Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 294 (5861. - 5880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5880. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 17:42:14
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

- Örülök, hogy meggondoltad magad. * Mondja lenge mosollyal az arca szélén, majd a nyílvesszőt visszadugja a tegezbe, s az íjat felveszi a hátára. Lassú léptekkel közelíti meg a sátrát, amíg Magnus a fa tövébe heveredik. Próbálja tartani a szemkontaktust vele mindeközben. * Tudom, hogy elég furcsán hangzik, de Én egy hivatásos orgyilkos vagyok... * Jelenti ki büszkén a sötét. * Legalábbis egykoron az voltam. Már jó ideje nem tettem el láb alól senkit, próbáltam remeteként megmaradni itt, az erdő takarásában. Azt hittem, hogy itt majd nyugalomra lelhetek, és hogy itt majd senki sem fog keresni, de úgy látszik, hogy tévedtem. Felfedezték az otthonom, s most az életemre akarnak törni, ebben biztos vagyok. Be kell mennem a sátorba, remélem, hogy a gyógynövényeimet nem vitték el, akik itt jártak, megtennéd, hogy addig szemmel tartod az erdőt? Lehet, hogy hívatlan vendégeink lesznek hamarosan. * Biccent Magnus felé, majd válaszát meg sem várva rögtön bekúszik a sátrába. Fötörészni kezd a dolgai között, úgy néz ki, hogy szinte alig nyúltak hozzá a készleteihez, sietve távozhattak. Lehet, hogy pont akkor, amikor Ő megérkezett? Hogy kerülhették el egymást? Talán tényleg az orgyilkosai találták meg. ~ Ez igazán nem jó hír egyikünknek sem, s mielőbb el kell innen tűnnöm, mielőtt visszajönnek ezek a barmok, de mégsem hagyhatom magára egy sebesült fajtársamat, aki ráadásul megbízott bennem, és letette a fegyverét a kérésemre. ~ Megrázza a fejét, majd felismervén, hogy a helyzete menthetetlen, összecsomagol egy-két kis maroknyi finomított gyógynövényt, kötést, amit használhat sebesült társának a sérülésén. *
~ Egy kevés Vérfő főzet, a vérzésre, egy csipet Észak Reménye még jó lenne, de a múltkor elhasználtam sajnos az összeset... Hmm... Mindegy, a Rysha pép is megteszi, azt hiszem előkészítettem pár edénnyel a múlt héten. ~ * Mormogja magában, miközben folytatja a fötörészést az ellátmányos ládájában. Miután megtalálja, odacsúsztatja a kis edénykét a többi, Magnusnak szánt edény mellé, majd megkönnyebbülten felsóhajt, s miután összepakolja őket a kezébe, kimászik a sátrából. *
- Azt hiszem, hogy ez minden... Most maradj nyugton, egy kicsit fájni fog. * Mondja, majd miután segít Magnusnak levenni a páncélt a sérült lábáról, a tőrjével felvágja a ruhát a seb körül, s ellátja az imént kihozott pépekkel, s egyéb főzetekkel. Miután végzett a seb ellátásával, végigtekeri a kötszert rajta, amit szintúgy a sátrából kevert elő, s miután megbizonyosodott róla, hogy az majd biztosan megtartja a lábát, biccent egyet, s felsegíti Magnust a helyéről. *
- Azt hiszem, meg is lennénk. Jobb lesz, ha alszol egy keveset, s ha készen állsz, holnap bekísérlek a városba, noha a sérülésednek nem fog jót tenni egy ekkora túra. Jobb lenne, ha egy pár napig még az erdőben maradnál. Ez esetben megengedem, hogy velem tarts az utamon ez idő alatt, de csak akkor, ha nem próbálkozol semmi butasággal. * Ismét bicccent egyet Magnus felé, majd összefonja a kezeit, válaszra várván a nagydarabtól. *
- No, de én már eleget meséltem, és te még a nevedet sem mondtad el. * Felvonja a szemöldökét, majd merev tekintettel figyel Magnus irányába, miután lehajtja a fejéről a sötét csukját, s arcát láthatóvá teszi a fajtársa számára is. *

5879. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 17:14:05
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

*Rodwen meghitt tekintettel figyeli az Arctalan minden egyes mondatát, és egyre inkább kezdi elhinni, és belátni, hogy nem egy hétköznapi alakkal van dolga, akit csak úgy kivégezhet, ahogy akarja. Nyilván lehet el tudna bánni vele, ez a gondolat meg is fordul a fejében, de egyáltalán nem akar rárontani hirtelenjében. A sötét alak elhangzott szavai után lassú mozdulattal, miközben markolja a pallos markolatát, szépen visszacsúsztatja a helyére egy határozott mozdulattal azt. Miután ezt megtette, tekintete kissé tisztább lesz, mint előzőleg volt, és a következőket mondja. *
-Azt én is elvárom, hogy lásd el a sebet a lábamon, viszont szerintem valóban nincs szükségünk az egymás közti harcra. Hol képeztek ki Téged, vagy hol tanultad meg ezeket? Nem úgy tűnsz, mint egy hétköznapi vadász. Nem mondom, hogy nem bánnék el Veled, de belátom hogy jobb, ha nem próbálkozom, főleg ilyen lábbal. *Egy erőltetett mosolyt csal magára, majd óvatos mozdulattal, figyelve az Arctalant odalépeget egy fa tövébe, és leül oda.*
-Mellesleg ki tűzte Rád ki a vérdíjat? Mi a célja azzal, hogyha megölet Téged? Mesélhetnél, ha már itt tartunk. *mondja, miközben figyeli az Arctalan minden egyes léptét.*

5878. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 17:02:21
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

