Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 192 (3821. - 3840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3840. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-15 15:15:48
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Az Unikornis átka//
//Reggel//

*Arsenor ismét szinte ugyan azt álmodta. Bár most kicsit más volt de, az ébredés ugyan olyan rossz. Sőt rosszabb. Érezte a fájdalmat a mellkasán és mikor megnézte akkor rémülten látta, hogy ott egy kis nyom. Ez kellően felizgatta ahhoz, hogy fél órán keresztül föl-alá járkáljon a szobájában. Az eddigi idegessége még rosszabb lett. Ez meg is látszik mikor bőrvértjében és fegyverével de, falfehér arccal ül reggel az asztalhoz. Étvágyat sem nagyon érez magában. Inkább csak elgondolkozva néz az ételre.*

3839. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-14 22:03:47
 ÚJ
>Letrion Raeyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Megfontolt

//Az Unikornis átka//

*Nem számított ugyan az éljenezés folytatására, de remélte, van egykét bátor jelentkező, akik akár segítenének is, hogy saját falujuk sorsát jobbra fordítsák. Nem, ennél többről van szó, ezek az emberek nehezebb időket élhetnek meg, mint azt első ránézésre gondolta volna, és nem tennék fel az életüket holmi jöttment kalandorokra voksolva, amikből eddig láttak már eleget, és szintén eleget nem láttak viszont – vagy ha igen, azt is talán az életéért iszkolva. Ám ez a tény nem segít, hogy kifejezetten kínosan érezze most magát. Az előbbi ünnepi hangulatot így fölöslegesen tarolta le síri csönddé.*
- Óh... Senki, hát jó... Természetes, semmi gond, mi csak... Majd akkor... Mi majd elintézzük, legyőzzük az unikornist! És... Köszönjük ezt a sok segítséget, amit már eddig is adtatok nekünk!
*Utal itt az ajándékokra. Idegességben elkezd a hajával babrálni. ~Na jó, jobb, ha nem beszélsz többet előttük!~A rózsát még mindig ott szorongatja a kezében. ~Hogy is került ez ide?~ Hiába a fiú gesztusa, legyen az bármilyen szándékkal, az előbbi egyéni kis kudarca most egészen elönti elméjét. Nem várja meg hát, hogy a tömeg teljesen eloszoljon, mielőbb megpróbálja magát eltűntetni a „baleset helyszínéről”, kis híján az ajándékokban is felbukik, ám ez eszébe juttatja, hogy amit tud, felvigyen belőlük a fogadóba – köztük egy kabátot, meg, ha van, egy kis ennivalót most estére. Nem kér segítséget a falusiaktól ehhez, most rájuk nézni sem tudna. Berakodja a felmarkolt árumennyiséget az ajtón belülre valahova az egyik asztalra. Levágódik egy székre egy mélyről jövő sóhajjal, majd ha tényleg talált ételt az ajándékok közt, azt kezdi el fogyasztani, ha meg nem, a saját csomagját (melyet lerakott, mielőtt kiment) fosztogatja. Feláll, összeszedi a cumóját, meg a kabátot, és megindul arra, amerre a szobákat sejti, a fogadósra pedig csak akkor néz rá, ha végleg eltévedt, és nem találja a szobákat. Ha végül ide is sikeresen elért, kihámozza magát többrétegű ruházatából, megmosdik, etcetera, s a korábbi sóhaját ismét felidézve zuhan az ágyra, és valami hasonló lendülettel álomba.*

//Reggel//

*Ha nem kínozzák a Saunékat is gyötrő álmok, akkor hamar eljön a reggel. Bár eszébe jut tegnapi beszéde, ez most már nem húzza le annyira kedélyállapotát. felöltözik ezúttal egy zöld ruhába, ami nem sokban különbözik a tegnap a pegazusban viselttől. Nadrágként egy kopottas szürkésbarna nadrágot hord, amire a ruha térdig rálóg. Nem öltözik egyből kabátba, most egyelőre reggelizni mennek, ráér az még. Na meg a kard. ~Szükség volna rá egy reggelihez?~ Apja dorgáló nézése ötlik fel szeme előtt. „Azt a másik hármat sem ismered, és most nem csak egy sima vadidegen faluban vagy ám, kislány!” Mindig így hívta, ha korholta, mert pontosan tudta, mennyire utálta Raeyan akkor ezt a megszólítást. Most mit meg nem adna, ha hallhatná megint. De csak tőle! Valahogy még fel is vidul ettől az emléktől, dacára annak, hogy hamarosan talán az utolsó harcába fog indulni. Így viszont enyhe derűlátással (de azért oldalán a karddal!) vonul a fogadó közös részéhez, hogy megnézze, kik vannak már ott.*

3838. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-14 20:06:48
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Az Unikornis átka //

