Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 260 (5181. - 5200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
5200. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 01:45:23
Üzenet elküldve: 2015-08-17 01:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lept, Elv//
*Igazából nem lehet azt mondani, hogy nem örül a holdsajtnak, hiszen nagyon kellemes is növény, ráadásul nagyon finom is. Meg aztán sok tápanyag van benne, a gyógyszerek mellé kiváló kiegészítés. Tőrével óvatosan feszíti fel a termést, és legalább tíz-tizenöt darabot be is dobál a táskájába, majd további négyet leszed magának, és Leptnek. Pont végez, amikor a gnóm odahívja magához.*
- Nahát. Ilyet még sosem láttam.
*Miközben ezt mondja, már veszi is elő a kesztyűit, és kezébe fogja a tőrt. Először körbejárja a növényt, hogy megnézze merre gyökerezik, honnan jön. Majd megtapogatja, hogy mennyire szilárd, aztán belevág a tőrrel az indába. Óvatosan, ha esetleg fröcskölne a növény, akkor sem találja el, mert oldalt áll. Ha valamilyen folyadék kibuggyal belőle, akkor azt felfogja az egyik kis üvegfiolába, amit a táskájában hord, majd ha ezzel végzett, és rendesen bedugaszolta az üvegcsét, akkor megismétli a műveletet a tölcsérrel is, majd otthon megvizsgálja. Aztán levág egy darabot az indákból, meg egyet a tölcsérből is. Így lesz mivel kísérleteznie otthon. Gndosa, külön-külön becsomagolja, majd elrakja őket a táskába, aztán visszamegy a Holdsajthoz. Kifejezetten megérné hazavinni egy hajtást.*
- Mit gondolsz? Vigyünk haza Vérfű hajtást, és holdsajtot? Nekem mindenképpen megérné, de akkor nem tudnánk már túl soká maradni.
*Igazából nem lehet azt mondani, hogy nem örül a holdsajtnak, hiszen nagyon kellemes is növény, ráadásul nagyon finom is. Meg aztán sok tápanyag van benne, a gyógyszerek mellé kiváló kiegészítés. Tőrével óvatosan feszíti fel a termést, és legalább tíz-tizenöt darabot be is dobál a táskájába, majd további négyet leszed magának, és Leptnek. Pont végez, amikor a gnóm odahívja magához.*
- Nahát. Ilyet még sosem láttam.
*Miközben ezt mondja, már veszi is elő a kesztyűit, és kezébe fogja a tőrt. Először körbejárja a növényt, hogy megnézze merre gyökerezik, honnan jön. Majd megtapogatja, hogy mennyire szilárd, aztán belevág a tőrrel az indába. Óvatosan, ha esetleg fröcskölne a növény, akkor sem találja el, mert oldalt áll. Ha valamilyen folyadék kibuggyal belőle, akkor azt felfogja az egyik kis üvegfiolába, amit a táskájában hord, majd ha ezzel végzett, és rendesen bedugaszolta az üvegcsét, akkor megismétli a műveletet a tölcsérrel is, majd otthon megvizsgálja. Aztán levág egy darabot az indákból, meg egyet a tölcsérből is. Így lesz mivel kísérleteznie otthon. Gndosa, külön-külön becsomagolja, majd elrakja őket a táskába, aztán visszamegy a Holdsajthoz. Kifejezetten megérné hazavinni egy hajtást.*
- Mit gondolsz? Vigyünk haza Vérfű hajtást, és holdsajtot? Nekem mindenképpen megérné, de akkor nem tudnánk már túl soká maradni.
5199. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 01:31:26
Üzenet elküldve: 2015-08-17 01:31:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nel//
*Keresnek, de befelé haladva a virágok s a fű is eltünedeznek, így kénytelenek visszafordulni. Amivel Leptnek semmi baja. Pontosabban ő maga ajánlotta. Szeretne már innen elkerülni...
A növények ismertetőit próbálja megjegyezni, így jóval kevesebbszer hívja oda magához a másikat. Viszont ha valami érdekeset talál, arra mindenképpen felhívja a figyelmet. Hisz akár belefuthatnak egy olyanba is, amit Nel nem keres, vagy netalán nem reménykedik abban hogy talál. Hisz ez is előfordulhat. Mert miért ne?
És a miért ne beteljesedik. Ő maga valamiféle furcsa növényt lát. Egy növényt, mely túl szokatlan hogy átlagos legyen, és amiről nem beszélt a tündér. Egy kúszónövényt szokatlan formában. Pontosabban alakban. Vagyis... Egy furcsa növényt.
Sosem hallott még tölcsér alakú, fán élő kúszónövényről, mely jól láthatólag élősködő. Talán a tündér tudhatja mi is ez...*
-Nelador! Találtam valami furcsát... Tudod mi ez?
*Kíváncsi hogy mit mond a másik. Lehet hogy ez valójában egy haszontalan növény, de az biztos hogy ritka...
Ha a másik odaér mellé, akkor mielőtt még megnézi a növényt, kérdez.*
-Te találtál valamit?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 18:03:02, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
*Keresnek, de befelé haladva a virágok s a fű is eltünedeznek, így kénytelenek visszafordulni. Amivel Leptnek semmi baja. Pontosabban ő maga ajánlotta. Szeretne már innen elkerülni...
A növények ismertetőit próbálja megjegyezni, így jóval kevesebbszer hívja oda magához a másikat. Viszont ha valami érdekeset talál, arra mindenképpen felhívja a figyelmet. Hisz akár belefuthatnak egy olyanba is, amit Nel nem keres, vagy netalán nem reménykedik abban hogy talál. Hisz ez is előfordulhat. Mert miért ne?
És a miért ne beteljesedik. Ő maga valamiféle furcsa növényt lát. Egy növényt, mely túl szokatlan hogy átlagos legyen, és amiről nem beszélt a tündér. Egy kúszónövényt szokatlan formában. Pontosabban alakban. Vagyis... Egy furcsa növényt.
Sosem hallott még tölcsér alakú, fán élő kúszónövényről, mely jól láthatólag élősködő. Talán a tündér tudhatja mi is ez...*
-Nelador! Találtam valami furcsát... Tudod mi ez?
*Kíváncsi hogy mit mond a másik. Lehet hogy ez valójában egy haszontalan növény, de az biztos hogy ritka...
Ha a másik odaér mellé, akkor mielőtt még megnézi a növényt, kérdez.*
-Te találtál valamit?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 18:03:02, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
5198. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 01:09:48
Üzenet elküldve: 2015-08-17 01:09:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nelador Perend, Lept Mihako //
*Hát, vannak is eredmények, meg nem is. Most Nelador talál valamit, amit kétes örömmel fogad, ugyanis egy nagyobb bokor Holdsajt tűnik fel a szeme előtt. Ha fogja a tőrét és felfeszegeti, akkor az este nyíló növény ad a számára finom terméséből, egyébként nem igazán. És mégis, egy újabb csomag vérfüvet. Legalább valami. Leptnek ezzel szemben nagyobb szerencséje vagyon, ugyanis egy érdekes, számára ismeretlen, de még is különleges dolgot talál. Egy fába beágyazódva, valami tölcsérforma, melyből tüskék indás ágak áradnak szét, kúszónövény lehet, mely a fára telepedett. És, ahogy megfigyeli, ez a fának nem igazán jó, mintha haldokolna. Így közelről, a tölcsér alig lehet egy narancsnyi nagyságú, ahogy az indás ágak is egy vékonyabb kötél, azonban elég biztosan tartja magát. Hasonlót entitást nem lát a közelben, de bízik benne, hogy Nelador igen.*
*Hát, vannak is eredmények, meg nem is. Most Nelador talál valamit, amit kétes örömmel fogad, ugyanis egy nagyobb bokor Holdsajt tűnik fel a szeme előtt. Ha fogja a tőrét és felfeszegeti, akkor az este nyíló növény ad a számára finom terméséből, egyébként nem igazán. És mégis, egy újabb csomag vérfüvet. Legalább valami. Leptnek ezzel szemben nagyobb szerencséje vagyon, ugyanis egy érdekes, számára ismeretlen, de még is különleges dolgot talál. Egy fába beágyazódva, valami tölcsérforma, melyből tüskék indás ágak áradnak szét, kúszónövény lehet, mely a fára telepedett. És, ahogy megfigyeli, ez a fának nem igazán jó, mintha haldokolna. Így közelről, a tölcsér alig lehet egy narancsnyi nagyságú, ahogy az indás ágak is egy vékonyabb kötél, azonban elég biztosan tartja magát. Hasonlót entitást nem lát a közelben, de bízik benne, hogy Nelador igen.*
5197. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 00:48:11
Üzenet elküldve: 2015-08-17 00:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lept, Elv//
-Igen, nagyon jó lenne, ha találnánk olyat. Egyébként hidd el, amikor először mentem gyógynövényeket szedni, én semmit nem találtam, szóval nálam már jobban teljesítesz.
*Mondja bátorítóan társának, miközben ő is hol a hiányzó aljnövényzetet, hol a sűrű fákat vizslatja, amik olyannyira megszűrik a fényt, hogy szinte szürkületi sötétség van körülöttük. Közben persze elmond minden növényről annyit, ami a felismerésükhöz kell, hiszen ha ilyen ügyesen lelt a gnóm Vérfűvet, egy kevés tudással sokkal többet is összeszedhetnek. Neki is egyre kellemetlenebb érzései támadnak, így beleegyezően bólint.*
- De igen. Ennyire mélyen s űrűben a gyógyfüvek úgysem maradnak meg fény nélkül. Legalábbis nem olyan jó állapotban, mint ami kéne. Induljunk visszafelé.
