// Anasheran, Eyan //
-Ha ha.! *Hahotázik a lány reakcióján, már ha csak saját múltjából és az abban történtekből indul ki.* Nem egyszer, sőt... Két kezemen nem tudom megszámolni, hány hasonló pillantással találtam már szemben magam az elmúlt pár évben, mióta szerény kis életemet élem. Más fajok, sőt, azt hiszem, még a sajátom sem éppen így képzel el egy orkot, mint amilyen példát képviselek, de hát ez van, ezt kell szeretni, ahogy mondani szokás! *Kacsint egyet az előző mondat lezárásául, majd folytatja.* Ha jól sejtem, Magácska is csak egy nyers, tartástalan zöldbőrűnek gondolt, mikor először meglátott, akivel csak a gond lesz! Remélem, azért ezen a nézőponton tudunk majd javítani, valamint nem törtem össze semmilyen illúziót afelől, hogy minden egyes ork neveletlen, büdös és gátlástalanul durva! *Növekszik kissé a pofáján elterülő mosoly, majd egy teljesen új hangsúllyal folytatja.*
Na, de visszatérve az eredeti témára, ha már így alakult, a piacra mindenképpen el kéne látogatnom, ugyanis szégyenszemre nincs nálam egy grammnyi fűszer se, vagy akármi ahhoz hasonló, valamint semmi egyéb más, ami elkélne szerény kis főzőcskénkhez.
*A lány kis ökrös mondását valamint az ezzel egyetemben elsütött kis poénját megvigyorogja, majd a helyszínre vonatkozó kérdésre ő is elgondolkozik.*
-Hát, olyan rég óta nem vagyok még itt, hogy jobban szemügyre tudtam volna venni a várost, de valamilyen helyet biztosan találunk majd! Ha más nem, a közeli tisztáson megoldjuk a dolgot! Számomra talán az is lenne a legideálisabb, lenne ott még egy kis dolgom.
*Javasolja azt a helyet, ahol a reggeli meditációját szokta tartani. Ez ma még úgy sem történt meg, úgyhogy két legyet üt egy csapásra, ha megállja a helyét az ötlet, maximum elcsúszik egy kicsit a dolog.
Mikor a nőstény megpillantja a aljnövényzetben bujkáló fiút, Toragg kissé elvigyorodik, de mikor az megszólal, arca egyből komorrá változik. A karmokat, melyek ekkor már övére rögzítve lógnak, meghúzza annyira, hogy ne, vagy csak elhanyagolható mértékben himbálózzanak, majd a töpszli felé fordul.*
-Nem hinném, hogy bármi közöd is lenne az ittlétünk magyarázatához, de javaslom, hogy egy kicsit vegyél vissza..! Nem mondanám, hogy túlzottan preferálom az ilyesfajta beszédet, bár első ránézésre azt hittem nincs szükség arra, hogy illemórát tartsak...
*Habár Toragg nem híres arról, hogy nagy bajkeverő lenne, vagy akár kicsit is támogatná az értelmetlen konfliktusokat, nem tűri, mikor valaki már egyből ilyen hangnemben kezd egy beszélgetést.*
-Éppen kincsvadászokért jöttünk, hátha találunk egy-kettőt. Finom a húsuk ha jól van elkészítve, bár rajtad nem ennénk sok mindent...
*Feleli karba tett kézzel az utolsó kérdéssorozatra, egy lépéssel közelebb a fiúhoz, mint öt perccel ez előtt. Azért hangján lehet hallani, hogy akár milyen arcmimikával is bámul a másik felé, nem -feltétlenül- gondolja komolyan a dolgokat, de azért lehet, hogy mégsem ártana visszavenni kicsit. Nem olyan törzsből érkezett, ahol boldogság és szeretet volt, úgyhogy meg tudja magát védeni, de ez talán még látszik is rajta.*
-Na de üsse kő, mindenkinek lehetnek rosszabb napjai! *Hagyja el kissé erőltetett komorságát, visszatérve egy kisebb, szelíd vigyorhoz.* Hidd el, hogy nem szándékozunk az utadba állni, pontosabban fogalmazva, én biztos, hogy nem, a Kisasszony nevében pedig sajnos nem tudok beszélni, de az előtte heverő állatból kiindulva merem feltételezni, hogy neki is megvan amiért jött.
*Bök tekintetével az őz felé, hátha nem olyan gyors a gyerek felfogása, mint gondolná.*