*Agbrerve invitáló mondatát hallják páran, ám azok hamar megrökönyödnek, s hevesen kezdik rázni a fejüket, ám hamar elfelejtik, s folytatják az ujjongást, mint a birkák. Mikor az óriás odébb áll, páran még követik, majd végül minden figyelem Raeyanra terelődik, kinek imája meghallgattatik, hiszen két melegebb kabátot is a kezébe nyomnak. Az ajándékokat természetesen nem kell magával cipelnie, s ha szüksége van rá, akkor az emberek segítenek neki bevinni azokat a fogadóba.*
- Ó... *szűkül a kislány mosolya* Nem haragszok. *mosolya újra kiszélesedik szomorúan, miközben kibuggyan az a dundi könnycsepp, egyenesen a hölgy kezére* Az anyukám azt mondta, hogy a papa már egy szebb helyen van, és ott vár engem! Majd ha én is nagy és erős leszek, akkor utána megyek, és visszahozom!
*Reményteli arccal pillant a hölgyre, ám ekkor édesanyja közelebb lép, s megfogja a kezét, hiszen a kislány nem úgy tűnik, hogy el akarna menni.*
- Gyere, Kincsem, ideje lefeküdni.
*Biccent ábrándosan Raeyan felé, s miután a kislány egy nagy kacajjal fogadja a homlokára nyomott puszit, szép lassan elsétálnak az egyik házikóba, melynek ajtajából még integet egyet a hölgynek. Ezután a rózsás figura veszi át a szerepet, ki ugyan nem szól többet, de pillantása szinte egyértelműen elárulja gondolatát. Hát, igen, egyesek még a bajban is képesek nem épp illedelmes dolgokra gondolni...
A hölgyemény találhat a fogadó előtt egy padot, amire felállva immáron mindenki látja őt, s el is hallgat hamar, még a pusmogás is elcsitul. Miközben beszédében kimondja az "Unikornis" szót, a tömeg pár pillanatnyi ujjongásba kezd. Azonban a mosoly hamar lefagy az arcokról, s páran odébb is állnak inkább. Egy ötvenes éveit taposható, vállig érő hajú nő lép oda végül Raeyanhoz, aki halkabbra véve szavait szól hozzá.*
- Mi nem megyünk az erdőbe. Ha átléptük a határt *utal a táblákkal kirakott részre*, ott már nem vagyunk biztonságban. Sokat vesztettünk... Nem szeretnénk többet.
*Ezzel ki is jelentette mindenki nevében, hogy sajnos nem fog olyan akadni köztük, aki önként bemerészkedne az erdőbe, semmi pénzért nem fog senki jelentkezni. Ugyanakkor a tömeg hamar kezd oszolni, míg nem Raeyan azon kaphatja magát, hogy egyedül maradt - persze, ha van további kérdése a nő felé, akkor arra szívesen válaszol, ám a többiek nem tűnnek már ennyire segítőkésznek.
Eközben Agbrerve és a pap besétálnak a templomba, majd megkezdődik a kérdezősködés, a férfi pedig szívesen válaszol.*
- Miből gondolod, Fiam? *pillant kíváncsian az óriásra, ám hamar rájön* Ó, hogy erre. *mutat körbe* Nem, nem rabolták ki. Én a minimalizmus híve vagyok. Sokkal jobban ki tud tárulni az elme, ha nincsen olyan tényező körülötte, mely elvonhatja a figyelmét. Sokkal "meghittebb" így, illetve az effajta tárgyakhoz pénz kell. Én pedig nem fogadok el semmit az itteniektől. Volt ugyan itt pár szobor, ám azokat eladtam. Szüksége van most minden pénzre a falunak. A hithez pedig nem kell csilingelő arany. *teszi össze maga előtt kezeit* Próbáltam, ám mintha mit sem érne. Minél több idő telik el, annál jobban meg van pecsételve a falu sorsa. Természetesen a harcosok nem az én fejemből pattantak ki, nem vagyok az erőszak híve. Ám sajnos azt be kell látnom, hogy rengeteget veszítettünk, s mivel bánom, de nem tudok más megoldást, ezért kénytelen voltam beleegyezni. Az a valami ott az erdőben nem evilági... Egy másik világban a helye, innen el kell tűnnie.
*S ezzel a mondattal fejezi be végleg mondandóját, mikor az óriás kisétál, akit egy "vigyázzanak Rád az égiek" üdvözléssel ereszt el. Ő megpillantja az istállóst, aki elvezeti az elefánthoz, s innentől senki sem zavarja már őt. Eközben Raeyan is egyedül marad odakint, így érdemes lenne talán neki is álomba szenderülnie, ahogy a többiek is teszik. S ha már többiek... Saun és Arsenor könnyen hiheti, hogy csak egy rossz álom volt, ám mikor újra lehunyják a szemüket, ismét azon a csodás álombeli réten találhatják magukat. Kicsit különbözik, mint a másik, talán csak annyiban, hogy egy-egy őz is felbukkan, illetve más színben pompáznak a virágok. Ám a borzalom hamar elkezdődik ismét ugyanabban a formában... Zsugorodni kezdenek, megjelenik az erdő, az ösvény, az Unikornis, a könyv... Minden ugyanolyan, egy kivétel, mely nem is annyira szembetűnő: a lény mögött a félhomályba burkolózva egy sötét alak jelenik meg, majd tűnik el hamarosan az egyik fa mögött. Sem arcát, sem ruháját nem lehet kivenni, leginkább úgy tűnik, mintha csak elsuhanó árny lenne. Az álom ismét ugyanúgy ér véget, viszont itt is egy aprócska változás történik: az Unikornis szarvának hegye haloványan eléri mindkét férfi mellkasát. Enyhe fájdalmat érezhetnek az álomban, ami furcsa módon akkor is megmarad, mikor felébrednek. Ami nem véletlen... Ha a mellkasukra pillantanak, akkor egy kis kékes-lilás-pirosas foltot fedezhetnek fel épp ott, ahol a szarv érte el őket...
A reggel kinek hamar, kinek soká jön el, ám mire felébred mindenki, már finom reggeli várja őket a fogadóban - mely közben akár megbeszélgetik a tegnap esti történteket -, miközben a fogadós némi élelmet is csomagolgat nekik, amit elvihetnek magukkal az útra.

A faluban több információt nem igazán fognak már szerezni, s jelenleg az emberek is be vannak zárkózva, így már csak rajtuk áll, hogy maradnak-e még, vagy véglegesen elindulnak a figyelmeztető táblák felé, az erdőbe.*

3837. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-14 18:31:52
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Átkozott fogadó //

- Érdekes.
*Ízlelgeti egy ideig a szájában Mordach a kellemes teát, de a benne kavargó ízeket egyszerűen nem tudja hova rakni. A recept felől ugyanakkor nem érdeklődik tovább, hiszen bár ez jól esik neki, még nem mondható ő maga nagy teásnak.*
- Van benne logika. *biccent elismerően* Ezek szerint messze elment ennek a fogadónak a híre, hiszen nem egyszerű idetalálni az már biztos. Honnan van egyáltalán bevétel, ha ilyen kevés a vendég? S pontosan mi is az a Thi-Ghor? No meg ki ennek az egésznek a vezetője pontosan?
*Nos igen, Mordachnak van egy kellemetlen tulajdonsága, mégpedig a kérdezősködés, a keresztkérdések jó forgatása. Bár jelen helyzetben nem szándéka egyáltalán rejtett tartalommal bíró kérdést feltenni, mégis sikerül pár fontosabb kérdést elejtenie, melynek megválaszolására - ha hazugságról van szó -, igen jól megalapozott történet kell. Könnyen hiheti azt Awer, hogy faggatózásba esett, de erről szó sincs, csupán kíváncsi figurával áldotta meg a Sors, aki szereti tudni, hogy hova csöppen éppen.*
- Ohh, ezt örömmel hallom! *kúszik nagyobb mosoly az arcára, ami hamar visszaszökken az eredetire* Ezt sajnálattal hallom, de szerintem nem fogunk éhen halni.
*Pillant oldalra Ada felé, egy biztató mosolyt eresztve meg. Azonban egy kérdés még nyitva maradt a Vörös számára, amire épp nyitná már száját, mikor az erős harangszó füleibe száll, s hirtelen el is felejti előbbi levegőben lógó kérdését. Furán pillant körbe, nem is tudja először, honnan jön, ám ez is hamar feledésbe merül, mikor Awer fényleni kezd.*
- Tudtam!
*Mondja hangosabban, arra számítva, hogy esetleg levedli bőrét, s valami démoni figura bújik ki belőle, ami megtámadja őket. Így hát hamar előhúzza hosszúkardját, készen állva a támadásra, miközben Adát arra utasítja, hogy álljon hátrébb. S még az a szerencse, hogy sosem szokott először támadni, így hát furán kezd pislogni a másik két alak felé, akik mintha mi sem történt volna, úgy kezdenek bele dolgaikba. Csak akkor hajlandó leengedni a férfi a fegyverét, mikor kilép a tükörből egy sötételf hölgy a kísérőivel - kik láttán Mordach gúnyosan forgatni kezdi szemét -, ám kardját végül elrakja. Értetlenül vakarja meg fejét, s nem is igazán tudja hova tenni ezt az egészet.*
- Hé, szépen beszéljen a hölggyel.
*Mordul rá Awerre - ki tudja, hányadikra - még Ada előtt, ám úgy tűnik, hogy a hölgyemény is eléggé felhúzta rajta magát. A Vörös csak biztatóan a vállára helyezi kezét, majd egy kisebb tincset ujjai közé fogva szólal fel.*
- Tudod, Kedves, milyenek a mélységeik, igazán kevesek bírják elviselni a társaságukat, pont az ilyenek miatt. Ne aggódj emiatt, a te szépséged s kecsességed mindent felülmúl. No meg vannak szárnyaid, amikkel messze eléred az asztalt!
*Veszi viccesebbre a hangnemet, miközben megsimítja a tündér arcát, majd kételkedve fordul vissza Awer felé.*
- Nos, azt hiszem, hogy nem számítottunk ilyen fogadtatásra, s nem hiszem, hogy az ilyen kiszolgálásra van elegendő pénzünk, szóval talán mennünk kellene?
*Pillant kételkedve Ada felé, várva, hogy ő mondjon valamit, hiszen jelenleg a férfi döntésképtelen. Bár nem támadták meg őket, viszont ez az egész mágikus osztódás, majd a tükör, s a lekezelő hangnem nem éppen szimpatikus neki, no meg lévén, hogy ez a hölgy vendég lehet, minden bizonnyal sokba kerülne nekik, ha maradnának. Eszébe sem jut ekkor már, mikor az inas mondta, hogy tegyék el az erszényt... Ugyanakkor talán ez a nő lehet az egésznek a vezetője, aki magasan hordja az orrát? Egyelőre nem tudni, s Mordach jelenleg abba sem biztos, hogy tudni akarja.*
- Mi legyen? Maradjunk, s kockáztassuk meg a helyet?
*Fordul végül a hölgyemény felé halkabban, kizárva csevegésükből Awert.*

