Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 14:15:11
Üzenet elküldve: 2014-07-04 14:15:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka-Sanzca//
*Arsenor nézi a lányt ahogy a ruhát mossa és továbbra is a lány rövid válaszán töpreng.*
~Vajon miért szólított akkor meg. Még a ruhám is véres volt az ábrázatomról nem is beszélve. Mégis megszólított. Érdekes lány.~
*Ekkor szólítja meg őt a lány. A kérdés először el sem jut hozzá. Aztán mikor eszmél akkor kicsit idegesen válaszol egyszer meg is bicsaklik a hangja.*
-Ja hát igen.
*Nem tudja, most mit szeretne a lány de, tud úszni bár már rég nem tette. Ahogy végiggondolja kezdi sejteni mit szeretne a lány. Ez a patak egy kis tóba torkollik. Arsenor régen gyakran kijárt oda horgászni. Ott lehet úszni.*
*Arsenor nézi a lányt ahogy a ruhát mossa és továbbra is a lány rövid válaszán töpreng.*
~Vajon miért szólított akkor meg. Még a ruhám is véres volt az ábrázatomról nem is beszélve. Mégis megszólított. Érdekes lány.~
*Ekkor szólítja meg őt a lány. A kérdés először el sem jut hozzá. Aztán mikor eszmél akkor kicsit idegesen válaszol egyszer meg is bicsaklik a hangja.*
-Ja hát igen.
*Nem tudja, most mit szeretne a lány de, tud úszni bár már rég nem tette. Ahogy végiggondolja kezdi sejteni mit szeretne a lány. Ez a patak egy kis tóba torkollik. Arsenor régen gyakran kijárt oda horgászni. Ott lehet úszni.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 12:42:14
Üzenet elküldve: 2014-07-04 12:42:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka-Arsenor//
*Míg a ruhát kezeiben dörzsölve mossa, eszébe jut, hogy a patak vonalát követve el lehet jutni egy csendes kis tóig, ahol még úszni is lehet. Nem ismert hely ez, mivel senki nem akarna a város és az erdő vonalán végigsétálni, ráadásul patakmederben. Mennyire jó, ha valakinek van ideje még erre is, hogy ennyire unatkozzon. Természetesen ha van. Eltűnődve nézi az inget.* ~Megéri?~ *Rajta kívül még senkit sem látott arra,s nem is érti, hogy miért ezzel az idegennel akarja megosztani tudását. Végül dönt, s a ruhát belelógatva a vízbe odafordul Arsenor felé.*
-Szeret úszni? *Mosolyogva kérdez, de belül kicsit kétkedik magában.*
*Míg a ruhát kezeiben dörzsölve mossa, eszébe jut, hogy a patak vonalát követve el lehet jutni egy csendes kis tóig, ahol még úszni is lehet. Nem ismert hely ez, mivel senki nem akarna a város és az erdő vonalán végigsétálni, ráadásul patakmederben. Mennyire jó, ha valakinek van ideje még erre is, hogy ennyire unatkozzon. Természetesen ha van. Eltűnődve nézi az inget.* ~Megéri?~ *Rajta kívül még senkit sem látott arra,s nem is érti, hogy miért ezzel az idegennel akarja megosztani tudását. Végül dönt, s a ruhát belelógatva a vízbe odafordul Arsenor felé.*
-Szeret úszni? *Mosolyogva kérdez, de belül kicsit kétkedik magában.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 10:05:59
Üzenet elküldve: 2014-07-04 10:05:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Vörös Királynő Átka//
*Lassan mindenki megérkezik, ő pedig csak hallgatja őket. Mortar megjegyzésére csak elhúzza száját. Most kerültek ebbe a világba, nincs kedve esetlegesen hergelni az urat, tekintve, hogy láthatóan így is elég sokként éri őt, hogy ruházata egyazon mása az elfének, a cipőt leszámítva. Az ork megjegyzésére azért kuncog magában egy keveset. Viccesnek találja, hogy egy akkora lény épp a korábban még félelmetesnek tűnő sötét hajút oktatja, miközben láthatóan a zöldbőrű sem mutat túl szépen. Tény, hogy Rylielnek nem áll olyan jól ez a ruha. Bizonyára nem is neki tervezték.
Mikor hallja egyetlen "ismerőse" szavait, nagyon meglepődik. Nem hitte volna, hogy ily szavak is képesek elhagyni száját. Persze, arra már rájött, hogy igencsak kedvfüggő számára a beszédtéma, abban azonban biztos, hogy ilyesmire nem vetemedne csak úgy. Valamit bizonyára látott a pityergő fiúban, kin Rylielnek is megakad tekintete, érzéseit azonban nem mutatja ki, legalábbis egyelőre.
Ezt a meglepettséget egy förtelmes zavar követi, mikor ugyanez a férfi megválik ruháitól. Egyetlen tépés és az anyag úgy adja meg magát, mint a buborék, ha hozzáérnek. A nőnek még a füle vége is belevörösödik abba, hogy az imént még ruhában járkáló férfi testet meztelenül szemléli tovább. Csupán néhány pillanatot vet rá, de ez is elég ahhoz, hogy szava elakadjon, s tekintetét elkapva inkább a távolba meredjen, minthogy akárki másra is ránézzen. Szíve hevesen ver, miközben próbál úrrá lenni zavarán. Bár látott már csupasz testet, az, hogy egy idegen csak így ledobja magáról előtte gönceit, kissé soknak bizonyul számára. A tény, hogy egy ismeretlent hamarabb lát meg ruha nélkül, mint a korábban hozzá közel állókat. ~Ráadásul milyen idegent...~ Jut eszébe a gondolat, melynek hatására nyel egy jókorát.
Csak akkor figyel fel az eseményekre, mikor a víznél lévőket berántja valami. Szeme sarkából látja a hallényeket, mik fogai a két áldozat kezeibe mélyednek és ekkor már rohan is. Egyenest a vízhez siet. Segíteni akar nekik, még akkor is, ha kezd elege lenni abból, hogy a mai nap állandóan vizes lesz. A víz nem tűnik olyan mélynek. Egyáltalán nem. Sőt, elég sekélynek tűnik ahhoz, hogy kellőképp furcsa legyen számára, hogy elnyelte két társukat, az őket elragadó lényekkel együtt. Ami pedig még furcsább, az az ismételten megjelenő nyúl, ezúttal azonban sokkal rosszabb állapotban. Mintha Mortar kergetése lefogyasztotta volna. Vagy mintha valójában elkapta volna és alaposan megcsócsálva lábait, magára hagyta volna szerencsétlent. Igen, valami hasonló kép derengett elméjében a nyúlról, mikor futva megindult a férfi után, hogy megállítsa azt. Az viszont, hogy most így látja az állatot, rettenet.*
- Veled meg mi történt? *kérdi kissé elhűlve.
A hirtelen súlyra figyel fel ruhájában. Egyik kezével a zsebbe nyúl, hogy megkeresse a változás okát. Egy üvegcsére akadnak vékony ujjai. Megfogva ki is emeli azt, hogy maga elé tartva megszemlélje. A szöveg láttán az elf tekintete a többiekre villan. Az ifjú épp ekkor gördíti le torkán a folyadékot, így ő sem hezitál, kinyitja a fiolát és megissza tartalmát.
A következő pillanatban már a víz feneke felé közelít. ~Miért kell mindig meglökni?~ kérdi magában, ellene azonban képtelen tenni. Nagy levegőt vesz, mielőtt csobbanna a vízben, majd azon kapja magát, hogy már merül is lefelé a kékségben. Kénytelen pislogni néhányat, hogy elhiggye, amit lát. A patak eltűnik, helyette hatalmas víztömeg veszi át a helyét. Mintha tengerben lennének. Ahelyett azonban, hogy megállna gyönyörködni, szemei a két berántottat keresik. Mikor megpillantja őket, odasiet. Úszva, sétálva, ahogyan sikerül, de siet, elsőként Mortarhoz, elvégre mégiscsak ő az ismerős. A levegőt igyekszik közben bent tartani. Lassan fojtogató érzés kezdi hatalmába keríteni torkát, ahogy fogy a bent tartott légtömeg. Idővel pedig akárhogy is próbálja tartani, ajkai szétnyílnak és kieresztik a maradékot. Ryliel azonnal kapna újabbért, ezzel együtt egy rakás vizet szájába kap, de semmi. Csak most veszi észre, hogy semmi gondja a légzéssel. Nagy kő esik le szívéről. A fulladást ezek szerint egy időre elkerüli, így most már van lélekereje a bajba jutott férfinak segíteni. Gondolkodás nélkül akasztja ujjait a hallény szájának felső szélébe, majd kezdi el felfelé húzni azt, remélve, hogy megadva magát elereszti a harapott kart.*
*Lassan mindenki megérkezik, ő pedig csak hallgatja őket. Mortar megjegyzésére csak elhúzza száját. Most kerültek ebbe a világba, nincs kedve esetlegesen hergelni az urat, tekintve, hogy láthatóan így is elég sokként éri őt, hogy ruházata egyazon mása az elfének, a cipőt leszámítva. Az ork megjegyzésére azért kuncog magában egy keveset. Viccesnek találja, hogy egy akkora lény épp a korábban még félelmetesnek tűnő sötét hajút oktatja, miközben láthatóan a zöldbőrű sem mutat túl szépen. Tény, hogy Rylielnek nem áll olyan jól ez a ruha. Bizonyára nem is neki tervezték.
