Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 268 (5341. - 5360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
5360. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 21:10:57
Üzenet elküldve: 2015-09-14 21:10:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
*Nem kell gondolatolvasónak lennie, Lorsan tekintete és arcjátéka elég beszédes. Immár tudja, Nitta miért csak nézett ki a fejéből, de nem látott, mikor nekigyalogolt. A lánynak úgy tűnik az elf még örül is annak, amit megtudott.
Végtére is, ha jobban belegondol, őt sem zavarja ez, és igazából, jó is, hogy így kiderült. Később lehet, hogy kínosabban érezte volna magát, ha tovább titkolja.*
– Nem hiszem, hogy sokan járnának erre, de *bólint, mintegy ígéretként* nem feledem, amit gyakoroltunk.
*Nitta nem igazán tudja, mennyi idő telhetett el, elfoglalta magát, nem unatkozott, de ugyanakkor mégis fülelt, figyelte, hallja-e már az érkező léptek neszét.
Nem tudja megmagyarázni, de Lorsan visszatérte nem simán megnyugtatja, örül is neki. Nem is annyira a zsákmánynak, bár az sem elhanyagolható, és valahol biztonságot ad a tudat, hogy most napokig lesz mit enniük, de a férfi jelenlétének.*
– Világos, látom *dünnyögi*, de hát akkor is. Csak nem harap meg.
*Átveszi a farkaskölyköt Lorsantól, és ő nem a nyaka bőrét fogja, hanem a karjára ülteti.*
– Ugye nem harapsz meg, kicsi Bundás? *kérdi halkan a kissé remegő kölyökállatot.* Nem bántunk ám. Mindjárt kapsz finomat.
*Nitta leül a pokrócra a farkassal az ölében, és lassan nyugtatóan simogatja a kölyköt, közben halkan dünnyög neki, meg dúdolgat felváltva, de a pillái alól végig Lorsant figyeli.*
– Azt hiszem, igazad van *felel a férfi feltételezésére.* Úgy nézem, éhezett már egy ideje. Bár tud húst enni, de a vadászathoz kicsi. Szegény kis Bundás, olyan sovány, érzem nem csak a bordáit, de a csigolyáit is.
*Felnéz Lorsanra, komoly pillantással.*
– Köszönöm, hogy nem hagytad őt ott.
*Ha az elf ránéz, ha csak egy pillantást vet rá, világosan láthatja, hogy a kölyök máris belopta magát a lány szívébe, és talán úgy néz ki a szimpátia kölcsönös, mert a kis állat reszketése csillapodik, és immár nyugodtan, de szimatolásra emelt orrocskával fekszik Nitta ölében.*
- Szerinted fel tudjuk nevelni? Meg tudjuk tenni úgy, hogy… *görcsösen nyel egyet* hogy visszamenjen a vadonba? Vagy, hogy legalább úgy velünk tudjon maradni, hogy ne akarják bántani őt az emberek?
*Nitta itt embereken mindenféle más fajt is ért, elftől az orkon át a törpéig.
A lány a választ várja, de aztán hirtelen elkerekednek a szemei, miközben a kis farkas kaffant kettő és szimatol.*
– A kenyér! A hamu!
*Nem kell gondolatolvasónak lennie, Lorsan tekintete és arcjátéka elég beszédes. Immár tudja, Nitta miért csak nézett ki a fejéből, de nem látott, mikor nekigyalogolt. A lánynak úgy tűnik az elf még örül is annak, amit megtudott.
Végtére is, ha jobban belegondol, őt sem zavarja ez, és igazából, jó is, hogy így kiderült. Később lehet, hogy kínosabban érezte volna magát, ha tovább titkolja.*
– Nem hiszem, hogy sokan járnának erre, de *bólint, mintegy ígéretként* nem feledem, amit gyakoroltunk.
*Nitta nem igazán tudja, mennyi idő telhetett el, elfoglalta magát, nem unatkozott, de ugyanakkor mégis fülelt, figyelte, hallja-e már az érkező léptek neszét.
Nem tudja megmagyarázni, de Lorsan visszatérte nem simán megnyugtatja, örül is neki. Nem is annyira a zsákmánynak, bár az sem elhanyagolható, és valahol biztonságot ad a tudat, hogy most napokig lesz mit enniük, de a férfi jelenlétének.*
– Világos, látom *dünnyögi*, de hát akkor is. Csak nem harap meg.
*Átveszi a farkaskölyköt Lorsantól, és ő nem a nyaka bőrét fogja, hanem a karjára ülteti.*
– Ugye nem harapsz meg, kicsi Bundás? *kérdi halkan a kissé remegő kölyökállatot.* Nem bántunk ám. Mindjárt kapsz finomat.
*Nitta leül a pokrócra a farkassal az ölében, és lassan nyugtatóan simogatja a kölyköt, közben halkan dünnyög neki, meg dúdolgat felváltva, de a pillái alól végig Lorsant figyeli.*
– Azt hiszem, igazad van *felel a férfi feltételezésére.* Úgy nézem, éhezett már egy ideje. Bár tud húst enni, de a vadászathoz kicsi. Szegény kis Bundás, olyan sovány, érzem nem csak a bordáit, de a csigolyáit is.
*Felnéz Lorsanra, komoly pillantással.*
– Köszönöm, hogy nem hagytad őt ott.
*Ha az elf ránéz, ha csak egy pillantást vet rá, világosan láthatja, hogy a kölyök máris belopta magát a lány szívébe, és talán úgy néz ki a szimpátia kölcsönös, mert a kis állat reszketése csillapodik, és immár nyugodtan, de szimatolásra emelt orrocskával fekszik Nitta ölében.*
- Szerinted fel tudjuk nevelni? Meg tudjuk tenni úgy, hogy… *görcsösen nyel egyet* hogy visszamenjen a vadonba? Vagy, hogy legalább úgy velünk tudjon maradni, hogy ne akarják bántani őt az emberek?
*Nitta itt embereken mindenféle más fajt is ért, elftől az orkon át a törpéig.
A lány a választ várja, de aztán hirtelen elkerekednek a szemei, miközben a kis farkas kaffant kettő és szimatol.*
– A kenyér! A hamu!
5359. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 19:27:02
Üzenet elküldve: 2015-09-14 19:27:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön //
*Valóban ijesztő, ahogy a festmény megváltozik, fodrozódik benne a víz és ő tehetetlenül pillog a képben ragadt barátaira tanácstalanul. Lebiggyeszti ajkát Rilai hangját hallva, mert bizony ha megfeszül se tudja kiszedni onnan őket, pedig nagyon szeretné.
Gabrien hangneme nem bántja a fülét, nem holmi úrinőcske ő, hogy önérzeteskedjen folyton. Csak megrándul a szája széle, amiért a lovag nem hisz neki, majd rámutat a festményen lévő emberalakokra. Amikor a férfi közelebb hajol, maga is meglátja Rilait és Khant, ezt hamar elárulják szavai.
Az egyetlen vigaszt A'frad nyújtja, hiszen éles eszével rájött a banya szándékára. Bólogat néha, amíg hallgatja a fiút, egyet ért vele mindenben.*
-Hallod, Rilai! Nem vagy veszélyben, az aszott nyanya csak szüzekre vadászik.
*Próbálja lelkesíteni a csaplárlányt, bár a képből egyelőre nem tudják kiszedni őket.
A'frad a versikét is felolvassa, amin Janey elgondolkozik egy kicsit, eredménytelenül. Annyiban tud hozzájárulni a megfejtéshez, hogy megerősíti a lovagfiút abban, amit már amúgy is tud.*
-Rejtvény lesz ez.
*Helyesel és máris azon töri a fejét, hogy ha megnyílik a kapu vagy átjáró, akkor hogyan húzkodják ki onnan Rilait és a kóbor lovagot. Van még ideje kitalálni, úgyhogy szabadidejét inkább arra fordítja, hogy szabotálja Gabrien a festmény elpusztítására szőtt terveit. Amint megvillan a mesterpallos, Janemita hosszú ujjú kezecskéje már ott is terem, hogy nyugtatólag rátegye a mancsát az emberóriáséra.*
-Ez nem az a harc, amit fegyverrel kell megvívni.
*Mondja neki lemondóan, mert ő is szívesebben lövöldözne mindenféle halottizére és macskafattyúra ahelyett, hogy tehetetlenül nézik, ahogy a barátaik fogságba estek. Minden reménytelensége ellenére azért fel-felötlik benne egy-egy hasznavehetetlen gondolat, mielőtt végre sikerül egyet máshogy megítélnie.*
-Ha a banya elrontja a kis varázslatát, akkor vissza kell majd jönnie Ralláért, nem? Szerezzük meg mi a kiscsajt és öljük meg a vénséges szukát, amikor érte jön. Persze, csak miután kiszabadítottuk Rilaiékat...
*Valóban ijesztő, ahogy a festmény megváltozik, fodrozódik benne a víz és ő tehetetlenül pillog a képben ragadt barátaira tanácstalanul. Lebiggyeszti ajkát Rilai hangját hallva, mert bizony ha megfeszül se tudja kiszedni onnan őket, pedig nagyon szeretné.
Gabrien hangneme nem bántja a fülét, nem holmi úrinőcske ő, hogy önérzeteskedjen folyton. Csak megrándul a szája széle, amiért a lovag nem hisz neki, majd rámutat a festményen lévő emberalakokra. Amikor a férfi közelebb hajol, maga is meglátja Rilait és Khant, ezt hamar elárulják szavai.
Az egyetlen vigaszt A'frad nyújtja, hiszen éles eszével rájött a banya szándékára. Bólogat néha, amíg hallgatja a fiút, egyet ért vele mindenben.*
-Hallod, Rilai! Nem vagy veszélyben, az aszott nyanya csak szüzekre vadászik.
*Próbálja lelkesíteni a csaplárlányt, bár a képből egyelőre nem tudják kiszedni őket.
A'frad a versikét is felolvassa, amin Janey elgondolkozik egy kicsit, eredménytelenül. Annyiban tud hozzájárulni a megfejtéshez, hogy megerősíti a lovagfiút abban, amit már amúgy is tud.*
-Rejtvény lesz ez.
*Helyesel és máris azon töri a fejét, hogy ha megnyílik a kapu vagy átjáró, akkor hogyan húzkodják ki onnan Rilait és a kóbor lovagot. Van még ideje kitalálni, úgyhogy szabadidejét inkább arra fordítja, hogy szabotálja Gabrien a festmény elpusztítására szőtt terveit. Amint megvillan a mesterpallos, Janemita hosszú ujjú kezecskéje már ott is terem, hogy nyugtatólag rátegye a mancsát az emberóriáséra.*
-Ez nem az a harc, amit fegyverrel kell megvívni.
*Mondja neki lemondóan, mert ő is szívesebben lövöldözne mindenféle halottizére és macskafattyúra ahelyett, hogy tehetetlenül nézik, ahogy a barátaik fogságba estek. Minden reménytelensége ellenére azért fel-felötlik benne egy-egy hasznavehetetlen gondolat, mielőtt végre sikerül egyet máshogy megítélnie.*
-Ha a banya elrontja a kis varázslatát, akkor vissza kell majd jönnie Ralláért, nem? Szerezzük meg mi a kiscsajt és öljük meg a vénséges szukát, amikor érte jön. Persze, csak miután kiszabadítottuk Rilaiékat...
