// A Vörös Királynő átka //
*Lassan már kezdi úgy érezni, hogy egyre többen vannak, és nem túl jó értelemben. A kardját már elő sem próbálja újból rántani, mivel ahogy nő a létszám, úgy csökken benne a fenyegetettségérzet is ahogy végignéz a többieken. Úgy tűnik az ork sem jelent veszélyt rá nézve, legalábbis egyelőre, a többiek meg csak értetlenkednek. Egy kicsit arrébb áll a fa mellé, hogy aki még akarja nyugodtan nézegethesse a törzsén, vagy ajtaján lévő mintákat. Addig ő a többieket méri fel, meg persze az utolsó két befutót.*
- Vicc? *Pillant a furcsa férfira aki még az ő tréfájuknak hiszi ezt az egészet.* Véletlenül nem egy két lábon járó nyulat követtetek Önök is? *Ez talán épp elegendő ahhoz, hogy ne egy fán lévő mintát vagy épp ajtót találjanak megtévesztésnek. Ami azt illeti a kis nőstényke számára egy két lábon járkáló nyúl sokkal inkább hihetetlenebb mint egy ajtó egy nagy fában.
Ezek után már kissé érdektelenül pillant fel a hang irányába ami meg a lány gondolatát cáfolja meg. Bár a semmitmondó arckifejezés csak addig tart amíg azt hiszi még valaki érkezett, csak még előttük, és vicces kedvében felmászott a fára. Szemei viszont elkerekednek mikor a szájat meglátja, majd a két guruló szemre szegeződik a pillantása. Kíváncsian figyeli végig az egész előadást ahogy a lény végre összeáll egy igen furcsa, torz alakba.*
- Jé, egy macska! *Mosolyodik el mintha elkerülte volna a figyelmét az, amelyik a fiúnál van. Az még legalább normálisan néz ki ezzel ellentétben, a kis nősténykét viszont nem igazán tudja zavarni a beszélő macskaféleség kinézete.*
- Udvariatlanság? De hiszen én kopogtam! *Néz értetlenül az állatra. Ugyan hol itt az udvariatlanság? De ha már ezt is annak titulálják, akkor miért erőltesse meg magát a jövőben...?
Ahogy a harangocska zsinórját megrántják és felzeng az a borzalmas hang, azonnal a füleihez kapja a kezét. Ilyet még életében nem hallott, ez lassan felér egy rövidebb kínzással is. Közben mérgesen a macskalényre sandít, aki mintha kimondottan elégedett lenne. Mintha még élvezné is. Nem, ez az izé valószínűleg az ő reakciójukat élvezheti nem pedig ezt a nyekergést. Vagy még jobb, mindkettőnek örül.
Unottan figyeli ahogy a macska "tréfából" már bele is löki a lyukba a lányt, de ez az arckifejezés gyorsan grimaszba is borul ahogy a következő két önkéntest nézi végig. Az egyiknek úgy tűnik elmehettek otthonról, mert semmit sem tudva a lyukról úgy dönt egyből a lány után veti magát. A fiú meg képes a macskája miatt kockáztatni az életét.
A fejét csóválva lép közelebb és guggol le a lyukhoz, kezével a fa törzsét fogva.*
- Hé! Egyben vagytok? *Kiált az üregbe amilyen hangosan csak tud. A lány sikítását jól hallották, tehát ha már a fényt nem engedi át -amit ő nem is bán túlzottan- a hangot azért még viszi a járat. Ha jön válasz, és meggyőződhet arról -és vele együtt a többiek is akik még rajta kívül fent vannak-, hogy az üreg biztonságos és nem valami halálos szakadék, akkor elgondolkozva felegyenesedik.*
- Hát...ha már egyikünk sem tudja a visszafelé vezető utat... *Itt egy pillanatra elhallgat, és a még két fent maradtra pillant megerősítésért, majd ha ezt megkapta akkor megteszi a maradék két kis lépést is a lyukig.* ...én amondó vagyok, hogy kövessük őket. *Rugaszkodik el, majd ugrik egyet, az utolsó két szónál a levegőben még feléjük fordulva, aztán már ő is eltűnik a sötétségben.
Neki esze ágában sincs behunyni a szemét, sőt, ebben a vaksötétségben igazán otthonosan érzi magát ahogy kicsit behajlítva a lábait zuhan ő is egy jót. Csak akkor szisszen fel mikor szemeit ismét éles fény éri, akkor kapja csak eléjük a kezeit, hogy védhesse velük őket. Az erős fénytől nem is látja mi felé közelít, csak akkor kapja el az arca elől a karjait mikor érezhetően veszít a sebességéből, mintha valami visszarántotta volna. Megkockáztat egy gyors pillantást, hátha ki tud venni valamit a történtekből és ekkor szembesül először a rajta lévő ruhával, de leginkább a szoknyarészével, ami ernyőként szétnyílva lassan ereszti le őt a földre. Amint lábai érintik a talajt, már szökken is két lépést arrébb nehogy ha mégis hajlandóak lennének a többiek is beleugrani akkor pont az útban legyen. Még végig sem nézi magát jobban, ahogy megpillantja, hogy a férfin is ez a különös ruha van, a fiúról már nem is beszélve, hangos nevetésben tőr ki.*
- Én nem tudom milyen növénytől vagy virágtól hallucinálunk, de ez nagyon vicces. *Mutat a férfira, aztán miután megtörölte a nevetéstől könnyes szemeit önmagát is jobban szemügyre veszi. Kétség sem fér hozzá, hogy neki sem tetszik amit lát ahogy az valószínűleg másoknak sem, valami viszont sokkal jobban kezdi zavarni mint a tény, hogy a fura nyúlüreg átöltöztette.*
- Hé, fura morbid beszélőmacska! Kérem vissza a cuccaimat! *Kiáltja el magát mindenfelé kapkodva a fejét, hátha megláthatja azt a járkáló csontvázat. Mindent keres. Guruló szemeket, lebegő szájat, vagy járkáló alsótestet. Bármi megteszi csak tudja merre van az egyetlen aki valószínűleg tudja, hogy hová lettek a holmijaik.
Figyelmét egy kék pillangó vonja magára ami egyszer csak a vállára száll pár pillanatra, de aztán már repül is tovább.
Egyetért a férfi szavaival, a pillangó jó irányba reppent el. Az ösvényen kívül sok irányba úgysem tudnának most nagyon elindulni. Nagyot sóhajtva követi a férfi példáját aki már oda is megy a patakhoz inni. A tarisznyájában volt minden egyéb közt a kulacsa is. Jobb addig inni amíg esély van rá, ki tudja ha elhagyják a patakot az ösvényt követve mikor jutnak újra vízhez.*