Mikor hallja egyetlen "ismerőse" szavait, nagyon meglepődik. Nem hitte volna, hogy ily szavak is képesek elhagyni száját. Persze, arra már rájött, hogy igencsak kedvfüggő számára a beszédtéma, abban azonban biztos, hogy ilyesmire nem vetemedne csak úgy. Valamit bizonyára látott a pityergő fiúban, kin Rylielnek is megakad tekintete, érzéseit azonban nem mutatja ki, legalábbis egyelőre.
Ezt a meglepettséget egy förtelmes zavar követi, mikor ugyanez a férfi megválik ruháitól. Egyetlen tépés és az anyag úgy adja meg magát, mint a buborék, ha hozzáérnek. A nőnek még a füle vége is belevörösödik abba, hogy az imént még ruhában járkáló férfi testet meztelenül szemléli tovább. Csupán néhány pillanatot vet rá, de ez is elég ahhoz, hogy szava elakadjon, s tekintetét elkapva inkább a távolba meredjen, minthogy akárki másra is ránézzen. Szíve hevesen ver, miközben próbál úrrá lenni zavarán. Bár látott már csupasz testet, az, hogy egy idegen csak így ledobja magáról előtte gönceit, kissé soknak bizonyul számára. A tény, hogy egy ismeretlent hamarabb lát meg ruha nélkül, mint a korábban hozzá közel állókat. ~Ráadásul milyen idegent...~ Jut eszébe a gondolat, melynek hatására nyel egy jókorát.
Csak akkor figyel fel az eseményekre, mikor a víznél lévőket berántja valami. Szeme sarkából látja a hallényeket, mik fogai a két áldozat kezeibe mélyednek és ekkor már rohan is. Egyenest a vízhez siet. Segíteni akar nekik, még akkor is, ha kezd elege lenni abból, hogy a mai nap állandóan vizes lesz. A víz nem tűnik olyan mélynek. Egyáltalán nem. Sőt, elég sekélynek tűnik ahhoz, hogy kellőképp furcsa legyen számára, hogy elnyelte két társukat, az őket elragadó lényekkel együtt. Ami pedig még furcsább, az az ismételten megjelenő nyúl, ezúttal azonban sokkal rosszabb állapotban. Mintha Mortar kergetése lefogyasztotta volna. Vagy mintha valójában elkapta volna és alaposan megcsócsálva lábait, magára hagyta volna szerencsétlent. Igen, valami hasonló kép derengett elméjében a nyúlról, mikor futva megindult a férfi után, hogy megállítsa azt. Az viszont, hogy most így látja az állatot, rettenet.*
- Veled meg mi történt? *kérdi kissé elhűlve.
A hirtelen súlyra figyel fel ruhájában. Egyik kezével a zsebbe nyúl, hogy megkeresse a változás okát. Egy üvegcsére akadnak vékony ujjai. Megfogva ki is emeli azt, hogy maga elé tartva megszemlélje. A szöveg láttán az elf tekintete a többiekre villan. Az ifjú épp ekkor gördíti le torkán a folyadékot, így ő sem hezitál, kinyitja a fiolát és megissza tartalmát.
A következő pillanatban már a víz feneke felé közelít. ~Miért kell mindig meglökni?~ kérdi magában, ellene azonban képtelen tenni. Nagy levegőt vesz, mielőtt csobbanna a vízben, majd azon kapja magát, hogy már merül is lefelé a kékségben. Kénytelen pislogni néhányat, hogy elhiggye, amit lát. A patak eltűnik, helyette hatalmas víztömeg veszi át a helyét. Mintha tengerben lennének. Ahelyett azonban, hogy megállna gyönyörködni, szemei a két berántottat keresik. Mikor megpillantja őket, odasiet. Úszva, sétálva, ahogyan sikerül, de siet, elsőként Mortarhoz, elvégre mégiscsak ő az ismerős. A levegőt igyekszik közben bent tartani. Lassan fojtogató érzés kezdi hatalmába keríteni torkát, ahogy fogy a bent tartott légtömeg. Idővel pedig akárhogy is próbálja tartani, ajkai szétnyílnak és kieresztik a maradékot. Ryliel azonnal kapna újabbért, ezzel együtt egy rakás vizet szájába kap, de semmi. Csak most veszi észre, hogy semmi gondja a légzéssel. Nagy kő esik le szívéről. A fulladást ezek szerint egy időre elkerüli, így most már van lélekereje a bajba jutott férfinak segíteni. Gondolkodás nélkül akasztja ujjait a hallény szájának felső szélébe, majd kezdi el felfelé húzni azt, remélve, hogy megadva magát elereszti a harapott kart.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 01:29:49
Üzenet elküldve: 2014-07-04 01:29:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka-Sanzca//
*A válaszra nincs reakció. Mindketten elmerülnek az úszó virágszirmok látványában. Arsenor nem tudja jól válaszolt-e vagy mi. Aztán elindul felé a lány. Kíváncsian néz rá, hogy vajon mit akarhat. Mi lesz a következő amit kitalált és meglepi vele Arsenort. Mikor a ruhára mutatnak akkor értetlenül néz az ingére és mikor meglátja a vérfoltokat akkor elhúzza a száját. Ezek a bestiák nehezen lesznek elfelejtve. Ekkor megérzi a gyengéd érintést a vállán és megérti mit szeretne a lány Hagyja hát, hogy lekerüljön a felső és figyeli ahogy a lány beljebb viszi és megmossa. Ismét elfelejtette a hárpiákat.*
*A válaszra nincs reakció. Mindketten elmerülnek az úszó virágszirmok látványában. Arsenor nem tudja jól válaszolt-e vagy mi. Aztán elindul felé a lány. Kíváncsian néz rá, hogy vajon mit akarhat. Mi lesz a következő amit kitalált és meglepi vele Arsenort. Mikor a ruhára mutatnak akkor értetlenül néz az ingére és mikor meglátja a vérfoltokat akkor elhúzza a száját. Ezek a bestiák nehezen lesznek elfelejtve. Ekkor megérzi a gyengéd érintést a vállán és megérti mit szeretne a lány Hagyja hát, hogy lekerüljön a felső és figyeli ahogy a lány beljebb viszi és megmossa. Ismét elfelejtette a hárpiákat.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 01:16:47
Üzenet elküldve: 2014-07-04 01:16:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka-Arsenor//
*Talán a válasz mégis csak túl kurtára sikeredett, mivel Arsenort láthatólag elgondolkodtatja, bár ezen már sajnos nem tud változtatni.Még jó, hogy tovább kérdezett, mivel aranyos választ kap. A pajzs tisztításával úgy néz ki végzett, így most ugyanazokat az úszó szirmokat figyelik, melyek oly felségesen ringanak a felszínen. Tekintetét végül elszakítja a virágról és a férfira néz. Látja, hogy az inge még egy kicsit véres, így odasétál mellé, s ha rámutat a ruhára. Kezét finoman a férfi vállára teszi, mely szándékát illően jelzi, majd ha amaz nem ellenkezik, kibújtatja Arsenort a felső ruhából, s a kezébe veszi az inget. Pár lépéssel arrébb sétál, majd legugol, s a vízbe mártja a ruhadarabot.*
*Talán a válasz mégis csak túl kurtára sikeredett, mivel Arsenort láthatólag elgondolkodtatja, bár ezen már sajnos nem tud változtatni.Még jó, hogy tovább kérdezett, mivel aranyos választ kap. A pajzs tisztításával úgy néz ki végzett, így most ugyanazokat az úszó szirmokat figyelik, melyek oly felségesen ringanak a felszínen. Tekintetét végül elszakítja a virágról és a férfira néz. Látja, hogy az inge még egy kicsit véres, így odasétál mellé, s ha rámutat a ruhára. Kezét finoman a férfi vállára teszi, mely szándékát illően jelzi, majd ha amaz nem ellenkezik, kibújtatja Arsenort a felső ruhából, s a kezébe veszi az inget. Pár lépéssel arrébb sétál, majd legugol, s a vízbe mártja a ruhadarabot.*
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:51:58
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:51:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka-Sanzca//
*A válasz tömör ami kicsit meg is ijeszti Arsenort. Talán rosszul kérdezett vagy mi de, szerencsére a lány tovább kérdez. Igaz még mindig az előző válasz foglalja el Arsenor gondolatait de, attól még tud válaszolni.*
-Nem tudom. Nekem most így jó.
