Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 191 (3801. - 3820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
3820. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-09 11:41:05
Üzenet elküldve: 2015-01-09 11:41:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A második nap is elkezdődik, mit a fagyűjtésre szán. Csakhogy most a testét a tegnapi nap hatása járja át. A karjában tompa fájdalom fut végig minden mozdulatra. A hideg idő miatti bezártság lassacskán elsorvassza az izmait. No és a tenyerén megjelenő vízhólyagok sem segítik a munkát. Viszont ma vissza kell adnia a favágó alkalmatosságát. Ha ma nem végez, újabb aranyai bánják a késlekedést. Összeszorítja a fogát és kilép a hidegbe. Az előző este hátrahagyott csonka fatörzs még mindig érintetlenül várja. Gyorsan végez vele, és a kis bemelegítés a karjaiból is elűzi a fájdalmat. A következő fa már egyszerűbben megy. Lassan a mai nap első kocsija is megtelik.*
3819. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-09 09:52:26
Üzenet elküldve: 2015-01-09 09:52:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Zora - másnap//
-Áh, hát eljöttél. *Mondja üdvözlésképpen. Nem szereti hosszúra elnyújtani az ilyesmit. *
-Szóval a kikötőbe. De akkor felesleges arra menned, hisz akkor hosszabb úton mész. Igazából nekem is arrafelé van dolgom, vár rám egy-két felfedezetlen terület. *Persze ha tudná, hogy a nő hová tart rájönne, hogy több hely is van ahol még nem járt. *
-Gyere velem az erdőn át, úgy sokkal rövidebb.
*A nő valószínűleg elfogadja a rövidebb utat, így ketten vágnak neki az erdőnek. *
~Ismét itt... A sors fintora. Az istenek báboknak használnak minket, hogy egy jót röhögjenek. ~
*Kíváncsian pillant a nő "szekerére". Nem lehet kényelmes gyökerek közt húzgálni a havon, de ez az ő dolga. *
-Nyaralni készülsz? *Kérdezi, a kocsira célozva, talán egy kis gúnnyal a hangjában. Lassan beérnek a sűrűbe, és az ösvény nem fog olyan jól látszani a hó miatt. E korai órán még nincs kitaposva az ösvény. Oda kell majd figyelni ha nem akarják itt hagyni a fogukat... szó szerint. Ha a nő hajlandó válaszolni akkor Lanix egy halk hümmögéssel jelzi, hogy megértette. Nincs most sok kedve beszélgetni. Ha a nő nem szól hozzá többet, hát ő nem fogja zavarni az biztos. Elnyom egy ásítást, majd csendben megy tovább. *
-Áh, hát eljöttél. *Mondja üdvözlésképpen. Nem szereti hosszúra elnyújtani az ilyesmit. *
-Szóval a kikötőbe. De akkor felesleges arra menned, hisz akkor hosszabb úton mész. Igazából nekem is arrafelé van dolgom, vár rám egy-két felfedezetlen terület. *Persze ha tudná, hogy a nő hová tart rájönne, hogy több hely is van ahol még nem járt. *
-Gyere velem az erdőn át, úgy sokkal rövidebb.
*A nő valószínűleg elfogadja a rövidebb utat, így ketten vágnak neki az erdőnek. *
~Ismét itt... A sors fintora. Az istenek báboknak használnak minket, hogy egy jót röhögjenek. ~
*Kíváncsian pillant a nő "szekerére". Nem lehet kényelmes gyökerek közt húzgálni a havon, de ez az ő dolga. *
-Nyaralni készülsz? *Kérdezi, a kocsira célozva, talán egy kis gúnnyal a hangjában. Lassan beérnek a sűrűbe, és az ösvény nem fog olyan jól látszani a hó miatt. E korai órán még nincs kitaposva az ösvény. Oda kell majd figyelni ha nem akarják itt hagyni a fogukat... szó szerint. Ha a nő hajlandó válaszolni akkor Lanix egy halk hümmögéssel jelzi, hogy megértette. Nincs most sok kedve beszélgetni. Ha a nő nem szól hozzá többet, hát ő nem fogja zavarni az biztos. Elnyom egy ásítást, majd csendben megy tovább. *
3818. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-08 23:20:23
Üzenet elküldve: 2015-01-08 23:20:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
*A furcsa dalocska némi aggodalomra ad okot a párosra, aminek a vörös hangot is ad, de vezetőjük nem reagál rá, csak halad tovább. Nem érzi szükségét, hogy ilyen időben beszélgetéssel töltse el az idejét. Az átfagyott párosnak, már a fogadó látványai némi melegséget hoz a szívébe. S mint a szírén dala úgy feledteti el a párossal a furcsa körülményeket, a dalocskát, vagy a kísérő arcát. Úgy gondolják, hogy talán csak mostoha időjárás zavarta meg az elméjüket. Mordach nem nagyon teketóriázik, gyorsan kopog, s már nyit is be az ajtón. Nem köszön, csak kissé mogorva stílusban elmondja, hogy mit akar, amire hamar érkezik a válasz.*
-Szép Estét Önöknek is! *köszönti őket egy kedves, barátságos hang.* Awer vagyok. Fáradjanak beljebb, s mindjárt töltök önöknek egy kis Dzsimgholt.
*Bent kellemes meleg fogadja a párost. Az épület belseje ellent mond annak, amit kívülről láthattak belőle a többiek. A hatalmas nyolcszögletű csarnokban a tisztaság, és a rend uralkodik. A közel húsz méter átmérőjű nyolcszögletű csarnok barátságos fényben tündököl a közel tíz méter magasságban lógó többszintes csillárnak köszönhetően. A terem szinte üresnek érződik, hiszen csak egyetlen pult van benne a bejárattal szemben, ahol a magát Awernek nevező öregedő férfi éppen valamiféle porcelán teafőzőből két csészébe gőzölgő italt tölt. Awer már lassan a hatvanas éveit taposhatja, de még mindig fiatalosan mozog. Őszülő hátrafésült hajával, s pihe piha szakállával egy kedves bácsi ábrázatát nyújtja. A hófehér ingéjén az arany mandzsetta gombot, s a vörös bársony mellényét még Arthenior nemesei is megirigyelnék. Miután kitöltötte a két csésze gőzölgő italt, egy emberi méretűt, és egy apróbbat a tündérnek, akkor az alattuk lévő kis tányérral nyújtja át a párosnak.*
-Biztosan átfagytak. Igyák meg, ez jót fog tenni maguknak. *mondja kedvesen.*
*Az ital ugyan meleg, de biztosan iható hőmérsékletű. Illata leginkább valamiféle teára emlékezteti a párost, amelyet némi alkohollal bolondítottak meg, hogy hamarabb átmelegedjen tőle az ember. Most, hogy a páros kezd átmelegedni, van idejük körbe nézni.
Az egész csarnok padlóját zöld puha szőnyeg fedi, amin sajnos a lábnyomaik erősen meglátszódnak. A csarnok falait nem fedik képek, csupán négy hatalmas tükör, amelyben akár egy óriás is könnyedén megnézhetné magát a terem négy átellenes pontján.*
*A furcsa dalocska némi aggodalomra ad okot a párosra, aminek a vörös hangot is ad, de vezetőjük nem reagál rá, csak halad tovább. Nem érzi szükségét, hogy ilyen időben beszélgetéssel töltse el az idejét. Az átfagyott párosnak, már a fogadó látványai némi melegséget hoz a szívébe. S mint a szírén dala úgy feledteti el a párossal a furcsa körülményeket, a dalocskát, vagy a kísérő arcát. Úgy gondolják, hogy talán csak mostoha időjárás zavarta meg az elméjüket. Mordach nem nagyon teketóriázik, gyorsan kopog, s már nyit is be az ajtón. Nem köszön, csak kissé mogorva stílusban elmondja, hogy mit akar, amire hamar érkezik a válasz.*
-Szép Estét Önöknek is! *köszönti őket egy kedves, barátságos hang.* Awer vagyok. Fáradjanak beljebb, s mindjárt töltök önöknek egy kis Dzsimgholt.
*Bent kellemes meleg fogadja a párost. Az épület belseje ellent mond annak, amit kívülről láthattak belőle a többiek. A hatalmas nyolcszögletű csarnokban a tisztaság, és a rend uralkodik. A közel húsz méter átmérőjű nyolcszögletű csarnok barátságos fényben tündököl a közel tíz méter magasságban lógó többszintes csillárnak köszönhetően. A terem szinte üresnek érződik, hiszen csak egyetlen pult van benne a bejárattal szemben, ahol a magát Awernek nevező öregedő férfi éppen valamiféle porcelán teafőzőből két csészébe gőzölgő italt tölt. Awer már lassan a hatvanas éveit taposhatja, de még mindig fiatalosan mozog. Őszülő hátrafésült hajával, s pihe piha szakállával egy kedves bácsi ábrázatát nyújtja. A hófehér ingéjén az arany mandzsetta gombot, s a vörös bársony mellényét még Arthenior nemesei is megirigyelnék. Miután kitöltötte a két csésze gőzölgő italt, egy emberi méretűt, és egy apróbbat a tündérnek, akkor az alattuk lévő kis tányérral nyújtja át a párosnak.*
-Biztosan átfagytak. Igyák meg, ez jót fog tenni maguknak. *mondja kedvesen.*
*Az ital ugyan meleg, de biztosan iható hőmérsékletű. Illata leginkább valamiféle teára emlékezteti a párost, amelyet némi alkohollal bolondítottak meg, hogy hamarabb átmelegedjen tőle az ember. Most, hogy a páros kezd átmelegedni, van idejük körbe nézni.
Az egész csarnok padlóját zöld puha szőnyeg fedi, amin sajnos a lábnyomaik erősen meglátszódnak. A csarnok falait nem fedik képek, csupán négy hatalmas tükör, amelyben akár egy óriás is könnyedén megnézhetné magát a terem négy átellenes pontján.*
3817. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:45:41
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:45:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//Aokin Uehoshi//
*A szerzetes joggal háborodik fel a vezér szavain, hiszen Aokin tiszteli, és szereti a szüleit. Aokin számára érthetetlen, hogy a férfi hogyan is érthette ennyire félre. Talán Arstha érdeklődése el is tereli egy kicsit a gondolatot róla. A fiatal férfi ugyan olyan türelemmel hallgatja végig az újabb mesét, bár most az arcán többször is a döbbenet tükröződik.*
-Köszönöm, hogy megosztottad velem. *köszöni meg a történeteket.*
*Pár percig csöndben ül a szerzetes előtt, valószínűleg próbálja rendezni a gondolatokat a fejében. Majd megszólal.*
-Látszik rajtad, hogy most sok mindent nem értesz. Shetah kicsit durvának tűnik, *biccent a fejével a vezér felé.* de ő csak jót akar. A gyermekeink az egyik legfontosabb kincsünk. Nincs semmilyen mentség az alól, ha magára hagyjuk őket. Ezért dühödött fel. Bizonyára sok kérdésed van. Eddig csak én kérdeztem. Te szeretnél valamit tudni?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.08 21:45:55
//Aokin Uehoshi//
*A szerzetes joggal háborodik fel a vezér szavain, hiszen Aokin tiszteli, és szereti a szüleit. Aokin számára érthetetlen, hogy a férfi hogyan is érthette ennyire félre. Talán Arstha érdeklődése el is tereli egy kicsit a gondolatot róla. A fiatal férfi ugyan olyan türelemmel hallgatja végig az újabb mesét, bár most az arcán többször is a döbbenet tükröződik.*
-Köszönöm, hogy megosztottad velem. *köszöni meg a történeteket.*
*Pár percig csöndben ül a szerzetes előtt, valószínűleg próbálja rendezni a gondolatokat a fejében. Majd megszólal.*
-Látszik rajtad, hogy most sok mindent nem értesz. Shetah kicsit durvának tűnik, *biccent a fejével a vezér felé.* de ő csak jót akar. A gyermekeink az egyik legfontosabb kincsünk. Nincs semmilyen mentség az alól, ha magára hagyjuk őket. Ezért dühödött fel. Bizonyára sok kérdésed van. Eddig csak én kérdeztem. Te szeretnél valamit tudni?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.08 21:45:55
3816. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:14:15
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:14:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*Ha valamihez nem tud hozzászokni, az az, hogy ilyenkor télen milyen hamar elmegy a nap. Mintha csak pár perce találkoztak volna Artheniorban, ám a nap máris elunja a világítást. Így egyértelmű nem lehet, csak a holnapi nap első sugarával nekikészülni a feladatnak. Emellett egy másik dologban is döntésre jutnak, méghozzá hogy négyüknek nincs meg a kobakjuk hozzá, hogy jobb tervet ötöljenek ki, de miért is kéne jobb egy jól összerakott csapdánál? Ha meg valamiképp bele is tudják zavarni azt a jószágot, az külön öröm, és boldogság. Talán még a nagy hadvezérek, sztratégoszok sem tudnának jobbat mondani, Raeyan pedig jelentős időt töltött csapdakészítéssel, így még örülni is tud a dolognak. Arsenor nem felel, és Raeyan a beszélgetésben el is feledi a témát, máskülönben mondaná, hogy legalább csenjen el egy takarót a fogadóból, jobb, mint a semmi.*
- Jól van, akkor maradunk a csapdánál. Holnap minél hamarabb keljünk, annál több időnk lesz készülődni a csapdaépítésre. Hacsak nem akarunk egy egész hatig babrálni a csapdaépítéssel, ugye?