3836. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-13 20:01:15
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Az Unikornis átka//

*Arsenor forgolódik az ágyában. Rossz álmot lát. Mikor izzadtan felül az ágyában akkor egy ideig rémülten néz maga elé majd lassan rájön, hogy csak egy álom volt.*
~Biztos az idegesség. Most nem vagyok úgy felszerelkezve mint múltkor.~
*Fölkel az ágyból és jár egyet a szobában. Az álom megragad az agyában. Igaz ő nem hisz az álmokban de, eltart egy darabig míg a félelmet elfeledteti magával. Mikor ezzel végzett ismét lefekszik az ágyba és nem könnyen de, végül sikerül elaludni. Mély álom jön a szemére.*

3835. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-13 19:33:27
 ÚJ
>Areda Kuen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Átkozott fogadó //

-Areda, de inkább csak Ada.
*Mutatkozik be ő is, s talán biccent is egy aprót mellé, de ezt nem lehet biztosra megmondani. Kicsit még zavarban van az idegen helyet illetően, így mozdulatai kicsit fásultak, de mikor kézhez kapja a finom italt rögtön barátságosabb lesz az egész légkör.*
-Rendben. Szerintem már amúgy is megérdemelnénk egy nyugodt estét, s itt biztosan nagyobb nyugtunk lesz, mint például a Pegazusban.
*Eszébe jut milyen kellemetlenül aludt a fogadó ágyában. Csupán csak egy éjszakát volt, de az olyan szörnyű volt, hogy soha többet... Az ágy túl kemény volt; a párnába majd' eltűnt, alig kapott levegőt, ha nem háton feküdt (ami a szárnyai miatt nem túl előnyös) s közben tisztán hallotta a kinn tomboló szél süvítő hangját. Igaz, a rossz idő itt is megvan, de a falak sokat tompítanak a zajokon, s reméli a fekhelyek is kényelmesebbek. Vagy ha mégsem, majd átbeszélgetik Mordachhal az estét, hogy gyorsan s kellemesen teljen.*
-Lehet, hogy a mi párosunk az ilyen helyekre van kárhozva. Tehetünk bármit, az ég úgyis meg fogja fűszerezni egy nagy adag izgalommal, ha tetszik nekünk, ha nem. A végén még legendák is fognak rólunk szólni, a Vörösről és a lányról, kik nyomában az istentelen idő, a borzalmas lények, s a gyilkosok jártak. S ők leírhatatlanul élvezték ezt.
*Egész beleéli magát a képzelődésébe, s gyermeki mosoly jelenik meg az arcát. Nem annyira tudatlan mosoly, mint amilyen a világra csodálkozó kölykök képén szokott virítani, inkább az aranyos ábrándozás látszik rajta.
A következő percekben inkább ivásra használja azt a lepcses száját, s csendben hallgatja a két férfi beszélgetését. Mikor a Vörös kérdőn felé pillant, természetesen helyeslően bólogat s hümmög a pohara mögül, de ennél többet tényleg nem szól. Mikor elhangzik a szabad szállás, akkor is csak magában örül, hiszen legalább ennek hiánya miatt nem kell aggódniuk. A nagy szótlansága közben kezd egyre jobban megtetszeni neki a hely, s már épp megállapítaná magában, hogy semmi különös nincs itt, mikor hirtelen történit valami. Pontosabban egy fény nyaláb.*
-Mi a...?
*Kerekedik el a szeme, lerí róla, hogy nem igen volt még szerencséje ilyen mágikus jelenségekhez. Viszont akkor már az álla is szinte leesik, mikor megjelenik a mélységi hölgy s kísérői. A férfiak pőreségét látva gyorsan elkapja a tekintetét, ám kíváncsisága végett nem bírja sokáig a szőnyeg bámulását.*
-Alantasabb?!
*Szinte felcsattan a sértést hallva, s szemei szikrákat szórnak Awer felé.*
-Tisztában vagyok azzal, hogy mint tündér, nem rendelkezem olyan hatalmas erővel, mint mondjuk az óriások, olyan mágikus képességekkel, mint elfek, olyan ügyességgel, mint a gnómok, s olyan nőiességgel, mint a sötételf nők, sőt. Még az asztalt is alig érem fel, de nem... vagyok... alantasabb.
*Az elején még egész bátran kezdi a mondatot a feldúltságnak köszönhetően, de hamar lehalkul, a végére már szinte elcsuklik a hangja, s teljesen zavarba jön.*
-Oh, elnézést, nem akartam így fogalmazni...
*Mentegetőzik pirulva, s legszívesebben jó mélyre süllyedne ebben a vastag szőnyegben.*

3834. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-13 19:14:51
 ÚJ
>Letrion Raeyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Megfontolt