*Közben persze folyamatosan figyel, ahogy átváltanak egy másik területre, ahol visszafelé haladnak az erdő ritkásabb része felé, ahol még volt valamennyi aljnövényzet, és ahol talán még egy-két gyógyfű is meglapul.*
-Igen, nagyon jó lenne, ha találnánk olyat. Egyébként hidd el, amikor először mentem gyógynövényeket szedni, én semmit nem találtam, szóval nálam már jobban teljesítesz.
*Mondja bátorítóan társának, miközben ő is hol a hiányzó aljnövényzetet, hol a sűrű fákat vizslatja, amik olyannyira megszűrik a fényt, hogy szinte szürkületi sötétség van körülöttük. Közben persze elmond minden növényről annyit, ami a felismerésükhöz kell, hiszen ha ilyen ügyesen lelt a gnóm Vérfűvet, egy kevés tudással sokkal többet is összeszedhetnek. Neki is egyre kellemetlenebb érzései támadnak, így beleegyezően bólint.*
- De igen. Ennyire mélyen s űrűben a gyógyfüvek úgysem maradnak meg fény nélkül. Legalábbis nem olyan jó állapotban, mint ami kéne. Induljunk visszafelé.
*Közben persze folyamatosan figyel, ahogy átváltanak egy másik területre, ahol visszafelé haladnak az erdő ritkásabb része felé, ahol még volt valamennyi aljnövényzet, és ahol talán még egy-két gyógyfű is meglapul.*
5196. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 00:32:02
Üzenet elküldve: 2015-08-17 00:32:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nel, Elvtárs//
-Nem gondoltam hogy találok valamit is... Pláne nem hasznosat. Akkor olyan barna Gbolist keressek továbbra is? Bár miközben keresünk, elmondhatnád még néhányról hogy hogyan néz ki...
*Ez után folytatja tovább a keresést. A hosszúkás levelű fát is keresi, valószínűleg kevesebb sikerrel. Lépésenként halad előre, szeme jobbra-balra ingadozik. Így szinte az egész előtte lévő területet átnézi. Minden dolognál megáll egy pillanatra ami nem sima fű. Amit korábban már megkérdezett, azt még egyszer nem kérdezi, viszont ettől függetlenül minden furcsa növényt megles. Ha ezeket nem ismerné nem rest megkérdezni a másikat, talán talál valami érdekeset. Vagy valami hasznosat is akár...*
-Nem kéne kicsit arrébb, egy másik sávon visszafelé is haladni? Csak hogy el ne tévedjünk...
*Hiába idevalósi, fiatalkorában nem az erdőket, hanem a szegénynegyed utcáit fedezte fel. És ő nem egy tapasztalt túlélő, így jobban szereti a járt területeket... Ahogy a fák egyre szorosabbak, és ahogy a fény egyre hátborzongatóbb, kevesebb, úgy jelentkezik Lept félelme. Félelem az eltévedéstől, félelem a vadaktól...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 18:02:30, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
-Nem gondoltam hogy találok valamit is... Pláne nem hasznosat. Akkor olyan barna Gbolist keressek továbbra is? Bár miközben keresünk, elmondhatnád még néhányról hogy hogyan néz ki...
*Ez után folytatja tovább a keresést. A hosszúkás levelű fát is keresi, valószínűleg kevesebb sikerrel. Lépésenként halad előre, szeme jobbra-balra ingadozik. Így szinte az egész előtte lévő területet átnézi. Minden dolognál megáll egy pillanatra ami nem sima fű. Amit korábban már megkérdezett, azt még egyszer nem kérdezi, viszont ettől függetlenül minden furcsa növényt megles. Ha ezeket nem ismerné nem rest megkérdezni a másikat, talán talál valami érdekeset. Vagy valami hasznosat is akár...*
-Nem kéne kicsit arrébb, egy másik sávon visszafelé is haladni? Csak hogy el ne tévedjünk...
*Hiába idevalósi, fiatalkorában nem az erdőket, hanem a szegénynegyed utcáit fedezte fel. És ő nem egy tapasztalt túlélő, így jobban szereti a járt területeket... Ahogy a fák egyre szorosabbak, és ahogy a fény egyre hátborzongatóbb, kevesebb, úgy jelentkezik Lept félelme. Félelem az eltévedéstől, félelem a vadaktól...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 18:02:30, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
5195. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:52:24
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lept, meg Elvtárs//
- Pontosan, ezt keressük. Ez igazából csak a kenőcsök egy alapanyaga, segíti a gyorsabb felszívódást. A bogyóiból sajtolják ki az olajat, ami szükséges ehhez.
*Mosolyogva fordul oda minden alkalommal, amikor a másik rákérdez valamire, és tudása alapján mond is néhány szót a növényekről. Hiszen vak tyúk is talál szemet, bőven belefuthat a másik is valami fontosba, meg aztán ha érdekli, akkor miért ne tanítgassa kicsit? Amikor már sokadszorra kérdezi meg, akkor is odaguggol mellé, és mosolyogva felel.*
- Nahát, ez remek. Ez itt vérfű. Remek sebgyógyító. *Kiszedi a zsákjából a kesztyűket, kezébe fogja a sarlóját, és minél közelebb a földhöz, lehetőleg úgy, hogy a virág ne sérüljön, lemetszi a néhány szálat. A virágokat meg otthon leszedi, addig meg jó, ha a szárában van még tápanyag, nem fonnyad meg olyan gyorsan. Sebes mozdulattal elrejti egy kisebb tasakban a zsákon belül, és mosolyogva néz a gnómra.*
- A virágát használjuk fel, abból lehet sebgyógyítót főzni. De ha erre nincs idő, vagy lehetőség, akkor szintén csillapítja a vérzést, ha csak ráteszik a sebre. Bár úgy jóval gyengébb.
- Pontosan, ezt keressük. Ez igazából csak a kenőcsök egy alapanyaga, segíti a gyorsabb felszívódást. A bogyóiból sajtolják ki az olajat, ami szükséges ehhez.
*Mosolyogva fordul oda minden alkalommal, amikor a másik rákérdez valamire, és tudása alapján mond is néhány szót a növényekről. Hiszen vak tyúk is talál szemet, bőven belefuthat a másik is valami fontosba, meg aztán ha érdekli, akkor miért ne tanítgassa kicsit? Amikor már sokadszorra kérdezi meg, akkor is odaguggol mellé, és mosolyogva felel.*
- Nahát, ez remek. Ez itt vérfű. Remek sebgyógyító. *Kiszedi a zsákjából a kesztyűket, kezébe fogja a sarlóját, és minél közelebb a földhöz, lehetőleg úgy, hogy a virág ne sérüljön, lemetszi a néhány szálat. A virágokat meg otthon leszedi, addig meg jó, ha a szárában van még tápanyag, nem fonnyad meg olyan gyorsan. Sebes mozdulattal elrejti egy kisebb tasakban a zsákon belül, és mosolyogva néz a gnómra.*
- A virágát használjuk fel, abból lehet sebgyógyítót főzni. De ha erre nincs idő, vagy lehetőség, akkor szintén csillapítja a vérzést, ha csak ráteszik a sebre. Bár úgy jóval gyengébb.
5194. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:32:02
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:32:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nel, Elvtárs(uram)//
-Értem, hosszú levelű fa, sárgás bogyókkal. És tulajdonképpen ennek a kenőcse mire jó?
*Rögvest nekiáll ő maga is keresni. Bár egy fát kell keresnie, mégis a földet szemléli, néha-néha föltekintve. Érthető hogy egy fát mondtak neki, az az egyik legegyszerűbb. Itt szinte minden fa ugyan olyan. Szinte semmit nem kell tennie, úgyhogy megpróbál nem akadékoskodni.
Helyette inkább a földet nézi. Nem ismeri a különleges növényeket, viszont sajnos az egyszerűeket sem. De ettől függetlenül töretlen, és egy-egy nem általános növénynel megáll és néha megkérdi Nel véleményét. Nagyon sokszor hiába csinálja, de egyszer mosolyog rá a szerencse. Már amennyiben a másik még nem unta meg, és odajön megnézni szerzeményét. Ha nem jön továbbmegy. Tulajdonképpen a másik vezeti őket, Lept kicsit hátrébb, pár méterrel odébb van tőle.*
-Ez itt sima virág, vagy jó valamire? Amúgy milyen eséllyel szoktál növényeket találni?
-Értem, hosszú levelű fa, sárgás bogyókkal. És tulajdonképpen ennek a kenőcse mire jó?
*Rögvest nekiáll ő maga is keresni. Bár egy fát kell keresnie, mégis a földet szemléli, néha-néha föltekintve. Érthető hogy egy fát mondtak neki, az az egyik legegyszerűbb. Itt szinte minden fa ugyan olyan. Szinte semmit nem kell tennie, úgyhogy megpróbál nem akadékoskodni.
Helyette inkább a földet nézi. Nem ismeri a különleges növényeket, viszont sajnos az egyszerűeket sem. De ettől függetlenül töretlen, és egy-egy nem általános növénynel megáll és néha megkérdi Nel véleményét. Nagyon sokszor hiába csinálja, de egyszer mosolyog rá a szerencse. Már amennyiben a másik még nem unta meg, és odajön megnézni szerzeményét. Ha nem jön továbbmegy. Tulajdonképpen a másik vezeti őket, Lept kicsit hátrébb, pár méterrel odébb van tőle.*
-Ez itt sima virág, vagy jó valamire? Amúgy milyen eséllyel szoktál növényeket találni?
