Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 348 (6941. - 6960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6960. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-24 10:24:21
 ÚJ
>Daniira Archren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Út Artheniorba//

*Hálás azért, hogy az elfnek eszébe jut a pihenő. Mivel nem akar Daewe terhére lenni, ezért nem akarta megjegyezni, hogy fárad, mert akkor annyival i később érnek a városba.*
-Rendben. *Bólint rá az ötletre, és hamarosan maga is helyet foglal a fák közt. Ő is kicsomagolja és nekilát a hozott ételnek, miközben az alkimista beszél. Tesz egy kísérletet a mosolygásra, aztán, mihelyt lenyelte az első falat kenyeret válaszol is.*
-Igazából van olyan varázslat, amivel nem kell annyit vacakolni az élelemgyűjtéssel, csak minek, ha van egyszerűbb megoldás. Meg egyébként is, sosem biztos, hogy egy próbálkozás sikerrel jár. *Ezzel folytatja is az étkezést. Pár falat múlva válaszol a következőkre is.*
-Annyira nem nehéz, ugyanolyan, mint a kikötő felé, csak a másik irányba. De nem ártana valami. Jelentősen megkönnyítené a dolgot. *Nem teljesen biztos benne, de mintha lennének lovak Synmirán, így ha esetleg sikerül beszerezniük nekik is valami ilyesmit, hely biztos lesz nekik. De lehet, hogy ez még messze van a mostani pillanattól, valószínűleg a legtöbb pénzük a varázsitalokra fog elmenni.*

6959. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-23 23:34:10
 ÚJ
>Daewe Syl'dor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Út Artheniorba//

*Még ha kellemes is a társaság, óhatatlanul is előfordul, hogy egyszer kifogyhatnak a témából. Nincs ebben semmi különös, sőt, inkább természetes. Annyira, hogy Daewe egy darabig nem is veszi észre a csöndet, pontosabban az tölti be. Az erdő halk neszei, a levelek között susogó szél zenéje. Ha Synmira környékén ámult az erdő méretén, most még inkább. Már-már nyomasztóan is hathat, hogy a rengeteg lombkoronái élő mennyezetként borulnak föléjük, eltakarva az eget, állandó félhomályban tartva a fák között kanyargó utat. Egy idő után persze észbe kap, kicsit sajnálkozva sandít le a mellette szótlanul talpaló Daniirára. Az út természetesen egyforma hosszú mindkettőjüknek, de az elfnél jóval alacsonyabb gnómnak jó kétszer annyit kell lépnie ugyanazon a távon. Ez pedig biztos fárasztó.*
- Pihenhetünk egy kicsit. *szólal meg végül, ahogy egy olyan helyre érnek, ahol az út kicsit kiszélesedik. Tisztásnak ezt sem lehetne nevezni, hiszen a fák itt is ugyanolyan zártan sorakoznak, de kényelmesen le lehet telepedni alájuk, pihenni, néhány falatot enni, kis itallal felfrissíteni magukat.* Egy huzamban úgysem tudjuk megtenni az utat, nincs értelme feleslegesen hajszolni magunkat. És igen, én is elfáradtam kissé. *teszi hozzá egy vigyorral, hiszen nem teljesen önzetlen az ajánlata. Ha Daniira kap az alkalmon, és megállnak pihenni kicsit, lábait maga alá húzva kuporodik le, és az eddig vállán, egy boton cipelt batyut kibontva előveszi az elemózsiát, amit a gondos gnóm csomagolt, mikor elindultak.*
- Most derül ki, milyen jó, hogy előrelátó voltál. Sem erőm, sem kedvem nem lenne bogyókat, gyümölcsöket gyűjtögetni, vagy nyulakat hajkurászni.
*Noha nem gondolatolvasó, de a helyzet azt adja, hogy hasonló ötletek merülnek fel benne is, mikor már eléggé fáradtnak érzi a lábait. Vigyorogva szólal meg.*
- Legközelebb pedig nem indulunk ekkora útra hátas nélkül. Ez a túra csak Synmira kényelméből tűnt egyszerűnek.

6958. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-23 22:37:02
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A zsebórás megjegyzést még hallja, de nincs kedve válaszolni rá. Még ahhoz sincs, hogy az ég felé intsen, de a másik rájön saját maga is.
Nem arról van szó, hogy ne kedvelné a másikat, de a hagyományai amik kiépültek, nehezen fognak megváltozni, hiszen ezekbe kapaszkodik.*

*Nem biztató, hogy csak ennyit tudnak, de el kell fogadnia.*
-Reggeli? *Kérdezi a félvér felé kínálva azt, ami a vacsorából megmaradt. Már hozzászokott, hogy őt kínálja először Risztin, így ki is szolgálja magát.
Próbál valamit összeszedni az elméjében a helyről, amerre haladnak.
Amikor mindketten befejezték a reggelit, elkezd készülődni. Büszke, makacs és nem fogja egykönnyen beismerni, hogy hibázott, de van egy olyan érzése, hogyha nem is annyira, mint előző este, de még ott lóg a levegőben a vita.*
-Indulhatunk? *Kérdezi még mielőtt útnak indulna, remélhetőleg társaságban. Bár tekintettel az esküre, akár veheti biztosra is a félvér jelenlétét, ezen még keserűen el is mosolyodik. Nem kellene, hogy zavarja az, hogy veszekedtek, de mégse tudja elkerülni.*
-Nem akartalak bántani. *Egy pillanatra megáll, ahogy ezt kijelenti. Amikor ezt követően ismét elindul, már csak a következő pihenőnél áll meg. Javában csendben marad, néha egy-két mondatot mond egy látott madárról vagy valamilyen nyomról, afféle vadásztréningképpen.*

6957. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-23 21:58:15
 ÚJ
>Daniira Archren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Út Artheniorba//

-Persze, mert mindig az a legérdekesebb, amin dolgozni kell, meg ami ismeretlen, ami valahol, valamilyen formában kihívás. *Elvigyorodik, ez egyébként a legtöbb gnómra igaz, annyira, hogy azt lehetne mondani, ez a tipikus gondolkodásmódjuk. Persze, azért vannak, akik belegondolnak a dolgokba, de nem hiszi, hogy létezik olyan fajtársa aki nem keresné a kihívást, bármilyen utat is válasszon magának.
És ha már utakról beszélnek, akkor abból még bőven áll előttük, amit lehet, hogy praktikusabb nem végigbeszélnie. Nem azért, mert nem élvezné a társaságot, csak azért, mert akkor esetleg hallják, ha valami közeledik. Ő maga nagyon reménykedik egy szekérben, de ha jól tudja, ilyesmi nem nagyon lesz a kikötő felől. Túl nagy így is a pusztítás, és még számíthatnak támadásokra.
Gyalog nem tűnik közelinek a város. Valahol út közben elhatározza, hogy ha elég pénze lesz, akkor befektet valami hátasállatba. Ha csak valami szamár vagy öszvér futja, akkor azt, sokkal könnyebb lesz az út. És van ideje erre az elhatározásra jutni, hiszen nem egy napnyi kényelmes séta az egész. Viszont, semmivel nem nehezebb, mint az út a mágustoronyig és azt is kibírta, ez tudja tartani benne a lelket.*

