Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5080. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-15 11:23:24
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Amerre a szél visz//

*Az öt vándor lélek feje fölül lassan elmúlnak a viharfelhők, kibukkan a sápadt hold, néhány csillag is lehunyorog rájuk lenézően. A lány nem hibáztatja őket érte: valóban szánalmasan festenek, ázva-sebezve, vert seregként vonulva az alvó erdőn keresztül. Lova lassan megnyugszik, bár még mindig száron vezeti maga mellett. Ő viszont úgy tűnik, nemigen tudja elaltatni kétségeit, tartván attól, hogy a fák közül újabb rakat ocsmányság ugrik a nyakukba, folyton jobbra-balra kémlel, fülelve a nesztelen tájon, várva és félve az újabb hideglelős üvöltés felbukkanását. Ez szerencsére elmarad, míg odaérnek a sziklakiszögelléshez, így egykedűen lecuccol, kiköti a mént, segít tüzet kuporítani Gabriennek. Ahogy körbenéz, a többiek se sokkal jobb kedélyűek nála. Körbeülik a lángokat, nyeldesik a nedves ágak maró füstjét. A lány hunyorogva bámulja a párkány alól az esővel kavargó füstpamacsokat, hallgatja a cseppek cserfes zaját a fák-bokrok levelein. Nemigen van mondandója, de a többieknek sem.*
- Én amúgy nem tudok most aludni, akár őrködhetek is. - *Ajánlkozik idővel, hogy felváltsa a hóhajút az őrségben, hogy az is tudjon néhány órát pihenni, hisz ha jól számolt, se Jane, se a férfi nemigen aludt még ma éjszaka. Fázósan közelebb telepszik a tűzhöz, próbálja átszárogatni megázott holmijait, ruháját.*

//Irány a város//

*Reggel nem túl fittre, de legalább rém morgósra ülte magát az egyik lapos kövön. Mikor társai ébredeznek, rövid kitérőre indul a hevenyészett tábor körül. Fürjfészkeket lel, kifosztja. Reggelire megsüti a tucat apró tojást egy kövön, legalább van mivel megenniük a maradék száraz kenyeret, kevéske sajtot. Nem nyünnyög ezen soká, hamar elkezdi visszahajtani-pakolászni lovára a motyóját. Lepergeti a rászáradt sarat a bundáról, visszacsomagolja a nyereg hátsó része alá. Neki nem kell kétszer mondani, bármikor szívesen elindulna tovább, a város felé. Öröm az ürömben, hogy a tegnap éjszakai látogatók után már egy társa sem pedzegeti a további kalandozásokat a vidéken.*

5079. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-15 10:22:40
 ÚJ
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*Dryyx olyan fáradtnak érzi magát, mintha napok óta erőltetett menetben kellett volna hegynek felfelé mennie, s ez nem csoda, mivel legutóbb talán két, vagy három napja hajtotta fejét álomra, s az sem volt éppen kifejezetten pihentetőnek mondható alvás. Erre pedig csak rátett egy lapáttal az éjszaka, melynek során a démonok tudja hányszor és hányféleképpen vette őt birtokba a nőstény, aki most éppen édesen piheg a mellkasán. A hímnek tökéletesen megfelel ez a helyzet, el tudná viselné még jó ideig Narii testének melegét, de úgy tűnik, a nőstény másképpen gondolja a dolgot, s mivel a hajnali fény első sugarai már bőrüket nyaldossák, lassan csakugyan időszerű lesz az indulás, már csak azért is, mert előző éjjel abban egyeztek meg, hogy hajnalhasadáskor indulnak tovább. Bármennyire megerőltető is hát, s bármennyire nyűgösek is, hozzálátnak, hogy összeszedjék magukat. Végignézve magán, Dryyx inkább hozzá sem fog ahhoz, hogy a nősténytől szerzett sebeit számba vegye, majd ráér a fogadóban, egy dézsa forró vízben megtenni ugyanezt. Amíg a nő öltözni kezd, kedvére legelteti rajta a szemeit, tulajdonképpen képtelen volna másként tenni, a látvány, ahogy a fény megcsillan az ében bőrön, szinte megbabonázza. Erőnek erejével kell rávennie magát arra, hogy ő is öltözni kezdjen, s csakugyan hamarabb elkészül, mint Narii, aki elidőzik a fűzőjével egy sort, míg a hím már indulásra készen áll. Persze nem teszi szóvá, legkevésbé sem óhajt már kora reggel összetűzésbe keveredni a morcos nővel, abból valószínűleg semmi jó nem származna. Meg tudatában van annak is, hogy az ingerültség aligha szól neki, mivel a maga részéről ő kitett magáért az éjszaka, s alkalmasint tisztában van vele, hogy Narii vágyai nagyon is ki lettek elégítve.*
-Menjünk. *bólint egyetértőn, s ha a másik elindul, hát követi a város felé, meg sem kérdezve, hogy konkrétabban mi is az úti cél. Ha tippelnie kéne, akkor a barakkra tenné a voksát, de Nariinál ezt sosem lehet tudni, erre már igen hamar rájött.
Szétrúgja hát a hamut, hogy lehetőség szerint némi bujkáló parázs ne lobbantsa lángra a fél erdőt, aztán részéről már mehetnek is, amerre a nőstény akar.*