//Az Unikornis átka//

*Először is, megszokta, hogy ha kimegy az ajtón, becsukja maga mögött. Ám ez nem sikerül, mert az óriás ott vonul a nyomában. ~Hogy nem vettem észre egy hegynyi acél dübörgését a hátam mögött?~ Így az ajtót csak úgy kell hagynia, a sorsát meg innentől az óriásra bízza. Bár Raeyan nem szorongós fajta, akit zavar az idegen környezet, az azért mindig megnyugtató, hogy csak sikítani kell, és jön a felmentő sereg. Aztán megfordulva majdnem tényleg felsikkant, ahogy a tömeg egyszerre elkezd harsogni. A szívéhez kapva, meglepetten nézi az embereket. ~Odabentről nem tűnt ilyen nagynak a gyülekezet!~ Agbrerve persze ebből a helyzetből is hasznot akar húzni, ami teljesen jogos, s talán még neki is eszébe jutott volna, ha nem kéne a hirtelen támadt, ám rövid életű lámpalázával küszködnie. Ez után is az ámuldozó vigyor mellett csak egy gondolatra futja: ~Biztos van az ajándékok között valami jó kabát Arsenornak is.~
Ám ekkor odafut hozzá a kislány. Látszik rajta, hogy a további rajongását, avagy annak ellenkezőjét nem a falu egyhangú ünneplése fogja meghatározni, hanem az, amit ő mond neki. Sokat sejtet a háttérről a kérdés maga, és Isten a tudója, miket mondhatott neki erről az anyja, vagy, hogy a kislány felfogta-e, ám Raeyant az apja sosem etette „kegyes” hazugságokkal, és őt is erre intette. Fel ugyan nem veszi, nem tudja, hogyan reagálna rá a kislány, ám leguggol vele szemmagasságba, végigsimít a buksiján, majd kezét a vállára téve mondja:*
- Nem biztos, hogy vissza tudom hozni őt. Te viszont biztonságban leszel.*Egy pillanatnyi mosollyal kiegészült ötlethiány után hozzáteszi:* Ugye nem haragszol rám emiatt?
*Ezzel együtt kísértetiesen hasonlít minden egy sokkal régebbi kis falucskára, ahol szintén volt akkor egy talán hasonló korú kislány, aki szintén hamar elveszítette az egyik szülőjét, s bár a másik elmondta neki, mi történt, egy darabig még reménykedett abban, hogy ez csak egy rossz tréfa, vagy visszafordítható. Raeyan emlékszik arra a kislányra, így nem akarja hamis reményekkel traktálni emezt. Engedi kibontakozni a kislány reakcióját, majd válaszol is, ha tovább kérdez, ám ha nem, úgy homlokon puszilja (ha az engedi), majd visszaküldi anyukájához – hacsak nem megy el magától.
Ezután jön a rózsás fiú. Egészen lovagias a gesztus, meg az alak megjelenése is, valami módon. Mindenesetre ez elég arra, hogy Raeyant lefegyverezze egy röpke fél másodperc erejéig.*
- Ó, köszönöm!
*A rózsa egészségének rejtélyét ebben a hidegben hamar felfedezte volna, ha nem lenne most kellően elragadtatva. Így viszont ez várat magára. Ha a srácnak van mondanivalója, azt végighallgatja (osztatlan figyelemmel), ha nem, akkor eszébe jut az óriás javaslata. Körbenéz a gyülekezeten. ~Igen, ennyit határozottan segíthetnek.~ Amióta a tömeg felé van fordulva,most először érzi magát kellően összeszedettnek. Ha van a fogadó ajtaja előtt lépcső, akkor arra lép fel, vagy valami olyasmire, ami a közelben van, és valószínű senki sem bánja, ha feláll rá. Ha nincs ilyesmi, akkor onnan szónokol emelt hangerővel, ahol van: *
- Figyeljetek! ~Hogyishívják?~ Lemmia lakói! *Ha legalábbis halkul a zaj szavai hatására, folytatja:* Bizonyára már tudjátok, azért jöttünk, hogy megszabadítsuk a falut az unikornistól. Ehhez kérnénk egy kis segítséget tőletek. Csak annyit kérünk, hogy segítsetek egy csapda felállításában. Senki nem lesz veszélyben ennyitől, így aki tud ásni, vagy karókat faragni, és szeretne segíteni, az csatlakozzon hozzánk holnap reggel. ~Még valami?~ Ja, és ha valaki tud valami fontosat mondani az unikornisról, azt örömmel fogadnánk. ~Azt hiszem, ennyi elég.~ *A horog kidobva, és most figyeli, hogy van-e kapás. Kitudja, talán épp kifog egy aranyhalat, vagy esetleg előkerül az az öregember, és elmondja azt a bizonyos titkot.*

3833. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-13 13:59:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

// Átkozott fogadó //

*Mordach bocsánatkérésre csak legyint, jelezve, hogy nem vette magára, s megérti a kinti körülmények mindenkire így hat. Awer már mag sem tudja, hogy mennyi lényt sodort ide a vihar. Arra is tisztán emlékszik, amikor őt terelte ide a vihar. Ő is át volt fagyva, s ki volt merülve. Ő sem volt kedvesebb, sőt mivel nem volt pénze, ezért késsel fenyegette meg a pultnál álló hölgyet. Meleg ételt, italt, és szállást kért.
Azóta már sok sok év eltelt, s megtanulta a legtöbb betérőn nyomot hagy a vihar. Emlékszik, amikor Athurgord jött a viharral, a buta férfi nem köszönt, hanem egyből félholtra verte Awert. Igaz, hogy meg tudta volna akadályozni azt, hogy véresre verje, de a vihar betérői fontosak a fogadó számára, így nem rémisztheti meg őket, amíg nem isszák meg az italt.*
-Régi recept. *válaszolja kedvesen* A környéken fellelhető dolgokból készítjük el. *Awer nem hazudik, csupán nem mondja el, hogy milyen borzalmas növényeket tart hátul a kis kertjében.*
-A fogadó nem az enyém, és csupán a Thi-Ghor vagyok. A fogadót direkt építették ilyen messze mindentől, hiszen így a vendégek élvezhetik a nyugalmat, pihenést, vagy amiért ide jöttek. Soha nincs nagy forgalom itt, mindig is a kevés vendégre rendezkedtünk be. Most is csak három vendégünk van. Legyen kevesebb vendégünk, de azok minden igényét ki tudjuk elégíteni, minthogy a sok vendég között ne maradjon időnk.
Awer kedves mosollyal az arcán figyeli, ahogy a páros elszürcsölgeti a forró italt. Amikor elfogyasztották, akkor elveszi tőlük a csészéket, s a pultra rakja őket. Mordach kérdéseire is szívesen válaszol a pult mögül.*
-Persze, hogy van szabad szállás önöknek, ezen nem kell aggódniuk, viszont élelem most nincs, de talán holnap. Az erszényét tegye el, nincs itt rá szüksége.
*Már folytatná is hogy miként fog fizetni a páros a szállásért, s az élelemért, amikor harangszó hallatszik a teremben. Csilingelő harangszó. Awerből fehér fény nyalábok csapnak ki az egyik tükör felé. A tükör előtt egy méterrel a nyalábok örvényleni kezdenek, majd a örvényből egy újabb Awer alakul ki. A két Awer annyira hasonlít egymásra mintha két tojás lenne. Pár pillanat múlva a tükör előtt álló Awerből újabb fénynyalábok tőrnek elő, de ezek a fénynyalábok a pult mögé irányulnak, ahol egy újabb Awer anyagiasul. Awer három fellapozza a pulton található nagy könyvet, gyorsan egy megadott oldalra lapoz, s elkezd bele írni.
A tükör, amely előtt Awer kettő áll halványan ugyan de barnás fényben dereng. Pár pillanat múlva egy sötételf nő lép ki rajta vörös bársony estélyi ruhában. Mögötte hét meztelen sötételf férfi lép ki a kezükben hatalmas ládákkal.
-Úrnő! *hajol meg mélyen Awer kettő a hölgy előtt, aki rá se pillant a férfira csupán végig emeli a tekintetét a termen.* A lakosztályát már előkészítettem.
*A cipekedő férfiak csomagjaik nélkül visszalépnek a tükörbe, majd Awer kettő egyetlen intésére a csomagok felemelkednek a földről, és sorba rendeződnek a nő mögött. Awer kettő elindul az egyik oldalsó ajtó felé, kinyitja a hölgy előtt. Miután a hölgy és csomagjai elhagyja a termet Awer kettő is utána megy.*
-Ne bámulják. *szól a párosra Awer egy.* Nem szereti, ha bámulják. Főleg, ha nála alantasabb lány bámulja.