*Végre sikerült a gondolatait elterelni a vérengzésről. A pajzsáról már rég lejött a vér de, még most is mossa és erre csak most jön rá. Abba is hagyja hát és leteszi maga mellé. Az arcát már megmosta a kastélyban úgyhogy azt nem kell. Mivel mást nem tud csinálni, hogy a munka látszatát keltse hát egyszerűen leül a patak part mellé és nézi a virágszirmokat a vízen.*
*A válasz tömör ami kicsit meg is ijeszti Arsenort. Talán rosszul kérdezett vagy mi de, szerencsére a lány tovább kérdez. Igaz még mindig az előző válasz foglalja el Arsenor gondolatait de, attól még tud válaszolni.*
-Nem tudom. Nekem most így jó.
*Végre sikerült a gondolatait elterelni a vérengzésről. A pajzsáról már rég lejött a vér de, még most is mossa és erre csak most jön rá. Abba is hagyja hát és leteszi maga mellé. Az arcát már megmosta a kastélyban úgyhogy azt nem kell. Mivel mást nem tud csinálni, hogy a munka látszatát keltse hát egyszerűen leül a patak part mellé és nézi a virágszirmokat a vízen.*
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:42:54
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:42:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka-Arsenor//
*Örül neki, hogy sikerül megnevettetnie a férfit. Furcsa, hogy az ilyen apróságok olykor mennyit tudnak jelenteni.*
-Nem. *A feltett kérdésre direkt válaszol röviden. A férfi így bizonyára kíváncsibb lesz, de ha nem, azért bedob egy mentő övet.*
-Minek örülnél most a legjobban? Mit csinálnál? *Az elejtett szirmok hajó módjára ringatóznak körülötte a vizen.Ujjai közt tovább forgatja a virág fejet, s újabb szirmokat küld hullámsírba a lába körül.*
*Örül neki, hogy sikerül megnevettetnie a férfit. Furcsa, hogy az ilyen apróságok olykor mennyit tudnak jelenteni.*
-Nem. *A feltett kérdésre direkt válaszol röviden. A férfi így bizonyára kíváncsibb lesz, de ha nem, azért bedob egy mentő övet.*
-Minek örülnél most a legjobban? Mit csinálnál? *Az elejtett szirmok hajó módjára ringatóznak körülötte a vizen.Ujjai közt tovább forgatja a virág fejet, s újabb szirmokat küld hullámsírba a lába körül.*
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:31:02
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:31:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Morcizás vége//
-Hogy őszinte legyek, mindkettő lényeges szerepet játszott, de a kezdetekben talán a pénznek volt nagyobb hatalma, hogy eldöntse azt a kérdést, 'belevágjak-e ebbe az egészbe?'. Csak nemrég érkeztem a városba és nem igazán volt nálam az említett fizetőeszközből, de már jelenleg inkább a kalandok iránti vágy és az új társaság megismerése vonz. Voltak itt is hullámvölgyek, olyan felemásak voltak a 'vadásztársak'... Nem éreztem azt az összetartást, ami szerény véleményem szerint kellene, de gondolom majd idővel ez is kialakul. Legalábbis ebben bízok.
*Mikor a másik belemegy a kérésbe, Toragg arcára boldog, de valamelyest visszafogott mosoly költözik.
Mikor a sámán koppint párat egy előtte lévő fára, Toraggnak a lélegzete is eláll. Tisztában van vele, hogy a mágiának nincs határa, viszont azzal is, hogy milyen koncentrációt és tudást igényel, nem mellesleg sokat is kivesz az emberből, főleg, ha egy ilyen kaliberű varázslatot visz véghez valaki, de látszólag az öregnek meg se kottyan a dolog. Bár, már ezidáig is nagy tiszteletnek örvendett a másik, a hárpiát cipelő szemében, de ezt egyre csak tetézi, mind beszédével, mint cselekedeteivel.*
-Köszönöm!
*Bólint a beinvitálásra, majd eleget téve a dolognak, tesz is pár lépést az elé nyíló szoba közepe felé. Az élettelen hölgyeményt, az instrukciók alapján lepakolja válláról, majd a kitárt szekrényre viszi tekintetét. Ez nagyobb meglepetést nem kelt az orkban, tán már minddel találkozott, ami itt is megtalálható, persze egy két kivétel akad, többek között a magzatok, melyek kissé bizarr látványt nyújtanak.
Az ételt egy újabb 'Köszönöm' kíséretében elfogadja, majd rögtön, ahogy azzal végez, nyugovóra is tér.*
*Másnap korán kel, bár még arra sincs ideje, hogy izgatott pillantásokkal felmérje, merre van a várva várt fegyvere, a sámán rögtön elé is nyújtja azt. A mágiával átitatott bőrdarabok minden képzeletet felülmúlnak, bár egy ennél egyszerűbb megoldás is tökéletesen megfelelt volna. A mutogatásoknak megfelelően rögzíti és meghúzza a karmokat tartó bőröket, hogy az tökéletesen illeszkedjen az ork ökléhez. Ahogy az be lett ígérve, mintha csak eredetileg is az ő testének része lenne.*
-Ahogy tudok valami mást is hozni, ez lesz az első hely, ahova betérek, ha rajtam múlik! Ezt nyugodt szívvel ígérhetem!
*Kacsint az előtte tornyosuló alakra, majd egy barátságos köszönéssel elválva a másiktól, kilép a kunyhóból. Visszapillant ugyan, de már hűlt helyét sem látja a házikónak, se semmi egyébnek, ami az előbbi eseményeket magyarázni tudná, kivéve a kezei végén elhelyezkedő karmokat. Ha ezek is eltűntek volna, minden bizonnyal már kétségbe vonná, hogy megtörtént mindez...*
-Hogy őszinte legyek, mindkettő lényeges szerepet játszott, de a kezdetekben talán a pénznek volt nagyobb hatalma, hogy eldöntse azt a kérdést, 'belevágjak-e ebbe az egészbe?'. Csak nemrég érkeztem a városba és nem igazán volt nálam az említett fizetőeszközből, de már jelenleg inkább a kalandok iránti vágy és az új társaság megismerése vonz. Voltak itt is hullámvölgyek, olyan felemásak voltak a 'vadásztársak'... Nem éreztem azt az összetartást, ami szerény véleményem szerint kellene, de gondolom majd idővel ez is kialakul. Legalábbis ebben bízok.
*Mikor a másik belemegy a kérésbe, Toragg arcára boldog, de valamelyest visszafogott mosoly költözik.
Mikor a sámán koppint párat egy előtte lévő fára, Toraggnak a lélegzete is eláll. Tisztában van vele, hogy a mágiának nincs határa, viszont azzal is, hogy milyen koncentrációt és tudást igényel, nem mellesleg sokat is kivesz az emberből, főleg, ha egy ilyen kaliberű varázslatot visz véghez valaki, de látszólag az öregnek meg se kottyan a dolog. Bár, már ezidáig is nagy tiszteletnek örvendett a másik, a hárpiát cipelő szemében, de ezt egyre csak tetézi, mind beszédével, mint cselekedeteivel.*
-Köszönöm!
*Bólint a beinvitálásra, majd eleget téve a dolognak, tesz is pár lépést az elé nyíló szoba közepe felé. Az élettelen hölgyeményt, az instrukciók alapján lepakolja válláról, majd a kitárt szekrényre viszi tekintetét. Ez nagyobb meglepetést nem kelt az orkban, tán már minddel találkozott, ami itt is megtalálható, persze egy két kivétel akad, többek között a magzatok, melyek kissé bizarr látványt nyújtanak.
Az ételt egy újabb 'Köszönöm' kíséretében elfogadja, majd rögtön, ahogy azzal végez, nyugovóra is tér.*
*Másnap korán kel, bár még arra sincs ideje, hogy izgatott pillantásokkal felmérje, merre van a várva várt fegyvere, a sámán rögtön elé is nyújtja azt. A mágiával átitatott bőrdarabok minden képzeletet felülmúlnak, bár egy ennél egyszerűbb megoldás is tökéletesen megfelelt volna. A mutogatásoknak megfelelően rögzíti és meghúzza a karmokat tartó bőröket, hogy az tökéletesen illeszkedjen az ork ökléhez. Ahogy az be lett ígérve, mintha csak eredetileg is az ő testének része lenne.*
-Ahogy tudok valami mást is hozni, ez lesz az első hely, ahova betérek, ha rajtam múlik! Ezt nyugodt szívvel ígérhetem!