5078. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-15 09:34:40
 ÚJ
>Nariina Aleani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*Nem tudja mennyi idő telhetett el, míg kedvüket lelték egymásban jónéhányszor az éjszakában, azonban nagyjából tud rá következtetni, hogy már javában hajnalodik, mert ébenszín bőrüket nem a hold festi ezüstösre, hanem sokkal inkább a hajnal fényei világítják meg őket. A tűz leégett, de ezzel most nem foglalkozik, nem is akar, jól megérdemelten pihen a hím mellkasán. Körülöttük szétszórt holmijaik, ők maguk pedig koszosan és véresen, nem is egy sebbel gazdagabban fekszenek a széttúrt kis táborhelyükön. Sóhajt egyet, majd nehézkesen, fáradtan tápászkodik fel a földről, nagyot ásít és átszámolja magában, hogy nagyjából két napja aludt utoljára, de lehet, hogy három. Még mielőtt a barbár törzs összeszedte volna karavánját, hogy elinduljon... Szóval régen. A tegnapi őrület, az éjszakai üzekedés is lefárasztották, így hát álmos fejjel néz le a hímre.*
- Ennek örömére, hogy jön fel a nap, talán el is indulhatunk. Öltözz!
*Még hullafáradtan is képes arra, hogy vakkantva szórja oda a szavakat a hímnek, arra sarkallva amazt, hogy jobb, ha nem ellenkezik, különben egy, ugyan kielégített, de annál nyűgösebb nőstény haragjával találja szembe magát. Nariina is nekikezd, hogy összeszedje saját ruháit, és, mivel újra meg kell szenvednie a keményített fűzővel, így a hím valószínűleg még hamarabb végezhet is, mint ő. Amikor elkészült, és kardjai is a helyükön vannak, köpenye pedig újra testét takarja, Dryyxre pillant.*
- Majd a városban eszünk, de haladjunk, mielőtt az a szuka eladja a lovamat.
*Éppen azért foglalkozik az evés kérdésével, mert saját gyomra is éhesen kordul, a hím nevében azonban nem tud nyilatkozni. Végül sóhajt egyet és hunyorogva az égre emeli tekintetét, majd arcába húzza a csuklyát, és könnyed, ruganyos, ámde egy ragadozó fajra oly jellemző léptekkel indul meg a város irányába.*

5077. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-15 08:59:33
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Amerre a szél visz//

*Az nyári zápor talán már alábbhagyott annyira, hogy a szemérmes hold kidugja ezüst képét a felhők közül és megvilágítsa annyira az utat, hogy az ázott csapat találhasson magának egy száraz zugot az erdőben.
Kicsit talán le is kell térni a járt útról, de annyira azért nem, hogy az erdő veszélyes részébe kelljen hatolniuk.
Egy sziklakiszögellést keres, ami alá nem mosott be az eső és eléggé nagy, hogy mind elférjenek alatta. Ha találnak ilyen, akkor leszáll a csatamén nyergéből, majd lesegíti a mögötte utazó, viaszvászonba csomagolt Janemitát is.*
- Itt talán jó lesz.
*Morogja. Eláztak, fáradt és még valami macskalény meg is sebezte a karját és az állát, ez pont elég egy jó kis rosszkedvhez.
Komoran kezd pakolászni, ezúttal nem szerszámozva le Balthazardot, hanem a nyeregtáskákat a lovon hagyja, a hátas és a többi ló kénytelen lesz az esőn éjszakázni, mert hely csak a csapatnak van a sziklaplató alatt.
Szerencsére akad a felszerelésében száraz tapló, amivel tüzet tud gyújtani, pár kevésbé vizes gallyat és rőzsét is gyűjt mellé, füstölni fog, mint a rohadás, de legalább fényt ad és a melegénél megszárítkozhatnak.
Addig nem is törődik semmivel, míg ezek meg nincsenek, s amikor már mindezzel kész van, csak akkor ül le a tűz mellé, széles hátát a szikla falának vetve. Valószínűleg társai is segítettek a rögtönzött tábor felállításában.
Ez nem egy barlang, csak egy nyirkos kis kiszögellés, ami elég száraz ahhoz, hogy menedéket nyújtson hajnalig, akkor meg úgyis megindulnak a város felé. Rilai biztosan nagyon oda vágyik már, ennek hangot is adott, Lia terveiről nem tud, úgy hiszi, hogy a lány velük marad.
Apropó, Lia. Ahogy leül és végre egy halk sóhajjal kifújja a levegőt a tüdejéből, akkor jön rá, hogy ég a pofája a szakáll alatt. A macskalény karmai tépte sebek kellemetlenül sajognak. Jobb bele se gondolni, mi lehetett a karmai alatt.*
- Lia, megnézel?
*Kérdi halkan, majd miután megvizsgálta a szakadt inget a karján, egy bosszús mozdulattal tépi le az anyagot, hogy ráláthasson a sebre.
A seb elég hosszú, a felkar közepétől a könyök alatt ér véget, de nem vészesen mély, viszont eléggé vérzik. Mostanra már alábbhagyott a vérzés, de még így is szivárog némi belőle.
Valószínűleg a gyógyító lány szakszerűen el tudja látni a sebet, még a kolosszusnál is van megfelelő kötszer, biztosan nem lesz gond.*
- Hajnalig enyém az őrség. Pihenjetek. Ha felkelt a nap, azonnal indulunk a város felé.
*Mondja halkan, miközben Lia a karján és az arcán ejtett sebeken szorgoskodik. A fejét nem hagyja bekötni, hogy nézne ki bebugyolált fejjel. Azt elég lesz kimosni és kész.
Ha Lia ellátta a sebeit, a tűz melegénél szárítkozik, keze ügyében tartva a mesterpengét és a pajzsot. Hajnalig kibírja. Mocsok fáradt lesz, de ha egyszer beértek a városba, majd egy fogadóban kipiheni magát, nem ez az első éjszaka, amit átvirraszt, voltak már rosszabbak is.*
- Aludjatok, mindjárt indulunk.
*Simogatja meg Janemita arcát, majd, ha a kis csapat álomra szenderült, hátát a sziklának vetve, direkt kissé kényelmetlen pozícióba helyezi magát, nehogy elaludjon.