*Az emberek közben összegyűlnek a fogadó körül, amit mostmár Raeyan is észrevesz, és elfogja a kíváncsiság. Ha már segítenek ezeknek az embereknek, akár meg is ismerhetné őket, ha mást nem, egy pár szó erejéig. Amúgy is szeret beszélgetni emberekkel, jó, ha vannak ismerősei az embernek. Meg elfnek, meg óriásnak, ésatöbbi. Egy mosollyal biccent hát az Unikornis Szövetségének, majd elindul az ajtó felé. Azon kilépve úgy tesz, mintha meglepődne a befelé leselkedő csoporton. Látványosan követi a tekintetüket az ablakra, majd visszanéz rájuk, (valószínű azok ekkor már őt figyelik) és egy mosollyal viccelődve megkérdi:*
- Valami furcsaság történt odabent?
*Kedvesség: az elsődleges fegyvere. Ha nem jön be, átvált a tárgyilagosságra (ami nehezebb) vagy valami másra. Tényleg nagy baj esetén arra a hosszúkás fém bigyóra, ami az oldalán fityeg, de most nem számít arra, hogy ilyesmire szükség lenne.*
*Ha valamihez nem tud hozzászokni, az az, hogy ilyenkor télen milyen hamar elmegy a nap. Mintha csak pár perce találkoztak volna Artheniorban, ám a nap máris elunja a világítást. Így egyértelmű nem lehet, csak a holnapi nap első sugarával nekikészülni a feladatnak. Emellett egy másik dologban is döntésre jutnak, méghozzá hogy négyüknek nincs meg a kobakjuk hozzá, hogy jobb tervet ötöljenek ki, de miért is kéne jobb egy jól összerakott csapdánál? Ha meg valamiképp bele is tudják zavarni azt a jószágot, az külön öröm, és boldogság. Talán még a nagy hadvezérek, sztratégoszok sem tudnának jobbat mondani, Raeyan pedig jelentős időt töltött csapdakészítéssel, így még örülni is tud a dolognak. Arsenor nem felel, és Raeyan a beszélgetésben el is feledi a témát, máskülönben mondaná, hogy legalább csenjen el egy takarót a fogadóból, jobb, mint a semmi.*
- Jól van, akkor maradunk a csapdánál. Holnap minél hamarabb keljünk, annál több időnk lesz készülődni a csapdaépítésre. Hacsak nem akarunk egy egész hatig babrálni a csapdaépítéssel, ugye?
*Az emberek közben összegyűlnek a fogadó körül, amit mostmár Raeyan is észrevesz, és elfogja a kíváncsiság. Ha már segítenek ezeknek az embereknek, akár meg is ismerhetné őket, ha mást nem, egy pár szó erejéig. Amúgy is szeret beszélgetni emberekkel, jó, ha vannak ismerősei az embernek. Meg elfnek, meg óriásnak, ésatöbbi. Egy mosollyal biccent hát az Unikornis Szövetségének, majd elindul az ajtó felé. Azon kilépve úgy tesz, mintha meglepődne a befelé leselkedő csoporton. Látványosan követi a tekintetüket az ablakra, majd visszanéz rájuk, (valószínű azok ekkor már őt figyelik) és egy mosollyal viccelődve megkérdi:*
- Valami furcsaság történt odabent?
*Kedvesség: az elsődleges fegyvere. Ha nem jön be, átvált a tárgyilagosságra (ami nehezebb) vagy valami másra. Tényleg nagy baj esetén arra a hosszúkás fém bigyóra, ami az oldalán fityeg, de most nem számít arra, hogy ilyesmire szükség lenne.*
3815. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-08 18:17:57
Üzenet elküldve: 2015-01-08 18:17:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Az Unikornis átka //
- Legtöbb egyszerű harcos volt, de ha jól emlékszek, akadt egy-két varázsló is. Viszont azt nem tudom megmondani, melyik fél volt a sikeresebb. *mondja Khream, miközben készülődik az induláshoz* Tündérek? *vakarja meg állát* Nem, nem hiszem. Inkább mintha manónak néznének ki, de lehet, hogy hülyeséget mondok.
*Vonja meg vállát, azzal kisétál végleg a fogadóból.*
*Úgy néz ki, hogy a társaság amellett döntött, hogy inkább maradnak éjszakára a faluban, s csak reggel vágnak bele a kalandba. Ez pedig egy nagyon jó döntés, hiszen igen balga dolog lett volna sötétben egy teljesen ismeretlen helyre bemenni, ahol egy igazi ellenséggel van dolguk. S valóban, jobb talán előbb megismerni a helyet, s csak aztán szőni a komolyabb terveket.
A fogadós közben szívesen hoz a társaságnak italt, ha még kérnek - természetesen mindent ingyen -, illetve ha a vacsora mellett döntenek, akkor az alap ételekből bátran válogathatnak. Rántotta, sültkolbász, levesek, főzelékek, pörköltek, s hasonló dolgok, melyek nem számítanak különlegességnek, vagy nehezen beszerezhető alapanyagú ételnek. Ha le akarnak pihenni, akkor egy a pult melletti ajtón át vezeti a bandát a szobákhoz. Nincs túl sok szoba, talán hat-hét lehet maximum, ami érthető is, hiszen erre az Unikornis előtt nem igazán jártak vándorok, hiszen a falu nem olyan ponton helyezkedik el, hogy az kedvezne az átutazóknak. Tehát elirányítja őket a szobákhoz, ha kérik, amik igen egyszerűn vannak kialakítva. Az ajtó mellett balra a fal mellett helyezkedik el az ágy, szürkés kékes paplannal, s egy nagyobb fehér párnával. Emellett a bal oldali fal mellett az asztal, melynek szélén pár gyertya, s egy-két kisebb szobor helyezkedik el. A szemközti oldalon van egy kisebb ablak, amin egy fehér csipkés függöny pihen, illetve a sötétítés kedvéért egy vérvörös is lóg mellette. A ajtótól jobbra a magas, sötétbarna szekrény van, melyet ha kinyitnak, akkor a bal oldalán polcokat fedezhetnek, jobb oldalán pedig pár akasztót, ahova fel lehet lógatni a ruhákat. A szoba közepén kör alakba egy szőnyeg van, melynek szegélye vöröses, belsejében pedig kellemes hangulatot árasztó zöldes, barnás, feketés motívumok rajzolódnak ki, fehéres háttér előtt. Nagyjából az összes szoba így néz ki, elkerülvén a veszekedést a különbségek miatt.
Agbrervét is szívesen elvezeti, ha meggondolná magát, de neki teljesen biztosan kicsi lenne az ágy, s bőven lelógna róla az ágya. Így ha tényleg azt akarja, akkor miután a többiekkel elment a szobákhoz, az óriást elirányítja az istálló felé, mely természetesen fedett helyen van. Odabent két oldalt karám mögött van pár ló, míg szemben az egész helyiség végén nagy szalmakupacok, ahol álomra hajthatja fejét. A legutolsó karám mögött van az elefánt is, kinél egy nagy vödörben víz, s egy nagyobb edényben élelem volt.
Azt, hogy mit akarnak a falusiak, csak akkor tudják meg, ha kimennek az ajtón, ugyanis ők nem mennek be hozzájuk, s ha nem érkezik senki egy fél órán belül, akkor lassan ők is elszivárognak lakásaikba.*
- Legtöbb egyszerű harcos volt, de ha jól emlékszek, akadt egy-két varázsló is. Viszont azt nem tudom megmondani, melyik fél volt a sikeresebb. *mondja Khream, miközben készülődik az induláshoz* Tündérek? *vakarja meg állát* Nem, nem hiszem. Inkább mintha manónak néznének ki, de lehet, hogy hülyeséget mondok.
*Vonja meg vállát, azzal kisétál végleg a fogadóból.*
*Úgy néz ki, hogy a társaság amellett döntött, hogy inkább maradnak éjszakára a faluban, s csak reggel vágnak bele a kalandba. Ez pedig egy nagyon jó döntés, hiszen igen balga dolog lett volna sötétben egy teljesen ismeretlen helyre bemenni, ahol egy igazi ellenséggel van dolguk. S valóban, jobb talán előbb megismerni a helyet, s csak aztán szőni a komolyabb terveket.
A fogadós közben szívesen hoz a társaságnak italt, ha még kérnek - természetesen mindent ingyen -, illetve ha a vacsora mellett döntenek, akkor az alap ételekből bátran válogathatnak. Rántotta, sültkolbász, levesek, főzelékek, pörköltek, s hasonló dolgok, melyek nem számítanak különlegességnek, vagy nehezen beszerezhető alapanyagú ételnek. Ha le akarnak pihenni, akkor egy a pult melletti ajtón át vezeti a bandát a szobákhoz. Nincs túl sok szoba, talán hat-hét lehet maximum, ami érthető is, hiszen erre az Unikornis előtt nem igazán jártak vándorok, hiszen a falu nem olyan ponton helyezkedik el, hogy az kedvezne az átutazóknak. Tehát elirányítja őket a szobákhoz, ha kérik, amik igen egyszerűn vannak kialakítva. Az ajtó mellett balra a fal mellett helyezkedik el az ágy, szürkés kékes paplannal, s egy nagyobb fehér párnával. Emellett a bal oldali fal mellett az asztal, melynek szélén pár gyertya, s egy-két kisebb szobor helyezkedik el. A szemközti oldalon van egy kisebb ablak, amin egy fehér csipkés függöny pihen, illetve a sötétítés kedvéért egy vérvörös is lóg mellette. A ajtótól jobbra a magas, sötétbarna szekrény van, melyet ha kinyitnak, akkor a bal oldalán polcokat fedezhetnek, jobb oldalán pedig pár akasztót, ahova fel lehet lógatni a ruhákat. A szoba közepén kör alakba egy szőnyeg van, melynek szegélye vöröses, belsejében pedig kellemes hangulatot árasztó zöldes, barnás, feketés motívumok rajzolódnak ki, fehéres háttér előtt. Nagyjából az összes szoba így néz ki, elkerülvén a veszekedést a különbségek miatt.
Agbrervét is szívesen elvezeti, ha meggondolná magát, de neki teljesen biztosan kicsi lenne az ágy, s bőven lelógna róla az ágya. Így ha tényleg azt akarja, akkor miután a többiekkel elment a szobákhoz, az óriást elirányítja az istálló felé, mely természetesen fedett helyen van. Odabent két oldalt karám mögött van pár ló, míg szemben az egész helyiség végén nagy szalmakupacok, ahol álomra hajthatja fejét. A legutolsó karám mögött van az elefánt is, kinél egy nagy vödörben víz, s egy nagyobb edényben élelem volt.