*Kacsint az előtte tornyosuló alakra, majd egy barátságos köszönéssel elválva a másiktól, kilép a kunyhóból. Visszapillant ugyan, de már hűlt helyét sem látja a házikónak, se semmi egyébnek, ami az előbbi eseményeket magyarázni tudná, kivéve a kezei végén elhelyezkedő karmokat. Ha ezek is eltűntek volna, minden bizonnyal már kétségbe vonná, hogy megtörtént mindez...*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:29:04
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:29:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka-Sanzca//
*Arsenor várta a választ és meg is kapta. Az első két dolognál figyelmesen hallgatott de, a harmadiknál elnevette magát.*
~És szerény is. Az már biztos.~
*Úgy látszik a beszélgetést továbbra is Arsenornak kell folytatnia méghozzá ugyan úgy ahogy a lány is tette. Ez nehezére fog esni mivel az efféle társalgások sosem mentek neki. Az ha egy cimborával a kocsmában összefut az más hisz az valamiért más. Ilyenkor meg mindig sokat gondolkozik és végül valami egyszerű értelmetlen dologra rákérdez. Pedig a lány érdekesnek tűnik. Arsenor rá is jön mit akar kérdezni.*
-És minden gyanús alakot megszoktál szólítani aki erre jár?
*Arsenor várta a választ és meg is kapta. Az első két dolognál figyelmesen hallgatott de, a harmadiknál elnevette magát.*
~És szerény is. Az már biztos.~
*Úgy látszik a beszélgetést továbbra is Arsenornak kell folytatnia méghozzá ugyan úgy ahogy a lány is tette. Ez nehezére fog esni mivel az efféle társalgások sosem mentek neki. Az ha egy cimborával a kocsmában összefut az más hisz az valamiért más. Ilyenkor meg mindig sokat gondolkozik és végül valami egyszerű értelmetlen dologra rákérdez. Pedig a lány érdekesnek tűnik. Arsenor rá is jön mit akar kérdezni.*
-És minden gyanús alakot megszoktál szólítani aki erre jár?
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:04:33
Üzenet elküldve: 2014-07-04 00:04:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka-Arsenor//
*A vissza dobott labdán szája széle féloldalas mososolyra görbül. Nem igazán tudja eldönteni, hogy jól jár e ezzel, de a lehetőségek tengere ott lebeg a levegőben. Csupán meg kell ragadnia.*
-Nem félek semmitől, nem szoktam parancsolgatni és többek szerint elbűvölő tudok lenni, ha akarok. *Jól esik neki a víz, így miután megmosakodik, nem megy ki a patakból, hanem kiszedi a hajába tűzött virágot, s szirmait egyessével belehullajtja a csörgedező vízárba. Gondol arra is, hogy esetleg kiülhetne, de nem tudja még eldönteni, hogy illendő lenne e visszamászni eddigi helyére, vagy inkább Arsenor közelében keressen ülőhelyet. Amíg eldönti, legalább a patak praktikus választás. Most úgy is hagyja a férfit kérdezni. Szerfelett érdekli a folytatás. Vajon mennyire különbözik ő a többitől?*
*A vissza dobott labdán szája széle féloldalas mososolyra görbül. Nem igazán tudja eldönteni, hogy jól jár e ezzel, de a lehetőségek tengere ott lebeg a levegőben. Csupán meg kell ragadnia.*
-Nem félek semmitől, nem szoktam parancsolgatni és többek szerint elbűvölő tudok lenni, ha akarok. *Jól esik neki a víz, így miután megmosakodik, nem megy ki a patakból, hanem kiszedi a hajába tűzött virágot, s szirmait egyessével belehullajtja a csörgedező vízárba. Gondol arra is, hogy esetleg kiülhetne, de nem tudja még eldönteni, hogy illendő lenne e visszamászni eddigi helyére, vagy inkább Arsenor közelében keressen ülőhelyet. Amíg eldönti, legalább a patak praktikus választás. Most úgy is hagyja a férfit kérdezni. Szerfelett érdekli a folytatás. Vajon mennyire különbözik ő a többitől?*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:29:11
Üzenet elküldve: 2014-07-03 21:29:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
//Véres hajnal//
~ Nem lesz ez így jó. Túl messzire jöttem. ~ * Konstatálja magában,miközben hátrapillant válla felett. Ha eddig elhozta a lába akkor már nincs értelme visszafordulni és feltehetően a grafitbőrű is megtenné érte ugyanezt, úgyhogy nincs más választása, mint:tovább követni őket. - bár az általános vélekedések szerint Cyri nem rendelkezik szívvel, hogy lelkiismerete, netán bűntudata legyen,most mégis megteszi mindezt. Rové és Rasti egymásnak tett romantikus ígéreteitől hirtelen erőteljesen kaparni kezd a torka. Inkább lelapul a földre, s úgy hallgatózik tovább. A fiúnak a nyálas megjegyzéseken kívül azért akadnak okos ötletei is, mire Cyri csak elismerően bólogat. Ő is így csinálná, úgyhogy piros pont a részéről. Ha nem Raun lenne az áldozatuk még talán jóba is lehetnének: Olyan régóta haladnak már, hogy lassan kezdi "megismerni" és talán egy kicsit megkedvelni is őket, úgyhogy gyors halált szán nekik. Mindenféle kínzástól menteset, mi nem pont személyére vall. Végigsimít oldalán, s a feszes szövet rétegei alatt kitapintja apró dobócsillagocskáit. Nem az a hagyományos fajta, inkább a bogáncs terméséhez hasonlatos kis játékszerek. Később majd megmutatja őket.*
~ Óh, hogy mit meg nem teszek érted...Remélem értékeled majd, ha magadhoz térsz...~ * Gondolja magában, hallva Rovéna csicsergését valami nedves Vitézről meg csigákról. Végighúzza éjszínű kesztyűs tenyerét hófehér arcán, s valamely arctalan istenhez fohászkodik, hogy ha van még számára remény és megbocsájtás akkor küldjön neki egy kis türelmet. Cyri eztán ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy már semmin nem fog meglepődni.
Sajnos nehéz ébernek maradni úgy, ha valaki jó alaposan a kancsó fenekére nézett, ezért sűrűn ásítozik. Ilyen állapotban előbb aratna verbális harcokban győzelmet, mint terítene le két bizonyára harcképzett útonállót. Míg a turbékolók a nyílt ösvényen haladnak, Holló beveti magát az utat szegélyező fák rengetegébe. A göcsörtös ágak lágyan lengedeznek a szélben, faujjaik egymást karmolják,s susogásuk elnyomja Cyri neszeit. Sokáig nem húzhatja az időt, hamarosan közbe kell avatkoznia, eddig is csupán azért várt, mert remélte, hogy Szürke hamar magához tér, s együttes erővel elintézhetik a szerelmespárt.
Ha pedig nem így volna, akkor büntudattól mentesen menekülne el. Nem holmi lovag ő, hogy oly nemes/becsületes legyen és szemből támadjon, no meg hangosan csörgesse a páncélját, hogy felhívja magára a figyelmet: Itt jövök! Ő inkább az a sunyi és aljas klasszis. Keze fejével elfed egy újabb ásítást.*
~ Majd mindjárt kicsikéim, majd mindjárt véget ér az utatok.~ * Beteg mosoly költözik őrült fizimiskájára, s még jobban a szemébe húzza fekete csuklyáját.*
//Véres hajnal//
~ Nem lesz ez így jó. Túl messzire jöttem. ~ * Konstatálja magában,miközben hátrapillant válla felett. Ha eddig elhozta a lába akkor már nincs értelme visszafordulni és feltehetően a grafitbőrű is megtenné érte ugyanezt, úgyhogy nincs más választása, mint:tovább követni őket. - bár az általános vélekedések szerint Cyri nem rendelkezik szívvel, hogy lelkiismerete, netán bűntudata legyen,most mégis megteszi mindezt. Rové és Rasti egymásnak tett romantikus ígéreteitől hirtelen erőteljesen kaparni kezd a torka. Inkább lelapul a földre, s úgy hallgatózik tovább. A fiúnak a nyálas megjegyzéseken kívül azért akadnak okos ötletei is, mire Cyri csak elismerően bólogat. Ő is így csinálná, úgyhogy piros pont a részéről. Ha nem Raun lenne az áldozatuk még talán jóba is lehetnének: Olyan régóta haladnak már, hogy lassan kezdi "megismerni" és talán egy kicsit megkedvelni is őket, úgyhogy gyors halált szán nekik. Mindenféle kínzástól menteset, mi nem pont személyére vall. Végigsimít oldalán, s a feszes szövet rétegei alatt kitapintja apró dobócsillagocskáit. Nem az a hagyományos fajta, inkább a bogáncs terméséhez hasonlatos kis játékszerek. Később majd megmutatja őket.*
~ Óh, hogy mit meg nem teszek érted...Remélem értékeled majd, ha magadhoz térsz...~ * Gondolja magában, hallva Rovéna csicsergését valami nedves Vitézről meg csigákról. Végighúzza éjszínű kesztyűs tenyerét hófehér arcán, s valamely arctalan istenhez fohászkodik, hogy ha van még számára remény és megbocsájtás akkor küldjön neki egy kis türelmet. Cyri eztán ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy már semmin nem fog meglepődni.