5358. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 18:49:02
Üzenet elküldve: 2015-09-14 18:49:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
*Halvány mosolyt csal az arcára a tudat, hogy egyikőjük sem a szavak embere. Még Norke is belezavarodik a mondatba, ami halk, de egyáltalán nem gúnyos kuncogásra készteti a lányt.*
-Értem, én is így gondolom. *Helyesel boldogan.* Néhány órája nem is hittem volna, hogy ilyen kellemes beszélgetésbe elegyedünk, olyan nehezen indult a dolog. Idegenek voltunk, akik kénytelen-kelletlen egymás mellett aludtak.*
~S most mik vagyunk? Ismerősök? Esetleg nagyon közeli ismerősök, akik csókot lopnak...~
*Nagyon nem tudja túltenni magát azon a csókon, de hát nem is csoda; régóta nem volt része ilyen finom érintésben. Amióta Ő elment, egyszer sem volt férfival, legalábbis "úgy" nem, de ha őszinte akar lenni, nem is hiányolta. Nem akart közel kerülni senkihez, szíve darabokban volt, és félt, hogy ha valakinek megmutatja, még rá is taposnak, apró szilánkokká tiporva, amit sosem hevert volna ki. Ehelyett mindig megtartotta a képlépés távolságot, és még csak csábításba sem esett. Egészen mostanáig...*
-Remélem úgy lesz. *Húzza vissza ócska, rövid szárú csizmáját, és óvatosan ránehezkedik a lábára. Kicsit szúr a seb helye, de egyáltalán nem vészes, alig érzi. *Örül, hogy semmi komoly, ha nehezen tudna talpra állni, az jócskán lelassítaná őket. Az az eshetőség is az eszébe jutott, hogy Norke hátára veszi, de azt meg ő nem preferálta volna. Vizes, csak úgy tapad rá lenge ruhája, séta közben is akadályozva van, nemhogy a hátára kapaszkodva.*
~Gyönyörű? Én?~
*Arcán ismét bimbódzanak a vörös rózsák, ajkait idegesen harapdálja. Ezek után nem rejtheti véka alá érzéseit. Noha vannak bőven, és ha nem is zúdítaná mindet a férfi nyakába, legalább egy kicsit...*
-Köszönöm! *Hirtelen térdre ereszkedik, és a nyakába borul. nem erőszakosan, nem követelőzően; hálásan, amiért itt van vele, és ilyen őszinte. Szemeit könnyek csípik, kénytelen lehunyni őket. Erre még ő sem számított, tudja magáról, hogy egy érzelmes kis fruska, akit könnyedén meghatnak a szép szavak, de hogy ekkora hatással lesz rá. Mint nő, mindig benne van a tetszési vágy, de eddig több részeg, kéjes pillantást kapott, mint kedveset, ezért erről már rég letett.
Ha Norke nem ellenkezik, magához szorítja, arcát nyakába fúrja. Nem érdekli a nedves ruha, a vizes haj, vizes bőr, érezni szeretné, hogy nincs egyedül, van valaki, aki itt van vele, szívesen és örömmel veszi a társaságát, nem taszítja el magától... És még gyönyörűnek is tartja.*
*Halvány mosolyt csal az arcára a tudat, hogy egyikőjük sem a szavak embere. Még Norke is belezavarodik a mondatba, ami halk, de egyáltalán nem gúnyos kuncogásra készteti a lányt.*
-Értem, én is így gondolom. *Helyesel boldogan.* Néhány órája nem is hittem volna, hogy ilyen kellemes beszélgetésbe elegyedünk, olyan nehezen indult a dolog. Idegenek voltunk, akik kénytelen-kelletlen egymás mellett aludtak.*
~S most mik vagyunk? Ismerősök? Esetleg nagyon közeli ismerősök, akik csókot lopnak...~
*Nagyon nem tudja túltenni magát azon a csókon, de hát nem is csoda; régóta nem volt része ilyen finom érintésben. Amióta Ő elment, egyszer sem volt férfival, legalábbis "úgy" nem, de ha őszinte akar lenni, nem is hiányolta. Nem akart közel kerülni senkihez, szíve darabokban volt, és félt, hogy ha valakinek megmutatja, még rá is taposnak, apró szilánkokká tiporva, amit sosem hevert volna ki. Ehelyett mindig megtartotta a képlépés távolságot, és még csak csábításba sem esett. Egészen mostanáig...*
-Remélem úgy lesz. *Húzza vissza ócska, rövid szárú csizmáját, és óvatosan ránehezkedik a lábára. Kicsit szúr a seb helye, de egyáltalán nem vészes, alig érzi. *Örül, hogy semmi komoly, ha nehezen tudna talpra állni, az jócskán lelassítaná őket. Az az eshetőség is az eszébe jutott, hogy Norke hátára veszi, de azt meg ő nem preferálta volna. Vizes, csak úgy tapad rá lenge ruhája, séta közben is akadályozva van, nemhogy a hátára kapaszkodva.*
~Gyönyörű? Én?~
*Arcán ismét bimbódzanak a vörös rózsák, ajkait idegesen harapdálja. Ezek után nem rejtheti véka alá érzéseit. Noha vannak bőven, és ha nem is zúdítaná mindet a férfi nyakába, legalább egy kicsit...*
-Köszönöm! *Hirtelen térdre ereszkedik, és a nyakába borul. nem erőszakosan, nem követelőzően; hálásan, amiért itt van vele, és ilyen őszinte. Szemeit könnyek csípik, kénytelen lehunyni őket. Erre még ő sem számított, tudja magáról, hogy egy érzelmes kis fruska, akit könnyedén meghatnak a szép szavak, de hogy ekkora hatással lesz rá. Mint nő, mindig benne van a tetszési vágy, de eddig több részeg, kéjes pillantást kapott, mint kedveset, ezért erről már rég letett.
Ha Norke nem ellenkezik, magához szorítja, arcát nyakába fúrja. Nem érdekli a nedves ruha, a vizes haj, vizes bőr, érezni szeretné, hogy nincs egyedül, van valaki, aki itt van vele, szívesen és örömmel veszi a társaságát, nem taszítja el magától... És még gyönyörűnek is tartja.*
5357. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 17:35:59
Üzenet elküldve: 2015-09-14 17:35:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A leány megszeppen, majd a termetes ember láttán rémülten elszalad. Aradeion felhúzza szemöldökét, majd csuklyája alól a nő után tekint. ~Mivel rémíthettem meg?~ Megvonja vállát, majd úgy dönt, hogy tovább áll. Kisebb kószálás után rálel egy kitaposott ösvényre, melyen tovább halad. Háta mögül, s az erdő sötétjében a bokrok alól közeledő, settenkedő léptek hangjára lesz figyelmes, ahogy a lehullott avaron gázolnak át. Olykor-olykor feltűnést kerülve tekint hátra válla fölött. Pár órányi erőltetett menet után a közelben megpillant egy házikót. ~A kovács.~ Körbenéz, s mikor nem lát maga körül mozgást, elindul a ház irányába.*
5356. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 16:30:13
Üzenet elküldve: 2015-09-14 16:30:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
* Hamar elhagyta a fürdőt a verseny után, mert már nehezen viselte a tumultust. Azt még megvárta, hogy milyen helyezést ért el az a lány, akinek akkor úgy ismeretlenül szurkolt. Annak azért örül, hogy Nitta boldog mindezek hallatán. Most legalább már azt is tudja, hogy az ő tekintete, majd váratlan eltűnése miatt zavarodott meg a lány. Ezt jó tudni. Végül is így volt jó minden, ahogy történt. Viszont eljött a készülődés ideje és némileg azért megnyugszik, mikor látja, hogy Nittánál kés is van és figyel. *
- Csak ügyesen.
* Útnak indul és szép zsákmánnyal tér vissza. Meg egy farkaskölyökkel, aki igencsak soványka. Nitta előtt megállva néhány dolgon meglepődik. Az egyik az, hogy "haza hozott". Végül is, itt táboroztak le, de nem mondaná még igazán otthonnak. Még akkor sem, ha az elmúlt években neki mindig ez a sátor volt az otthona. A másik azok Nitta könnybe lábadó szemei. *
- A nyakbőrénél fogva tartom, az anyja is így cipelné, ha élne, neki ez a megszokott és nem is fáj.
* Mondja higgadtan, de azért átadja a lány kezébe a kölyköt. *
- Tessék, vigyázz rá. Addig megnyúzom az egyik nyulat.
* Leteszi a begyűjtött vadakat a tűz mellé, tarisznyáját is mellé teszi. Fegyvereitől és vértjétől is megválik és nekigyürkőzik. Az első nyulat megfosztja bundájától a tó partjánál, hogy ne a sátornál "mészároljon". Az egyik combját lenyesi és még a csontjától is megfosztja, hogy csak a húst adják oda a kölyöknek. *
- Szerintem már evett húst egyedül. Ha nem lenne olyan sovány, már szép nagy kölyök lenne.
* Elébe is teszi, hogy a kölyök magától próbáljon meg enni. Addig ő foglalkozik ezzel a nyúllal, meg a másikkal és a fácánnal. Nyúz és kopaszt, belez. Végül lemos mindent és várja, éhes-e még a kölyök? Közben kipakolja a tarisznyájából az almákat, a Holdsajtokat, málnát és epret is előszedegeti. A maguk reggelijével vár addig, míg a farkas éhségét el nem verik. *
* Hamar elhagyta a fürdőt a verseny után, mert már nehezen viselte a tumultust. Azt még megvárta, hogy milyen helyezést ért el az a lány, akinek akkor úgy ismeretlenül szurkolt. Annak azért örül, hogy Nitta boldog mindezek hallatán. Most legalább már azt is tudja, hogy az ő tekintete, majd váratlan eltűnése miatt zavarodott meg a lány. Ezt jó tudni. Végül is így volt jó minden, ahogy történt. Viszont eljött a készülődés ideje és némileg azért megnyugszik, mikor látja, hogy Nittánál kés is van és figyel. *
- Csak ügyesen.
* Útnak indul és szép zsákmánnyal tér vissza. Meg egy farkaskölyökkel, aki igencsak soványka. Nitta előtt megállva néhány dolgon meglepődik. Az egyik az, hogy "haza hozott". Végül is, itt táboroztak le, de nem mondaná még igazán otthonnak. Még akkor sem, ha az elmúlt években neki mindig ez a sátor volt az otthona. A másik azok Nitta könnybe lábadó szemei. *
- A nyakbőrénél fogva tartom, az anyja is így cipelné, ha élne, neki ez a megszokott és nem is fáj.
* Mondja higgadtan, de azért átadja a lány kezébe a kölyköt. *
- Tessék, vigyázz rá. Addig megnyúzom az egyik nyulat.
* Leteszi a begyűjtött vadakat a tűz mellé, tarisznyáját is mellé teszi. Fegyvereitől és vértjétől is megválik és nekigyürkőzik. Az első nyulat megfosztja bundájától a tó partjánál, hogy ne a sátornál "mészároljon". Az egyik combját lenyesi és még a csontjától is megfosztja, hogy csak a húst adják oda a kölyöknek. *
- Szerintem már evett húst egyedül. Ha nem lenne olyan sovány, már szép nagy kölyök lenne.
* Elébe is teszi, hogy a kölyök magától próbáljon meg enni. Addig ő foglalkozik ezzel a nyúllal, meg a másikkal és a fácánnal. Nyúz és kopaszt, belez. Végül lemos mindent és várja, éhes-e még a kölyök? Közben kipakolja a tarisznyájából az almákat, a Holdsajtokat, málnát és epret is előszedegeti. A maguk reggelijével vár addig, míg a farkas éhségét el nem verik. *
5355. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 15:45:37
Üzenet elküldve: 2015-09-14 15:45:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*A nagyon kurta sor zárásaként lovagol hátul. Vagyis hát a Kagan Manuri páros mögött, diszkréten valamivel lemaradva mögöttük. Természetesen azért nem mérföldekről követi őket, még nagyon a hangját se kell felemelnie senkinek, ha hívni akarja. Mellesleg kifejezetten örül, hogy lóháton teszik meg a távot, lévén ő is kifejezetten rühelli a hajózást. Ugyan nem próbálta még, de már a látványt utálja, meg a gondolatot, hogy elsüllyednek. Mert amilyen szerencséje van, ez történne. Ez esetben nemhogy a viselt páncél, amitől nem egy pillanat megszabadulna, lenne veszte, hanem azon aprócska dolog, hogy nem tud úszni.*
*A nagyon kurta sor zárásaként lovagol hátul. Vagyis hát a Kagan Manuri páros mögött, diszkréten valamivel lemaradva mögöttük. Természetesen azért nem mérföldekről követi őket, még nagyon a hangját se kell felemelnie senkinek, ha hívni akarja. Mellesleg kifejezetten örül, hogy lóháton teszik meg a távot, lévén ő is kifejezetten rühelli a hajózást. Ugyan nem próbálta még, de már a látványt utálja, meg a gondolatot, hogy elsüllyednek. Mert amilyen szerencséje van, ez történne. Ez esetben nemhogy a viselt páncél, amitől nem egy pillanat megszabadulna, lenne veszte, hanem azon aprócska dolog, hogy nem tud úszni.*
5354. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 14:45:35
Üzenet elküldve: 2015-09-14 14:45:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
*Nincs azzal semmi baj, ha valaki más, Nitta épp eleget csavargott a világban, hogy tudja, nincs két egyforma ember, vagy elf akár, ha már itt tartunk. A körülmények, a születés, a neveltetés, az egyéni tapasztalatok mindenkit mássá formálnak. A világ épp ettől szép, vagy éppen csúf, ha olyan alakokkal akad össze az ember.*
~Viszont pont ezért, talán pont ezért tudok esélyt adni neki. Mert látom, hogy Lorsan nem olyan, mint azok ketten. Hogy veszélytelen lenne? Korántsem. De nem rám veszélyes. Illetve dehogynem. Csak nem úgy!~
- Mégis? *Nitta meglepetten kérdez vissza, de aztán lassan elmosolyodik, és bólint.* Azt hittem kitalálom. Egy villanás, egy zöld szempár. De nem volt sok időm keresgetni, kihez tartozhat. A verseny nem állt meg.