Azt, hogy mit akarnak a falusiak, csak akkor tudják meg, ha kimennek az ajtón, ugyanis ők nem mennek be hozzájuk, s ha nem érkezik senki egy fél órán belül, akkor lassan ők is elszivárognak lakásaikba.*
3814. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-08 15:49:39
Üzenet elküldve: 2015-01-08 15:49:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Az Unikornis átka//
*Az elmondottak továbbra sem nyugtatták meg Arsenort sőt a számok egyenesen megrémítették. Nem véletlen, hogy a söre el is fogyott. A kis lények pedig szintén nem juttatnak eszébe semmi hasonlót. A csapat megbeszéléséből úgy gondolja ő az egyetlen akiben egy kis félsz is van a számok hallatán. Múltkor majdnem életét vesztette és akkor páncélban volt. A nő megjegyzésére, hogy téliesebb ruhára lenne szüksége arra bólogat. Egészen addig míg meg nem jegyzi, hogy nem ingyen lesz. Akkor fájdalmas grimasz jelenik meg Arsenor arcán. Ő nem véletlenül fogadta el a megbízást. Kirabolták és csak pár aranya van, meg amit látnak rajta. Szerencsére a beszélgetés tovább gördül és az óriás felvetése tetszik is Arsenor-nak. Viszont sok kérdés felmerül amiket a nő összegez végül. És ismét Arsenor-ra van nézve. Zavartan válaszol.*
-Vadászként én a csapdákat mondom.
*Az elmondottak továbbra sem nyugtatták meg Arsenort sőt a számok egyenesen megrémítették. Nem véletlen, hogy a söre el is fogyott. A kis lények pedig szintén nem juttatnak eszébe semmi hasonlót. A csapat megbeszéléséből úgy gondolja ő az egyetlen akiben egy kis félsz is van a számok hallatán. Múltkor majdnem életét vesztette és akkor páncélban volt. A nő megjegyzésére, hogy téliesebb ruhára lenne szüksége arra bólogat. Egészen addig míg meg nem jegyzi, hogy nem ingyen lesz. Akkor fájdalmas grimasz jelenik meg Arsenor arcán. Ő nem véletlenül fogadta el a megbízást. Kirabolták és csak pár aranya van, meg amit látnak rajta. Szerencsére a beszélgetés tovább gördül és az óriás felvetése tetszik is Arsenor-nak. Viszont sok kérdés felmerül amiket a nő összegez végül. És ismét Arsenor-ra van nézve. Zavartan válaszol.*
-Vadászként én a csapdákat mondom.
3813. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-08 15:36:25
Üzenet elküldve: 2015-01-08 15:36:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az Unikornis átka//
~Az erdő szélén éjszaka.~ *Kapja fel a fejét.* -Ha terelhető az külön öröm, talán még el is foghatnánk, vagy bezárhatnánk valahova anélkül, hogy baja esne. Egy erős harcosnak aki be tudja törni az állatot még jó szolgálatot tehetne. Ha pedig támadó fajta akkor is jobb olyan helyen megmérkőzni vele amit nem akkor látunk először és olyan időben amikor készen állunk a harcra. *Odakint már sötétségbe borult a falu. A kint álló embereknél is nyilván van pár fáklya, a többit meg a belülről kiszűrődő fény világítja meg arcát.* -Ha ez igaz, talán most is ott van. Ha ma nem is rontunk rá fegyverrel, vagy próbáljuk csapdába csalni legalább szemügyre vehetnénk mivel is van dolgunk pontosan.
*Nem tudja egy szimpla unikornis miként bánhatott volna el ennyi harcossal, talán mágikus képességek vagy épp természetfeletti erő és gyorsaság birtokában van, de ezt már azelőtt is gondolta mielőtt beértek volna a faluba és nyilván az őt segítő szörnyek sem ártalmatlanok. Az effajta "koboldokkal" jobb ha mindenki óvatos, függetlenül attól mekkora az ereje, a harci tudása, vagy hány fegyvert aggat magára.* -Én speciel kíváncsi lennék rá mi is az ellenfelünk.
*Ezután ismét az ablak felé fordul. Továbbra is a körülöttük lévő tömeget szemlélve.* ~Vajon mit akarhatnak.~ *Ha húsz éve egy teremtett lélek nem járt volna a faluban akkor megértené mi ez a nagy felhajtás most viszont tanácstalanul áll a dolog előtt.* -Vajon mire várnak ennyien? *Kérdezi a társaságtól.
Nem szereti az ilyet, korábban mikor átment a falun minden ajtó és ablak becsapódott előtte, most meg idejönnek, leskelődnek, és várnak a sötétben. Ha pedig netán kimenne kérdezősködni, az ismét csak rosszul venné ki magát. Megint úgy tűnne mintha szánt szándékkal ijesztgetné a falusiak. Nem szereti ezt. Ha valami bajuk van, vagy akarnak tőlük valamit akkor jöjjenek be, és mondják a két szeme közé, még lehajolni is hajlandó érte.
A lány szavai komolyan elgondolkodtatják.* ~Más lehetőség.~ *Eddig csak harcban és taktikában gondolkoztak. Talán van ezen kettőtől független harmadik út is?* ~Ha rágyújtjuk az erdőt.~ *Alig gondolja ki máris hessenti el magától az ötletet, ez tényleg az ostobaságok netovábbja.* -Az is jó kérdés miért jött ide? És miért nem megy el?
*Ő nem szívesen élne olyan helyen ahol a falusiak hetente küldenek rá fegyvereseket.* -Mi lehet ebben az erdőben, abban a bányában, esetleg a faluban ami máshol nincs? Talán ha azt a valamit megszüntetnénk a dög magától távozna. *Szája ezt mondja, de a szája mögött egy még sötétebb gondolat kezd megformálódni.* ~Mi van, ha nem is ő jött ide, hanem valaki idehívta.~ *Egy tehetséges mágus több mint elég egy efféle lény megidézéséhez, egy tehetséges druida pedig az irányításához.* ~És miért nem támadt soha a falura?~ *Lassan a feje fájdul bele ebbe a sok kérdésbe. Semmi kedve neki efféle komplikált dolgokon agyalnia, valaki vezesse ki a tisztásra, bökjön rá a szörnyre aztán a többit majd ő elintézi.* -Ám legyen. Induljunk holnap. *Áll fel az asztaltól.* -Ha nem bánjátok én az istállóban éjszakázom. *Ezt nem indokolja meg, de lehet sejteni, nem akarja hátasát egyedül hagyni nehogy az ismét valami galibát okozzon.*
~Az erdő szélén éjszaka.~ *Kapja fel a fejét.* -Ha terelhető az külön öröm, talán még el is foghatnánk, vagy bezárhatnánk valahova anélkül, hogy baja esne. Egy erős harcosnak aki be tudja törni az állatot még jó szolgálatot tehetne. Ha pedig támadó fajta akkor is jobb olyan helyen megmérkőzni vele amit nem akkor látunk először és olyan időben amikor készen állunk a harcra. *Odakint már sötétségbe borult a falu. A kint álló embereknél is nyilván van pár fáklya, a többit meg a belülről kiszűrődő fény világítja meg arcát.* -Ha ez igaz, talán most is ott van. Ha ma nem is rontunk rá fegyverrel, vagy próbáljuk csapdába csalni legalább szemügyre vehetnénk mivel is van dolgunk pontosan.
*Nem tudja egy szimpla unikornis miként bánhatott volna el ennyi harcossal, talán mágikus képességek vagy épp természetfeletti erő és gyorsaság birtokában van, de ezt már azelőtt is gondolta mielőtt beértek volna a faluba és nyilván az őt segítő szörnyek sem ártalmatlanok. Az effajta "koboldokkal" jobb ha mindenki óvatos, függetlenül attól mekkora az ereje, a harci tudása, vagy hány fegyvert aggat magára.* -Én speciel kíváncsi lennék rá mi is az ellenfelünk.
*Ezután ismét az ablak felé fordul. Továbbra is a körülöttük lévő tömeget szemlélve.* ~Vajon mit akarhatnak.~ *Ha húsz éve egy teremtett lélek nem járt volna a faluban akkor megértené mi ez a nagy felhajtás most viszont tanácstalanul áll a dolog előtt.* -Vajon mire várnak ennyien? *Kérdezi a társaságtól.
Nem szereti az ilyet, korábban mikor átment a falun minden ajtó és ablak becsapódott előtte, most meg idejönnek, leskelődnek, és várnak a sötétben. Ha pedig netán kimenne kérdezősködni, az ismét csak rosszul venné ki magát. Megint úgy tűnne mintha szánt szándékkal ijesztgetné a falusiak. Nem szereti ezt. Ha valami bajuk van, vagy akarnak tőlük valamit akkor jöjjenek be, és mondják a két szeme közé, még lehajolni is hajlandó érte.
A lány szavai komolyan elgondolkodtatják.* ~Más lehetőség.~ *Eddig csak harcban és taktikában gondolkoztak. Talán van ezen kettőtől független harmadik út is?* ~Ha rágyújtjuk az erdőt.~ *Alig gondolja ki máris hessenti el magától az ötletet, ez tényleg az ostobaságok netovábbja.* -Az is jó kérdés miért jött ide? És miért nem megy el?
*Ő nem szívesen élne olyan helyen ahol a falusiak hetente küldenek rá fegyvereseket.* -Mi lehet ebben az erdőben, abban a bányában, esetleg a faluban ami máshol nincs? Talán ha azt a valamit megszüntetnénk a dög magától távozna. *Szája ezt mondja, de a szája mögött egy még sötétebb gondolat kezd megformálódni.* ~Mi van, ha nem is ő jött ide, hanem valaki idehívta.~ *Egy tehetséges mágus több mint elég egy efféle lény megidézéséhez, egy tehetséges druida pedig az irányításához.* ~És miért nem támadt soha a falura?~ *Lassan a feje fájdul bele ebbe a sok kérdésbe. Semmi kedve neki efféle komplikált dolgokon agyalnia, valaki vezesse ki a tisztásra, bökjön rá a szörnyre aztán a többit majd ő elintézi.* -Ám legyen. Induljunk holnap. *Áll fel az asztaltól.* -Ha nem bánjátok én az istállóban éjszakázom. *Ezt nem indokolja meg, de lehet sejteni, nem akarja hátasát egyedül hagyni nehogy az ismét valami galibát okozzon.*
3812. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:17:15
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
- Áhh, nálam nincsenek ilyen könyvek, nem adják azt oda idegeneknek! Még ismerősöknek sem! Nagy kincsek ám azok, s már csak a betekintésük egy ajándék volt... Csupán megmutatni tudom, merre vannak ezek a könyvek, ám akkor már tényleg arra kell adnod a fejed, hogy velem vándorolsz, mert biz' nem itt vannak a közelben! Eldugott kis szentélyek, a városok könyvtárainak rejtett zugai...
*Mordachban az idegesség hamar irányt vált, s így, hogy van némi remény arra, hogy nem fagynak meg, sokkal biztosabban lépked az ismeretlen férfi után. Ada is érezheti, hogy a Vörös szorítása gyengül rajta, s épp csak annyira fogja, hogy biztosan tartsa őt a vállán. Egy ponton azonban félig felvont szemöldökkel fordul a tündér felé, majd hamarosan meg is szólal.*
- Hát ez meg mi? *pillant rá kérdően, utalva a dalra* Ajánlom, hogy tényleg abba a fogadóba vigyél!
*Fenyegetőzik enyhén Mordach, de nem áll meg még mindig, hiszen ha bonyodalomba is keverednek, arra még van esély, hogy azt meg is tudják oldani, ám az erős vihar ellen már nem lenne annyi esélyük, így kénytelen mérlegelni, s a kisebbik rosszat választani. Már ha tényleg ez a bizonyos "rossz" olyan rossz lenne... Nincs miért igazából kételkednie a Vörösnek, hiszen az illető segíteni akar nekik. Ám a hirtelen jött vihar, s a férfi feltűnése azért ott motoszkál benne valahol, ami azért arra inti, hogy ne legyen olyan hiszékeny.
Ám a gomolygó fellegek hamar tovaszállnak gondolataiból, mikor megpillantja azt a bizonyos épületet, melyről regélt az idegen.*
- Megérkeztünk!
*Szól halkabban oda a csendesen szuszogó tündérnek, miközben hamar felderül arca, s lépteit is kicsit sietősebbre veszi, mikor Ada lepattan a hátáról. A lelkesedés talán azért is nőtt meg hirtelen, mert fagyos arcának az apró csók olyan volt, mint kiszáradt rózsának egy csepp víz. Gyorsan körbekémlel, ám vérszín íriszei hamar megakadnak az idegen arcán, akit valamiért öregebbnek képzelt el, s az út során sem igazán figyelte meg jobban, főleg, mert mögötte haladtak végig. Elismerően fel is vonja szemöldökét a kellemes csalódásra, ám azok nemsoká ráncolódni kezdenek, s kicsit meg is dönti fejét, mint amikor a vad rá akarja vetni magát a prédára, s az utolsó pillanatokban még erősen koncentrál.*
- A vadat, igen...