//Hajnal, irány a város//

A hajnal talpon éri, az álmosság ellen sétálgat kicsit az esőben, miközben a pár szikladarabbal kitámasztja a kis bográcsot a tűz fölött, hogy teát főzzön. Szar lesz az íze, de legalább felmelegít és ad egy kis kedvet a nyirkos éjszaka után az ébredéshez és az elinduláshoz.*
- Ébredjetek.
*Csak egy bögréje van, azzal merít magának egy keveset a teából, hogy fanyar arccal kortyolgasson a gőzölgő italból.
Ingét már lecserélte, alatta friss kötés, Lia munkája. Kiissza a teát, a maradékot az ázott avarra löttyinti, majd újabb adagot mer, hogy Janeynek vigyen belőle.*
- Ébredjetek, hamarosan indulunk.

5076. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-15 00:18:00
 ÚJ
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A hímhez azóta nem ért nőstény, hogy elhagyta a Sötétséget, s őszintén szólva, figyelembe véve mindazt, ami a múltban történt, ez egyrészt cseppet sem meglepő, másfelől pedig Dryyxnek nem is hiányzott, egészen eddig. Bármennyire is igyekszik kizárni a saját érzelmeit a lelkéből, az elemi ösztönnel képtelen megtenni ugyanezt, legalábbis itt és most, Narii alatt biztosan.
Érzi az ajkába maró fogakat, száját betölti saját vérének édes-fémes íze. A nőstény vadsága rá is átragad, elsöpörve minden mást, háttérbe szorítva a racionalitást, az érzéseket, a gondolatokat, emlékeket, mindent. Nem létezik más, csak Narii, a világ leszűkül az őt tépő, marcangoló nőre. Véres küzdelem ez, két kiéhezett vadállat násztánca, kiket összeeresztettek egy ketrecbe, s vad vágyaiknak engedve újra és újra egymás húsába marnak.
A hím kezei sürgetőn igyekeznek megszabadítani az általa fölöslegesnek ítélt ruhadaraboktól a nőstényt, miközben fogai annak vállába mélyednek, míg vér nem csordul le ajkairól. Éhezve, mindent elsöprő akarattal követeli ki magának a jussát, nem törődve semmi mással.
~Akarom, ami jár...~
A kín és a kéj kéz a kézben járják vad táncukat a téboly szőtte hálón, minden újabb harapás, minden köröm, mi húsba vágva vérző sebeket tép fel, csupán tovább tüzeli vágyukat egymás iránt. Ha bárki látná őket, valószínűleg képtelen volna eldönteni, hogy halálos küzdelem, vagy szenvedélyes együttlét szemtanúja. Olyasmi ez, mit a mélységieken kívül más nem érthet, a felszín lakói minden bizonnyal rosszul lennének már a puszta látványtól is, ám a két sötételf számára mindez teljesen természetes.*

5075. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:19:45
 ÚJ
>Tazrysn Teken'ath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Gyönyörűséges Marka//

*Megvendégeli az ork nőt, de miután az elaszik és ki tudja még horkol is, az akcentusa és közlekedése végett ki nézi belőle, inkább úgy dönt, hogy kihasználja a sötétben jó látását és lelécel egy közeli városba, elvégre sose lehet tudni hol futhat össze fajtájabeliekkel, de mivel fogytán van az elemózsiája, hála Markának, így lovát elvezetve halkan messzebb ül rá és lovagol az éjszakában Arthenior városa felé.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 23:56:28, a következő indokkal:
A fórum nyelve magyar.

5074. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:51:16
 ÚJ
>Ietowora Hararen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Wysvalie – csurom csupa vizesen//

*Az eső szakadatlanul zuhog, Ietowora mégsem zavartatja magát miatta, hiszen ez is hozzátartozik a természet szeszélyeihez, ahogy a napsütés vagy a hóesés. Igaz van néhány zavaró tényező, például a hirtelen jött sár, ami megnehezíti a két lányt a haladásban, nem is beszélve a hidegről, ami megbetegítheti őket. Még szerencse, hogy Ietowora bizonyos indokoknál fogva ki tudja védeni a természet okozta kellemetlenségeket. Amint meg is érkeznek a kunyhójába, belekezd a segítő hadműveletbe. Tűzet gyújt, vizet tesz fel forrni a teának, még ruhákat is vesz elő, hogy Wysvalien ne a vizes ruhái maradjanak.*
- Nem gond.
*Ietowora zavartan elveszi a ruhákat. Kevés olyan rongya van ugyanis, aminek méretre szabott formája van. A legtöbb viselésre szánt gönce formálatlan anyagtekercs, amiket csak magára köt és terít. Aligha lehet egy több méternyi ruhaanyaggal olyan gond, hogy nem jó valakire. De a lány megállapítására még nagyobb köteget vesz elő, zöld és barna pamutot, ami újból csak Wysvalienak nyújt. *
- Szép? Különös... Nem szépnek szántuk, hanem hasznosnak.
*A lány kijelentésére körbe néz a szegényes berendezésen és a kopottas falakon. Inkább egyszerűnek, mintsem szépnek lehetne mondani. De bizonyára mindenkinek más az ízlése és van olyan, akinek ez tetszik. Ietowora nem tudhatja. Ő csak abban biztos, hogy az ő szeszélyeinek az erdő a legszebb, s ha kérdik is otthonát, előbb válaszolja a természetet, mint ezt a viskót. *

