Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 503 (10041. - 10057. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
10057. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:44:08
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:44:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keresve//
* Újfent a piac mélyébe veti magát Cagon. Konkrét tervei ugyan nincsenek, viszont elképzelései már igen. Ahogy belép a piacra, talán egy másodpercre is, de sokan megbámuljak a colost. Nem véletlen, hisz előtte még valakivel vitázott. A nagy lármában a kereskedőt kitoloncolták a helyéről, talán a városból. Majd később Morthimer mellett láthatták, ahogyan együtt haladtak végig a tágas területen. Habár Orthusnak az egyik megkötése, hogy az ork ne emlegesse a nevét, ezáltal ne teremjen erősen látható kapcsolat kettőjük között. Ezt már kicsit leshetik. Hogy mindenki tisztában van e vele az kérdéses, de a piacon lévők gyanakodnak efelől. Mi tagadás eléggé megnőtt az ork az emberek szemében. Legalábbis megtűrik őt. Szokatlan érzéssel telíti el az orkot ez. Ám nincs ideje ezzel foglalkozni. Jelenleg a fel-alá járkálásnak a célja, hogy egy megfelelő párolót szerezzen. A legutóbbi kísérlet során az eredmények kellően tönkretették a műszerét, így kénytelen újat keresni, vagy magától építeni. Talál egy boltot, ahol nagyjából hasonló dolgokat árulnak. Csak a minőség az ami nem megfelelő. Mi tagadás, ezek az olcsó szesz előállításra vannak kitalálva. A mérték, amivel Cagon dolgozik, annak nem felel meg. A minőség, amit garantálni akar, nem lehet holmi szemétből megépíteni. Körbejárja még egyszer a helyet. Ha itt nem talál se alkalmas eszközöket, se embereket, akkor az esélyei drasztikusan csökkennek. Itt ott megáll nézelődni, de hamar belátja, hogy amit keres, azt itt nincs. Táskájából előhúzza pálinkáját és mértékkel, ork mértékkel ugyan, de belekortyol. Ennyi még nem döntheti le a lábáról. Legalább addig is van oka tovább maradni, míg tele az üvege. *
* Újfent a piac mélyébe veti magát Cagon. Konkrét tervei ugyan nincsenek, viszont elképzelései már igen. Ahogy belép a piacra, talán egy másodpercre is, de sokan megbámuljak a colost. Nem véletlen, hisz előtte még valakivel vitázott. A nagy lármában a kereskedőt kitoloncolták a helyéről, talán a városból. Majd később Morthimer mellett láthatták, ahogyan együtt haladtak végig a tágas területen. Habár Orthusnak az egyik megkötése, hogy az ork ne emlegesse a nevét, ezáltal ne teremjen erősen látható kapcsolat kettőjük között. Ezt már kicsit leshetik. Hogy mindenki tisztában van e vele az kérdéses, de a piacon lévők gyanakodnak efelől. Mi tagadás eléggé megnőtt az ork az emberek szemében. Legalábbis megtűrik őt. Szokatlan érzéssel telíti el az orkot ez. Ám nincs ideje ezzel foglalkozni. Jelenleg a fel-alá járkálásnak a célja, hogy egy megfelelő párolót szerezzen. A legutóbbi kísérlet során az eredmények kellően tönkretették a műszerét, így kénytelen újat keresni, vagy magától építeni. Talál egy boltot, ahol nagyjából hasonló dolgokat árulnak. Csak a minőség az ami nem megfelelő. Mi tagadás, ezek az olcsó szesz előállításra vannak kitalálva. A mérték, amivel Cagon dolgozik, annak nem felel meg. A minőség, amit garantálni akar, nem lehet holmi szemétből megépíteni. Körbejárja még egyszer a helyet. Ha itt nem talál se alkalmas eszközöket, se embereket, akkor az esélyei drasztikusan csökkennek. Itt ott megáll nézelődni, de hamar belátja, hogy amit keres, azt itt nincs. Táskájából előhúzza pálinkáját és mértékkel, ork mértékkel ugyan, de belekortyol. Ennyi még nem döntheti le a lábáról. Legalább addig is van oka tovább maradni, míg tele az üvege. *
10056. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:10:32
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:10:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Visszavonulva//
-Minden világos, köszönöm!
*Biccent is, s úgy látszik hogy elintézték a dolgot. Egészen nyugodt és izgatott is egyszerre, hisz most kezdhet bele egy olyasféle kalandba, amilyenben korábban még sosem volt része. Némi gondolkodás után a piacra siet, immár minden holmiját magával cipelve, hogy megvegyen néhány kelléket amikkel kicsit helyre pofozhatja újdonsült otthonát. Összeszedi a szükséges holmikat, nagyjából azért tudja mi fán terem a munka. Legény korában rengeteg házat segített újjáépíteni, amíg még fegyverhordozó volt a lovagrendben ahol kinevelték. Egy kis keresgélés után összesen 450 aranyat költ el.
Sok arany, és nem is nagyon marad másra már semmije, de egyáltalán nem bánja. Van egy saját földje! És munkája is lesz bőven vele, az ételt meg majd megoldja valahogy, ha más nem vadászni fog, vagy átsétál Vadászlakra és onnan szerez be némi elemózsiát. De most már legalább szerzámai és kellékei is vannak a feladathoz, úgyhogy jó előérzettel vág neki az útnak.*
-Minden világos, köszönöm!
*Biccent is, s úgy látszik hogy elintézték a dolgot. Egészen nyugodt és izgatott is egyszerre, hisz most kezdhet bele egy olyasféle kalandba, amilyenben korábban még sosem volt része. Némi gondolkodás után a piacra siet, immár minden holmiját magával cipelve, hogy megvegyen néhány kelléket amikkel kicsit helyre pofozhatja újdonsült otthonát. Összeszedi a szükséges holmikat, nagyjából azért tudja mi fán terem a munka. Legény korában rengeteg házat segített újjáépíteni, amíg még fegyverhordozó volt a lovagrendben ahol kinevelték. Egy kis keresgélés után összesen 450 aranyat költ el.
Sok arany, és nem is nagyon marad másra már semmije, de egyáltalán nem bánja. Van egy saját földje! És munkája is lesz bőven vele, az ételt meg majd megoldja valahogy, ha más nem vadászni fog, vagy átsétál Vadászlakra és onnan szerez be némi elemózsiát. De most már legalább szerzámai és kellékei is vannak a feladathoz, úgyhogy jó előérzettel vág neki az útnak.*
10055. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-22 12:10:12
Üzenet elküldve: 2024-04-22 12:10:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájitalok ügyében//
* Meglehetősen eseménytelenül és csendesen érkeznek meg a piacra. Ez persze nem azt jelenti, hogy harag van közöttük, pusztán csak sok mindenen mentek keresztül. Legalábbis, így gondolja Cagon. A megérkezés pillanatába Orthus gyalog akarja megtenni az utat a kívánt boltig. Az ork csak némán követi mivel jobb dolga nincsen. Egy valahogy jobban kinéző bolthoz kíséri Orthust, ahol bólintással jelzi, hogy kint várja. Közben a kirakatot bámulva elfoglalja magát. Ha azt megunja, akkor a szomszédos kirakatokat is megnézi. Nem figyel nagyon a kereskedők alkudozását. Biztos tudja mit csinál, vagy ne legyen ő a szakértő. Kisebb idő elteltével Orthus felbukkan az ajtóból. Cagon visszakíséri a kocsijához. Az alapanyagokat eltéve elégedetten bólint. *
- Nagyon szépen köszönöm. Legyen további kellemes napjuk. Orthus. Japher.
* Mindkettőnek egy enyhe meghajlást produkál. Természetesen fontossági sorrendbe. Egy darabig vár, aztán visszaindul lakhelyére. Végül nagyot sóhajt. Most, hogy végeztek a tárgyalással úgy érzi mintha egy nagy kő esett volna le a vállairól. *
* Meglehetősen eseménytelenül és csendesen érkeznek meg a piacra. Ez persze nem azt jelenti, hogy harag van közöttük, pusztán csak sok mindenen mentek keresztül. Legalábbis, így gondolja Cagon. A megérkezés pillanatába Orthus gyalog akarja megtenni az utat a kívánt boltig. Az ork csak némán követi mivel jobb dolga nincsen. Egy valahogy jobban kinéző bolthoz kíséri Orthust, ahol bólintással jelzi, hogy kint várja. Közben a kirakatot bámulva elfoglalja magát. Ha azt megunja, akkor a szomszédos kirakatokat is megnézi. Nem figyel nagyon a kereskedők alkudozását. Biztos tudja mit csinál, vagy ne legyen ő a szakértő. Kisebb idő elteltével Orthus felbukkan az ajtóból. Cagon visszakíséri a kocsijához. Az alapanyagokat eltéve elégedetten bólint. *
- Nagyon szépen köszönöm. Legyen további kellemes napjuk. Orthus. Japher.
* Mindkettőnek egy enyhe meghajlást produkál. Természetesen fontossági sorrendbe. Egy darabig vár, aztán visszaindul lakhelyére. Végül nagyot sóhajt. Most, hogy végeztek a tárgyalással úgy érzi mintha egy nagy kő esett volna le a vállairól. *
10054. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:43
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Bájitalok ügyében//
* ... miután pedig végzett a vásárlással, kilép a bolt kapuján és így szól Cagonnak.*
- Kérem, kísérjen vissza a szekérhez.
*menet közben így szól.*
- Beszereztem mindent, amit kért. A jövőben, ha kifogy az alapanyagból, küldönccel is megüzenheti, mire lesz szüksége. Én pedig alkalomadtán beszerzem, és majd keresem, hogy átadjam. Fizetni ráér akkor, amikor átveszi tőlem a bájitalokat.
*teszi hozzá, miközben megteszik a rövid sétát vissza a Piactér peremére, ahol Japher várakozik rájuk. Idő közben tett egy kört és irányba állította a szekeret, hogy Orthus végre hazatérhessen vele az otthonába.
Mikor odaér a bakhoz, Orthus előveszi a bőr válltáskát, és kutatni kezd benne. Sorra pakolja ki azokat a bájitalokat, amiket az ork kért.
Először a 8 db Világoszöld varázsitalt kapja meg Targhed Cagon, aztán pedig a4 db Halványlila varázsital landol Targhed Cagon kezében , végezetül aztán Targhed Cagon megkapja az 1 db Világoskék varázsitalt is . Ezek után Orthus így szól.*
- Úgy hiszem, egyelőre ez minden. Azt hiszem, nagyon gyümölcsöző lesz a mi üzleti kapcsolatunk.
*mondja. Mi tagadás, az egész nap nagyon eredményes volt, de a Targheddel való üzletelés kimenetele volt a legkétségesebb. Hogy ez is jól sült el, az mintegy megkoronázza Orthus eseménydús napját.*
- Minden jót, a következő találkozásig.
*búcsúzik el az orktól, kezet nyújtva neki. Egész fel van villanyozódva. Mi tagadás, vágyik már otthona nyugalma iránt, és otthon talán arra is lesz alkalma, hogy feldolgozza a mai nap eseményeit.
Így - ha Targhed nem tartóztatja még valamiért - felül a bakra, és int Japhernak, hogy hazatérhetnek.*
* ... miután pedig végzett a vásárlással, kilép a bolt kapuján és így szól Cagonnak.*
- Kérem, kísérjen vissza a szekérhez.
*menet közben így szól.*
- Beszereztem mindent, amit kért. A jövőben, ha kifogy az alapanyagból, küldönccel is megüzenheti, mire lesz szüksége. Én pedig alkalomadtán beszerzem, és majd keresem, hogy átadjam. Fizetni ráér akkor, amikor átveszi tőlem a bájitalokat.
*teszi hozzá, miközben megteszik a rövid sétát vissza a Piactér peremére, ahol Japher várakozik rájuk. Idő közben tett egy kört és irányba állította a szekeret, hogy Orthus végre hazatérhessen vele az otthonába.
Mikor odaér a bakhoz, Orthus előveszi a bőr válltáskát, és kutatni kezd benne. Sorra pakolja ki azokat a bájitalokat, amiket az ork kért.
Először a 8 db Világoszöld varázsitalt kapja meg Targhed Cagon, aztán
pedig a4 db Halványlila varázsital landol Targhed Cagon kezében , végezetül aztán Targhed Cagon megkapja az 1 db Világoskék varázsitalt is . Ezek után Orthus így szól.*- Úgy hiszem, egyelőre ez minden. Azt hiszem, nagyon gyümölcsöző lesz a mi üzleti kapcsolatunk.
*mondja. Mi tagadás, az egész nap nagyon eredményes volt, de a Targheddel való üzletelés kimenetele volt a legkétségesebb. Hogy ez is jól sült el, az mintegy megkoronázza Orthus eseménydús napját.*
- Minden jót, a következő találkozásig.
*búcsúzik el az orktól, kezet nyújtva neki. Egész fel van villanyozódva. Mi tagadás, vágyik már otthona nyugalma iránt, és otthon talán arra is lesz alkalma, hogy feldolgozza a mai nap eseményeit.