*Újra felidéződik benne az a pár perc, az akadályok. A végén a jég, amire majdnem ráfagyott, és az, hogy közben végig úgy érezte, mintha bizseregne a tarkója.*
- Akkor mégiscsak jól éreztem. Amikor megkaptam az érmet láttalak *vallja be ő is halkan.* De utána már nem. Eltűntél.
~Ezért is bambultam el annyira, és aztán mégis... ~
*Maga előtt immár nem tagadja a lány, hogy nagyon is örült, mikor kiderült, hogy épp ebbe a férfiba botlott bele. Már akkor, ott a fürdőház előtt is úgy érezte, a csuklyás idegen nem akar neki rosszat, és mostanra ebben már teljesen biztos. De az, hogy Lorsan is megérezhetett valamit, hogy imádkozott érte, ez újdonság a számára. Az elf szemébe néz, felfénylik a mosolya.*
- Köszönöm, lehet ez is kellett hozzá.
*A válasz Szelíddel kapcsolatban örömmel tölti el, a lóra pillant, szinte felméri őt, aprót biccent.*
~Eljöhet az ideje.~
*Megmagyarázni nem tudná, hogy miért, de úgy érzi, az a válasz bizakodásra adhat okot mindkettejük, illetve inkább mindhármuk, hiszen beleszámolja a lovat is, számára.
Aztán persze mindketten dolog után látnak. Nitta komolyan bólint, mikor Lorsan elbúcsúzik tőle.*
- Rendben. Én itt leszek a parton, látótávolságnál messzebb nem megyek. Én nálam van a tőr.
*Sőt, Lorsan ha oda pillant, láthatja, hogy Nitta elővigyázatosan felcsatolta az alkarvédőit is, és bár páncélt nem öltött, de azért így sem védtelen, főleg azzal a tudással, amit a Barakkban szerzett. Nitta ezzel mutatja, hogy körültekintő és éber, és talán nem hidegen végiggondolva, de mégis valahol megnyugtatásnak is szánja a gesztust Lorsannak.*
~Felkészültem! Látod? Nem védtelenül hagysz itt.~
*Lorsan beveszi magát az erdőbe, de Nitta sem tétlenkedik, tűzrevalót gyűjt, de közben talál egy tojást is begyűjtenie, hála egy figyelmetlen wywardnak, ami talán úgy gondolta, a sűrű bozót elég védelem a fészkének és így óvatlanul magára hagyta azt.
A lány visszaviszi a kis táborukhoz a tojást is, de útközben felfigyel egy szedresre. A vadszeder szereti a vízpartokat és így nyár végén kényezteti az éhes vándort. Nitta, mókás-e vagy sem, a sisakjába szed belőle. Lehet, hogy Lorsannak van valami lábasféléje, majd megérdeklődi, mert akkor bizony még fenségesebb meglepetést alkothatna, mint amire most készül.*
~Vajon mit szól majd hozzá Lorsan?~
*Ő maga nem agyal sokat használja-e ilyesmire a vértjét, nem az első eset, hogy megteszi. Tűzet rak, de úgy, hogy aránylag sok hamu legyen majd, a sok forró hamu fontos.
A vért homorulatában összekever egy picike lisztet, és cseppnyi sót, majd a zacskókat visszasüllyeszti a motyójába, jól megnézve, immár milyen kevés maradt a készleteiből, a kulacsából vizet löttyint hozzá, és végén feláldozza a tojást is a cél érdekében. Annyi esze van persze, hogy mikor megtöri megszagolja, hogy se nem záp, se nem véres.
Az eredmény kevéske tészta lesz, amit végül négy egyenlő darabra oszt, a két tenyere között lapít ki, majd az így készült kenyérkéknek a forró hamuban kotor fészket a tőrével, hogy átsülhessenek.
Aztán csak vár türelemmel, várja, hogy a kenyérkék elkészüljenek, és Lorsan visszatérjen hozzá.
A nap már magasra kúszik a vándorútján, mire meghallja az elf lépteit, mosolyogva áll talpra és indul elé, látja nem üres kézzel jött. De a tekintete a férfi arcáról nem a zsákmányra, a nyulakra, vagy a fácánra siklik, hanem a markában nyüszögő apró kölyökállatra.*
- Te hazahoztál egy farkaskölyköt? *Nitta hangja döbbent, a szavai akár vádlók is lehetnének, ha valaki nem nézne az arcára. A lány ugyanis szó szerint könnybe lábadó szemekkel nézi a sovány kis bundást.*
- Jaj! Ne tarts már úgy, add ide! Ennie kell!
*Lorsan elé siet, és máris nyújtja a kezeit a piciért.
Igaz Lorsan is az elárvult vad etetéséről beszélt, de most majd akár neki is foghat a nyulak nyúzásának, ha Nitta veszi át a kölök pátyolását.*
*Nincs azzal semmi baj, ha valaki más, Nitta épp eleget csavargott a világban, hogy tudja, nincs két egyforma ember, vagy elf akár, ha már itt tartunk. A körülmények, a születés, a neveltetés, az egyéni tapasztalatok mindenkit mássá formálnak. A világ épp ettől szép, vagy éppen csúf, ha olyan alakokkal akad össze az ember.*
~Viszont pont ezért, talán pont ezért tudok esélyt adni neki. Mert látom, hogy Lorsan nem olyan, mint azok ketten. Hogy veszélytelen lenne? Korántsem. De nem rám veszélyes. Illetve dehogynem. Csak nem úgy!~
- Mégis? *Nitta meglepetten kérdez vissza, de aztán lassan elmosolyodik, és bólint.* Azt hittem kitalálom. Egy villanás, egy zöld szempár. De nem volt sok időm keresgetni, kihez tartozhat. A verseny nem állt meg.
*Újra felidéződik benne az a pár perc, az akadályok. A végén a jég, amire majdnem ráfagyott, és az, hogy közben végig úgy érezte, mintha bizseregne a tarkója.*
- Akkor mégiscsak jól éreztem. Amikor megkaptam az érmet láttalak *vallja be ő is halkan.* De utána már nem. Eltűntél.
~Ezért is bambultam el annyira, és aztán mégis... ~
*Maga előtt immár nem tagadja a lány, hogy nagyon is örült, mikor kiderült, hogy épp ebbe a férfiba botlott bele. Már akkor, ott a fürdőház előtt is úgy érezte, a csuklyás idegen nem akar neki rosszat, és mostanra ebben már teljesen biztos. De az, hogy Lorsan is megérezhetett valamit, hogy imádkozott érte, ez újdonság a számára. Az elf szemébe néz, felfénylik a mosolya.*
- Köszönöm, lehet ez is kellett hozzá.
*A válasz Szelíddel kapcsolatban örömmel tölti el, a lóra pillant, szinte felméri őt, aprót biccent.*
~Eljöhet az ideje.~
*Megmagyarázni nem tudná, hogy miért, de úgy érzi, az a válasz bizakodásra adhat okot mindkettejük, illetve inkább mindhármuk, hiszen beleszámolja a lovat is, számára.
Aztán persze mindketten dolog után látnak. Nitta komolyan bólint, mikor Lorsan elbúcsúzik tőle.*
- Rendben. Én itt leszek a parton, látótávolságnál messzebb nem megyek. Én nálam van a tőr.
*Sőt, Lorsan ha oda pillant, láthatja, hogy Nitta elővigyázatosan felcsatolta az alkarvédőit is, és bár páncélt nem öltött, de azért így sem védtelen, főleg azzal a tudással, amit a Barakkban szerzett. Nitta ezzel mutatja, hogy körültekintő és éber, és talán nem hidegen végiggondolva, de mégis valahol megnyugtatásnak is szánja a gesztust Lorsannak.*
~Felkészültem! Látod? Nem védtelenül hagysz itt.~
*Lorsan beveszi magát az erdőbe, de Nitta sem tétlenkedik, tűzrevalót gyűjt, de közben talál egy tojást is begyűjtenie, hála egy figyelmetlen wywardnak, ami talán úgy gondolta, a sűrű bozót elég védelem a fészkének és így óvatlanul magára hagyta azt.
A lány visszaviszi a kis táborukhoz a tojást is, de útközben felfigyel egy szedresre. A vadszeder szereti a vízpartokat és így nyár végén kényezteti az éhes vándort. Nitta, mókás-e vagy sem, a sisakjába szed belőle. Lehet, hogy Lorsannak van valami lábasféléje, majd megérdeklődi, mert akkor bizony még fenségesebb meglepetést alkothatna, mint amire most készül.*
~Vajon mit szól majd hozzá Lorsan?~
*Ő maga nem agyal sokat használja-e ilyesmire a vértjét, nem az első eset, hogy megteszi. Tűzet rak, de úgy, hogy aránylag sok hamu legyen majd, a sok forró hamu fontos.
A vért homorulatában összekever egy picike lisztet, és cseppnyi sót, majd a zacskókat visszasüllyeszti a motyójába, jól megnézve, immár milyen kevés maradt a készleteiből, a kulacsából vizet löttyint hozzá, és végén feláldozza a tojást is a cél érdekében. Annyi esze van persze, hogy mikor megtöri megszagolja, hogy se nem záp, se nem véres.
Az eredmény kevéske tészta lesz, amit végül négy egyenlő darabra oszt, a két tenyere között lapít ki, majd az így készült kenyérkéknek a forró hamuban kotor fészket a tőrével, hogy átsülhessenek.
Aztán csak vár türelemmel, várja, hogy a kenyérkék elkészüljenek, és Lorsan visszatérjen hozzá.
A nap már magasra kúszik a vándorútján, mire meghallja az elf lépteit, mosolyogva áll talpra és indul elé, látja nem üres kézzel jött. De a tekintete a férfi arcáról nem a zsákmányra, a nyulakra, vagy a fácánra siklik, hanem a markában nyüszögő apró kölyökállatra.*
- Te hazahoztál egy farkaskölyköt? *Nitta hangja döbbent, a szavai akár vádlók is lehetnének, ha valaki nem nézne az arcára. A lány ugyanis szó szerint könnybe lábadó szemekkel nézi a sovány kis bundást.*
- Jaj! Ne tarts már úgy, add ide! Ennie kell!
*Lorsan elé siet, és máris nyújtja a kezeit a piciért.
Igaz Lorsan is az elárvult vad etetéséről beszélt, de most majd akár neki is foghat a nyulak nyúzásának, ha Nitta veszi át a kölök pátyolását.*
5353. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:03:41
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:03:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Manurinak nem mond túl sokat egyik sem. Nem akarná ezt így kimondani, vagy beismerni, de őt el tudnák kavarni a következő leágazásnál is, annyira nem ért az erdőjáráshoz. Nagy bajban nem lenne a város közelében, de azért messzebb már lennének gondjai.