*Mondja felé sejtelmesen, s még igen sok minden kiszökellne a száján, de ezen kívül már nem mond többet. Szívesen rátért volna az arcának a másik felére is, ami nagyon szokatlan volt. S ahogy azt sokszor mondotta, ő nem paranoiás... Ezért is próbálja arra rábeszélni magát, hogy így született, egy ilyen ronda betegséggel, s ha ezt megjegyezné a Vörös, akkor talán még el is lennének zavarva. Úgyhogy nehezen, de befogja a száját. Persze, miután az elment, a hölgyeménynek nem rest elmondani a véleményét!*
- Láttam hát. Mintha valami rossz rémmesébe csöppentünk volna, de tényleg... A világtól távol eső fogadó, ahol szinte még a madár sem jár, s ez a kétes alak azokkal a dolgokkal az arcán. Hát... *vakarja meg fejét* Nem túl jók a kilátások, de talán csak a hűvös idő miatt gondolkodunk ennyire negatívan, s nincs semmi hátsószándék az egész mögött. Úgyhogy... *lép egyet a fogadó irányába* Azt javaslom, hogy tegyünk egy próbát. Talán szívesen látnak minket, s kicsit fel tudunk melegedni, aztán ha elült a vihar, tovább állhatunk.
*Meg is indul a bejárat felé, ahol kivételesen nem engedi előre a tündért, persze nem illetlenségből, hanem mert vannak benne még kételyek, s egy ismeretlen helyre nem szeretné előre beengedni a hölgyet. Így hát odaérve kopog rajta egyet, majd benyit, s hamar megszólal anélkül, hogy körbenézne.*
- Awert keressük, állítólag tudna szolgálni némi itallal s étellel. Eltévedtünk, s tombol a vihar odakint.
- Áhh, nálam nincsenek ilyen könyvek, nem adják azt oda idegeneknek! Még ismerősöknek sem! Nagy kincsek ám azok, s már csak a betekintésük egy ajándék volt... Csupán megmutatni tudom, merre vannak ezek a könyvek, ám akkor már tényleg arra kell adnod a fejed, hogy velem vándorolsz, mert biz' nem itt vannak a közelben! Eldugott kis szentélyek, a városok könyvtárainak rejtett zugai...
*Mordachban az idegesség hamar irányt vált, s így, hogy van némi remény arra, hogy nem fagynak meg, sokkal biztosabban lépked az ismeretlen férfi után. Ada is érezheti, hogy a Vörös szorítása gyengül rajta, s épp csak annyira fogja, hogy biztosan tartsa őt a vállán. Egy ponton azonban félig felvont szemöldökkel fordul a tündér felé, majd hamarosan meg is szólal.*
- Hát ez meg mi? *pillant rá kérdően, utalva a dalra* Ajánlom, hogy tényleg abba a fogadóba vigyél!
*Fenyegetőzik enyhén Mordach, de nem áll meg még mindig, hiszen ha bonyodalomba is keverednek, arra még van esély, hogy azt meg is tudják oldani, ám az erős vihar ellen már nem lenne annyi esélyük, így kénytelen mérlegelni, s a kisebbik rosszat választani. Már ha tényleg ez a bizonyos "rossz" olyan rossz lenne... Nincs miért igazából kételkednie a Vörösnek, hiszen az illető segíteni akar nekik. Ám a hirtelen jött vihar, s a férfi feltűnése azért ott motoszkál benne valahol, ami azért arra inti, hogy ne legyen olyan hiszékeny.
Ám a gomolygó fellegek hamar tovaszállnak gondolataiból, mikor megpillantja azt a bizonyos épületet, melyről regélt az idegen.*
- Megérkeztünk!
*Szól halkabban oda a csendesen szuszogó tündérnek, miközben hamar felderül arca, s lépteit is kicsit sietősebbre veszi, mikor Ada lepattan a hátáról. A lelkesedés talán azért is nőtt meg hirtelen, mert fagyos arcának az apró csók olyan volt, mint kiszáradt rózsának egy csepp víz. Gyorsan körbekémlel, ám vérszín íriszei hamar megakadnak az idegen arcán, akit valamiért öregebbnek képzelt el, s az út során sem igazán figyelte meg jobban, főleg, mert mögötte haladtak végig. Elismerően fel is vonja szemöldökét a kellemes csalódásra, ám azok nemsoká ráncolódni kezdenek, s kicsit meg is dönti fejét, mint amikor a vad rá akarja vetni magát a prédára, s az utolsó pillanatokban még erősen koncentrál.*
- A vadat, igen...
*Mondja felé sejtelmesen, s még igen sok minden kiszökellne a száján, de ezen kívül már nem mond többet. Szívesen rátért volna az arcának a másik felére is, ami nagyon szokatlan volt. S ahogy azt sokszor mondotta, ő nem paranoiás... Ezért is próbálja arra rábeszélni magát, hogy így született, egy ilyen ronda betegséggel, s ha ezt megjegyezné a Vörös, akkor talán még el is lennének zavarva. Úgyhogy nehezen, de befogja a száját. Persze, miután az elment, a hölgyeménynek nem rest elmondani a véleményét!*
- Láttam hát. Mintha valami rossz rémmesébe csöppentünk volna, de tényleg... A világtól távol eső fogadó, ahol szinte még a madár sem jár, s ez a kétes alak azokkal a dolgokkal az arcán. Hát... *vakarja meg fejét* Nem túl jók a kilátások, de talán csak a hűvös idő miatt gondolkodunk ennyire negatívan, s nincs semmi hátsószándék az egész mögött. Úgyhogy... *lép egyet a fogadó irányába* Azt javaslom, hogy tegyünk egy próbát. Talán szívesen látnak minket, s kicsit fel tudunk melegedni, aztán ha elült a vihar, tovább állhatunk.
*Meg is indul a bejárat felé, ahol kivételesen nem engedi előre a tündért, persze nem illetlenségből, hanem mert vannak benne még kételyek, s egy ismeretlen helyre nem szeretné előre beengedni a hölgyet. Így hát odaérve kopog rajta egyet, majd benyit, s hamar megszólal anélkül, hogy körbenézne.*
- Awert keressük, állítólag tudna szolgálni némi itallal s étellel. Eltévedtünk, s tombol a vihar odakint.
3811. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:26:58
Üzenet elküldve: 2015-01-06 21:26:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Az ezüstróka nyomában//
* Fél, hogy nem találják el vagy ha mégis átsiklik a különleges ezüstróka, hol feltűnő, hol pedig ismét eltűnő testén. Most sem érti honnan került ide ez a lény és azt sem miért pont Ewangel volt az aki eléggé figyelmes vagy inkább fogékony ahhoz, hogy észrevegye. Ki tudja, talán a szükség hívta ide ezt a becses állatok ami feláldozta saját életét az félvér na meg természetesen az elf biztonságáért.*
- Eltaláltam? *kérdezi halkan miközben a pár lépéssel előttük felbukó rókához érnek.
Hópehely engedelmesen megtorpan a még vibráló rókától jó egy méterre. Idegesen felhorkan mintha félne a büntetéstől ami egy efféle varázslatos állat elejtéséért járhat, de a róka lassan megszűnik élni és ezzel együtt láthatóvá is válik mindörökre.*
- Látod, csak jó a gyorsan ható méreg. *jegyzi meg amint az állat utolsót rúg a két hátsó lábával mintha még megpróbálna egyszer elszaladni, bár az is meglehet, hogy az örökké zöld mezők felé ugrott egy utolsó a lelke.*
- Bocsájts meg testvérem. *szól egészen közel hajolva a róka füléhez miközben a nyílvesszőt rövidebbre töri majd a mellette guggoló Aletaira néz.*
- Csak a bundáját kérték vagy az egész állatot? *kérdezi mert bizony annyira meg volt lepődve a furcsa állat feltűnésén, hogy a vezér szavainak ezen részére nem is emlékszik. Szerencsére a félvér mindenre odafigyelt így letérdel a róka mellé, valamit mintha mormolna majd néhány gyors mozdulattal elválasztja a testet a bundától. A fölösleges második rókafarkat is lemetszi róla. Az egészben maradt irhát a ló hátára veti, a plusz rókafarkat pedig saját táskájába teszi. Ki tudja, lehet később még jó lehet valamire.
Ewangel csak a tekintetével figyeli a műveletet majd néhány szót intéz a saját nyelvén az erdő szellemeihez. Egyfajta bocsánatkérés és köszönetmondás közöttit majd ismét felül Hópehely hátára, maga mögé engedi Aletait is és megindulnak a hadúr által megadott irányba, oda ahol az Erdei ösvény keresztezi a Nagy Folyót.*
* Fél, hogy nem találják el vagy ha mégis átsiklik a különleges ezüstróka, hol feltűnő, hol pedig ismét eltűnő testén. Most sem érti honnan került ide ez a lény és azt sem miért pont Ewangel volt az aki eléggé figyelmes vagy inkább fogékony ahhoz, hogy észrevegye. Ki tudja, talán a szükség hívta ide ezt a becses állatok ami feláldozta saját életét az félvér na meg természetesen az elf biztonságáért.*
- Eltaláltam? *kérdezi halkan miközben a pár lépéssel előttük felbukó rókához érnek.
Hópehely engedelmesen megtorpan a még vibráló rókától jó egy méterre. Idegesen felhorkan mintha félne a büntetéstől ami egy efféle varázslatos állat elejtéséért járhat, de a róka lassan megszűnik élni és ezzel együtt láthatóvá is válik mindörökre.*
- Látod, csak jó a gyorsan ható méreg. *jegyzi meg amint az állat utolsót rúg a két hátsó lábával mintha még megpróbálna egyszer elszaladni, bár az is meglehet, hogy az örökké zöld mezők felé ugrott egy utolsó a lelke.*
- Bocsájts meg testvérem. *szól egészen közel hajolva a róka füléhez miközben a nyílvesszőt rövidebbre töri majd a mellette guggoló Aletaira néz.*
- Csak a bundáját kérték vagy az egész állatot? *kérdezi mert bizony annyira meg volt lepődve a furcsa állat feltűnésén, hogy a vezér szavainak ezen részére nem is emlékszik. Szerencsére a félvér mindenre odafigyelt így letérdel a róka mellé, valamit mintha mormolna majd néhány gyors mozdulattal elválasztja a testet a bundától. A fölösleges második rókafarkat is lemetszi róla. Az egészben maradt irhát a ló hátára veti, a plusz rókafarkat pedig saját táskájába teszi. Ki tudja, lehet később még jó lehet valamire.
Ewangel csak a tekintetével figyeli a műveletet majd néhány szót intéz a saját nyelvén az erdő szellemeihez. Egyfajta bocsánatkérés és köszönetmondás közöttit majd ismét felül Hópehely hátára, maga mögé engedi Aletait is és megindulnak a hadúr által megadott irányba, oda ahol az Erdei ösvény keresztezi a Nagy Folyót.*
3810. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:46:04
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:46:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*Az óriás ötlete így elsőre kifejezetten tetszetős. Egy terv, amin elindulhatnak, és ráadásul nem kell bevetniük magukat homlokegyenest az erdőbe sem, ahogy azt – az elmondottak alapján – sokan már megcsinálták.*
- Jó ötlet. Már csak ki kell találni, hogy mi csalhatja ide. Meg hogy terelhető-e tényleg, vagy inkább amolyan támadó fajta.
*Nem lehet tudni, hogy azért kerülte-e eddig a falut, mert fél tőle, vagy azért, mert van esze.*
- Bár azt mondta, hogy csak néha látták az erdő szélén, akkor is csak éjszaka. Vagyis, ha a csapdát választjuk, előfordulhat, hogy sötétben kell megvárnunk.
*S ez megint csak választás elé állítja a csapatot, berohanás, és vadászat nappal, vagy csapdászat éjszaka. *
- Mi más lehetőségünk van? *Kérdezi sóhajtva. Raeyannak eddig tartott a tudománya, ami ezt illeti. Reménykedve körbenéz társain, és megint teljesen véletlenül (ejj, ezek a véletlenek) Arsenoron állapodik meg a tekintete.*
*Az óriás ötlete így elsőre kifejezetten tetszetős. Egy terv, amin elindulhatnak, és ráadásul nem kell bevetniük magukat homlokegyenest az erdőbe sem, ahogy azt – az elmondottak alapján – sokan már megcsinálták.*
- Jó ötlet. Már csak ki kell találni, hogy mi csalhatja ide. Meg hogy terelhető-e tényleg, vagy inkább amolyan támadó fajta.
