig egy óriási barlang szája tátong előtte. Talán öt sincsen. Madárkája ott reppen a barlang előtt, tétova, apró léptek közelebb viszik a kicsiny "vadászt".
Huss!
Valami megmoccant!
Haragos, vérfagyasztó ordítás, ezerszeresen erősíti a barlang ürege. Forróság önti el a gyermek Waldran-t a lábai közt, azt se tudja, hogy hova legyen ijedtében. Megszakad a kép.*
- Újra... *Lihegi, miután enyhül a remegése, és a szeme sem akar fennakadni. Kóbor, a lova, csak értetlenül prüszköl egyet, érzi a gazdája idegességét, de valamiért a hátast egyáltalán nem hatotta meg a misztikus üvöltés.
Waldran, mint védtelen pocok a mezőn, fürkészi az eget, a fákat, a bokrokat, az avart, hogy vajon honnan csap le a végítélete. Biztos lehet benne, hogy gyerekkori rémálmai újra visszatérnek kísérteni éjszakáit.*

A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.08 13:50:52

3427. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 11:01:40
 ÚJ
>Zef Kunigonde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Az idő múlásával kezd megnyugodni, elvégre megannyiszor volt már egyedül, tulajdonképpen gyerekkorának nagy részében is önmagát tartotta el, így most sem lesz nehezebb dolga, mint amilyen akkor volt. Ahogyan Sauriival is biztosra veheti, hogy összefut még, ha máshol nem is, talán épp a kocsmában, ahonnan elindult barátságuk annak idején. Elmélkedését ismeretlen hangok szakítják félbe, hamar rájön, hogy mégsincs egyedül.
Nehezen leírható az öröm, amit érez, mikor a homályban kirajzolódik előtte két alak, ráadásul egy nő és egy férfi, elvégre ki tudja, mióta kóvályog már. Megújult lendülettel iramodik feléjük,elvesztett barátait sejti bennük, ám amint közelebb ér, úgy foszlik szerte a remény, egyre inkább kiveheti, hogy nem ők azok. Pár méterre, gyanakodva és kissé kifulladva áll meg, megpaskolja a névtelen lovat, és érdeklődve figyeli a nagyobb csapat megjelenését. Ami azonban legkevésbé van kedvére, az az elf leányzó aggódása, úgyhogy tervezett gúnyos belépője helyett legszívesebben inkább megfordulna, és egyedül bolyongna tovább, csakhogy ebben a pillanatban vészterhes ordítás szólal meg a távolban, aminek a visszhangja egy meglehetősen ijedt kiáltás a fiútól, aki végül egyensúlyát vesztve a földön végzi, még kapucnija is lehull róla. Bezzeg a póni néhány horkantással, no meg patája kaparásával letudja a dolgot, még lehajolva Zefhez, rá is prüszköl egyet. A kölyök összehúzza magán a köpenyét, és remegve karolja át térdeit.
Az ordítás régi sebeket szakít fel lelkében, elvégre alig pár éve volt, hogy hasonló pózban, Darennel egy szekrénybe bújva várták a halált, és bár túlélték, annyi bizonyos, hogy soha, egyikük sem felejti el azt az éjszakát. A pónira támaszkodva mégiscsak álló pózba kecmeregi magát valahogy, és közelebb érve az ismeretlenekhez, kissé nyúzottan teszi fel a kérdést.*
- Merre van a vége ennek a tetves rengetegnek?
*Dühödten próbálja visszatartani könnyeit, melyek már összegyűltek szemgödrében, remegve szorongatja íját, ujjai egészen elfehérednek rajta. Nem akar semmi mást, csak hogy kijusson innen, azt pedig a legkevésbé sem akarja megtudni, hogy honnan, és mitől származik az ordítás.*

3426. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 21:50:22
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Elinara Ginivrien//