Sajnos nehéz ébernek maradni úgy, ha valaki jó alaposan a kancsó fenekére nézett, ezért sűrűn ásítozik. Ilyen állapotban előbb aratna verbális harcokban győzelmet, mint terítene le két bizonyára harcképzett útonállót. Míg a turbékolók a nyílt ösvényen haladnak, Holló beveti magát az utat szegélyező fák rengetegébe. A göcsörtös ágak lágyan lengedeznek a szélben, faujjaik egymást karmolják,s susogásuk elnyomja Cyri neszeit. Sokáig nem húzhatja az időt, hamarosan közbe kell avatkoznia, eddig is csupán azért várt, mert remélte, hogy Szürke hamar magához tér, s együttes erővel elintézhetik a szerelmespárt.
Ha pedig nem így volna, akkor büntudattól mentesen menekülne el. Nem holmi lovag ő, hogy oly nemes/becsületes legyen és szemből támadjon, no meg hangosan csörgesse a páncélját, hogy felhívja magára a figyelmet: Itt jövök! Ő inkább az a sunyi és aljas klasszis. Keze fejével elfed egy újabb ásítást.*
~ Majd mindjárt kicsikéim, majd mindjárt véget ér az utatok.~ * Beteg mosoly költözik őrült fizimiskájára, s még jobban a szemébe húzza fekete csuklyáját.*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:13:12
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:13:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
* Egyre közelebb van a céljához. Fáradtan de mégis kitartóan lépeget a város felé. Reméli sikerül rátalálnia arra kinek emléke a nyugtalanságot hozza lelkébe. Szeretné ismét látni, tudni, hogy jól van a lány. Olyan rég elváltak és bár megígérték egymásnak, hogy pár nap múlva ismét találkoznak, a fentiek nem úgy akarták, hogy legyen. Útonállókba botlott, alig tudott elszabadulni tőlük, majd az erdőben eltévedt, hónapokat töltött a csendesen susogó fák között. Nyugalomra lelt. Érdekes de semminek sem látta hiányát, vagy ha mégis hát csak a Gyöngyhajú mosolyára vágyott néha, egy egy holdfényes éjszakán.
Megbotlik egy kőben, hosszút lép majd szalad is egy kicsit. Ez felébreszti. Hosszú út áll már mögötte de lassan itt a cél, már csak azt kellene megtudja miként találhat ismét a lányra.*
Megbotlik egy kőben, hosszút lép majd szalad is egy kicsit. Ez felébreszti. Hosszú út áll már mögötte de lassan itt a cél, már csak azt kellene megtudja miként találhat ismét a lányra.*
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:11:07
Üzenet elküldve: 2014-07-03 19:11:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Toragg //
*A történetet hallva az öreg sámán megsimítja állát, majd sejtelmesen Toragg felé fordul.*
- S mondd csak, téged mi hajtott? A pénz, avagy az, hogy a világot egy apró fertőtől megszabadítsd?
*Pillant rá érdeklődve, kíváncsian várva a választ. Szinte a legtöbb vadász csupán a csilingelő aranyak miatt kockáztatja az életét, semmi egyébért. Természetesen nem lesz következménye Toragg válaszának, csupán kíváncsi rá a sámán, hogy hogyan vélekedik erről.*
- Érdekes kéréssel fordulsz hozzám, ám nem lehetetlennel! Tisztelendő, hogy nem fémekkel akarsz párbajozni, hanem saját erődből s természetes alapanyagokból. Én pedig már nem vagyok fiatal... S a lények nem repülnek hozzám oly kegyesen! *mosolyodik el* Úgyhogy szerintem meg tudunk egyezni.
*Mondja mosolyogva, biztatóan, mikor is megáll, s háromszor megkopogtat egy közeli fát botjának végével.*
- Ugyan. Emiatt ne aggódj, nem járkálnak erre semmi lények!
*Hátrasandít, mikor is hirtelen halovány derengés tűnik fel előttük, először hullámosan, majd a kép hamar tisztulni kezd, s egy takaros kis kunyhó tárul az orkok szeme elé. A sámán kilöki a vaskos faajtót botjával, majd befelé mutat.*
- Fáradj beljebb. *miután Toragg beljebb lép, ő maga is követi, s behajtja az ajtót* Való igaz, én magam sem véletlenül választottam a remeteéletet. Nincs szükségem arra, hogy fajunk elkorcsult egyedeivel hasonlítgassanak, s hogy mindenhol hátráltatásba ütközzem. Talán a messzi jövőben pislákol némi remény... Ám azt mi már nem fogjuk megérni.
*Szólal fel lemondóan, majd a szoba közepén elhelyezkedő asztal felé mutat.*
- Helyezd csak nyugodtan arra a testet.
*Ekkor odalép egy hatalmas és széles szekrényhez, melyet feltár, s ezernyi üveg fogadja Toraggot. Mintha csak valami boszorkány lak lenne az egész hely! Szemgolyók, belek az üvegben, némelyikben még talán egy magzat is fellelhető...*
- Szívesen látok egy ilyen társaságot, szóval maradj nyugodtan éjszakára. Míg pihensz, addig elkészítem neked a fegyvert. *ekkor egy üsthöz lép, ahonnan egy merőkanál segítségével kását mer az orknak, s felé nyújtja* Egyél egy kicsit, aztán pihenj le. Hosszú út áll mögötted.
*Jelenti ki határozottan, s ha a zöldbőrű befejezte a vacsorát, s lefeküdt, akkor a sámán el is kezdi a fegyver alkotását.
Kése még szinte a levegőt is kettészántja, így azzal kezdi meg a karmok finom eltávolítását, melyeknek végén egy kis csontrészt is hagy, hogy jobban lehessen rögzíteni. Természetesen ezek így még nem lennének elegek, hiszen a karmokat "táplálni" kell, tehát mivel nincsenek élő testben, így egy idő után hamar eltörnének, s egyenlőek lennének egy átlagos körömmel. Így hát finom mozdulatokkal szántja fel a nőstény mellkasát, ahonnan szívét könnyedén emeli ki. Apró darabokat vág le belőle, melyeket egy másik asztalra helyez, s kezeit föléjük emeli. Halkan elmormol egy pár igét, mire a darabok kéken felvillannak, majd kialszanak. Ezután ezeket belehelyezi a karmokba, így egy kis varázslat segítségével amazoknak nincs szükségük arra, hogy egy test részeként működjenek, mégis oly erősek, akár az acél. Ezeket mind egy olyan bőrhöz rögzíti, mely szintén mágiával van átitatva, ezáltal amaz felveszi a bőr színét.
Az egész procedúra eltart egész éjjel, hiszen finom, lassú, meggondolt mozdulatok kellenek, egy apró hiba is teljes kudarcot jelenthet. A szívdarabok behelyezése, a karmok leválasztása, majd azok rögzítése a bőrhöz... Hosszú folyamat, ám neki teljesen megéri, hiszen a hárpia többi testrésze nagyon jól jön most számára, s mi neki egy éjjel... Tengernyi ideje van, márpedig Toragg hűségesnek látszik, így nem is kételkedik benne.
Ha eljön a reggel, s az ork felkel, akkor abban a pillanatban elé lép a sámán, s átnyújtja a fegyvert.*
- Íme. Húzd fel a kezedre, s rögzítsd a tenyereden. *mutogatja* Majd igazítsd hozzá az ökleidhez. Ha sikerült, akkor láthatod, hogy úgy tűnik, mintha a kezedből nőnének ki ezek a karmok, a bőr ugyanis felveszi a te bőröd színét.
*Mondja határozottan, majd kezét nyújtja Toragg felé.*
- Szívesen látlak bármikor, most pedig menj utadra, s próbáld ki új fegyvereid! Ám vigyázz... Egy idő után kimerül belőlük a mágia, s akkor használhatatlanok lesznek, így időnként látogass meg, hogy feltölthessem neked.
*Mosolyogja, majd ha az ork kilépett a kunyhóból, s visszapillant, amazt már nem láthatja egyáltalán, csupán fákat s aljnövényzetet. A helyet kár is lenne megjegyeznie, hiszen nem "itt" van a kunyhó. Lényegében bárhol feltűnhet, ahol a sámán akarja. S hogy fog idetalálni egy következő látogatáskor? Az már egy másik történet része...*
*A történetet hallva az öreg sámán megsimítja állát, majd sejtelmesen Toragg felé fordul.*
- S mondd csak, téged mi hajtott? A pénz, avagy az, hogy a világot egy apró fertőtől megszabadítsd?
*Pillant rá érdeklődve, kíváncsian várva a választ. Szinte a legtöbb vadász csupán a csilingelő aranyak miatt kockáztatja az életét, semmi egyébért. Természetesen nem lesz következménye Toragg válaszának, csupán kíváncsi rá a sámán, hogy hogyan vélekedik erről.*
- Érdekes kéréssel fordulsz hozzám, ám nem lehetetlennel! Tisztelendő, hogy nem fémekkel akarsz párbajozni, hanem saját erődből s természetes alapanyagokból. Én pedig már nem vagyok fiatal... S a lények nem repülnek hozzám oly kegyesen! *mosolyodik el* Úgyhogy szerintem meg tudunk egyezni.