*Nem lehet tudni, hogy azért kerülte-e eddig a falut, mert fél tőle, vagy azért, mert van esze.*
- Bár azt mondta, hogy csak néha látták az erdő szélén, akkor is csak éjszaka. Vagyis, ha a csapdát választjuk, előfordulhat, hogy sötétben kell megvárnunk.
*S ez megint csak választás elé állítja a csapatot, berohanás, és vadászat nappal, vagy csapdászat éjszaka. *
- Mi más lehetőségünk van? *Kérdezi sóhajtva. Raeyannak eddig tartott a tudománya, ami ezt illeti. Reménykedve körbenéz társain, és megint teljesen véletlenül (ejj, ezek a véletlenek) Arsenoron állapodik meg a tekintete.*
3809. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:24:12
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:24:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Átkozott fogadó //
*Tudásszomjtól csillogó szemekkel figyeli Mordachot, ahogy mosolyogva bemutatja neki pár szóban a világ sokszínűségét. Mindig is tisztában volt azzal, hogy még nem élt eleget, főleg nem a "kinti világban" ahhoz, hogy mindent tudjon, viszont ez az érzésekkel táplálkozó lény vagy a hatalmas állatokat evő növény, ez több, mint amennyit csak sejtett is az élővilágból.*
-S hol olvastad ezeket? Vannak ilyen könyveid, irataid? Vagy el tudnál vinni abba a könyvtárba?
*Kérdezi izgatottan, ami talán furcsán hathat a férfinak, hogy néhány elszórt információmorzsától ilyen lázba jött, de az állat- és növényvilág kifejezetten érdekli, nem szívesen hagyna ki egy kínálkozó lehetőséget sem, hogy többet megtudjon róla. Ám szemei bájosan fénylő érdeklődése hamarosan átvált a könnyek csillogásába, mikor hirtelen feltámad a vihar. Hiába tartja végig szorosan csukva a szemeit, az sem segít. A vörös hajkoronát ide-oda dobálja a szél, így lassan őt is körbeöleli, egy kis védelmet adva az időjárás viszontagságaival szemben, ám így is élesen belemar a fagy finom bőrébe -nem meglepő módon.
S mikor feltűnik az idegen, az a legkisebb gondja, hogy ki sietett a megmentésükre; itt van egy hús-vér ember, aki ki tudja vezetni őket a viharból, neki ennél nem kell több. Nem is veszi igazán szemügyre a vészjósló alakot, Mordach felé még küld egy megnyugtató mosolyt, hiszen most, hogy van már úti céljuk -mégha pontosan nem is tudják, hogy merre- sokkal biztonságosabnak tűnik az út, na nem sokkal. Miután megindulnak a nyomában, arcát ismét a férfi tarkója felé fordítja, s az istentelen időjárás hangjait és a süvítő, csípős szelet kizárva lassan álomba szenderül. Sok volt neki ez a rengeteg izgalom egy nap, már a teleportálás óta kókadozott kicsit, de most már nem tudta tovább nyitva tartani súlyos pilláit, s néhány percre, vagy talán egy órára is lehunyja őket.
Nem alszik túl sokat; mikor megcsapja az enyhe füstös, kellemetlen szag az orrát.*
-Ez lenne az?
*Pillant az épületre, majd a kísérőjükre, de rögtön el is kapja a tekintetét. Nem biztos benne, hogy jól látta, amit látott, de mintha ronda kinövések, és talán agyarak(?) csúfították volna az idegen arcát. Brrr...*
-Köszi, hogy eddig hoztál, innentől már magam is boldogulok.
*Nyom egy gyors puszit a Vörös jéghideg arcára, majd lekászálódik a hátáról, s megindul a bejárat felé.*
-Te is láttad? *Súgja neki, már amennyire a magasságkülönbség engedi.* Mármint azokat az izéket az arcán.
*Tudásszomjtól csillogó szemekkel figyeli Mordachot, ahogy mosolyogva bemutatja neki pár szóban a világ sokszínűségét. Mindig is tisztában volt azzal, hogy még nem élt eleget, főleg nem a "kinti világban" ahhoz, hogy mindent tudjon, viszont ez az érzésekkel táplálkozó lény vagy a hatalmas állatokat evő növény, ez több, mint amennyit csak sejtett is az élővilágból.*
-S hol olvastad ezeket? Vannak ilyen könyveid, irataid? Vagy el tudnál vinni abba a könyvtárba?
*Kérdezi izgatottan, ami talán furcsán hathat a férfinak, hogy néhány elszórt információmorzsától ilyen lázba jött, de az állat- és növényvilág kifejezetten érdekli, nem szívesen hagyna ki egy kínálkozó lehetőséget sem, hogy többet megtudjon róla. Ám szemei bájosan fénylő érdeklődése hamarosan átvált a könnyek csillogásába, mikor hirtelen feltámad a vihar. Hiába tartja végig szorosan csukva a szemeit, az sem segít. A vörös hajkoronát ide-oda dobálja a szél, így lassan őt is körbeöleli, egy kis védelmet adva az időjárás viszontagságaival szemben, ám így is élesen belemar a fagy finom bőrébe -nem meglepő módon.
S mikor feltűnik az idegen, az a legkisebb gondja, hogy ki sietett a megmentésükre; itt van egy hús-vér ember, aki ki tudja vezetni őket a viharból, neki ennél nem kell több. Nem is veszi igazán szemügyre a vészjósló alakot, Mordach felé még küld egy megnyugtató mosolyt, hiszen most, hogy van már úti céljuk -mégha pontosan nem is tudják, hogy merre- sokkal biztonságosabnak tűnik az út, na nem sokkal. Miután megindulnak a nyomában, arcát ismét a férfi tarkója felé fordítja, s az istentelen időjárás hangjait és a süvítő, csípős szelet kizárva lassan álomba szenderül. Sok volt neki ez a rengeteg izgalom egy nap, már a teleportálás óta kókadozott kicsit, de most már nem tudta tovább nyitva tartani súlyos pilláit, s néhány percre, vagy talán egy órára is lehunyja őket.
Nem alszik túl sokat; mikor megcsapja az enyhe füstös, kellemetlen szag az orrát.*
-Ez lenne az?
*Pillant az épületre, majd a kísérőjükre, de rögtön el is kapja a tekintetét. Nem biztos benne, hogy jól látta, amit látott, de mintha ronda kinövések, és talán agyarak(?) csúfították volna az idegen arcát. Brrr...*
-Köszi, hogy eddig hoztál, innentől már magam is boldogulok.
*Nyom egy gyors puszit a Vörös jéghideg arcára, majd lekászálódik a hátáról, s megindul a bejárat felé.*
-Te is láttad? *Súgja neki, már amennyire a magasságkülönbség engedi.* Mármint azokat az izéket az arcán.
3808. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 23:40:15
Üzenet elküldve: 2015-01-05 23:40:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Az unikornis átka //
* Saun mosolyogva veszi át a kupát, benne a gőzölgő forralt borral. Óvatos belekortyol, majd elégedetten csettint a nyelvével. *
- Igazán remek ital. -
* Mondja, majd füleit hegyezi, igyekszik mindent jól megjegyezni. Az eddigi próbálkozók száma nem csekély, de többre számított.*
- Mondja csak, csupán kalandorok, zsoldosok voltak itt? Esetleg varázstudók, druidák nem jelentkeztek? -
* Érdeklődik, megemésztve közben a kapott információkat. Az unikornis szövetségeseinek a leírása meglepi. *
- Pici szárnyas lények? Tündérek? -
* Kérdezi, hisz jó, ha kétszer volt szerencséje személyesen találkozni ilyen lénnyel. Közben természetesen folyik tovább a beszélgetés, és eljutnak odáig, hogy dönteni kell. *
- Nos, a magam részéről amondó vagyok, hogy reggel induljunk. Tiszta fejjel, sőt addig talán beszélhetünk is, néhány helyivel, akik túléltél a találkozást. Sokat segíthet. -
* Kortyol bele a borba Saun, s várja a fejleményeket. *
* Saun mosolyogva veszi át a kupát, benne a gőzölgő forralt borral. Óvatos belekortyol, majd elégedetten csettint a nyelvével. *
- Igazán remek ital. -
* Mondja, majd füleit hegyezi, igyekszik mindent jól megjegyezni. Az eddigi próbálkozók száma nem csekély, de többre számított.*
- Mondja csak, csupán kalandorok, zsoldosok voltak itt? Esetleg varázstudók, druidák nem jelentkeztek? -
* Érdeklődik, megemésztve közben a kapott információkat. Az unikornis szövetségeseinek a leírása meglepi. *
- Pici szárnyas lények? Tündérek? -
* Kérdezi, hisz jó, ha kétszer volt szerencséje személyesen találkozni ilyen lénnyel. Közben természetesen folyik tovább a beszélgetés, és eljutnak odáig, hogy dönteni kell. *
- Nos, a magam részéről amondó vagyok, hogy reggel induljunk. Tiszta fejjel, sőt addig talán beszélhetünk is, néhány helyivel, akik túléltél a találkozást. Sokat segíthet. -
* Kortyol bele a borba Saun, s várja a fejleményeket. *
3807. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 23:25:45
Üzenet elküldve: 2015-01-05 23:25:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az Unikornis átka//
*Khream beszédére és őszinte arca meggyőzi az óriást. Nem szól semmit csak visszafordul az asztalhoz. A fickó nem tud semmit, legalábbis a konok óriást meggyőzte róla és különben sem maradhat itt az idők végéig a falusiakkal veszekedni.*
-Részemről indulhatunk. *Mondja, bár nem valószínű, hogy ebben bárki is kételkedett a szükséges ész és erő kombinációjából ő az erőt kapta, nem sokat gondolkodik mielőtt cselekedne vagy beszélne, mert abból csak még nagyobb ostobaság sülne ki.* -Viszont én amondó vagyok, inkább ne menjünk sehová. *Tart egy lélegzetvételnyi szünetet ami alatt a hordóban lévő víz maradékát is elfogyasztja.* Az itteniek biztosan tudják hol és mikor szokott ez a dög felbukkanni, ahelyett, hogy összevissza keresgélnénk az erdőben várva amíg az unikornis vagy a csatlósai ránk akadnak, inkább állítsunk csapdákat és várjuk meg amíg amíg ő jön hozzánk. *Jobb öklével puhán belebokszol bal tenyerébe.* -Aztán lecsapjuk.
*Az ötlet persze most sem a sajátja, valami régi énekben csinálta ugyanezt valami vadász aki Tetrilt akart fogni a bőre miatt. Bár az óriás nem az a figura aki könnyedén el tudna rejtőzni egy apróbb szikla vagy parasztház takarásában, mégis szívesebben megy olyan helyre ahol az ellenség van mint ahol az lehet. Persze a bányában rekedt munkásokról fogalma sincs, ha tudna róluk nem hűsölne itt a kocsmában hanem nekivágna az erdőnek és valószínűleg sikeresen meg is öletné magát az unikornissal. Ugyanígy nem tud a pórul járt csapatokról sem ami csak még jobban erősítené elhatározásában, hisz valakinek bosszút kell állnia azokért a harcosokért. Azonban mindkét információ az ő távollétében hangzott el, ahogy a lény esti megjelenései is a falu szélén. Úgy tűnik míg az információk után szaladt épp lemaradt róluk.