* Az Arctalan nem hátrál tovább a harcból, a tőrjét visszacsúsztatja a tokjába, majd leguggol egy fa mögé. Halkan leveszi a hátáról az íját, majd a tegezből kihúz egy fekete pengéjű nyílvesszőt. Lassan a nyílvesszőt hátrahúzza a hosszú íjában, majd a penge végét a nagydarab melletti fára szegezi. Tudja, hogy ha lő, azzal nagy valószínűséggel felfedi a pozícióját is, de azt is tudja egyben, hogy nem fog a nagydarab tudni semmit sem tenni ellene, hiszen ismételten Övé a helyzeti előny, s amire odabicegne hozzá, addigra már legalább három nyílvessző állna ki a koponyájából. Az Arctalan egy hirtelen mozdulattal kilövi a nyílvesszőt, ami pillanatok alatt elsuhan Magnus feje mellett, s belefúródik a mellette lévő fa törzsébe. Miután új nyílvesszőt vesz ki a tegezéből a sötét, Magnusra ordít. *
- A következő a te fejedbe fog állni, ha nem nyugszol le, melák! Ne hidd, hogy nem készültem fel. Én mindig kész vagyok. Ha még nem esett volna le, én is sötét vagyok, ugyanazon kivetett nép tagja, mint Te magad. Nincs okunk arra, hogy lemészároljuk egymást, itt a senki földjén. Tudom, hogy nem akarsz ma meghalni, szóval tedd vissza a fegyvered a tokjába, s beszéljünk egyenlő felekként. Ellátom a sebedet, Te pedig utána úgy teszel ahogy jónak látod. De ne hidd egy percig sem, hogy nem fogom figyelni minden egyes kis mozdulatodat is. * Az Arctalan lassan lehalkul, majd felemelkedik az állásából, s az íjvesszőt még mindig kihúzván, lassan Magnus látómezejébe lépked. *
- Te is tudod, hogy mire vagyok képes. Láttál mozogni, tudod, hogy ha akarom, akkor akár most is elmetszhetem a torkodat, vagy nyílvesszőt állíthatok a fejedbe. De hidd el, van jobb dolgom is. Valószínűleg a közelben ólálkodik még az orgyilkos, aki valójában a fejemet akarja, s csak azt várja, hogy leengedjem a védelmemet, s rajtam üthessen a legváratlanabb pillanatban. Tudom, hogy most is figyel minket. * Az Arctalan összeborzolt szemöldökkel vicsorog rá a körülöttük lévő erdőre. *
- Tudom, hogy hallasz! Te gyáva féreg! * Ordít fel, majd majd tekintetét ismételten Magnusra szegezi. S immáron a szokásos, halk hangnemében szól hozzá. * Ha azt akarod, hogy ne vérezz el itt helyben, akkor rögtön el kell látni a sebedet. Hamarosan feljön a nap, és továbbállhatsz, de ilyen lábbal nem fogsz még az erdőből sem kijutni. Úgy hiszem, hogy az ösvényt követted, úgy találtál rá a táboromra, így valószínűleg nem ismered magadat ki itt annyira, mint én. Ha most megpróbálsz az életemre törni, akkor sosem jutsz ki az erdőből, s te is itt leled halálodat, már ha egyáltalán elég gyors vagy hozzá, hogy előbb csapj le a bárdoddal, mint én a nyílvesszőmmel. Tudod, hogy ez egy öngyilkos küldetés, s hogy semmiképp sem járhatsz sikerrel. Ne akard tesztelni a türelmemet. * Az Arctalan lassan leengedi a nyilat, s közelebb lép Magnushoz, a bizalma jeléül, várva a nagydarab reakcióját. *

A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.30 17:05:28

5877. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:41:06
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

*Végighallgatva a beszédet, Rodwen csak néz körbe-körbe, alaposan a fák közé, és az erdő nagy sűrűjébe tekint, hunyorítva szemét. Valahogy az Arctalannak nyoma veszett, ennek hatására zavarodott tekintetet vesz fel, és miközben próbál hátrálni, addig foglalkoztatja a sötét alakot.*
-Mi vagy Te mégis? Miért bujkálsz ennyire, he? Félsz tőlem, vagy mi bajod van? Elhiheted, hogy nem érted jöttem, hanem épp indultam utamnak, mikor megláttam egy kis gyanús fényt a közelben. Na meg gondoltam ha már van nyulam, miért ne enném meg egy elhagyatott tábornál, vagy valami?
*A nagy hátrálásban közben irányt vált, majd előre kezd el lassú léptekkel haladni, és bámulja a fákat, minden zörejre odafigyelve. Teljesen elbizonytalanodott, hisz olyan, mintha az Arctalan mindenhol ott lenne. Ezért erősen markolja a pallos markolatát, és zavarodottan tekint körbe maga körül.*
-Gyere elő! Hallod?! Ígérem, ha előjössz nem esik bántódásod, annyira! Kérj bocsánatot itt, a szemem előtt!
*Picit felhangon mondja tovább az Arctalannak, amit elkezdett, majd hagyja, hogy valami történjen a továbbiakban.*

A hozzászólás írója (Rodwen Magnus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.30 16:43:44

5876. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:32:51
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Furcsa érzés a tudat, hogy Lorsan odabent van, és kettejüknek főz. Nitta ilyesmit még sosem élt át. Mikor kislány volt természetesen főztek rá, a nemes Wynn ház konyhájában, és szolgák tálalták elé az ételt.
De ez most egészen más, Lorsan nem szolga, hanem a férfi, akivel él, a párja. Igen, már nevezhető annak. Fontos neki, egyre fontosabb, és nem azért, mert most éppen ő főz. Ez közel sem lenne elég indok, és ha nem tenné, az se szólna a dolog ellen.*
~Hiszen nem mindegyik férfi tud vagy szeret főzni. Nem ez számít. Hanem ő. Mindenestől.~
*Halványan elpirul, főleg Lorsan utolsó félmondatától.*
~Vajon honnan tudja? Hallott esetleg belőle valamennyit?~
– Igen, elmeséltem neki, hogy ma ő nem tudott volna velünk tartani, túl bokros volt a terep, úgy tűnt elhitte nekem. Aztán Acél játszani akart, őt sem hagyhattam csak úgy ott, mert akkor képes és egész éjjel nyüszíteni fog.
*Nitta észreveszi, hogy Lorsan is odapillant a dézsára, de szó nem esik róla. Igaz, a lánynak egy pillanatra a torkába ugrik a szíve, de sokkal többet nyom a latba, ha arra gondol, milyen volt együtt aludnia Lorsannal múlt éjjel, és aztán reggel csókokkal ébredni, mint a régesrégi félelem és fájdalom, így végül megnyugszik.*
– Ez nagyon étvágygerjesztően hangzik. *A lány szinte hallhatóan nyel.* És még tea is van, meg kenyér. Lorsan, a végén még kiderül, hogy titokban szakács is vagy.
*Miközben kezet mos, magában számolgat.*
– Felfüstölve az őz hetekig is kiteszi nekünk, főleg, ha közben akad egy-egy nyúl, fácán, vagy wyward is.
*Amíg Lorsan az istállóba megy, főleg Szelídhez, Nitta jól tudja, és magában somolyog, mert látta ám, hogy a férfi kezében ott egy alma a lónak, addig az ágyra, az immár páros ágyra készít két tiszta törölközőnek való vásznat.
Nem ül asztalhoz, dehogy, csak csodálja, hogy minden kész, az étel, a terítékek, annak idején otthon sem volt különb, önkéntelenül is ez jut eszébe.*
~Már itt az otthonom.~
*Mikor nyílik az ajtó az elfre mosolyog, ahogy derékon ragadja, meglepetten nyikkan, de mikor a férfi lehajol hozzá, visszacsókolja. Könnyed, édes csók, és természetesen jön, mintha ez lenne a megszokott.
Nitta el sem gondolkodik a dolgon, már nem, hiszen az utóbbi napokban vagy talán hetekben már egyre többet érintették meg egymást, egyre inkább megszokták a másik közelségét.*
~Lassan, de biztosan.~
– Minden nagyon jól néz ki, uram! Igazi ünnepi menü *felel mosolyogva.
A szoknyáját, ami ha lenne, hiszen ma a vadászat miatt nadrágot és tunikát húzott, és nem öltözött át még egyszer, tehát a nemlétező szoknyáját csippenti fel, valójában persze a levegőt, kuncog, és nagyon előkelő mozdulattal foglal helyet, úgy, ahogy valaha belé verték, de ahogy egyébként nem szokott.
Lorsan bolondozásán szélesen mosolyog, a szemei vidáman csillognak, mélyet szippant az ételek aromájából.*
– Pompás, jó lovagom, igazán pompás az illat! Kezdetnek a levest kóstolnám, de kérlek, tarts velem te is! *Nitta előkelő mozdulattal int a szemközti teríték felé. Megvárja, hogy Lorsan mindkettőjüknek szedjen, csak aztán nyúl a lepénykenyérért.* Hiszen ez még langyos. Elkényeztetsz, igazán!
*A lány kézbe veszi a kanalát, aztán a férfira mosolyog.*
– Még soha senki nem tett értem ilyesmit. Tudod? Köszönöm néked, jó uram! De most együnk, ki ne hűljön, mert még mérges lesz rám a szakács a végén.
*A lány kuncogva kacsint.*
– Jó étvágyat néked is!