3832. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-13 08:58:19
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Az unikornis átka //

* Mind a vacsora, mind a szoba nagyon kellemes, ebben a kis fogadóban. Saun elégedetten, s jóllakottan bújik ágyba. Hála a megivott forralt bornak, hamar el is alszik. Bár ne tette volna. Álmában egy tisztáson, majd egy komor erdőben van, vele szemben az unikornis, ami egy könyvet olvas. Saun lélegzet visszafojtva figyeli, ám a nyugalom hamar végetér, mert a könyv vérezni kezd, az unikornis megvadul, s minden megbolondul. *
- Ááá! -
* Riad fel álmából, remegő kezében tőrével. Nagy nehezen kikászálódik az ágyából, és megmossa borostás arcát. *
- Mi a fene volt ez? És mit jelenthet? -
* Fejében újra és újra végig gondolja a látottakat. *
- Egy kedves tisztás, ami komor erdővé válik. Egy könyv, ami vérezni kezd... -
* Végül visszafekszik, s talán sikerül is elaludnia, ám reggel ő az első, akit az asztaloknál találnak, komor képpel, maga elé meredve. *


3831. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-12 17:31:23
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//

*Miközben ők beszélgetnek aközben folyik a munka a táborban. Lassan el is készül. Aokin ahogy látja mik kerülnek ki az egyik zsákból rossz érzés fogja el. Lát olyan vasat amivel náluk nem de, más területeken az állatokat jelölték meg. Látott már olyat. Felhevítik és hozzányomják. És látva Arstha testét rossz érzés fogja el. És a válasz amit kapott az is ködös és Aokin számára nyugtalanító. Bár lehet, hogy csak azért látja így mert egy oszlophoz van kötözve. Abból a szempontból néhány dolog másképp néz ki. Szinte majdnem ugyan úgy kérdezi meg mint Arstha tőle.*
-Mesélnél nekem Alkordasz-ról?

3830. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-12 17:15:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

//Egy szörnyű nap//

//Aokin Uehoshi//

*A tábor építése egyre jobban halad, bár sátrak és egyéb alvási alkalmatosságok nem nem kerülnek elő. De nagy zsákokban valami nehéz dolgot cipel be két megtermett férfi. A zsákot az egyik asztalra rakják fel majd ott kezdik el kibontani a kötelet amivel össze kötözték. A zsákból hosszú vas rudak kerülnek elő, amiknek az egyik felén fából készült markorlat helyezkedik el, míg a másik felükön pengék, billogok helyezkednek el. De akadnak olyanok is, aminek a végén mozgatható csuklószorítók, vagy nyakszorítók vannak.*
-Pontosan nehéz megmondani, hogy mi is fog veled történni. *feleli Arstha* Imádkozunk, s eljön a Fény. A többi már csak rajtatok múlik majd. Ha Alkordasz gyermeke vagy, a szíved tiszta, és elég erős, akkor képes leszel befogadni a Fényt.


3829. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-12 16:21:03
 ÚJ
>Agbrerve Erorakth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az unikornis átka//

*A lelkes tömeg kicsit meglepi. Úgy érzi mintha nem is a földbe, hanem a fogadó falába gyökeredzett volna hátával. Legalábbis egy darabig. Az ételt köszönettel elfogadja, a pegazus óta nem sokat evett, a helyi kocsmában elfeledkezett éhségéről, de bizony a magafajtáknak kell az élelem.*
-Talán toborozhatnánk még pár embert. *Súgja oda a nőnek látva a falu lelkesedését.* -Harcba nem küldeném őket, de vermet ásni csak tudnak. *Igyekszik úgy beszélni, hogy a körülöttük állók ne hallják, ami elég nehéz számára, hisz fajtársaival beszélni olyan mintha két ember két ház tetejéről kiabálna egymásnak. A segítő kezet persze nem a kislányban látja, vagy az asszonyokban, a rózsás fiúban sem igazán. Ám a nő talán könnyebben méri fel a fajtájabelieket és jobban is szótért velük. Neki minden ember kicsinek és gyengének látszik bár tudja, vannak, ha nem is olyan sokan, akik rendesen helybenhagynák. Ez fordítva is hasonlóképp van, minden óriás nagynak és erősnek látszik pedig van amelyik gyenge mint a harmat.
A templom ajtajában kissé meglepődik. Valami vénséges mágusra és a tőlük megszokott sejtelmes rejtvényekre számított, helyette valami egészen újat kell megtapasztalnia. Hasonló templomok és hasonló istenek nem élnek északon.* ~Hűvös?~ *Akaratlanul is kifelé pillant.* ~A kandalló mellett nincs ilyen meleg.~ *Ez a különös hőség már a karavánúton is zavarta, rossz érzés, hogy nem lógnak jégcsapok a szakállán. Ennek ellenére belép a templomba. A szegényes épület nem sokkal melegebb a falu utcáinál, csak épp szélvédett. Jó alaposan körülnéz. Az ő istenei messze vannak az ittenieket nem tudja hová tenni.* -Mondja atyám, kirabolták ezt a helyet? *Kérdezi a papot. Az önkéntes szegénység fogalma teljesen ismeretlen számára és egy isten szolgálatával akkor sem tudná összeegyeztetni ha egész éjjel magyaráznák.* -Ha ez a csapás a maguk istenének műve talán bölcsebb volna kibékíteni mintsem harcosokat fogadni, az Unikornis megfékezésére. *Sok minden van a világon amivel bátran szembe mer szállni, ha arra kerül a sor banditák, seregek, szörnyek, mágusok ám az istenek és szellemek nincsenek a listán. Még egy teljes jogú Erorakthnak sem lenne sok esélye az égi népek ellen.
Ennyitől persze nem szállt inába a bátorsága. Így vagy úgy, ha az a bestia e világi lény, ő szembeszáll vele.*
-Hát imádkozzon atyám, békítse ki az istenét, aztán ha a lénynek vége és az aranybányák újra megnyílnak töltse meg ismét kegytárgyakkal a templomot. *Ha a pap válaszol valamit azt meghallgatja, ha nem akkor visszatér a faluba és elvezetteti magát az istállóhoz. Úgy ahogy van páncélban fegyverben bedől a puha széna közé, gyorsan felfal mindent amit a falusiak neki adtak, és az eljövendő csatát tervezgetve alszik el.* ~Az Unikornisnak a szarvában van az ereje.~ *Egyszer legalábbis ezt hallotta, de még sosem látott unikornist, így nem győződhetett meg soha ennek igazáról.* ~Csapdába csaljuk, rárontunk, leszúrjuk, én meg levágom a szarvát.~ *Azon gondolkozik, vajon felilleszthetné e a sisakjára a szarvat, bár úgy érzi nem állna jól. Aztán azon vajon az elefánt égő áldozatként való bemutatása megbékítené, vagy még inkább felbosszantaná a helyi istenséget.* ~Ezt majd megkérdem holnap a paptól.~ *És ezzel az utolsó gondolattal mély álomba is szenderül.*