Khream közben távozik. A fogadó előtt meg nagy sereg ember verődött össze. Társainak talán már van némi ötlete, arra vonatkozólag mit is kereshetnek azok odakint Agbrerve ellenben értetlenül áll a dolog előtt és kérdően figyel kifelé. Úgy érzi itt az ideje, hogy visszafogja magát, eleget ijesztgette a helyieket, eleget acsarkodott a falu vaklármának bizonyult titka körül és eleget volt távol a társaságtól, ő megtette a maga szavazatát ám ha azok holnap akarnak indulni, hát kivárja a reggelt.*
-Pár hegyes karót bármikor tudok készíteni, ha azokba beletereljük azt nem éli túl. *Ez után rövid, de mély hallgatózásba burkolódzik. Elméje egészen más tájakra evez. Felrémlik előtte egy régi csatatér, az első ütközete. Még tejfeles szájú kölök volt alig nagyobb két méternél a tényleges harcban nem is vehetett részt, de tisztán emlékszik minden momentumára. A hűvös szél fölött felkelő napra, a hegyek árnyékára és egy nagy zsák fémdarabra amit neki kellett szétszórnia mint földművesnek a vetést. Szinte most is kezében érzi a hegyes végű négyágú acélcsillagot, ami széjjelrepesztette a lovak patáját és beleállt a gyalogosok lábába, ám a névre amit ez a kis gonosz szerszám viselt nem emlékszik. Családja körében sokkal egyszerűbbek voltak a dolgok, ha baj volt az öregek mindig előkaptak valami ügyes szerszámot a sufniból és azt mondták, "Nesze édes fiam ezt használd." Hosszú percek telnek el mire ismét észbe kap és körbenéz, vajon megszületett e a döntés.*
*Khream beszédére és őszinte arca meggyőzi az óriást. Nem szól semmit csak visszafordul az asztalhoz. A fickó nem tud semmit, legalábbis a konok óriást meggyőzte róla és különben sem maradhat itt az idők végéig a falusiakkal veszekedni.*
-Részemről indulhatunk. *Mondja, bár nem valószínű, hogy ebben bárki is kételkedett a szükséges ész és erő kombinációjából ő az erőt kapta, nem sokat gondolkodik mielőtt cselekedne vagy beszélne, mert abból csak még nagyobb ostobaság sülne ki.* -Viszont én amondó vagyok, inkább ne menjünk sehová. *Tart egy lélegzetvételnyi szünetet ami alatt a hordóban lévő víz maradékát is elfogyasztja.* Az itteniek biztosan tudják hol és mikor szokott ez a dög felbukkanni, ahelyett, hogy összevissza keresgélnénk az erdőben várva amíg az unikornis vagy a csatlósai ránk akadnak, inkább állítsunk csapdákat és várjuk meg amíg amíg ő jön hozzánk. *Jobb öklével puhán belebokszol bal tenyerébe.* -Aztán lecsapjuk.
*Az ötlet persze most sem a sajátja, valami régi énekben csinálta ugyanezt valami vadász aki Tetrilt akart fogni a bőre miatt. Bár az óriás nem az a figura aki könnyedén el tudna rejtőzni egy apróbb szikla vagy parasztház takarásában, mégis szívesebben megy olyan helyre ahol az ellenség van mint ahol az lehet. Persze a bányában rekedt munkásokról fogalma sincs, ha tudna róluk nem hűsölne itt a kocsmában hanem nekivágna az erdőnek és valószínűleg sikeresen meg is öletné magát az unikornissal. Ugyanígy nem tud a pórul járt csapatokról sem ami csak még jobban erősítené elhatározásában, hisz valakinek bosszút kell állnia azokért a harcosokért. Azonban mindkét információ az ő távollétében hangzott el, ahogy a lény esti megjelenései is a falu szélén. Úgy tűnik míg az információk után szaladt épp lemaradt róluk.
Khream közben távozik. A fogadó előtt meg nagy sereg ember verődött össze. Társainak talán már van némi ötlete, arra vonatkozólag mit is kereshetnek azok odakint Agbrerve ellenben értetlenül áll a dolog előtt és kérdően figyel kifelé. Úgy érzi itt az ideje, hogy visszafogja magát, eleget ijesztgette a helyieket, eleget acsarkodott a falu vaklármának bizonyult titka körül és eleget volt távol a társaságtól, ő megtette a maga szavazatát ám ha azok holnap akarnak indulni, hát kivárja a reggelt.*
-Pár hegyes karót bármikor tudok készíteni, ha azokba beletereljük azt nem éli túl. *Ez után rövid, de mély hallgatózásba burkolódzik. Elméje egészen más tájakra evez. Felrémlik előtte egy régi csatatér, az első ütközete. Még tejfeles szájú kölök volt alig nagyobb két méternél a tényleges harcban nem is vehetett részt, de tisztán emlékszik minden momentumára. A hűvös szél fölött felkelő napra, a hegyek árnyékára és egy nagy zsák fémdarabra amit neki kellett szétszórnia mint földművesnek a vetést. Szinte most is kezében érzi a hegyes végű négyágú acélcsillagot, ami széjjelrepesztette a lovak patáját és beleállt a gyalogosok lábába, ám a névre amit ez a kis gonosz szerszám viselt nem emlékszik. Családja körében sokkal egyszerűbbek voltak a dolgok, ha baj volt az öregek mindig előkaptak valami ügyes szerszámot a sufniból és azt mondták, "Nesze édes fiam ezt használd." Hosszú percek telnek el mire ismét észbe kap és körbenéz, vajon megszületett e a döntés.*
3806. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:51:30
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*Azt gondolta, hogy az óriás szívén viseli ezt az átok témát ~Jól is teszi, erre én is nagyon kíváncsi vagyok!~ Azt csak most látja, hogy mennyire zavarja ez Agbrervét, és most érti meg, hogy miért is. ~Tényleg valamit eltitkolnának?~ Ez az aggodalom kicsit őrá is átragad, azt azért nem szeretné, ha átvernék az egész csapatot.
Szó nélkül, figyelemmel hallgatja végig a férfi beszédét. És mire végéhez érnek, a teája varázslatos módon el is tűnt, s az egyetlen, eltűnés okára utaló körülmény, hogy Raeyan még mindig az üres kupát szorongatja. Tehát, nincs viszonyítási alapjuk, csak van az unikornis, a csatlósai, meg az irány, hogy merre vannak. Viszont amit az átokról mond a férfi, egészen meggyőzi Raeyant, hogy valóban nem tud mit mondani erről. Bár ez betudható naivitásának is.*
- Köszönjük, és a viszont látásra!
*Köszön el, már ha a többieknek nem akad kérdésük az alakhoz. Neki ugyan lenne még pár, ám rájött, hogy ezek a továbbiak szempontjából teljesen lényegtelenek.*
- Nos, úgy tűnik, a faluból sok mindent már nem tudunk meg. *Mondja, bár lenne egy tippje, hogy az óriás még bepróbálkozik a fogadó ablakánál gyülekezőknél az átokkal kapcsolatban.*
- Esetleg te még szerezhetnél magadnak valami télállóbb ruhát is. *Villan tekintete Arsenorra, akinek ugyan adott egy bőrkabátot, nem hiszi el, hogy az egymagában kint tartaná a hideget, és hogy a férfi idefele nem vette észre foga vacogását. A falusiak meg talán több mint segítőkészek lennének lehetséges megmentőik felé – ha nem is teljesen ingyen. Meghallgatja még, bármi ötlete támad esetleg a társainak, meg azt is, ha az óriás a gyülekezőkből akar valamit kipasszírozni az átokról, előbb-utóbb előjön a kérdésével:*
- Nos, ma menjünk, vagy várjunk holnapig?
*Számára egyértelmű, hogy amint rendelkeznek valami életképes haditervvel, és Arsenor is fagyállóba öltözik, akár indulhatnak is – hacsak nem vettek el túl sok időt a napból az eddigiek. Körbepillant társain, kíváncsian az ő meglátásukra, vagy hogy nem-e kifelejtettek valamit.*
*Azt gondolta, hogy az óriás szívén viseli ezt az átok témát ~Jól is teszi, erre én is nagyon kíváncsi vagyok!~ Azt csak most látja, hogy mennyire zavarja ez Agbrervét, és most érti meg, hogy miért is. ~Tényleg valamit eltitkolnának?~ Ez az aggodalom kicsit őrá is átragad, azt azért nem szeretné, ha átvernék az egész csapatot.
Szó nélkül, figyelemmel hallgatja végig a férfi beszédét. És mire végéhez érnek, a teája varázslatos módon el is tűnt, s az egyetlen, eltűnés okára utaló körülmény, hogy Raeyan még mindig az üres kupát szorongatja. Tehát, nincs viszonyítási alapjuk, csak van az unikornis, a csatlósai, meg az irány, hogy merre vannak. Viszont amit az átokról mond a férfi, egészen meggyőzi Raeyant, hogy valóban nem tud mit mondani erről. Bár ez betudható naivitásának is.*
- Köszönjük, és a viszont látásra!
*Köszön el, már ha a többieknek nem akad kérdésük az alakhoz. Neki ugyan lenne még pár, ám rájött, hogy ezek a továbbiak szempontjából teljesen lényegtelenek.*
- Nos, úgy tűnik, a faluból sok mindent már nem tudunk meg. *Mondja, bár lenne egy tippje, hogy az óriás még bepróbálkozik a fogadó ablakánál gyülekezőknél az átokkal kapcsolatban.*
- Esetleg te még szerezhetnél magadnak valami télállóbb ruhát is. *Villan tekintete Arsenorra, akinek ugyan adott egy bőrkabátot, nem hiszi el, hogy az egymagában kint tartaná a hideget, és hogy a férfi idefele nem vette észre foga vacogását. A falusiak meg talán több mint segítőkészek lennének lehetséges megmentőik felé – ha nem is teljesen ingyen. Meghallgatja még, bármi ötlete támad esetleg a társainak, meg azt is, ha az óriás a gyülekezőkből akar valamit kipasszírozni az átokról, előbb-utóbb előjön a kérdésével:*
- Nos, ma menjünk, vagy várjunk holnapig?
*Számára egyértelmű, hogy amint rendelkeznek valami életképes haditervvel, és Arsenor is fagyállóba öltözik, akár indulhatnak is – hacsak nem vettek el túl sok időt a napból az eddigiek. Körbepillant társain, kíváncsian az ő meglátásukra, vagy hogy nem-e kifelejtettek valamit.*
3805. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:39:03
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:39:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
*A vihar olyan erővel tombol, amely elől minden épeszű lény elkerülne. Valószínűleg a páros is így tenne, ha lenne más választása, de nincs, hiszen a vihar mintha hozzájuk összpontosulna. Az idegen feltűnései is óvatosságra inti Mordachot, hiszen mennyi az esélye, hogy egy ilyen vihar keletkezik, csak úgy, és arra még kisebb az esély, hogy valaki a megmentésükre siet. Bár tény, hogy körülmények nem adnak sok választási lehetőséget a párosnak. Vagy megfagynak, és maghalnak a viharban, vagy mennek az idegen után. Sokan úgy tartják, hogy a kalandozók azok a személyek, akik állandóan a bajt keresik, mások szerint csupán a baj megtalálja őket, s ők megpróbálják épp bőrrel megúszni. Az idegen sántikálva halad előre, miközben egy furcsa dalocskát énekel.*
"Haladj előre te vén szamár,
Az öreg kaszás már téged vár.
Kétszáz lépes az orrod után,
kövessen téged a két szamár."
*Nem tudják megmondani, hogy mennyi ideje követik az ideget, de úgy néz ki, hogy igazat mondott. A fák között egy kő épület alakja bontakozik ki. Masszív kő falait vastag fa gerendákkal erősítették meg, amikor építették, így még ennek a tomboló viharnak is könnyedén ellenáll. Az L alakú épület közepébe egy nyolcszögalakú csarnokot helyezett valakii, hogy egyedibbé varázsolja. Az épületen ugyan ablakok ugyan nem látszódnak, de valószínűleg a zsalukat becsukták a vihar elől. Viszont a kéményből füst száll fel, ami meleg szoba, étel ígéretével kecsegteti az átfagyott kalandorokat. Az idegen feléjük fordul, hogy eligazítsa őket, így láthatóvá válik a fél arca, amelyet nem takar a ponyva. A férfi görnyed tartása rácáfol az arca kecsességére. Semmi ránc, semmi szakáll, vagy bajusz, csupán egy olyan arc, amelyet a legjobb szobrászok megpróbálnának megformázni. Már lassan az jut az eszébe a párosnak, hogy milyen tökéletes, amikor egy villám csapás megvilágítja a másik felét is az arcának. Csupán egy pillanatra, de az alatt agyarak, kelések, és szőrcsomók látszódnak.*
-Menjínek be! *int a kezével a bejárat felé.* Awer ad jó meleg italt! Én viszem a vadat a pajtába.