6956. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:46:36
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hamarosan, arra rá fog kerülni sor, hogy kénytelen lesznek megosztani minden gondolatukat, hiszen rébuszokban nem fogják megérteni egymást, hiába tűnik egyik vagy a másik teljességgel egyértelműnek. Muszáj lesz lenyelniük, különben egyik vagy a másik részről csorbát fog szenvedni, ebben alkuban amit mindketten elfogadtak szemernyi kétség, vagy bizonytalanság szóba sem kerülhet. Be kell látnia az elfnek is. Az már egy másik kérdés, a képességeiknek a határai, s megbizonyosodni annak korlátairól.

Nagyon sóhajt, de inkább csak szomorúság miatt.*
~ Képzeld el, hogy igen próbáltam.~ *Nem mondja ki hangosan. Csak hallgatja a lány szemrehányását.

Tisztában van a Cairynn, hogy minden szempontból tapasztaltabb, ezt sosem kérdő jelezte meg. Figyel amit mond a gazdája, de csak az utolsó mondatatára reagál.*
- Ez is a cél.
*Szeretne a hasznára válni, de azt sem akarja, hogy kételkedjen benne, mivel az ő szemszögéből olyan, mintha súlytalanná vált volna az ígérete.*

- Kérek akkor egy zsebórát. *Gúnyos megjegyzésre, csak egy szomorú mosoly jelenik az arcán. Miután az elf álomra hajtotta a fejét neki is lát az őrködésnek.*

~ Vajon mikkel fogunk szembenézni? ~
*Szeretett volna megosztani valami fontosat, azonban sem az idő sem a hangulat nem alkalmas erre. Előre láthatóan két dolog is van a pakliban a jövőt tekintve. Az egyik, csak az eskü fogja összetartani őket semmi más. Emiatt az utópiának szánt kapcsolat szerte tud foszlani. A másik probléma, hogy sajnos halandó, emiatt tudatmódosítók varázslatok hatnak az elméjére. Plusz egyéb gondok amikkel még nem is számolnak. Képesek lesznek mindketten ezeknek súlyát felfogni?*

~ Csendes az éjszaka.~ *Szerencsére, nem történik olyan dolog az őrködés alatt amit ne tudna megoldani, jobban szólva nincs mit. Olykor-olykor egy-egy állat megzörgeti a bokroknak vagy a fáknak a leveleit.*

~ Lassan fel kéne ébresztenem.~ *Vár ezzel még, míg a hold nem kúszik egy kicsivel magasabbra, ezzel is hagyva több időt az alvásnak, csak ezután ébreszti fel a lányt. Gyengéden meg vállához, és halkan szól hozzá.*
- Felválthatsz.
*Pár óra múlva mint kedden ébren vannak, és már is egy fontos kérdés hangzik el.*

- Hogy Zsoldosakat keresnek az Élőholtak elleni csatához, és a Hadúr elé fogunk állni.

6955. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:37:18
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Elcsípi azt az apró félmosolyt és reméli, hogy Morf kezd kicsit megbékélni.
Valahogy az a sejtése a férfinak merőben szokatlan ez a helyzet, és így egy kis időt is hagy neki, meg türelmesebben is igyekszik a dolgokhoz állni.*
~Nem mintha én annyira sokat lappangtam volna korábban erdei zsiványtanyákon.~
- Tudnék, azt hiszem, bár lehet, hogy nem karmolnék, hanem a botom hívnám táncba a hátán. De az meg csak bajt okozna, utána cigőlhetném a gyógyítóhoz, vagy valami.
~Végtére is nem hagyhatnám csak úgy az utcán, nem igaz?~
- Ó, szóval annál ívesebb? *Shya felvont szemöldökkel néz Morfiuszra, majd kicsit oldalra hengeredik, és végigsimogat a saját csípőjén, mutatva annak vonalát és íveit.* Hát ilyet máshol nem is találnál, az egészen bizonyos *jelenti ki aztán komolyan.*
~Bár biztos vannak nálam szebbek, csinosabbak, de nem tudom, hogy azok vajon mennyire lennének jók neked. Nem minden a forma.~
- És bizonyos, hogy jól is teszed, ha nem mennél el mással *teszi hozzá és kicsit kihívóan néz fel Morfra a fűből.
Aztán először mégis a vacsorát veszik sorra, ami logikus és ésszerű döntés a hosszú és nem kicsit fárasztó napjuk vége felé.
Amíg ő már rá is veti magát az egyik tojásra, Morfiusz átfordítja a másikat, úgy valóban sokkal könnyebb lenne megennie, ha közben nem sütné meg az ujjait, de mivel vitézül igyekszik nem kimutatni a fájdalmat, Shya nem tesz megjegyzést, csak kerekre nyíló szemei jelzik, hogy észrevette a malőrt.
És az okáról is van némi sejtése. Bár ő igazán nem azért nyalogatta az ujjait, hogy ezzel extra figyelmet vonjon magára, ugyanakkor, bár tényleg sajnálja Morfot az égés miatt, nem kis elégedettséget is érez a dolgok ilyentén alakulását látva.*
- Bizony, tükörtojásként szerintem jobb, mint nyersen, és még ha nem is minden nap sütsz így kövön, de az ötlet nagyon bejött *mondja egyszerűen, de a dicséret minden egyes szavát egészen komolyan gondolja.
A tojás előételnek kitűnő, az előkészített szalonkák pedig gyorsan és egyenletesen pirulnak. Shya türelmesen vár és közben Morf arcélét figyeli, meg a csuklóját, ahogy fordít a nyársakon.*
~Vajon tudja, hogy ilyenkor mennyire vonzó, mikor lényegében nem is próbálkozik, csak valami egyszerű dolgot tesz és csak arra figyel?~
- Én úgy terveztem, hogy lesz *Bólogat és elmosolyodik, aztán Morf mókázására és replikájára elpirul és halkan kuncogni kezd.* Ahhoz előbb kellene, hogy legyen egy saját konyhánk. Mindenféle idegen konyhában már csak nem lehetne olyasmit művelni az asztalon *jegyzi meg, nyilvánvalóvá téve, hogy pontosan érti, mire is gondol a kedvese.
Miközben évődnek, elkészül a sült is. Shya az ajkát nyalva hajol közelebb.*
- Az illata finom.
*Elveszi a felé nyújtott szeletet és beleharap.*
- Hmm, az íze meg még inkább. Ezért csók jár a szakácsnak! *jelenti ki, de Morf meg éppen úgy gondolja, hogy a combján a ruha jobb mint egy asztalkendő, így aprót horkant, méltatlankodva, de aztán már mosolyog is újra.* Na, majd evés után, nehogy félrenyeljünk!
*Nem kapja el a tekintetét, a kedvese majdnem feketévé sötétülő szemeibe néz és...
És Morf megint nem tud ellenállni a lassan sötétségbe burkolózó tisztáson lobogó tábortűznek.
Shyahar észreveszi, hogy a kedvese vállai önkéntelenül is megfeszülnek. Közelebb húzódik, lassan simít végig Morf hátán.*
- Szerintem hagyjuk kicsit leégni. A parázs is ad elég meleget, egyébként is nyugodt az éjszaka, a hold is világít kicsit, látni fogunk úgy is, és legalább nem látszik messzire a tábor helye. Gyere!
*Finoman megsimítja Morfiusz vállát is.*
- Most egy kicsit engedelmeskedned kell! Dőlj csak le szépen ide, a hátadra! *Shya a tűz mellé mutat, és közelebb csúszik ő maga is, sőt a bögréjét a málnával is közelebb húzza.* Csukd be a szemed, a desszert úgy finomabb!
*Ha Morf engedelmeskedik neki, akkor fölé hajolva apró puszit ad a szájára, majd a puszi után egy szem málnát érint a férfi ajkaihoz.
Ha Morf elveszi, akkor utána az ujjbegyével simít végig a szája szélén.*
- Finom, ugye? Még? *kérdezi, de közben két szem málnát ő maga is bekap, ha a párja mégis les a pillái alól, akkor ezt láthatja is.*