Nem gondolta volna, hogy Gidralds lovaglóleckéi helyett éles terepen fog megtanulni lovagolni. Még a csini kis lovaglóruháját sem tudta elkészíttetni, a vágyott paripának meg egyelőre se híre, se hamva.*
-Egyébként. Mennyire hosszú az út?
*Kérdezi kicsit bizonytalanul hátasa sörényét markolva.*
*Manurinak nem mond túl sokat egyik sem. Nem akarná ezt így kimondani, vagy beismerni, de őt el tudnák kavarni a következő leágazásnál is, annyira nem ért az erdőjáráshoz. Nagy bajban nem lenne a város közelében, de azért messzebb már lennének gondjai.
Nem gondolta volna, hogy Gidralds lovaglóleckéi helyett éles terepen fog megtanulni lovagolni. Még a csini kis lovaglóruháját sem tudta elkészíttetni, a vágyott paripának meg egyelőre se híre, se hamva.*
-Egyébként. Mennyire hosszú az út?
*Kérdezi kicsit bizonytalanul hátasa sörényét markolva.*
5352. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:58:09
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:58:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Titokban engem a hajnal figyel//
*Mogorván biccent, egyelőre elfogadja Manuri válaszát.*
- Rendben. Siess!
//Hazafelé//
*A nap aranyló sugarai már egy ideje kellemesen melengetik a triót, de a korong még éppen csak elkezdett dél felé kúszni - hosszú órákba telik, míg zenitjére ér, mikor Kagan és két kísérője már elhagyja Arthenior déli határát. Mivel a vezér gyűlöli a hajózás (mert még annyira sem ura sorsának, mint egyébként), lovon haladnak.*
- A Tharg ösvényen haladunk majd lefelé, egészen a Gázlóig. Látogatást teszünk majd Kalácsfalván is, mielőtt Amon Ruadhra térünk. *a vezér szavai előre meghatározták az útvonalat, így a két nő is pontosan tudja már, merre fognak menni.*
*Mogorván biccent, egyelőre elfogadja Manuri válaszát.*
- Rendben. Siess!
//Hazafelé//
*A nap aranyló sugarai már egy ideje kellemesen melengetik a triót, de a korong még éppen csak elkezdett dél felé kúszni - hosszú órákba telik, míg zenitjére ér, mikor Kagan és két kísérője már elhagyja Arthenior déli határát. Mivel a vezér gyűlöli a hajózás (mert még annyira sem ura sorsának, mint egyébként), lovon haladnak.*
- A Tharg ösvényen haladunk majd lefelé, egészen a Gázlóig. Látogatást teszünk majd Kalácsfalván is, mielőtt Amon Ruadhra térünk. *a vezér szavai előre meghatározták az útvonalat, így a két nő is pontosan tudja már, merre fognak menni.*
5351. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:09:53
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:09:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kő kövön //
*Szemöldökét felvonva, kétkedve nézi végig a lapos kavics lehulltát, és amint az lágy fodrokat vetve elsüllyed a tóban újat, mélyebbet morran. Egy ideje ugyanazon az úton járnak már Rilaival és némileg szorosabb is kettejük köteléke mint pusztán két kalandozóé, akiket a sorskerék egymás mellé helyezett, hogy a világot alakító események hatalmas szerkezetében elláthassák a feladatukat; a félszemű szótlansága sokkal vészjósabb lehet, mintha nyílt szóval és fennhangon adja környezete tudtára dühét.
Se Amon Ruadhon, sem azóta, hogy eljöttek onnét nem engedett teret annak a Valaminek, ami tökéletesen képes adaptálódni minden élethelyzethez. A zsoldosélettel ölelte magához, amikor még nem volt több egy érzés halvány árnyékánál. Khan lehelt belé életet adó erőt: minden legyőzött ellenfél csak hozzájárult ahhoz, hogy a harcos-szív démona biztos lábat vessen odabent. Azok, akik úgy vállalják a hivatásukat mint a szemkötős martalóc, tudják, hogy éltük végórájáig velük lesz a Bestia.
Az, amit Rilai utoljára (és először) érezhetett a férfi lényéből sugározni, most megint felbukkanhat, noha a fókuszában ezúttal nem ő áll. A gyilkolásra kész emberek jéghideg aurája egyre kövérebb burokként nyeli magába a középütt álló férfit. Az a Khan, akit a férfi most hátrahagy biztos benne, hogy Rilait rémíteni-taszítani fogja a szörnyeteg, akit maga lakatott jól saját lelkiismeretén az elmúlt másfél dekád alatt.*
~ Bocsáss meg érte. ~
*Mintha szem elől is tévesztené közben azt, hogy elsődleges céljuk a szorongatott helyzetből való kimenekedés volt. Minden mozdulata kristályosan tisztának, leegyszerűsödöttnek tűnhet. Merthogy nem szól többé semmit, csupán teszi, amire felhatalmazást adott önszántából a vérből fogant Bestiának. Teste mellé siklik a kard, ázott földrögök fordulnak ki bakancsának talpa alól, ahogy odahagyja a tétlen várakozást. A segítségükre siető társak megteszik időközben, amit megtehetnek, de ha lehetőségében áll változtatni bármin is, azt saját kezűleg fogja intézni.
Rilai több alkalommal is említette Vinerrának, hogy milyen hírrel is bírnak ők ketten; Gabrien és Khan.
Egy heves mozdulat, vagy a férfi maga a felelős-e érte, a szemét takaró kötés elereszt és a következő lépésnél a sárba hull. Az eddig takart szem feneketlennek tűnő sötétségéből rőt fény születik, mintha az eddig ott székelő homály is visszát fújna attól, ami szabadjára eresztetett. A mocsárvidék torzszüleményeinek vörös tekintete a háború szörnyetegéével szemben.
A boszorkány meg akarja ismerni a férfi erejét és gyorsaságát? A kényelmesnek tempójúnak ható lépdelésből gyorsan vált iramot, s szel át távolságot, nem sokra rá pedig remélhetően húst, ínakat és szövetet is.
Ölni akar.*
*Szemöldökét felvonva, kétkedve nézi végig a lapos kavics lehulltát, és amint az lágy fodrokat vetve elsüllyed a tóban újat, mélyebbet morran. Egy ideje ugyanazon az úton járnak már Rilaival és némileg szorosabb is kettejük köteléke mint pusztán két kalandozóé, akiket a sorskerék egymás mellé helyezett, hogy a világot alakító események hatalmas szerkezetében elláthassák a feladatukat; a félszemű szótlansága sokkal vészjósabb lehet, mintha nyílt szóval és fennhangon adja környezete tudtára dühét.
Se Amon Ruadhon, sem azóta, hogy eljöttek onnét nem engedett teret annak a Valaminek, ami tökéletesen képes adaptálódni minden élethelyzethez. A zsoldosélettel ölelte magához, amikor még nem volt több egy érzés halvány árnyékánál. Khan lehelt belé életet adó erőt: minden legyőzött ellenfél csak hozzájárult ahhoz, hogy a harcos-szív démona biztos lábat vessen odabent. Azok, akik úgy vállalják a hivatásukat mint a szemkötős martalóc, tudják, hogy éltük végórájáig velük lesz a Bestia.
Az, amit Rilai utoljára (és először) érezhetett a férfi lényéből sugározni, most megint felbukkanhat, noha a fókuszában ezúttal nem ő áll. A gyilkolásra kész emberek jéghideg aurája egyre kövérebb burokként nyeli magába a középütt álló férfit. Az a Khan, akit a férfi most hátrahagy biztos benne, hogy Rilait rémíteni-taszítani fogja a szörnyeteg, akit maga lakatott jól saját lelkiismeretén az elmúlt másfél dekád alatt.*
~ Bocsáss meg érte. ~
*Mintha szem elől is tévesztené közben azt, hogy elsődleges céljuk a szorongatott helyzetből való kimenekedés volt. Minden mozdulata kristályosan tisztának, leegyszerűsödöttnek tűnhet. Merthogy nem szól többé semmit, csupán teszi, amire felhatalmazást adott önszántából a vérből fogant Bestiának. Teste mellé siklik a kard, ázott földrögök fordulnak ki bakancsának talpa alól, ahogy odahagyja a tétlen várakozást. A segítségükre siető társak megteszik időközben, amit megtehetnek, de ha lehetőségében áll változtatni bármin is, azt saját kezűleg fogja intézni.
Rilai több alkalommal is említette Vinerrának, hogy milyen hírrel is bírnak ők ketten; Gabrien és Khan.
Egy heves mozdulat, vagy a férfi maga a felelős-e érte, a szemét takaró kötés elereszt és a következő lépésnél a sárba hull. Az eddig takart szem feneketlennek tűnő sötétségéből rőt fény születik, mintha az eddig ott székelő homály is visszát fújna attól, ami szabadjára eresztetett. A mocsárvidék torzszüleményeinek vörös tekintete a háború szörnyetegéével szemben.
A boszorkány meg akarja ismerni a férfi erejét és gyorsaságát? A kényelmesnek tempójúnak ható lépdelésből gyorsan vált iramot, s szel át távolságot, nem sokra rá pedig remélhetően húst, ínakat és szövetet is.
Ölni akar.*
5350. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 19:53:44
Üzenet elküldve: 2015-09-13 19:53:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
* Végül is mind másmilyenek és nem csak azért, mert elf, vagy ember valaki. Így van ez jól és legalább ő most egy üdítő kivétel Nitta számára. Sok dologban legalábbis. Most pedig várja, hogy mit is akar kérdezni, vagy mondani Nitta? Mire ennek végére ér, elmosolyodik. *
- Szóval mégis észrevettél. Mondjuk távol ültem a medencétől, a pódiumon, de én jobban láttalak elf szemeimmel.
- Annál a körnél ültem be és hamar felkeltetted a kíváncsiságom. Láttam, hogy jó úszó vagy és hogy lehetnél még jobb is. Figyeltelek és igen, szóval, egész jól láttam mindent, na meg. Szurkoltam neked.
* Állát megdörgölve, kicsit szégyellősen, de bevallja. *
- Régóta nem imádkoztam már senkiért. Nem első helyért, hanem hogy elérd, amit el akarsz érni.
- Szerintem lehet csikója.
* Csak még kanca nem akadt, aki a lovának "társa" lenne. Kilábal Nittával a vállán a vízből, majd eldől, ki merre. Mindketten felöltöznek és megszárítkoznak, amennyire lehet. Úgyhogy az erdőig még együtt mennek. *
- Igyekszem azért vissza.
* Vesz rövidke búcsút a lánytól, legalábbis reméli, hogy hamar végezni fog. Az erdő belseje felé tart és igen hamar vált át a járása halk léptekké. Háta meggörnyed, s a növényzetet, és a köztük megbúvó nyomokat vizslatja. Viszonylag gyorsan halad még az elején és nem is akar túlságosan az erdő mélyére hatolni, úgyhogy a reménytelibb irányokba fordul, kering.