Így - ha Targhed nem tartóztatja még valamiért - felül a bakra, és int Japhernak, hogy hazatérhetnek.*
10053. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:12:49
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:12:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Bájitalok ügyében//
*A Piactérre vezető úton Orthus nem túl beszédes. Nincs is sok értelme társalogni, a városi forgatagban. És most üdítő neki ez a kis csend. A nagy beszerző körút önmagában is elég fárasztó program volt. A Targheddel való találkozó érdekes és hasznos, de egy amúgy is zsúfolt nap záróakkordja lett. Vagyis csak lett volna, mert megérkezett a Tanácsháza küldönce, vele a kinevezés, azzal pedig rengeteg tennivaló, amiket át kellene gondolni. De még nincs itt az ideje. Próbálja is kiüríteni az elméjét és nem gondolni a teendőkre, hanem inkább élvezni ezt a pár perc viszonylagos nyugalmat.
Gyorsan megérkeznek a Piactérre, de Orthus ezúttal rászól a kocsisra, hogy csak húzódjon félre. Ezzel a szekérrel ne másszanak be a forgatagba. Bár ebben az órában már jóval kevésbé zsúfolt hely a Piactér, de még mindig épp elég ember jár-kel itt.
Lemászik a bakról, és megindul a tömegbe Targhed mellett. Hamar odaér ahhoz az üzlethez, ahol a varázsitalokat megvette. Ez egy épületben található, előtte farács üvegablakokkal, tehát majdhogynem kirakattal, láthatóan bájitalok, varázseszközök és alkimista berendezéseket árulnak itt.*
- Kérem, most várjon kint. A jó árakat akkor kapom, ha az eladók is abban a hitben vannak, hogy magamnak vásárolok.
*magyarázza, aztán belép. Odabentről parázs alkudozás hangja szól ki, és a pultra több bájital kerül fel, mint amit Cagon eredetileg kért. Aztán az alkudozás során, ahogy csökkent az Orthus által felkínált összeg, úgy fogyatkoztak az üvegcsék is, míg végül csak egy db világoskék, nyolc db világoszöld, és négy világoslila bájital marad ott, Orthus pedig kifizeti ezek árát ...*
*A Piactérre vezető úton Orthus nem túl beszédes. Nincs is sok értelme társalogni, a városi forgatagban. És most üdítő neki ez a kis csend. A nagy beszerző körút önmagában is elég fárasztó program volt. A Targheddel való találkozó érdekes és hasznos, de egy amúgy is zsúfolt nap záróakkordja lett. Vagyis csak lett volna, mert megérkezett a Tanácsháza küldönce, vele a kinevezés, azzal pedig rengeteg tennivaló, amiket át kellene gondolni. De még nincs itt az ideje. Próbálja is kiüríteni az elméjét és nem gondolni a teendőkre, hanem inkább élvezni ezt a pár perc viszonylagos nyugalmat.
Gyorsan megérkeznek a Piactérre, de Orthus ezúttal rászól a kocsisra, hogy csak húzódjon félre. Ezzel a szekérrel ne másszanak be a forgatagba. Bár ebben az órában már jóval kevésbé zsúfolt hely a Piactér, de még mindig épp elég ember jár-kel itt.
Lemászik a bakról, és megindul a tömegbe Targhed mellett. Hamar odaér ahhoz az üzlethez, ahol a varázsitalokat megvette. Ez egy épületben található, előtte farács üvegablakokkal, tehát majdhogynem kirakattal, láthatóan bájitalok, varázseszközök és alkimista berendezéseket árulnak itt.*
- Kérem, most várjon kint. A jó árakat akkor kapom, ha az eladók is abban a hitben vannak, hogy magamnak vásárolok.
*magyarázza, aztán belép. Odabentről parázs alkudozás hangja szól ki, és a pultra több bájital kerül fel, mint amit Cagon eredetileg kért. Aztán az alkudozás során, ahogy csökkent az Orthus által felkínált összeg, úgy fogyatkoztak az üvegcsék is, míg végül csak egy db világoskék, nyolc db világoszöld, és négy világoslila bájital marad ott, Orthus pedig kifizeti ezek árát ...*
10052. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-21 17:20:44
Üzenet elküldve: 2024-04-21 17:20:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájitalok ügyében//
* Jó érzés elismerő szavakat hallani, főleg, ha akitől kapja az egy elismert személy. Márpedig Orthus pont egy ilyen személynek látja. Még akkor is, ha nem tudja, hogy valójában mennyi szálat tudna megmozgatni, ha igazán szeretné. Mikor visszakapja a pénzt, kicsit megtorpan. Arcán látszik is a meglepődés, de mivel Orthus levezeti, hogy mégis miért tette azt, amit tett, elfogadja. *
- Köszönöm uram.
* Azzal meg is indul lefele. Még mielőtt elhagyná az épületet, odamegy a pultoshoz és közli vele, hogy semmilyen körülmények között ne menjenek be a szobájába. Lehet nem örülnének neki, ha ott találnák azt a csináld magad tákolmányt a szobába. Az is lehet egy életre kitiltanák. Kiérve bemutatkozik a kocsisnak és egy enyhe meghajlást is produkál. Nem veszi magára, hogy sétálnia kell. Mikor a városba szállították kocsin, arról is lelógott. *
- Nem probléma. Úgyis rám fér egy kis levezető séta.
* Ha téma nem jön, akkor némán sétál a kocsi mellett. Szemlélők számára úgy tűnhet, mintha ő lenne a testőre. A piacon belül azonban ráhagyatkozik Orthusra. Ő biztos jobban tudja hol lehet a legjobbakat beszerezni. *
* Jó érzés elismerő szavakat hallani, főleg, ha akitől kapja az egy elismert személy. Márpedig Orthus pont egy ilyen személynek látja. Még akkor is, ha nem tudja, hogy valójában mennyi szálat tudna megmozgatni, ha igazán szeretné. Mikor visszakapja a pénzt, kicsit megtorpan. Arcán látszik is a meglepődés, de mivel Orthus levezeti, hogy mégis miért tette azt, amit tett, elfogadja. *
- Köszönöm uram.
* Azzal meg is indul lefele. Még mielőtt elhagyná az épületet, odamegy a pultoshoz és közli vele, hogy semmilyen körülmények között ne menjenek be a szobájába. Lehet nem örülnének neki, ha ott találnák azt a csináld magad tákolmányt a szobába. Az is lehet egy életre kitiltanák. Kiérve bemutatkozik a kocsisnak és egy enyhe meghajlást is produkál. Nem veszi magára, hogy sétálnia kell. Mikor a városba szállították kocsin, arról is lelógott. *
- Nem probléma. Úgyis rám fér egy kis levezető séta.
* Ha téma nem jön, akkor némán sétál a kocsi mellett. Szemlélők számára úgy tűnhet, mintha ő lenne a testőre. A piacon belül azonban ráhagyatkozik Orthusra. Ő biztos jobban tudja hol lehet a legjobbakat beszerezni. *
10051. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-17 21:15:33
Üzenet elküldve: 2024-04-17 21:15:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körúton//
*Végül csak elérkezett beszerző útja lényegi részéhez, amikor is ellátja a Sayqueves rezidenciát mindenféle hasznos dolgokkal. Ez lesz a legkomolyabb kiadás, és még korántsem bizonyos, hogy megtérül. De aki nagyban gondolkozik, annak néha muszáj kockáztatnia.
Egy jó nevű ács műhelye előtt áll meg a szekér. S maga a mester jön elébe, ezt teszi a Morthimer címer a szekér oldalán. Orthus egyeztetni kezd vele, s a mester először elkomorul, mikor a férfi hangsúlyozza, hogy nem drága bútorokért jött, hanem egyszerűbb fajtákért. De valamelyest felvidul a bútoros, amikor megtudja, hogy milyen mennyiségben, Orthus rendelése ugyanis:
Négy darab egyszemélyes ágy,
három kis asztal hat darab hozzávaló székkel,
három nagy, kétszárnyú ajtós ruhásszekrény,
egy nagyobb ebédlőasztal s hozzá tíz szék.
Ezek mellé Orthus kiválaszt még egy szép pipereasztalt, kifejezetten Aleniára gondolva. Morthimer azzal is tisztában volt, hogy ez a bútoros a segítségére lehet egyéb holmik beszerzésében is, amiknek köze van a bútorozáshoz. Így rajta keresztül szerez be megfelelő, kényelmes matracokat az ágyakhoz, és tőle vesz meg három egyszerűbb szőnyeget is. Ezek mellé pedig még egy szebb, igényesebb csipkefüggönyt is kiválaszt, újra csak Alenia örömére.
A kiválasztott bútorokat félrerakatja. Egy későbbi időpontban szándékozik mindezt elvitetni, és valószínűleg nem is egy menetben, mert ennyi holmihoz még Orthus teherhordó szekere is kevés (pedig ez a város egyik legnagyobb teherbírású szekere, Orthus direkt így vette.
Miután mindezekről megállapodott a bútorossal, előre is fizet neki.
Útját ezt követően egy másik, közeli műhely felé veszi. Emez építész, építőanyagokkal kalmárkodik, és munkásokat szervez. Jó érzékkel közel tartja műhelyét a bútoroshoz, így Orthusnak nem kerül sok időbe átvonulnia hozzá. Sőt, mire odaér, már híre is megy az utcában, hogy Morthimer errefelé üzletel, így itt is hamar tárgyalásba kezdhet. S hogy itt mit vásárol: faanyagot és üveglapokat néhány ablak bejavítására. Megint nem szempont a szépség, a tartósság annál inkább, így az üveglapok vastagabbak. S ráadásnak még fémrácsokat is vesz, ablakok elé, s mindezekről pontos terveket hoz, megfelelő méretekkel. A mester nem is igen érti, mire fel ez a nagy biztonság, amíg meg nem tudja, hogy a Romvárosban található az épület, amit fel kell majd újítani. Ettől persze megdrágul a munkaerő is hiszen Orthus két rakodómunkás és négy jó ablakjavító ács munkáját fogja igénybe venni, de végül megállapodásra jutnak a mesterrel.
Ehhez Orthusnak jócskán be kell vetnie alkudozási képességeit, valamint megpendíteni azt, hogy hasonló munkák esetén előnyben fogja részesíteni e mestereket.
Így végül mindösszesen 1239 aranyat fizet ki a két mesternek.
A második helyen máris felpakoltatja a szekerére a szükséges építőanyagokat. Úgy okoskodik, hogy ezekkel és a munkásokkal érkezik majd elsőre a rezidenciához, hogy ezek munkához láthassanak, amíg a szekér fordul a bútorokért.
Amikor már éppen úgy lenne, hogy mindent beszerzett, amit akart, megakad a tekintete az egyik árusnál egy míves ezüst tükrön. Olyan holmi ez, amit ő maga felesleges pénzkidobásnak tart. Ugyanakkor nem kétli, hogy Alenia értékelné. Annál is inkább, mivel a tükörnek nem csak fogója van, hanem kitámasztója is. Így nem csak a kezében tartva használhatja, hanem le is teheti. És tekintettel arra, hogy Aleniának (jelenleg még) mindössze egy keze van, ez egyáltalán nem haszontalan. A tükör ára egészen abszurd, még Orthusnak is: nagyjából ötöde annak az összegnek, amit már kifizetett sokkal több és sokkal praktikusabb holmikért. Ámde szép ajándék lesz egy olyan hölgynek, aki az ilyesmit tudja értékelni. Így nem habozik ezt is beszerezni, és rögtön magához is venni.
Ennyi kiadást követően már igazán ideje lesz távozni, elvégre Orthus erszénye se feneketlen.*
*Végül csak elérkezett beszerző útja lényegi részéhez, amikor is ellátja a Sayqueves rezidenciát mindenféle hasznos dolgokkal. Ez lesz a legkomolyabb kiadás, és még korántsem bizonyos, hogy megtérül. De aki nagyban gondolkozik, annak néha muszáj kockáztatnia.
Egy jó nevű ács műhelye előtt áll meg a szekér. S maga a mester jön elébe, ezt teszi a Morthimer címer a szekér oldalán. Orthus egyeztetni kezd vele, s a mester először elkomorul, mikor a férfi hangsúlyozza, hogy nem drága bútorokért jött, hanem egyszerűbb fajtákért. De valamelyest felvidul a bútoros, amikor megtudja, hogy milyen mennyiségben, Orthus rendelése ugyanis:
Négy darab egyszemélyes ágy,
három kis asztal hat darab hozzávaló székkel,
három nagy, kétszárnyú ajtós ruhásszekrény,
egy nagyobb ebédlőasztal s hozzá tíz szék.