6954. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-23 10:28:24
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Bárhogy is nézzék a dolgokat, és bármennyire is essen rosszul a félvérnek, Cairynn-nak van oka nem bízni a képességeiben. Egyrészt, mert nem igazán ismeri mik is azok, és mindenkinek be kell látnia azt, hogy egy vadászat, vagy egy esetleges gyakorlóharc nem ugyanaz, mint amikor megtámadnak. Másrészt, Risztin fiatalabb nála, nem csak a népeik relatív korát tekintve, de ebből kiindulva években is. Az évekkel pedig tapasztalat jár.*
-Nem fogsz egész éjszaka őrködni. Próbáltad már, milyen is, amikor nem alszol és aztán egész nap gyalogolhatsz? *Az elf nem az a fortyogó típus, de arról sincs szó, hogy ne lehetne felbosszantani. Egyszerűen beszél, de ez olyan, mint a tavakon a vastagnak tűnő, de valójában gyenge jégréteg.*
-Nem fogok felébredni minden zajra, de azért ha egy csapat borzoi erre talál jönni arra igen. Egynél több banditára szintén. Legalább is, azt hiszem. Alapvetően ennél is éberebben alszom, de csak azért, mert hozzászoktam, hogy egyedül utazzak, de, mint múltkor is, láthattad, hogy jelentősen nyugodtabb vagyok. *Ennyi megerősítést tud nyújtani, már ha annak veszi a fél-sötételf, nem pedig sértésnek.*
-Ébressz fel körülbelül éjfélkor! *Nem áll szándékában végigaludnia az egész éjszakát, mert mindenkinek szüksége van a pihenésre. Ha nem is keltené fel a másik, akkor is felébred, talán csak pár órával később, hogy rászóljon a lányra az elmaradt őrségváltás miatt.
A hitválsága nem olyan dolog, amivel eddig akárcsak ő is szembesült volna, így nem nagyon tud mit mondani róla sem amikor ébresztik, sem következő nap reggel. Alvás előtt meg főleg nem, mert hiába nyomasztják a gondolatok, tudat alatt mindig jobban átlátta őket, mint tudatosan.*

*Az őrködés az ő részéről csendesre sikerült, ha volt is valami Risztin ideje alatt, az nem folytatódott az övé alatt, szerencsére. A nyúlból még akad, ha nem is a legfinomabb részei, de legalább valami fogyasztható. Hamarosan folytatniuk kell az útjukat, de amíg összeszedik magukat, addig még van egy kis idejük beszélni. Ami ezt illeti, az elfnek van egy kérdése, ami sokkal fontosabb, mint az előző estével kapcsolatos dolgok.*
-Mit is tudunk mi tulajdonképpen Amon Ruadh-ról?

6953. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 23:16:36
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

~ Még mindig furcsán gondolkozik az elf~ *Ezen agyal a félvér.*
~ Jó hát nem, hát nem, de miért bántott volna meg? Nem tett ezzel semmi rosszat.~
*Erre a gondolatra még ekképpen reagál, viszont a következő mondatot, egyenesen sértésnek veszi, hiába gondolta magára, azonban képtelen lenyelni. Meglepő fordulat, hiszen az efféle megmozdulás a Risztin részéről még semmi ilyesmi nem történt, nem is volt oka rá. Csak mélyeket szuszog, és közben elszámol magában tízig még mielőtt olyat tenne vagy mondana, amit megbánhatna. Csak fortyog magában, mert ennyi erővel az őrködésnek semmi értelme sincs.*
~ Ha nem tudsz milyen aludni, akkor mindketten aludhatnánk, ezzel nekem nem teszel szívességet.~
*Nem mondja ki hangosan a szavakat, ennek ellenére jogosnak érzi, hogy egyenesen megmondja Cairynnak.
Végül az indulatai elillannak, és csak ennyit mond.*

- Ideje újra megtanulni mélyen aludni, vagy legalább emlékezni a múltkori alvásra. Különben egész éjjel virrasztani fogok, hogy kellőképpen gyakorolhasd.
*Egy napot kibír alvás nélkül nem arról van szó, csak szeretné, hogy észrevenné, hogy nincs egyedül, a másik mondat sem esik jobban mint az előző, hiszen ez azt sugározta felé, hogy nem bízik meg benne, hogy nem tud megbirkózni a feladattal. Ha meg valami nyomja lelkét a lánynak, akkor nyugodtan megoszthatja vele, habár csodákat nem fog tudni tenni, ennek ellenére igyekszik levenni a terhét levenni, már ha hajlandó megosztani vele.*