5875. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:31:05
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

* Az Arctalan lassan kihátrál az ellenfele látóteréből, az erdőben lévő óriási fák sűrű lombkoronája, no meg a sötét éjszaka leple alá rejtőzve. Az Arctalan remekül lát, és tájékozódik a sötétben, hiszen a felmenői még a Mélyutakban élték le az életüket. Amint úgy érzi, hogy már eleget hátrált, és a nagydarab már nem tudja követni a mozgását eléggé, ismét megszólal. *
- A szád nagy, a reakcióidőd sem rossz, de a lopakodás az nem igen a te műfajod, hm? Most valahogy úgy érzem, hogy én vagyok előnyben. Azt mondod, hogy nem a vérdíjat jöttél begyűjteni, amit a fejemre tűztek ki? Akkor mégis mi okod lenne arra, hogy az éjszaka közepén odaosonj egy számodra ismeretlen táborhelyre? Vagy csak egy közönséges tolvaj lennél? Torokmetsző? * Beszéd közben az Arctalan hangja mintha minden irányból vetülne a nagydarabra, elég nehéz ez alapján megmondania bárkinek is, hogy pontosan milyen irányból szólítja meg az ellenfelét. * Nem úgy nézel ki. Jól tennéd, ha megmagyaráznád magadat, mert nem az volt az utolsó tőröm, amit a lábad felé dobtam. És a célja nem az volt, hogy harcképtelenné tegyen, hanem hogy elvonja a melák figyelmedet, amíg a valódi fegyveremért nyúlok. Azért, mert megsebesítettelek elnézést kérek, de elég zűrös estém volt, és meg kell értened, hogy bujdosásban vagyok. Pár eléggé nagy hatalmú figura pénzdíjat hirdetett meg bárkinek, aki elhozza a fejemet nekik. Túl sokat tudok, gondolom. Sosem érdekelt az indokuk, de eddig bárki jött utánam, s a fejemet akarta, annak én vettem a fejét, s küldtem el ezeknek a bizonyos embereknek. Nem gondoltam volna, hogy te is a sötétek közé tartozol. Máskülönben nem sebesítettelek volna meg ilyen hirtelenjében, elhiheted. * Az Arctalan hangján hallatszik az, hogy nem próbál meg blöffölni, s hogy a teljes igazságot adja elő a vele szemben állónak. * Nem sok alkalmam nyílt a sajátjaimmal beszédbe elegyedni már jó ideje. * Az Arctalan, remélve hogy a beszédjével megzavarja az ellenfelét, megpróbál mögé kerülni, a fákat használván fedezékként. *

A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.30 16:33:34

5874. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:11:44
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

*Tekintete végig az Arctalan mozdulatait követi lépésről lépésre, közben hallgatja a mondanivalóit, amit szúrós tekintettel figyel végig.*
-Arctalan? Nincs az arcodon bőr? Az meglátszik. Ilyen magadfajta semmirekellőkkel szoktam végezni hetente több tíz számra. *mondja, miközben lenéz a földre, és egy erőltetett gonosz vigyort csal az arcára. Ezután visszatekint a sötét alakra, és folytatja mondanivalóját.*
-Ki küldött? *nevet* Érted senki sem, hisz kinek kellenél pont Te? Van jobb dolgom is egy ilyen kis sátrazó virágkötögetőnél. *válaszolja, majd lenéz a saját lábára, és a következőket mondja el*
-Dobni ugyan csak nem tudsz. Minek kell Neked egyáltalán dobótőr? Elég béna dobás volt az előbbi, inkább jobb lenne, ha átadnád nekem azokat, ha már megsebesítettél, ennyi a minimum barátom. Vagy lehet az is, hogy viszonozom, de az fájdalmasabb, és lassabb lesz. *elmosolyodik, és egy gonosz kacaj ül ki az arcán, miközben várja, hogy a sötétben álló alak mit reagál az elhangzottakra.*

5873. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 15:58:16
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

* Amíg a nagydarab a fegyvere elől próbál kitérni, az alkalmat megragadva, felkapja a sötéten izzó tőrjét a földről, s meglengetvén a levegőbe felveszi a harci állását. Az Arctalan legnagyobb meghökkenésére a nagy termetű ellenfele volt elég gyors, hogy félig-meddig kitérjen a támadása elől. Rávicsorog ellenfelére, de miután észreveszi az ellenfele lábszárán lecsurgó vért, ez mégis egy enyhe mosolyt csal az arcára. Furcsa, hogy előbb tűnik fel az Arctalannak az ellenfele vére, mint az arca. Ahogy a férfi közel ér hozzá, majd meg is szólítja, feltűnik neki, hogy a fajtájába való. Ez a tény rögtön fellobbantja benne a régi lángot. Régen látott már a saját fajtájából valót, s még sosem harcolt egy fajtársa ellen sem ilyen formában. Mindenesetre úgy dönt, hogy inkább nem fedi fel ellenfelének a kilétét, s arcát fedésben tartja. *
- Már jó ideje nem hordom a valódi nevem. Szólíts Arctalannak, ha szólítani akarsz, noha nem hinném, hogy sokáig fogsz még beszélni. Mióta követsz? Tényleg olyan bolondnak hittél, hogy majd nem veszem észre, hogy valaki felfedezte a táboromat? Ki küldött? Valaki Artheniorból? Biztos vagy benne, hogy megéri egy erszény arany, hogy megölesd magadat érte? * Az Arctalan többet nem szólal, hagyja az elfet most szóhoz jutni. Párszor megforgatja a kezében a tőrt, majd fedezékbe kezd oldalazni, az egyik fa árnyékába, miután felmérte ellenfele felszereltségét, és harcedzettségét. Könnyedén megkerülheti, hiszen valószínűleg gyorsabb a nagydarabnál, s most még a lábán ejtett seb is lassíthatja Őt. *