5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 20:28:13
 ÚJ
>Wysvalie Delun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ietowora – csurom csupa vizesen//

*Nem is tudja mit gondolt, vagy miért nem ment haza hamarabb. Jól tudta, hogy esni fog ezen a napon, és hogy igyekeznie kell, mégis, naivan úgy vélte, van még ideje. Most meg sétálhat egy idegen mögött, annak háza felé tartva, a szakadó esőben. Séta közben olykor elkalandozik pillantása. Hol a város jeleit kutatva, hol pedig a tündér szárnyán, mely még mindig érintésre csábítja karcolt kezeit. A késztetés legyűrése mellett még mindig ott mozog benne anyjáért való aggodalma. Azon tanakodik, minden rendben van e vele. Vagy, hogy nem hagyta-e el a házat. Mert ha igen, akkor tényleg csak nagyobb lehet a baj az idő múlásával. Mégis, talán gondol arra, hogy gyermeke nem oly elveszett, s hogy fedezéket keres magának a vihar elől, hogy csitulásával hazamehessen. Még akkor is, ha valójában esze ágában sem volt fedezéket keresni. Akkor is, ha legszívesebben rohanna hazafelé, ha nem lenne a tündérnek túlontúl igaza. Elvégre, ha megfázik, bizony csak nagyobb gondokkal néznek majd szembe.
Hamarosan elérik a házikót. Kényelmetlenül érzi magát, amiért kellemetlenséget okoz a másiknak. Végignéz az aprócska kerten, a düledező falakon, mik annyira hasonlítanak az otthonának nevezett romra. Mert más jelzőt már nem nagyon lehetne rá hasonlítani. Otthonuk bizony nem több, mint egy jobb állapotú rom, melyen épphogy, de még van tető. Az pedig mindeddig elégnek is bizonyult, néhány melegebb pokróccal és a gödörrel a ház közepén, melyben tüzet tudnak rakni. Ezért is nem zavarja az, amit odabent lát. Jó látnia a bútorokat, mik bőven elegendőek az élethez. Semmi zavarba ejtő fényűzés, mitől nem tudná, hogy mégis merre üljön. Így is tart attól, hogy valamit eltör, vagy felborít, ugyanakkor legalább nem tűnnek olyan drága holmiknak azok, melyekben kárt tehet.*
- K-köszönöm! *hálálkodik a ruhákért, melyeket tétován elvesz. Először csak magához veszi az anyagot, miközben végigsimít rajta ujjaival. Kellemes tapintása van a száraz ruháknak. Kellemes és meleg.*
- Nagyon örvendek! Wysvalie vagyok *viszonozza a bemutatkozást, a nagy csend után, majd újra visszafordul a ruhákhoz. Mikor azonban jobban megnézi a darabokat, jól látható méretproblémákba ütközik. Ugyan ő sem egy nagy termet, mégis, a tündérhez képest már-már méretesnek tűnhet. Ez meg is látszik, mikor kivörösödött arccal maga elé emeli a kapott dolgokat.*
- Sajnálom, de… Azt hiszem, ez… Túl kicsi *nyújtja is vissza az öltözetet. Kissé összébb húzza magát. A nagy melegben érzi csak, hogy mennyire hidegek ázott göncei, melyek még mindig súlyosan nehezednek fáradt testére. Táskáját leveszi válláról, hogy a földre tehesse, annak minden tartalmával. Igyekszik úgy pakolni, hogy biztosan ne legyen útban, majd újra nézelődni kezd.*
- Nagyon… szép a háza.

5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 17:31:06
 ÚJ
>Nariina Aleani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A nőstény olyan vadul esik a hímnek, mintha ezen az éjszakán az életéért harcolna. Hiába, nem tagadhatja, hogy mit vált ki belőle a hím, főleg azok után, mennyi ideig kellett Nariinának felszíni hímeken kitöltenie vágyait. Természetesen alapvető különbség lesz azokhoz képest ez a mostani alkalom, hogy a végén Dryyx nem fog elhalálozni, hiszen a nősténynek annál nagyobb haszna származik belőle élve, minthogy csak úgy megkíséreljen végezni vele. Persze ott volt az a kisebb affér Kagannal, de hát az igazán nem sokat számít, főleg annak fényében, hogy Narii, fajtársával együtt az első kaotikus pillanatban ott hagyták mindenféle fajok gyűjtőhegyéül szolgáló klánt. Nem tartoztak hűséggel, de még engedelmességgel is csak alig a vezérnek, így aztán a kialakuló anarchiában aligha mondhatta volna bárki rájuk, hogy árulók. Nem árultak el senkit, de legfőképp magukat sem, mikor úgy döntöttek Medliellel, hogy jobb nekik külön utakon.
Nariina szemében elemi vadság csillan meg, de nem az az őrület, amely a tisztásra vezette a hímhez, ez inkább az ösztönös, minden elsöprő vágy. Szinte tudatlanul harap bele a hím ajkába vért fakasztva, hogy aztán le is nyalja róla. Egyik keze közben a hím nyakára fonódik újra és finoman rászorít, miközben a másik oldalon már a nyak bőrét tépkedi fogaival, nem törődve azzal sem, ha esetleg feltépi azt. Valószínűleg mindketten tisztában vannak azzal, hogy azon felül, hogy rettentően fogják élvezni a dolgot, fájni is fog. Mocskosul.*