6952. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 23:16:25
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Szószátyár Learon oldani próbálja a feszültséget, s habár a többieken nem látszik, hogy jót derülnének a mókázáson, Bato bizony értékeli a jó viccet.*
-Úgy ám, remélem jó teát csinál.
*Utolsó szavaival párhuzamosan nyugtázza a megállapítást, miszerint nincs a környéken veszélyforrás, leszámítva azt a szeme sarkába belevillanó pengét, ami Yar kezéből egyenest a gömb felé száguld. Mire odakapja a tekintetét, a jelenség talán nem a lehető legváratlanabb módon reagál a kevéssé barátságos közeledésre. Égtelen robaj rázza meg a földet alattuk, a hirtelen támadt fejetlenségben a következő pillanat, amit a kopasz ép ésszel fel tud mérni, az már az, mikor a néggyé vált gömb körözni kezd körülöttük, különféle égi jelenségeket generálva. A körívet leíró kisebb gömbök semmit nem kímélve száguldanak egyre gyorabban, egy szempillantás alatt eltakarítva az útjuk elől mindent. Szélvihar kíséri útjukat, Bato pedig teljesen magatehetetlenül néz ki a fejéből, mint egy tök. Az egyetlen dolog, amire képes, hogy hármuk által alkotott kör közepe felé tuszkolja a gyámoltalan tündérlánykát, hogy nagyobb biztonságban legyen. Az égre tekinteni nincs eszében, sokkal inkább el van foglalva a föld körüli eseményekkel, ettől függetlenül a villámlás nehezen kerülné el a figyelmét. Mindezt tetézendő még a föld is megindul alattuk. Bal karján szorítást kezd érezni a kopasz; a szíj, amit csak néhány órával ezelőtt erősített oda Maereh, most megfeszül, s szem medálja távozási szándékát aképpen fejezi ki, hogy a karja fölött két centivel lebeg - ennyit tudott a bőrszíj szorulni a kemény felkaron, mielőtt az a húsba vágna. Ezt megelőzendő Bato eloldja a csomót, s a díszről a törpe lilás kövét lefejtvén útjára engedi a szeretett vas medálját. A néhány pillanatig tartó tusa után körbepillant, hogy csak vele történik-e ez a különös jelenség, vagy a csapat többi tagja is megsínyli a vihar önzőségét, s bizony a válaszát gyorsan megkapja. Yar a karjaiért küzd, s talán életéért is, ahogy a rá szíjazott fém lemez próbál elszállni. Ha a lány nem ellenkezik, Bato elkapja a lány hozzá közelebb eső karját és eloldja a kötést, majd ha felszabadult kezével nem boldogul, vagy más nem vette kezelésbe a másikat, úgy azon is könnyít. Ha úgy tűnik mindenki marad a talpán, újra hátat fordít a társainak, és várja, hogy mit tartogat még számukra ez a különös nap.*

6951. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 22:06:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*A négy vándor végül megismerkedik egymással, és kialakul közöttük egyfajta bajtársiasság, még ha vannak is közöttük a többiek számára furcsa cselekedetet végrehajtók. A kohéziós erő ezúttal az ismeretlentől való félelem, ami, ha másban nem, abban mindenképp segít, hogy egy kicsit összekovácsolja a társaságot.
Kezdetnek tehát megfelelő, hiszen akárhogy is alakul, vélhetően egymásra lesznek majd utalva.
Követik is a gömbvillámot, ami megtorpan az erdő közepén. Túlzottan sok idő nem kell ahhoz, hogy történjen valami, aminek a fő oka talán az emberi természetben keresendő: Ha látsz valami ismeretlent, bemutatkozásként támadd meg és hajtsd az uralmad alá!
Nincs is ideálisabb nyitóakkordja a közös nótának, és ezt nem hazudtolja meg Lazyar, amikor eldobja a tőrét a fénygömb felé. Korábban már érte hasonló atrocitás, amikor a piactéren átköpött, vagy fúvócső híján inkább átdobott rajta egy fúvónyilat a vörös. Arra a villám még nem reagált, ám most nincs közönség, aki előtt rejteni kellene az erejét, a hatalmát, megtestesülésének a lényegét.
Így hát, mielőtt a dobótőr célba találna, éktelen nagy robbanással szakad néggyé a jelenség, és önnön képmásának négy kisebb darabja elrepül a négy égtáj felé, nagyjából tíz méteres távolságra a társaságtól.
A dobókés így értelemszerűen elsuhan a gömb eredeti helyén, és ha ez a lányt vigasztalja, bizony eltalálta volna, kiválóan célzott.
A robbanás után idejük nem sok van, a négyfelé vált jelenség darabkái elkezdenek egy szabályos körvonal mentén körözni a társaság körül. Amelyik fa az útjukba akad, azon akadálytalanul, belőle hatalmas darabot kiszakítva röpülnek tovább, egyre inkább felgyorsulva.
Hatalmas égdörgés rázza meg a környéket, és közben a villám által járt útvonalon feltámad a szél. Ezt a kör közepén nem érzékelik (csak a levelek mozgásából látják), az szélcsendes terület, a kezdődő vihar szeme.
Ha az égre felnéz a négyes, akkor láthatja, amint a felhő tölcsérszerűen ereszkedni kezd, és a körben mozgó villámot hamarosan el is fedi a kíváncsi szemek elől. Az egyébként eddigre olyan gyorsan mozog, hogy csupán egy összemosódott fénycsíkot láthat csak a csapat a négy különálló jelenség helyett.
Látvány nélkül viszont nem marad a társaság, a hirtelen köréjük telepedett felhőt időnként az égből induló villámnyelvek festik egy pillanatra fehérre.
A széltől és a lassan állandósuló mennydörgéstől egyébként nem túlzottan jól hallják egymást, esetleg, ha ordítva próbálnak meg beszélgetni.
Ezt egyébként egy rövid ideig tudják csak megtenni, mielőtt a vihar eléri célját.
Ismeretlen lehet a négyes számára a helyzet, mikor nem túl hevesen ugyan, de elkezd rengeni a föld, és egy erő a náluk lévő összes fémtárgyat elkezdi vonzani maga felé. Lazyarnak a megmaradt egyetlen tőre, és a fúvónyilai, valamint az acél alkarvédő elindul északi irányba. Küzdhet ellene, visszatarthatja, de arra gondolnia kell, hogy az alkarvédőt le kell csatolnia ahhoz, hogy tőle elszakadjon. Talán ha ezt nem teszi meg, berántja majd a felhő? És mi lesz akkor? Vállalja a kockázatot?
Learon valamivel jobban jár, hiszen tőle csak a buzogány akar minduntalan elszakadni. Bato viszont érdekes módon megtarthatja az íját, neki csak az amulettje indulhat el a vihar irányába, leszámítva azt az esetet, ha ezüstből, vagy rézből van.
A legjobban kétségtelenül Soynara jár, aki nincstelenül érkezett, és így nem is érzi a többiekre nehezedő nyomást, erőt.
A kis tündérnek viszont a félelmeivel kell megküzdenie. Láthatóan nincs menekülési út, és a társaságban ő a legbátortalanabb. Vajon úrrá lesz rajta a pánik, és belerohan a felhőbe? Vagy esetleg védelmet keres a szerzetes árnyékában?
A csapat lehetőségeinek csak a képzelet szabhat határt.*