5872. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 15:35:09
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

*Az eseményeket figyelve meglátta, hogy egy sötét alak bújik elő a sátor mögül, és tőrét épp az Ő irányába dobja el. Ekkor Rodwen megrezzen, és egyik lábát megemelve a tőr ugyan nem áll bele, hanem a másik lábát sérti végig. Nem járt szerencsével, hisz ugyanúgy sérülést szerzett magának, de ugyan nem annyira vészeset, mintha a lábába dobták volna azt. Ekkor a pallosának markolatát megfogja, majd előhúzza azt, és a sötét alak felé tartja, picit hátrálva.*
-Ki vagy Te? Meg akarod magad öletni itt az erdő közepén? Úgy fogsz járni, mint ez a nyúl itt a fa mellett. Elém ugrott, öngyilkos akart lenni szegény, de ha nem kotródsz az utamból Te is így végzed!
*Felemeli a hangját, miközben szúrós tekintettel nézi a sötét alakot, csuklya mögé rejtőzve, és harci állást felvéve.*

5871. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 15:21:22
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

* Az Arctalan már pár órája ott ücsöröghet a sátra mellett. Időközben gondolatai szárnyra kaptak, de a tekintete a sátrat körülvevő óriásokról, avagy a fákról kicsit sem kalandozik el. Vajon ki fedezte fel a táborhelyét? Vajon ki gyújtott tüzet? Talán követte valaki? Rengeteg kérdés merül fel benne, de egyre inkább arra kezd gyanakodni, hogy valaki bosszút akar rajta állni. Az Arctalannak rengeteg ellensége támadt az eddigi kalandozásai során, s rengetegen próbálták már meg elmetszeni a torkát az éjszaka leple alatt. Valahogy nem tudja álomra hajtani a fejét ilyen gondolatok mellett. Vajon valaki a vérdíjat akarja megszerezni, amit a fejére tűztek ki? Hiszen az már vagy két évtizede történt, és az Arctalan azóta is remeteként él, senki sem ismerheti, ismerhette fel. Vagy mégis? Talán mégsem tettek olyan jót neki az utóbbi, Artheniorba tett látogatásai. Esetleg valaki a fogadóban felismerte, és követte hazáig. Noha, miért lenne olyan ostoba, hogy az Ő táborát használja menedékül, amíg Ő a fogadóban vesztegeti az idejét? Nem igazán áll össze a kép, de inkább lassan arra a döntésre jut, hogy tábort bont, és tovább áll, talán ha mélyebbre megy az erdőben, akkor ott nagyobb biztonságban lehet. Habár már most is elég mélyre gázolt a fák között, de még így is elég könnyen megközelíthető a tábora a Holdudvarról induló ösvény felől. Talán hiba volt itt táboroznia? Mindegy is, hiábavaló az elmélkedés, változtatni ezen már nem tud senki, el kell hagynia az eddigi otthonát. Odébb dobja a tőrét, majd lassan elkezd feltápászkodni a helyéről, amikor egy hirtelen zajra lesz figyelmes. Rögtön benyúl a köpenyege alá, majd kihúz egy kisebb dobótőrt. Egy sötét alakot pillant meg a távolban, de az éjszaka eltakarja a kilétét. Nem kockáztat, már megtanulta, hogy előbb üssön, majd csak azután kérdezzen, hogyha már megfelelő helyzetbe került. Hátrahúzza a kezét, majd az alak felé dobja a tőrét, remélve, hogy jó helyen találja el a lábát, és az összecsuklik, mielőtt még elérne hozzá, így időt szerezve a sötétnek, hogy elérje a fegyverét. *

A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.30 15:28:04

5870. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 14:47:21
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

*Rodwen a Holdudvartól haladva beér egy sötét erdőbe, ahol egy árva lelket nem lát, a bokrok zörgésén kívül, és a lágy szellő suhogásán kívül mást sem hall. Nem egy félénk alak, így hát folytatja útját az erdő közepén kitaposott úton. Néhol állatok hangját hallja, és mozgásait, ahogy járják az erdőt, Rodwen keze természetesen a pallosára van szegezve, ha elfajulna a dolog mégis valami miatt. Egy nyúl ugrik ki tőle két méterre az út közepére, majd megáll egy pillanatra, és nézi Rodwen-t. Ekkor pallost ránt, és egy hirtelen mozdulattal a nyúl élete a túlvilágra száll, egy oldalba szúrt sebzés által. Odalép hozzá, majd lehajol érte, és vállára teszi, miközben pallosát is visszahelyezi a helyére, de a kezét le nem veszi róla, és mormog magában egy-kettőt.*
~ Naah. Legalább meg lesz a vacsorám is, ilyen buta állatot, kiugrik elém, ez számára egy kész öngyilkosság volt. ~
*fényezve magát tovább halad az erdei úton, mikor megpillant a távolban valami kis fényforrást a fák között. A megszokottnál lassabb tempóban közelíti meg a fényforrást, halkan, és meggondoltan. Ahogy odaér, ledobja a nyulat a fa mellé, amely egy kisebb zajt csapva feltűnést okoz a sátor mellett nyugvó alaknak... *

5869. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 13:58:09
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