5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 00:24:35
 ÚJ
>Ailincy Nilyna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Nina úgy gondolja, hogy bőven elég volt neki ennyi távollét az erdőtől, így feláll, és a tisztásról egyenesen az erdő sűrűjébe sétál, ahol felmászva az egyik magasabb fára elmélyül gondolataiban.* ~Valahogy annyira unalmasak ezek a mindennapok... Még régen mondták nekem, hogyha nem találok ismerősöket, el fogom unni az életet, vajon erre céloztak?~ *Miközben saját magát traktálta kérdésekkel a kellemes szellő, amely a fa ágán feküdve éri őt, és a meleg egyre álmosabbá teszik őt, míg végül a fán már csak egy alvó, maga után halk szuszogást hagyó fél-elf található meg, aki csuklyáját teljesen arcába húzva hagyta.*

A hozzászólás írója (Ailincy Nilyna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 00:24:58

5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 18:43:10
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A macskamentő küldetés//

*Annyi szent, hogy eme mesterien kivitelezett zuhanást nem fogja rövid élete legkellemesebb élményei közé sorolni, sőt, gondolatban még azt is megkockáztatná, hogy ennyit még Macsúr sem ér meg. Egyébként is, ha Múgen nem lenne, ő már rég élettelenül rohadna valami eldugott helyen, mint a saját szerencsétlenségének egyetlen, de igen nagy áldozata. Ezért, bár a sokktól megszólalni képtelen, de az emberóriás nyakába borul, tőle telhetően jól megszorongatva őt, aztán nemsokára ismét szilárd talajt érezhet a talpa alatt, ám a megnyugvástól még igen messze áll. Idegességét és zavarát pedig mivel mással, mint csacsogással leplezi.*
- Ó, az összes istenekre, Múgen, köszönöm szépen, hogy elkaptál. Fordított helyzetben én nem lettem volna képes rá... persze, te biztos le se estél volna. Én, meg a hülyeségeim, nyilván kezd belőlem eleged lenni. Nyugodtan szólj, hogy fogjam be, ha már zsong a fejed, de az utóbbi időben ritkán tudtam igazán jót beszélgetni valakivel. Annyi jó van az egészben, hogy most már legalább tudom, merre menjünk. Láttam a fenyőfást onnan a magasból.
*Saját hangjától észre sem veszi a halk zörgést a bokorban, így először csak értetlenül pislog Múgenre, amikor a susnyás felé mutat és a fegyveréhez nyúl. Ennek ellenére győzedelmeskednek a beidegződések és a következő pillanatban köpenye ujjából előcsúsznak a tőrei, melyeket védekezve emel maga elé.*
- Mi az?
*Suttog, mint egy valódi harci helyzetben tenné, és meglehet, hogy néhány pillanat múlva bele is keverednek egybe. A távolodó csörtetés hangja aztán már őt is arcon csapja, és lendületből indulna utána, de Múgen kérdése megállítja.*
- Hogy egy manó? Hát, mint én, de lehet, hogy csak összegörnyedve láttam. Menjünk! Arra van a fenyőfaliget is.
*Mindezt szinte egy levegővétellel hadarja el, utána pedig rögtön beveti magát a bokrok közé, nem is nagyon törődve a hangtalan járással, hiszen maga a lény is egész zsibvásárt csap a száraz levelekben. Reméli, hogy a férfi követi, ő ugyanis a pillanat hevében hátra sem nézve halad előre.*

5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 18:15:06
 ÚJ
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*Nem mondhatja Dryyx, hogy nem számított ilyesfajta támadásra, bár tény, hogy nem itt és nem most várta. Jobban belegondolva viszont, a helyszín és az időpont is tökéletesen megfelelő arra, hogy két prédára éhes, gyilkos vadállat egymásnak essen a csillagok fénye alatt. A két fenevad nászának nincs más szem és fültanúja, csupán a fák, s az éjszaka vadjai, ám ők vagy nem figyelnek, vagy igyekeznek minél messzebb kerülni, minél gyorsabban.
Kettejük között mindez főként a dominanciáról szól, s nem lehet kérdéses, hogy a gyeplőt a nőstény tartja a kezében, akárcsak a hím torkát. Dryyx pedig hagyja, maga sem tudja, miért, nem érti az okokat, ám tény, hogy nem is keresi őket, mert éppen egyre mélyebbre merül abba a vérszín szempárba, mely oly könnyedén ejti rabul, akár hurok az óvatlan farkast.
Eszébe sem jut, hogy ellenkezzen, odaígérte magát a nősténynek, s az adott szónál többet aligha jelenthet számára bármi is. Engedelmesen hajtja hátra a fejét, s mikor megérzi a fogakat a nyaka bőrébe vájni, lehunyja a szemeit is, egyetlen hang sem hagyja el a torkát.
~Édes a kín, ha tőled kapom...~ ugyanezt gondolta akkor is, amikor Eryya tett vele ilyeneket, s élvezte is, komolyan gondolta. Kár, hogy az árulás bemocskolta az összes emléket.
Kezei önkéntelenül is a nőstény csípőjére kúsznak, amint az fölébe kerekedik, s a hímnek esze ágában sincs ellenkezni, hiszen miért is tenné? Akarja a kínt, akarja, mindennél jobban, bármit, csak érezzen végre valamit... s az legyen inkább a kín, mint a semmi...*