5193. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:16:05
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:16:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nelador Perend, Lept Mihako //
*Nem mentek nagyon mélyre az erdőben és talán ez nem is kár rájuk nézve, hiszen itt elég könnyű eltévedni azoknak, akik nem az ösvényeket követik. Viszont, az ösvényeken túl vagy a legnagyobb esélyük találni bármit is, hiszen a taposatlan úton kevesebben is járnak, több tere van a természetnek tennie a dolgát. Szerencsétlenségükre, az első fél órában Lept lát egyedül valamit, egy könnyebb, sebgyógyító növényt, amit a sebre kenve előidézhetik a gyorsabb regenerációt. De nem is meglepő, hiszen csak most kezdtek bele a keresésbe, viszont az igen, hogy a gnóm felismerte a növényt.*
*Nem mentek nagyon mélyre az erdőben és talán ez nem is kár rájuk nézve, hiszen itt elég könnyű eltévedni azoknak, akik nem az ösvényeket követik. Viszont, az ösvényeken túl vagy a legnagyobb esélyük találni bármit is, hiszen a taposatlan úton kevesebben is járnak, több tere van a természetnek tennie a dolgát. Szerencsétlenségükre, az első fél órában Lept lát egyedül valamit, egy könnyebb, sebgyógyító növényt, amit a sebre kenve előidézhetik a gyorsabb regenerációt. De nem is meglepő, hiszen csak most kezdtek bele a keresésbe, viszont az igen, hogy a gnóm felismerte a növényt.*
5192. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:44:31
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:44:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lept//
*Mosolyogva nézelődik az aljnövényzetben, miközben válaszol a másik által feltett kérdésekre.*
- A gnóm retek? Egy gyomorbajokat elűző növény. Hasonlít a rendes zöldséghez, de ez szürkésbarnább, mintsem vörös. Mindegyik különböző betegségek kezelésére van. Kenőcsöket, tinktúrákat, gyógyitalokat, porokat készítek.
*Mondja, miközben letérdel megvizsgálni egy növényt, ami becsapta a szemét, majd csalódottan kel fel, amikor kiderül, hogy mégsem az, ami a listán van.*
- Ha szeretnél, akkor esetleg a barna gbolis nevű fa keresésében segíthetnél. Hosszúkás levelei vannak, és sárgásbarna bogyói, amik az ágak végén vannak. Ezekre lesz szükségem a kenőcsök elkészítéséhez. Ha ilyet látsz, akkor szólj, renden?
*Mosolyogva nézelődik az aljnövényzetben, miközben válaszol a másik által feltett kérdésekre.*
- A gnóm retek? Egy gyomorbajokat elűző növény. Hasonlít a rendes zöldséghez, de ez szürkésbarnább, mintsem vörös. Mindegyik különböző betegségek kezelésére van. Kenőcsöket, tinktúrákat, gyógyitalokat, porokat készítek.
*Mondja, miközben letérdel megvizsgálni egy növényt, ami becsapta a szemét, majd csalódottan kel fel, amikor kiderül, hogy mégsem az, ami a listán van.*
- Ha szeretnél, akkor esetleg a barna gbolis nevű fa keresésében segíthetnél. Hosszúkás levelei vannak, és sárgásbarna bogyói, amik az ágak végén vannak. Ezekre lesz szükségem a kenőcsök elkészítéséhez. Ha ilyet látsz, akkor szólj, renden?
5191. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:29:22
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:29:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nel//
-Mi az a Gnóm retek? És a többi amit említettél? Észak Reményét ismerem, a többi nem rémlik. És ezekből kenőcsöket meg minden mást csinálsz?
*Az említett növényeket egy kivételével nem ismeri. Viszont a Gnóm retek elég érdekesen hangzik, ezért kíváncsi hogy ez pontosan mi is. ~Talán egy egyszerű retekféle? Valószínűleg nem, akkor nem lenne rá szüksége...~ Várja a választ a kérdéseire, de mielőtt a másik nekiállna növényeket kutatni, még egy kérdést intéz felé.*
-Tudok valamiben segíteni? Ha elmondod milyet kell keresni, segíthetek keresni...
*Ha megkapja a kellő választ ő is nekiáll keresni, ha nem, megpróbál nem zavarni...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 18:00:30, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
-Mi az a Gnóm retek? És a többi amit említettél? Észak Reményét ismerem, a többi nem rémlik. És ezekből kenőcsöket meg minden mást csinálsz?
*Az említett növényeket egy kivételével nem ismeri. Viszont a Gnóm retek elég érdekesen hangzik, ezért kíváncsi hogy ez pontosan mi is. ~Talán egy egyszerű retekféle? Valószínűleg nem, akkor nem lenne rá szüksége...~ Várja a választ a kérdéseire, de mielőtt a másik nekiállna növényeket kutatni, még egy kérdést intéz felé.*
-Tudok valamiben segíteni? Ha elmondod milyet kell keresni, segíthetek keresni...
*Ha megkapja a kellő választ ő is nekiáll keresni, ha nem, megpróbál nem zavarni...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 18:00:30, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
5190. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:17:56
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:17:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lept//
*Mosolyogva hallgatja a másik beszámolóját a különböző találmányokról, néhol megereszt néhány "Váó" szócskát, hogy kifejezze mennyire lenyűgözi. Tényleg. Sosem gondolta volna, hogy a gnómok valóban ennyi mindent kitaláltak. Amikor a növényekről kérdezi, akkor kicsit elbizonytalanodik.*
- Hát, igazából amit találok, azt felhasználom. De kifejezetten jól jönne egy kevéske Barna gbolis, sárkányfog, ezüstcsörgő, fehér qartan, gnóm retek, keresztes ulga, észak reménye, talpas whula, és rhéa félelme. A leghasznosabb talán Lynol lángja lenne, de az egyrészt barlangokban nő, és a többinek is jó ha a negyedét fellelem ma. Sokat kell kijárkálni ide.
*Majd el is indul az erdő homályában, miközben folyamatosan kutakodik az aljnövényzetben, és a fákon is, figyelve, hátha észrevesz valamit a fent említett növényeket.*
*Mosolyogva hallgatja a másik beszámolóját a különböző találmányokról, néhol megereszt néhány "Váó" szócskát, hogy kifejezze mennyire lenyűgözi. Tényleg. Sosem gondolta volna, hogy a gnómok valóban ennyi mindent kitaláltak. Amikor a növényekről kérdezi, akkor kicsit elbizonytalanodik.*
- Hát, igazából amit találok, azt felhasználom. De kifejezetten jól jönne egy kevéske Barna gbolis, sárkányfog, ezüstcsörgő, fehér qartan, gnóm retek, keresztes ulga, észak reménye, talpas whula, és rhéa félelme. A leghasznosabb talán Lynol lángja lenne, de az egyrészt barlangokban nő, és a többinek is jó ha a negyedét fellelem ma. Sokat kell kijárkálni ide.
*Majd el is indul az erdő homályában, miközben folyamatosan kutakodik az aljnövényzetben, és a fákon is, figyelve, hátha észrevesz valamit a fent említett növényeket.*
5189. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:26:10
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:26:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Jóllakottan áll tovább a tisztásról, egy kellemes szunyókálás után. Ideje lenne valami pénz után nézni, és sokkal szívesebben tenné ezt meg egy erdő rejtekében mint egy forgalmas kereskedelmi úton. Csak talál valami ösvényt amit legalább naponta jár egy-egy ember. Annyi neki bőven elég, ilyen szép időben, étellel és itallal megpakolva, kész kikapcsolódás valahol arra várni hogy előkerüljön egy szerencsétlen áldozat. De inkább kicsivel még messzebb menne, túl közel a város, túl nagy a kockázat, valami eldugottabb helyet keres, ott meg még át is kell majd öltöznie.*
5188. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-15 20:57:40
Üzenet elküldve: 2015-08-15 20:57:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
– Máshogy számoljuk az éveket, de ha elég sokáig élek, szépen, békésen, talán ahogy tata is, akkor lassan múlnak majd. Őt mindig is fiatalabbnak mondták a koránál az emberek, ha találgatniuk kellett. A nagyapám volt. Túl a nyolcvanon, az ő szavai szerint, mikor lesből legyilkolták. Ugyanakkor hatvannak se igen mondták volna.
*Nem is a hasonlítgatás, inkább csak mesél, és ezzel együtt kimondja azt is, ami talán nem is csak az ő félelme, hanem sok más lányé és, kik elfek közelébe kerülnek, ami talán oka annak is, hogy miért maradnak annyiszor magukra azok az asszonyok, akik nem csak egyszerűen közel kerülnek a hosszúéletűekhez.*
~Mennyire butaság ezen töprengened, Nitta, hogy is jut eszedbe! Ez nem olyasmi, hogy ő csak el akarna csábítani, aztán eldobna, mert túl gyorsan elfutnak az éveid. Egyáltalán nem olyan! Ő nem tenne ilyesmit. Ostoba vagy!~
*Lorsan szavaira felemeli a fejét, és lassan elmosolyodik, igyekszik nem mutatni, véletlen sem éreztetni, mi jutott az eszébe, ezért inkább bólint, majd kicsit összébb rakosgatja a holmiját. Pótcselekvés, nyilvánvaló, sőt, ha a férfi figyel, akkor akár ki is szúrhatja, hogy az.*
– Jó így *feleli végül halkan, bár épp maga sem tudja mire is mondja, mivel is ért egyet.*
– Csiklandoznál? *Még kis sem mondta a kérdést, már rákol is kicsit hátrafelé, biztos jelekén annak, hogy ő bizony csiklandós.* Hiábavaló lenne! Az bizony! Nem árulnék el semmit.