*A vihar olyan erővel tombol, amely elől minden épeszű lény elkerülne. Valószínűleg a páros is így tenne, ha lenne más választása, de nincs, hiszen a vihar mintha hozzájuk összpontosulna. Az idegen feltűnései is óvatosságra inti Mordachot, hiszen mennyi az esélye, hogy egy ilyen vihar keletkezik, csak úgy, és arra még kisebb az esély, hogy valaki a megmentésükre siet. Bár tény, hogy körülmények nem adnak sok választási lehetőséget a párosnak. Vagy megfagynak, és maghalnak a viharban, vagy mennek az idegen után. Sokan úgy tartják, hogy a kalandozók azok a személyek, akik állandóan a bajt keresik, mások szerint csupán a baj megtalálja őket, s ők megpróbálják épp bőrrel megúszni. Az idegen sántikálva halad előre, miközben egy furcsa dalocskát énekel.*
"Haladj előre te vén szamár,
Az öreg kaszás már téged vár.
Kétszáz lépes az orrod után,
kövessen téged a két szamár."
*Nem tudják megmondani, hogy mennyi ideje követik az ideget, de úgy néz ki, hogy igazat mondott. A fák között egy kő épület alakja bontakozik ki. Masszív kő falait vastag fa gerendákkal erősítették meg, amikor építették, így még ennek a tomboló viharnak is könnyedén ellenáll. Az L alakú épület közepébe egy nyolcszögalakú csarnokot helyezett valakii, hogy egyedibbé varázsolja. Az épületen ugyan ablakok ugyan nem látszódnak, de valószínűleg a zsalukat becsukták a vihar elől. Viszont a kéményből füst száll fel, ami meleg szoba, étel ígéretével kecsegteti az átfagyott kalandorokat. Az idegen feléjük fordul, hogy eligazítsa őket, így láthatóvá válik a fél arca, amelyet nem takar a ponyva. A férfi görnyed tartása rácáfol az arca kecsességére. Semmi ránc, semmi szakáll, vagy bajusz, csupán egy olyan arc, amelyet a legjobb szobrászok megpróbálnának megformázni. Már lassan az jut az eszébe a párosnak, hogy milyen tökéletes, amikor egy villám csapás megvilágítja a másik felét is az arcának. Csupán egy pillanatra, de az alatt agyarak, kelések, és szőrcsomók látszódnak.*
-Menjínek be! *int a kezével a bejárat felé.* Awer ad jó meleg italt! Én viszem a vadat a pajtába.
3804. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:36:39
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:36:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Az Unikornis átka //
- Talán pár hónapja lehet itt, fél éve. Egyszer csak feltűnt, szinte a semmiből a szörnyeivel együtt. Nem lehet tudni, hogy máshonnan jött, vagy eleve itt "született", csak annyit tudunk, hogy bizony itt van, s nagyon is jól érzi magát. *csóválja meg a fejét* Eleinte még a faluból mentek a komolyabb harcosok szembeszállni vele, de látván, hogy a második csoport is odaveszett, más módszert kellett keresnünk. A kalandorok közt sem éppen népszerű... Annak meg semmi értelme nem lett volna, ha szépítünk a szövegen, hiszen az csak még több halált okozott volna. Nagyjából eddig tíz csoport jöhetett ide, sikertelenül. Volt, akik ketten jöttek, volt, akik hatan... Volt, aki megmenekült súlyosabb sérülésekkel, de senki sem járt sikerrel. Eleinte többen voltak, aztán az utóbbi időben ti vagytok az elsők. Voltak, akik ugyan eljöttek, ám a további információ hallatán inkább nem próbáltak szerencsét. Ha ezeket is nézem, akkor talán húszra, harmincra is kijöhetne az ide látogató csoportok száma. *mondja a hölgyeménynek* Őszintén szólva, fogalmam sincs, mennyi lenne az esélyük. Volt, aki egy kettes csoportból menekült meg, volt, hogy egy ötös csoport is odaveszett. Volt, hogy nem egy hatalmas harcos menekült meg, volt, hogy egy hatalmas óriás odaveszett. Úgy néz ki, hogy nem csak az erő, de az ész is számít odabent. *bök az erdő irányába, majd Saun felé fordul* Jó választás! *utal a forralt borra, s magának is kér egy keveset, miután a férfinek kihozták* Jó a kérdés. Igazából minden csak feltételezés. *utal a szörnyekre* Ezek jóval kisebbek, mintha hegyes lenne a fülük. Azért sejtjük, hogy az Unikornissal jöttek, mert ez előtt egyáltalán nem voltak ilyenek az erdőben. Akadtak vaddisznók, szarvasok... De ilyen lényekre utaló jelek sosem voltak. Az pedig, hogy az Unikornissal vannak, azért mondjuk, mert amikor néha feltűnik az erdő szélén, akkor van, hogy ezek is követik őt. De őket nem annyira lehet kivenni... Picik, és sötétek, hamar eltűnnek. Én személy szerint soha nem láttam még ilyet.
*Közben Khream pár pillanatra odamegy a pulthoz, így a társaságnak van ideje megvitatni a következő kérdéseket, vagy esetleg mást. Az óriás is hamarosan megérkezik, aki a kellemes stílusát hamar előveszi. Khream csak értetlenül pislog rá, s megdörzsöli a szemét.*
- Honnan tudjam, miféle átokról beszél az öreg? *pillant felé értetlenül* Csak azt hajtogatja, hogy valami átok ül a falun, ezen kívül nem tudom, hogy pontosan mikkel tömi még a kalandorok fejét. Bár már ez is bőven elég...
*Csóválja meg fejét. Beszédéből s arcából az őszinteség szűrődik le, s még ha nyolcszor megkérdezik megint, hogy miről hadovált az öreg, akkor sem fog tudni rá válaszolni. Ellenben ha akad még kérdés, akkor arra szívesen felel, ám egy ponton elkezd készülődni.*
- Ha nem bánják, akkor én most tovább állnék, el kell intéznem egy ételszállítmányt még a falunak. Ha pihenni szeretnének s holnap vágnának neki az erdőnek - már ha így döntenek -, szálljanak meg bátran itt a fogadóban. Ételt s italt itt tudnak szerezni *bök a fogadós felé* Ha nem találkoznánk már az indulásukig, akkor sok szerencsét kívánok mindannyiuknak! Szívből remélem, hogy sikerrel járnak, s végre megszabadítják a falut ettől a lénytől. Ha a távozás mellett döntenek, akkor is már öröm volt látni, hogy egyáltalán valakiben felmerült, hogy segítsen nekünk.
*Azzal biccent a társaságnak, s ha nem tartja fel senki, akkor kilép a fogadóból. Odakint közben feltűnnek a népek is: egy kisebb társasághoz lép oda, kik lovakkal s táskákkal felszerelkezve megindulnak kifelé a faluból. Mellettük egy kisebb csoport áll távolabb, miközben a fogadó ablakán tekintgetnek befelé, kíváncsian fürkészve az idegeneket. Úgy tűnik, hogy amíg itt csevegtek, addig elment a hírük, hogy vannak itt lehetséges megmentők, amit a falu egy része kész megünnepelni. Persze, ez csak akkor fog kiderülni, ha úgy döntenek, hogy kimennek a fogadóból. Ha maradnak, akkor a fogadós kedvesen elirányítja őket egy-egy szobához, ahol egy ágy, egy kisebb asztal s egy szekrény helyezkedik el.
Tehát együttesen el kell dönteniük, hogy most vágnak neki a kalandnak, vagy alszanak rá még egyet esetleg.*
- Talán pár hónapja lehet itt, fél éve. Egyszer csak feltűnt, szinte a semmiből a szörnyeivel együtt. Nem lehet tudni, hogy máshonnan jött, vagy eleve itt "született", csak annyit tudunk, hogy bizony itt van, s nagyon is jól érzi magát. *csóválja meg a fejét* Eleinte még a faluból mentek a komolyabb harcosok szembeszállni vele, de látván, hogy a második csoport is odaveszett, más módszert kellett keresnünk. A kalandorok közt sem éppen népszerű... Annak meg semmi értelme nem lett volna, ha szépítünk a szövegen, hiszen az csak még több halált okozott volna. Nagyjából eddig tíz csoport jöhetett ide, sikertelenül. Volt, akik ketten jöttek, volt, akik hatan... Volt, aki megmenekült súlyosabb sérülésekkel, de senki sem járt sikerrel. Eleinte többen voltak, aztán az utóbbi időben ti vagytok az elsők. Voltak, akik ugyan eljöttek, ám a további információ hallatán inkább nem próbáltak szerencsét. Ha ezeket is nézem, akkor talán húszra, harmincra is kijöhetne az ide látogató csoportok száma. *mondja a hölgyeménynek* Őszintén szólva, fogalmam sincs, mennyi lenne az esélyük. Volt, aki egy kettes csoportból menekült meg, volt, hogy egy ötös csoport is odaveszett. Volt, hogy nem egy hatalmas harcos menekült meg, volt, hogy egy hatalmas óriás odaveszett. Úgy néz ki, hogy nem csak az erő, de az ész is számít odabent. *bök az erdő irányába, majd Saun felé fordul* Jó választás! *utal a forralt borra, s magának is kér egy keveset, miután a férfinek kihozták* Jó a kérdés. Igazából minden csak feltételezés. *utal a szörnyekre* Ezek jóval kisebbek, mintha hegyes lenne a fülük. Azért sejtjük, hogy az Unikornissal jöttek, mert ez előtt egyáltalán nem voltak ilyenek az erdőben. Akadtak vaddisznók, szarvasok... De ilyen lényekre utaló jelek sosem voltak. Az pedig, hogy az Unikornissal vannak, azért mondjuk, mert amikor néha feltűnik az erdő szélén, akkor van, hogy ezek is követik őt. De őket nem annyira lehet kivenni... Picik, és sötétek, hamar eltűnnek. Én személy szerint soha nem láttam még ilyet.
*Közben Khream pár pillanatra odamegy a pulthoz, így a társaságnak van ideje megvitatni a következő kérdéseket, vagy esetleg mást. Az óriás is hamarosan megérkezik, aki a kellemes stílusát hamar előveszi. Khream csak értetlenül pislog rá, s megdörzsöli a szemét.*
- Honnan tudjam, miféle átokról beszél az öreg? *pillant felé értetlenül* Csak azt hajtogatja, hogy valami átok ül a falun, ezen kívül nem tudom, hogy pontosan mikkel tömi még a kalandorok fejét. Bár már ez is bőven elég...
*Csóválja meg fejét. Beszédéből s arcából az őszinteség szűrődik le, s még ha nyolcszor megkérdezik megint, hogy miről hadovált az öreg, akkor sem fog tudni rá válaszolni. Ellenben ha akad még kérdés, akkor arra szívesen felel, ám egy ponton elkezd készülődni.*
- Ha nem bánják, akkor én most tovább állnék, el kell intéznem egy ételszállítmányt még a falunak. Ha pihenni szeretnének s holnap vágnának neki az erdőnek - már ha így döntenek -, szálljanak meg bátran itt a fogadóban. Ételt s italt itt tudnak szerezni *bök a fogadós felé* Ha nem találkoznánk már az indulásukig, akkor sok szerencsét kívánok mindannyiuknak! Szívből remélem, hogy sikerrel járnak, s végre megszabadítják a falut ettől a lénytől. Ha a távozás mellett döntenek, akkor is már öröm volt látni, hogy egyáltalán valakiben felmerült, hogy segítsen nekünk.
*Azzal biccent a társaságnak, s ha nem tartja fel senki, akkor kilép a fogadóból. Odakint közben feltűnnek a népek is: egy kisebb társasághoz lép oda, kik lovakkal s táskákkal felszerelkezve megindulnak kifelé a faluból. Mellettük egy kisebb csoport áll távolabb, miközben a fogadó ablakán tekintgetnek befelé, kíváncsian fürkészve az idegeneket. Úgy tűnik, hogy amíg itt csevegtek, addig elment a hírük, hogy vannak itt lehetséges megmentők, amit a falu egy része kész megünnepelni. Persze, ez csak akkor fog kiderülni, ha úgy döntenek, hogy kimennek a fogadóból. Ha maradnak, akkor a fogadós kedvesen elirányítja őket egy-egy szobához, ahol egy ágy, egy kisebb asztal s egy szekrény helyezkedik el.