6950. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 20:58:34
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*A hálás pillantásra csak megrázza a fejét, de a cica tekintetet nem tudja félmosoly nélkül hagyni közben.*
~Ez csak egy tojás az égre, hogy tud így nézni? Mondjuk egész aranyos.~
-Tudsz olyat is? Gonosz lennél és karmolnál, mint egy vadmacska, ha rám vetné magát valamelyik csinosabb falat?
*Vigyorog, ahogy elképzeli a jelentet. Shya a haját tépi és üti a másik formás darabot. Egy kis iszap még és elnézné, akár órákig. A végén, azért ezzel a bosszantó, ikon szemű madárkával menne el és segítene neki megmosdani.*
~Másnak nincs ilyen jó fara. Mind közül eddig ez a madárka viszi a pálmát ezen a téren.~
-Ne aggódj nem mennék el vele, ha megtépnéd. A te hátsód annál ívesebb, hogy ott hagyjam egy másikért.
*Pimasz mosollyal közelít, aztán a nagy fűben hentergés helyett kövön sült tojás lesz a folytatás.*
-Lehet nem hiszed, de nem sütök kövön minden nap. Várjál!
*Egy faág segítségével megfordítja a tojást a kövön, legalábbis az egyiket, mert a másikat Shya le is kapja magának és felnyalogatja.*
-Jó eheted, az már nem nyers.
~Hogy nyalja az ujjait. Egy jól betanított kurtizán tud ilyet legfeljebb.~
*Nem veszi le a szemét Shya tojásevéséről, akkor se, amikor a másikért nyúl ami fejjel lefelé már eléggé megmelegszik ahhoz, hogy ne folyjon sehova. Megégeti az ujját ahogy felszedi a kőről, de elnyomja a fájdalmas kiáltást. Egy pár sziszegés jelzi csak, hogy mással volt elfoglalva miközben leszedte a kőről az előételét. Hagyja hűlni, aztán végül egybe betömi a szájába.*
-Thénylegh egüész júhó...
*A torz hangok a tojás melletti beszéd termékei, tele szájjal csak erre futja.*
-Jöhet az a nyárs és a vacsora, adhatod!
*Evés közben jön meg az étvágy és ez nem csak a vacsorára igaz. Shya még nyalja egy kicsit az ujjait és elfeledkezik arról, hogy azt mondta megvárja még kéri, hogy falja fel őt is a vacsora mellé. Ráhúzza a szalonkát a nyársra, aztán a tűz fölött forgatva süti.*
-Á, Desszert is lesz, valóhóóhóóban?
*Eltúlzottan humorosan adja elő, Shya a desszertről beszél és neki nem a málna jut eszébe elsőnek. Kaján vigyor indul útnak, hogy ne álljon meg fél úton.*
-Engedek az óhajodnak hercegnőm, ha a Morfféle desszertre vágysz.
*Megmozgatja szemöldökeit és a vigyorogva süti tovább a madárkát.*
-Én mindenhez értek, ezt tudhatnád.
*Elkapja Shya ikon szemeinek pillantása és egy tized másodpercig olvad le csak a mosolya még komolyan néz a mélységeibe, aztán hirtelen vigyorodik el újra.*
-Bármikor feldoblak a konyhában is persze, ha az a kérésed hercegnőm. Ügyes vagyok ott is, akár a konyha asztalt, akár az ágyat választod tőlem megkapod.
*Felnevet sziszegve és forgat egyet a szalonkán. A vacsorájuk valóban nemsokára készen áll, erről az étel szaga szintén árulkodik. Ezúttal nem megégetett ujjával, hanem egy fadarabbal húzza rá a kőre.*
-Na tessék, egyél!
*Leszel egy szép darabot a késsel és a lánynak nyújtja egy másikat meg a szájába töm. Kissé forró, de nem zavarja eszi, aztán meglepetten néz fel a kérdésre.*
-Dehogy fázok... te melletted nem lehet.
*Odahajol és megpaskolja Shya combját mosolyogva ahol eléri, ezzel belekenve a húst a kezéről a ruhájába.*
~Remélem nem várat sokáig magára a desszerted.~
*A tábortűz fényénél ragadozóként vetül izzó pillantása Shyára egy villanás erejéig, aztán a tűzbe néz és fokozatosan elsötétedik a tekintete. Az emlékképek a múltjából a felszínt súrolják megint a tudatalattijában.*

6949. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 20:32:58
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem annyira városi, mint vidéki, falusi, ráadásul edzett vadász, sok időt töltött kint a szabadban, és az otthona nem egy napra, de nem is egy hatra fekszik a Levegő Városától, hogy gyorsan egyikből a másikba érhessen. Mindennek a lényege az, hogy már hozzászokott a földön alváshoz. Talán lassan kényelmesebben is érzi magát ott, mint bárhol máshol. Ahhoz is hozzászokott, hogy egyedül van, és álmában is őrködnie kell, ha nem akarja kockára tenni a holmijait és az életét.*
-Nem megbántani akarlak, de visszautasítanám. Már hozzászoktam a földhöz. *Az a helyzet, hogy nem szívesen változtat a szokásain. Valamennyire alkalmazkodik a környezetéhez, de az apróbb dolgokban sosem.*
-Nem alszom mélyen, szerintem már el is felejtettem hogyan kell, szóval ha valami komoly közeledik, arra fel fogok ébredni. Minden más esetben, őrségváltásig rád bízom a dolgokat, de ha nem boldogulnál akkor kelts fel. *Az első dolgot nem említette amikor elindultak Arthenior felé, de így pótlólag azért megteszi. Ha a másért nem, akkor azért mert ez egy sokkal hosszabb út, talán jó ötlet, ha erre készül a lány. Ezt követően eldől a földön, a feje alá rakva az összehajtott köpenyét rejtő táskát.
Ahhoz, hogy most nem alszik nyugodtan, mint korábban tette, de ennek semmi köze nincs a félvér jelenlétéhez vagy az őrködéséhez. Sokkal inkább ahhoz, amikkel szembesült csak a történetek alatt, azok miatt, amik nyomasztják már egy ideje, de nem teljesen tudatosan.*