*Legalábbis próbálna hallgatni a meglepetésről, minden erejét megfeszítve. Most enyhén gyanakvó szemekkel nézi Lorsant, vajon képes, és beveti-e ellene a csikizős kínzást, vagy kap-e némi haladékot?
Végül a menedék lesz az ő haladéka, talán mert mindketten érzik, de legalábbis Nitta úgy érzi, a csiklandozás még korai lenne. Mert más egymáshoz érni edzés közben, vagy a lovaglás kapcsán, és más csak úgy, főleg ha más célja nincs is, csak a bolondozás, hiszen nem kisgyerekeke már.*
– Tudom *suttogja válaszul.
Mert Lorsannak igaza van. Nem szabad sietniük, vagy kapkodniuk. Egyikük miatt sem. Kettejük miatt nem. Mindketten sebeket hordoznak, rosszul összeforrt fájó sebeket. Nem egyik pillanatról a másikra gyógyulhatnak meg, de talán lehet esélyük.
Épp ezért nem húzódik el. Nem akarja, hogy Lorsan úgy érezze, ő nemet mond, hogy elfordul, ahogy azt se, hogy azt gondolja, máris jó minden.
Nem egy pillanat alatt változnak meg a dolgok, de talán léphetnek egy picikét előre. Vagy akár egymás felé.
Egy perc csak, annyi az ölelés. Vagy tíz? Egy óra? Vagy csak egy pillanat?
Érzi maga körül Lorsan karjait, aprót mozdul, csak pár centit, ennyi kell csak, hogy az ölelésébe simuljon, arcát az elf ingére simítja, a homloka, a haja és a nyaka oldalához.*
~Mennyivel magasabb, mint én.~
*Karjai mozdulnak, egy tünékeny gondolatnyi idő csak, amíg ő is átöleli Lorsan derekát. Egy pillanatnyi béke. Két pillanatnyi izgalom. Egy szívdobbanás. Egy mélyebb lélegzet és már vége is.*
~Talán álmodtam?~
*De nem álom volt, látja, hogy a másik épp hátralép egyet. Hallja a hangját. Bólint.*
– Menjünk.
*Tétován emeli a balját, odanyújtaná, vagy megfogná ő a férfi kezét, de fél kicsit, de Lorsan előtt ott a lehetőség.*
– Máshogy számoljuk az éveket, de ha elég sokáig élek, szépen, békésen, talán ahogy tata is, akkor lassan múlnak majd. Őt mindig is fiatalabbnak mondták a koránál az emberek, ha találgatniuk kellett. A nagyapám volt. Túl a nyolcvanon, az ő szavai szerint, mikor lesből legyilkolták. Ugyanakkor hatvannak se igen mondták volna.
*Nem is a hasonlítgatás, inkább csak mesél, és ezzel együtt kimondja azt is, ami talán nem is csak az ő félelme, hanem sok más lányé és, kik elfek közelébe kerülnek, ami talán oka annak is, hogy miért maradnak annyiszor magukra azok az asszonyok, akik nem csak egyszerűen közel kerülnek a hosszúéletűekhez.*
~Mennyire butaság ezen töprengened, Nitta, hogy is jut eszedbe! Ez nem olyasmi, hogy ő csak el akarna csábítani, aztán eldobna, mert túl gyorsan elfutnak az éveid. Egyáltalán nem olyan! Ő nem tenne ilyesmit. Ostoba vagy!~
*Lorsan szavaira felemeli a fejét, és lassan elmosolyodik, igyekszik nem mutatni, véletlen sem éreztetni, mi jutott az eszébe, ezért inkább bólint, majd kicsit összébb rakosgatja a holmiját. Pótcselekvés, nyilvánvaló, sőt, ha a férfi figyel, akkor akár ki is szúrhatja, hogy az.*
– Jó így *feleli végül halkan, bár épp maga sem tudja mire is mondja, mivel is ért egyet.*
– Csiklandoznál? *Még kis sem mondta a kérdést, már rákol is kicsit hátrafelé, biztos jelekén annak, hogy ő bizony csiklandós.* Hiábavaló lenne! Az bizony! Nem árulnék el semmit.
*Legalábbis próbálna hallgatni a meglepetésről, minden erejét megfeszítve. Most enyhén gyanakvó szemekkel nézi Lorsant, vajon képes, és beveti-e ellene a csikizős kínzást, vagy kap-e némi haladékot?
Végül a menedék lesz az ő haladéka, talán mert mindketten érzik, de legalábbis Nitta úgy érzi, a csiklandozás még korai lenne. Mert más egymáshoz érni edzés közben, vagy a lovaglás kapcsán, és más csak úgy, főleg ha más célja nincs is, csak a bolondozás, hiszen nem kisgyerekeke már.*
– Tudom *suttogja válaszul.
Mert Lorsannak igaza van. Nem szabad sietniük, vagy kapkodniuk. Egyikük miatt sem. Kettejük miatt nem. Mindketten sebeket hordoznak, rosszul összeforrt fájó sebeket. Nem egyik pillanatról a másikra gyógyulhatnak meg, de talán lehet esélyük.
Épp ezért nem húzódik el. Nem akarja, hogy Lorsan úgy érezze, ő nemet mond, hogy elfordul, ahogy azt se, hogy azt gondolja, máris jó minden.
Nem egy pillanat alatt változnak meg a dolgok, de talán léphetnek egy picikét előre. Vagy akár egymás felé.
Egy perc csak, annyi az ölelés. Vagy tíz? Egy óra? Vagy csak egy pillanat?
Érzi maga körül Lorsan karjait, aprót mozdul, csak pár centit, ennyi kell csak, hogy az ölelésébe simuljon, arcát az elf ingére simítja, a homloka, a haja és a nyaka oldalához.*
~Mennyivel magasabb, mint én.~
*Karjai mozdulnak, egy tünékeny gondolatnyi idő csak, amíg ő is átöleli Lorsan derekát. Egy pillanatnyi béke. Két pillanatnyi izgalom. Egy szívdobbanás. Egy mélyebb lélegzet és már vége is.*
~Talán álmodtam?~
*De nem álom volt, látja, hogy a másik épp hátralép egyet. Hallja a hangját. Bólint.*
– Menjünk.
*Tétován emeli a balját, odanyújtaná, vagy megfogná ő a férfi kezét, de fél kicsit, de Lorsan előtt ott a lehetőség.*
5187. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-15 17:50:38
Üzenet elküldve: 2015-08-15 17:50:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
- Igen. A mostani életkorod, ha elf lennél, még gyerek lennél. De ember vagy, felnőtt nő.
* Tudja ő, naná. *
- Nincs sok értelme hasonlítgatni egymáshoz elfet és embert. Mások vagyunk, de ez annyira nem is baj.
* Egy hosszú életűt már elveszített. S azt is csak sejtheti talán, hogy mi minden zajlik le Nitta fejében. Vannak elképzelései arról, hogy mit és hogyan tovább, csak nem biztos abban, hogy a végeredmény olyan lesz, amit vár. Végül is, csupa meglepetés a lány. Most is, kevés híján kikotyogja, hogy mit készítene reggelire, de még idejében észbe kap és elhallgat. A titkolózást mosollyal fogadja. *
- Akkor meglepetés. De nehogy azt hidd, hogy nem tudnám belőled kiszedni. Legrosszabb esetben addig csiklandozlak, amíg el nem neveted a meglepetést.
* Mondja fenyegető hangsúllyal. Már persze feltéve, ha egyáltalán Nitta csiklandós bárhol is. Van, aki nem. Nem kérdezget, inkább magában agyalós típus, de most nem is foglalkoztatja annyira az a meglepetés. Inkább foglalkoztatja az, ami történni fog most. A mai napon már jócskán rágódott ezen és van, mikor úgy érzi, meg meri tenni. Van, mikor pedig fél, vagy úgy érzi, elárulná Őt ezzel. Felrémlik előtte a mosolya és tudja, hogy Ő is inkább örülne annak, ha ő boldogabban élne tovább. Nem könnyű feledni valakit, akihez olyan hosszú évek kötik és akit eddig sem akart feledni. Nem is fogja, nem is tudja, soha. Mindig emlékezni fog rá, de ha sikerülne, új életet kezdhetne. Őérte is. Valamiért már az első perctől úgy érezte, segítenie kell a lányon, főleg azóta, hogy tudja, mi történt vele. Megérti, valahol meg, hiszen Ővele is megtörtént ugyan ez, csak Ő már nem élte túl. Nitta, valamilyen szempontól nézve, szerencsésnek mondható.
Mikor pedig maga felé fordítja a lányt, ő nem húzódik el tőle, s inkább jobban összefonódnak ujjaik a sötétben. *
- Nem is kell, azt hiszem. De, szerintem mindkettőnknek kell még egy kis idő. Nem elf mértékben kevés, inkább emberi mértékben kevés.
* Nem akar most rögtön neki esni, bár még az ő higgadt elf vére is felpezsdül a közelségétől. Eszébe jut az érintése, mikor a táborhely felé tartottak lóháton. Hozzá lép, átöleli, mint a törékeny dolgokat szokás, óvatos gyengéden. Nitta testének melegétől jobban olvad jégpáncélja és nem eresztené el, mégis megteszi. *
- Inkább menjünk vissza.