Tehát együttesen el kell dönteniük, hogy most vágnak neki a kalandnak, vagy alszanak rá még egyet esetleg.*
3803. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:34:51
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:34:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Kisétál a Kúriából, tovább az utcákon keresztül, és észre sem veszi, hogy lassan a házak helyét a mezők veszik át majd pedig az erdő első fái is megjelennek. Nem akart ilyen távol elkóricálni, épp csak gondolataiba merülve megy arra amerre a lába viszi, és úgy tűnik a finom, meleg, prémmel bélelt csizmácskák gazdája ezzel az úttal van megszokva. Régebb, talán még tavaly is hetente sétáltak ide ki Démonnal, de mostanában ez elmaradt. Sok gondja adódott a családi lakkal, a hiányzó személyzettel, bár mostanában mintha kezdene minden jó irányba fordulni.
Gondolataiba mélyedve sétál el az első fáig. A fa törzsét megérinti majd mint aki ráébred, hogy rossz helyen van megfordul és elindul vissza a Kúriába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 16:22:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Gondolataiba mélyedve sétál el az első fáig. A fa törzsét megérinti majd mint aki ráébred, hogy rossz helyen van megfordul és elindul vissza a Kúriába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 16:22:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3802. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 19:36:41
Üzenet elküldve: 2015-01-05 19:36:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
- Ezért is érdemes felkutatni a könyvtárakat. Nem csak a nagyobb városok nyílt könyvtáraira gondolok, hanem a rejtett kis szentélyekben levőkre, vagy a távoli falusi irományokra. El se tudod képzelni, mennyi rejtett tudás lakozik a világban! *tárja szét kezeit* Tanultál az állatokról... A "különlegesekről" is? *kacsint egyet oldalra* Olyanokat olvastam, hogy csak ámultam! Például arról a szokatlan lényről, ami nem hússal, vagy növénnyel táplálkozik, hanem érzésekkel. Akkor szokott megjelenni, mikor egy bús lélek van a közelében. Sokan mondták, hogy egy magányos kísértetről van szó, de végül állatnak állapították meg. Vagy vegyük a növényeket... Bizonyos erdők mélyén egyes húsevő növények előszeretettel esznek szép nagy állatokat! Állítólag tömegsírokon nőnek ki, a régi háborús helyszíneken, s igen nehéz kiirtani őket.
*Meséli színpadiasan, mint egy vérbeli mesemondó. Hát, igen sok dolgot tudhat maga mögött, s a múltban többször töltötte azzal az estét egy-egy falu vagy törzs társaságában, hogy a fiataloknak mesélt izgalmas kalandokról, szokatlan állatokról, növényekről, kísértetekről.
Szívesen mesélne most is pár érdekes téli történetet, ám jó kedve hamar elillan, amint felkerekedik a tomboló vihar. Eleinte még teljesen magabiztos, hiszen milyen férfi az, ki egy hóvihart ne tudna átvészelni, ám amint az erős szélvihar is megérkezik, már nem ennyire biztos a dolgában, persze ezt nem mutatja a hölgyemény felé, ő a kételyeiből semmit sem lát. Miközben rohan, próbál úgy irányt váltani, hogy kitérjen a fekete felhő csapdájából, ám teljesen mindegy, hogy merre megy, amaz mintha egyenesen őket vette volna célba. Őszintén szólva furcsa is neki kissé ez a nagyon hirtelen jött zivatar, enyhe mágia szagot is érez a levegőben. Főleg azért, mert ők ketten valamiért mindig túlságosan is "szerencsések", ha az időjárásról van szó.
Végül pedig a vihar egy ponton a megtermett Mordachot is ledönti lábáról, egyenesen egy vastagabb fa elé. Szabad kezével erősen tartja Adát, ám azzal a kezével, melyen a hegyes karmok vannak, erősen belevág a fa törzsébe, hogy az éles karmok belehatolhassanak, s hogy jobban meg tudja tartani magukat. Ám az csak ront a helyzeten, hogy a szemközti fa könnyedén csavarodik ki helyéről, s tűnik el valahol a messzeségben. Az, hogy most igen hasznos fegyverével kibiztosította magukat, még a legkisebb rossz, ám nem kíván egyhelyben maradni, amíg elül a vihar, hiszen mindenképpen kellene találniuk valami menedéket, mert a jeges idő s hideg meg fogja őket fagyasztani egy idő múlva, s Mordach már amúgy is érzi lábaiban, hogy egyre csak hűlnek.
Mikor kicsit csillapodik a szél - annyira, hogy nem borítja fel azonnal -, akkor kitépi kezét a fából, erősen rászorít a tündérre, majd ismét rohanásba kezd. Pontosabban, próbálna rohanni, ám az a nagy hóban és szélben nagyon nem egyszerű, főleg, hogy a jeges zivatar éppen arcába fúj, így nehezen is látja, hogy merre mennek pontosan. Ezért sem veszi észre először a semmiből kibontakozó alakot, kire csak a hölgyemény hívja fel a figyelmet. Más esetben talán jobban megnézné, hogy kivel is van dolguk, főleg mert a hirtelen jött zivatar akár lehet az ő műve is. Ám tudja magában jól, hogy ha most nem lép, akkor az végzetes lehet mindkettejük számára.*
- Megyünk, ne aggódj!
*Próbál biztató mosolyt ereszteni Ada felé, ami egy fura grimasszá változik, hiszen arca ettől a jéghidegtől s a széltől már kezd megdermedni. Viszont egyáltalán nem kérdez semmit, hogy honnan jött az idegen, ők hol vannak pontosan, vagy hogy az a bizonyos fogadó merre van, csak szótlanul s engedelmesen kezdi követni az idegent, azt remélve, hogy tényleg egy biztonságos helyre vezeti el őket, s nem csupán ők képzelik azt, hogy akadt egy megmentőjük. Közben egy pillantást vet a tündérre, amolyan "na, megint egy kaland következik"-félét, mely egyben tükröz kíváncsiságot, ám egészséges tartást is. Nem tudja, mi fog kisülni ebből az egészből, de egyelőre ezen nem is nagyon tud gondolkodni, mert mintha agya is kezdene megfagyni...*
- Ezért is érdemes felkutatni a könyvtárakat. Nem csak a nagyobb városok nyílt könyvtáraira gondolok, hanem a rejtett kis szentélyekben levőkre, vagy a távoli falusi irományokra. El se tudod képzelni, mennyi rejtett tudás lakozik a világban! *tárja szét kezeit* Tanultál az állatokról... A "különlegesekről" is? *kacsint egyet oldalra* Olyanokat olvastam, hogy csak ámultam! Például arról a szokatlan lényről, ami nem hússal, vagy növénnyel táplálkozik, hanem érzésekkel. Akkor szokott megjelenni, mikor egy bús lélek van a közelében. Sokan mondták, hogy egy magányos kísértetről van szó, de végül állatnak állapították meg. Vagy vegyük a növényeket... Bizonyos erdők mélyén egyes húsevő növények előszeretettel esznek szép nagy állatokat! Állítólag tömegsírokon nőnek ki, a régi háborús helyszíneken, s igen nehéz kiirtani őket.
*Meséli színpadiasan, mint egy vérbeli mesemondó. Hát, igen sok dolgot tudhat maga mögött, s a múltban többször töltötte azzal az estét egy-egy falu vagy törzs társaságában, hogy a fiataloknak mesélt izgalmas kalandokról, szokatlan állatokról, növényekről, kísértetekről.
Szívesen mesélne most is pár érdekes téli történetet, ám jó kedve hamar elillan, amint felkerekedik a tomboló vihar. Eleinte még teljesen magabiztos, hiszen milyen férfi az, ki egy hóvihart ne tudna átvészelni, ám amint az erős szélvihar is megérkezik, már nem ennyire biztos a dolgában, persze ezt nem mutatja a hölgyemény felé, ő a kételyeiből semmit sem lát. Miközben rohan, próbál úgy irányt váltani, hogy kitérjen a fekete felhő csapdájából, ám teljesen mindegy, hogy merre megy, amaz mintha egyenesen őket vette volna célba. Őszintén szólva furcsa is neki kissé ez a nagyon hirtelen jött zivatar, enyhe mágia szagot is érez a levegőben. Főleg azért, mert ők ketten valamiért mindig túlságosan is "szerencsések", ha az időjárásról van szó.
Végül pedig a vihar egy ponton a megtermett Mordachot is ledönti lábáról, egyenesen egy vastagabb fa elé. Szabad kezével erősen tartja Adát, ám azzal a kezével, melyen a hegyes karmok vannak, erősen belevág a fa törzsébe, hogy az éles karmok belehatolhassanak, s hogy jobban meg tudja tartani magukat. Ám az csak ront a helyzeten, hogy a szemközti fa könnyedén csavarodik ki helyéről, s tűnik el valahol a messzeségben. Az, hogy most igen hasznos fegyverével kibiztosította magukat, még a legkisebb rossz, ám nem kíván egyhelyben maradni, amíg elül a vihar, hiszen mindenképpen kellene találniuk valami menedéket, mert a jeges idő s hideg meg fogja őket fagyasztani egy idő múlva, s Mordach már amúgy is érzi lábaiban, hogy egyre csak hűlnek.
Mikor kicsit csillapodik a szél - annyira, hogy nem borítja fel azonnal -, akkor kitépi kezét a fából, erősen rászorít a tündérre, majd ismét rohanásba kezd. Pontosabban, próbálna rohanni, ám az a nagy hóban és szélben nagyon nem egyszerű, főleg, hogy a jeges zivatar éppen arcába fúj, így nehezen is látja, hogy merre mennek pontosan. Ezért sem veszi észre először a semmiből kibontakozó alakot, kire csak a hölgyemény hívja fel a figyelmet. Más esetben talán jobban megnézné, hogy kivel is van dolguk, főleg mert a hirtelen jött zivatar akár lehet az ő műve is. Ám tudja magában jól, hogy ha most nem lép, akkor az végzetes lehet mindkettejük számára.*
- Megyünk, ne aggódj!
*Próbál biztató mosolyt ereszteni Ada felé, ami egy fura grimasszá változik, hiszen arca ettől a jéghidegtől s a széltől már kezd megdermedni. Viszont egyáltalán nem kérdez semmit, hogy honnan jött az idegen, ők hol vannak pontosan, vagy hogy az a bizonyos fogadó merre van, csak szótlanul s engedelmesen kezdi követni az idegent, azt remélve, hogy tényleg egy biztonságos helyre vezeti el őket, s nem csupán ők képzelik azt, hogy akadt egy megmentőjük. Közben egy pillantást vet a tündérre, amolyan "na, megint egy kaland következik"-félét, mely egyben tükröz kíváncsiságot, ám egészséges tartást is. Nem tudja, mi fog kisülni ebből az egészből, de egyelőre ezen nem is nagyon tud gondolkodni, mert mintha agya is kezdene megfagyni...*
3801. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 15:00:38
Üzenet elküldve: 2015-01-05 15:00:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Eléggé hidegre fordult már az idő. A szürke kanca is csak úgy prüszköli a fehér párapamacsokat kitágult orrlyukaiból. Kaiyko nem fogja túl feszes tempóra, bár a jószág lába már teljesen meggyógyult, azt sem szeretné, ha ebben a zimankóban nagyon megizzadna.
Kényelmes tempót diktál hát, többek között azért is, mert nem szeretne eltévedni. Kapott ugyan némi útmutatást, de az csak egy dolog. Azért nyitva kell tartania a szemét. Meg aztán az sem utolsó szempont, hogy igazából sosem volt tanácsos egyedül nekivágni az erdőnek. Figyel, de igyekszik nyugodt maradni. Nem hiányzik, hogy a lova megérezze a bizonytalanságát és idegeskedni kezdjen.
Nem idegen terep a számára az erdő. Ismeri a rezdüléseit. Egyelőre minden nyugodtnak tűnik, s ha a sors kegyes, eseménytelen útja lesz.*
Kényelmes tempót diktál hát, többek között azért is, mert nem szeretne eltévedni. Kapott ugyan némi útmutatást, de az csak egy dolog. Azért nyitva kell tartania a szemét. Meg aztán az sem utolsó szempont, hogy igazából sosem volt tanácsos egyedül nekivágni az erdőnek. Figyel, de igyekszik nyugodt maradni. Nem hiányzik, hogy a lova megérezze a bizonytalanságát és idegeskedni kezdjen.
Nem idegen terep a számára az erdő. Ismeri a rezdüléseit. Egyelőre minden nyugodtnak tűnik, s ha a sors kegyes, eseménytelen útja lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257