* Furcsa alak jelenik meg a távolból az éjszaka leple alól. A sötét a Holdudvar irányából igyekezik, jobban szedegetvén a lábait, mint általában. Most, hogy lerótta a heti "civilizáció-látogatását", ideje visszatérnie az Arctalannak a valódi otthonába. Csodálkozott is volna, ha egy napnál tovább marad a fogadóban, már az is elég megerőltetőnek bizonyult a sötét számára, hogy egy napot kibírjon azon a képmutató helyen. Jobban szereti a sötét nyugalmat, amit a sűrű erdő nyújt számára, mintsem a város zajait, mindennapi unalmas bonyodalmait. Az állatok, és a fák mindig is jobb barátainak bizonyultak bármely más élőlénynél, de lehet hogy a probléma vele van, Ő vár el túl sokat másoktól, de az is lehet, hogy csak túl mogorva az alatta lévő hétköznapi népekkel szemben. Mindenesetre, inkább nem is járatja tovább az agyát ilyesfajta kicsinyes dolgokon, s inkább az erdő hívására koncentrál. Minél beljebb ér, minél távolabb a város zajától, annál tisztább lesz a levegő körülötte, és a sötét is annál nagyobbakat szippant belőle. Végre odaér az általa megjelölt fához, már csak pár lépés a kis rejtett zuga, de hirtelen mintha valami rossz érzés kerítené hatalmába. Rögtön a fegyveréhez nyúl, ahogy megközelíti az elhagyatott sátrát. A tábortűz még parázslik, valaki nemrég olthatta ki a lángot, pedig Otiian már egy napja, hogy érintetlenül hagyta a táborhelyet. Összeráncolja a szemöldökét, majd egy hirtelen mozdulattal előrántja a tőrét a köpenye alól. Odasettenkedik a sátorhoz, majd egy hirtelen mozdulattal szétrántja a nyílást. Üres... ~ Érdekes... ~ Gondolja magában, majd egy megkönnyebbült sóhajtás kíséretében leheveredik a sátor mellé, noha a tőrjét még mindig a kezében szorongatja. *

5868. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-29 21:12:46
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Teszi azt, amit meg tud tenni és amiről úgy véli, hogy férfiként a kötelessége is. Hát, ez marha nagyképűen hangzott. De a vadászat akkor is az ő dolga. Ez meg is volt. A feldolgozásban is jó, ez is meg volt. Az más, hogy főz, de ezt mára megígérte Nittának és amúgy mellékesen bármikor főz szívesen. Ettől az egésztől valahogy jobb a hangulata és újra olyan dolgokat él át, amiben régen már része volt egyszer. Olyan, otthonos érzés. Serényen dolgozik a vacsorán, míg az el nem készül és be nem hívja Nittát. Akinek már az illatok is tetszenek. *
- Ugyan, jól haladtam így is és én ígértem a vacsorát. Legalább megnyugtattad Szelídet, hogy nem maradt ma le semmi különleges élményről.
* El is árulja, meg nem is, hogy azért a hegyes fülek hallottak ezt-azt. A fürdődézsa szerinte jó helyen van és amúgy a vesszőkből font fal azért takar, amit takar. Amúgy meg, ha egymás mellett feküdnek, ugyan nem lesz már mindegy? Vizes ruhában látták már egymást, szóval. *
- Az aprólékból főztem levest, és az egyik lábából pörkölt lett. Sült mellé lepény. A sutát amúgy fellógattam a füstölőben, hogy érjen a húsa még egy-két napig. Utána majd teljesen megnyúzom és előkészítem a húsát. Na de, kézmosás és üljünk asztalhoz. Egy adag teát is főztem azért, van benne némi gyümölcs, amit még te szedtél az erdőben, mostanra megszáradt annyira, hogy a teát jól ízesítse.
* Mivel ő főzött, neki a kézmosás elmarad, s míg Nitta is lesúrolja kezét, addig ő kimegy, néhány dolgát elintézni. Igen, elcsent egy almát és kiviszi lovának, mielőtt még ők is vacsoráznának. Ritkán töltött huzamosabb időt távol a lovától és most nyugodt amiatt, hogy nem csak kibírta az istállót, de láthatóan meg is szokta. Neki sincs kivetnivalója a hely ellen, ami most már az otthonuk. Elköszönve tőle visszatér a házba Nittához. Akit derékon ragadva meg is csókol. *
- Szép nap volt a mai, ünnepeljük meg ezzel a lakomával. Remélem ízleni fog, mert nagyobb adagokat ritkán főztem, remélem nem lett túl fűszeres. Hölgyem, foglaljon helyet.
* Húzza ki a széket a lánynak, vagyis hölgynek. Teljes mértékben eltúlzott, nagyzolós mozdulatokkal, bolondériázva. Szeretné, ha Nitta nevetne és kivételesnek érezné magát. Végül is most bolondozva körülugrálja, mintha egy fogadóban ülne. Ennyi bú után, ami mindkettejük életében is volt, most legyen valami vigasság. *
- Szóval a mai menü szépséges kisasszony, aprólékleves és őzpörkölt lepénnyel, bor híján teát kínálhatok mellé. Miből szolgáljak fel kegyednek?

5867. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-29 10:41:26
 ÚJ
>Sayua Soter avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Ugyan nem tűnik fenyegetőnek a férfi, vagy akár fiú, de azért megtartanak egy bizonyos távolságot. Sayua nem annyira bizalmatlan, ő azért valamivel közelebb menne, hogy legalább lássa az arcát annak, akivel beszélget, de Norke vagy 10 lépés távolságot tart, így nem merészkedik közelebb.*
~Boszorkány? Ki? Én? De mié...?~
*Nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjön, miért is nevezte az előbb boszorkánynak, és akár be is jöhet a dolog. Egy boszorkány nem túl fenyegető, de azért elég ahhoz, hogy holmi útonálló ne szívesen húzzon vele ujjat. Viszont úgy tűnik, az idegennek vagy egyáltalán nincsenek rossz szándékai, vagy nagyon is jól leplezi őket, mivel szeme se rebben a boszorkány hallatán, sőt, szóvá sem teszi azt. Talán szerencséjük van, és tényleg csak egy eltévedt vándorral van dolguk.
Bármi vagy bárki is, Norkenek igaza van abban, hogy éjszaka nem szerencsés dolog tovább menni, legalábbis akkor, ha fogalmad sincs, hogy hol vagy és merre tartasz. Tény, a tábor egy jó ötlet, de azért vonakodik egy vadidegennel megosztani a tábortűz melegét, az avart, köpenyt (bármit), amin aludni fognak és minden mást.*
-Sajnos *Mostanában túl sokat sajnálkozik...* barlangok nem igen vannak a környéken; hatalmas, odvas fák, talán szűk sziklarepedések, ahol az ember fia meg tudja húzna magát egy éjszakára.
*A hidegre való tekintettel szinte bárhol szívesebben hajtaná álomra a fejét, mint a fagyos földön.*
-Akkor lassan indulhatnánk is valamerre, mert kezdek fázni. *Fordul párja felé, és kicsit szorosabbra húzza magán a nagy kabátot, hogy mellkasát védhesse a csípős hidegtől.*
-Én Sayua vagyok *A vezeték név most majdhogynem elhanyagolható. Megvárja, amíg Norke is bemutatkozik, és utána teszi még hozzá:* Mindketten itt dolgozunk, a közeli majorságban.
*Ennyi elég is, legalább addig, míg meg nem tudnak többet a másikról.*