- Igen. A mostani életkorod, ha elf lennél, még gyerek lennél. De ember vagy, felnőtt nő.
* Tudja ő, naná. *
- Nincs sok értelme hasonlítgatni egymáshoz elfet és embert. Mások vagyunk, de ez annyira nem is baj.
* Egy hosszú életűt már elveszített. S azt is csak sejtheti talán, hogy mi minden zajlik le Nitta fejében. Vannak elképzelései arról, hogy mit és hogyan tovább, csak nem biztos abban, hogy a végeredmény olyan lesz, amit vár. Végül is, csupa meglepetés a lány. Most is, kevés híján kikotyogja, hogy mit készítene reggelire, de még idejében észbe kap és elhallgat. A titkolózást mosollyal fogadja. *
- Akkor meglepetés. De nehogy azt hidd, hogy nem tudnám belőled kiszedni. Legrosszabb esetben addig csiklandozlak, amíg el nem neveted a meglepetést.
* Mondja fenyegető hangsúllyal. Már persze feltéve, ha egyáltalán Nitta csiklandós bárhol is. Van, aki nem. Nem kérdezget, inkább magában agyalós típus, de most nem is foglalkoztatja annyira az a meglepetés. Inkább foglalkoztatja az, ami történni fog most. A mai napon már jócskán rágódott ezen és van, mikor úgy érzi, meg meri tenni. Van, mikor pedig fél, vagy úgy érzi, elárulná Őt ezzel. Felrémlik előtte a mosolya és tudja, hogy Ő is inkább örülne annak, ha ő boldogabban élne tovább. Nem könnyű feledni valakit, akihez olyan hosszú évek kötik és akit eddig sem akart feledni. Nem is fogja, nem is tudja, soha. Mindig emlékezni fog rá, de ha sikerülne, új életet kezdhetne. Őérte is. Valamiért már az első perctől úgy érezte, segítenie kell a lányon, főleg azóta, hogy tudja, mi történt vele. Megérti, valahol meg, hiszen Ővele is megtörtént ugyan ez, csak Ő már nem élte túl. Nitta, valamilyen szempontól nézve, szerencsésnek mondható.
Mikor pedig maga felé fordítja a lányt, ő nem húzódik el tőle, s inkább jobban összefonódnak ujjaik a sötétben. *
- Nem is kell, azt hiszem. De, szerintem mindkettőnknek kell még egy kis idő. Nem elf mértékben kevés, inkább emberi mértékben kevés.
* Nem akar most rögtön neki esni, bár még az ő higgadt elf vére is felpezsdül a közelségétől. Eszébe jut az érintése, mikor a táborhely felé tartottak lóháton. Hozzá lép, átöleli, mint a törékeny dolgokat szokás, óvatos gyengéden. Nitta testének melegétől jobban olvad jégpáncélja és nem eresztené el, mégis megteszi. *
- Inkább menjünk vissza.
5186. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 21:53:42
Üzenet elküldve: 2015-08-14 21:53:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
*Nitta a pillái alól nézi a férfit, majd lassan elmosolyodik.*
– Nektek máshogy mennek az évek, mint nekünk, azt mondod, régen volt, és az eszemmel elhiszem. Elhiszem, hogy az évek elhalványították az emlékeket *Nitta hangja kissé bizonytalanabbá válik.* Én az éveket nézve sokkal fiatalabb vagyok, de nem gyerek. Már rég nem az.
*A szavakat nem könnyű kimondani, nem egyszerű, főleg nem neki. Nem akarja, hogy Lorsan magában kislányként gondoljon rá, csak mert annyival kevesebb tél áll mögötte. Rég nem gyermek már. Sőt emberi mértékkel mérve bőven felnőtt nő.
Azzal persze nem tudna mit kezdeni, ha a férfi csakis és csupán barátként tekintene rá. Nem elégedetlenkedhetne akkor sem, de…*
~De az nem tenne boldoggá.~
*Nitta maga is megdöbben kicsit azon, ami most így felmerült benne. Kimondani biztosan nem merné, legalábbis még egy darabig. Vagy talán sosem, attól függően, hogy hogyan alakul ez a vadonbéli táborozás és edzés, mert hát ez az eredeti cél, ugye. A lány igyekszik ebbe kapaszkodni, ezt szem előtt tartani, miközben valahol mélyen úgy érzi, ez az egész kissé több lett, nagyobb, csak azt nem tudja, melyik volt a döntő pillanat, vagy, hogy volt-e egyáltalán ilyen.*
– Szólni fogok, bár most úgy gondoltam, valami olyasmit találok ki, amibe nm kell sem hús, sem hal. Azért remélem… De nem is, nem mondok róla többet! Lakat a számon! *fejezi be mosolyogva a témát, és közben persze reménykedik, hogy Lorsan kíváncsi lesz.*
~Talán kérdezget majd. Vagy csak magában agyal rajta? Vajon ő melyik típus?~
*Sok értelme nincs így este megnézni a menedéket, az igaz, maximum talán annyi, hogy Nitta sötétben is biztosan megtalálja. Ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy magától a sötéttől nem fél, sőt, az is eléggé világos, hogy Lorsantól sem.
Nitta nem bolond, sose jött volna el vele, főleg nem a vadon közepére, ha félne a férfitól.
Bár magában elgondolkodik, és kevéssé figyel, plusz a sötétben nem is tud a lába elé nézni, azért botlás nélkül jut el a menedékig.*
– Elég stabilnak tűnik *mondja, igazából inkább csak zavarában, hogy beszéljen.
Lép egyet Lorsannal, megy a férfi után.*
~Ő az első, aki érteni látszik, min megyek át, min mentem át, már amennyire ezt egy férfi értheti. Az első, aki arra tanít, hogyan védjem meg magam. Akár tőle is. Nem mintha bármikor bántani akart volna. És az első, akinek az érintése nem feszélyez, sőt természetes, mikor gyakorolunk, és, nos, mikor Szelíd hátán vágtattunk…~
*Enged a férfi óvatos, szinte már gyengéd mozdulatának, és felé fordul.*
– Talán furcsának találod, vagy meglepőnek, de tőled nem.
*Nitta felnéz a fölé magasodó elfre. Pirul is, tudja magáról, mert melegebbnek érzi az arcát, de nem tudja, ez látszik-e, valószínűleg nem. A hold fénye talán ehhez kevés, bár ő a halvány derengésben ki tudja venni Lorsan körvonalait. Óvatosan elmosolyodik.*
– Te más vagy.
*Nem lép hátrébb, sőt a kezét se húzza el, ujjait összefonja a férfi ujjaival.*
– Nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni *suttogja még, aztán csak nézi a másikat. Ő árnyakat lát, talán az elf szemének a csillanását, talán a mosolyát. Az ő felfelé forduló arcára esetleg több fény eshet, halovány derengés, ezüstös árnyak.*
~Nem, biztos nem tudom megmagyarázni. Nem tartom őt sem veszélytelennek, egyáltalán nem. De ő nem úgy veszélyes, mint az, aki ütne, vagy a földre lökne. Ő másfajta veszélyt hordoz. Izgalmasabbat talán. Olyat, ami elől nem akarok elfutni. Most nem. Eleget menekültem már.~
– Lorsan…
*Nitta a pillái alól nézi a férfit, majd lassan elmosolyodik.*
– Nektek máshogy mennek az évek, mint nekünk, azt mondod, régen volt, és az eszemmel elhiszem. Elhiszem, hogy az évek elhalványították az emlékeket *Nitta hangja kissé bizonytalanabbá válik.* Én az éveket nézve sokkal fiatalabb vagyok, de nem gyerek. Már rég nem az.
*A szavakat nem könnyű kimondani, nem egyszerű, főleg nem neki. Nem akarja, hogy Lorsan magában kislányként gondoljon rá, csak mert annyival kevesebb tél áll mögötte. Rég nem gyermek már. Sőt emberi mértékkel mérve bőven felnőtt nő.
Azzal persze nem tudna mit kezdeni, ha a férfi csakis és csupán barátként tekintene rá. Nem elégedetlenkedhetne akkor sem, de…*
~De az nem tenne boldoggá.~
*Nitta maga is megdöbben kicsit azon, ami most így felmerült benne. Kimondani biztosan nem merné, legalábbis még egy darabig. Vagy talán sosem, attól függően, hogy hogyan alakul ez a vadonbéli táborozás és edzés, mert hát ez az eredeti cél, ugye. A lány igyekszik ebbe kapaszkodni, ezt szem előtt tartani, miközben valahol mélyen úgy érzi, ez az egész kissé több lett, nagyobb, csak azt nem tudja, melyik volt a döntő pillanat, vagy, hogy volt-e egyáltalán ilyen.*
– Szólni fogok, bár most úgy gondoltam, valami olyasmit találok ki, amibe nm kell sem hús, sem hal. Azért remélem… De nem is, nem mondok róla többet! Lakat a számon! *fejezi be mosolyogva a témát, és közben persze reménykedik, hogy Lorsan kíváncsi lesz.*
~Talán kérdezget majd. Vagy csak magában agyal rajta? Vajon ő melyik típus?~
*Sok értelme nincs így este megnézni a menedéket, az igaz, maximum talán annyi, hogy Nitta sötétben is biztosan megtalálja. Ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy magától a sötéttől nem fél, sőt, az is eléggé világos, hogy Lorsantól sem.
Nitta nem bolond, sose jött volna el vele, főleg nem a vadon közepére, ha félne a férfitól.