Ezek mellé Orthus kiválaszt még egy szép pipereasztalt, kifejezetten Aleniára gondolva. Morthimer azzal is tisztában volt, hogy ez a bútoros a segítségére lehet egyéb holmik beszerzésében is, amiknek köze van a bútorozáshoz. Így rajta keresztül szerez be megfelelő, kényelmes matracokat az ágyakhoz, és tőle vesz meg három egyszerűbb szőnyeget is. Ezek mellé pedig még egy szebb, igényesebb csipkefüggönyt is kiválaszt, újra csak Alenia örömére.
A kiválasztott bútorokat félrerakatja. Egy későbbi időpontban szándékozik mindezt elvitetni, és valószínűleg nem is egy menetben, mert ennyi holmihoz még Orthus teherhordó szekere is kevés (pedig ez a város egyik legnagyobb teherbírású szekere, Orthus direkt így vette.
Miután mindezekről megállapodott a bútorossal, előre is fizet neki.
Útját ezt követően egy másik, közeli műhely felé veszi. Emez építész, építőanyagokkal kalmárkodik, és munkásokat szervez. Jó érzékkel közel tartja műhelyét a bútoroshoz, így Orthusnak nem kerül sok időbe átvonulnia hozzá. Sőt, mire odaér, már híre is megy az utcában, hogy Morthimer errefelé üzletel, így itt is hamar tárgyalásba kezdhet. S hogy itt mit vásárol: faanyagot és üveglapokat néhány ablak bejavítására. Megint nem szempont a szépség, a tartósság annál inkább, így az üveglapok vastagabbak. S ráadásnak még fémrácsokat is vesz, ablakok elé, s mindezekről pontos terveket hoz, megfelelő méretekkel. A mester nem is igen érti, mire fel ez a nagy biztonság, amíg meg nem tudja, hogy a Romvárosban található az épület, amit fel kell majd újítani. Ettől persze megdrágul a munkaerő is hiszen Orthus két rakodómunkás és négy jó ablakjavító ács munkáját fogja igénybe venni, de végül megállapodásra jutnak a mesterrel.
Ehhez Orthusnak jócskán be kell vetnie alkudozási képességeit, valamint megpendíteni azt, hogy hasonló munkák esetén előnyben fogja részesíteni e mestereket.
Így végül mindösszesen 1239 aranyat fizet ki a két mesternek.
A második helyen máris felpakoltatja a szekerére a szükséges építőanyagokat. Úgy okoskodik, hogy ezekkel és a munkásokkal érkezik majd elsőre a rezidenciához, hogy ezek munkához láthassanak, amíg a szekér fordul a bútorokért.
Amikor már éppen úgy lenne, hogy mindent beszerzett, amit akart, megakad a tekintete az egyik árusnál egy míves ezüst tükrön. Olyan holmi ez, amit ő maga felesleges pénzkidobásnak tart. Ugyanakkor nem kétli, hogy Alenia értékelné. Annál is inkább, mivel a tükörnek nem csak fogója van, hanem kitámasztója is. Így nem csak a kezében tartva használhatja, hanem le is teheti. És tekintettel arra, hogy Aleniának (jelenleg még) mindössze egy keze van, ez egyáltalán nem haszontalan. A tükör ára egészen abszurd, még Orthusnak is: nagyjából ötöde annak az összegnek, amit már kifizetett sokkal több és sokkal praktikusabb holmikért. Ámde szép ajándék lesz egy olyan hölgynek, aki az ilyesmit tudja értékelni. Így nem habozik ezt is beszerezni, és rögtön magához is venni.
Ennyi kiadást követően már igazán ideje lesz távozni, elvégre Orthus erszénye se feneketlen.*
10050. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 20:47:24
Üzenet elküldve: 2024-04-14 20:47:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
*Kellemes nosztalgia keríti hatalmába az egykori parancsnokot, nem is annyira a lány miatt, hisz ugyan emlékszik rá valamelyest de nem igazán ismerik egymást. Úgy igazán. Sokkal inkább arra gondol vissza, milyen volt az ő élete akkoriban.*
-Nos igen. Mindig is utáltam sakkozni.
*Feleli vigyorogva.*
-Mindenesetre tényleg örülök. Na meg aztán ha hiszed ha nem, éppen ma akasztottam szögre a kabátomat. Mármint az rendben, hogy nem vagyok parancsnok, de mától fogva semmi egyéb sem. ~Milyen felszabadító ezt kimondani.~
*Bár ezt Merlana nem feltétlenül tudhatja, hisz nem dolgozott a férfival, de ő egyébként sem volt sosem az a karótnyelt, a törvény minden betűjét betartó közszolga. Sokkal fontosabb neki hogy mi a helyes, minthogy mi a törvény, vagy éppen a parancs.*
-Mármint a munka, vagy a félelem?
*Kérdez vissza pimaszul, miközben a pipában sercegő dohány utolsó leheletét is kiszippantja, majd gondos mozdulatokkal kiüti belőle a hamut, egy-két törlés és vissza is helyezi az egyik szütyőjébe az alkalmatosságot.*
-Persze, csak nyugodtan. Szétnézek addig én is.
*Igazából venni nem óhajt most semmit, de a későbbi terveihez nem árt, hogyha tisztában van az árakkal. Hasznos tudás lehet, nehogy valamelyik kupec majd jól megkopassza őt.*
-Remek! Ha nem akarsz késdobálóba tévedni, akkor esetleg a Wegtoreni Kalmárt tudom ajánlani. Ismerem a tulajt, szépen vezeti a helyet.
*Elmosolyodik a lány további mondandóján, és udvariasan főt hajt neki.*
-Igaz is, elnézést. Akkor hogy szeretnéd, hogy szólítsalak? A Merlana megfelel?
*Most jobban szemügyre véve a régi új ismerősét, valóban nem kicsi már. Tényleg egészen kikupálódott, ha zsiványabb figura volna Bredoc, biztosan megpróbálná az ágyába csábítani.*
-Ó és egyébként, én sem vagyok már parancsnok.
*Azzal ha sikerült a vásárlás és Merlana beleegyezik a Kalmára, úgy Bredoc el is indul, mutatva az utat.*
*Kellemes nosztalgia keríti hatalmába az egykori parancsnokot, nem is annyira a lány miatt, hisz ugyan emlékszik rá valamelyest de nem igazán ismerik egymást. Úgy igazán. Sokkal inkább arra gondol vissza, milyen volt az ő élete akkoriban.*
-Nos igen. Mindig is utáltam sakkozni.
*Feleli vigyorogva.*
-Mindenesetre tényleg örülök. Na meg aztán ha hiszed ha nem, éppen ma akasztottam szögre a kabátomat. Mármint az rendben, hogy nem vagyok parancsnok, de mától fogva semmi egyéb sem. ~Milyen felszabadító ezt kimondani.~
*Bár ezt Merlana nem feltétlenül tudhatja, hisz nem dolgozott a férfival, de ő egyébként sem volt sosem az a karótnyelt, a törvény minden betűjét betartó közszolga. Sokkal fontosabb neki hogy mi a helyes, minthogy mi a törvény, vagy éppen a parancs.*
-Mármint a munka, vagy a félelem?
*Kérdez vissza pimaszul, miközben a pipában sercegő dohány utolsó leheletét is kiszippantja, majd gondos mozdulatokkal kiüti belőle a hamut, egy-két törlés és vissza is helyezi az egyik szütyőjébe az alkalmatosságot.*
-Persze, csak nyugodtan. Szétnézek addig én is.
*Igazából venni nem óhajt most semmit, de a későbbi terveihez nem árt, hogyha tisztában van az árakkal. Hasznos tudás lehet, nehogy valamelyik kupec majd jól megkopassza őt.*
-Remek! Ha nem akarsz késdobálóba tévedni, akkor esetleg a Wegtoreni Kalmárt tudom ajánlani. Ismerem a tulajt, szépen vezeti a helyet.
*Elmosolyodik a lány további mondandóján, és udvariasan főt hajt neki.*
-Igaz is, elnézést. Akkor hogy szeretnéd, hogy szólítsalak? A Merlana megfelel?
*Most jobban szemügyre véve a régi új ismerősét, valóban nem kicsi már. Tényleg egészen kikupálódott, ha zsiványabb figura volna Bredoc, biztosan megpróbálná az ágyába csábítani.*
-Ó és egyébként, én sem vagyok már parancsnok.
*Azzal ha sikerült a vásárlás és Merlana beleegyezik a Kalmára, úgy Bredoc el is indul, mutatva az utat.*
10049. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:35:10
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:35:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Valahogyan el kell intéznie, hogy kifogyhatatlan legyen az erszénye, mert ez a vásárlás dolog igazán kielégítő. Talán ha az anyjával dűlőre tudna jutni, akkor onnan megnyílhatna a lehetőség, de nem. Az már tényleg nem ő lenne. Micsoda kontrollvesztés a vásárlás. Úgy kerítette hatalmába, mint valami függőséget okozó párlat jótékony és kártékony hatása egyszerre. Ezen érdemes lenne elmerengenie, s már van is hová felírnia út közben, hogyha valamit nem szeretne elfelejteni.
Bár a ló ötlete egyáltalán nem tetszett Mai-nak, most mégis ott állnak egymással szemben két saját tulajdonú hátassal.*
- Nem szólok, nem szólok, tényleg jó ötlet volt. Most már gondoskodnunk kell róluk. Ez felelősség.
*Nem tudja mennyi dolga lehetett lovakkal a lánynak, de azért erre felhívja a figyelmét, hiszen a túl hirtelen vásárlásnak nem szabad, hogy az legyen a vége, hogy majd magára hagynak egy ártatlan állatot. Szerinte a talán tényleg nem túl kreatív név tökéletesen illik a feketeség új szerzeményéhez. Odalép hozzá, és megsimogatja annak homlokát, hogy megismerkedhessenek.*
- Árnyék, én vagyok Mai. Sok időnk lesz még együtt. *Mosolyog boldogan, nagyon szereti az állatokat és bár nem tudja pontosan hogyan alakítja majd a sorsukat, az biztos, hogy most nagy szükség lesz rájuk, hogy útjuk rövidüljön, hiszen már régóta vár rá az anyja a toronyban.*
- Azt hiszem igen. El kellene indulni. Így sokkal gyorsabban odaérünk majd. *Paskolja meg Borsot, aki érezhetően örül, hogy valakinek őt szánta az ég. Biztosan jó szolgálatot fog tenni.*
- A ruhákat jól csomagoljuk el, majd ott felvesszük valahogy. Nem tudom mik a lehetőségek arrafelé, de ahol anyám ott van, ott biztosan vannak szobák is, meg személyzet folyamatos készenlétben. *Forgatja meg a szemeit, majd elindulnak végül. Mivel ő nem tudja az utat így teljesen Nori-ra kell bíznia magát. A nap első fele Mai tudására volt bízva, most következik a másik fele. Imádja, hogy így kiegészítik egymást. *
*Valahogyan el kell intéznie, hogy kifogyhatatlan legyen az erszénye, mert ez a vásárlás dolog igazán kielégítő. Talán ha az anyjával dűlőre tudna jutni, akkor onnan megnyílhatna a lehetőség, de nem. Az már tényleg nem ő lenne. Micsoda kontrollvesztés a vásárlás. Úgy kerítette hatalmába, mint valami függőséget okozó párlat jótékony és kártékony hatása egyszerre. Ezen érdemes lenne elmerengenie, s már van is hová felírnia út közben, hogyha valamit nem szeretne elfelejteni.
Bár a ló ötlete egyáltalán nem tetszett Mai-nak, most mégis ott állnak egymással szemben két saját tulajdonú hátassal.*
- Nem szólok, nem szólok, tényleg jó ötlet volt. Most már gondoskodnunk kell róluk. Ez felelősség.
*Nem tudja mennyi dolga lehetett lovakkal a lánynak, de azért erre felhívja a figyelmét, hiszen a túl hirtelen vásárlásnak nem szabad, hogy az legyen a vége, hogy majd magára hagynak egy ártatlan állatot. Szerinte a talán tényleg nem túl kreatív név tökéletesen illik a feketeség új szerzeményéhez. Odalép hozzá, és megsimogatja annak homlokát, hogy megismerkedhessenek.*
- Árnyék, én vagyok Mai. Sok időnk lesz még együtt. *Mosolyog boldogan, nagyon szereti az állatokat és bár nem tudja pontosan hogyan alakítja majd a sorsukat, az biztos, hogy most nagy szükség lesz rájuk, hogy útjuk rövidüljön, hiszen már régóta vár rá az anyja a toronyban.*
- Azt hiszem igen. El kellene indulni. Így sokkal gyorsabban odaérünk majd. *Paskolja meg Borsot, aki érezhetően örül, hogy valakinek őt szánta az ég. Biztosan jó szolgálatot fog tenni.*
- A ruhákat jól csomagoljuk el, majd ott felvesszük valahogy. Nem tudom mik a lehetőségek arrafelé, de ahol anyám ott van, ott biztosan vannak szobák is, meg személyzet folyamatos készenlétben. *Forgatja meg a szemeit, majd elindulnak végül. Mivel ő nem tudja az utat így teljesen Nori-ra kell bíznia magát. A nap első fele Mai tudására volt bízva, most következik a másik fele. Imádja, hogy így kiegészítik egymást. *
10048. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:08:11
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:08:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
*Mi sem jelzi jobban, hogy milyen gyorsan telnek az évek, minthogy Droyn parancsnok már csak volt parancsnok, Merlana pedig már nem fogoly és nem is kislány. Nem is tudja, hogyan kéne reagálnia egykori fogvatartójára, így tudatosság helyett most az ösztönei győznek, és kedves kis mosollyal fogadja őt, főleg, mikor a fogságban elterjedt beceneve is említésre kerül.*
- A kis pacsirta, igen. De bizony, lehet. Kicsi a világ.