* Először csak hallgat, ő is keresi a növényeket, aztán a legtöbb hozott növényre is bólogat, és néha el is mosolyodik a segítőkész tündér láttán. *
- Köszönöm a segítséget. * Úgy rémlik neki, mintha a távolban beszélgetést hallana, meg valami kiáltozást is, ezért úgy gondolja jobb lesz valóban a tisztás felé venni az irányt. *
- Rendben, ha minden igaz már csak az hiányzik. * Nem is tétovázik, egyből megindul arra, amerre a tisztást sejti, hiszen nem először jár itt. A fák még így is túlságosan is egyformák, de meg lehet szokni, főleg, ha az ember (vagy épp az ork) egy vidám kis tündér társaságát élvezheti. Ez viszont már a legtöbb fajtársáról nem lenne elmondható, de róla igen és most ez a lényeg.
~ Piros virág, tüskékkel, piros virág, tüskékkel, piros virág, tüskékkel... ~ Ismételgeti magában, hogy el ne felejtse, míg a tisztásra érnek. *

3425. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 20:30:07
 ÚJ
>Shauri Sethi Ishani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a télre - Plevaen//

* Lelassított ő, azért nem akarja ideje korán felzavarni a vadakat. Kifújja magát lova hátán és a kanca is tud így már pihenni egy keveset. Elfoglalja helyét a sorban. Folytatják útjukat egészen addig, míg neszezést nem hallanak. Kagan gyors parancsaival állnak irányba, ő pedig a szárny másik oldalára kerül. Nem szál le kancájáról, az ő hátán tartja az irányt. Szerencsére nem kell a hátas annyira irányítani, tudja a dolgát és nem riad meg olyan könnyen. Combjainak finom mozdulataival irányítja őt tovább. Kezében pedig íját tartja, rajta az első nyíllal a mai napon. Ismerős alakok bukkannak fel. Emlékszik még az ifjú harcosra, akinek a barátja "megríkatt" barátnőjét, Niát. De a mettszett nyelvű mágus most nincs itt, hála a Szellemeknek. Viszont olyan üvöltést hallanak, amilyenhez foghatót még soha addigi életében. Pedig elfként megélt már jó párat. Hegyes fülét bántja a hang, és lovának sem tetszik, de nem kezdnek vad körzésbe. Nem úgy mint mások a közelükben, mint Salanel, vagy akár ez az új fura figura, Letrion. Nem rohan senki után, nem mond nyugtató szavakat, mert annak most nem lenne semmi haszna. Inkább felemeli újra az íját és lova hátáról kémlel körbe. Nem akarja, hogy megklepjék őket váratlanul, nem tudhatja, hogy nem egy támadásnak volt e ez a mostani kiáltás a jele. Nem hagyja ki a kopasz fák tetejét sem, így hát kiszúrja az egyiken a kék köpenyes figurát. Arra fordul lovával és íját felemeli, neki szegezve az ismeretlen figurának. *
- Fent a fán!
* Riasztja a csapatot kiáltásával, helyzetével pedig a lehetséges veszélyforrást is megmutatja. Világos van még, elf szemei messzire is ellátnak még. *

3424. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 19:58:52
 ÚJ
>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

- Valahogy csak kijutok innen, ha egyszer bejutottam. * Töpreng magában, a szavakat hangosan is kimondva. Jó hallani valami emberi hangot, még ha az a sajátja is csak. Persze jobb lenne egy másik emberét, de így is megfelel. Most a beszélgetésen kívül mással is szeretne foglalkozni. Gyomra korogni kezd és néhány perc múlva már egyik dobótőre segítségével botokat hegyez, hogy fogjon valamit, mivel úgy tűnik egy ideig nem fog még kitalálni a városba és éhen sem akar halni. Szám szerint három bot áll készen és épp a negyediket faragja. Nem szállhat szembe egy erős elf íjjal (vagy egy egyszerű íjjal sem), se egy acélhegyű lándzsával, de arra elegendő, hogyha jó helyen talál akár egy nagyobb vadat, akkor átlyukassza azt. Mikor az útólsóval is végez, akkor kettőt hátára erősít, kettőt pedig kezében fog, hogy akár a hirtelen előbukkanó vadakat is eltalálhassa. Egy bokrosabb helyet pillant meg, amiről úgy véli, hogy madarak pihenhetnek ott. A talajon keres egy követ, amit felemel és elhajít a bokrok irányába. A kő még le sem ér a földig, mikor vagy tíz madár repül ki onnan. Azok gyorsan repülnek, ezért nem tudja megállapítani, hogy mik azok.