*Mondja mosolyogva, biztatóan, mikor is megáll, s háromszor megkopogtat egy közeli fát botjának végével.*
- Ugyan. Emiatt ne aggódj, nem járkálnak erre semmi lények!
*Hátrasandít, mikor is hirtelen halovány derengés tűnik fel előttük, először hullámosan, majd a kép hamar tisztulni kezd, s egy takaros kis kunyhó tárul az orkok szeme elé. A sámán kilöki a vaskos faajtót botjával, majd befelé mutat.*
- Fáradj beljebb. *miután Toragg beljebb lép, ő maga is követi, s behajtja az ajtót* Való igaz, én magam sem véletlenül választottam a remeteéletet. Nincs szükségem arra, hogy fajunk elkorcsult egyedeivel hasonlítgassanak, s hogy mindenhol hátráltatásba ütközzem. Talán a messzi jövőben pislákol némi remény... Ám azt mi már nem fogjuk megérni.
*Szólal fel lemondóan, majd a szoba közepén elhelyezkedő asztal felé mutat.*
- Helyezd csak nyugodtan arra a testet.
*Ekkor odalép egy hatalmas és széles szekrényhez, melyet feltár, s ezernyi üveg fogadja Toraggot. Mintha csak valami boszorkány lak lenne az egész hely! Szemgolyók, belek az üvegben, némelyikben még talán egy magzat is fellelhető...*
- Szívesen látok egy ilyen társaságot, szóval maradj nyugodtan éjszakára. Míg pihensz, addig elkészítem neked a fegyvert. *ekkor egy üsthöz lép, ahonnan egy merőkanál segítségével kását mer az orknak, s felé nyújtja* Egyél egy kicsit, aztán pihenj le. Hosszú út áll mögötted.
*Jelenti ki határozottan, s ha a zöldbőrű befejezte a vacsorát, s lefeküdt, akkor a sámán el is kezdi a fegyver alkotását.
Kése még szinte a levegőt is kettészántja, így azzal kezdi meg a karmok finom eltávolítását, melyeknek végén egy kis csontrészt is hagy, hogy jobban lehessen rögzíteni. Természetesen ezek így még nem lennének elegek, hiszen a karmokat "táplálni" kell, tehát mivel nincsenek élő testben, így egy idő után hamar eltörnének, s egyenlőek lennének egy átlagos körömmel. Így hát finom mozdulatokkal szántja fel a nőstény mellkasát, ahonnan szívét könnyedén emeli ki. Apró darabokat vág le belőle, melyeket egy másik asztalra helyez, s kezeit föléjük emeli. Halkan elmormol egy pár igét, mire a darabok kéken felvillannak, majd kialszanak. Ezután ezeket belehelyezi a karmokba, így egy kis varázslat segítségével amazoknak nincs szükségük arra, hogy egy test részeként működjenek, mégis oly erősek, akár az acél. Ezeket mind egy olyan bőrhöz rögzíti, mely szintén mágiával van átitatva, ezáltal amaz felveszi a bőr színét.
Az egész procedúra eltart egész éjjel, hiszen finom, lassú, meggondolt mozdulatok kellenek, egy apró hiba is teljes kudarcot jelenthet. A szívdarabok behelyezése, a karmok leválasztása, majd azok rögzítése a bőrhöz... Hosszú folyamat, ám neki teljesen megéri, hiszen a hárpia többi testrésze nagyon jól jön most számára, s mi neki egy éjjel... Tengernyi ideje van, márpedig Toragg hűségesnek látszik, így nem is kételkedik benne.
Ha eljön a reggel, s az ork felkel, akkor abban a pillanatban elé lép a sámán, s átnyújtja a fegyvert.*
- Íme. Húzd fel a kezedre, s rögzítsd a tenyereden. *mutogatja* Majd igazítsd hozzá az ökleidhez. Ha sikerült, akkor láthatod, hogy úgy tűnik, mintha a kezedből nőnének ki ezek a karmok, a bőr ugyanis felveszi a te bőröd színét.
*Mondja határozottan, majd kezét nyújtja Toragg felé.*
- Szívesen látlak bármikor, most pedig menj utadra, s próbáld ki új fegyvereid! Ám vigyázz... Egy idő után kimerül belőlük a mágia, s akkor használhatatlanok lesznek, így időnként látogass meg, hogy feltölthessem neked.
*Mosolyogja, majd ha az ork kilépett a kunyhóból, s visszapillant, amazt már nem láthatja egyáltalán, csupán fákat s aljnövényzetet. A helyet kár is lenne megjegyeznie, hiszen nem "itt" van a kunyhó. Lényegében bárhol feltűnhet, ahol a sámán akarja. S hogy fog idetalálni egy következő látogatáskor? Az már egy másik történet része...*
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 17:54:35
Üzenet elküldve: 2014-07-03 17:54:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Mort//
*Először csalódik, hogy nem azt az orkot találta meg, akit keresett, de miután a másik fordít mondandóján, egyszerre megkönnyebbültség és elégedettség tükröződik Toragg arcáról, melyet egy enyhe mosoly kíséretében mázol fel képére.*
~Hála az Ősöknek!~
*Megkönnyebbültségében szerepet játszik az is, hogy nem hiába cipelte el idáig a tetemet, habár gondolta, hogy így lesz, mégis kicsit tartott a dolog ellenkezőjétől.*
-Nemrégiben, pontosabban tegnap, elszegődtem egy kisebb csapathoz, melynek célja elsősorban, hogy megszabadítsák a város népét a különböző fenevadak és bestiák azon részétől, melyek túlságosan is közel merészkedtek a lakottabb területekhez és zavarják, bántalmazzák az itt lakókat. Mint láthatja, nincs az oldalamon se fegyver, se pajzs. Bízok benne, hogy az előbbinek pótlásában segítségemre lehet. Jómagam nem preferálom a baltákat és különböző, meghosszabbított harci fegyvereket. Megmondom őszintén, gyávaságnak vallom őket, főleg velük szemben... *Mutat tekintetével a hárpiára, de hangsúlyából kivehető, hogy nem csak erre az egy fajra szűkül mondandója.* Elvégre nekik ez nem adatott meg. Csupán ökleim erejét erősíteném, ugyanis ebből a szempontból már ők vannak előnyben a karmokkal, tüskékkel, ollókkal, mi egyébbel... Remélem megérti.
*Nem teljesen biztos benne, hogy a sámán belemegy a dologba, de nagyon bízik benne.*
-Fizetségül, pedig azt tudom felajánlani, hogy találkozásunk rendszeresítésével, további alapanyagokkal járulnék hozzá a tevékenységei elősegítéséhez. Természetesen a külvilág számára teljes titokban. Bizonyára nem azért költözött az erdő mélyére, hogy mindenféle népek járkáljanak, keljenek a hajlékánál!
*Itt kis szünetet tart, hogy a másik is szóhoz jusson, ha ezt nem tette volna meg Toragg, hosszabb monológját félbeszakítva, majd válaszol a következő kérdésre is.*
-A szántóföldekhez közeli kastélytól kezdve van a vállamon, egy két pihenőt leszámítva. Igaz, hogy nem a leghúsosabb egyed a világon, de hosszabb távon ez is megerőltet valamelyest egy orkot.
*Amik ez után hangzanak el, nem okoznak túl nagy meglepetést a kisebbiknek, bár amennyire igazak a mondatok, legalább annyira nincs tisztában vele az emberek és más fajok, sőt, tán még az orkok jó nagy része sem.*
-Igen, sajnos ez így van... Úgy gondolom, ennek hátterében, az erőnkből fakadó hatalomvágy és a területek iránti mohóság áll, de ennek orvoslására már sajnos túl sok esélyt nem látok...
*Az elhangzottakra kissé szűkül az eddig fellelhető mosoly az arcán, de a kacsintásra ismét felvesz egy barátságos félmosolyt pofájára, majd a vadon éjjeli veszélyeire csak bólintva egyet,ő is megindul a sámán után.*
-Még annyi kérésem lenne, természetesen nem telhetetlenségből, hogy éjszakára kaphatnék-e tetőt a fejem főlé, vagy legalább egy biztonságosnak mondható helyet, ahol ki tudom magam pihenni. Hosszú és mozgalmas nap áll mögöttem.