S az út alatt felkapaszkodik egy fára, tarisznyájába szép almákat szedeget. A földön folytatja útját és néhány nyomra felfigyelve hurokból állít csapdát. Tovább megy, megjegyezve a helyet. Java részben most a gyűjtögetésre figyel és hagy időt a csapdának. Almával pakol fel, Holdsajtokkal és sikerül néhány málnát és epret is begyűjtenie. Ez a kései nyári idő még épp kedvez nekik és most, hogy így "egyedül" van, eszébe jut a tél. És az, hogy mi is lesz akkor? Eddig könnyű volt, egyedül a lovával, de most nincs egyedül és hát nem biztos, hogy télen megint a régi nótát fújja a hideg szél. Kicsit elmereng és tovább megy, mint szerette volna. Viszont felfigyel egy érdekes jelzésre, amit az egyik fa törzsébe véstek. Ezt felismeri. ~Dharren.~ Szóval járt erre a férfi, úgy látszik folytatja azt, amit ők ketten elkezdtek. Megtisztítja a környéket a farkasok javától és felméri a "furcsább" lények jelenlétét. ~Szóval van itt egy csapda.~ Meg is találja a vermet, de az teljesen üres még. Tovább keresgél ezen a vonalon és talál néhány hasonló csapdát, mint amit ő állított fel. Az egyikben csipog még egy úgyszólván frissen fogott fácán. Kiszedi a csapdából és megfolytja, hurkot kötve a lábaira a hátára akasztja, hogy ne zavarja. A továbbiakban talál még két nyulat és reméli, hogy Dharren nem lesz mérges azért, mert ledézsmálja a csapdáit. Viszont azokat vissza is állítja, hogy új zsákmányt teremjen. Ez jól is jön most, legalább nem egymaga dolgozik és könnyebben tud élelmet gyűjteni magának és Nittának. Gondja viszont ott kezdődik, hogy farkasok nyomára talál. Hajítóbárdját készenlétbe helyezve inkább követni próbálja a nyomokat, de egy idő után azok elmosódtak. Nem lehetnek már a közelben, erre gondol megnyugodva, mikor megrezzen a háta mögött az egyik bokorsor. Megpördülve várja, hogy támadjon rá valami, vagy fedje fel magát valami elkószált jószág. Némi mozgolódás után csak halk nyüszögést hall. ~Lehet mókus, vagy valami apró madár kapirgál a bokor alatt.~ Nem ereszti le a fegyverét, de közelebb lép. Óvatosan húzza el bal lábával a bokor ágait. Egy farkaskölyök. Valamit rágcsál, talál falat lehet. Annyira már nem kicsi, hogy csak anyjától kapjon enni, nagyobb már, csak rémesen sovány. Leguggol szemben vele és egy ideig nézi a tökmagot. Megölje? Áh. Valamiért életben hagyja, sőt, addig tartja elé a kezét, amíg a kölyök közelebb nem mászik hozzá. Akkor elmarja a nyakbőrénél és felkapja. Anyja is így cipelné, szóval ezzel nincsenek gondjai a kölyöknek. Magával viszi, a zsákmánnyal együtt és most már kicsit tempósabban szedi hosszú lábait. Na nem rohan azért, mert akkor a kölyök neki áll megint nyüszögni. A táborhoz, a legelésző lovához és Nittához úgy tér vissza, hogy van a hátán két nyúl, egy fácán. Bal markában pedig ott lóg a farkaskölyök. *
- Hát, szóval. Nem akartam otthagyni. Az egyik nyúlcombot oda adnám neki hamar, mert piszok sovány ez a kölyök.
* Végül is mind másmilyenek és nem csak azért, mert elf, vagy ember valaki. Így van ez jól és legalább ő most egy üdítő kivétel Nitta számára. Sok dologban legalábbis. Most pedig várja, hogy mit is akar kérdezni, vagy mondani Nitta? Mire ennek végére ér, elmosolyodik. *
- Szóval mégis észrevettél. Mondjuk távol ültem a medencétől, a pódiumon, de én jobban láttalak elf szemeimmel.
- Annál a körnél ültem be és hamar felkeltetted a kíváncsiságom. Láttam, hogy jó úszó vagy és hogy lehetnél még jobb is. Figyeltelek és igen, szóval, egész jól láttam mindent, na meg. Szurkoltam neked.
* Állát megdörgölve, kicsit szégyellősen, de bevallja. *
- Régóta nem imádkoztam már senkiért. Nem első helyért, hanem hogy elérd, amit el akarsz érni.
- Szerintem lehet csikója.
* Csak még kanca nem akadt, aki a lovának "társa" lenne. Kilábal Nittával a vállán a vízből, majd eldől, ki merre. Mindketten felöltöznek és megszárítkoznak, amennyire lehet. Úgyhogy az erdőig még együtt mennek. *
- Igyekszem azért vissza.
* Vesz rövidke búcsút a lánytól, legalábbis reméli, hogy hamar végezni fog. Az erdő belseje felé tart és igen hamar vált át a járása halk léptekké. Háta meggörnyed, s a növényzetet, és a köztük megbúvó nyomokat vizslatja. Viszonylag gyorsan halad még az elején és nem is akar túlságosan az erdő mélyére hatolni, úgyhogy a reménytelibb irányokba fordul, kering.
S az út alatt felkapaszkodik egy fára, tarisznyájába szép almákat szedeget. A földön folytatja útját és néhány nyomra felfigyelve hurokból állít csapdát. Tovább megy, megjegyezve a helyet. Java részben most a gyűjtögetésre figyel és hagy időt a csapdának. Almával pakol fel, Holdsajtokkal és sikerül néhány málnát és epret is begyűjtenie. Ez a kései nyári idő még épp kedvez nekik és most, hogy így "egyedül" van, eszébe jut a tél. És az, hogy mi is lesz akkor? Eddig könnyű volt, egyedül a lovával, de most nincs egyedül és hát nem biztos, hogy télen megint a régi nótát fújja a hideg szél. Kicsit elmereng és tovább megy, mint szerette volna. Viszont felfigyel egy érdekes jelzésre, amit az egyik fa törzsébe véstek. Ezt felismeri. ~Dharren.~ Szóval járt erre a férfi, úgy látszik folytatja azt, amit ők ketten elkezdtek. Megtisztítja a környéket a farkasok javától és felméri a "furcsább" lények jelenlétét. ~Szóval van itt egy csapda.~ Meg is találja a vermet, de az teljesen üres még. Tovább keresgél ezen a vonalon és talál néhány hasonló csapdát, mint amit ő állított fel. Az egyikben csipog még egy úgyszólván frissen fogott fácán. Kiszedi a csapdából és megfolytja, hurkot kötve a lábaira a hátára akasztja, hogy ne zavarja. A továbbiakban talál még két nyulat és reméli, hogy Dharren nem lesz mérges azért, mert ledézsmálja a csapdáit. Viszont azokat vissza is állítja, hogy új zsákmányt teremjen. Ez jól is jön most, legalább nem egymaga dolgozik és könnyebben tud élelmet gyűjteni magának és Nittának. Gondja viszont ott kezdődik, hogy farkasok nyomára talál. Hajítóbárdját készenlétbe helyezve inkább követni próbálja a nyomokat, de egy idő után azok elmosódtak. Nem lehetnek már a közelben, erre gondol megnyugodva, mikor megrezzen a háta mögött az egyik bokorsor. Megpördülve várja, hogy támadjon rá valami, vagy fedje fel magát valami elkószált jószág. Némi mozgolódás után csak halk nyüszögést hall. ~Lehet mókus, vagy valami apró madár kapirgál a bokor alatt.~ Nem ereszti le a fegyverét, de közelebb lép. Óvatosan húzza el bal lábával a bokor ágait. Egy farkaskölyök. Valamit rágcsál, talál falat lehet. Annyira már nem kicsi, hogy csak anyjától kapjon enni, nagyobb már, csak rémesen sovány. Leguggol szemben vele és egy ideig nézi a tökmagot. Megölje? Áh. Valamiért életben hagyja, sőt, addig tartja elé a kezét, amíg a kölyök közelebb nem mászik hozzá. Akkor elmarja a nyakbőrénél és felkapja. Anyja is így cipelné, szóval ezzel nincsenek gondjai a kölyöknek. Magával viszi, a zsákmánnyal együtt és most már kicsit tempósabban szedi hosszú lábait. Na nem rohan azért, mert akkor a kölyök neki áll megint nyüszögni. A táborhoz, a legelésző lovához és Nittához úgy tér vissza, hogy van a hátán két nyúl, egy fácán. Bal markában pedig ott lóg a farkaskölyök. *
- Hát, szóval. Nem akartam otthagyni. Az egyik nyúlcombot oda adnám neki hamar, mert piszok sovány ez a kölyök.
5349. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 19:03:54
Üzenet elküldve: 2015-09-13 19:03:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kitiri//
*Lassan, óvatosan szeli át a rengeteget. Állatok vagy más élőlények után kutat. Útközben letépkedett növényeket pillant meg, s lábnyomokat vesz észre. Egy nőt lát meg maga előtt pár méterre. Ugyanazt, akit még a tisztáson pillantott meg. Először lassú léptekkel, majd mikor már közelebbről is megfigyelhette, s nem találta feltétlen ártalmasnak, odasiet hozzá, s vállára teszi kezét.*
-Üdvözöllek! Aradeion a nevem. Erre jártam, s megpilantottalak. Megtudhatom merre visz az utad?- *Kérdezi, s mélyen szemeibe tekint.*
*Lassan, óvatosan szeli át a rengeteget. Állatok vagy más élőlények után kutat. Útközben letépkedett növényeket pillant meg, s lábnyomokat vesz észre. Egy nőt lát meg maga előtt pár méterre. Ugyanazt, akit még a tisztáson pillantott meg. Először lassú léptekkel, majd mikor már közelebbről is megfigyelhette, s nem találta feltétlen ártalmasnak, odasiet hozzá, s vállára teszi kezét.*
-Üdvözöllek! Aradeion a nevem. Erre jártam, s megpilantottalak. Megtudhatom merre visz az utad?- *Kérdezi, s mélyen szemeibe tekint.*
5348. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 17:29:28
Üzenet elküldve: 2015-09-13 17:29:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
– Micsoda érvelés! *vigyorodik el Norke.* De ha jobban belegondolok, tökéletesen igazad van. ~Eddig ebbe így sosem gondoltam bele.
Pedig talán kellett volna, akkor tudnám, hogy aki nem akart szóra bírni, azt valójában sosem érdekeltem, Aki hibának állította ezt be, annak sosem számítottam eléggé, hogy ennek ellenére akarjon megismerni.~
– Én sem, de jó érzés. Úgy értem… *Norke az, aki most keresi a szavakat*, úgy értem ez így jó, együtt lenni, beszélgetni. Meg minden.
*Pedig ez nagy szó a férfi részéről, mert nem az a fajta, aki csak azért hajszolná a nőtársaságot, hogy ne legyen egymaga. Ennyire nem függő és az egyedüllétet is jól tolerálja, ha meg épp fizikálisan szüksége lenne valakire, azért olyan rosszul nem néz ki, hogy ne találna készséges vászoncselédet.
Tehát semmi oka nincs arra, hogy olyan emberrel, vagy jelen helyzetben inkább olyan nővel töltse az idejét, akit nem kedvel, vagy akit un.*
– Akkor jó *bólint, és örül, hogy nagyjából ugyanazt gondolják.
Nem akarja megjátszani magát, és nem szeretné, ha a lány tenne hasonló módon. Elege van már a hazugságokból.
Ahogy az álszemérmességet se bírja, de Sayua nem csak megjátssza a dolgot. Ennyire nem gondolja jó színésznőnek.*
~Ő is megmondta, hogy nem lennék jó ripacs. Ez van.~
– Nem, tényleg nem az, ha visszaveszed a cipődet nem is lesz semmi baj, holnapra már szinte be is gyógyul, úgy vélem *biztosítja a lányt.
És persze örül, maga miatt is, hogy nem kell késlekedniük, de Sayua miatt is, hogy nem lesznek igazán nagy fájdalmai gyaloglás közben. Igaz, hogy vihette volna a hátán, de az azért rendesen lelassította volna őket.
Aztán persze elköveti a hibát, felnéz a lányra, és úgy is marad, épp csak a szája nem marad tátva és a nyála nem csöppen el.
Azért kínos.
Főleg, mert immár Sayua is észrevette.
Tagadhatná, hogy nem, dehogy ő aztán rá se nézett, de az ordas nagy hazugság lenne, ráadásul teljesen nyilvánvaló hazugság.*
~Hát kit akarok én becsapni?~
– Ne haragudj! *kéri inkább.* Csak az van, az, hogy gyönyörű vagy.
*Na, ezt sem így akarta kifejezni, de nem ám, de legalább most igazat mondott. Már csak reméli, hogy nem ijeszti el a lányt, hogy a vöröske nem fordul sarkon és nem hagyja őt itt a folyóparton.
Nem mintha nem tudná utolérni.*
~Bármikor beérném. Csak jó lenne, ha emiatt nem fordítana hátat.~
*Norke lehajtja a fejét, és a köveket kezdi tanulmányozni az ázott csizmája orra előtt. Hirtelen még odáig sem terjed, hogy esetleg le kéne vennie a lábbelijét és kiönteni belőle a folyóvizet. Azt várja, hogy a lány reagáljon valamit.*
– Micsoda érvelés! *vigyorodik el Norke.* De ha jobban belegondolok, tökéletesen igazad van. ~Eddig ebbe így sosem gondoltam bele.