*A kis pacsirta nevet onnan kapta, hogy a rácsok mögött töltött napjait sokszor azzal töltötte, hogy mivel jobb dolga úgysem volt, énekelgetett, amivel az egész börtönt, a rabokat és az őröket is le tudta nyűgözni. Talán azért nem mordultak rá soha, hogy maradjon kussban, mert mindenkinek szerette hallgatni őt.*
- Nincs miért haragudnom *erősíti meg még egyszer a véleményét.* Pontosan tudom, hogy mennek a dolgok. Olyan ez az egész, mint egy nagy sakkjátszma. Aznap pedig te győztél. Ami meg a szabályokat illeti, te azért vagy, hogy betartasd őket, én pedig azért, hogy megszegjem őket… *vigyorog a másikra játékos dacossággal. Hiába nőtt fel, azért még mindig szereti a határokat feszegetni, csak ma már sokkal profibban csinálja. Ami pedig a tegeződést illeti, pont nemrég tanulta meg, hogy általában ez a nő előjoga, de ha már a partnere megengedi magának a közvetlen hangnemet, akkor viszonozhatja, így magát nem feszélyeztetve ő is tegezésre vált.*
- A börtön után mindenféle alja munkát elvállaltam, mert féltem. Aztán rájöttem, hogy az nem nekem való, és most itt vagyok. Énekes és színésznő akarok lenni *foglalja össze röviden a közös múltjuk óta történteket. Egyelőre még nem akar hosszasan mesélni, arra a piactér nem alkalmas, amit úgy tűnik, Bredoc maga is így gondol.*
- Lehet róla szó, de kérlek, előtte hadd fejezzem be a vásárlást! Az ének akkor a leggyönyörűbb, ha zene is társul mellé. *Azzal visszafordul a hangszerek egészen csodás gyűjteményét kínáló árus felé, és kiválasztja a számára tökéletes példányokat. Akár ki is kérhetné a parancsnok -neki már csak parancsnok marad- véleményét, de nem teszi. A hangszereit illetően nem hagyja, hogy bárki beleszóljon a döntésbe. Így lesz végül gazdagabb egy új lanttal és furulyával. Boldogan csengeti ki értük az aranyat, majd visszafordul a férfihez.*
- Nos, akkor köszönettel elfogadom a meghívást. Arra kérlek csak, hogy ne a Pegazusba menjünk, azt már ismerem! Szívesen megnéznék más fogadókat is. Biztosan akad még néhány a városban, de mivel csak egy hatja vagyok itt, nem igazán ismerem még őket. Egyébként meg nem vagyok már kicsi *mosolyodik el ismét. Nincs már kis Merlana, nagy Merlana van csak, kéretik mindezt tudomásul venni. Egyébként az sem véletlen, hogy nem akar Bredoc-kal megjelenni a Pegazusban. Nem lenne szerencsés, ha mindig más férfi oldalán mutatkozna a törzshelyén. Az kelletlen pletykákra adna okot, amik neki most egyáltalán nem hiányoznak.*
*Mi sem jelzi jobban, hogy milyen gyorsan telnek az évek, minthogy Droyn parancsnok már csak volt parancsnok, Merlana pedig már nem fogoly és nem is kislány. Nem is tudja, hogyan kéne reagálnia egykori fogvatartójára, így tudatosság helyett most az ösztönei győznek, és kedves kis mosollyal fogadja őt, főleg, mikor a fogságban elterjedt beceneve is említésre kerül.*
- A kis pacsirta, igen. De bizony, lehet. Kicsi a világ.
*A kis pacsirta nevet onnan kapta, hogy a rácsok mögött töltött napjait sokszor azzal töltötte, hogy mivel jobb dolga úgysem volt, énekelgetett, amivel az egész börtönt, a rabokat és az őröket is le tudta nyűgözni. Talán azért nem mordultak rá soha, hogy maradjon kussban, mert mindenkinek szerette hallgatni őt.*
- Nincs miért haragudnom *erősíti meg még egyszer a véleményét.* Pontosan tudom, hogy mennek a dolgok. Olyan ez az egész, mint egy nagy sakkjátszma. Aznap pedig te győztél. Ami meg a szabályokat illeti, te azért vagy, hogy betartasd őket, én pedig azért, hogy megszegjem őket… *vigyorog a másikra játékos dacossággal. Hiába nőtt fel, azért még mindig szereti a határokat feszegetni, csak ma már sokkal profibban csinálja. Ami pedig a tegeződést illeti, pont nemrég tanulta meg, hogy általában ez a nő előjoga, de ha már a partnere megengedi magának a közvetlen hangnemet, akkor viszonozhatja, így magát nem feszélyeztetve ő is tegezésre vált.*
- A börtön után mindenféle alja munkát elvállaltam, mert féltem. Aztán rájöttem, hogy az nem nekem való, és most itt vagyok. Énekes és színésznő akarok lenni *foglalja össze röviden a közös múltjuk óta történteket. Egyelőre még nem akar hosszasan mesélni, arra a piactér nem alkalmas, amit úgy tűnik, Bredoc maga is így gondol.*
- Lehet róla szó, de kérlek, előtte hadd fejezzem be a vásárlást! Az ének akkor a leggyönyörűbb, ha zene is társul mellé. *Azzal visszafordul a hangszerek egészen csodás gyűjteményét kínáló árus felé, és kiválasztja a számára tökéletes példányokat. Akár ki is kérhetné a parancsnok -neki már csak parancsnok marad- véleményét, de nem teszi. A hangszereit illetően nem hagyja, hogy bárki beleszóljon a döntésbe. Így lesz végül gazdagabb egy új lanttal és furulyával. Boldogan csengeti ki értük az aranyat, majd visszafordul a férfihez.*
- Nos, akkor köszönettel elfogadom a meghívást. Arra kérlek csak, hogy ne a Pegazusba menjünk, azt már ismerem! Szívesen megnéznék más fogadókat is. Biztosan akad még néhány a városban, de mivel csak egy hatja vagyok itt, nem igazán ismerem még őket. Egyébként meg nem vagyok már kicsi *mosolyodik el ismét. Nincs már kis Merlana, nagy Merlana van csak, kéretik mindezt tudomásul venni. Egyébként az sem véletlen, hogy nem akar Bredoc-kal megjelenni a Pegazusban. Nem lenne szerencsés, ha mindig más férfi oldalán mutatkozna a törzshelyén. Az kelletlen pletykákra adna okot, amik neki most egyáltalán nem hiányoznak.*
10047. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 01:41:46
Üzenet elküldve: 2024-04-14 01:41:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A parancsnoki évei ha másra nem is, arra az egyre jók voltak, hogy megedződjön az az egyetlen idegszála, ami akkor rándul görcsbe mikor uramnak szólítják. Pár éve még kikérte volna magának, hogy ő bizony nem úr. Némi megvetéssel az urak felé és egy csipetnyi daccal. De nem ma. Helyette csak kíváncsian figyel és várja, hogy hová is fut ki az esemény. Közben óvatosan pöffent egyet kettejüktől ellenkező irányba.*
-Már csak volt parancsnok, de igen.
*Keserédes mosollyal feleli. Mikor azt hallja, hogy régebbre nyúlik az ismeretségük kissé aggódni kezd, hogy nem-e olyan szerencsétlen, hogy éppen valamelyik csúnyán végződő szeretőjébe futott bele. Még a szemöldökét is összeráncolja a nagy gondolkodásban, ám hamar fény derül az igazságra.*
-Merlana? A kis pacsirta ? Az nem lehet.
*Motyogja hangosan gondolatait, majd egy röpke fejszámolás után kacagásban tör ki.*
-A fene egye meg, de megöregedtem. Így repül az idő?
*Nem feszélyezi a dolog, hogy egy volt fogollyal állt le társalogni, ha emlékei nem csalnak nem éppen a legkegyetlenebb elvetemült bűnöző volt, csak egy kölyök. Egy kölyök rossz döntésekkel a háta mögött.*
-Örülök hogy nem haragszol.
*Ösztönösen kezdi tegezni a lányt. Azt nem teszi hozzá, hogy egyébként egy cseppet sem aggódott emiatt.*
-Tudod hogy van ez, nem én hozom a szabályokat, csak betartattam őket.
*Azért annak tényleg örül, hogy nem ugrott a torkának, mint ahogy az korábban megtörtént már párszor kiszabadult rabokkal, amikor találkoztak Bredoccal.*
-Na és hogy megy a sorod? Mi történt veled azóta ? Szépen kikupálódtál!
*Kedvelte a kölyköt, bár ez fordítva nem feltétlenül igaz, erről ő aligha tudhat. Csak azok szokták gyűlölni őt, akik azt hiszik azért kerültek a rácsok mögé, mert Bredoc elkapta őket, holott a saját szarságaik miatt. Ilyenkor pedig sokkal könnyebb őt , vagy bárki mást okolni.*
-Mondd csak nincs kedved meginni valamit ? Meghívlak. Közben pedig mesélhetnél. A kis Merlana... Ki hitte volna ?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A parancsnoki évei ha másra nem is, arra az egyre jók voltak, hogy megedződjön az az egyetlen idegszála, ami akkor rándul görcsbe mikor uramnak szólítják. Pár éve még kikérte volna magának, hogy ő bizony nem úr. Némi megvetéssel az urak felé és egy csipetnyi daccal. De nem ma. Helyette csak kíváncsian figyel és várja, hogy hová is fut ki az esemény. Közben óvatosan pöffent egyet kettejüktől ellenkező irányba.*
-Már csak volt parancsnok, de igen.
*Keserédes mosollyal feleli. Mikor azt hallja, hogy régebbre nyúlik az ismeretségük kissé aggódni kezd, hogy nem-e olyan szerencsétlen, hogy éppen valamelyik csúnyán végződő szeretőjébe futott bele. Még a szemöldökét is összeráncolja a nagy gondolkodásban, ám hamar fény derül az igazságra.*
-Merlana? A kis pacsirta ? Az nem lehet.
*Motyogja hangosan gondolatait, majd egy röpke fejszámolás után kacagásban tör ki.*
-A fene egye meg, de megöregedtem. Így repül az idő?
*Nem feszélyezi a dolog, hogy egy volt fogollyal állt le társalogni, ha emlékei nem csalnak nem éppen a legkegyetlenebb elvetemült bűnöző volt, csak egy kölyök. Egy kölyök rossz döntésekkel a háta mögött.*
-Örülök hogy nem haragszol.
*Ösztönösen kezdi tegezni a lányt. Azt nem teszi hozzá, hogy egyébként egy cseppet sem aggódott emiatt.*
-Tudod hogy van ez, nem én hozom a szabályokat, csak betartattam őket.
*Azért annak tényleg örül, hogy nem ugrott a torkának, mint ahogy az korábban megtörtént már párszor kiszabadult rabokkal, amikor találkoztak Bredoccal.*
-Na és hogy megy a sorod? Mi történt veled azóta ? Szépen kikupálódtál!
*Kedvelte a kölyköt, bár ez fordítva nem feltétlenül igaz, erről ő aligha tudhat. Csak azok szokták gyűlölni őt, akik azt hiszik azért kerültek a rácsok mögé, mert Bredoc elkapta őket, holott a saját szarságaik miatt. Ilyenkor pedig sokkal könnyebb őt , vagy bárki mást okolni.*
-Mondd csak nincs kedved meginni valamit ? Meghívlak. Közben pedig mesélhetnél. A kis Merlana... Ki hitte volna ?