*Először csalódik, hogy nem azt az orkot találta meg, akit keresett, de miután a másik fordít mondandóján, egyszerre megkönnyebbültség és elégedettség tükröződik Toragg arcáról, melyet egy enyhe mosoly kíséretében mázol fel képére.*
~Hála az Ősöknek!~
*Megkönnyebbültségében szerepet játszik az is, hogy nem hiába cipelte el idáig a tetemet, habár gondolta, hogy így lesz, mégis kicsit tartott a dolog ellenkezőjétől.*
-Nemrégiben, pontosabban tegnap, elszegődtem egy kisebb csapathoz, melynek célja elsősorban, hogy megszabadítsák a város népét a különböző fenevadak és bestiák azon részétől, melyek túlságosan is közel merészkedtek a lakottabb területekhez és zavarják, bántalmazzák az itt lakókat. Mint láthatja, nincs az oldalamon se fegyver, se pajzs. Bízok benne, hogy az előbbinek pótlásában segítségemre lehet. Jómagam nem preferálom a baltákat és különböző, meghosszabbított harci fegyvereket. Megmondom őszintén, gyávaságnak vallom őket, főleg velük szemben... *Mutat tekintetével a hárpiára, de hangsúlyából kivehető, hogy nem csak erre az egy fajra szűkül mondandója.* Elvégre nekik ez nem adatott meg. Csupán ökleim erejét erősíteném, ugyanis ebből a szempontból már ők vannak előnyben a karmokkal, tüskékkel, ollókkal, mi egyébbel... Remélem megérti.
*Nem teljesen biztos benne, hogy a sámán belemegy a dologba, de nagyon bízik benne.*
-Fizetségül, pedig azt tudom felajánlani, hogy találkozásunk rendszeresítésével, további alapanyagokkal járulnék hozzá a tevékenységei elősegítéséhez. Természetesen a külvilág számára teljes titokban. Bizonyára nem azért költözött az erdő mélyére, hogy mindenféle népek járkáljanak, keljenek a hajlékánál!
*Itt kis szünetet tart, hogy a másik is szóhoz jusson, ha ezt nem tette volna meg Toragg, hosszabb monológját félbeszakítva, majd válaszol a következő kérdésre is.*
-A szántóföldekhez közeli kastélytól kezdve van a vállamon, egy két pihenőt leszámítva. Igaz, hogy nem a leghúsosabb egyed a világon, de hosszabb távon ez is megerőltet valamelyest egy orkot.
*Amik ez után hangzanak el, nem okoznak túl nagy meglepetést a kisebbiknek, bár amennyire igazak a mondatok, legalább annyira nincs tisztában vele az emberek és más fajok, sőt, tán még az orkok jó nagy része sem.*
-Igen, sajnos ez így van... Úgy gondolom, ennek hátterében, az erőnkből fakadó hatalomvágy és a területek iránti mohóság áll, de ennek orvoslására már sajnos túl sok esélyt nem látok...
*Az elhangzottakra kissé szűkül az eddig fellelhető mosoly az arcán, de a kacsintásra ismét felvesz egy barátságos félmosolyt pofájára, majd a vadon éjjeli veszélyeire csak bólintva egyet,ő is megindul a sámán után.*
-Még annyi kérésem lenne, természetesen nem telhetetlenségből, hogy éjszakára kaphatnék-e tetőt a fejem főlé, vagy legalább egy biztonságosnak mondható helyet, ahol ki tudom magam pihenni. Hosszú és mozgalmas nap áll mögöttem.
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 15:26:58
Üzenet elküldve: 2014-07-03 15:26:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Ferra//
*Kérdésére szokatlan mód szintén egy kérdés fakad ki az idegen telt ajkai közül. "Ismerhetjük?" Hangzik el az elfben bombaként robbanó, és ezzel a káoszt szító láncreakciót megidéző kérdés. Ebből az egyetlen szóbol a szőke elméje több ezer apró, de szorosan összeköthető kérdést kreál. Ismernék? Talán mikor távol volt szülővárosának tekintett Artheniortól akkor látta volna a hölgyet, és tudatának legmélyén megragadt az íriszei ragyogásának a fantomképe? Vagy csak egy hasonló nőre emlékszik, és csak a szeme csalta volna meg? Boncolgathatná tovább a kérdést, de a válasz végül mindig ugyanaz lenne. Mint egy bonyolult algoritmus, aminek az eredménye csak egyetlen válasz lehet.*
-Nem! Nem valószínű. Bocsásson meg, hogy feltartottam!
*Most iszonyúan restelli magát, ezért inkább az azonnali menekülést választaná, ahelyett, hogy újabb szavakat intézne a hószín hajúhoz. Még mindig nem érti mi is késztette arra, hogy megtorpanjon, és megszólítsa a békességre vágyó másik erdőjárót, csak annyi biztos, hogy megtette és menekülni kényszerült. Ám az ismeretlen mézédes hangja ismét az erdő csicseri békéjébe vág. ~Érdekes.~ Egy pillanatra sikerül önkénytelenül is elméláznia a hallottakon. Ekkorra már hátat fordított a lánynak, és megindította csizmáját az ellenkező irányba, de ismét megtorpan. Tekintetét a lágyan hullámzó lombok tengerére emeli, lába a földbe cövekel. ~Ugyanez az érzés fogott el engem is, mikor először betettem ide a lábam.~ Néhány másodpercig még a végelláthatatlan ég, és a zöldellő lombhullatók között ugrál a pillantása.*
-Ostobán hangozhat egy kívülállónak, ki még sosem járt itt, de nem nekem, hisz itt nőttem fel. A fák és az erdei állatok voltak a második családom, és sajnálatos mód többet sikerült tanítaniuk, mint édesapámnak. Bármennyire is furcsán hangzik, de pontosan emlékszem arra a napra, mikor először megpillantottam ezeket az óriásokat. Gyermek voltam még akkor, így a félelem ott lappangott bennem, de a kíváncsiság és a csodálatom mégis felülkerekedett. Azt éreztem, mint Ön!
*Ismét farkasszemet néz a másikkal, csakhogy sikerül egy olyan ponton megállnia, hol a nap pont csatát nyer a levelek ellen, és a fénye megvilágítja az aranyfürtjeit. Ez ellen Zetriat kezét szemürege felé helyezve védekezik, hogy megőrízhesse a szeme világát.*
-Nem is tudom miért mondtam el ezt Magának. Sajnálom, ha untattam. A nevem Zetriat Iuthar!
*Most van ideje valamivel alaposabb vizsgálatot folytatni az idegenen, így biztosra mehet, hogy még valóban nem találkoztak. Csinos hölgy, karcsú a dereka, rikító zöld lélektükrei megbabonázzák az embert. Telt ajkak jellemzik, fehér haj, és kerek keblek. Mégsincs semmi rettentően feltűnő, mely származására utalna. Akkor talán egy egyszerű ember, ki furcsa vonásokkal született. Zet nem szeretné letámadni, inkább folytatja a hirtelen keletkezett társalgást.*
-Tegezhetlek? Mi szél hozott ide?
*Kérdésére szokatlan mód szintén egy kérdés fakad ki az idegen telt ajkai közül. "Ismerhetjük?" Hangzik el az elfben bombaként robbanó, és ezzel a káoszt szító láncreakciót megidéző kérdés. Ebből az egyetlen szóbol a szőke elméje több ezer apró, de szorosan összeköthető kérdést kreál. Ismernék? Talán mikor távol volt szülővárosának tekintett Artheniortól akkor látta volna a hölgyet, és tudatának legmélyén megragadt az íriszei ragyogásának a fantomképe? Vagy csak egy hasonló nőre emlékszik, és csak a szeme csalta volna meg? Boncolgathatná tovább a kérdést, de a válasz végül mindig ugyanaz lenne. Mint egy bonyolult algoritmus, aminek az eredménye csak egyetlen válasz lehet.*
-Nem! Nem valószínű. Bocsásson meg, hogy feltartottam!
*Most iszonyúan restelli magát, ezért inkább az azonnali menekülést választaná, ahelyett, hogy újabb szavakat intézne a hószín hajúhoz. Még mindig nem érti mi is késztette arra, hogy megtorpanjon, és megszólítsa a békességre vágyó másik erdőjárót, csak annyi biztos, hogy megtette és menekülni kényszerült. Ám az ismeretlen mézédes hangja ismét az erdő csicseri békéjébe vág. ~Érdekes.~ Egy pillanatra sikerül önkénytelenül is elméláznia a hallottakon. Ekkorra már hátat fordított a lánynak, és megindította csizmáját az ellenkező irányba, de ismét megtorpan. Tekintetét a lágyan hullámzó lombok tengerére emeli, lába a földbe cövekel. ~Ugyanez az érzés fogott el engem is, mikor először betettem ide a lábam.~ Néhány másodpercig még a végelláthatatlan ég, és a zöldellő lombhullatók között ugrál a pillantása.*
-Ostobán hangozhat egy kívülállónak, ki még sosem járt itt, de nem nekem, hisz itt nőttem fel. A fák és az erdei állatok voltak a második családom, és sajnálatos mód többet sikerült tanítaniuk, mint édesapámnak. Bármennyire is furcsán hangzik, de pontosan emlékszem arra a napra, mikor először megpillantottam ezeket az óriásokat. Gyermek voltam még akkor, így a félelem ott lappangott bennem, de a kíváncsiság és a csodálatom mégis felülkerekedett. Azt éreztem, mint Ön!