Pedig talán kellett volna, akkor tudnám, hogy aki nem akart szóra bírni, azt valójában sosem érdekeltem, Aki hibának állította ezt be, annak sosem számítottam eléggé, hogy ennek ellenére akarjon megismerni.~
– Én sem, de jó érzés. Úgy értem… *Norke az, aki most keresi a szavakat*, úgy értem ez így jó, együtt lenni, beszélgetni. Meg minden.
*Pedig ez nagy szó a férfi részéről, mert nem az a fajta, aki csak azért hajszolná a nőtársaságot, hogy ne legyen egymaga. Ennyire nem függő és az egyedüllétet is jól tolerálja, ha meg épp fizikálisan szüksége lenne valakire, azért olyan rosszul nem néz ki, hogy ne találna készséges vászoncselédet.
Tehát semmi oka nincs arra, hogy olyan emberrel, vagy jelen helyzetben inkább olyan nővel töltse az idejét, akit nem kedvel, vagy akit un.*
– Akkor jó *bólint, és örül, hogy nagyjából ugyanazt gondolják.
Nem akarja megjátszani magát, és nem szeretné, ha a lány tenne hasonló módon. Elege van már a hazugságokból.
Ahogy az álszemérmességet se bírja, de Sayua nem csak megjátssza a dolgot. Ennyire nem gondolja jó színésznőnek.*
~Ő is megmondta, hogy nem lennék jó ripacs. Ez van.~
– Nem, tényleg nem az, ha visszaveszed a cipődet nem is lesz semmi baj, holnapra már szinte be is gyógyul, úgy vélem *biztosítja a lányt.
És persze örül, maga miatt is, hogy nem kell késlekedniük, de Sayua miatt is, hogy nem lesznek igazán nagy fájdalmai gyaloglás közben. Igaz, hogy vihette volna a hátán, de az azért rendesen lelassította volna őket.
Aztán persze elköveti a hibát, felnéz a lányra, és úgy is marad, épp csak a szája nem marad tátva és a nyála nem csöppen el.
Azért kínos.
Főleg, mert immár Sayua is észrevette.
Tagadhatná, hogy nem, dehogy ő aztán rá se nézett, de az ordas nagy hazugság lenne, ráadásul teljesen nyilvánvaló hazugság.*
~Hát kit akarok én becsapni?~
– Ne haragudj! *kéri inkább.* Csak az van, az, hogy gyönyörű vagy.
*Na, ezt sem így akarta kifejezni, de nem ám, de legalább most igazat mondott. Már csak reméli, hogy nem ijeszti el a lányt, hogy a vöröske nem fordul sarkon és nem hagyja őt itt a folyóparton.
Nem mintha nem tudná utolérni.*
~Bármikor beérném. Csak jó lenne, ha emiatt nem fordítana hátat.~
*Norke lehajtja a fejét, és a köveket kezdi tanulmányozni az ázott csizmája orra előtt. Hirtelen még odáig sem terjed, hogy esetleg le kéne vennie a lábbelijét és kiönteni belőle a folyóvizet. Azt várja, hogy a lány reagáljon valamit.*
5347. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 17:18:34
Üzenet elküldve: 2015-09-13 17:18:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Belép az Artheniori erdő területére, boldogságtól csillogó szemmel. Boldog, reméli, hogy igaz az amit meséltek neki erről a helyről. Az, hogy szinte minden egyes lépésnél lát az ember -, elf - valamilyen gyógynövényt. Amennyiben ez tényleg így van sokat fog idejárni. Miközben így elmélkedik tekintete össze is találkozik az első Artheniori növénnyel. Mégpedig egy igen nehezen észrevehetőével. Mikor közelebb hajol értelmezi azt amit lát, rájön, hogy egy ezüstcsögővel van dolga. Szakértelemmel eltávolította a növény virágát a többi részétől majd nehezen észrevehető, nem éppen szokványos helyen tárolt tarisznyájába rejti azt. Majd miután végzett, feláll és tovább sétál. Néhány pillanattal később, egy nagyon apró kis tisztáson észrevesz egy másik jellegzetes növényt. Kicsit közelebb érve megállapítja a növény pontos nevét, vérfű. Megszólal: *
- Ezek szerint igazat mondtak, ez a hely tényleg csodálatos. - * Elmosolyodik majd miután a vérfűt is - amiből rendkívül sokat talált, - elteszi tovább áll. *
- Ezek szerint igazat mondtak, ez a hely tényleg csodálatos. - * Elmosolyodik majd miután a vérfűt is - amiből rendkívül sokat talált, - elteszi tovább áll. *
5346. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 11:48:15
Üzenet elküldve: 2015-09-13 11:48:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Már jó pár napja annak, hogy sikerül elszökniük abból a rettentő szállóból, de közben elkeveredtek egymástól. Sajnos Mordach nélkül nemhogy végtelennek és tehetetlennek érzi magát, de az rengetegből sem tud kijutni. Tündér létére nehezen ismeri ki magát idegen erdőben, és most először jár Arthenior környékén. De legalább a természetellenesen sűrű hófehér köd eltűnt, már csak az éjszaka sötét leple akadályozza a haladását. Az orráig sem lát, egyik lábát szorosan a másik után teszi, hogy kitapinthassa a gyökereket. Hosszú, kétoldalt sliccelt, sötétzöld szoknyájánal alját rojtosra szaggatták a bokrok; hasát szabadon hagyó, halványzöld felsőte pedig portól és gyantától mocskos.*
-Most merre?
*Pillant körbe egy nagyon apró tisztáson. Alig két méter sugarú terület, de ez épp elég, hogy a vastag lombkorona megritkuljon annyira, hogy beszökhessen a telihold fénye. Talán jobb ötlet lenne, ha megvárná a reggelt, így esélye sincs kijutni. De nem is éjszakázhat itt, túl veszélyes.*
~Ha az egyik fán el tudnék bújni.~ *Tekintetét körbejáratja a környező fákon.* ~Meg is van!~ *Mosolyodik el egy terebélyes tölgyfa láttán. Könnyedén felkapaszkodik a törzsön, bokáján csak úgy csörögnek a perecek, ahogy mászik felfelé. Felérve hanyatt fekszik az egyik vékonyabb ágon, ami félig-meddig rejtve van az óvatlan pillantásoktól. Biztonságban van, amennyire csak lehet, de nem meri lehunyni a szemét. Méregszín íriszei a leveleket fürkészik, várva, hogy felkeljen a nap, és ismét útnak indulhasson.*
-Most merre?
*Pillant körbe egy nagyon apró tisztáson. Alig két méter sugarú terület, de ez épp elég, hogy a vastag lombkorona megritkuljon annyira, hogy beszökhessen a telihold fénye. Talán jobb ötlet lenne, ha megvárná a reggelt, így esélye sincs kijutni. De nem is éjszakázhat itt, túl veszélyes.*
~Ha az egyik fán el tudnék bújni.~ *Tekintetét körbejáratja a környező fákon.* ~Meg is van!~ *Mosolyodik el egy terebélyes tölgyfa láttán. Könnyedén felkapaszkodik a törzsön, bokáján csak úgy csörögnek a perecek, ahogy mászik felfelé. Felérve hanyatt fekszik az egyik vékonyabb ágon, ami félig-meddig rejtve van az óvatlan pillantásoktól. Biztonságban van, amennyire csak lehet, de nem meri lehunyni a szemét. Méregszín íriszei a leveleket fürkészik, várva, hogy felkeljen a nap, és ismét útnak indulhasson.*
5345. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-13 08:48:38
Üzenet elküldve: 2015-09-13 08:48:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Egyelőre mindenki biztonságban van, de gyűljenek össze a házában és ne jöjjenek ki reggelig. Azt hiszem, találtunk valamit, de semmi biztosan nem tudok most mondani. Menjen!
*Ha tanácsot kért, hát megkapta, jobb is lesz úgy, legalább nem lesznek láb alatt a falusiak, ha komolyra fordul a helyzet.
Miután a falu vezetőjét útjára küldte, visszafordul a szobába és behúzza maga mögött az ajtót, ekkor hallja meg Janey hangját, aki az egyik kép előtt áll. Most már szokatlanul hosszú ideje.*
- Mit találtál?
*Kérdi mellé lépve, egyelőre figyelmet sem fordítva a képnek. Amikor meghallja a kérdést és a fennálló helyzetet, nem hisz a fülének, egy ilyen komoly helyzetben nem kellene tréfálkoznia a kócos félvérnek.*
- Mivan?
*Ilyen éles helyzetekben hajlamos paraszt lenni, de nem megbántani akarja Janemitát, egyszerűen csak így képes feldolgozni egy olyan kérdést, ami arra utal, hogy Khan és Rilai egy ecsettel festett képben vannak.
Először hitetlenkedve és dühösen fordul a kép felé, aztán a hitetlenkedés és a düh villámgyorsan adja át a helyét a csodálkozásnak az arcán. Igen, a félszemű és a kereskedőlány a képben vannak. Vagyis az alakok elnagyoltak, de ők azok, ebben biztos.*
- Baz’meg!
*A lovagi neveltetés egy része kikopott belőle, s felvette a kalandozók egyszerű, vulgáris stílusát, de ez a helyzet egyszerűen képtelen helyzet elé állítja. Hogyan kerülhet valaki egy képbe?
Újra kiderül, hogy jó ötlet volt A’fradot a dolgozószobába küldeni, amikor megjelenik és felderengenek azok a sorok a képkereten, rengeteg kérdést megválaszol. Már-már annyi információt tol a kolosszus orra alá, hogy a hóhajú képtelen egyben feldolgozni.
Sötét mágia, szüzek vére, pentagramma és hasonlók… komolyan már!*
- Csomagolj össze mindent! Még szükségünk lehet rá.
*Mondja a fegyverhordozónak, kérve, hogy a talált dolgokat dobja össze egy zsákban, vagy bármiben, később talán jól jönnek.*
- Rejtvény? Aktiváló szó?
*Csodálkozik, mindig is utálta az ilyen feladványokat. Abban jó, hogy elpusztítson dolgokat, nem abban, hogy rejtvényeken törje a fejét.*
- Szétvágom ezt a szart és kész, akkor lehet, hogy ki tudnak jönni.
*Villan meg a mesterpallos a jobbjában. Kezd túl sok lenni neki ez a sok feladvány, jobb szereti azt az ellenséget, amelyiket le lehet vágni. Neki semmi ötlete sincs, ez a feladvány is csak egy érthetetlen maszlag, semmi más. Az idő pedig fogy, ha A’fradnak igaza van – és miért ne lenne -, akkor nem sok idejük van. Az a rohadt dajka a vérüket veszi, a testvére és Rilai örökké egy elcseszett képben maradnak.
Várja, hogy mi lesz az ifjú megfejtéseinek a hatása, egyszerűen elképzelni sem tudja, hogyan nyílhatna átjáró egy képbe, amin keresztül beléphetnek.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Egyelőre mindenki biztonságban van, de gyűljenek össze a házában és ne jöjjenek ki reggelig. Azt hiszem, találtunk valamit, de semmi biztosan nem tudok most mondani. Menjen!
*Ha tanácsot kért, hát megkapta, jobb is lesz úgy, legalább nem lesznek láb alatt a falusiak, ha komolyra fordul a helyzet.
Miután a falu vezetőjét útjára küldte, visszafordul a szobába és behúzza maga mögött az ajtót, ekkor hallja meg Janey hangját, aki az egyik kép előtt áll. Most már szokatlanul hosszú ideje.*
- Mit találtál?
*Kérdi mellé lépve, egyelőre figyelmet sem fordítva a képnek. Amikor meghallja a kérdést és a fennálló helyzetet, nem hisz a fülének, egy ilyen komoly helyzetben nem kellene tréfálkoznia a kócos félvérnek.*
- Mivan?