5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:55:28
 ÚJ
>Nariina Aleani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

- Pontosan így lesz.
*Arckifejezése nem változik, de hangja elmélyül és dorombolóvá válik. Szép lassan, szinte alig feltűnően kezd közelebb araszolni a hímhez, miközben nem töri meg a szemkontaktust. Még az a tény sem zavarja meg közeledését, hogy időközben lecsúszkált a köpenyről és már a porban csúszkál feszes kis fenekén. De ez nem igazán tud számítani jelen helyzetben, mert itt és most nincs más, nincs semmi, csak Dryyx és Narii, ahogy holt és élő vörös tekintetek olvadnak egybe, és vágyak korbácsolódnak fel. Nariina keze a hím páncélkesztyűs kezét tapintja, de ezzel nem sokáig foglalkozik, ujjai elindulnak felfelé a hím karján, és meg sem állnak annak nyakáig. Gyengéden, de mégis erőfitogtatóan fonódnak ujjai Dryyx nyakára, hogy helyben tartsa a hím fejét, majd a füléhez hajol.*
- Az enyém vagy. Az enyém ezen az éjszakán és az összes többin is.
*Hangzik fel újra a doromboló, csábító hangnem. Narii elengedi a hím nyakát, de épp csak annyi időre, hogy másik kezének ujjait a hím hajába futtassa és finoman belemarkolva hátrahúzza annak fejét. Ha nem kezd el ficeregni a hím, Narii egy finomabb harapással támadja be Dryyx nyakát, majd fogai durvábban a puha bőrbe hatolnak, mélyebb nyomot vájva a hím nyakába. Mindeközben szépen lassan eldönti a hímet, maga alá gyűrve őt a tűz kellemes kis fényénél.*

5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:16:07
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

// A városba be, Barakkra fel //

*Elcsigázott? Az hát, hogy a viharba ne volna, amikor az előző éjszakát túl nagyra nőtt, két lábon járó macskafélék társaságában töltötte, s még mielőtt a széplelkűek úgy gondolnák, hogy a fent nevezett állatfélék simogatásával teltek volna a percek, hadd oszlassék el mindenféle illúzió: a besték rohadt nagyok, rohadt agresszívek voltak, ezért póznadísszé kellett változtassák őket. Mindemellé még esett is, nagyon. Sérüléseket saját részről nem szenvedett, göncei ázottak-sárosak mindössze, de semmi tartós károsodás. Nem úgy azok a fa- vagy szalmabábok, amelyeket alapos próbának készül kitenni. Nem mintha az erdőben hagyott CicÚr és társai ne lettek volna remek tesztalanyai az artheniori mesterpenge képességeinek, de a városban lévő Barakk és az ott rendelkezésre álló gyakorlótér mégis csak a hivatalos helyszíne mindennek. Meg is hagyja útitársainak, hogy miatta ne is várakozzanak túl soká, megbeszél velük helyet és időt, hogy majd újra felvegyék a kapcsolatot és eldöntsék, miképp tovább.*

5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:11:42
 ÚJ
>Sylthyriel Eoul'renor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

*A nap úgy két órája mehetett le mikor útnak indul. Úti öltözékét viseli, ami egy teljes bőrvértet (sapkával, maszkkal együtt), egy felajzott nyilat, tegezt vesszőkkel, és jópár dobótőrt foglal magába. Persze a köpeny és a csuklya sem maradhat el, és a hosszú út miatt egy méretes hátizsákot is cipelnie kell. Szokásos lassú, egyenes járása helyett most inkább sietősre fogja lábait, hosszú az út és szeretné a lehető legnagyobb részét a sötétben megtenni. Kisvártatva el is éri az utat ami a kikötő felé kanyarog, a nagyobb szekerek által járt út helyett viszont ő a keskeny kis ösvényen indul meg.*