10046. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 22:03:13
Üzenet elküldve: 2024-04-13 22:03:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
*Egy kevésbé jó emberismerőnek sem lenne nehéz megtippelnie Merlana jelenlegi foglalkozását, ugyanis a lány épp a hangszerek kínálatát vizslatja a piacon. Nagyon rég fogott már lantot a kezében, de most újra szeretne. Kicsit ugyan fél attól, hogy elfelejtett rajta játszani, de majd belejön. Az ilyesmit nem lehet felejteni. ~Ugye nem…?~ Egészen elmerült már a választék nézegetésében, meg abban a kérdésben, hogy tényleg lantot vegyen-e vagy esetleg furulyát, netalántán mindkettőt, mikor váratlanul megszólítják őt. Először nem is veszi magára, hisz bárki másnak is szólhattak volna, de mikor tekintetük is találkozik a páncélos fickóval, akkor már biztos benne, hogy rá gondolt.*
- Jó napot, Uram! *Köszön illedelmesen, miközben gondolatai rögtön elkezdenek azon pörögni, hogy vajon mit akar tőle az illető. Talán valami rosszat tett volna, és a városőrség máris keresi? Nem, az nem lehet, ideje sem volt még rosszalkodni, pedig mennyire szeretne! Szerencsére nem kell sokáig találgatnia, a férfi kifejti a megszólítás okát. Bár, Merlaná-nak gyanús ez az egész, ezt a kérdést ő akkor szokta feltenni, mikor el akarja hitetni valakivel, hogy ismeri, de a név hallatán apró meglepettséggel húzza fel a szemöldökeit.*
- Droyn… Droyn… *Halvány mosoly húzódik a szájára, röviden felkacag, majd folytatja.* Bredoc Droyn parancsnokhoz van szerencsém? *Rögtön beugrik neki a név. Hát, hogy is felejthette volna el, mikor évekig szinte minden nap hallotta? Ahogy az emlékek, úgy a névhez társított arc is kikristályosodik. Ez ő, egyértelműen ő.*
- Habár valóban az a célom, hogy minél több helyen felléphessek a városban, de azt hiszem, hogy kettőnk ismeretsége régebbre nyúlik vissza. Évekig bámultam az Ön arcát a rácsok mögül, vagy amikor bilincsben vezettek az irodájába. Merlana Naerice, talán még mond valamit Önnek a név.
*Nem lövi le a poént rögtön, hagyja, hogy a másik is ráeszméljen arra, hogy az a lány áll előtte, aki az ő parancsnoksága alatt töltötte le hároméves börtönbüntetését, amit visszaesőként lopásért, hazugságért és csalásért kapott. Nem tehet róla, akkor még nem volt annyira profi a „művészetében”, mint most. Azt azonban, hogy nem hagyott fel mások manipulálásával és kihasználásával, azt Bredoc-nak nem kell tudnia.*
- Ne aggódjon! Nem haragszom. Én úgy vélem, hogy ha valamit csinálunk, azt csináljuk tökéletesen. Ha elszúrjuk, akkor pedig vállalnunk kell a következményeit. Ön csak a dolgát végezte.
*Kezdi megnyugtatni a parancsnokot, ha ő is látja már az arcán, hogy neki is leesett, ki is áll előtte.*
*Egy kevésbé jó emberismerőnek sem lenne nehéz megtippelnie Merlana jelenlegi foglalkozását, ugyanis a lány épp a hangszerek kínálatát vizslatja a piacon. Nagyon rég fogott már lantot a kezében, de most újra szeretne. Kicsit ugyan fél attól, hogy elfelejtett rajta játszani, de majd belejön. Az ilyesmit nem lehet felejteni. ~Ugye nem…?~ Egészen elmerült már a választék nézegetésében, meg abban a kérdésben, hogy tényleg lantot vegyen-e vagy esetleg furulyát, netalántán mindkettőt, mikor váratlanul megszólítják őt. Először nem is veszi magára, hisz bárki másnak is szólhattak volna, de mikor tekintetük is találkozik a páncélos fickóval, akkor már biztos benne, hogy rá gondolt.*
- Jó napot, Uram! *Köszön illedelmesen, miközben gondolatai rögtön elkezdenek azon pörögni, hogy vajon mit akar tőle az illető. Talán valami rosszat tett volna, és a városőrség máris keresi? Nem, az nem lehet, ideje sem volt még rosszalkodni, pedig mennyire szeretne! Szerencsére nem kell sokáig találgatnia, a férfi kifejti a megszólítás okát. Bár, Merlaná-nak gyanús ez az egész, ezt a kérdést ő akkor szokta feltenni, mikor el akarja hitetni valakivel, hogy ismeri, de a név hallatán apró meglepettséggel húzza fel a szemöldökeit.*
- Droyn… Droyn… *Halvány mosoly húzódik a szájára, röviden felkacag, majd folytatja.* Bredoc Droyn parancsnokhoz van szerencsém? *Rögtön beugrik neki a név. Hát, hogy is felejthette volna el, mikor évekig szinte minden nap hallotta? Ahogy az emlékek, úgy a névhez társított arc is kikristályosodik. Ez ő, egyértelműen ő.*
- Habár valóban az a célom, hogy minél több helyen felléphessek a városban, de azt hiszem, hogy kettőnk ismeretsége régebbre nyúlik vissza. Évekig bámultam az Ön arcát a rácsok mögül, vagy amikor bilincsben vezettek az irodájába. Merlana Naerice, talán még mond valamit Önnek a név.
*Nem lövi le a poént rögtön, hagyja, hogy a másik is ráeszméljen arra, hogy az a lány áll előtte, aki az ő parancsnoksága alatt töltötte le hároméves börtönbüntetését, amit visszaesőként lopásért, hazugságért és csalásért kapott. Nem tehet róla, akkor még nem volt annyira profi a „művészetében”, mint most. Azt azonban, hogy nem hagyott fel mások manipulálásával és kihasználásával, azt Bredoc-nak nem kell tudnia.*
- Ne aggódjon! Nem haragszom. Én úgy vélem, hogy ha valamit csinálunk, azt csináljuk tökéletesen. Ha elszúrjuk, akkor pedig vállalnunk kell a következményeit. Ön csak a dolgát végezte.
*Kezdi megnyugtatni a parancsnokot, ha ő is látja már az arcán, hogy neki is leesett, ki is áll előtte.*
10045. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:21:25
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:21:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tharg ünnepély bizony okot ad rá, hogy ismét nyakába vegye a világot. Természetesen első útja a Piactérre visz; számos portékát be kell szereznie, ha azt akarja, hogy megérje számára a kitérő. Olyan holmikat vesz, amiket úgy gondol, a thargok esetleg igényt tarthatnak; szakállolajtól kezdve a pipadohányon át mindenfélét összehord. És még néhány extrát is; például olyan, olcsó, vacka gyűrűket, amiket az ostoba kisasszonyoknak könnyűszerrel el tud adni drágaköves aranygyűrűként.
Nem kevés aranyat ott hagy, hisz még pipáját is meg kell tömnie valamivel. Sőt, bájitalt sem beszerezni; néhányat mérgek ellen - elvégre a thargoknál mért pálinka számára egyenlő a méreggel - s még egyebeket is. Végül alaposan megpakolja szekerét, habár saját súlyát aligha teszik ki a szerzemények. Hamar a lovak közé is csap. Minél hamarabb az ünnepélyre ér, annál hamarabb túladhat a kacatjain.*
Nem kevés aranyat ott hagy, hisz még pipáját is meg kell tömnie valamivel. Sőt, bájitalt sem beszerezni; néhányat mérgek ellen - elvégre a thargoknál mért pálinka számára egyenlő a méreggel - s még egyebeket is. Végül alaposan megpakolja szekerét, habár saját súlyát aligha teszik ki a szerzemények. Hamar a lovak közé is csap. Minél hamarabb az ünnepélyre ér, annál hamarabb túladhat a kacatjain.*
10044. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:12:32
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Merlana//
*Talán kissé szentimentális a felszerelésével kapcsolatban, valóban fontosak számára, no meg kellemes emlékeket idéznek. Hálás amiért megtarthatja őket. A biccentést fogadja, s bizony sokat jelent neki. Viszonozza is, és immár hogy lekerül egy sziklányi teher a válláról, egészen izgatottnak érzi magát. Izgatottnak és tanácstalannak egyaránt. Régóta most először nem _kell_ semmit sem csinálnia. Nehezen tudja hová tenni. A lovát a kaszárnyában hagyja, majd később értemegy, ahogy a kutyusát sem viszi most magával, hisz a piacra indul. Kicsit elvegyülni az egyszerű emberek között, erre vágyik leginkább. Meg persze enni valami finomat. A vén rókát sokan ismerik már, int is egy-egy árusnak akiknél tetemesebb mennyiségű aranyat hagyott az évek során. A páncélja sem segít hogy elvegyüljön a tömegben, de igazából nem is bánja annyira, semmi oka hogy lehajtsa a fejét, egyébként sem illene hozzá az a fajta viselkedés. Hanem a sok ismerős és még több ismeretlen arc között kiszúr valakit a sokaságból.*
~Lehetséges volna?~
*Gondolja ahogy a pipájáért matat az egyik szütyőjében, melyet rutinosan pillanatok alatt meg is gyújt. Kövér füstfelhőt pöfékel az égbe mielőtt elindulna az alak felé. Egy ifjú hölgyet lát, és a fél karját rá merné tenni hogy ismeri valahonnan. De nem tudja hová tenni, bármennyire is kutakodik az emlékei között. Piszok jó emberismerő ugyan, de az emlékezete hagy némi kivetnivalót. Azok a szemek azonban.. Eeyr tudja miért ragadtak meg ennyire benne. Talán hamarosan kiderül.*
-Elnézését kérem hölgyem.
*Szólítja meg a volt parancsnokhoz képest lágy hangon, nem akar ráijeszteni vagy ilyesmi, hisz könnyen lehet hogy mégsem látta még soha azelőtt.*
-Bredoc vagyok, Bredoc Droyn és hm. Ez furcsán hangozhat de olyan ismerős nekem valahonnan, mondja kérem hol láthattam? Netán fel szokott lépni valamelyik fogadóban esténként?
*Nem is kell sokáig vizslatnia őt, hogy megtudja hogy ügyes előadóművész lehet. Hangszert ugyan nem vél felfedezni, de mindnek van egy afféle kisugárzása, tartása, a mozdulataik. Bármikor megmondja ha találkozik eggyel, s egyelőre ez tűnik a legépkézlábabb elméletnek.*
*Talán kissé szentimentális a felszerelésével kapcsolatban, valóban fontosak számára, no meg kellemes emlékeket idéznek. Hálás amiért megtarthatja őket. A biccentést fogadja, s bizony sokat jelent neki. Viszonozza is, és immár hogy lekerül egy sziklányi teher a válláról, egészen izgatottnak érzi magát. Izgatottnak és tanácstalannak egyaránt. Régóta most először nem _kell_ semmit sem csinálnia. Nehezen tudja hová tenni. A lovát a kaszárnyában hagyja, majd később értemegy, ahogy a kutyusát sem viszi most magával, hisz a piacra indul. Kicsit elvegyülni az egyszerű emberek között, erre vágyik leginkább. Meg persze enni valami finomat. A vén rókát sokan ismerik már, int is egy-egy árusnak akiknél tetemesebb mennyiségű aranyat hagyott az évek során. A páncélja sem segít hogy elvegyüljön a tömegben, de igazából nem is bánja annyira, semmi oka hogy lehajtsa a fejét, egyébként sem illene hozzá az a fajta viselkedés. Hanem a sok ismerős és még több ismeretlen arc között kiszúr valakit a sokaságból.*
~Lehetséges volna?~
*Gondolja ahogy a pipájáért matat az egyik szütyőjében, melyet rutinosan pillanatok alatt meg is gyújt. Kövér füstfelhőt pöfékel az égbe mielőtt elindulna az alak felé. Egy ifjú hölgyet lát, és a fél karját rá merné tenni hogy ismeri valahonnan. De nem tudja hová tenni, bármennyire is kutakodik az emlékei között. Piszok jó emberismerő ugyan, de az emlékezete hagy némi kivetnivalót. Azok a szemek azonban.. Eeyr tudja miért ragadtak meg ennyire benne. Talán hamarosan kiderül.*
-Elnézését kérem hölgyem.
*Szólítja meg a volt parancsnokhoz képest lágy hangon, nem akar ráijeszteni vagy ilyesmi, hisz könnyen lehet hogy mégsem látta még soha azelőtt.*
-Bredoc vagyok, Bredoc Droyn és hm. Ez furcsán hangozhat de olyan ismerős nekem valahonnan, mondja kérem hol láthattam? Netán fel szokott lépni valamelyik fogadóban esténként?
*Nem is kell sokáig vizslatnia őt, hogy megtudja hogy ügyes előadóművész lehet. Hangszert ugyan nem vél felfedezni, de mindnek van egy afféle kisugárzása, tartása, a mozdulataik. Bármikor megmondja ha találkozik eggyel, s egyelőre ez tűnik a legépkézlábabb elméletnek.*
10043. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:44:25
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:44:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körúton//
*Mindenek előtt a varázsitalokkal foglalkozik, első útja tehát oda vezet. Minőségi alapanyagokra van szüksége, így nem fog akármelyik boltba menni.
Szerencsére van egy jó nevű bolt a közelben, ahol bizton számíthat arra, hogy megfelelő világos színű varázsitalokat kaphat. Másfajtát itt nem kapni, de nincs is rá szüksége. Hiszen épp az a célja, hogy átadja ezeket Targhed Cagonnak. Hogy lássa, az ork mit tud alkotni a megfelelő alapanyagokból.
