*Bellgaraf elengedi a tündért, már ha az nem bontakozott máris ki karjai közül. Hátralép, és kegyetlen tekintetét, Lorineréba fúrja, csak hogy az tudja, hogy őszintén beszél.*
- De igen, figyelembe vettem, volna. Eddig is figyelembe vettem, hogy mit szeretnél, és semmi okom nincs arra, hogy ne tegyem.
*Közli, és még mindig jegesen néz, de most némi kíváncsiság is lenne tekintetében.*
- Hogy én mit akarok? Sok mindent Loriner, sok mindent, de elsősorban visszapörgetni az idő kerekét, hogy ne kövessem el életem hibáit. Ha arra célzol, hogy veled mit akarok, akkor a válaszom semmiben nem különbözik attól, amit már egyszer elmondtam.
*Mondja kényelmesen ugyanakkor a következő szavak akaratlanul is kicsúsznak száján.*
- Ha viszont arra vagy kíváncsi, hogy miért nem lehet köztünk több mint barátság, és miért bántam meg azt a csókot, akkor elmesélem neked mire emlékeztem vissza tegnap este. Akár érdekel, akár nem el akarom mondani. Ha nem érdekel, akkor bocsánat, hogy már megint untatlak.
*Innen már nincs vissza út. Teljesen tiszta vizet akar önteni a pohárba, és ehhez hozzá tartozik, hogy ezt elmondja.*
- Tegnap, amint megcsókoltalak, egy olyan része jutott eszembe az életemnek, amit már rég ki akartam törölni az emlékezetemből. Sikerült is, noha nem teljesen tudatosan, egészen mostanáig. Miután a banda elárult, és én megöltem őket, tudod nem lettem rögtön ilyen mint most. Illetve rögtön ilyen lettem, de valaki visszarántott. A valaki neve Dary, és egy elf volt. Az erdőben találkoztunk, mondjuk az egy kicsit erős kifejezés arra, hogy előtte összeesetem, miután közvetlen a gyilkosság helyszínéről jöttem el. Csupa vér volta, mint tegnap, de ő mégsem futott el, mint minden épeszű lény tette volna. Ő vett gondjaiba, és rántott vissza az őrületből. belegondolni is rossz, hogy minden hiába volt, hisz látod, hogy nem sokat változtatott a tényálláson. Fél évig "voltunk együtt", és ez alatt az idő alatt normális voltam, és ugyanúgy irtóztam a gyilkosságoktól, mint bárki más. Azonban amint a szülei tudómást szereztek a dologról nem állhatták, hogy egy csúnya, gonosz sötételf elcsábítsa, az ő kis egyetlen lánykájukat. Az apja kardal jött nekem, ráadásul Dary szeme láttára. Az elfektől, akik elvileg a legbölcsebbek, és a legtoleránsabbak, mást várna a sötételf, de ebben az őrült világban semmiben sem bízhatunk. Dary közénk vetette magát, és így ő nyársalódott fel helyettem. Pedig sokkal érdemesebb lett volna az életre, mint én. Ezután mindenkit megöltem. A szüleit, és mindenkit az apja kastélyában.
*Ezt is ugyanolyan keserűen cinikus hangon adja elő, mint azokat a történeteket, amiket eddig mesélt, de most mindenszónál újra elszenvedi a bánatot, amit akkor élt át. Azokkal az eseményekkel már megbékélt, de az mintha tegnap történt volna, ami tulajdonképpen igaz is, tekintve, hogy akkor tértek vissza az emlékei.*