5866. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-28 15:26:44
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Lorsan válaszára kibuggyan belőle a nevetés, fogalma sincs, a férfi humorosnak szánta-e a mondatot, de számára nagyon is annak jött ki.*
– Rendben, akkor este. Remélem, nem leszel túl fáradt hozzá.
*Már nem nevet, pontosan tudja, hogy a mai nap nagyon sűrű mindkettőjüknek, korán keltek, a vadászat, és Lorsannak még a húst is elő kell készítenie, sőt, bevállalta, hogy ma ő főz.
Nitta ezt csodás kényeztetésként éli meg, igazából nem is tudja, mikor volt ilyen utoljára, hogy őt kiszolgálták, vagy főleg az, hogy egy férfi szolgálta ki.*
~Lorsannak nem kellene ezt tennie, ha nem akarná. Egyáltalán nem.~
*Ez a gondolat zsong ott a fejében végig a hazaút során.
Hazaérve kezdődik a munka, sokat nem tud segíteni az őz bontásánál, attól tart inkább csak útban lenne. Ennek ellenére szívesen nézné, hogyan dolgozik az elf, de akkor nem készülhetne elő odabent az asztallal, hogyha a férfi behozná a húst rögtön legyen helye, akkor a fűszerek maguktól nem kerülnének elő, nem lennének előkészítve a vizes kanták, se a tálak, se a lábosok. Ha csak állna és a száját tátaná, amúgy lenne mire, az nem is vitás, mert ha az nem lenne számára érdekes, hogyan is kell a zsákmánnyal bánni -no, de persze az is érdekelné-, akkor elnézegetné a férfi izmainak játékát is, de akkor Acél nem kapna enni, sem Szelíd, sem a többiek. Ezt pedig Nitta nem bírná elviselni. A jószágaikat el kell látni, sokban függenek tőlük. Acél pici kora óta a kedvenc, és így, hogy eltelt pár hónap, már nagyon is jó jelző, nos nem, nem kutya, az sosem lesz, de jelez minden idegen mozgást, és furcsa módon Szelídet és Idát is pártfogásába vette, mintha az ő falkájának lennének amúgy gyenge és védtelen tagjai. A csirkéket meg jól elzárja Nitta újra az etetés után.*
- Nem, Acél! most kaptál enni. A pipik: nem!*korholja halkan a kölyökállatot, mielőtt Szelíddel kezdene foglalkozni.*
- Már nem vihetlek ki, késő lett, meg az eső is rákezd. Lorsan mindjárt végez, aztán behúzódunk mi is. Bár azt hiszem, kijön még ma este hozzád, hoz majd valami meglepetést neked.
*Nitta megpuszilja a ló homlokát, megvakargatja a fülei között, ahogy az az állásából kifordul hozzá és a lány vállához hajtja a fejét.*
~Fogadni mernék rá, hogy egy répát elemel majd, aztán ide oson vele. Vagy egy fél almát. Valamit. Majd azt mondja, a természet hívja, persze biztos el is intézi közben, de egész biztos megnézi a lovát is. Tudom én.~
*Nitta ezek után ahogy tud rendet rak az állataik körül, majd egy kicsit még dörzsölgeti a ló oldalát, kényezteti, nem veszi észre közben a könnyű léptű elf lábakat, azt, hogy bárki kihallgatta volna.
Szelíd után a már jóllakott és így lenyugodott Acél követel magának figyelmet, tekintve, hogy ma sokat volt bent és egyedül, Nitta kiengedi a ház mögötti udvarra, és egy vastagabb botot dobál neki. Már egyszer játszotta vele ezt a játékot, és Acél most maga ült elé a bottal, így addig hajigálja neki, míg a karja már sajog, és a kölyök nyelvét lógatva futkosásból végre kocogásra vált az alkonyatban.*
- Jól van már, jól van, ma is nagyon ügyes fiú voltál.
*Nitta lehajol, megsimogatja a szürke bundát, és kis sóhajjal veszi tudomásul, hogy Acél emelt fővel büszkén vonul be az istállóba, és kuporodik össze a kedvenc sarkában a szalmaágyán.
Ekkor hallja meg Lorsan hangját, és veszi észre magát, milyen soká elmaradt. Elpirul, a bejárati ajtóhoz szalad.*
- Itt vagyok! Lorsan, ez...
*Mélyet szippant a benti aromás levegőből.*
- De finom illata van! *Felmosolyog a férfira.* De igazán szólhattál volna, hogy jöjjek előbb, szinte észre sem vettem, úgy elment az idő kint, Szelíddel, meg Acéllal, mert ilyen téren Ida nagyon kis szerény, ő elvan a szénájával.
*A lány körbenéz, a szemei csak egy cseppnyit kerekednek el az ágyakat látva, de kissé nagyobbra nyílnak, ahogy észreveszi, hova kerül újonnan a dézsa.*
~Ha ott fürdöm, akkor Lorsan rendesen láthat mindent.~
*Nagyot nyel, majd hogy hirtelen zavarát leplezze rákérdez:*
- És mi finom készült? Mert az illata csodás, összeszalad miatta a nyál a számban.

5865. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-28 13:08:38
 ÚJ
>Kurochnka Mrolina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Az egyik fa egy jó vastag ágán guggolva figyeli az erdő csendes kis életét. Hallgatja a madarak csodálatos énekét. Halkan leugrik a fáról, melytől fonatba fogott haja, kicsit szétjön és ide-oda állnak tincsei. Halkan lépdel a lehullott leveleken és gallyakon. Nem szeretné felverni az erdő nyugalmát, hisz maga is erdei lány. Mikor meglát egy nesztelenül suhanó kis őzgidát hirtelen megáll. Nem akarja elriasztani a vadat.*
- Szia!
*Köszön vidáman, de halkan, az állatra. A védtelen őz ránéz és csak pislog rá. A lány lassan közelebb lép az állathoz. Az őz egy picit meghátrál, majd hagyja magát megsimogatni. A lány, miután kiélte simogatási vágyait, tovább indul az erdő sűrűjében.*

5864. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-27 20:32:08
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