5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:47:12
 ÚJ
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*A mosoly, ó az a gyilkos félmosoly, mely bizonyára több hím vesztét okozta már, mint ahány nevet Dryyx meg tudna jegyezni, s ennek bizony tudatában is van a mélységi gyilkos, és mégis... képtelen volna levenni a tekintetét a nőstényről, a csábító démonról, aki majdan az ő végét is jelenteni fogja. Ilyen az élet, legalábbis a mélységi hímeké mindenképpen.
Fogalma sincs miért, de ahogy a játékosan kivillanó szemfogakra pillant, úgy érzi, mentem szomjan hal, kiszárad a szája, kénytelen nyelni egyet. Vasalt kesztyűvel borított balja úgy szorul ökölbe, hogy a fémlapok nyüszítve tiltakoznak az erőhatás ellen.*
-Oda megyek, ahová te... *válaszol végül, kissé rekedtes hangon. Számára a gondolat, hogy visszatérjenek a Mélységbe, nem riasztó, sőt, nem is irracionális, csupán csak kissé szokatlan, mert eddig eszébe sem jutott, soha. De most, hogy Narii megfogalmazta ezeket az igényeket, a hím számára is evidens, hogy pontosan ez az, amit tenniük kellene. Mert Idefent sosem fognak beilleszkedni, sosem fognak másként tekinteni rájuk, mint holmi kormosképű söpredékre, aljanépre, miközben Odalent megkérőjelezhetetlen volt az, hogy ők uralkodnak, ők azok, kik a törvényeket hozzák, és vasmarokkal tartatják be őket. Ezek a törvények a felszíniek számára éppúgy furcsák és idegenek, mint a mélység szülötteinek a fenti élet. A két világ között áthatolhatatlan szakadék feszül. Való igaz, hosszú évek óta születnek a felszínen is sötételfek, ám őket Dryyx semmilyen formában sem tekinti fajtársainak, s majdnem teljesen biztos benne, hogy ezzel Narii is hasonlóképpen van, vagy úgy általában véve minden valódi mélységi.
A hím tekintete lassan siklik lejjebb, a nő ajkaitól indulva, követve a testének minden ínycsiklandozó domborulatát, s közben gyűlöli önmagát, amiért ilyen hatással van rá a nőstény. Eryya látványa pontosan ugyanilyen hatást gyakorolt rá, s élénken emlékszik még arra, hogy mi lett a vége.
Önkéntelenül is megnyalja az ajkait, miközben gondolatban próbálja másfelé terelni magát, győzködni, ha úgy tetszik, ám az érvek ezúttal süket fülekre találnak.*

5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 10:09:26
 ÚJ
>Nariina Aleani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*Dryyx kérdésére a nőstény felvont szemöldökkel reagál, és egy olyan pillantással, mintha a hím a világ legtermészetesebb dolgát akarná megkérdőjelezni. Az persze Nariinak is egyértelmű, hogy mint nem sokkal ezelőtt Mednek, valószínűleg Dryyxnek is ostobaságnak, minden racionalitást nélkülözőnek tűnhet az ötlet, hogy térjenek vissza a barlangok mélyére, szálljanak újra alá és keressenek maguknak egy helyet, ahol élhetnek. Egy helyet, ahol újrakezdhetik, ahol valóban nem kell tűrniük a felszíni pökhendiséget.*
- Úgy értem. A felszíni népeknek, amerre csak jár az ember, otthona van. Házaik, falvaik, városaik. Mi pedig cél nélkül bolyongunk, soha be nem illeszkedve, mert mi örökké csak kitaszítottjai maradunk ennek a világnak.
*Gyengéden magyaráz a hímnek, mintha egy gyermeket vezetne be az élet rejtelmeibe, hangjában azonban cseppnyi leereszkedés sincs, csupán csak szeretné, ha a hím megértené gondolkodását, az ötlet mögé tudna látni és felismerni a valódi elszántságot, ami egyre csak erősödik a nőstényben.*
- Egyébként is, nem tudjuk mi van lenn, de mi lehetnénk az elsők, akik megpróbálják kitalálni... Akik legalább tesznek valamit, nem csak panaszkodnak, hogy milyen rossz a Fény világában. Ha pedig szerencsénk lesz, talán az Istennő tér meg hozzánk.
*Kuncog, majd a bíbor szemek a hím felé fordulnak, aki végül viszonozza Nariina nemrégiben ejtett pillantását, a nőstény pedig nem rest felvenni a kesztyűt, gonosz kis féloldalas mosolyt villant, miközben beleharap ajkába.*

5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 09:13:13
 ÚJ
>Veszettróka Múgen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A macskamentő küldetés//

*A lány úgy látszik a világ összes kincséért nem engedné el azt az ágat, amin függ. Múgen hiába kiált neki többször is, a Pókhálóhajú kitartóan kapaszkodik továbbra is.*
- Az ég szerelmére!
*Kiált egy utolsót, majd rájön: előbb vagy utóbb az a lány le fog kerülni a fáról. Ha nem az ág adja meg magát hát akkor Axata szorítása adja fel majd a harcot... Neki csak "türelmesnek" kell lennie. A leány pedig nekiáll végül végrendelkezni és Múgen tudja hogy ekkor jött el az ő ideje. Axata elengedi az ágat, temérdek haja mint valami figyelmeztető lobogó úgy csapkodhat a szélben, de Múgennek nincs most ideje gyönyörködni a természet eme szépségeiben. Múgen karjait kitartja és az izgalomtól hangosan fújtatva elhelyezkedik ott ahová a lány "röppályáját" számolja. Minden levegőt kiprésel tüdejéből, enyhe terpeszállást vesz fel és rogyaszt, és akkor az utolsó pillanatban...*
- Hogy a jó kú...
*Préseli fogai között a szavakat ahogy a lány a karjaiban landol. Fogai megcsikordulnak, egyensúlya egy pillanatra meginog, de a szellemek segedelmével úgy látszik sikerült elkapnia a lányt. Egy végtelennek tűnő pillanatig nézi a lányt a karjaiban. Ép szem a lány szürkéit fürkészi, orra ívét követi és picike szája vonalát... A lány haja, mint valami lepedő, úgy terül szét, egy-két tincse még Múgen vállához, illetve hajába akadt.*
- Ez húzós volt...
*Töri meg végül a beálló csendet Múgen. És kissé zavartam még motyog valamit, mielőtt megpróbálná letenni és két lábra állítani a lányt. Nagyot sóhajt, és karjait lerázza kissé, amikor valami neszt hall az egyik közeli bokorból. Odakapja tekintetét és figyel, keres.*
- Hallottad te is, igaz?
*Kérdezi Axatát, bár nem lepődne meg, ha a lány még úgymond használhatatlan lenne az átéltektől. A férfinak már szinte reflex-szerűen csúszik jobb keze az egyik kard markolatára, alsó ajkát kissé beharapja a koncentrálásban.*
- Ott!
*Mutat előre a bokorba, mikor kiszúrja a pislogó szempárt, de kutya legyen, ha meg tudja mondani miféle szerzet lehet az... és a lény máris futásnak ered. Csörtet a bokrok között, mint valami állat. Múgen hirtelenjében még örül is, hogy nem nekik ugrott, ám felvetül benne a kérdés.*
- Mit is mondtál? Milyen izét kell keresni? Manót? Mekkora lehet egy manó?
*A lányra emeli tekintetét: gyors válasz kell, még talán utána eredhetnek a bokrok között.*