3828. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-12 12:04:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Az Unikornis átka //

*Úgy tűnik, hogy a társaság Khream távoztával kicsit szétszéled. Van, aki inkább rápihen a holnapi napra, ám akad olyan is, aki inkább még kutakodik egy kicsit.
Mikor nyílik a fogadó ajtaja, Raeyan hallhatja pont, hogy az eddigi susmorgás, beszélgetés abba marad, melyet síri csend vált fel. Amint megpillantja a tömeget, amaz váratlanul ujjongásba kezd, s megindulnak a hölgyemény s az óriás irányába! Pillanatokon belül elhalmozzák őket mindenféle ajándékkal, mint például takaró, élelem, virág, s hasonló dolgok. Kiszűrhető jól, hogy nekik örülnek bizony, hiszen csodálattal tekintenek azokra az emberekre, akik értük kockára teszik az életüket, s ezt bizony nem tudják máshogy meghálálni, mint tárgybeli jutalommal, s egy kis biztatással. Agbrervét is már kedvesen fogadják, jele sincs a kezdeti negatív benyomásnak, bár ez lehet azért van, mert Khream küldött pár embert, hogy szóljanak a népnek a jövevényekről. Hozzá oda is fut az a kislány, aki érkezésükkor az anyjával játszott, amaz pedig a háttérben mosolyog csak kedvesen a férfire. Ám ő tovább áll, s a kislány tovább szalad Raeyan felé, majd belecsimpaszkodik ruhájába, mintha csak azt akarná, hogy felvegye.*
- A néni visszahozza az apukámat?
*Kérdi, miközben tengerkék szemei úgy csillognak, mintha egy apró könnycsepp akarna kiszökni rajtuk. Az óriás is hallhatja még e szavakat, mikor elsétál. Raeyan is dönthet úgy, hogy vele tart, avagy a tömeggel marad. Ám bárhogy is történjék, egy igazán szimpatikus fiatalember rózsáját nem fogja megúszni. Odalép hozzá egy rövid hajú, zöld szemű, barna ruhás férfi, kinek kezében egy csodálatos rózsa pihen, melyet meghajolva nyújt át a hölgynek. Télen rózsa? Mi a fene! Talán valami kis mágiának köszönhetően képes nőni ilyenkor. Bárhogy is legyen, ha marad, ha nem, az illető akkor is átnyújtja neki, egy kézcsókkal megfűszerezve.
Agbrerve eközben nem látja kint a papot, s a templom ajtaja is csukva van immáron, ám miután bekopog, meghallhat pár lépést odabentről, s az ajtó hamar fel is tárul.*
- Ó, nem vagyok én olyan öreg!
*Egy igazán mosolygós - és fiatal - arc néz vissza az óriásra. A papok általában idősebbek, távolról tűnhetett annak könnyedén, ám ő talán a harmincas éveit taposhatja. Rövid barna haja van, barna szeme, s egy hosszú fekete köpeny takarja testét. Arcán egy kedves mosoly pihen, mely úgy tűnik, hogy az alap nézésébe is beleivódott már, hiszen bármikor pillant rá a másik, mindig megtalálhatja a megbúvó mosolyt.*
- Üdvözöllek, Fiam, fáradj beljebb! Kezd odakint hűvös lenni.
*Ha az óriás bemegy, akkor egy igazán kis minimalista helyet fedezhet fel. Van odabent pár hosszabb pad, szemben egy oltár, pár gyertya, pár ablak, fehér falak, s egy ajtó hátul. Ennyi, nem több. Se kép, se szobor, semmi sincs odabent. Ha kint maradna inkább, az sem gond, akkor a pap is kilép, s mellé áll.*
- Ezt a templomot még én emeltem a Mi istenünknek pár éve. Persze, ez talán furcsa lehet számodra, hiszen a papok általában valami ágat képviselnek, ám én nem. Hiszem, hogy van a Mi istenünk, ki irányítja a véletleneket, a szerencse ura, s vigyáz ránk. A világ sem magától keletkezett, s én ennek a felettünk álló erőnek szeretném megadni a maximális tiszteletet. Emellett a falusiaknak is nagyon sokat segít - tudod, kell a hit az embereknek. Annak is biztosan oka van, hogy most ez történik velünk. Talán súlyosat vétkeztünk, s most meg kell bűnhődnünk.
*Szavai oly tisztának tűnnek, mintha csak egy érintetlen virág lenne, ki csodálatos szirmaival elkápráztatja a körülötte levőket.*
- Sajnos nem tudok róla sokat, csak amit a falusiak elmondtak. Nagy pusztítást végzett, sokan odavesztek. Én inkább a bánatukat s fájdalmaikat hallgatom meg, nem tudok a részletekről. Esténként, ha kijövök, néha megpillantom ott *mutat az erdő felé*, ám ennyivel tudok szolgálni sajnos. Értetek pedig elmondok egy imát, s minden időmet annak szentelem, hogy próbáljak segíteni nektek itt bent.
*Mutat a fejére. Természetesen ezek a szavak Raeyannak is szólnak, ha ő is az óriással tartott.*

*Eközben a másik két tag álomba szenderül, ami kezdetben nagyon jól indul. Kellemes meleg van odabent, az ágy puha, a takaró meleg, így hamar álomba szenderülhetnek. Az álmok világába is hamar betekintést nyernek... Mindketten - természetesen külön-külön - egy csodálatos, füves, virágos réten sétálnak. A szél lágyan fúj, virág illatot hordozva magában. Apró kis bogarak zümmögnek mindenhol, néha felbukkan egy nyúl a fűtengerben, vagy éppen egy kis pocok. Kezdetben egy domb tetején állnak, ahonnan a végtelenségig nyúló rétet láthatják. Innen mintha valami szokatlan erő húzná őket lefelé, s ahogy haladnak, úgy borul be az eddig lágyan ragyogó nap. Hamar dörgés, villámlás cikázik el a fejük felett, s mintha váratlanul összemennének, úgy találják magukat egy hatalmas erdő közepén - mintha a fűszálak átalakultak volna fákká, ők pedig összezsugorodtak volna. Ez a hely már kevésbé sem barátságos... Szokatlan hangok, hűvös szellő, félelmetes suttogások, göcsörtös és kísérteties fák... Előttük egy hosszú út van, amin ha végigmennek, akkor egy tisztásra érhetnek. Ha nem akarnak elindulni, sajnos akkor is el fognak, hiszen az a bizonyos erő megint húzni kezdi őket. Mikor elérnek a tisztásra, váratlan dolgot pillanthatnak meg: az Unikornis ott áll mereven, előtte lebeg egy ősöreg könyv, tele szokatlan jelekkel, miközben az Unikornis szemei ide-oda cikáznak a lapok közt, mintha csak olvasná. Váratlanul egy hangos üvöltés hagyja el a száját, mikor is a könyv elkezd vérezni, majd felgyullad, s az Unikornis ennek hatására bevadul, majd szélsebesen, morgó, üvöltő hangot hallatva elkezd rohanni feléjük. S az utolsó pillanatban huss! Az álom megszakad épp akkor, mikor hegyes szarvát a két férfi szívébe döfte volna.
Zihálva, hidegverítékkel ébredhetnek fel. A szobában bár sötét van, de minden ugyanúgy a helyén van, ahogy hagyták. Úgy tűnik, hogy csak egy rossz álom volt. Na de mindkettejüknek... pontosan ugyanaz? Érdekes...*