Kisvártatva gazdagabb is lesz hat darab világoszöld, kettő darab világoskék, valamint nyolc halványlila és kettő fehér varázsitallal. És persze, szegényebb lesz nem kevés pénzzel, de ez már csak így működik.
Úgy hozza a sors, hogy ezt követően előbb lel olyan bazárokra, ahol Merlana Naerice számára tud beszerezni egy-két apróságot, amik nemcsak hogy praktikusak, de bizton számíthat tőlük a leányzó odaadására.
Így esik, hogy szemfestékkel és szemceruzával, egy vörös rúzzsal és egy tégely pomádéval bővül a bevásárlási lista.
Egy másik boltban pedig ehhez társul még Rhéa ágyas pálinkájából egy üveggel, valamint egy palack Őszinte vigyor is. Hiszen a leányzónak ezekre is szüksége lesz, ha jól akarja szolgálni őt.
Ahogy beszerző körútját intézi, szembetalálkozik egy hodaril árussal is, és erről rögtön eszébe jut Relael Ellerin lae'Natar is. Úgy dönt, beszerez két adagot a bódítóból, hogy következő kikötői látogatása alkalmával megint megajándékozhassa vele a nemest. Ettől a hölgy ugyanis kifejezetten készségessé vált, Orthus pedig kellemes emlékeket őriz erről. Többé-kevésbé, mivel neki is szívni kellett a Hodarilból, márpedig ő az ilyesmit nem kedveli.
Ahogy ezt a szerzeményét is elpakolja, kaján mosoly kezd bujkálni a szája szegletében. Szóval, a mai napon (egyebek mellett) egyszerre vásárol artheniori kitartott ágyasának, egy kikötőbeli affér reményében, és nemsokára annak a hölgynek, akivel komolyabb tervei vannak. Orthus igazán soha nem tartotta magát nagy szoknyapecérnek vagy a női szívek meghódítójának, de ebben a percben kétségtelenül ilyesmikkel foglalkozik. A Merlanának és Relaelnek szánt ajándékokat gondosan elhelyezik a szekér egyik rejtett rekeszében (az ülés alatt), mielőtt továbbmennének a komoly, valóban teherhordó szekeret igénylő portékák beszerzésére.*
*Mindenek előtt a varázsitalokkal foglalkozik, első útja tehát oda vezet. Minőségi alapanyagokra van szüksége, így nem fog akármelyik boltba menni.
Szerencsére van egy jó nevű bolt a közelben, ahol bizton számíthat arra, hogy megfelelő világos színű varázsitalokat kaphat. Másfajtát itt nem kapni, de nincs is rá szüksége. Hiszen épp az a célja, hogy átadja ezeket Targhed Cagonnak. Hogy lássa, az ork mit tud alkotni a megfelelő alapanyagokból.
Kisvártatva gazdagabb is lesz hat darab világoszöld, kettő darab világoskék, valamint nyolc halványlila és kettő fehér varázsitallal. És persze, szegényebb lesz nem kevés pénzzel, de ez már csak így működik.
Úgy hozza a sors, hogy ezt követően előbb lel olyan bazárokra, ahol Merlana Naerice számára tud beszerezni egy-két apróságot, amik nemcsak hogy praktikusak, de bizton számíthat tőlük a leányzó odaadására.
Így esik, hogy szemfestékkel és szemceruzával, egy vörös rúzzsal és egy tégely pomádéval bővül a bevásárlási lista.
Egy másik boltban pedig ehhez társul még Rhéa ágyas pálinkájából egy üveggel, valamint egy palack Őszinte vigyor is. Hiszen a leányzónak ezekre is szüksége lesz, ha jól akarja szolgálni őt.
Ahogy beszerző körútját intézi, szembetalálkozik egy hodaril árussal is, és erről rögtön eszébe jut Relael Ellerin lae'Natar is. Úgy dönt, beszerez két adagot a bódítóból, hogy következő kikötői látogatása alkalmával megint megajándékozhassa vele a nemest. Ettől a hölgy ugyanis kifejezetten készségessé vált, Orthus pedig kellemes emlékeket őriz erről. Többé-kevésbé, mivel neki is szívni kellett a Hodarilból, márpedig ő az ilyesmit nem kedveli.
Ahogy ezt a szerzeményét is elpakolja, kaján mosoly kezd bujkálni a szája szegletében. Szóval, a mai napon (egyebek mellett) egyszerre vásárol artheniori kitartott ágyasának, egy kikötőbeli affér reményében, és nemsokára annak a hölgynek, akivel komolyabb tervei vannak. Orthus igazán soha nem tartotta magát nagy szoknyapecérnek vagy a női szívek meghódítójának, de ebben a percben kétségtelenül ilyesmikkel foglalkozik. A Merlanának és Relaelnek szánt ajándékokat gondosan elhelyezik a szekér egyik rejtett rekeszében (az ülés alatt), mielőtt továbbmennének a komoly, valóban teherhordó szekeret igénylő portékák beszerzésére.*
10042. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:07:48
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:07:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körúton//
*Útja ismét a Piactérre vezet, ahol meglehetősen kevés időt tölt ahhoz képest, hogy elvileg ő is kalmár volna. Csak éppen nem az a fajta kalmár, ami valami bazárban kiáltja ki a portékáját. Így ide ő is inkább csak vásárolni jön, és egy ideje már elég jó feltételekkel. Ezt teszi, ha az ember reputációja megnő, és ő sok mindent tett azért, hogy így legyen.
Például mindjárt azzal, hogy teherhordó echós szekerével érkezik a Piactérre, melynek mindkét oldalán ott virít a Morthimer ház címere, egy nagy M betű, befelé forduló szárakkal.
A szekeret ezúttal is kocsisa, Japher Campa hajtja, aki nem csak ebben, hanem a beszerzendő áruk felrakodásában is a segítségére lesz (egészen pontosan: ő fogja csinálni és nem Orthus).
Mai beszerző körútján egyszerre több mindent el akar intézni.
Először is varázsitalokra van szüksége, melyeket odaadhat Targhed Cagonnak, hogy jobb minőségű italokat alkosson belőlük.
Aztán ott lapul a zsebében Alenia Cirenhille Sayqueves bevásárló listája mindazon dolgokról, amikre a Sayqueves rezidencián szüksége lesz.
S ha mindezek mellett lesz ideje, Merlana Naerice-nek is vesz még valami szépet. Amúgy is ideje lesz felkeresni a leányzót, hogy feledtesse kissé az elmúlt napok megannyi feszültségét.*
*Útja ismét a Piactérre vezet, ahol meglehetősen kevés időt tölt ahhoz képest, hogy elvileg ő is kalmár volna. Csak éppen nem az a fajta kalmár, ami valami bazárban kiáltja ki a portékáját. Így ide ő is inkább csak vásárolni jön, és egy ideje már elég jó feltételekkel. Ezt teszi, ha az ember reputációja megnő, és ő sok mindent tett azért, hogy így legyen.
Például mindjárt azzal, hogy teherhordó echós szekerével érkezik a Piactérre, melynek mindkét oldalán ott virít a Morthimer ház címere, egy nagy M betű, befelé forduló szárakkal.
A szekeret ezúttal is kocsisa, Japher Campa hajtja, aki nem csak ebben, hanem a beszerzendő áruk felrakodásában is a segítségére lesz (egészen pontosan: ő fogja csinálni és nem Orthus).
Mai beszerző körútján egyszerre több mindent el akar intézni.
Először is varázsitalokra van szüksége, melyeket odaadhat Targhed Cagonnak, hogy jobb minőségű italokat alkosson belőlük.
Aztán ott lapul a zsebében Alenia Cirenhille Sayqueves bevásárló listája mindazon dolgokról, amikre a Sayqueves rezidencián szüksége lesz.
S ha mindezek mellett lesz ideje, Merlana Naerice-nek is vesz még valami szépet. Amúgy is ideje lesz felkeresni a leányzót, hogy feledtesse kissé az elmúlt napok megannyi feszültségét.*
10041. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:09:48
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:09:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Feltűnően sok pénze volt, bizony. A szomorú hír azonban az, hogy tényleg csak volt. Nori-nak is megvan az a rossz szokása, hogy ha több pénze van, mint amennyi az életben maradáshoz kell, akkor azt hiszi, hogy végtelen mennyiségű csillogó aranyérme lapul az erszényében, ami soha nem tud elfogyni. Ez történt most is. Aranya már ugyan nincs, de helyette van nála minden, amire szüksége van, és még több minden, amire nincs.
A ló az utolsó darab a kirakósban, amiről fogalma sincs igazából, hogy mit fog vele kezdeni azon kívül, hogy kényelmesen utazhat rajta a Mágustoronyba. Az egyelőre részletkérdés, hogy hol szerez majd neki istállót, mivel fogja etetni, meg az, hogy az állattartás úgy amúgy mekkora felelősséggel jár.*
- Meg is veszem! Őt akarom. *Erősíti meg szándékát még egyszer, nem törődve azzal, hogy Mai épp meg akarja kérdőjelezni a döntésének helyességét, ami végül azért nem sikerül neki, mert az a butácska, kócos kis bestia elveszi barátnője maradék józan ítélőképességét is.
Nori hitetlenkedve húzza fel a szemöldökét, ahogy azt figyeli, hogy Mai először a lovászfiút puszilgatja, majd a lovat ölelgeti, aztán hamarosan már az édes kis teremtmény új gazdájává válik.*
- És még engem akartál lebeszélni a lóról… Ezek után egy rossz szót sem szólhatsz! *A fejét csóválva mosolyodik el, de valamiért most nagyon örül, hogy ilyen boldognak látja Mai-t. Mintha elfelejtette volna minden gondját-baját, és azt, hogy hová is készülnek valójában. Mai lelkesedése rá is átragad, úgyhogy ő is bemutatkozik Bors-nak.*
- Szia Bors! Én Nori vagyok, ő meg… *Pillant fel saját lovára, akinek meg sem kérdezte a nevét a lovásztól, de nem is baj, mert úgyis átnevezte volna. Rövid ideig még gondolkodik az állatot bámulva, aztán elvigyorodik.*
- Árnyék! Az ő neve Árnyék. *Nem túl kreatív nevet sikerül kitalálni neki, de Nori-hoz tökéletesen illik, az már egyszer biztos.
A piaci kiruccanásuk immáron lassan a végéhez ér, legalábbis Nori részéről biztosan, mert már nincs is, amit elkölthetne.*
- Jó, akkor most mi lesz? Összeszedjük a cuccainkat a fogadóból, és indulunk északra? *Kérdezi Mai-t, mert a mai alakítása után most már aztán tényleg kiérdemelte az úrnő szerepet, na meg az ő anyjához indulnak, szóval legyen csak az övé minden döntés.*
*Feltűnően sok pénze volt, bizony. A szomorú hír azonban az, hogy tényleg csak volt. Nori-nak is megvan az a rossz szokása, hogy ha több pénze van, mint amennyi az életben maradáshoz kell, akkor azt hiszi, hogy végtelen mennyiségű csillogó aranyérme lapul az erszényében, ami soha nem tud elfogyni. Ez történt most is. Aranya már ugyan nincs, de helyette van nála minden, amire szüksége van, és még több minden, amire nincs.
A ló az utolsó darab a kirakósban, amiről fogalma sincs igazából, hogy mit fog vele kezdeni azon kívül, hogy kényelmesen utazhat rajta a Mágustoronyba. Az egyelőre részletkérdés, hogy hol szerez majd neki istállót, mivel fogja etetni, meg az, hogy az állattartás úgy amúgy mekkora felelősséggel jár.*
- Meg is veszem! Őt akarom. *Erősíti meg szándékát még egyszer, nem törődve azzal, hogy Mai épp meg akarja kérdőjelezni a döntésének helyességét, ami végül azért nem sikerül neki, mert az a butácska, kócos kis bestia elveszi barátnője maradék józan ítélőképességét is.
Nori hitetlenkedve húzza fel a szemöldökét, ahogy azt figyeli, hogy Mai először a lovászfiút puszilgatja, majd a lovat ölelgeti, aztán hamarosan már az édes kis teremtmény új gazdájává válik.*
- És még engem akartál lebeszélni a lóról… Ezek után egy rossz szót sem szólhatsz! *A fejét csóválva mosolyodik el, de valamiért most nagyon örül, hogy ilyen boldognak látja Mai-t. Mintha elfelejtette volna minden gondját-baját, és azt, hogy hová is készülnek valójában. Mai lelkesedése rá is átragad, úgyhogy ő is bemutatkozik Bors-nak.*
- Szia Bors! Én Nori vagyok, ő meg… *Pillant fel saját lovára, akinek meg sem kérdezte a nevét a lovásztól, de nem is baj, mert úgyis átnevezte volna. Rövid ideig még gondolkodik az állatot bámulva, aztán elvigyorodik.*
- Árnyék! Az ő neve Árnyék. *Nem túl kreatív nevet sikerül kitalálni neki, de Nori-hoz tökéletesen illik, az már egyszer biztos.