5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 02:41:41
 ÚJ
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*Dryyxnek van ideje gondolkozni a kérdésen, amit a nőstény feltett neki az imént, hiszen eztán nem kérdez többet, s nem is szól hozzá. Hagyja elmerülni a saját gondolataiban, melyek most újra és újra visszatérnek ahhoz, amit egykor otthonnak nevezhetett, ami a legközelebb állt ahhoz, s akárhogyan is próbálhatná, képtelen volna megtagadni, honnan jött. Odalent született, az az ő világa, a Mélység, ezt, a fenti, furcsa világot nem ismeri, de nem is akarja. Számára idegen az Izzó Fény birodalma, képtelen volna hosszú távon létezni benne, ezt az elmúlt pár év bebizonyította.*
-Úgy érted... *kezdi lassan, mintha eddig is beszélgettek volna, pedig az elmúlt percek alatt csupán a tűzre dobott fa pattogása hallatszott, más nem.*
-Úgy érted, hogy menjünk... haza? *pillant a nőstényre, kissé felvonva a szemöldökét. Az ötlet kissé elrugaszkodottnak tűnik számára, figyelembe véve azt, hogy Odalent mindennek vége lett. Persze megpróbálhatják, visszatérhetnek, megnézhetik, mi maradt, de az általános vélekedés szerint nagyjából semmi.
~Otthon...~ ízlelgeti a szót magában, be kell vallania, szép csengése van, de ezen kívül aligha bír számára különösebb jelentőséggel.*
-Valójában... jó volna visszatérni... *dünnyögi, újfent a lángok közé bámulva.*
-De nem tudom, vajon lehetséges volna-e ez. Nem tudjuk, mi van ott lent, hogy egyáltalán maradt-e valami... *tűnődik tovább hangosan, bár javarészt önmagához beszél, a szavak nem elsősorban a nősténynek szólnak. Ami azt illeti, valójában sosem gondolt bele mélyebben, milyen is volna visszatérni a Sötétségbe, hiszen konkrét céllal és okkal jött fel, s ez nem volt más, mint a vérbosszú.*
-A Sötétségben születtünk, úgy illendő, hogy ott is térjünk meg az Istennőhöz. *a hangszín változik, immáron egy árnyalatnyi gúny is csendül benne, de ettől függetlenül a mondandójának lényege nem változott.
A holt szemek lassan fordulnak a nőstény felé, s ezúttal ő is úgy méri végig, ahogyan Narii tette az imént vele. Nem veszélyforrásként, nem úgy, mint egy idegent, ki bármikor pengét ránthat, bár nem is egészen úgy, ahogy egy barátot szokás. Pontosan azzal a pillantással méregeti ugyanis, amelyet egy hím szokott vetni egy nőstényre. Egy meglehetősen (már-már kínosan...) szemrevaló nőstényre, ami azt illeti. *

5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 18:42:07
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

~Ez az út még mindig annyira elviselhetetlen, ahogy emlékeztem. De legalább nem egy hajófenék. Már rég kellett volna vegyek egy lovat.~
*Szitkozódik magában, de pontosan tudja, hogy mi a baj a patkolt állatokkal. Amikor baj van, nincs idő kimenekíteni magával azokat is, így van ottmaradnak vagy kénytelen plusz veszedelmeket vállalni értük. És még a háti csomagjáról is megfeledkezik néha nap, az kéne még, hogy egy élő lény is a nyakába szakadjon, mint problémaforrás. Ilyen egyébként is előfordul néhanap és bármikor rágondol, kénytelen arrébb rugdosni pár követ, hogy lenyugtassa magát. Persze, az erdő bővelkedik a kisebb kavicsokban, melyet ez az kitaposott ösvény nyújt, bizonyára elég sokan járkálnak errefele. Nappal még barátságos is. Este meg érdemes, mert akkor nem látják, ahogy a Holdudvaron keresztül beszökik az ember. De ő most a tisztás felé tart, mert szeretne elpihengetni egy keveset. Mindig van egy érzése, ha nehezebb napjai lesznek, mint általában és ez most is reá tör. Még nem tudja, hogy mitől, de van egy érzése, hogy a sors nem sokáig titkolja el előle ezen fontos részleteket. Arrébb is söpri a kezével az egyik fa lombos ágát, mely az útjában van, majd, gondolva a visszatérésre, inkább recés pengéjével le is vágja, ezzel bizonyára nagyon sok, nálánál lustább halandónak téve egy apró jó szívességet, a természet szellemeinek meg enyhe megvetését váltva ki. Nem baj, valamit valamiért. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257