//Tavaszünnep//
//Isurii, Jane, Moon, lovagok, varázslók, stb. //
*Ha kell, segít talpra kecmeregni Isuriinak, de nem pátyolgatja túl. Nem, ezt a hibát nem követi el, hiszen valószínűleg azonnal kiváltana valamiféle kontrollált robbanást. Úgy bánik a lánnyal, mint bármelyik földre került, és onnan felállni készülő, bosszúszomjas Thargodarral: óvatosan. Ennek fényében utasítja rendre Khant is.*
- Még ne. *amikor az bepróbálkozna egy kis ingyen tapival. A bájital hatásának elégnek kell lenni; inkább a sok idegen az, ami egyértelműen zavaró. Ha Isurii nem tud, vagy nem akar lábra állni, akkor int csak a többieknek, hogy nyalábolják fel - ám meg kell adni az esélyt a lánynak, hogy a lábra állást maga tegye meg.*
- Jane, Khan, vigyázzatok rá. *sóhajt végül, és felkészül, hogy szembeszálljon az érdeklődők és kibicek rohamával. Érdekesnek tartja, hogy nem a győztest lepik el a rajongók, ahogy ez elvárható lenne.*
*A közelebb lépő Worenth egy figyelmeztető pillantást kap; Kagan nem ismeri, nem kedveli, és nem engedi közel.*
- Halkabban, idegen. *inti csendesebb beszédre a varázslót, már ha az, de leginkább annak tűnik.*
- Te sem szeretnéd, ha fejbeverésed után a füledbe kiabálnának. *mindazonáltal nem akar mindenkivel összeveszni, aki a közelükbe kerül.*
- De... köszönjük szavaid. *ennek ellenére a nagy számú idegen a környezetében idegessé és mogorvává teszi, nincs túlzottan barátkozós kedvében. Mindenki rendezkedik, szervezkedik, utasításokat osztogat, javasolgat, és ezzel kellőképpen felhúzza a vezért, aki ezeket a feladatokat többnyire maga szereti intézni.*
- Kár. *húzza el a száját Moon szavaira, és igyekszik, hogy semmi sértőt vagy lenézőt ne mondjon senkire, felborult lelki egyensúlya ellenére sem.*
- Legyen hát Moon. És nem, nem igazán. *mármint az egyszerűbb szerzetek ügye.*
- Talán ágyasnak. Vagy második feleségnek. *Moonék azonban hagyják őket, amit egy hálás pillantással vesz tudomásul.*
- Egen. Talán úgy lesz. A szellemek kísérjenek, Moon. *a távozó kis csapat után saját embereit is kénytelen megnyugtatni.*
- Minden rendben, Gabrien. Készülj a tornára, hozz reánk dicsőséget... de ne pörögd túl a dolgot. Nem kell mindent megmutatni. *villant egy mosolyt a hozzájuk lépő lovagra. Nem akarja, hogy a helyiek képben legyenek a Thargok harcértékével, még akkor sem, ha a lovagok egy új, még alaposa fejlesztésre, oktatásra és összeszokásra váró csapat.*
- Nincs baj, Moranshe. *kapja meg a választ a szőke lovaglány is, híreit azonban Kagan nem kommentálja, meghagyja azt Gabriennek. Az azért beszédes, hogy az itteni népek inkább egymásnak eresztik az ő harcosait, csak hogy esélyeiket csökkentsék, de ez van. Képtelenek tisztán játszani.*