6948. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 15:55:48
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Most ebben a pillanatban nagyon jó lenne ha az elf fejébe tudna látni, vagy legalább sejtetni vele, hogy mi is az igazi célja. Ez egy igazi komikum helyzet, az egyik nem érti a másik pedig nem jól fejezi ki. Akkor most hogyan tovább? Azt akarja, hogy a célt érjen a szándékai, ami semmiféleképpen sem hátsó szándékok vezérelnek. A Gazdája felé akar egy gesztust kifejezni, hiszen alapjáratban városban nevelkedett Cairynn, azért némi alapvető kényelemhez hozzá van szokva, és Risztin, mint alázatos szolga az szeretné, hogy valamilyen szinten ki tudja szolgálni.*

~ Remélem nem gondol semmi furcsaságra.~ *Erre már egy szélesebb vigyor kerekedik ki az arcára.*

- Nem ülnék így ha annyira kényelmetlen lenne. Nyugodtan ráhajthatod a fejedet.
*Szerencsére, nem nádszál kisasszony, ezért valóban kényelmesebb lehet, mint a fej alá gyömöszölt összegyűrt ruhadarabok.*
- Ne aggódj, mindent fogok látni, és éberen fogok figyelni, hogy semmi se zavarja meg az álmodat.


6947. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 14:55:22
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta - új napok telnek csendesen tova//

*Végül elneveti magát, bár zavarban van, de nem tudja megállni, annyira pontosan maga elé tudja képzelni a férfit, amint kézzel lábbal evőeszköz és minden egyéb nélkül akár levest is eszik.*
- Még sor kerülhet rá. Majd valamikor, amikor nem is gondolnád.
*Végtére is mit mondjon, majd ha épp alkalmas étel készül, a megfelelő pillanatban emlékeztetni fogja a párját.
Bizony. Bár valószínűbb, hogy akkor is ő jönne inkább zavarba, mert nem sok dolog van, ami kibillentené Lorsant a nyugalmából. De végtére is ő szereti ilyennek, higgadtnak, megfontoltnak, olyannak, akire lehet számítani.*
- Még. De a tóban majd nem lesz sok, mert nem ruhástól tervezek fürdeni.
~Igaz, nem is pucéron, de hát mégis más lesz úgy.~
*Acél természetesen velük tart, ő a garancia rá, hogy csak úgy nem lepheti meg őket senki, hiszen jelezné, ha bármi idegen akármiféle, a közelükbe kerülne. De most éppen békésen lehever a lepakolt holmijuk mellé és vár. Őrködik.
Jól is teszi, mert Nitta most egészen biztos nem a környezetükre figyel, mikor az elfje az orra előtt vetkőzik.*
- Rákféle? *kerekre nyíló szemekkel kérdez vissza, még a keze is úgy marad mozdulat közben, ahogy a nadrágja zsinórját akarta kikötni.* Én még sosem ettem rákot. Sőt, nem is nagyon tudom, hogyan kellene elkészíteni, mármint gondolom meg lehet főzni, aztán rá valami zöldfűszeres vagy fokhagymás vaj, de nem tudom, hogyan lehet kisikeríteni a páncéljából.
*Most, hogy ezen a vallomáson túl van, megoldja a nadrágja derekát és a könnyű anyag a bokájához hullik, kilép belőle, majd fordul, és lehajol, hogy összehajtsa.*
- Milyen a víz? Langyos? vagy inkább hidegebbre készüljek?
*Felegyenesedik újra, és a tunikát is leveti, csak egy ágyékkötő marad rajta, ahogy a tó felé indul.*

6946. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 14:21:53
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Bato nem nagyon zavartatja magát Soynara aggodalmaitól, pedig a lány az életét esetleg fenyegető veszély közelében saját magához képest indulatosan igyekszik meggyőzni a lehetséges veszélyekről.*
-Akármi! Bármi! Mi van… ha bántani fog? *De semmire nem megy, a férfi valami rendre hivatkozik és csak megy tovább. Soynara dühbe gurul. ~A buta! Csak, mert ő ilyen nagy, már azt hiszi, biztos igaza van. Hát nem, nem! Nekem van igazam, vigyázni kellene, azt sem tudjuk, mi ez, honnan jön, mit akar! Legalább figyelnének, óvatosak lennének!~ Duzzogva követi a férfit, mert azért visszafordulni még mindig nem akar és tulajdonképpen nagyon érdekli a gömb és az, hogy tudja a nevüket. Csak éppen tartaná a távolságot.
A kecskepásztor mágus véleménye a gömb rendeltetéséről érdekesen hangzik, úgy érzi, őt igazolja. Ha valaki vezeti őket, nem kellene sokkal jobban figyelni? ~Majd jól belesétálunk valami kelepcébe, akkor aztán majd lesz baj, nyakig, bizony! Akkor majd hiába lesztek olyan nagyok, nem másztok ki. De én sem, ami azért baj.~ Learonnak tetszik, hogy varázsló szeretne lenni, meg is dicséri meg a szívéről mond valamit, nem érti ugyan, ez biztos ilyen kecskepásztor mágus dolog, aztán… ~Te jószagú gyertyaláng, mit csinál?!~ A férfi a hajához nyúlna, alig bír előle elhajolni, aztán nagy, döbbent szemekkel mered Learonra, készen arra, hogy hanyatt-homlok elrohanjon, ha valami mást is forgatna a fejében. De úgy tűnik, semmi gond, már a többiekre figyel, Soynara pedig kicsit elpirulva babrál a hajával ott, ahol a férfi majdnem megérintette. ~Nem is kérdezte, hogy szabad-e, milyen dolog ez? Nem vagyok… nem vagyok a báránya, hogy csak úgy simogasson!~ Furán megbántva érzi magát, magának sem tudja megfogalmazni, miért. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy Bato közé és a másik férfi közé kerüljön. Ez nem nehéz, mivel Leanor és a vörös hajú lány szinte semmi másra nem ügyelve egymásba karolnak és úgy sétálnak tovább. Soynara nem figyel a beszélgetésre, csak magában motyog.*
-Nem szabad, nem vagyok bárány!
*Váratlanul állnak meg, Soynara egy-két lépést még megy, mire rájön, hogy a többiek már állnak, ahogy a gömb is a velük szemben felbukkanó tisztáson. Kérdőn néz fel Batora, amikor egy villanást lát a szeme sarkából, amire odakapja ugyan a fejét, de nem tudja beazonosítani a forrásást.*