A piaci kiruccanásuk immáron lassan a végéhez ér, legalábbis Nori részéről biztosan, mert már nincs is, amit elkölthetne.*
- Jó, akkor most mi lesz? Összeszedjük a cuccainkat a fogadóból, és indulunk északra? *Kérdezi Mai-t, mert a mai alakítása után most már aztán tényleg kiérdemelte az úrnő szerepet, na meg az ő anyjához indulnak, szóval legyen csak az övé minden döntés.*
10040. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:20:55
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Imád ebben a szerepben tündökölni. Nori-t segíteni megtalálni álmai ruháját, na meg a sajátját is és úgy dicsérik egymást, mint még soha. Nem is tudnának mást tenni, mert tökéletesek úgy, ahogy vannak. Csak biztatja a másikat, hogy milyen ügyes, mikor a cipőben próbál járni.*
- Látod, menni fog, majd gyakoroljuk még a Pegazusban. A lépcső jó akadálypálya lesz. *Kuncog, de már a saját viseletével foglalkozik inkább, hiszen magának még nem is választott cipőt. Persze ő is megtalálja a ruháihoz illőt, ami magasabb, mint Nori-é, de cserébe ő tud is benne járni. Persze kell egy lapos is, mert jól tudja, hogy néha loholni kell a másik után.*
- Bárkit nem kell, de van egy tervem. *Jut eszébe a zöld szem tulajdonosa, de még Yvon is bevillan, aki ha egyszer ebben látná, bizony szélütést kapna. A bosszú így édes igazán.*
- Vegyük! *Úgy örül, mintha életében először jutna ruhákhoz, ami valójában így van, mert ebben az életében Arthenior-ban tényleg ez az első alkalom. Ki is fizeti a súlyos összeget a két költeményért, de választ mellé még utazáshoz is egyet, na meg egy hétköznapibbat, amikor épp nem hercegnőt szeretne játszani.
Eztán már csak azt látja, hogy barátnője sodródik és megtalálta ő is a boldogságot, amit a vásárlás öröme ad. Úgyis megtalálják egymást, hagyja, hadd érvényesüljön. Persze Mai sem tétlenkedik, de neki más dolgok a fontosak. Sorra járja az árusokat, hogy vehessen magának íróeszközt, tintát és papírt, ami mindig nála lehet. Nem árt ápolni azt a szép húsos ajkát sem, úgyhogy erre is talál megfelelő balzsamot. Már szinte kicsattan az örömtől, ahogy jár-kel és talál egy ékszerészt, akitől meg is vesz egy gyönyörű aranyláncot. Csillog, vékony, rövid, szinte csak akkor látni meg a nyakában, ha megcsillan rajta a fény, éppen ezért is tetszik neki annyira. Egy egészen apró szív van rajta medálként, hogy ruháit feldobja a romantikus ék. Rálel egy igazán kihívó harisnyára is, amihez jár a harisnyatartó is.
Ahogy sertepertél meglátja a csodát, amit azt hitt, csak otthonában lophatott el anyjától, hölgy mész névre hallgat és segít, hogy kiváltson vele egy étkezést, amit egyébként is elég ritkán űz, de mindig gondosan óvott kecses alakját támogatni kell. Persze ezt el fogja dugni, mert nem akar magyarázkodni Nori-nak. Tű, cérna, elsősegélycsomag. Bármikor jól jöhet, nem tudja otthagyni, már kezd fájni a feje, hogy mégis mennyit fog ma költeni, de egyszer él, így megteszi.
Hallja a barátnője hangját, aki éppen lovat szeretne magának, és elég furcsán is néz rá. Igaza van, de minek neki ló? Majd utazik az övén.*
- Ó, hát.. akkor... vedd meg Nori. *Feltűnően sok pénze lehet a lánynak, erre eddig nem is gondolt. Talán már a házba sem tud beszállni így, de nem bánja, mert olyan boldognak látszik. Mai azért el van eresztve, mint kiderült. Sokkal drágábbnak hitt mindent, persze azért nem kellemes kiadni több ezer aranyat.*
- Nem hiszem el, hogy tényleg lovat veszel, hova fogjuk... *És ím, ismét elakad a szava, mint amikor megtalálta az első ruhát. Arca, ha ennél lehet jobban, még inkább kivirágzik és odasétál egy lóhoz, kinek sörénye kicsit kusza, de olyan bájosan butácskának tűnik azzal a lobonccal, hogy ma másodjára esik szerelembe. Vagy harmadjára. Ki számolja?*
- Azta, hát te ki vagy kicsi?
*Simítja végig a pacit, elérzékenyülve. Még az ára sem borsos, de a neve az. Bors. Amint megtudja ezt a lovászfiútól, egyszeriben megöleli őt és egy puszit nyom arra a borostás képére. Talán ezért adja olcsóbban.*
- Nori, ő Bors. Ő itt Bors!
*Mutatja be neki, aztán kicsengeti az érte járó összeget is.*
- Érted, Bors, még a neve is olyan kedves. *Hangja elvékonyodik, Mai-t elvesztette mára mindenki, mert csak új hű társának akar létezni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.12 21:27:43
*Imád ebben a szerepben tündökölni. Nori-t segíteni megtalálni álmai ruháját, na meg a sajátját is és úgy dicsérik egymást, mint még soha. Nem is tudnának mást tenni, mert tökéletesek úgy, ahogy vannak. Csak biztatja a másikat, hogy milyen ügyes, mikor a cipőben próbál járni.*
- Látod, menni fog, majd gyakoroljuk még a Pegazusban. A lépcső jó akadálypálya lesz. *Kuncog, de már a saját viseletével foglalkozik inkább, hiszen magának még nem is választott cipőt. Persze ő is megtalálja a ruháihoz illőt, ami magasabb, mint Nori-é, de cserébe ő tud is benne járni. Persze kell egy lapos is, mert jól tudja, hogy néha loholni kell a másik után.*
- Bárkit nem kell, de van egy tervem. *Jut eszébe a zöld szem tulajdonosa, de még Yvon is bevillan, aki ha egyszer ebben látná, bizony szélütést kapna. A bosszú így édes igazán.*
- Vegyük! *Úgy örül, mintha életében először jutna ruhákhoz, ami valójában így van, mert ebben az életében Arthenior-ban tényleg ez az első alkalom. Ki is fizeti a súlyos összeget a két költeményért, de választ mellé még utazáshoz is egyet, na meg egy hétköznapibbat, amikor épp nem hercegnőt szeretne játszani.
Eztán már csak azt látja, hogy barátnője sodródik és megtalálta ő is a boldogságot, amit a vásárlás öröme ad. Úgyis megtalálják egymást, hagyja, hadd érvényesüljön. Persze Mai sem tétlenkedik, de neki más dolgok a fontosak. Sorra járja az árusokat, hogy vehessen magának íróeszközt, tintát és papírt, ami mindig nála lehet. Nem árt ápolni azt a szép húsos ajkát sem, úgyhogy erre is talál megfelelő balzsamot. Már szinte kicsattan az örömtől, ahogy jár-kel és talál egy ékszerészt, akitől meg is vesz egy gyönyörű aranyláncot. Csillog, vékony, rövid, szinte csak akkor látni meg a nyakában, ha megcsillan rajta a fény, éppen ezért is tetszik neki annyira. Egy egészen apró szív van rajta medálként, hogy ruháit feldobja a romantikus ék. Rálel egy igazán kihívó harisnyára is, amihez jár a harisnyatartó is.
Ahogy sertepertél meglátja a csodát, amit azt hitt, csak otthonában lophatott el anyjától, hölgy mész névre hallgat és segít, hogy kiváltson vele egy étkezést, amit egyébként is elég ritkán űz, de mindig gondosan óvott kecses alakját támogatni kell. Persze ezt el fogja dugni, mert nem akar magyarázkodni Nori-nak. Tű, cérna, elsősegélycsomag. Bármikor jól jöhet, nem tudja otthagyni, már kezd fájni a feje, hogy mégis mennyit fog ma költeni, de egyszer él, így megteszi.
Hallja a barátnője hangját, aki éppen lovat szeretne magának, és elég furcsán is néz rá. Igaza van, de minek neki ló? Majd utazik az övén.*
- Ó, hát.. akkor... vedd meg Nori. *Feltűnően sok pénze lehet a lánynak, erre eddig nem is gondolt. Talán már a házba sem tud beszállni így, de nem bánja, mert olyan boldognak látszik. Mai azért el van eresztve, mint kiderült. Sokkal drágábbnak hitt mindent, persze azért nem kellemes kiadni több ezer aranyat.*
- Nem hiszem el, hogy tényleg lovat veszel, hova fogjuk... *És ím, ismét elakad a szava, mint amikor megtalálta az első ruhát. Arca, ha ennél lehet jobban, még inkább kivirágzik és odasétál egy lóhoz, kinek sörénye kicsit kusza, de olyan bájosan butácskának tűnik azzal a lobonccal, hogy ma másodjára esik szerelembe. Vagy harmadjára. Ki számolja?*
- Azta, hát te ki vagy kicsi?
*Simítja végig a pacit, elérzékenyülve. Még az ára sem borsos, de a neve az. Bors. Amint megtudja ezt a lovászfiútól, egyszeriben megöleli őt és egy puszit nyom arra a borostás képére. Talán ezért adja olcsóbban.*
- Nori, ő Bors. Ő itt Bors!
*Mutatja be neki, aztán kicsengeti az érte járó összeget is.*
- Érted, Bors, még a neve is olyan kedves. *Hangja elvékonyodik, Mai-t elvesztette mára mindenki, mert csak új hű társának akar létezni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.12 21:27:43
10039. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 20:41:12
Üzenet elküldve: 2024-04-12 20:41:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
- Jól van, csinálom! *Elég hülye érzés az is, hogy fel kell tolnia a melleit, ráadásul utána ott is maradnak, ahová tette őket, mikor a fűző szorosan kezdi ölelni. Mivel azt sem tudja, hogy merre van az előre, Mai minden tanácsát engedelmesen követi, hogy megállíthatatlanul haladjon a hercegnő lét felé. Így nem is kell túl sok idő ahhoz, hogy Nori hamarosan már teljes díszben a magas sarkakon bénázzon. Mondjuk még bénázni sem tud benne rendesen.
Hamar megkapja az első tanácsokat, hogy mégis hogyan is kellene megmozdulnia, de még egy kicsit tétovázik.*
- Nem is tudok akkorákat lépni, mint egy ork, de igen, megoldom. Most azonnal megoldom. *Lép is párat remegő lábakkal előre, sarkai pedig halkan koppannak a macskaköveken. Rengeteget kell még gyakorolnia, hogy igazán nőies lehessen, de most szó szerint megteszi az első lépéseket. Egyre többet lépked, és kezd megnyugodni, hogy nem fogja a ruha megölni őt, így szépen lassan múlni kezd a feszültsége is.
Mai-nak nincsenek ilyen gondjai, ő olyan felszabadultnak, természetesnek tűnik a ruhájában, mintha csak beleillesztették volna őt a tökéletes kis környezetébe. Nori csodálja őt, így már tényleg teljes mértékben az úrnőjének tekinti őt.*
- Köszönöm! *Válaszolja a dicséretre.* Na, de most szedd le rólam! *Hiába kéri erre kis barátnőjét, egyelőre úgy néz ki, hercegnő marad, mert Mai inkább azzal van elfoglalva, hogy a másik, vörös ruháját is felpróbálja. Hamarosan már abban tetszeleg előtte.*
- Ez olyan… az jut eszembe róla, hogy vad. Bárkit megbolondíthatsz vele. *Neki is az a véleménye, mint amire Mai is szánja az öltözéket*
- Igen, nekem is tetszik ez. Vegyük meg őket! *Reméli, hogy most már kap segítséget, hogy kiszabadulhasson egyelőre a ruhából. Ha ez megtörtént, akkor a kereskedő végre boldog lehet, megkapja a jussát ezekért a mestermukákért. Nori végül elégedett a döntésével, szerinte gyönyörű az az öltözék, most már csak meg kell szoknia, ahogy a hozzá vásárolt selyem harisnyákat is.
Mai számára most kezdhet el gyanússá válni, hogy igazából Nori nem szűkölködik aranyban annyira, mint, ahogy azt többször is állította. Simán kicsengeti a nemesekhez is méltó ruha és a harisnya árát, de itt nem áll meg a költekezéssel. Hosszú időre eltűnik a tömegben, igazi kincsvadászatba kezd. Talál magának egy hétköznapra is megfelelő szettet, ami a mellény miatt tetszik meg neki leginkább. Ehhez egy bakancsot is vásárol. A régi köpenye már elég kopott, így beszerez abból is egy újat, na meg egy jó meleg kabátot hidegebb időkre. Elveszik néhány percre az ékszerek között is, ahonnan egy ezüst fülbevalóval, három darab ezüst gyűrűvel, na meg egy szintén ezüstből készült tükörrel gazdagabban távozik. Szemei akkor csillannak fel igazán, mikor az elengedhetetlen sminkjéhez tökéletes szemceruzát és festéket is talál, azok sem maradnak tovább az eladó tulajdonában. Utóbbiból két dobozzal is vásárol. Mellékesen még egy fenőkövet is talál magának, ami tökéletes lesz a fegyverei élezéséhez.