Bár magában elgondolkodik, és kevéssé figyel, plusz a sötétben nem is tud a lába elé nézni, azért botlás nélkül jut el a menedékig.*
– Elég stabilnak tűnik *mondja, igazából inkább csak zavarában, hogy beszéljen.
Lép egyet Lorsannal, megy a férfi után.*
~Ő az első, aki érteni látszik, min megyek át, min mentem át, már amennyire ezt egy férfi értheti. Az első, aki arra tanít, hogyan védjem meg magam. Akár tőle is. Nem mintha bármikor bántani akart volna. És az első, akinek az érintése nem feszélyez, sőt természetes, mikor gyakorolunk, és, nos, mikor Szelíd hátán vágtattunk…~
*Enged a férfi óvatos, szinte már gyengéd mozdulatának, és felé fordul.*
– Talán furcsának találod, vagy meglepőnek, de tőled nem.
*Nitta felnéz a fölé magasodó elfre. Pirul is, tudja magáról, mert melegebbnek érzi az arcát, de nem tudja, ez látszik-e, valószínűleg nem. A hold fénye talán ehhez kevés, bár ő a halvány derengésben ki tudja venni Lorsan körvonalait. Óvatosan elmosolyodik.*
– Te más vagy.
*Nem lép hátrébb, sőt a kezét se húzza el, ujjait összefonja a férfi ujjaival.*
– Nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni *suttogja még, aztán csak nézi a másikat. Ő árnyakat lát, talán az elf szemének a csillanását, talán a mosolyát. Az ő felfelé forduló arcára esetleg több fény eshet, halovány derengés, ezüstös árnyak.*
~Nem, biztos nem tudom megmagyarázni. Nem tartom őt sem veszélytelennek, egyáltalán nem. De ő nem úgy veszélyes, mint az, aki ütne, vagy a földre lökne. Ő másfajta veszélyt hordoz. Izgalmasabbat talán. Olyat, ami elől nem akarok elfutni. Most nem. Eleget menekültem már.~
– Lorsan…
5185. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 20:22:59
Üzenet elküldve: 2015-08-14 20:22:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
* Bizony a szerelem épp annyira egyszerű, mint amennyire bonyolult is. Ami kettejük helyzetét illeti, hát, hát, nem is igazán tudja, mit mondhatna rá? Akar egyáltalán valamit mondani? Jó ez így most. Szokja a társaságot, főleg a nőit kell, de, egyelőre épp elég Nitta társasága. Amúgy meg, talán nem is kell nagyon másé. Ketten jól elvannak egymással, úgy tűnik, szinte rögtön össze szokott párosként dolgoztak ma. Neki ennél több nem kell, így már nincs egyedül. Bár most Nitta kifogott rajta kérdésével, de nem haragszik meg érte. *
- Hát, igazából így van ez valahogy. De nem sokra emlékszem a gyerekkoromból. Régen is volt már na, de. Való igaz, valamiért nem emlékszem már rá úgy.
* A vacsorájukat már csendben költik el, ki-ki a maga adagjára figyelve, ami jó. Már régen sem szerette, ha túl sokan beszélgettek körülötte, mikor ettek. További történetén annyira nem lepődik meg a lány, bár inkább tűnik neki úgy, hogy magában és mások előtt is inkább kardforgatónak fogja őt titulálni Nitta. A reggeli meglepetésre már mosolyogva bólint. *
- Legyen úgy. De szólj bátran, ha a meglepetésnek valót ki kell fogni, vagy le kell lőni és megnyúzni. Az mégis inkább már az én dolgom.
* Aztán kezét adva indulnak el a menedékhely felé, hogy megmutassa azt. Bár ha jobban bele akarna gondolni ebben, hülyeség az egész. Sötétedik már, szóval nagyon sok mindent nem fognak látni belőle, így pedig az egész feleslegesnek tűnik. Inkább holnap világosban majd. De ha már megígérte, vagy mi a szösz, akkor megmutatja. Nem nagyon szól semmit, csak kézen fogva vezeti a lányt maga mellett, vigyázva, el ne essenek valamiben. Elsőre jó ötletnek tűnt, hogy kézen fogja és vezeti. Most viszont zavarban van megint és próbálja ezt legyűrni magában. Jobban bele gondolva a dolgokba egyre jobb ez így, és hát. Elég rég volt már. S Lillith is inkább elfogadná azt, hogy lépjen tovább, sem mint élete végéig egy savanyú, komor elf legyen. *
- Igen, ez.
* A kérdés meglepi, és végül is, miért ne? Majd most eldől. hogy van-e annyi mersze, és hogy minek hol vannak a határai. Ezt így végig is gondolja magában és meglepődik saját magán is. Meg hát, mit is akar ő? Csak egy lépést tenni a normális élet felé. Ha ezzel nem ijeszti el maga mellől Nittát, akkor ez a néhány nap, vagy ki tudja mennyi idő, kellemesebben fog eltelni. Még mindig kezét fogva tesz egy lépést, hogy a menedék "ajtajába" lépjenek. De akkor maga felé fordítja Nittát, lassan persze. Óvatosan. *
- Tőlem nem félnél, egy kisebb helyen, kettesben? Sötétben?
* Szemébe nézne, s látja is az arcát száz homályon át is. A pírt az arcán, a mosolyát, fintorát, amit eddig látott tőle. Kezét is csak akkor engedi el, ha úgy érzi, hogy Nitta inkább távolabb kerülne tőle. Nitta maga mondta, hogy a tudat, hogy egy férfivel egy helyen, kettesben, nem bírná el. Most majd kiderül, hogy őt, mint férfit, talán el tudná viselni valamennyire. *
* Bizony a szerelem épp annyira egyszerű, mint amennyire bonyolult is. Ami kettejük helyzetét illeti, hát, hát, nem is igazán tudja, mit mondhatna rá? Akar egyáltalán valamit mondani? Jó ez így most. Szokja a társaságot, főleg a nőit kell, de, egyelőre épp elég Nitta társasága. Amúgy meg, talán nem is kell nagyon másé. Ketten jól elvannak egymással, úgy tűnik, szinte rögtön össze szokott párosként dolgoztak ma. Neki ennél több nem kell, így már nincs egyedül. Bár most Nitta kifogott rajta kérdésével, de nem haragszik meg érte. *
- Hát, igazából így van ez valahogy. De nem sokra emlékszem a gyerekkoromból. Régen is volt már na, de. Való igaz, valamiért nem emlékszem már rá úgy.
* A vacsorájukat már csendben költik el, ki-ki a maga adagjára figyelve, ami jó. Már régen sem szerette, ha túl sokan beszélgettek körülötte, mikor ettek. További történetén annyira nem lepődik meg a lány, bár inkább tűnik neki úgy, hogy magában és mások előtt is inkább kardforgatónak fogja őt titulálni Nitta. A reggeli meglepetésre már mosolyogva bólint. *
- Legyen úgy. De szólj bátran, ha a meglepetésnek valót ki kell fogni, vagy le kell lőni és megnyúzni. Az mégis inkább már az én dolgom.
* Aztán kezét adva indulnak el a menedékhely felé, hogy megmutassa azt. Bár ha jobban bele akarna gondolni ebben, hülyeség az egész. Sötétedik már, szóval nagyon sok mindent nem fognak látni belőle, így pedig az egész feleslegesnek tűnik. Inkább holnap világosban majd. De ha már megígérte, vagy mi a szösz, akkor megmutatja. Nem nagyon szól semmit, csak kézen fogva vezeti a lányt maga mellett, vigyázva, el ne essenek valamiben. Elsőre jó ötletnek tűnt, hogy kézen fogja és vezeti. Most viszont zavarban van megint és próbálja ezt legyűrni magában. Jobban bele gondolva a dolgokba egyre jobb ez így, és hát. Elég rég volt már. S Lillith is inkább elfogadná azt, hogy lépjen tovább, sem mint élete végéig egy savanyú, komor elf legyen. *
- Igen, ez.
* A kérdés meglepi, és végül is, miért ne? Majd most eldől. hogy van-e annyi mersze, és hogy minek hol vannak a határai. Ezt így végig is gondolja magában és meglepődik saját magán is. Meg hát, mit is akar ő? Csak egy lépést tenni a normális élet felé. Ha ezzel nem ijeszti el maga mellől Nittát, akkor ez a néhány nap, vagy ki tudja mennyi idő, kellemesebben fog eltelni. Még mindig kezét fogva tesz egy lépést, hogy a menedék "ajtajába" lépjenek. De akkor maga felé fordítja Nittát, lassan persze. Óvatosan. *
- Tőlem nem félnél, egy kisebb helyen, kettesben? Sötétben?
* Szemébe nézne, s látja is az arcát száz homályon át is. A pírt az arcán, a mosolyát, fintorát, amit eddig látott tőle. Kezét is csak akkor engedi el, ha úgy érzi, hogy Nitta inkább távolabb kerülne tőle. Nitta maga mondta, hogy a tudat, hogy egy férfivel egy helyen, kettesben, nem bírná el. Most majd kiderül, hogy őt, mint férfit, talán el tudná viselni valamennyire. *
5184. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 14:35:41
Üzenet elküldve: 2015-08-14 14:35:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Madárcsicsergés, friss levegő, égető napsugarak. Minden egyszerre miből Galinnak már igazán elege lett a felszínen töltött idő során. Egyedül egy hosszú út során mindig elkalandoznak gondolatai olyan irányba, amivel nem szívesen törődik. Mégis, be kell vallania magának egy kissé hiányoznak neki a szűk, dohos járatok, a csákány érdes tapintása, vagy ahogy a vége egy hangos csattanással repül bele az összezúzhatatlannak hitt nyers ércekbe. Még a családját is képes lenne elviselni egy kevés időre, ha az elviselhetetlen forróság, és a magány helyett a társaival dolgozhatna lent a bányákban.