3827. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-11 22:54:55
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Átkozott fogadó //

*Mordach kezét szorosan a kardja mellett tartva toppan be a fogadóba, nem éppen a szebbik stílusát véve elő. Miután "kedvesen" köszönt, pár pillanat alatt végigméri a helyet, s mikor megpillantja az öreg Awert, s annak kedves stílusát, hamar bűntudattal terhes arccal lép közelebb, természetesen magára hagyva markolatát.*
- Kérem, bocsásson meg a stílusomért, csak tudja régóta jövünk már, s nagyon átfagytunk. Az illető pedig, aki idevezetett minket, kissé szokatlan volt, így nem voltam teljesen biztos benne, hogy az fogad itt minket, amire felkészített. *biccent az öreg felé* Én Mordach volnék, örvendek, Awer.
*Megvárja, míg a hölgyemény is elmondja nevét - vagy nem -, s csak utána válaszol neki.*
- Egyelőre nem tudom. Meglátjuk, hogy adja magát. Még mindig nem tudom hova tenni a helyet, de nagyon kellemes a légkör. Szerintem nézzünk körbe először, próbáljuk beszélgetni az itteniekkel, aztán utána meglátjuk.
*Mosolyog Ada felé ábrándosan, miközben szemei előtt csak egy puha ágy, egy vastag takaró, egy meleg szoba, s a tündér képe lebeg. A hely ugyanakkor kissé meghitt is a maga szokatlan aurájával, így Mordach nagyon reméli, hogy nem fognak semmi hátsó szándékot felfedezni a helyben, hiszen szívesen maradna ő is. Még akár több napot is. No meg a kinti idő... Az eléggé nagy visszatartó erő, az már biztos!*
- Na igen, hatalmas szerencsénk volt, s remélem, hogy ez tényleg "szerencse". Ránk fér már, úgy érzem!
*Vigyorodik el, miközben közelebb lép a feléjük sétáló öreg felé. A tükörben egy pillanatra szemügyre veszi magát, s elnézve a sápadtas, átfagyott arcát, a vérszín íriszeit, melyek a lehetséges vöröset is felülmúlják, nem éppen vidám ábrázat ül ki arcára. Igen kemény volt az elmúlt pár óra ebben a hidegben odakint... Ellenben Ada most is úgy virul, mint egy csodás virágszál!*
- Miből készült ez?
*Köszöni meg a teát, miközben elveszi, s először beleszagol. Az illata kellemesnek mondható, így hamar belekortyol. Érzi, ahogy a tea finoman csúszik le torkán, hamar felmelegítve ezzel testét, mintha csak egy jégtömbbe öntöttek volna forró vizet.*
- Mondja csak *kezd bele a beszélgetésbe*, kié ez a fogadó? Tán az Öné? Furcsa, hogy ilyen kihalt helyen áll, s ahogy látom, a forgalom sem túl nagy. Mondjuk én áldom a Sorsot, hogy megtaláltuk.
*Bólint határozottan, immáron minden negatív gondolatot elvarázsolva az elméjéből. Nagyon sokat dobott az egészen az öreg stílusa, főleg úgy, hogy Mordach nem túl barátságosan toppant be. S mivel általában nem udvariatlan, ezért igyekszik eltüntetni a kezdeti negatív képet magáról, már ha volt ilyen.*
- Akad itt esetleg szállás is? Lehetséges, hogy itt töltenénk az éjszakát is *pillant Adára beleegyezést várva*, nem tudom, mikor fog elmenni a vihar, és egyelőre nekem is vissza kell nyernem az erőm a visszaútra, illetve hát el is tévedtünk. *húzza el száját* S ha hamarosan leszáll az éj - ha még nem történt ez meg -, akkor ismeretlenül ezen a vidéken amúgy sem lenne szerencsés járni. Nem igaz?
*Ismét a tündér felé pillant, újra a helyeslésére várva. Igazából most magát próbálta leginkább bizonygatni hangosan, s rábeszélni a maradásra, érveket hozni fel mellette. Tényleg kezd neki igazán szimpatikus lenni a hely, s nem utolsó sorban Adával is szívesen eltöltene egy éjszakát nyugodt körülmények közt... Nem pedig úgy, hogy valaki meg akarja ölni a hölgyeményt...*
- Esetleg vacsorával is tudna szolgálni? Pénzünk az van rá, így gyarapíthatnánk egy parányit a bevételt is.
*A "pénzünk" szócska természetesen most is azt jelenti, hogy ő állja az egész estét a hölgyemény helyett, s más lehetőséget nem is fogad el. Ő a férfi, ez az ő dolga, s mivel együtt jöttek erre az útra, így a vagyon is közös - pontosabban Mordaché.*

3826. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-11 03:48:00
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Az unikornis átka //

* Úgy tűnik, a társaság elhatározta, hogy másnap kezdenek bele a vadászatba. Ezzel Saun is egyetért, hisz nem szabad fáradt fejjel belerohanni az ismeretlen veszedelembe. Főleg nem ismeretlen terepen. Ezért meg is ragadja a lehetőséget, s kiürült kupájával int a fogadósnak. *
- Szeretnék még egy kupányit kérni, és ha nem jelent gondot, egy tál pörkölt, ha akad, azt megköszönném. -
* Mondja Saun. Amint megkapja a kért dolgokat, jóízűen befalatozik, majd elvonul a számára kijelölt szobába. A falusiakkal való beszélgetést meghagyja társainak. Miközben lehámozza magáról felszerelését és vértjét, azon gondolkozik, hogy nekik, embereknek a legfőbb feladatuk az unikornis csatlósainak feltartása lesz, hisz az egyetlen köztük, aki elbírhat a lénnyel, az az óriás. Ezzel, és azzal a gondolattal alszik el, hogy legalább ma éjjel nem kell kiékelnie a szoba ajtót, és nyugodtan alhat. *


3825. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-11 00:33:58
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Az Unikornis átka //

*Úgy látszik Arsenor-é volt az utolsó szó. Ő még megiszik pár sört és eszik egy pörköltet. Majd kér egy szobát. Meg is kapja. A sörtől talán vagy a nehéz naptól, esetleg a veszélyes kaland miatt de, nagyon fáradtnak érzi magát. A szoba neki tökéletesen megfelel. A Pegazus fogadóban se díszesebb. Talán ott adnak egy váza virágot. A fegyverét nekitámasztja a falnak és a páncélját pedig a szekrénybe teszi be. Ezek után mennyei érzés mikor végre lerúghatja a cipőét és a nadrágját. A takaró alá bújva pedig a szokásos biztonságos érzés vesz rajta ismét erőt. Majd elalszik.*

3824. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-10 10:33:31
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Lanix //