Szinte már el sem férnek új szerzeményei a hátizsákjában, mikor felfedezi, hogy egy egész fiatal lovászfiú a lovait árulja.*
- Hé, Mai! Itt vagy! *Puszta szerencse, hogy épp kiszúrja barátnőjét a tömegben, annyira elkóricált mellőle.* Van egy ötletem. Vegyünk lovakat, és utazzunk velük a Mágustoronyba! Megkönnyítjük a saját dolgunkat. Tudsz lovagolni, ugye? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen, de ő már egész kedvesen a paripákat simogatja. Úgy néz ki, az állatok társaságában sokkal jobban érzi magát, mint az emberekében. Sokáig nem kell tűnődnie, hogy melyiküket válassza, nagyon hamar beleszeret egy gyönyörű fekete kancába.*
- Nekem ő kell! Őt akarom! *Mondja lelkesen, és miután meghallgatta a lovászfiú intelmeit, amik arról szólnak, hogyan kell bánni újdonsült lovával, ki is fizeti az igencsak borsos árát.
Talán egy-két órát is eltöltött ezzel a körúttal, aminek az lett az eredménye, hogy most már tényleg kifosztotta magát a saját vagyonából, így már csak arra vár, hogy Mai is megtaláljon mindent, amire szüksége van, és kiválassza magának a saját lovát, hacsak nem azt akarja, hogy az övén utazzanak majd ketten.*
- Jól van, csinálom! *Elég hülye érzés az is, hogy fel kell tolnia a melleit, ráadásul utána ott is maradnak, ahová tette őket, mikor a fűző szorosan kezdi ölelni. Mivel azt sem tudja, hogy merre van az előre, Mai minden tanácsát engedelmesen követi, hogy megállíthatatlanul haladjon a hercegnő lét felé. Így nem is kell túl sok idő ahhoz, hogy Nori hamarosan már teljes díszben a magas sarkakon bénázzon. Mondjuk még bénázni sem tud benne rendesen.
Hamar megkapja az első tanácsokat, hogy mégis hogyan is kellene megmozdulnia, de még egy kicsit tétovázik.*
- Nem is tudok akkorákat lépni, mint egy ork, de igen, megoldom. Most azonnal megoldom. *Lép is párat remegő lábakkal előre, sarkai pedig halkan koppannak a macskaköveken. Rengeteget kell még gyakorolnia, hogy igazán nőies lehessen, de most szó szerint megteszi az első lépéseket. Egyre többet lépked, és kezd megnyugodni, hogy nem fogja a ruha megölni őt, így szépen lassan múlni kezd a feszültsége is.
Mai-nak nincsenek ilyen gondjai, ő olyan felszabadultnak, természetesnek tűnik a ruhájában, mintha csak beleillesztették volna őt a tökéletes kis környezetébe. Nori csodálja őt, így már tényleg teljes mértékben az úrnőjének tekinti őt.*
- Köszönöm! *Válaszolja a dicséretre.* Na, de most szedd le rólam! *Hiába kéri erre kis barátnőjét, egyelőre úgy néz ki, hercegnő marad, mert Mai inkább azzal van elfoglalva, hogy a másik, vörös ruháját is felpróbálja. Hamarosan már abban tetszeleg előtte.*
- Ez olyan… az jut eszembe róla, hogy vad. Bárkit megbolondíthatsz vele. *Neki is az a véleménye, mint amire Mai is szánja az öltözéket*
- Igen, nekem is tetszik ez. Vegyük meg őket! *Reméli, hogy most már kap segítséget, hogy kiszabadulhasson egyelőre a ruhából. Ha ez megtörtént, akkor a kereskedő végre boldog lehet, megkapja a jussát ezekért a mestermukákért. Nori végül elégedett a döntésével, szerinte gyönyörű az az öltözék, most már csak meg kell szoknia, ahogy a hozzá vásárolt selyem harisnyákat is.
Mai számára most kezdhet el gyanússá válni, hogy igazából Nori nem szűkölködik aranyban annyira, mint, ahogy azt többször is állította. Simán kicsengeti a nemesekhez is méltó ruha és a harisnya árát, de itt nem áll meg a költekezéssel. Hosszú időre eltűnik a tömegben, igazi kincsvadászatba kezd. Talál magának egy hétköznapra is megfelelő szettet, ami a mellény miatt tetszik meg neki leginkább. Ehhez egy bakancsot is vásárol. A régi köpenye már elég kopott, így beszerez abból is egy újat, na meg egy jó meleg kabátot hidegebb időkre. Elveszik néhány percre az ékszerek között is, ahonnan egy ezüst fülbevalóval, három darab ezüst gyűrűvel, na meg egy szintén ezüstből készült tükörrel gazdagabban távozik. Szemei akkor csillannak fel igazán, mikor az elengedhetetlen sminkjéhez tökéletes szemceruzát és festéket is talál, azok sem maradnak tovább az eladó tulajdonában. Utóbbiból két dobozzal is vásárol. Mellékesen még egy fenőkövet is talál magának, ami tökéletes lesz a fegyverei élezéséhez.
Szinte már el sem férnek új szerzeményei a hátizsákjában, mikor felfedezi, hogy egy egész fiatal lovászfiú a lovait árulja.*
- Hé, Mai! Itt vagy! *Puszta szerencse, hogy épp kiszúrja barátnőjét a tömegben, annyira elkóricált mellőle.* Van egy ötletem. Vegyünk lovakat, és utazzunk velük a Mágustoronyba! Megkönnyítjük a saját dolgunkat. Tudsz lovagolni, ugye? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen, de ő már egész kedvesen a paripákat simogatja. Úgy néz ki, az állatok társaságában sokkal jobban érzi magát, mint az emberekében. Sokáig nem kell tűnődnie, hogy melyiküket válassza, nagyon hamar beleszeret egy gyönyörű fekete kancába.*
- Nekem ő kell! Őt akarom! *Mondja lelkesen, és miután meghallgatta a lovászfiú intelmeit, amik arról szólnak, hogyan kell bánni újdonsült lovával, ki is fizeti az igencsak borsos árát.
Talán egy-két órát is eltöltött ezzel a körúttal, aminek az lett az eredménye, hogy most már tényleg kifosztotta magát a saját vagyonából, így már csak arra vár, hogy Mai is megtaláljon mindent, amire szüksége van, és kiválassza magának a saját lovát, hacsak nem azt akarja, hogy az övén utazzanak majd ketten.*
10038. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:37:11
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:37:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Büszkén tekint a másikra, mintha csak egy jó tanítvány lenne, szíve szerint a feje búbját is megsimogatná, hogy milyen kis ügyes, hogy a fontos helyzetekben össze tudja magát szedni. Nos, van aki a harc közepette fókuszál megfelelően és reagál jól arra, ami vár rá, Mai pedig megtalálja a legmegfelelőbb ruhakölteményt. Szerinte az még fontosabb is, mint erősnek lenni. Mi is erőteljesebb egy jó megjelenésnél?*
- Na, menj már, rád aggatom. *Nevet fel, mert mókásnak tartja a kis fekete küzdelmeit. Megvárja, míg belelép a szoknyába, majd úgy forgatja őt, mintha csak egy bábu lenne, hiszen mindenhol jól kell beleillesztenie magát.* - Azokat igazítsd meg, mielőtt meghúzom. Emeld meg, mintha egy polcra akarnád feltenni. *Mutat a lány melleire, hiszen fontos, hogy úgy álljon a ruhában, hogy ne legyen kényelmetlen túlzottan, na meg szinte belemásszon a férfiak szemébe. Ő most éppen alkot. Noriból hercegnőt.* - Ha nem te csinálod, akkor kénytelen leszek én. *Vigyorog, mert most nagyon szívesen kínozza a másikat a cél elérésének érdekében. Végül lassan, de biztosan sikerül, hogy a fűzőbe rendesen belegyömöszölje őt, már csak a kötözés a fontos, amihez valóban nem árt a segítség, nem olyan, mint a vért háta. Na de ezért van neki Mai-ja. Amíg a cipőt válogatja, ő is belebújik az éjsötét darabba, s letekintve magán ámulatba ejti a látvány. A saját maga látványa. Ha tehetné le sem venné, de még vár rá egy másik próba.*
- Nem olyan nehéz ez sem, húzd ki magad és ne lépj akkorákat, mint egy ork. Oda kell figyelned. Ügyes vagy, bármit megoldasz. *Simít végig a csodás barátnője karján, aki valóban úgy fest, mint egy igazi kincs. Olyan büszke, hogy elmondani sem tudja. Mintha az ő teremtménye lenne.*
- Ugye? *Még csak meg sem köszöni a bókot, mert teljesen egyetért. De már veszi is át a vörös darabot, arra valamiért jobban kíváncsi. Viszont ebben csábítani tervez, nem az anyja előtt tündökölni.*
- Édes, mindig mondom, hogy milyen szép vagy, de most úgy festesz, mint egy álom. Gyönyörű vagy. Sosem láttalak szebbnek és megérdemled, hogy viseld, méltó vagy rá. Az én kis csodás barátnőm! *Szinte elérzékenyül. Érzi, hogy nem komfortos a másiknak az érzés, hogy így is szabad kinézni, de a megerősítést bármikor megkaphatja Mai-tól.* - Na és ez? *Simít végig a fényes anyagon, mintha csak rajta tesztelné, hogy meg tud-e benne bárkit babonázni. Még meg is fordul benne, hogy láthassa a szinte meztelen hátát és a hímzéseket.*
- Szerintem megtaláltuk a legszebb darabokat Arthenior-ban. Megvegyük végre?
*Büszkén tekint a másikra, mintha csak egy jó tanítvány lenne, szíve szerint a feje búbját is megsimogatná, hogy milyen kis ügyes, hogy a fontos helyzetekben össze tudja magát szedni. Nos, van aki a harc közepette fókuszál megfelelően és reagál jól arra, ami vár rá, Mai pedig megtalálja a legmegfelelőbb ruhakölteményt. Szerinte az még fontosabb is, mint erősnek lenni. Mi is erőteljesebb egy jó megjelenésnél?*
- Na, menj már, rád aggatom. *Nevet fel, mert mókásnak tartja a kis fekete küzdelmeit. Megvárja, míg belelép a szoknyába, majd úgy forgatja őt, mintha csak egy bábu lenne, hiszen mindenhol jól kell beleillesztenie magát.* - Azokat igazítsd meg, mielőtt meghúzom. Emeld meg, mintha egy polcra akarnád feltenni. *Mutat a lány melleire, hiszen fontos, hogy úgy álljon a ruhában, hogy ne legyen kényelmetlen túlzottan, na meg szinte belemásszon a férfiak szemébe. Ő most éppen alkot. Noriból hercegnőt.* - Ha nem te csinálod, akkor kénytelen leszek én. *Vigyorog, mert most nagyon szívesen kínozza a másikat a cél elérésének érdekében. Végül lassan, de biztosan sikerül, hogy a fűzőbe rendesen belegyömöszölje őt, már csak a kötözés a fontos, amihez valóban nem árt a segítség, nem olyan, mint a vért háta. Na de ezért van neki Mai-ja. Amíg a cipőt válogatja, ő is belebújik az éjsötét darabba, s letekintve magán ámulatba ejti a látvány. A saját maga látványa. Ha tehetné le sem venné, de még vár rá egy másik próba.*
- Nem olyan nehéz ez sem, húzd ki magad és ne lépj akkorákat, mint egy ork. Oda kell figyelned. Ügyes vagy, bármit megoldasz. *Simít végig a csodás barátnője karján, aki valóban úgy fest, mint egy igazi kincs. Olyan büszke, hogy elmondani sem tudja. Mintha az ő teremtménye lenne.*
- Ugye? *Még csak meg sem köszöni a bókot, mert teljesen egyetért. De már veszi is át a vörös darabot, arra valamiért jobban kíváncsi. Viszont ebben csábítani tervez, nem az anyja előtt tündökölni.*
- Édes, mindig mondom, hogy milyen szép vagy, de most úgy festesz, mint egy álom. Gyönyörű vagy. Sosem láttalak szebbnek és megérdemled, hogy viseld, méltó vagy rá. Az én kis csodás barátnőm! *Szinte elérzékenyül. Érzi, hogy nem komfortos a másiknak az érzés, hogy így is szabad kinézni, de a megerősítést bármikor megkaphatja Mai-tól.* - Na és ez? *Simít végig a fényes anyagon, mintha csak rajta tesztelné, hogy meg tud-e benne bárkit babonázni. Még meg is fordul benne, hogy láthassa a szinte meztelen hátát és a hímzéseket.*
- Szerintem megtaláltuk a legszebb darabokat Arthenior-ban. Megvegyük végre?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057