//Lehola Sar//
*Dralg segít abban, hogy a lány felüljön, majd még egy pillanatig figyeli a lány szenvedését, majd mielőtt megszólalna már nyúl is bekötni a sebét. Persze a zsebkendőt csak addigra sikerül elérni mire a lány már megkéri rá. Jó szorosra köti meg a zsebkendőt, nehogy a lány elvérezzen. Közben selymes hangja megüti a férfi fülét.*
~Na ha az otthoni leányzóknak is ilyen lágy hangja lett volna, nem pedig olyan mély, mint egy kút, talán már házas férfi lennék. Nem mintha nem lettek volna szemre való teremtések, de akkor is. Nem igazán... hogy is mondjam... Nem igazán rajongok azokért a nőkért, akiknek majdnem olyan hangjuk van, mint egy férfinak. Vagy mint egy medvének.~
*Dralg ezen majdnem elneveti magát, de egy mosollyal megússza a dolgot.*
~Talán majd szerzek magamnak egy hajót legénységgel és visszamegyek szülőhelyemre, ahol lehet, hogy hidegebb a levegő, mint egy hulla bőre, de legalább a sör olyan mesés mintha mágikus lenne. Meg a jó fosztogatások is hiányoznak. Egyedül is lehet, de én olyan vagyok, mint egy farkas. Csak falkában vadászok. Ami meg a legjobban hiányzik az a mágus bölcs szavai. Valahogy ezt a helyet az ő leírása alapján jobb volt elképzelni, mint a saját két szememmel látni. Furcsa állatkák élnek itt mit ne mondjak. Az erdőben jóformán minden második fatörzs mögött egy szörny vagy egy medve lapul. Azután még az ember megrémül, ha lát egy élettelen csontkollekciót. Mondjuk igaz, ami igaz, jobb holtan látni, mint élve. A fene vigye el azokat, akik itt leszólítják az égből a holt harcosok lelkét, hogy rég elfeledett porhüvelyükben küzdjenek ismét, majd hulljanak a feledés örök homályába. Ami halott az nem halhat meg többé, szóval maradjon is halott. Ha meg van valami elrendezetlen ügye, akkor vessen magára, hogy mért nem intézte el, és ne itt riogassa a népet azzal, hogy visszajár kísérteni...~
*Elkalandozott gondolatmenetét a leányzó szavai törik meg. Figyelmesen végighallgatja a történetet és azon gondolkodik, hogy a bájitalok most kisebb amnéziát okozhattak, vagy a lány csak szimplán beverte csodaszép buksiját.*
- Hát, ha sokan akarták, akkor nyilván ezért üldöztek...
~A fene ebbe az udvarias beszédbe.~
- Akarom mondani üldözték magát. Viszont búsulni azt nem kell. Annyit megtanultam a sámántól, hogy bármit meg lehet kotyvasztani, csak idő kérdése a dolog.
*A férfi barátságosan rámosolyodik, a lányra majd felé nyújtsa kezét.*
- Kell segítség?
*Ha a lány igent mond, felsegíti, viszont ha nemet, akkor hagyja, hogy egyedül feltápászkodjon. Elvégre egy nő akaratával jobb, ha nem száll a férfiember vitába.*