- Majd este mesélek, most kicsit vontatottan menne.
* Ekkora súllyal a vállán azért mesélni már nem tud. *
- Szelíd miatt pedig ne aggódj, hiszen Szelíd. Csak ő is szeret mocorogni. Ha az idő engedi, akkor kis ideig sétáltathatod. Ártani nem fog neki.
* Az üres csapda után már irány az otthon. Ahová megérkezvén rögtön dolognak is látnak. Nitta is jön-megy, forgolódik a ház és a forrás között, majd őkörülötte, a házban, az istállóban. Ettől olyan érzése van, hogy a lány ott van mindenütt egyszerre. Kis forgószél. És persze segít neki elpakolni és előpakolni, ami kell. Ő pedig levág egy combot és gondosan megnyúzza, sós vízzel átmossa és külön edénybe teszi. A szintén egy nagy edénybe pakolt belsőségek azon részét, amit fel tud használni, azzal együtt a házba viszi. Az olyasmit, amit nem nagyon ennének meg, majd Acélnak adja. Az őz nagyobb hányadát felakassza a füstölőbe, de nem gyújt be alá. Hagyja száraz, hűvös helyen lógni, hogy érjen a húsa. Holnap vagy holnapután majd megnyúzza és akkor pácolja, füstöli majd. Nekilát kimosni a vásznat, majd mikor felakasztja azt az istállónál, kicsit hallgatózik hegyes fülével. Nitta épp őt dicséri agyon Szelíd füle hallatára. Nem tagadja, hogy jól esik neki hallani, hogy Nitta ezt gondolja róla. Pirulna is, ha hajlamos lenne erre, így inkább halkan eloldalog, nehogy észrevegye őt a lány.
Mindent elpakolva betér a házba, és a köpenyt is leveti végre, az ajtót pedig behúzza. Tesz a tűzre jócskán és nekigyürkőzik a főzésnek. Az aprólékot, "belsőséget", úgy mint szív és máj, egy tál vízben felteszi főni, fűszerezi. Bár nem tudja, Nitta miként viszonyul az ilyen minden egyben aprólék leveshez. Majd leszeli a húst a csontról. Bár azért ugye némi kis húst hagy rajta, hogy Acél elrághassa. A húst felszeli, apróbb kockára, majd vadhagymát pucol és kockáz fel, nem keveset, ekkora mennyiséghez. Előkerül némi kis zsír, fűszerek. Tojás híján a meglepetés lisztből lapos kenyérféléket készít és a hamunál süti, pirítja meg. A leves elkészültével helyére teszi a húst a hagymával és a zsírral. Hagyja, hogy egy ideig piruljanak és utána engedi csak fel vízzel, amit Nitta hozott be, hogy főjön. Közben meg is fűszerezi, jócskán, mert az őzhöz kellenek az erős ízek. Közben már terít is és még teát is tesz fel főni. Ez bizony eltart egy ideig, de addig áthúzza az ágyát az új helyre, hogy este már Nitta mellett aludjon. Mégis csak jobban férnek majd így, meg hát, szóval. A dézsát pedig behúzza ágya régi helyére. Mikor már a ragu kész, a Nitta által hozott vizet teszi fel, hogy forró legyen. Amíg megvacsoráznak, ez el is fog készülni és csak a maradék hideg vizet kellesz majd hozzá önteni, amit ő közben behoz, és már lehet is fürdeni. A dézsa széltében és hosszában azért nem kicsi, mert ugye elfként azért van egy hossza. De elférnek benne. S ha eddig nem jött még be Nitta Szelíd mellől, úgy behívja ő. *
- Kész a vacsora és melegszik a víz is a fürdéshez.
* A vacsora pedig leves, ha Nitta megkóstolná, valamint a jó szaftos pörkölt ropogós lepénnyel. Lehet mártogatni. *

5863. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-27 18:44:57
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Visszafelé majdnem hogy gyorsabban haladnak, hiszen már nem igyekeznek észrevétlenek maradni a zsákmány előtt, most már fontosabb a gyorsaság, ugyanakkor a suta teste sokat lassít rajtuk, főleg úgy, hogy a férfi magára vállalta a nehéz fizikai munkát, kímélve ezzel Nitta vállait és karjait.*
– Értem. És ki volt ez a barátod? Mesélsz még róla?
*Elmosolyodik, a válla felett néz hátra.*
– Rendben. Hazaérünk, készítek ki neked edényeket, meg késeket, teszek oda vizet is, meg a sót természetesen. Aztán vannak még fűszereink is, ha kellene. Csak szólj, hogy mit készítsek elő!
*Mert Nitta bár főzni valamelyest tud, de a vadételek elkészítésében nem annyira járatos, de legalább nem is próbál úgy tenni, mintha mindenhez értene.*
– Szelíd már lehet, hogy így is meg van sértődve, csúnyán nézett rám reggel, mikor szénát tettem elé, és a nyereg nem került elő. Szerintem sérelmezte, hogy nem lovon indultál vadászni *teszi hozzá* Mit gondolsz, nekem engedné, hogy kicsit megjártassam a ház előtt, amikor éppen nem kellek neked segíteni?
*A csapda közelében haladnak el, de ő sem lát benne semmit, vergődés zaja sem hallatszik.*
– Végtére is most bőven elég az őz.
*Sietve lépked ő is, ha megáznának, Lorsannak akkor is dolga lenne még az őzzel, nem tudna rögtön átmelegedni, egy megfázás pedig nagyon nem hiányzik.
Nitta is újra az égre néz.*
– Még az is lehet, hogy tényleg csak Szelíd lelkének és hátának simogatása marad, és nem tudom kivinni ma… *folytatná még, de ő is észreveszi, hogy elérik a tóparti tisztást.* Édes otthon!
*Lorsanra mosolyog.*
– Amelyiket csak kéred. A nagy ón vajling jó lesz? Meg hozom még a két nagy fatálat is… Melyik kést készítsem?
*Látja, hogy a férfi hova készül elő, és a nagy tálat már viszi is, meg a fenőkövet.
Odabent segít elpakolni Lorsan fegyvereit, mindent oda, ahol emlékei szerint a férfi tartja őket.
Aztán két kantával elindul, és a tisztás szélénél a kis patakot követi, melyet csak nemrég fedezett fel, az egyik nagyobb kőnél a fák közé fordul, a mellékág alig húszölnyi hosszú, kicsike, de tiszta forrás bukkan ott felszínre egy sziklás perem aljánál.*
~Remélem, nyáron sem száradsz ki.~
*Nitta közvetlen a forrásból tölti meg a két kantát, aztán siet vissza a házba.*
– Ezeket a inni és a főzéshez hoztam, de mindjárt megyek még a fürdéshez valóért is, mielőtt esne, aztán adok az állatoknak, amíg te készülsz a sutával.
*Lorsan mellett elhaladva végigsimít a férfi karján, rámosolyog. Egyre könnyebben jönnek nála ezek a kedveskedő mozdulatok, gesztusok.*
– Megyek, viszek enni Acélnak, nagyon nyüszít, aztán ellátom a többieket is, majd aztán hozok még vizet.
*Nitta térül fordul, a farkaskölyök táljával kezd, mire Acél morgása és csámcsogása a válasz, utána Szelíd következik, aztán Ida, majd a csibék.
Bár már erősen ködöl, de hoz még négy nagy vödör vizet a patakról is, immár nem megy a forrásig, hiszen a fürdéshez ez is kiváló lesz. Aztán, miközben még egyszer meglesi, hol tart az elf a hús előkészítésével, újra az istállóba megy, Szelídhez.*
– A te gazdád remek férfi *suttogja a lónak, miközben egy marék szalmával finom mozdulatokkal dörzsöli az oldalát.* Elmentünk vadászni. Itthon kellett maradnod, mert sűrű bozótoson vágtunk át. De így hetekre lesz mit ennünk. És tudod, Szelíd, vigyázott rám, hogy véletlenül se sérüljek meg. Ügyes és erős. És a suta sem szenvedett, tudod, Lorsan nem olyan, hogy ártson annak, ki neki nem árt, nem olyan férfi, aki élvezné a zsákmánya szenvedését. A suta szép életet élt, de már megöregedett. Így mi élhetünk. Így a gazdád vigyáz rád. Meg rám.
*Ha az elf be is lép az istállóba a vászonnal, és esetleg meg is áll hallgatózni, Nitta most csak a lóra figyel, neki suttog.*
– Ő jó. Tudod. Biztos tett dolgokat, amikre nem büszke, de az rég volt. Most az számít, ami most van. Nekem az számít, ahogy velem bánik. És csodaszép szemei vannak…
~Meg amúgy is jóképű.~