Karját lendítésre emelné, mikor valahonnan hatalmas üvöltést hall meg. A fa-lándzsát elejti és ő is a földre esik. Eszméletét ugyan nem veszti el, de a kiáltás megviseli őt is. *
- Ez meg mi a volt?! * Kérdi magától néhány másodperces késéssel. Felpillant az égre, majd kezét ökölbe szorítja és arra próbálja megrázni, amerről a hang jött.
~ Na, emiatt meg még a vacsora sem jött össze! ~ Néhány perc múlva nagyobb lélegzetvételekkel újra megy, de még mindig visszhangzik fejében az üvöltés.
~ Mi a fene lehetett ez? ~ Nem is nagyon törődik vele, elhatározta, hogy bármi is legyen, ő bizony megkeresi azt, és, ha nem egy bajba jutott embertárs az, akkor meg is öli. Így hát elindul arra, amerről az üvöltés rémlik. *

3423. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 15:26:48
 ÚJ
>Salanel Talwir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Hrothgaar észleli a közeledő Salanelt, de szerencsére gyorsan be is azonosítja, így nem kap egy igazi törpés üdvözlést a félvér. Mármint olyat, amit az ellenségek érdemelnek. Salanel már épp kezdené ismertetni annak az okát, hogy mit keres itt, ám jobb lesz, ha ezt Kagan is első kézből hallja.*
-Akheel és én elindultunk felderíteni az utat a csapatnak, meg hidat vagy átkelőt kerestünk a folyón, de nem találtunk. Ő visszatért a többiekhez, én pedig elindultam a folyó mentén, hátha mégis van egy járható út. Ekkor botlottam belétek.
*Remélhetőleg kielégítő a válasz. Akárhogy is, de hamarosan új feladatot kap a fél-elf. Elfoglalja a Kagan által kijelölt pozíciót a szárnyon és íjával a kezében kémleli a környéket. Az fülsiketítő üvöltés épp ekkor hasít végig a tájon és bizony Salanel dobhártyáját is megcsiklandozza. Vagy inkább szétszaggatja. A félvér füle amúgy is érzékenyebb az átlagnál, de ez a zaj nem hétköznapi. Salanel egyből a füléhez kap, arca eltorzul.*
-Mi a fene volt ez?
*Kérdi idegesen, miközben jobbra-balra forgatja fejét, a zaj forrása után kutatva. Társai, akikkel már évek óta együtt él, vadászik, harcol nagyon jól tudják, hogy Salanelnél kevés nyugodtabb lény él ezen a világon. Most viszont szokatlanul ideges, zaklatott, ami rá egyáltalán nem jellemző.*

3422. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 12:22:47
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//
//Darfang//

*Rémes üvöltés hangzik fel, nem tudja honnan, nem tudja milyen messziről. Plevaen legalábbis ezt nem érzékeli, a hang szinte azonnal megüli elméjét, kezeit fejére tapasztja, szemei szürkéből fehérré üvegesednek, térdre rogy és hisztérikusan nevet maga elé. Fogalma sincs hol van vagy, hogy mit keres itt, vagy egyáltalán mennyi ideig volt híján a tudatának. Mikor úgy ahogy magához tér figyelme visszavándorol a sérült Kalegre aki még mindig eszméletlen. Fogalma sincs mit tenne normális körülmények között, talán visszaugrana a lóra és eltűnne amilyen gyorsan és amilyen messzire csak tud, még mielőtt a hang tulajdonosa megjelenik.
Egy pillanatnyi habozás után föláll, odafut az emberhez és kirántja a tőrt annak övéből. Maga sem tudja miért teszi ezt, elég zavart ahhoz, hogy ne kutassa át az embert pénz után és ne működjenek benne alapvető gyilkos gondolatai, de ahhoz is, hogy megfeledkezzen a nehéz munkával megszerzett lováról és az állatot az ösvény közepén hagyja.
Mire az ember feleszmél, a sötételf és a tőr szőrén, szálán eltűntek de a nehéz lábszárvédőben hagyott, nyomok még frissen látszanak a latyakos talajban, majd húsz lépésre eltűnnek egy hatalmas fa alatt amiből ferdén kiáll Darfang fegyvere.