Na de elég volt a nyafogásból. Egyre ismerősebb környékre téved, hisz már mélyen jár a második otthonának nevezett, Arthenior erdejében. A fák csodálatos sötétzölden világító lombkoronái közt beszűrődő napfény, ami épp az arcán landol csak fokozza a honvágyát, mi már így is lassan az őrületbe kergeti, ezért a sisakját jól a fejébe húzva, földre szegezve tekintetét halad tovább a város felé.*
Na de elég volt a nyafogásból. Egyre ismerősebb környékre téved, hisz már mélyen jár a második otthonának nevezett, Arthenior erdejében. A fák csodálatos sötétzölden világító lombkoronái közt beszűrődő napfény, ami épp az arcán landol csak fokozza a honvágyát, mi már így is lassan az őrületbe kergeti, ezért a sisakját jól a fejébe húzva, földre szegezve tekintetét halad tovább a város felé.*
5183. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 13:08:33
Üzenet elküldve: 2015-08-14 13:08:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűjtő akció//
-Köszönöm.
*Mosolyogva oldalra néz a támaszára, és kicsit halkabban elismétli.*
-Köszönöm.
*Próbálgatja a bokáját, de még nem szívesen állna rá a teljes súlyával, ugyanakkor Linát sem terhelné a saját bénaságával.*
-Nem történt semmi. Ezerszer esett már meg hasonló. Csak-, csak menjünk a piacra jó?
*Ha ellenkezne a tündér, akármilyen szigorúan is próbálkozik, nem hagyja magát lebeszélni a bevásárlásról. Hisz ezért indultak el első körben.*
-Ne hagyd, hogy felesleges legyen az áldozatom.
*Felnevet halkan, jól láthatóan nem veszi komolyan a sérülését, hisz csak egy rándulás.*
-Tényleg nem vészes. És szinte útbe esik a piac amúgy is, ha a kovácsműhely felől megyünk a városba. Én legalábbis úgy láttam. Azt mondjuk nem tudom, hogy most merre lehetünk, úgyhogy vezess.
*Elengedi Linát, bár talán az jobban fáj, mint a bokája, és elkezd visszafelé bicegni.*
-Talán több fára most nem másznék.
*Mosolyog, rögtön mielőtt rosszul lép, és a bokájába nyilall a fájdalom, amitől majdnem orra bukik.*
-Menni fog, ne aggódj.
*Linának célozza, de magát biztatja ezzel főleg, azért a lánynak sem árt. Felé fordul, és magabiztosan folytatja.*
-Vegyünk meg szépen mindent a piacon, amit akartunk, jó? Legalább később nem kell újra elindulnom.
*Mosolyog, tudja, hogy fél óra múlva már járóképes állapotban lesz, ezért ilyen bátor a kijelentéseivel.*
-Mire a piacra érünk, már el is felejtjük az egészet.
*Túloz ez kicsit, majd újra elindul a kitaposott ösvényen.*
-Köszönöm.
*Mosolyogva oldalra néz a támaszára, és kicsit halkabban elismétli.*
-Köszönöm.
*Próbálgatja a bokáját, de még nem szívesen állna rá a teljes súlyával, ugyanakkor Linát sem terhelné a saját bénaságával.*
-Nem történt semmi. Ezerszer esett már meg hasonló. Csak-, csak menjünk a piacra jó?
*Ha ellenkezne a tündér, akármilyen szigorúan is próbálkozik, nem hagyja magát lebeszélni a bevásárlásról. Hisz ezért indultak el első körben.*
-Ne hagyd, hogy felesleges legyen az áldozatom.
*Felnevet halkan, jól láthatóan nem veszi komolyan a sérülését, hisz csak egy rándulás.*
-Tényleg nem vészes. És szinte útbe esik a piac amúgy is, ha a kovácsműhely felől megyünk a városba. Én legalábbis úgy láttam. Azt mondjuk nem tudom, hogy most merre lehetünk, úgyhogy vezess.
*Elengedi Linát, bár talán az jobban fáj, mint a bokája, és elkezd visszafelé bicegni.*
-Talán több fára most nem másznék.
*Mosolyog, rögtön mielőtt rosszul lép, és a bokájába nyilall a fájdalom, amitől majdnem orra bukik.*
-Menni fog, ne aggódj.
*Linának célozza, de magát biztatja ezzel főleg, azért a lánynak sem árt. Felé fordul, és magabiztosan folytatja.*
-Vegyünk meg szépen mindent a piacon, amit akartunk, jó? Legalább később nem kell újra elindulnom.
*Mosolyog, tudja, hogy fél óra múlva már járóképes állapotban lesz, ezért ilyen bátor a kijelentéseivel.*
-Mire a piacra érünk, már el is felejtjük az egészet.
*Túloz ez kicsit, majd újra elindul a kitaposott ösvényen.*
5182. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 09:20:21
Üzenet elküldve: 2015-08-14 09:20:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtő akció//
*Ahogy Res újra startot vesz még utána szól.*
-Várj inkább... ~ne menj!~
*Hiába a rátörő kétely, már nem maradt annyi ideje, hogy befejezze a mondatot. Mire megtehette volna Res már fel is ugrott a fára. Megint csak feszült figyelemmel kíséri a mozdulatait, ahogy az ágra kapaszkodik. Elmosolyodik, amikor a tündér leküldi a virágot. Olyan szépen táncol és pörög a levegőben. Ő is pördül egyet miközben figyeli a szirom táncát és két tenyerét összetéve formáz egy kis tenyérkosarat, amibe végül megérkezik a lassan leszálló virág. Felnéz a fára a szép látványtól ittas boldog tekintettel.*
-Megvan! Olyan szép, mint egy pillangó.
*Óvatosan teszi el a táskába a többi közé, aztán mosolyogva nézi Rest odefent. A sikeres gyűjtéstől már kezd megnyugodni és már nem izgul annyira. Egy pici feszültséggel nézi, hogy Res egyre kijjebb mászik, aztán lenéz és ránéz és még egy kicsit kijjebb mászik, aztán még egy kicsit. Folyamatosan olvad le arcáról a mosoly ahogy tudatosul benne a tündér egyre veszélyesebb közelségbe kerül a vékony ághoz. Végül egy pánikhullám fut végig a lelkén.*
-Vigyázz Res le fog...
*Rémülten sikkant fel, mert ebben a pillanatban letörik az ág és Res lebukfencezik egy kiadós esés után. Rémülten szalad oda hozzá.*
-Jaj Res, jól vagy? Fáj valami? A lábad...
*Megkövülten mered a vörös duzzadt lábra. Mikor Res fel próbál állni gyorsan a hóna alá bújik, hogy segítsen neki, mint egy tündérmankó. Mikor hallja, hogy bocsánatot kér ibolyáiba könny gyűlik.*
- Ne kérj bocsánatot, hiszen leestél. Vissza kell, hogy menjünk Rolhoz a lábad... jaj...
*Meglóg egy könnycsepp a szeme sarkából mikor az összegyűrt virágra néz.*
-Res én... mondtam, hogy nem ér annyit, miért nem vigyáztál?
* Tudja jól az nem használ, ha sír szóval igyekszik a többi könnyet fogva tartani és inkább a segítségre koncentrálni. *
-Mit gondolsz el tudunk menni a Gazdagnegyedig? Tudsz jönni, ha segítek?
*Hangja remeg az aggodalomtól, de stabilan tartja Rest nem engedi el akkor sem, amikor fél lábon ügyeskedik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.14 12:54:38, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Tömeges mennyiségű helyesírási hiba és elgépelés.
*Ahogy Res újra startot vesz még utána szól.*
-Várj inkább... ~ne menj!~
*Hiába a rátörő kétely, már nem maradt annyi ideje, hogy befejezze a mondatot. Mire megtehette volna Res már fel is ugrott a fára. Megint csak feszült figyelemmel kíséri a mozdulatait, ahogy az ágra kapaszkodik. Elmosolyodik, amikor a tündér leküldi a virágot. Olyan szépen táncol és pörög a levegőben. Ő is pördül egyet miközben figyeli a szirom táncát és két tenyerét összetéve formáz egy kis tenyérkosarat, amibe végül megérkezik a lassan leszálló virág. Felnéz a fára a szép látványtól ittas boldog tekintettel.*
-Megvan! Olyan szép, mint egy pillangó.
*Óvatosan teszi el a táskába a többi közé, aztán mosolyogva nézi Rest odefent. A sikeres gyűjtéstől már kezd megnyugodni és már nem izgul annyira. Egy pici feszültséggel nézi, hogy Res egyre kijjebb mászik, aztán lenéz és ránéz és még egy kicsit kijjebb mászik, aztán még egy kicsit. Folyamatosan olvad le arcáról a mosoly ahogy tudatosul benne a tündér egyre veszélyesebb közelségbe kerül a vékony ághoz. Végül egy pánikhullám fut végig a lelkén.*
-Vigyázz Res le fog...
*Rémülten sikkant fel, mert ebben a pillanatban letörik az ág és Res lebukfencezik egy kiadós esés után. Rémülten szalad oda hozzá.*
-Jaj Res, jól vagy? Fáj valami? A lábad...