*Ilyen éles helyzetekben hajlamos paraszt lenni, de nem megbántani akarja Janemitát, egyszerűen csak így képes feldolgozni egy olyan kérdést, ami arra utal, hogy Khan és Rilai egy ecsettel festett képben vannak.
Először hitetlenkedve és dühösen fordul a kép felé, aztán a hitetlenkedés és a düh villámgyorsan adja át a helyét a csodálkozásnak az arcán. Igen, a félszemű és a kereskedőlány a képben vannak. Vagyis az alakok elnagyoltak, de ők azok, ebben biztos.*
- Baz’meg!
*A lovagi neveltetés egy része kikopott belőle, s felvette a kalandozók egyszerű, vulgáris stílusát, de ez a helyzet egyszerűen képtelen helyzet elé állítja. Hogyan kerülhet valaki egy képbe?
Újra kiderül, hogy jó ötlet volt A’fradot a dolgozószobába küldeni, amikor megjelenik és felderengenek azok a sorok a képkereten, rengeteg kérdést megválaszol. Már-már annyi információt tol a kolosszus orra alá, hogy a hóhajú képtelen egyben feldolgozni.
Sötét mágia, szüzek vére, pentagramma és hasonlók… komolyan már!*
- Csomagolj össze mindent! Még szükségünk lehet rá.
*Mondja a fegyverhordozónak, kérve, hogy a talált dolgokat dobja össze egy zsákban, vagy bármiben, később talán jól jönnek.*
- Rejtvény? Aktiváló szó?
*Csodálkozik, mindig is utálta az ilyen feladványokat. Abban jó, hogy elpusztítson dolgokat, nem abban, hogy rejtvényeken törje a fejét.*
- Szétvágom ezt a szart és kész, akkor lehet, hogy ki tudnak jönni.
*Villan meg a mesterpallos a jobbjában. Kezd túl sok lenni neki ez a sok feladvány, jobb szereti azt az ellenséget, amelyiket le lehet vágni. Neki semmi ötlete sincs, ez a feladvány is csak egy érthetetlen maszlag, semmi más. Az idő pedig fogy, ha A’fradnak igaza van – és miért ne lenne -, akkor nem sok idejük van. Az a rohadt dajka a vérüket veszi, a testvére és Rilai örökké egy elcseszett képben maradnak.
Várja, hogy mi lesz az ifjú megfejtéseinek a hatása, egyszerűen elképzelni sem tudja, hogyan nyílhatna átjáró egy képbe, amin keresztül beléphetnek.*
5344. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-12 20:18:53
Üzenet elküldve: 2015-09-12 20:18:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
– Valóban nem vagy tizenkettő egy tucat *ismeri el, és nem is esik nehezére.*
~ És az még a legkevesebb, hogy nem valami gorombaságot vágtál a fejemhez akkor és ott. De az egész valójában már előbb kezdődött. Vajon Lorsan bolondnak nézne, ha megkérdezném tőle? Nem tudom. De ha nem kérdezem meg, akkor sosem derül ki. Akkor ezen fogok gyötrődni.~
– Lorsan, azt tudom, hogy már bent is láttál, illetve valószínűleg *habozva beszél, de aztán összeszedi magát* Ugyanakkor volt egy olyan érzésem, hogy mintha végig rajtam lenne valaki tekintete, valakié, akivel véletlen néztünk össze az utolsó előtti akadálynál.
*Most aztán tényleg izgul, hogy hogyan reagál erre az elf. Egyáltalán hisz-e olyasmiben, hogy valaki érezheti, hogy nézik. Nitta nem tudja beigazolódik-e a sejtése.*
– Gondolod? *kérdez vissza, de utána bólint.* Igen, kicsit el. Elgondolkodtam, azon merengtem, mi segített. Tudod, nagyon-nagyon szoros küzdelem volt a harmadik helyért. Az a fickó veszedelmesen jól úszik, amúgy sem piskóta, azt hiszem.
*Szelíd az, akiről bármikor szívesen beszél, megszerette a lovat, és ezen az sem változtat semmit, amit megtudott róla, sőt!*
– Azt hiszem, értem a megkötést. De nem kérdezek, ne mondj semmit!
~Szelíd mindaddig élni fog, amíg Lorsan is. Úgy legyen!~
– Illetve egy kérdésem mégis van. Lehet a te Szelídednek kiscsikója?
*Talán kicsit butuska kérdés, vagy éppen mégsem az, de valami módon számára mégis fontos, de igazából képtelen lenne megindokolni miért, valahogy inkább csak egy megérzést követve érdeklődik. Reméli, hogy választ is kap.
A hangulatot az oldja fel végül, ahogy Lorsan megtámadja. Orvul és váratlanul, úgy, ahogy ígérte. Kivárva, hogy Nitta ébersége csillapodjon, a férfi könnyedén győzedelmeskedik végül.
De végül csak mosolyog a takarón ülve, hiszen ez csak játék, és ő szeret játszani, most jön csak rá, hogy igen, valóban, még mindig így érez, hogy létezik helyzet és társ akivel el tudja engedni annyira magát, hogy játsszon.*
– Igenis *kuncog és felkel a pokrócról, majd a sátorba siet. A sátorlapot is leengedi, de nem nagyon figyel arra, hogy rögzítse, talán marad kétujjnyi rés, ami bizonyára nem ad teljes betekintést, talán csak akkor láthat valamit valaki, ha odanéz, de úgy se túl sokat, egy könyök, egy térd, vagy a hát íve, semmi igazán lényegi, nem igazán több, mint az előbb odakint.
Nitta törölközik, majd öltözik, tunikát vesz fel és laza nadrágot. A páncélt a sátor hátuljában hagyja, alkarvédőit viszont felcsatolja, ahogy az övét is, amibe beletűzi a tőrét.
A lány kilép a sátor elé és Lorsanra mosolyog.*
– Úgy lesz! Megyek veled, hozok tűzifát.
*Az erdő széléig valóban az elffel tart, ott a férfira mosolyog.*
– Várlak vissza!
*Fejét picit félrebiccenti, tekintete követi Lorsant, míg el nem tűnik a szemei elől, majd körbenéz megfelelő ágak után, aztán szaporán gyűjteni is kezdi őket, végül kétszer is fordul a sátorig, ahol aránylag rendezett halomba rakja a rőzsét.
Majd gondol egyet, a legelésző Szelídhez sétál, megsimogatja a ló nyakát, aztán halkan mindenféle kedveskedéseket suttog neki. Így egyikük sincs egyedül, amíg Lorsan visszatértét várják.*
– Valóban nem vagy tizenkettő egy tucat *ismeri el, és nem is esik nehezére.*
~ És az még a legkevesebb, hogy nem valami gorombaságot vágtál a fejemhez akkor és ott. De az egész valójában már előbb kezdődött. Vajon Lorsan bolondnak nézne, ha megkérdezném tőle? Nem tudom. De ha nem kérdezem meg, akkor sosem derül ki. Akkor ezen fogok gyötrődni.~
– Lorsan, azt tudom, hogy már bent is láttál, illetve valószínűleg *habozva beszél, de aztán összeszedi magát* Ugyanakkor volt egy olyan érzésem, hogy mintha végig rajtam lenne valaki tekintete, valakié, akivel véletlen néztünk össze az utolsó előtti akadálynál.
*Most aztán tényleg izgul, hogy hogyan reagál erre az elf. Egyáltalán hisz-e olyasmiben, hogy valaki érezheti, hogy nézik. Nitta nem tudja beigazolódik-e a sejtése.*
– Gondolod? *kérdez vissza, de utána bólint.* Igen, kicsit el. Elgondolkodtam, azon merengtem, mi segített. Tudod, nagyon-nagyon szoros küzdelem volt a harmadik helyért. Az a fickó veszedelmesen jól úszik, amúgy sem piskóta, azt hiszem.
*Szelíd az, akiről bármikor szívesen beszél, megszerette a lovat, és ezen az sem változtat semmit, amit megtudott róla, sőt!*
– Azt hiszem, értem a megkötést. De nem kérdezek, ne mondj semmit!
~Szelíd mindaddig élni fog, amíg Lorsan is. Úgy legyen!~
– Illetve egy kérdésem mégis van. Lehet a te Szelídednek kiscsikója?
*Talán kicsit butuska kérdés, vagy éppen mégsem az, de valami módon számára mégis fontos, de igazából képtelen lenne megindokolni miért, valahogy inkább csak egy megérzést követve érdeklődik. Reméli, hogy választ is kap.
A hangulatot az oldja fel végül, ahogy Lorsan megtámadja. Orvul és váratlanul, úgy, ahogy ígérte. Kivárva, hogy Nitta ébersége csillapodjon, a férfi könnyedén győzedelmeskedik végül.
De végül csak mosolyog a takarón ülve, hiszen ez csak játék, és ő szeret játszani, most jön csak rá, hogy igen, valóban, még mindig így érez, hogy létezik helyzet és társ akivel el tudja engedni annyira magát, hogy játsszon.*
– Igenis *kuncog és felkel a pokrócról, majd a sátorba siet. A sátorlapot is leengedi, de nem nagyon figyel arra, hogy rögzítse, talán marad kétujjnyi rés, ami bizonyára nem ad teljes betekintést, talán csak akkor láthat valamit valaki, ha odanéz, de úgy se túl sokat, egy könyök, egy térd, vagy a hát íve, semmi igazán lényegi, nem igazán több, mint az előbb odakint.
Nitta törölközik, majd öltözik, tunikát vesz fel és laza nadrágot. A páncélt a sátor hátuljában hagyja, alkarvédőit viszont felcsatolja, ahogy az övét is, amibe beletűzi a tőrét.
A lány kilép a sátor elé és Lorsanra mosolyog.*
– Úgy lesz! Megyek veled, hozok tűzifát.
*Az erdő széléig valóban az elffel tart, ott a férfira mosolyog.*
– Várlak vissza!
*Fejét picit félrebiccenti, tekintete követi Lorsant, míg el nem tűnik a szemei elől, majd körbenéz megfelelő ágak után, aztán szaporán gyűjteni is kezdi őket, végül kétszer is fordul a sátorig, ahol aránylag rendezett halomba rakja a rőzsét.
Majd gondol egyet, a legelésző Szelídhez sétál, megsimogatja a ló nyakát, aztán halkan mindenféle kedveskedéseket suttog neki. Így egyikük sincs egyedül, amíg Lorsan visszatértét várják.*
5343. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-12 20:06:44
Üzenet elküldve: 2015-09-12 20:06:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Megleli a kis tőrt, szorongatásával azonban nem kap különösebben erőre, és bátorság sem gyúl szívében. Remélhetőleg Khan jobban érzi majd magát markában a kardmarkolattal.*
- Shh! - *Pisszen mutatóujját ajka elé rakva. Fülel a százfélén neszező, ám szemernyi megnyugvást nem hozó mocsár zajaira. Továbbra sem tartja jó ötletnek a zajongást, de legalább az íjászlány figyelő ábrázatának be-bevillanó fantomképe némi bizakodásra ad okot.*
- Janey, Janemita, szépséges, éles eszű, legdrágább barátném, kérlek, találjatok ki valamit, de menten, siessetek, kérlek, kérlek, siessetek, kinyuvadunk, biztos hogy kinyuvadunk... - *Mormog halkan magában szünet nélkül, ugyanis utóbb nyugtalanítón elcsendesül minden. Balsejtelme megest beigazolódik. Tátott szájjal figyeli, amint a körülöttük fodrozódó víz felszínén lustán örvénylő ködből előtűnnek a sokfogú, sokkarmú, tömzsi és hideglelősen visszataszító lények. Hátrál a hörgő-morgó, és minden bizonnyal igen bűzös láplidércek elől. Próbál a félszemű közelében maradni, és/vagy arra fele rákolni, ahol a kép "végét" sejti, és mindenféle isteni csodába helyezi bizalmát, hogy társai idetüntessék magukat záros határidőn belül, különben nekik menten jaj lesz. Kínjában hisztérikusan felnevet, fél kézzel végigszánt bőségesen sármocskos, hátát verdeső haján.*
- Te nem unod már, mennyire egy kaptafára készülnek életünk napjai, kedvesem?!