//A fa tetején//

Futva indul le az ösvényről, a feje nehéz, nem tud tisztán gondolkodni. Hamarosan eléri az első nagyobb fát, gyakorlatilag neki esik. Mivel nincsenek elég alacsony ágak ahhoz, hogy felmásszon, a tőrt döfi bele a fába és azt használja első lépcsőfoknak, innentől már könnyen jut fölfelé és hamarosan el is éri a fa tetejét. Mélyeket lélegzik amíg teljesen meg nem nyugtatja magát. Most csak egyetlen kérdés jár a fejében.* ~Mégis mi az ördög volt ez?~ *Eddig a város szellemei szórakoztak vele, most az erdő szelleme következik. Kadar biztos benne, hogy bármi is legyen az üvöltés forrása, az sokkalta veszélyesebb mint a fura macska, vagy egy átlagos erdei bestia. Lassan kezdi felfogni micsoda ostobaságot is művelt amikor, felmászott ennek a fának a tetejére, ezt csak bizonyítani látszik amikor észreveszi a nem messze álló hatalmas csapatot.* ~Vadászok? Banditák? Városőrök?~ *Ez a három lehetőség jut róluk eszébe. Csakhogy a banditák nincsenek így felszerelve, a vadászok, ritkán járnak teljes vértben a városőrök pedig egy rakás szerencsétlenségnek tűnnek ehhez a csoporthoz képest.* ~Egy törpe, két férfi és egy ő állig fegyverben... négy darab íjjász...~ *Majd mikor Waldar is előkerül, ez a szám ötre duzzad. Elég közel és elég magasan van, ahhoz, hogy közéjük lőhessen, de elég messze, hogy ne tudjon pontosan célozni, úgy meg csak fölöslegesen hívná fel magára a figyelmet. Mivel az ág amin ül rég levéltelen a kék köpeny pedig nem a legjobb rejtőszín, ezért a csapat, könnyen észreveheti a magasban ülő íjjászt. Egyelőre nem akar lejönni onnan, addig nem amíg körbe nem kémlelte az erdőt hátha meglátja az üvöltés forrását.*

A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.07 12:23:41

3421. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 11:23:33
 ÚJ
>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Felkészülés a Télre - Az első fuvallatok//

*Darfang viszonylag hamar kiszúrja az alakot, már amennyire az erdő engedi, éppen viszont üdvözölné a mélységit, hiszen jelenleg az élete függhet attól, hogy miként viselkedik, és az illető segít-e neki, bár elég kecsegtető indítás, hogy azonnal kap egy felajánlást a lóra. Sajnos a szíves felajánlást nem igazán tudja elfogadni, mert egy ordítást szó szerint a szavába vág, és megtöri hangszálait. Darfang elég sok időt töltött erdőben, és hallott már sok állatot, de ilyen ordítást soha sem tapasztalt. Le is dermed tőle, mint akit kupán vágtak. Hiába az újdonság élménye elég megviselő tud lenni. Amikor felocsúdik megereszt egy szaftos káromkodást, ami legalább fél percet igénybe vesz, ezt követi egy kérdés, ami magába foglalja az érdeklődést, hogy mi is volt ez, szintén megspékelve némi dicsérő szóval.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257