6945. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 13:38:17
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A tündérek sokkal békésebbek, mint az elfek, és sokkal inkább támaszkodhatnak a karizmájukra, mint az elfek, így annyira nincs is szükségük a harcra. Mert helyette jó diplomaták, ami legalább olyan becsülendő dolog, mintha valaki jó harcos lenne. És akkor nem emlegette senki azt, amikor nincs is szükség küzdelemre.*
-Lehet, hogy nem jól fogalmaztam, de a történet megkövetelte a nagy szavakat. Olyan embereket, elfeket, bárkit, aki képes megvédeni másokat. Hősöket. *Magyarázza gyorsan.*
-Olyanokat, akik lehettek volna a helyében, akik ugyanazt tették volna mint ő és ha akkor amikor meghalt, ők haltak volna helyette, őket is maguk közé emelték volna az istenek. Csak arra lennék kíváncsi, hogy mostanában hol vannak a hősök és istenek, amikor szükség lenne rájuk? *Egy grimasz ül ki az arcára, ami hamar el is tűnik. Nem a halandók dolga a halhatatlanok dolgát firtatni.
Ami a mese azon részét illeti, hogy az elf nő visszatért a halálból, ő sem hiszi, hogy ugyanaz lett volna, mint amikor meghalt. Már hogy is lehetne ugyanaz, ha egyszer ez választotta el az önfeláldozó halandó és a másokat védelmező istenség közt. A kettőt össze sem lehet hasonlítani. De a vallásról és hitről alkotott képét jobb olyan napokra hagyni, amikor már biztos lesz bennük, mert jelenleg nem az.*
-Sok legenda tartja azt, hogy az istenek, a mieink vagy másoké, segítséget ígértek. De nem látom úgy, hogy betartanák. *Teszi hozzá, mert talán, ha nem tartja meg magának a problémát, könnyebb lesz.
A vacsora csak eltelik, aztán már csak az őrködés és az alvás marad.*
-Nem értem, hogy miért mindig így ülsz le. Mármint, nem tűnik kényelmesnek, de ez csak az én meglátásom. *Hozzászokott a földön alváshoz, és nem is teljesen érti vár tőle a másik. Mindenesetre, arra hiába számít, hogy a megszokott dolgain változtat, olyat nem nagyon szokott, csak ha rákényszerül.*

6944. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:52:02
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Est fénypontjához kerül, mikor egy védelmezőről szóló történetet kezd el hallani.*
~ Tündér kontra, elf... Mindketten közel állnak a természethez. ~ *Ahogy mondta harmóniában élnek, viszont ennek ellenére az az utóbbi felfogás közelebb áll Risztinhez még akkor is ha eredetileg, nem is csörgedezik benne olyan vér ami ezt gondolatot megerősíthetné. Inkább a kaland vágy hajtja, és jelenleg olyan lehetőség kínálkozott, mindkettőjük számára amit így vagy úgy, de soha nem fognak elfejteni. Igazi megpróbáltatás elé néznek, s csak remélhetik, hogy továbbra is az élők között maradnak. Félvér igazi harcban semmilyen formában nem vett részt. Gyakorlatilag egyből a mély vízbe ugrott, s sürgősen meg kell tanulnia úsznia, mert a fulladás a legkisebb gond lesz. Aki nem mer az nem is nyer.

Az egész világ a természet része, szóval anyatermészet ott büntet ahol akar, és ott ad ahol akar. Varázslat igen kényes kérdés, hiszen az Élőholtak jelenléte nem épp a kegyességre utal, és aligha lehet ezt a globális méretű problémát egy személynek köszönni, vagy még is? Szellemek, szörnyek. Első hallásra, olyan mintha a képzelet részét képeznék, ám még is jelen vannak tagadhatatlanul, melyekkel sajnos meg kell küzdeni, akár fel vagyunk készülve rá akár nem. Ez a harc egy jó lecke lesz, még akkor is, ha csak egyszeri alkalom lesz.

Vér szerinti családja nem lehet a fél-sötételfnek, így gyakorlatilag az ő szemszögéből az értelmet nyerhet az élete, mint védelmező. Lehet, hogy tapasztalatlan és naiv, de ez sajnos elég hamar tudatosult benne. Bárki is volt a szülei az nem számít, vele együtt semmivé válik, valahol örül lélekben. Hiszen majdnem, hogy teljesen biztosra mondható, hogy nem szerelem gyermeke.*

~ Mindig van egy nagyobb probléma amivel szembe kell nézni.~
*Kicsit elszomorodik, mikor sztori a végéhez ér.*
~ Az idő a legnagyobb szörnyeteg.~
*Még halhatatlanokat sem kíméli. Előbb vagy utóbb eljön mindenkiért a vég, viszont legalább addig töltsék ki azt az időt amit még itt tölthetnek, és legalább egy célt betudjanak teljesíteni.*
~ Mi az, hogy megölték és visszatért?~
*Ha lenne a hátán szőr biztos szög egyenesre felállna, mivel nincs emiatt csak kiveri víz. Ki ne szeretné, hogy a örökké éljen? Test vagy szellem nélkül? Az már más kérdés. Valahogy az irracionális hangzik, hogy aki visszatért az még ugyan az lenne a személy. Számára ez megmagyarázhatatlan, de hiába a tudat és az emlékezett, ennek ellenére, megvan róla bizonyosodva, hogy ezt képtelenség tarja.*
~ Ami meghalt az nem halhat meg még egyszer.~
*Csak ennyi fut az agyán, mikor befejeződik. Egy halvány mosoly közben megjelenik az arcán, csak ennyit kontráz rá.*
- Azt mondta miféle lelkeket küld?
*Ezen nem kell sokat agyalni, hogy mögöttes tartalmat kelljen benne keresni, hogy magukra gondolt. Nehéz ebben a világban megfogalmazni, de az embereknek és más humanoidnak lehetek csak lelke. A szellem az már egy másik téma.*

~ Legfinomabb része.~
*Szintén levágja a másik combot, s jóízűen elkezd falatozni, mikor befejezték, lassan elteszik magukat másnapra*
- Persze, és jut belőle neked is.
*Sikerül neki, hogy Cairynn beadja a derekát? Ha elfogadja akkor, nem kell semmit a földre tenni a fejét vagy egyéb ruhákat, hiszen azért még is csak kényelmesebb tiszta ruhában. "Más párnával" nem tud szolgálni, viszont a célnak több mint kielégítő lenne.*