*Megleli a kis tőrt, szorongatásával azonban nem kap különösebben erőre, és bátorság sem gyúl szívében. Remélhetőleg Khan jobban érzi majd magát markában a kardmarkolattal.*
- Shh! - *Pisszen mutatóujját ajka elé rakva. Fülel a százfélén neszező, ám szemernyi megnyugvást nem hozó mocsár zajaira. Továbbra sem tartja jó ötletnek a zajongást, de legalább az íjászlány figyelő ábrázatának be-bevillanó fantomképe némi bizakodásra ad okot.*
- Janey, Janemita, szépséges, éles eszű, legdrágább barátném, kérlek, találjatok ki valamit, de menten, siessetek, kérlek, kérlek, siessetek, kinyuvadunk, biztos hogy kinyuvadunk... - *Mormog halkan magában szünet nélkül, ugyanis utóbb nyugtalanítón elcsendesül minden. Balsejtelme megest beigazolódik. Tátott szájjal figyeli, amint a körülöttük fodrozódó víz felszínén lustán örvénylő ködből előtűnnek a sokfogú, sokkarmú, tömzsi és hideglelősen visszataszító lények. Hátrál a hörgő-morgó, és minden bizonnyal igen bűzös láplidércek elől. Próbál a félszemű közelében maradni, és/vagy arra fele rákolni, ahol a kép "végét" sejti, és mindenféle isteni csodába helyezi bizalmát, hogy társai idetüntessék magukat záros határidőn belül, különben nekik menten jaj lesz. Kínjában hisztérikusan felnevet, fél kézzel végigszánt bőségesen sármocskos, hátát verdeső haján.*
- Te nem unod már, mennyire egy kaptafára készülnek életünk napjai, kedvesem?!
5342. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-12 18:52:40
Üzenet elküldve: 2015-09-12 18:52:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Kő kövön//
A szobában való kutakodás nem volt eredménytelen, bár a satírozással láthatóvá vált ötágú csillag nem mond neki sokat, csupán sejti, hogy valami mágiát hajthattak vele végre, de mindenféleképpen érdemesnek véli megmutatni a többieknek, az ezüst ládikát is a hóna alá csapja, illetve azt a tekercset mely az elorzott fiatalságról szól, még olvasgatja a ládikában talált levelet, miközben kilép a szobából, Janey és Gabrien egy festményt szuggerálnak elmélyedve, s mikor felnéz meglátja a keretén megjelenő versikét.*
-Jé ennek az első sora szerepel ebben a levélben is, akkor valószínűleg erről a festményről ír, hogy a megfelelő szó kimondásával egy átjáró nyílik rajta.
*Nyújtja közben a lovag felé a levelet.*
-A Dada pedig valamiféle banya lehetett, elég sötét mágia leírására találtam, az elorzott fiatalság vizanyerésére, melyhez hat szűz vére kell, és ugye pont hat eltünt ifjú hölgyünk van.
De ezzel mellé fogott, mert nem tudja, hogy a kis szűz Ralla helyett ikertestvérét a nem annyira ártatlan Rullit sikerült elrabolnia.
Bár ettől még a vérüket fogja venni, de a bűbálya valószínűleg nem sikerül.
*Mondja, kicsit túlgörgetve a gondolatát, de a végső következtettetés így is az, hogy sietniük kellene, mielőtt a "jóságos" dada, végez a hat leányzóval.*
-Itt van egy pentagramma, ezt nemrég rajzolhatta egy lapra az alatta levőn látszott a lenyomata, de nem tudom ez jelent e valamit, lehet a mágiához van szüksége rá.
*Nyújtja a harmadik papírt is a többiek felé, majd végül a ládikát is odaadja, a hóhajúnak.*
-Ebben van a levélben említett családi örökség, jó pár arany, meg pár értékes holmi.*
*Majd mestere eldönti mi legyen annak a sorsa, majd a kép felé fordul s elkezdi olvasgatni a megjelent szöveget, felolvasva hangosan is, hogy Janey is tuja mi jelent meg.*
-Ez valami rejtvény szerintem, lehet, ennek a megfejtése az aktiváló szó a festményhez, már csak ki kell találnunk.
*Ezzel elhallgat, hogy magába gondolkodhasson, s a többiek is hasonlóan tehessenek.*
~Álom? Nem az nem lehet, nem foglalná a rejtvény magába a megejtést.~
*Folyamatosan a sorokat bámulva cikáznak gondolatai.*
~Képzelet, vagy fantázia? de az nem hamis, bár lehet az is.~
*Folyamatosan ismételgetve magában a kis versikét próbál rájönni a megoldásra, de nehezen talál egyértelműen jó megfejtést.*
~álomkép... hamis... délibáb... érinthetetlen...~
-Talán az illúzió.
*Mondja végül hangosan várva kicsit, s ha nem történik semmi látható változás a képen akkor azért kimondja előző gondolatát is.*
-Vagy a fantázia.
*Majd vár, ha nem történik egyikre sem semmi, akkor még annyit megpróbál, hogy körítés nélkül, csak az adott szavat mondja ki hangosan a képpel szemben állva, ha így sincs hatás, állát vakargatva, néz a többiekre, nekik van e ötletük.*
A szobában való kutakodás nem volt eredménytelen, bár a satírozással láthatóvá vált ötágú csillag nem mond neki sokat, csupán sejti, hogy valami mágiát hajthattak vele végre, de mindenféleképpen érdemesnek véli megmutatni a többieknek, az ezüst ládikát is a hóna alá csapja, illetve azt a tekercset mely az elorzott fiatalságról szól, még olvasgatja a ládikában talált levelet, miközben kilép a szobából, Janey és Gabrien egy festményt szuggerálnak elmélyedve, s mikor felnéz meglátja a keretén megjelenő versikét.*
-Jé ennek az első sora szerepel ebben a levélben is, akkor valószínűleg erről a festményről ír, hogy a megfelelő szó kimondásával egy átjáró nyílik rajta.
*Nyújtja közben a lovag felé a levelet.*
-A Dada pedig valamiféle banya lehetett, elég sötét mágia leírására találtam, az elorzott fiatalság vizanyerésére, melyhez hat szűz vére kell, és ugye pont hat eltünt ifjú hölgyünk van.
De ezzel mellé fogott, mert nem tudja, hogy a kis szűz Ralla helyett ikertestvérét a nem annyira ártatlan Rullit sikerült elrabolnia.
Bár ettől még a vérüket fogja venni, de a bűbálya valószínűleg nem sikerül.
*Mondja, kicsit túlgörgetve a gondolatát, de a végső következtettetés így is az, hogy sietniük kellene, mielőtt a "jóságos" dada, végez a hat leányzóval.*
-Itt van egy pentagramma, ezt nemrég rajzolhatta egy lapra az alatta levőn látszott a lenyomata, de nem tudom ez jelent e valamit, lehet a mágiához van szüksége rá.
*Nyújtja a harmadik papírt is a többiek felé, majd végül a ládikát is odaadja, a hóhajúnak.*
-Ebben van a levélben említett családi örökség, jó pár arany, meg pár értékes holmi.*
*Majd mestere eldönti mi legyen annak a sorsa, majd a kép felé fordul s elkezdi olvasgatni a megjelent szöveget, felolvasva hangosan is, hogy Janey is tuja mi jelent meg.*
-Ez valami rejtvény szerintem, lehet, ennek a megfejtése az aktiváló szó a festményhez, már csak ki kell találnunk.
*Ezzel elhallgat, hogy magába gondolkodhasson, s a többiek is hasonlóan tehessenek.*
~Álom? Nem az nem lehet, nem foglalná a rejtvény magába a megejtést.~
*Folyamatosan a sorokat bámulva cikáznak gondolatai.*
~Képzelet, vagy fantázia? de az nem hamis, bár lehet az is.~
*Folyamatosan ismételgetve magában a kis versikét próbál rájönni a megoldásra, de nehezen talál egyértelműen jó megfejtést.*
~álomkép... hamis... délibáb... érinthetetlen...~
-Talán az illúzió.
*Mondja végül hangosan várva kicsit, s ha nem történik semmi látható változás a képen akkor azért kimondja előző gondolatát is.*
-Vagy a fantázia.
*Majd vár, ha nem történik egyikre sem semmi, akkor még annyit megpróbál, hogy körítés nélkül, csak az adott szavat mondja ki hangosan a képpel szemben állva, ha így sincs hatás, állát vakargatva, néz a többiekre, nekik van e ötletük.*
5341. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-12 11:45:09
Üzenet elküldve: 2015-09-12 11:45:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten az erdő mélyén//
*Megfogja Meryth puha kezét, így mennek tovább az erdő felé a folyópartról. Amikor ma kijött a tisztásra meditálni nem is gondolta volna, hogy a környékről majd egy ilyen csinos lánnyal együtt fog távozni, arról pedig álmodni sem mert volna, hogy mindezt kézen fogva teszik meg. Ennél jobb talán már nem is lehetne, leszámítva bizonyos tényleg lehetetlennek tűnő változatokat. Sajnos nincsenek fehér lovai, sem hintója, amivel elkápráztathatná a lányt. De úgy gondolja, hogy Merythben pont az a jó, hogy az olyan egyszerű, hétköznapi szépségekben gyönyörködik ő is, mint a folyóparti élővilág kis csodái. Reméli, hogy nem csak a mai nap lehet boldog mellette, de egy napnál jóval tovább is, kellemesen elbeszélgetnek, de szeretné még jobban megismerni ezt a csodás teremtést és erre egy délután aligha lehetne elég.*
- Biztosan nem tévedünk el, bízom benne, hogy tudod az utat. *Válaszolja kedvesen Merythnek. Ő maga is sokszor járt már ezen a környéken, ha nem rohannak bele esztelenül az erdő sűrűjébe, akkor jó eséllyel megtalálják majd a helyet, amit keresnek és visszafelé sem lesz gondjuk. Az erdő veszélyes lehet, ha óvatlan az ember, de ők tudnak vigyázni magukra, kellőképpen óvatosak.*
- Biztos ne én menjek elől? Elég távol vagyunk az úttól, már veszélyes lehet. *Mondja kissé aggódva Merythnek. Nem szeretné, ha történne velük valami és a lánynak akár csak a legkisebb baja is esne.*
- Rendben, becsukom, de te menj elől, majd fogom a vállad. *Ha Meryth benne van, akkor így tovább mehetnek.*
*Megfogja Meryth puha kezét, így mennek tovább az erdő felé a folyópartról. Amikor ma kijött a tisztásra meditálni nem is gondolta volna, hogy a környékről majd egy ilyen csinos lánnyal együtt fog távozni, arról pedig álmodni sem mert volna, hogy mindezt kézen fogva teszik meg. Ennél jobb talán már nem is lehetne, leszámítva bizonyos tényleg lehetetlennek tűnő változatokat. Sajnos nincsenek fehér lovai, sem hintója, amivel elkápráztathatná a lányt. De úgy gondolja, hogy Merythben pont az a jó, hogy az olyan egyszerű, hétköznapi szépségekben gyönyörködik ő is, mint a folyóparti élővilág kis csodái. Reméli, hogy nem csak a mai nap lehet boldog mellette, de egy napnál jóval tovább is, kellemesen elbeszélgetnek, de szeretné még jobban megismerni ezt a csodás teremtést és erre egy délután aligha lehetne elég.*
- Biztosan nem tévedünk el, bízom benne, hogy tudod az utat. *Válaszolja kedvesen Merythnek. Ő maga is sokszor járt már ezen a környéken, ha nem rohannak bele esztelenül az erdő sűrűjébe, akkor jó eséllyel megtalálják majd a helyet, amit keresnek és visszafelé sem lesz gondjuk. Az erdő veszélyes lehet, ha óvatlan az ember, de ők tudnak vigyázni magukra, kellőképpen óvatosak.*
- Biztos ne én menjek elől? Elég távol vagyunk az úttól, már veszélyes lehet. *Mondja kissé aggódva Merythnek. Nem szeretné, ha történne velük valami és a lánynak akár csak a legkisebb baja is esne.*
- Rendben, becsukom, de te menj elől, majd fogom a vállad. *Ha Meryth benne van, akkor így tovább mehetnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257