*Megkövülten mered a vörös duzzadt lábra. Mikor Res fel próbál állni gyorsan a hóna alá bújik, hogy segítsen neki, mint egy tündérmankó. Mikor hallja, hogy bocsánatot kér ibolyáiba könny gyűlik.*
- Ne kérj bocsánatot, hiszen leestél. Vissza kell, hogy menjünk Rolhoz a lábad... jaj...
*Meglóg egy könnycsepp a szeme sarkából mikor az összegyűrt virágra néz.*
-Res én... mondtam, hogy nem ér annyit, miért nem vigyáztál?
* Tudja jól az nem használ, ha sír szóval igyekszik a többi könnyet fogva tartani és inkább a segítségre koncentrálni. *
-Mit gondolsz el tudunk menni a Gazdagnegyedig? Tudsz jönni, ha segítek?
*Hangja remeg az aggodalomtól, de stabilan tartja Rest nem engedi el akkor sem, amikor fél lábon ügyeskedik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.14 12:54:38, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Tömeges mennyiségű helyesírási hiba és elgépelés.
5181. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-13 22:33:59
Üzenet elküldve: 2015-08-13 22:33:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűjtő akció//
*Már éppen a dorgálásra készül, mikor helyette egy tündérlányt kap a nyakába. Pár pillanatig csak meglepetten áll amíg Lina magához szorítja őt. Minden érzékszervét betölti a közelsége. Gondolatait sem tudja előcsalni, az összes idegszálával arra koncentrál, hogy most kinyújtsa a karját, és viszonozza az ölelést. Mikorra összeszedi a bátorságát, hogy végre ő is magához szorítsa az apró testet, Lina elhúzódik. A módszerére vonatkozó megjegyzésre még a pillanatokkal ezelőtt történtektől végtelenül zavartan, csalódottan így reagál:*
-Én-, én csak-, nem tudom. Így volt egyszerű.
*Kevéssé őszinte mosollyal zárja le, még mindig az elszalasztott lehetőség miatt hevesen dobogó szívvel, és önostorozó gondolatokkal.*
~Mi a fenére vártam? Annyival jobb lett volna. Gyáva vagyok. Meg kellett volna tennem.~
*Az apró mutatóujjat követve kiszúrja a fát, amin Lina látott még virágot. Megint felveszi a rajtpózt közben így szól a lányhoz:*
-Hozom azonnal.
*Nem néz oldalra, a célpontját méri fel elszánt tekintettel. Egy rövid pillanatra megfeledkezik a gondolatairól, Lina ajánlatára még röviden ennyit szól:*
-De-de, hozom.
*Ezzel nekiiramodik. A már ismert mozdulatsorral felrugaszkodik a fára. Az első lendülettel elkapja a legalsó, vékonyabb ágat. Felhúzza magát, stabil lábakra áll, felegyenesedik, és azt veszi észre, hogy az orrát igencsak piszkálja egy türkiz szirom.*
-Ó, nézd csak.
*Halkan felnevet, majd letépi a virágfejet. Lenéz, leereszti a kezét, amiben a virág van, és óvatosan elengedi azt. Lágyan ring a levegőben, jobbról balra, balról jobbra, kellemesen, lassan és lágyan, minta egy tündérlány járna táncot a levegőben. Pörög-forog-bukfencezik. Az egyre kisebb levél mögött Res figyelmét az ibolya tekintet vonja magára, amitől összeszorul a mellkasa.*
~Hülye Res, hülye. Miért nem tetted meg?~
*Gyorsan körbenéz, és meglát egy újabb virágot, kicsit kijjebb kell mászni az ágon, így hát lépésről lépésre elindul.*
~Olyan egyszerű lett volna. Csak kinyújtom a kezem, a derekára rakom-, ~
*Már egészen vékony az ág, amin áll, mikor úgy dönt, hogy ideje inkább a karja nyújtóztatásával próbálkozni.*
~Talán még mindig ott lennék, és még mindig érezhetném az illatát.~
*Az ujja hegye már csak centiméterekre van a virágtól, mikor gondolatait követve a szeme is Lina felé téved.*
~Olyan egyszerű lett volna. Csak-, csak-, ~
*Tovább nyújtózik, de hirtelen megcsúszik a hátsó lába. A hirtelen egyensúlyzavart ellenkompenzálja, így előrehajol fél lábon. Egy szempillantás alatt megmarkolja a virágfejet, de a mozgolódás, a rossz súlyelosztás miatt az ezen a ponton elég vékony ág keresztben megreped majd eltörik, így az apró test megfelelő kapaszkodó pont nélkül zuhanásba kezd. Egy lélegzetvétel nem sok, annyiba sem telt, hogy Res a földön találja magát. Eg bukfenc után bal lábán landol, az természetellenes módon kitekeredett a rá nehezedő súlytól, és vörös szinte azonnal kiterül. Hason fekszik egy pillanatig, de mielőtt a lány -már ha odasiet hozzá- odaérne, két kezével kitolja magát, és megpróbál lábra állni, ahogy maga alá húzza a pórul járt végtagot, akkor döbben rá, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Segítséggel van anélkül feltápászkodik, és fél lábon állva a lány szemébe néz, kinyújtja a tenyerét, amiben egy össze-vissza gyűrt, alig felismerhető türkiz szirom-maradvány van.*
-Bocsi.
A hozzászólás írója (Resalth Loban) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.13 22:38:58
*Már éppen a dorgálásra készül, mikor helyette egy tündérlányt kap a nyakába. Pár pillanatig csak meglepetten áll amíg Lina magához szorítja őt. Minden érzékszervét betölti a közelsége. Gondolatait sem tudja előcsalni, az összes idegszálával arra koncentrál, hogy most kinyújtsa a karját, és viszonozza az ölelést. Mikorra összeszedi a bátorságát, hogy végre ő is magához szorítsa az apró testet, Lina elhúzódik. A módszerére vonatkozó megjegyzésre még a pillanatokkal ezelőtt történtektől végtelenül zavartan, csalódottan így reagál:*
-Én-, én csak-, nem tudom. Így volt egyszerű.
*Kevéssé őszinte mosollyal zárja le, még mindig az elszalasztott lehetőség miatt hevesen dobogó szívvel, és önostorozó gondolatokkal.*
~Mi a fenére vártam? Annyival jobb lett volna. Gyáva vagyok. Meg kellett volna tennem.~
*Az apró mutatóujjat követve kiszúrja a fát, amin Lina látott még virágot. Megint felveszi a rajtpózt közben így szól a lányhoz:*
-Hozom azonnal.
*Nem néz oldalra, a célpontját méri fel elszánt tekintettel. Egy rövid pillanatra megfeledkezik a gondolatairól, Lina ajánlatára még röviden ennyit szól:*
-De-de, hozom.
*Ezzel nekiiramodik. A már ismert mozdulatsorral felrugaszkodik a fára. Az első lendülettel elkapja a legalsó, vékonyabb ágat. Felhúzza magát, stabil lábakra áll, felegyenesedik, és azt veszi észre, hogy az orrát igencsak piszkálja egy türkiz szirom.*
-Ó, nézd csak.
*Halkan felnevet, majd letépi a virágfejet. Lenéz, leereszti a kezét, amiben a virág van, és óvatosan elengedi azt. Lágyan ring a levegőben, jobbról balra, balról jobbra, kellemesen, lassan és lágyan, minta egy tündérlány járna táncot a levegőben. Pörög-forog-bukfencezik. Az egyre kisebb levél mögött Res figyelmét az ibolya tekintet vonja magára, amitől összeszorul a mellkasa.*
~Hülye Res, hülye. Miért nem tetted meg?~
*Gyorsan körbenéz, és meglát egy újabb virágot, kicsit kijjebb kell mászni az ágon, így hát lépésről lépésre elindul.*
~Olyan egyszerű lett volna. Csak kinyújtom a kezem, a derekára rakom-, ~
*Már egészen vékony az ág, amin áll, mikor úgy dönt, hogy ideje inkább a karja nyújtóztatásával próbálkozni.*
~Talán még mindig ott lennék, és még mindig érezhetném az illatát.~
*Az ujja hegye már csak centiméterekre van a virágtól, mikor gondolatait követve a szeme is Lina felé téved.*
~Olyan egyszerű lett volna. Csak-, csak-, ~
*Tovább nyújtózik, de hirtelen megcsúszik a hátsó lába. A hirtelen egyensúlyzavart ellenkompenzálja, így előrehajol fél lábon. Egy szempillantás alatt megmarkolja a virágfejet, de a mozgolódás, a rossz súlyelosztás miatt az ezen a ponton elég vékony ág keresztben megreped majd eltörik, így az apró test megfelelő kapaszkodó pont nélkül zuhanásba kezd. Egy lélegzetvétel nem sok, annyiba sem telt, hogy Res a földön találja magát. Eg bukfenc után bal lábán landol, az természetellenes módon kitekeredett a rá nehezedő súlytól, és vörös szinte azonnal kiterül. Hason fekszik egy pillanatig, de mielőtt a lány -már ha odasiet hozzá- odaérne, két kezével kitolja magát, és megpróbál lábra állni, ahogy maga alá húzza a pórul járt végtagot, akkor döbben rá, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Segítséggel van anélkül feltápászkodik, és fél lábon állva a lány szemébe néz, kinyújtja a tenyerét, amiben egy össze-vissza gyűrt, alig felismerhető türkiz szirom-maradvány van.*
-Bocsi.
A hozzászólás írója (Resalth Loban) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.13 22:38:58
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257