6943. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:12:26
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Ha nem járná át e helyzet feszültsége, még kacarászna is Learon félrebeszélésein. Nem tud mást csinálni, csak körülbelül csillagnyi összegszerre is összeszámolni a furcsa dolgokat ma reggel. Ruarával kezdve. A furcsán intelligens dialektusos ork nő, elképesztő dolgokat, mondott, és jósolt meg, amik így visszagondolva, órák alatt beteljesedtek.*
~Kiválasztott...~
*Érlelgeti magában a szót, amit ő használt meg annyiszor zavaros beszédében. Hirtelen Learon megáll. Ő gondtalanul sétálna tova hosszú kecses lábain ha a kar nem tartaná vissza. Letekint, és látja a gömböt pihenni egy jól szellőző tisztásféleségen.*
~Ez az első, hogy megállna?~
*Kérdezi magában, és igennel felelget.*
-Piknik?
*Kérdezi csöpögő iróniával. És már feladja, hogy hangosan aggályoskodjon, holott egyáltalán nem nyugodt a férfiakkal ellentétben. Nem egy jó kislány, nem is volt soha, de ennél óvatosabb.*
~Vagy nagyon bevállalósak, vagy nagyon hülyék.~
*Tekint körbe társain, persze Learonnal elfogult, így lélekben bocsánatot is kér, a ki nem mondott sértés miatt, de mindazonáltal az utóbbinál dönt. Sőt.*
~A kettő nem zárja ki egymást.~
*Jut a végső következtetésre, és nem vár semmit, sehova. Repülget a tőre, egy olyan három lépés távolságból a golyóbis felé. Nem szól senkinek, és nem is igazán lehet észrevenni, hogy így távolról megkéseli a gömbvillámot. Mármint egy gyors mozdulat, céloznia nagyon nem kell, és már csak a csillogó lomhán repülő valamit lehet látni. Rövid élete alatt, most reméli először hogy nem hal meg. Eddig eszébe se jutott hogy meghallhatna.*

6942. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 10:28:35
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

//Feltárás a kazamatában//

* Egyelőre úgy tűnik, egyik társa sincs a legbeszédesebb kedvében. Talán még csak most keltek fel, talán csak zavarban vannak az ismeretlenekkel szemben... Bár, ahogy elnézi a Vlendorként bemutatkozott alakot, utóbbit nehezen tudná elhinni. Kemény kiállású férfinek tűnik, olyannak, aki érti a dolgát, bármi is legyen az, mikor nem épp földalatti helyekre megy, kincsekért. Már, ha olyankor nem épp a kocsmában vedel. Ki tudja? Másik kalandortársa, ki egyébként a csapat egyetlen női tagja, és Bildinsként mutatkozott be, valószínűleg fél-elf lehet, habár Omon nem esküdne meg rá biztosan. A faji előítéletek nem igazán jellemzőek az elfre, úgyhogy ez esetben sem tesz különbséget társai között.
Mikor végül megérkeznek a lejárathoz, Omon körbenéz, azonban nem a kövek elrendezését veszi szemügyre, hanem inkább a fákét. Semmit sem ér a felhozott arany, ha aztán nem találnak vissza a városba. Eszébe jut, hogy megjelölhetne tőrével egy fát mondjuk, azonban végül inkább megvonja vállát. Nincsenek olyan messze Artheniortól, ráadásul máshoz is tud viszonyítani. Ez a viszonyítási pont ezúttal az ex-nyúlüreg. Remélhetőleg akkor is ott lesz majd a bejárata, amikor kimásznak belőle, szóval ugyanarra kell majd haza is indulni.
Végül tehát maga is odamegy az odúhoz, majd mikor kényelmes távolságra jut már az előtte lévő, ő is bepréseli magát a lyukba. Ha minden jól megy és vékony bőrvértje őt sem akadályozza túlzottan, akkor rövidesen ki is jön a lyuk túloldalán, ekkor már szokatlan sötétséget tapasztalva. Kicsit leporolja ruháját, hogy aztán kézbe kapjon egy fáklyát és egyből a járat falait világítsa meg vele, hátha észrevesz rajtuk valami különöset. Ha semmi érdekeset nem vesz észre, inkább Reus-ra pillant és várja, hogy elinduljon valamerre. *


6941. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-22 08:52:22
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

-Igen, biztos, hogy azt szeretné, hogy kövessük, de nem hiszem, hogy saját akarata lenne. Úgy gondolom odavezet valakihez, vagy valamihez.
*Learon sosem volt begy gyanakvó fickó. Ha egyedül lett volna, s nem Yar-al, akkor gondolkodás és fegyver előhúzás nélkül ment volna Batoék elébe, nem ilyen óvatoskodva. Most pedig, nyugodtságának egyik oka az ismeretlenség, hogy nem tudja mivel állnak szemben, így nem is akar félni tőle, a másik, hogy a két lányra átragadna a férfiak aggodalma. Talán Bato is ezért ilyen magabiztos. Eközben teljesen biztossá válik csapatuk minden tagja szeretne mágiával foglalkozni.*
-Nagyon jól teszed, Soy! Biztos hatalmas varázsló nő válik belőled, ha nagy a szíved! *Ezzel egyetlen gyors mozdulattal végigsimít a lány haján. Nem akarja megrémíteni ezért mozdul hirtelen. Finom, atyai mozdulat, benne érezhető nyugalommal, szeretettel. A tündéreket Learon sosem tudta másként kezelni mint a gyerekeket, de lehet ez hiba lesz a későbbiekben.*
-Dehogy tudjuk! De remélem nem is fog megállni. Olyan rég volt időm ilyen gondtalan sétára az erdőben, két ilyen szépséggel, meg egy kopasz fiatalemberrel. *Tart egy lélegzet vételnyi szünetet, majd folytatja.*
-Egészen idilli. *Mosolyog.*
-Már, nem a kopaszság, hanem a séta az erdőben! *Idő közben a vöröske belekarol, Learonnak, mivel igencsak egyszerű emberről lévén szó, ez határtalan önbizalmat ad, és mintha egyenesebben, határozottabban is járna azóta.*
-Áh, talán nem, Kedvesem! Ki tudja, lehet csak a kecske szagú, a vörös hajú, a kopasz, és az aranyos tündérkék vonzzák a gömböcünket, akik mellesleg mágia affinitással rendelkeznek. Elég sok furcsaság van a világban. *Itt elgondolkodik, miféle furcsaságot is mondjon, de hirtelen csak Bato feje jut eszébe, hiszen azt látja.*
-Vegyük például eme barátunkat! Nincs haja. Hát nem egészen furcsa? *Tovább sétálnak, a gömb pedig megáll.*
-Feleseges volt aggódni úgy látszik! A halál golyónk lehet csak egy magányosan bolyongó lélek, aki egy kis társaságra vágyott és elhozott ide, hogy nyugodtan beszélgethessünk, mert a városban szégyenlős! *Persze, ő is tudja miféle képtelen ötlet ez de jobb oldani a hangulatot, mielőtt Soy, vagy bárki más eret vág.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257