*Ismét farkasszemet néz a másikkal, csakhogy sikerül egy olyan ponton megállnia, hol a nap pont csatát nyer a levelek ellen, és a fénye megvilágítja az aranyfürtjeit. Ez ellen Zetriat kezét szemürege felé helyezve védekezik, hogy megőrízhesse a szeme világát.*
-Nem is tudom miért mondtam el ezt Magának. Sajnálom, ha untattam. A nevem Zetriat Iuthar!
*Most van ideje valamivel alaposabb vizsgálatot folytatni az idegenen, így biztosra mehet, hogy még valóban nem találkoztak. Csinos hölgy, karcsú a dereka, rikító zöld lélektükrei megbabonázzák az embert. Telt ajkak jellemzik, fehér haj, és kerek keblek. Mégsincs semmi rettentően feltűnő, mely származására utalna. Akkor talán egy egyszerű ember, ki furcsa vonásokkal született. Zet nem szeretné letámadni, inkább folytatja a hirtelen keletkezett társalgást.*
-Tegezhetlek? Mi szél hozott ide?
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:43:48
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:43:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka-Sanzca//
*A lány kis csipkelődése megmosolyogtatja Arsenort. Jól esik neki, hogy van valami ami a normális élettel eltereli a figyelmét a kalandozó életről. Most ő jön kijelenti a lány. Arsenor sosem volt a szavak embere. Pedig szeret másokkal beszélgetni. Az orkot is meghívta egy teára.*
-Akkor most te mondj magadról három jó tulajdonságot.
*Érdekli, hogy vajon mit fog hallani. Ez az elf lány akivel most találkozott pár perce ő titokzatosnak látszik. Arsenor szeretné megismerni. Nem minden nap lát lányokat akik rózsaszín ruhában napoznak az erdőben és megszólítnak egy éppen arra járót, hogy utána megfürödjenek.*
*A lány kis csipkelődése megmosolyogtatja Arsenort. Jól esik neki, hogy van valami ami a normális élettel eltereli a figyelmét a kalandozó életről. Most ő jön kijelenti a lány. Arsenor sosem volt a szavak embere. Pedig szeret másokkal beszélgetni. Az orkot is meghívta egy teára.*
-Akkor most te mondj magadról három jó tulajdonságot.
*Érdekli, hogy vajon mit fog hallani. Ez az elf lány akivel most találkozott pár perce ő titokzatosnak látszik. Arsenor szeretné megismerni. Nem minden nap lát lányokat akik rózsaszín ruhában napoznak az erdőben és megszólítnak egy éppen arra járót, hogy utána megfürödjenek.*
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:37:22
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:37:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aseld Culoro//
- Valami nincs rendben, ugye?
* Kérdezi halkan bátyját. Ő is nézelődi kezd. Talán egy ember volt az oka az állat ijedségének? Mintha valami zörgést hallana... Kérdőn néz Aseldre.
Majd egy nagy lombú fa felé veszi a irányt. Fölkapaszkodik. Mind magasabbra és magasabbra mászik, szerencsére az ágak nem olyan vékonyak. Távolabb mozgolódást lát, s több ember is feléjük tart. Néhány perc alatt ideérhetek. A kezükben mintha fegyverek lennének. Még fél percig figyel, de aztán észbe kap, s gyorsan lemászik.*
- Több ember... Nem biztos, hogy barátságosak...
* Eszébe jut valami.*
- Pár perc és itt lehetnek. A zsákányt rejtsük a bokrok alá, aztán elbjunk mi is, míg elmennek. Mit szólsz?
* Néz testvérére.*
- Valami nincs rendben, ugye?
* Kérdezi halkan bátyját. Ő is nézelődi kezd. Talán egy ember volt az oka az állat ijedségének? Mintha valami zörgést hallana... Kérdőn néz Aseldre.
Majd egy nagy lombú fa felé veszi a irányt. Fölkapaszkodik. Mind magasabbra és magasabbra mászik, szerencsére az ágak nem olyan vékonyak. Távolabb mozgolódást lát, s több ember is feléjük tart. Néhány perc alatt ideérhetek. A kezükben mintha fegyverek lennének. Még fél percig figyel, de aztán észbe kap, s gyorsan lemászik.*
- Több ember... Nem biztos, hogy barátságosak...
* Eszébe jut valami.*
- Pár perc és itt lehetnek. A zsákányt rejtsük a bokrok alá, aztán elbjunk mi is, míg elmennek. Mit szólsz?
* Néz testvérére.*
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:22:10
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:22:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ymra Culoro//
*Hallja, ahogy húga is elismeri, célozni azért még tud, de figyelme most arra az irányba terjed, amerről a disznó érkezett.*~Vajon mi elől menekülhetett egy ilyen nagyobb jószág?~*Újabb vesszőt tesz az idegre, s csöndes várakozással kémlel az erdő fái között. Bizonyára Ymra kitalálhatja, hogy mire gondol, mivel a vad túlságosan gyorsan rontott ki a bokrok közül. Figyelme végig tartja az irányt, de odales húgára, aki előhúzta kését. Igen, az elejtettel is foglalkozni kéne, de valami nem hagyja nyugodni. Egy megérzés, ösztön, ami nem súg túl sok jót.*
*Hallja, ahogy húga is elismeri, célozni azért még tud, de figyelme most arra az irányba terjed, amerről a disznó érkezett.*~Vajon mi elől menekülhetett egy ilyen nagyobb jószág?~*Újabb vesszőt tesz az idegre, s csöndes várakozással kémlel az erdő fái között. Bizonyára Ymra kitalálhatja, hogy mire gondol, mivel a vad túlságosan gyorsan rontott ki a bokrok közül. Figyelme végig tartja az irányt, de odales húgára, aki előhúzta kését. Igen, az elejtettel is foglalkozni kéne, de valami nem hagyja nyugodni. Egy megérzés, ösztön, ami nem súg túl sok jót.*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:51:21
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:51:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aseld Culoro//
- Köszönöm. Te sem lettél rosszabb vadász.
* Mosolyog testvérere, aki könnyen, s jól eltalálta az állatot. Várakozón néz Aseldre, hisz ő szokta mondani, hogy mit csináljanak az elejtett vaddal. Előveszi tőrét, hisz arra biztosan szükség lesz. Most nézi meg a környezetet. A fák magasak, madarak csicseregnek. Virágok is vannak a gyepszinten. Régen is ehhez hasonló helyeken mentek, de talán még sűrűbben nőttek a fák a nagy rengetegekben. Örül, hogy együtt vadászhat ismét testvérével. Ebben nem is reménykedett, mikor eljött ebbe a városba. A mai nap igazán szerencsés számára, főleg a tegnapihoz képest.*
- Köszönöm. Te sem lettél rosszabb vadász.
* Mosolyog testvérere, aki könnyen, s jól eltalálta az állatot. Várakozón néz Aseldre, hisz ő szokta mondani, hogy mit csináljanak az elejtett vaddal. Előveszi tőrét, hisz arra biztosan szükség lesz. Most nézi meg a környezetet. A fák magasak, madarak csicseregnek. Virágok is vannak a gyepszinten. Régen is ehhez hasonló helyeken mentek, de talán még sűrűbben nőttek a fák a nagy rengetegekben. Örül, hogy együtt vadászhat ismét testvérével. Ebben nem is reménykedett, mikor eljött ebbe a városba. A mai nap igazán szerencsés számára, főleg a tegnapihoz képest.*
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:31:20
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:31:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ymra Culoro//
*Útjukat rögtön az erdő felé veszik. Egymás melletz lépkednek, mikor Ymra int egyet. Megtorpannak mindketten. Némi várakozás után zörgést hall a bokorból. Nagyobb vad lehet, mivel csak úgy trappol a cserjésben. Neki is megfordul a fejében, hogy talán menek valami elől, de húga után ő is felajazza az íját. Hirtelen egy vaddisznó tör elő a bozótból. Ymra lövi ki először nyilát, ami el is találja az állatot. Most rajta a sor. Gondosan felemeli az íjat, kifeszít, céloz és lő. A vad elterül a földön. Elégedetten nyugtázza, hogy célozni még tud.*
-Szép lövés volt! *Dícséri meg Ymrát. A megszokás öt év után is szokás marad.*
*Útjukat rögtön az erdő felé veszik. Egymás melletz lépkednek, mikor Ymra int egyet. Megtorpannak mindketten. Némi várakozás után zörgést hall a bokorból. Nagyobb vad lehet, mivel csak úgy trappol a cserjésben. Neki is megfordul a fejében, hogy talán menek valami elől, de húga után ő is felajazza az íját. Hirtelen egy vaddisznó tör elő a bozótból. Ymra lövi ki először nyilát, ami el is találja az állatot. Most rajta a sor. Gondosan felemeli az íjat, kifeszít, céloz és lő. A vad elterül a földön. Elégedetten nyugtázza, hogy célozni még tud.*
-Szép lövés volt! *Dícséri meg Ymrát. A megszokás öt év után is szokás marad.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257