5862. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-27 15:56:27
 ÚJ
>Breon Worubell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Jó. Ezek ketten nem úgy néznek ki, mint holmi útonállók, de a jobb félni, mint megijedni alapon egyelőre nem megy közelebb a duóhoz.*
- Értem... *Mondja kissé elgondolkodva.* - És ha jól sejtem, Amon Ruadh van közelebb. *~Miért is lenne Arthenior? Az istenek is engem szívatnak, megcsókolnám egy vénasszony talpát, ha valaha is szerencsém lenne!~
Abban igaza van a másik fickónak, hogy az éjben gyaloglás elég nagy marhaság. A hidegben, a lehetséges élőholtak között... Tényleg balga, aki útnak indul. Vagy vakmerő. Bátor semmiképp sem.
Ha Breon jól tudja, Lanawin világában a hőmérséklet nem észak-déli, hanem nyugat-keleti irányban mozog. De lehet, hogy ő hallotta félre az öregektől.*
- Leginkább egy barlangnak örülnék. Egy lakatlannak. *Teszi hozzá utólagosan, hiszen elég kellemetlen lenne egy medvével megosztani az éjjeli szállást. A barlang praktikus; védett, könnyen fűthető, és nem ázik benne hülyére az ember. De ugyanígy örülne egy sziklahasadéknak, vagy sűrű, fedett bozótosnak, ilyen nedves időben biztos nem kapna az lángra, ha befűtenek ott. A lényeg, hogy végre pihenni szeretne.*
- Tábort? *Azért nem tudja, hogy ezek itt kik fiai-borjai, és csak úgy leáll velük táborozni? Ritkán kérdez magától ilyet, de nem túl korai ez egy kicsit?* - Nem félnek, hogy egy vérmes rablóval van dolguk? Vagy egy gonosz mágussal? Javaslom, mutatkozzunk be, meséljünk egy kicsit magunkról, és közben keressünk éjszakázóhelyet! Legalább elütjük közben az időt, és kialakul némi bizalom is.


5861. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-26 21:34:55
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Vigyorogva bólint csak, elégedetten arra, hogy Nitta meg fog lepődni, mikor ő masszírozást kér majd sajgó vállaira estefelé. A visszaúton nem lépdel már ő sem olyan csendesen a teher alatt és Nittát is jobban hagyja szóhoz jutni. Most már nem cserkelnek, a nyúl pedig vagy a csapdában van, vagy nincs. Az is jól jön, hogy néhány ágat elhárít a lány az ő útjából. *
- Egy igen öreg és régi elf barátom azt mondta, hogyha az égen a felhők döglött egér színűek, akkor esni fog. Általában be is jött a jóslata.
* Nitta hazatérési tervei jónak tűnnek, tetszetős. Jó is egy gondoskodó nő a háznál. *
- Remekül hangzik. Amíg etetsz és vizet melegítesz, addig én konyhakész állapotba hozom a sutát. Amit ma nem főzök meg, azt beteszem füstölődni. Majd kellesz a só. És nem, nem tudhatod mi lesz a vacsora. Amíg én főzök, tessék társalogni Szelíddel, nehogy nehezményezze, hogy nélküle voltam vadászni.
* Persze lovát annyira nem "dühítené" az ilyesmi, mert eddig is vagy vele jött a lova, vagy hátra hagyta valahol, ha nagyon sűrű volt a terep hátasának. Nem áll meg a csapda közelében, az égre tekintve inkább változtat a tervein és tovább haladnak, de a csapda üres. *
- Talán holnapra lesz benne egy nyúl. Most szaporázzuk meg a lépteink, nem szeretném, ha bőrig áznánk.
* Ha jóval hűvösebb lenne, hóra számíthatnának, de hát, olyan fura most az idő, majdnem őszies. Hideg, és gyakrabban ködös. Egyszer csak átlépik az erdő határát is, innen már látni a házukat. Úgy látszik minden rendben. *
- Na végre, megjöttünk. Segítenél majd néhány nagyobb edényt kihozni, mielőtt máshoz kezdenél?
* Ő a sutát leteszi a ház közelében, kicsit távolabb az állatoktól, főleg Acél miatt. Előszed néhány nagyobb deszkát, amit korábban használtak az építkezésnél és egymás mellé pakolja őket a füstölő közelében. Ráteszi a zsákmányt és kibontja a zsákot, utóbbit majd kimossa a tónál, ha végzett. Fegyvereit leveti és lábtörlés után a házban pakolja le. Segít kihozni az edényeket, sót, és késeket. A sutát kibelezi és az egyik lábát vágja le és nyúzza meg, ebből fog mára és holnapra főzni. Még a fejétől szabadítja meg a zsákmányt. A többi részét felvágja annyira, hogy fel tudja akasztani a füstölőbe. Még nem nyúzza meg, hagyja egy-két napig ott érlelődni és majd akkor nyúzza meg, darabolja kisebbre és füstöli fel. A combot viszont most megnyúzza és leszedi a csontjáról. A húst kicsit vizes sóval átdörzsöli, majd lemossa és beviszi a házba. Utána szépen elpakol maga után. A belsőségekből van, amit megtart, van, amit majd Acél megkap. A véres edényeket és a vásznat pedig leviszi a tóhoz és átmossa. A vásznat majd az istálló palánkján kiteríti, lovát nem fogja zavarni, Acél meg messze lesz tőle. Utána bemegy a házba és nekilát a főzésnek. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257