* Rábólint, mindegy merre mennek, bár ő minden képen át kell majd vágjon a fél Kikötőn, hogy végül célba érjen. Lehet, hogy rövidebb az erdőn keresztül de egyben sokkal veszélyesebb is. Erre veszélyes állatok élnek, remélhetőleg Lanix pontosan ismeri az utat mert nagyon könnyű itt eltévedni. Zora még soha nem járt erre, mindig egyszerűbbnek és könnyebbnek találta a folyópart felé utazást.*
- Remélem nem hoz elénk a sors egy wargfalkát. *jegyzi meg miközben belépnek az erdő sűrűbb régióiba.
A szekér tényleg nem kimondottan erdei útra kitalált de egy csepp gondolkodással és némi átalakítással használható.*
- Nem nyaralni. *mondja egy félmosollyal ajkain *Viszek egy két fontos dolgot a Kárhozottaknak. Főleg olyant amit a kikötőben nem tudnak megszerezni.
* Roppan a hó a lába alatt. Figyeli az utat, még örül is a friss hótakarónak így legalább észrevehetik az állatok nyomait. Szerencsére a fehér hótakaró egyelőre vagy érintetlen vagy csak néhány erdei madár lenyomatát őrzi. Kabátját szűkebbre húzza, csuklyáját is mélyebben szemébe ereszti és morcosan néz szembe a viharral ami talán érkezik, bár arra is megvan a jó esély, hogy pont elkerüli őket.*

3823. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-10 10:12:54
 ÚJ
>Agbrerve Erorakth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az unikornis átka//

*Ideje végre lefeküdnie. Az istálló hollétéről ugyan sejtelme sincs, de gondolja valahol az ajtón kívül kell keresnie. Maga elé engedi a nőt, aztán maga is átfurakszik a fogadó ajtaján és némán karba tett kézzel megvárja mit akarnak tőlük az emberek.* ~Ez a falu egyre különösebb.~ *Mélyen ülő szemei végignézik az alattuk elterülő tömeget. Hatalmas csapatot lát, talán a szörny ideérkezése előtt még többen lehettek, ám nem tudtak vagy nem mertek szembeszállni a fenevaddal.* ~El tudjuk vajon végezni amit egy hadsereg nem tudott.~ *Ebben már ugyancsak kételkedik. Családtagjai sokszor egymaguk egész háborúk kimenetelét döntötték el, de vajon ő is képes ekkora tetteket végrehajtani. A válasz rettentő súlyként telepszik vállára. Nem, nem képes rá. A nagy pallost amit ősi történelmük minden hőse fél kézzel forgatott ő kettővel is alig képes megemelni. Gyenge akár az emberek akiket most védelmeznie kéne.
Tekintete tovább kalandozik. Pár elejtett szót még hallhat a falusiak és a vezető beszélgetéséből, mielőtt elindulna. A város templomát látta meg, a dombon elhelyezkedő magasba nyúló tornyot.* ~Kié lehet ez a templom? Istené vagy szellemé?~ *Gondolkozik el rajta. Valahol úgy hallotta a déliek templomaikat csak a mágia tanulására használják.* ~Akkor talán valami varázsló élhet odabent?~ *Mindenesetre jobbnak látja felkeresni a helyet, akár az istenek áldása akár némi mágikus fortély jól jöhet, hisz maga a szörnyetegük is mágikus teremtmény.*
-Adjon Isten öregapám. *Szólítja meg a papot ha az még mindig a templom előtt áll. Ha viszont nem talál rá az írnokra, hisz a hold fénye nem a legjobb egy, egy könyv megírásához, akkor türelmesen bekopog és várja mi történik. Párszor ugyan visszasandít a nőre és a falusiakra, hogy baj esetén még időben visszaérhessen. Nem valószínű, ám ennek a bekövetkezésére is készen kell állnia.* -Kinek emelték ezt a templomot? *Érdeklődik a paptól ha az előkerül. Aztán rátér a dolog lényegi részére is.* -Maga mennyit tud az unikornisról? *A létező legkedvesebb, legtisztelettudóbb modorát veszi elő, most mégiscsak az istenek szolgájával vagy, egy nagy hatalmú mágussal beszél. Esetleg mindkettővel egyszerre.
Amennyiben nem talál rá a papra, úgy kénytelen elballagni az istálló felé és másnap kora reggel újrapróbálni a dolgot.*

3822. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-09 19:28:52
 ÚJ
>Areda Kuen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Átkozott fogadó //

-Igazad lehet, biztosan ez is olyan fogadó, mint a többi. Túl sok izgalmat éltünk át az elmúlt pár napban ahhoz, hogy a legtermészetesebb dolgokba igazi kis rémsztorikat képzeljünk bele, ami mondjuk nem is csoda.
*Pillant fel a füstölgő kémény felé, s alig várja, hogy a hívogató tűz közelébe kerülhessen, hát még, hogy valami meleg kerüljön a gyomrába. Nem is marad el a Vörös mellett, mikor belép az ajtón, s miután beteszi maguk mögött a vastag falapot, szorosan a nyomába szegődik. Kicsit úgy tűnhet, hogy most már egy lépést sem akar tenni a férfi nélkül (ami mondjuk igaz is), de egyelőre túl idegen számára a hely, még a kellemes meleg ellenére is kissé ridegen hat számára, így a biztonság kedvéért nem lófrálna el csak úgy.*
-Köszönjük!
*Lép ki Mordach mögül, hogy jobban szemügyre vehesse a pult mögött serénykedő alakot. Csendben figyeli, ahogy kitölti a csészéikbe az italt, majd átnyújtja nekik, s egy kedves mosoly kíséretében át is veszi tőle. Kissé félőn kortyol bele a számára ismeretlen Dzsimgholba, de hamar rájön, hogy felesleges volt aggódnia, s nagyokat nyelve el is tünteti a csésze tartalmának felét. Igaz, mintha lenne egy kis erős, bódító utóíze, de ettől függetlenül kifejezetten ízlik neki.*
-Szerinted itt kell maradnunk egész este?
*Fordul a férfi felé kérdőn, miközben körbetekint a helyiségben. Szemei rögtön megakadnak a tükrök egyikén, s halvány mosollyal nyugtázza, hogy milyen furcsa látványt is nyújtanak egymás mellett.*
-Végül is ez egy fogadó. *Rántja meg a vállát.* Ha különös is, ennél szerencsésebb szállást nemigen találhattunk volna az erdő mélyén.
*Még ebben a helyzetben is optimista marad, s habár van egy furcsa kisugárzása a helynek, meleg van, kiszolgálják, úgyhogy egy rossz szava sem lehet. Sőt, a szőnyeg kifejezetten tetszik neki, a friss fűre emlékezteti, s élvezettel fúrja bele lábujjait a puha szövetszálak közé.*

3821. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-09 18:22:48
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//

*Aokin miközben elmondja a nevető ember történetét megnyugszik és mivel az otthona eszébe jut egy kicsit el is érzékenyül. Arstha a történetet hallva elgondolkozik és ennek Aokin őszintén örül. Pusztán-e miatt megérte neki elmondani ezt. Ez után a vezetőjét megpróbálja megértetni Aokin-al a fiú de, a szerzetes továbbra is túl erőszakosnak találja a vezetőt. Viszont az, hogy kérdezhet egyet az megijeszti Aokint. A félelem abból adódik, hogy a választól fél amit most kaphat.*
-Az érdekelne, hogy most majd pontosan mi fog velem történni?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257