// A Vörös Királynő átka //
*Szóval gyöngy. Ahhoz kagylók kellenek. Igen, mélységi létére tud egyet, s mást a tengerekről, és nem is ok nélkül. A tengerek talán az egyetlen olyan témakör, amivel már jóval azelőtt elkezdett foglalkozni, hogy akár a felszín közelébe tehette volna a lábát. Már csak azt az egyet nem érti, hogy miért szeretnének oda a többiek mindenáron bejutni.
A történtek viszont mindenki figyelmét nagy valószínűséggel végérvényesen sikerrel elterelik a pénzszerzésen való gondolkodásról.
Férgek…gusztustalan, mocskos, koszos…férgek…
Még a macskát megérti, meg az orkot, az ébenhajú meg látszólag nagyon kedveli azt a lányt, de a fiúra nem talál magyarázatot, hogy miért akar azokhoz hozzáérni. Előbb bújnak vissza mire meg tudná fogni, arról nem is beszélve, hogy ezek a lények általában nem akarnak onnan kijönni, tehát ha elkezdik húzni, és az egyik beleszakad, az sokkal nagyobb kárt tud a két szerencsétlenben okozni.
Már ő is veszettül kezd el azon gondolkozni, hogy az ilyen izéket hogyan kell kivarázsolni, kiirtani, viszont az a gond, hogy erre nagyjából tudja a választ. Mindegyik fajtát máshogy. A másik pedig az, hogy hogy kerültek beléjük…
Ekkor lép hozzá az ébenhajú, akinek tömör mondata egy pillanat alatt visszaugrassza a valóságba.
Ez a feladat még nem probléma, nagyon szívesen lefog bárkit, akit ő az erejével le tud.
Ahogy a férfi a hátára fordítja a lányt, ő annak a fejéhez térdel, és a két kezét a vállaira teszi, de kész arra is, hogy ha kapálózni akarna, akkor abban az esetben a kezeit fogja le.*
- Csak, hogy ne izegj-mozogj. *Mosolyog a lányra megnyugtatóan, mielőtt esetleg megijedne attól, hogy ő miért van ott, vagy hogy mit csinál.* Ryliel! Rylielnek hívnak igaz? Még be sem mutatkoztam, az én nevem Amine. *Kicsit talán megelőzte a fiút a figyelem elterelésével, de van a lányhoz egy kérése, ami nagyban megkönnyítené mindannyiuk dolgát is, illetve egy, talán nem épp kimondottan a megnyugtatásra szolgáló kérdése.* Egyezzünk meg, hogy egyikünk sem néz oda! Rendben? *Még mindig mosolyog, bár az aggodalmas tekintetéből könnyen le lehet szűrni, hogy ő például egyáltalán nem akarja látni, hogy az ébenhajú mit görcsöl össze azokkal a gilisztákkal. A vagdosással természetesen semmi baja, különben az életbe nem lenne kardja, de a vagdosás okával már nagyon is van baja. Persze azért fél szemmel odafigyel, hogy ha kikerül az az izé, akkor mit csinál vele, vagy hogy merre keveredik a vér a vízzel.* A barátod ugye tudja, hogy mit csinál? *Kérdez rá végül enyhe grimasszal, elvégre mégiscsak a hasát akarja felvágni…
Innentől már hagyja, hogy akkor Assim beszélgessen vele, addig ő elfoglalja magát a lány izmainak feszülésével, illetve a perifériájára koncentrálva.
Nemsokára úgy tűnik végül a férfi mégiscsak megcsinálta, legalábbis valamit arrébb hajított.*
~Muszáj dobálnod, hogy itt úszkáljon körülöttünk? Legalább egy kagylóhéjjal nyírnád ki!~ *Nem az a cél, hogy a lányra ráhozzák a frászt, ezért nem meri hangosan kimondani. Remélhetőleg ezek itt kint már gyorsan elpusztulnak.
Kicsit fura érzés, hogy épp egy felszíni elf megmentésében segédkezik, de most egy vagon másik faj, vagy inkább lény van, akikkel sokkal nagyobb problémája van. Arról nem is beszélve, hogy ez a hely látszólag mióta megérkeztek azon munkálkodik, hogy kiiktassa őket. Akkor meg nincs most idő az efféle ellenszenvekre, de az az egy biztos, hogy ezért otthon majd jót fognak rajta röhögni. És még ez a jobbik eset. A rosszabbik a felháborodás és büntetés.
De vajon ezek hol, illetve hogy kerülhettek beléjük? Itt lent, vagy még fent a szárazon?
Akármennyire is nem akarja látni mit művel a férfi, a mozdulata azért a szeme sarkából is szemet szúr neki.*
- Neked meg mi bajod van? Ugye nem sértettél fel semmi fontosat? *Kapja felé a fejét értetlenül. Ryliel persze nem láthatta a férfi ijedt mozdulatát, mivel csak felfele tud nézni, illetve jobbra vagy balra, amerre a fejét forgatja, és Amine tesz is róla, hogy ha esetleg a kérdése felkeltette volna az érdeklődését, ne tudja felemelni a fejét. Ahogy megindulna, ő óvatosan visszanyomja a földre.*
- Ha nem hüledeznél itt, talán eszébe se jutna! *Vág vissza most már aggodalmasabban, tenyerét Ryliel homlokán nyugtatva, hogy ha esetleg fel akarna nézni. Még ő se tudja mi baja az ébenhajúnak. Innen szerencsére nem látja, meg közvetlenül nem is néz a sebre, és ez a szóváltás szerencsére pont elnyomja a másik kettő szóváltásait.
Ahogy végeztek a seb bekötözésével, csak akkor engedi el végül a lányt, és fordítja a figyelmét a többiekre.*
- Szerintem azt a szmokingos rózsás pontyot kellene megkeresnünk. *Itt komoly tekintettel pillant az ébenhajúra, majd annak a kezére. Nagy az esély rá, hogy mivel ő várta őket, és segített nekik, erre is tudhat valamiféle megoldást. Az ork megjelenése talán meggyőzőbb lehet. Ezek a halak maguktól nem túl segítőkészek, de talán az uszonyuknál fogva fellógatva…*